Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

1953. MA rüS 21, KEDD rr.vr MECVCt iKirlan JOCÓ, A BECSilLETSÍÍUYESZTC HŐSE Szombat éjszakai séta a váci utcákon „Kihalt az utca, csendes p város, holnapra megtudjuk ki volt a káros, ha rajta vesz­tünk, nem lesz több estünk, nem lesz több csókás éjsza­kánk ...” — bőgik éjfélfelé borgőzös hangok a nevére na­ponta rácáfoló Fehér Galamb­ban. Nem, csöppet sem csen­des a város, talán csak szeret­ne OS lenni. Mert itt, Vácott, ilyenkor szombat éjszaka, a házak, az utcák java csendben szunyókál, de még sincs csend. Nincs, mert a költői nevű Fe­hér Galamb és Hattyú, no meg fi jóféle Pokol Csárda bőven önti a ricsajt. A barokk utcák kedves hangulatát durván tépi szét az utcákra ömlő kocsma­hangulat. A Fehér Galamb szürkén gomolygó füst-tengeréből hu­pikék inges, ölési fickó vágó­dik ki. Belekurjant az éjszaka csendjébe: — Jocó! Jocóóóóü! Az anyád ............hol vagy? Jocó! Adjál n eki egy pofont! Csapj be neki egyet a jézusát, hadd lássa meg az örökmosolyt!!! Kidüllesztett mellel néz körül, s már lép is vissza az ivóba, az italtól együgyűen merengő férfiak és nők közé. A vendégek jó egyharmada már- nem ittas, hanem tök­részeg. — Pedig ez még semmi — mondja a szolgálatkész üzlet­vezető. —• Látnák csak fizetés napján. Akkor van itt nagy rumli. De hát mit tegyenek? — tárja szét a karját. — Ho­vá menjenek? Táncos hely pines más a városban ... — Nézze csak — figyelmez­tet jüik — pincérek vidáman hordják a bort, meg a sört a részegeknek is. Miért? Válasz helyett csak legyint Rekedt hang tóri át a féktelen dandást: — Én mondom, itt a jó, mondhattok akármit, itt, a be­csület-süllyesztőben ... A spontán önvallomás folytatását már nem érteni, az belevész a zsivajba. De azért a zavaros szemű, részeg férfi böffentése csak eljut a má­sik asztalnál ülő leányzó fü­lébe. Nagyon fiatal, tisztán, csinosan öltözve. Szótlanul szorongatja kezét egy fiatal­ember. A huszonhárom éves fiú a DCM-ből való, más vi­dékről került ide. Ugyan hová mehetne deákvári kis meny­asszonyával? A lány család­jához nem, mert ott nem lát­ják szívesen. Idegen. A leány­ka viszont alig tizenhét éves. A fiú meglepődik: — Nem szabad? Miért nem? Hát már elmúlt tizenhat. A lá­nyoknak akkortól már min­dent szabad... Gyerünk tovább. Hajóra! Át a Dunán, mesésen szép éjsza­kai fényektől reszkető vízén. Idillikus lenne a hangulat, mert a látvány káprázatos. A dohogó kis motoroson azon­ban záróráig jönnek, mennek a Pokolba és vissza a nótás- kedvű lumpok. A hajó mélyében, a homály­ban, gyermeklány húzódik meg, jól megtermett fiúk egész udvartartásával. A ren­dőr igazoltatja. H. Katalin, tizenhatéves, havi ezerhárom­százzal a DCM segédmunkás- nője, Megszeppenve hallgat­ja, hogy a rendőr levelet ír majd éjszakázásáról Rém köz­ségbe, a mamának. Elsírja magát: , — Éreztem, hogy baj lesz ebből. Dehát a Hanzi h o- z ot t magával... A Pokol-csárda teraszán két úgyszólván még gyerek ücsörög. Az egyik tizenhét éves, havi ezernégyet keres, szórakozni szeretne, volna pénze hozzá, de nem tudja hogyan, hol kezdje. Egysze­rűen: nem tud szórakozni. A másik még elemista, ötödikes, sőt gyógypedagógiásü Ücsö­rögnek. tágranvfit szemmel bámészkodnak. De jót itt- — noha a csárdában viszonylag szolid a hangulat — nemigen tanulhatnak... Amikor a pincérek elkiált­ják a varázsigét, hogy „Zár­óra!” megbolydul a méhkas. Fölberreg a kocsik motorja, — van itt belőlük vagy negy- ven-ötven, köztük olyan is, amelyet tizennyolc éves ipari tanuló vezet, benne tizenhat- tizennyolc éves lányokkal — a vendégsereg nagyobb része pedig megindul a kishajó felé. Odaát Vácott, ha akarna az ember, akkor sem igen tudna másfelé menni, mint a ven- déghivogató Hattyú bejárata előtt. Jószerivel be is térnek oda azok, akik ügy érzik, hogy van még pénzük, s ke­vés alkoholt nyeltek a szige­ten. Megtehetik, mert Vácon a Hattyú tart nyitva hajna’ig. Bent, a „mélyben” csend van. Budai Károly, az új üz­letvezető rendet tart. A túl fiatalokat, a részegeket kites­sékeli. Ha nem használ, fel- tuszkolja őket a lépcsőkön. Pestről jött, van benne praxi­sa. Éppen most is „kiszúr és kiszűr” egy gyereket. B. Sa­nyit, a tizenhat éves, második gimnazistát. Igazán az ágyban volna már a helye. De hát ta­lálkozott a nagybátyjával, aki­nek nem volt annyi esze, hogy hazaküldte, hanem el­hozta magával. A fiú most szépen hazamegy, az esetről pedig feljegyzés készül az iskola részére. A Pokol-szigetről és a Fe­hér Galambból tovább zúdul ide az invázió. Jórészt férfiak, több órás sörözés, borozás és tekintélyes mennyiségű „nehéz víz” után. Már az utcán böm­bölnek. Azok is, akiket nem eresztenek be a Hattyúba és azok is, akiket, már kihajítot­tak onnan. A randalirozásnak még a rendőr járőr megjelenése sem vet véget. A járőr igazoltatja a férfiak társaságában vihán- coló R. Krisztinát. A lány de­li lovagja a rendőr elé áll. — Osztón mit akar maga itt? — kérdezi kihívóan. A rendőr udvariasan, de ha­tározottan hárítja el a kihí­vást és végezné tovább a dol­gát. Igazolvánnyal a kezében áll, amikor a feldühödött, szesztől fűtött lovag az arcá­ba sújt. Ököllel. Aztán bele­rúg, egyszer-kétszer. Többre már nincs ideje, mert lefog­ják. Csakhamar kiderül, hogy bűnöző, a javából. Betöré­sért ült már itt Vácon a szom­szédban. Megfékezik, ő az, Jocó, az erős fiú. Most lehű­tik a vérét. ■ A körülállókra a utvány nem gyakorol különösebb ha­tást, annyira az ital hatása alatt vannak.. Bamba tekin­tettel nézik sorstársukat, akit betesznek a rendőrkocsiba, aztán céltalanul és reményte­lenül lődörögnek tovább a számukra ma éjszakára már bezárult paradicsom elől... A kocsi elporzik, bentről pedig — hamisíthatatlan zá­róakkordként — újra felzúg a dallam: „Most jöttem én Vár­ról kérerryf négy mázsát pi­hent a vérem, azt se’ tudják, hogy ki vagyok én.. Firon András rrmnap 1963. május 21. kedd, Kons­tantin napja. A nap kél 4.01 órakor, 'nyugszik 19.20 órakor. A hold kél 2.54 órakor, nyugszik 15.42 órakor. Várható időjárás kedd es­tig: néhány órás napsütés, az északnyugati szél mérsék­lődik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 14—18 fok között. — Tanácstagi fogadóórák. Szerdán, május 22-én, Pap­pert Ádám Üröm községben 17—19 óráig; Blaskó István­ná Dunakeszin 9—12 óráig; Belovai Jánosné pedig Tá- piószecsőn 8—12 óráig tart tanácstagi fogadóórát — öt év alatt több mint kétszeresére nőtt a hálózati vízfogyasztók száma Szent­endrén. Míg korábban csak 300 házba kötötték be a víz­vezetéket, most közel 800 család élvezi a központi vízszolgáltatás egészségügyi és kényelmi előnyeit. — Külföldi vendégek ér­keztek hétfőn az NDK-ból Alsógödre. A Duna menti- Egyesült Termelőszövetke­zet látogatói egy hétig élve­zik a magyar vendégszerete­tet — A Pest megyei Petőfi Színpad műsora. Május 21- én este. Újszilváson a Szabin nők elrablása, május 22-én Inárcson a Boszorkányok pe­dig nincsenek, Csemőn a Szabin nők elrablása kerül színre. — Hangos híradó, hango­sító berendezés felszerelését tervezik Filiscsabán. A leg­utóbbi tanácsülésen hangzott el a kívánság. — Rózsabált rendeznek e hét szombatján a Csepel Autógyár művelődési ottho­nában. Vidám műsorprog­rammal és sok tánccal akar­ják lebonyolítani «a kultúr­otthon virágbálját. — A művészetekről tart előadást május 23-án délután 5 órakor Vácott dr. Végvári Lajos, művészettörténész, a Képzőművészeti Főiskola ta­nára. Az előadásra a Ma­dách Imre Művelődési Ház művészeti klubjában kerül sor. — Május 21-én délelőtt a MÁV Budapesti Igazgatósá­ga tájékoztatót tart a 26-án életbe lépő új menetrendről. A megbeszélésen az áru- és , személyszállítás, a vasútkor­szerűsítése, műszaki fejlesz­tése és a MÁV utasszállító szolgálat munkája is szóba kerül. — Cigány népi együttes alakul Ócsán. Az ottani né­pi zenészekkel együtt, május 25-én, szombat este nyolc órai kezdettel műsoros ci­gánybált rendeznek. A szó­rakoztató programban helyi cigánytáncok és dalok szere­pelnek. Az együttes első kö­zös fellépését augusztus 20- ra tervezik; — Növekszik a budakalá­szi textilüzem exportja. Gyártmányaik felét külor­szágokba szállítják. A nyu­gati rendelők sok színű, több nyüstös, több vetélős árukat ■kémek. Ma napi 900 négy­zetméterrel szőnek többet, mint az elmúlt esztendő azo­nos időszakában. — Háromezer pulyka fel­nevelését vállalták az abonyi Kossuth Termelőszövetkezet másodéves mezőgazdasági tanulói. Már ezzel az akció­val is vizsgát tesznek eddigi tanulmányi eredményeik­ről. —- Zeneiskola megnyitásá­ról tárgyalnak Szentendrén. A festői szépségű kisváros nem rendelkezik önálló ze­neiskolával. Az elképzelések szerint a szentendrei zene­központ a városban élők igé­nyein kívül kihelyezett osz­tályokkal vállalná Pomáz és Leányfalu zenét tanulni vá­gyó fiatal is idősebb jelent­kezői tanítását; — Elkészült az első szí­nesfilm a dunai halakról. Bezdek brnói „békaemher” a Morva múzeum megbízásá­ból filmezett a víz. alatt, s követte nyomon a különböző dunai halakat, hogy megfi­gyelje és színes képkockára rögzítse életmódjukat, visel­kedésüket. ­— Rendszeres klubdélutá­nok megtartását indítvá­nyozták a KISZ-fiatalok a Váci Kötöttárugyárban. A heti egy alkalommal meg­rendezendő összejövetel cél­ja a táncon, szórakozáson kí­vül a fiatalok ismereteinek gyarapítása, például filmvetí­tések és előadások rendezé­se. — Jó példával jár élen a váltói népfrontaktivisták többsége: közel felük végez­te el a községben az ezüst- kalászosgazda-tanfolyamot. — Ma ülést tart a monod járási párt-végrehatóbizott- ság. Programon szerepel a mezőgazdasági munka érté­kelése, s a következő oktatá­si év anyagának megvitatá­sa. A rendőrség felhívása A Szabolcs—Szaitmár megyei Rendőrfőkapitányság előzetes letartóztatásba helyezte Tóth Andor, Budapest VIII. kerü­let, Szerdahelyi utca 5. szám alatti lakost, aki az ország kü­lönböző városaiban és közsé­geiken külföldi tolmácsnak adta ki magát, s összekötteté­seire hivatkozva, különféle ügyek intézését vállalta, amiért pénzt és egyéb anyagi juttatásokat kért, il­letve vett át. A megyei rend­őrfőkapitányság kéri azokat a személyeiket, akiket a le­tartóztatott megkárosított, vagy akik enélkül is kapcso­latban álltaik vele, hogy a lakóhely vagy a munkahely szerinti rendőrkapitányságon panaszuk, bejelentésük meg­tétele végett jelentkezzenek. BEKEMAJALIS A Dunámén ti Hőerőmű és a Dunai Kőolajfinomító Vál­lalat dolgozói a leszerelési hó­napijai kapcsolatban békegyű­lési; tartottak. Május 18-án, szombaton bállal vette kezde­tét az ünnepség. Vasárnap délelőtt labdarúgó-mérkőzésen mérte össze erejét öt csapat, közöttük a kövérek és a sová­nyak. Utána a százhalombat­tai iskolások adtak műsort. Délután Bencsik István, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkára tartott beszé­det a békenagygyűlésen, amelyen mintegy ezer ember vett részt. Este látványos tű­zijátékkal zárták a gazdag programot. A rádió és a televízió mai műsora KOSSUTH-RADIÖ *.10: Nótacsokor. 8.40: A eyer- mekrádió műsora. 9.20: Napiren­den. S.25: Operarészletek, 10.10: Rádiókomédia. 11.47: Esztrádzene. 12U5: Tánczenei koktél. 13.00: Ze­nés riportmüsor. 13.43: Dalok a háború ellen. 14.00: Megtudtuk — elmondjuk. 14.20: Vajdahunyadon... 14.35: Az ifjúsági rádió műsora. 15.10: Operaliangverseny. 16.05: Elbeszélés. 16.25: Tánczene. 17.15: Könnyűzene. J 7.40: Gazdasági hír­adó. 18.00: Népi muzsika. 18.20: Színháztörténeti műsor. 18.47: Hein­rich Schlusnus énekel. 19.00: Ope­rettrészletek. 19.25: A Szabó csár Iád. 20.25: Tánczene. 20.35: Egy né­ma apostol. Elbeszélés. 20.55: Szimfonikus zene. 22.15: Mai szem­mel. 22.25: Magyar nóták. 23.00: Könnyűzene. 23.40: Ejl zene. PETÖF1-RADIO 14.17: Elbeszélés. 14.40: Szimfo­nikus zeie. 15.15: Az utolsó fo- gascsőrü tnadár. 15.30: Népdalok. 16.05: Szimfonikus zene. 16,20: Énekkarok. 16.40: Beszélgetés » reumatikus szívmegbetegedések- ri>J- 16.50: Zenekari muzsika. 17.35: Fuvószene. 18.10; Magyar költők versel. 18.20: Tánczene. 19.05: Idő­szerű nemzetközi kérdések. 19.15: Hangverseny. 19.35: Operahiradö. 20.00: Alekszandr ü Naszihov s Rejtekhely ez Elbán (102) Aszker kissé felemelkedett, kiszabadította a jobb könyö­két, s minden erejéből Torp arcába csapott vele. A Sturmführer viszont a fejé­vel öklelt ellenfelébe, s fel­szakította Aszker ajkát. Torp keze a földet seperte, s a pisz­tolyához ért. Zihálva, az eről­ködéstől kivörösödött arccal igyekezett a fasiszta megsza­badulni ellenfelének erős szo­rításától, s ráirányítani a megkaparintott pisztolyt. De Aszker előnyösebb helyzetben volt: egyik könyökével a föl­dön támaszkodott, míg Torp keze az égnek állt. S lassan, nagy-nagy erőfeszítéssel végre sikerült Aszikernek elérnie, hogy a fasiszta felé irányítsa a pisztoly csövét. — A-a... — nyögött fel Torp, miközben a földön vo- naglott, hánykódott Aszker szorító karjai alatt. Kerimov az ajkát összeha­rapva, izmait a végsőkig meg­feszítve igyekezett még lej­jebb nyomni a fasiszta kezét. S a következő percben Torp mellére ért a pisztoly csöve, Aszker egy másodpercig far­kasszemet nézett a Sturmfüh- rerrel. Vad gyűlölet lángolt a zöldes szempárban. Nem, kö­nyörületről itt szó sem lehet! Az érzelgősség nagy árat köve. telhet még! S Aszker meghúzta a Torp kezében levő pisztoly rava­szát. A lövésre, mint valami seb­zett vad, felhorkant, eszeve­szett rángatózásba kezdett a fasiszta. Ujjai, amelyek az imént még görcsösen szorítot­ták a fegyvert, erőtlenül szét­nyíltak. Aszker is alig tartotta már magát. Csak most vette észre, mennyi vért vesztett. Megpró­bált feltápászkodni a földről, s megsebesült lábára állni, de azonnal visszazuhant. Elvesz­tette az eszméletét. 5. A repülőtábornok, miután az öttagú bombázórajnak utasí­tást adott, hogy kezdje meg a gépkocsisor elleni színlelt tá­madást, összeköttetést terem­tett a többi repülőgép-egység­gel is. Valamennyi a megadott célpont közelében cirkált. A szomszédos szobában Li- kov tábornok folytatott né­met nyelvű rádióbeszélgetést Ljulko századossal. — Készen vannak? — kér­dezte Likov. — Készen, és várjuk a to­vábbiakat — válaszolta a szá­zados. rancsnolka kúszott oda Ljulkó- hoz. — Volt adás? — kérdezte suttogva. — Igen. Azonnal itt lesznek a repülőgépek. Már csak per­cek lehetnek hátra. — És a teherautók? — Ütőn vannak. Három órá­ra, vagy talán még előbb is megérkeznek. — Jól van. A parancs úgy szólt, hogy a bombázók akciója vezeti be az ejtőernyősök támadását a re­pülőtér ellen. Az ejtőernyős egység természetesen elegendő erővel rendelkezett ahhoz, hogy akár önállóan is elfoglal­ja a repülőteret. Csakhogy eb­ben az esetben a helyőrség je­lentette volna rádión, hogy gyalogos egységek támadták meg. Ez pedig felfedte volna az ellenség előtt az akció igazi célját: a repülőtér elfoglalását. A bombázó repülőgépek meg­jelenése viszont szinte már mindennapos jelenség, nem nagyon izgatják magukat miatta á németek. Az ejtőernyősök tehát vár­tak: Négy hihetetlenül hosszú­nak tűnő perc telt el, míg végre a magasban húzó bombá' zógépek jellegzetesen monotor hangját hozta a szél. — Ök azok —, szólt Ljulkó Az ejtőernyős egység pa­rancsnoka bólintott. A repülőgépek búgása erő­södött. Ljulkóék bekapcsolták a zseblámpáikat. Mély fedezé­kekből jeleztek a gépeknek — Helyes. Várjanak. Rög­tön ott lesz a segítség. Amint ők elkezdik a munkát, kezdje­nek maguk is. — Mindent értek. — A szállítmányt pedig ko­csira rakták, s már úton van. — Értettem. Ljulko százados — a rádiós­sal és a leadókészülékkel együtt — egy gödör mélyén tartózkodott, nem messze a repülőtér épületeitől. Az első­nek érkezett ejtőernyős egység az éj leple alatt osont ide át a szakadékból. A repülőtér legfontosabb objektumaihoz helyezték el az ejtőernyősök egy-egy csoportját. Egyébként az egész repülőtér — a kifutó­pályák kivételével — romok­ban hevert. A szovjet bombá­zók — Kerimovék terveinek megfelelően — még egy héttel ezelőtt használhatatlanná tet­ték ezt a légibázist. Sivár, kihalt romhalmaz ké­pét mutatja most a repülőtér. De az ejtőernyősök tudják: nem maradt gazdátlanul. Dol­goznak a javítómunkások, he­lyén az őrség. Igaz, nincs sok értelme, hogy őrzik, mert hi­szen szétbombázták a benzin- tárolót is, s az üzemanyag hiánya miatt úgysem fogadnak itt gépeket. Az ejtőernyős egység pa­Állami tulajdonban levő Pest megyei házhelyek, kisebb házingatlanok, előnyös fizetési feltételek mellett vásárolhatók az Országos Takarékpénztár járási, városi, községi fiók­jainál, ahol az érdeklődők bármikor részletes felvilágosítást kaphatnak. I úgy hogy csak felülről, a le-í vegőből lehetett látni a fénye-^ két. A fényvonal a szovjet? csapategység elhelyezkedését í mutatta a repülőknek. A bombázóknak az a fő fel-^ adatuk, hogy megsemmisítsék^ a repülőtér összeköttetését a? külvilággal, a telefonvezeté- ? keket, meg a rádióadó helyisé- geket, amelyek biztos helyen,« a föld alatt vannak, s csak te-? litalálattal sebezhetőek. De ^ hát hol keressék a célt, ha ^ 1 fentről nézve az egész kör-^j nyék egybefolyó koromfekete ^ i tenger? ^1 Mégis megtalálták a célpon- ^ tot. Két rakéta röppent a ma- £ gasba. A repülőtértől távolabb, ^ két egymással szemben levő ^ helyről lőtték fel őket. ívelt ^ pályát írtak le a repülőtér fe- ^ lett. A bombázógépek pilótái ^ izgalommal követték az egy- ^ más felé haladó két kis fény- ^ csík útját. Ahol keresztezték ^ egymást, azon a helyen volt a ^ repülőtér rádióközpontja. A ^ pilóták bemérték a megadottá pontot, világító légigyertyát ^ engedtek fölé, majd egy soro- < zat nagymértékű bombát dob-? tak rá. A bombázók ezenkívül í más objektumok, egyebek kő- ? zött a repülőteret védő (fiskali- ^ bérű ágyúk és géppuskafész- ^ kék ellen is intéztek támadást, á y Az egyik gépből, 'magasan ^ fent, színes rakétát lőttek ki. í Ez azt jelezte, hogy a bombá- í zók befejezték az akciót, s el- ? hagyják a környék légiterét. ^ á (Folytatjuk) g

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom