Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-09 / 106. szám

AZ MSZMP PEST .MEGVET, BÍZÓ T T S Á GAVE S A MEGYEI TANÁC S..LAP J A __ . • ' " '■ .. «-•> . I' ■" • __"__;____“__________;______ P EST MEGYEI VII. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1963. MÁJUS 9, CSÜTÖRTÖK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A fegyvertelen világért T izennyolc évvel ezelőtt sa­ját barlangjában múlt ki a fasiszta fenevad, amely té­bolyult világuralmi törekvé­seivel mérhetetlen szenvedést, erkölcsi és anyagi kárt oko­zott az emberiségnek. Azóta és ma is, május 9-én az egész világ a „Győzelem napja”- ként emlékezik meg a neveze­tes dátumról. Akik a második világháború poklát túlélték, a fegyvernyugvás mámoros óráiban, napjaiban úgy hitték: a méregdrága lecke, ha nem is örökre, de több emberöltő- nyi időre szól. Hinni lehetett ezt annál inkább is, mert « legbarbáribb társadalmi rend­szer megsemmisítésében, mint szövetségesek, az Egyesült Ál­lamok és Anglia, a két fő ka­pitalista állam is részt vett a háború oroszlánterhét viselő Szovjetunió oldalán. A józanul gondolkodó ember ebből azt a következtetést vonta le: a há­borúval egyet jelentő fasiz­mus elpusztítása és újra­éledésének megakadályozása annyira közös érdeke a civili­zált világnak, hogy a kapita­lista kormányok emiatt képe­sek lesznek felülemelkedni a szocializmussal szemben táp­lált vak gyűlöletükön. A rövid történelmi időszak sajnos nem igazolta ezt a re­ményt. Elég egyetlen lappél­dányt kézbe venni, hogy az el­lenkezőjéről bárki meggyőződ­jék. Az imperializmus képvi­selői, a monopoltőkés kormá­nyok nem tanultak a lecké­ből. Dühük — és persze félel­mük — ismét egy táborba, szoros katonai szövetségbe tö­mörítetté őket a haladás erői­vel szemben, s azt képzelik, hidrogénbombákkal és Pola- ris-rakéták hálózatával meg­fordíthatják a történelem me­netét — akár háború árán is. Hogy a világot ismételten nem árasztotta el a tűzvész, egyáltalán nem az ő érdemük. Érdeme viszont elsősorban a világrendszerré vált szocializ­mus legerősebb államának, a Szovjetuniónak, érdeme vala­mennyi népi demokratikus or­szágnak s azoknak a semle­ges államoknak, amelyek a történelmet józanul, reálisan szemlélik, tudják és vallják: a vitás nemzetközi kérdések megoldásának egyetlen lehet­séges módszere a tárgyalások politikája. A világ népeinek óriási többsége hisz a bandun- gi értekezleten megfogalma­zott elvekben, hiszi és hőn óhajtja a különböző társadal­mi berendezésű országok bé­kés egymás mellett élését. így vált a békéért folyó harc föl­dünk leghatalmasabb mozgal­mává, amely képes — nem egy példa bizonyítja — lefog­ni az agresszor kezét. E zek a gondok, gondolatok természetesen nem szo­rítkoznak a háború kezdeté­vel vagy befejezésével kapcso­latos évfordulókra, sokkal mé­lyebbek és fontosabbak annál, időszerűségüket nap mint nap fokozottabban érezzük. A múlt év nyarán Moszk­vában megtartott leszerelési és béke-világkongresszus ha­tározatai, valamint a Béke-vi- lágtanács elnökségének ez év márciusában Malmőben elfo­gadott okmányai, a leszerelés kérdését állítják a békeharc középpontjába. Ez az a terü­let, ahol a néptömegek haté­kony „tűztámogatási” adhat­nak a tárgyalásoknak, a hábo­rúktól és fegyverektől mentes világért síkraszálló erőknek, annak a küzdelemnek, ame­lyet ma legkövetkezetesebben és leghatározottabban a szo­cialista világrendszer államai folytatnak a békeerők tömö­rítéséért és mozgósításáért. „Történelmi fordulóponttá kell tenni 1963 tavaszát a bé- keharcban” — mondja a mal­möi felhívás. Reális-e ez a kö­vetelés, reális-e maga a lesze­relés, reális-e a békemozgalom világméretű, de végső fokon mégiscsak fegyvertelen szem­beállása az állig felfegyverzett háborús gyújtogatókkal, a termonukleáris világégés meg­szállottjaival? Igen, reális! Realitása éppen abban áll, hogy a háború erői az öngyilkosság kockázata nél­kül semmit sem kezdeményez­hetnek atom- és rakétafegyve- reikkel. A Szovjetunió törté­nelmi érdeme, hogy meggyő­zően emlékezteti erre a való­ságra az imperialista kor­mányköröket. E lcsépelt s az embereket tudatosan félrevezető szólam az imperialista poli­tikusok és propagandaszer­veik részéről annak hangozta­tása, hogy a Szovjetunió, va­lamint a szocialista országok azért küzdenek a leszerelésért, hogy ellenfeleiket meggyöngít­sék, azaz, hogy így kerüljenek katonai fölénybe, mindenek­előtt a NATO-országokkal szemben. Ám ez a további fegyverkezést célzó hamis ön­igazolás annyira ostoba, hogy hirdetői maguk sem hisznek hatásában. Ök maguk is jól tudják — sajtójuk az évek folyamán számtalanszor elis­merte —, hogy a Szovjetunió ma vitathatatlanul a katonai­lag legerősebb világhatalom. Igen gyakran ezzel cáfolják meg korábbi „érveiket” a nyu­gati politikusok is. De hát ak­kor mi az igazság? Azért sür­get leszerelést, mert gyen­ge? ... Furcsa logika! Ám azon el kellene már gondol- kozniok: hogy ha a katonailag legerősebb ország hajlandó le­mondani kétségtelen fölényé­ről, hajlandó nemzetközi el­lenőrzés mellett végrehajtani az általános és teljes leszere­lést, akkor valóban hisz a bé­kés egymás mellett élés lehe­tőségében, valóban akarja a békét. Fennállása óta szünte­lenül ezt szolgálja politi­kája, a világ leghaladóbb tár­sadalmának építése, messze sugárzó erkölcsi példája, in­ternacionalista világnézete, művészete, irodalma, egyszó­val minden megnyilvánulása az emberiség békéjéért és bol­dogulásáért végzett hitvallása és kiállása a béke mellett. Ez a magyarázata, hogy szerte a világon — a felekezeti, faji, világnézeti különbségek elle­nére is — évről évre újabb milliók csatlakoznak az általa kibontott és magasra emelt zászló alá. A ma induló leszerelési hó­nap (naptárilag június köze­péig, a VI. országos békekong­resszusig tart) hatalmas de­monstrációja lesz népünknek a béke mellett. A magyar nép, megyénk minden dolgozója a gyűlések százain, egyéni vagy csoportos beszélgetések alkal­mával, a béke, a leszerelés gondolatát kifejező különféle rendezvényeken és munkájá­val is — újból hitet tesz majd magasrendű erkölcsiségéről, az élet, a nyugodt alkotó munka szeretetéről. Hitet tesz tánto­ríthatatlan békevágyáról. És nemcsak vágyáról, hanem el­szánt akaratáról is. N em, nem történhet meg, hogy bárki is hiányozzék e nagyszerű és impozáns se­regből! Ma hestíó a leszerelési hónap Hogyan készül Pest megye egy járása a hatalmas béketüntetésre A leszerelési hónap most bontakozik ki országszerte, s természetesen megyénkben is járásról járásra és községről községre. A dabasi járásban tulaj­donképpen már nyolcadikán, szerdán este megkezdődött a leszerelési hónap, az újlengye­li gazdagyűlésen, ahol a me­zőgazdaság legaktuálisabb kérdéseit tárgyalni ült össze a község gazdanépe. A gyűlésen szó esett azon­ban a ma kezdődő lesze­relési hónapról is, és a hallgatóság lelkesen ál- lástfoglalt a béke ügye mellett. Ma a járás mind a tizenhét községében ülést tartanak a községi népfrontbizottságok, hogy meghatározzák a lesze­relési hónap helyi program­ját. Mindenütt a nagy célhoz méltó akcióprogramot dolgoz­nak ki. A legtöbb helyen a külpolitikai kérdéseket ismer­tető előadások mellett egyéb tudományos és irodalmi, meg művészi előadásokat tervez­nek, valamennyin a leszerelési követeléseket alátámasztó művészi műsorszámokkal. A sportegyesületek pedig szin­tén mozgósítják tagjaikat, sportünnepségeket tartanak a leszerelési hónap tiszteletére. Majdnem minden községben, nőgyűlések és réteggyűlések is lesznek. A népfront és a tár­sadalmi szervezetek aktívái ezenkívül családlátogatásokon, otthonaikban keresik fel az embereket, hogy elbeszélges­senek velük a békemozgalom kérdéseiről. A Bugyi községbeli telefon­gyári telepen, az inárcsi tsz- ben, a Babádi Állami Gazda­ságban, az Örkényi szakiskolá­ban, a Bugyi Gépállomáson és másutt is lesznek békegyű­lések. Más tsz-ekben, üzemek­ben tervbe vették a békére vonatkozó déli beszélgetése­ket. Járási esemény lesz az a két nagygyűlés, amelyen megvá­lasztják a járást a hatodik békekongresszuson képviselő két küldöttet. Színhelye ennek a két nagygyűlésnek Alsónéme- di és Örkény lesz, időpont­ját azonban még nem ha­tározták meg. Annyi viszont már most bi­zonyos, hogy a közeli napok­ban sor kerül mind a két gyű­lésre. Hasonlóképpen járási jelen­tőségű lesz a május második felében megtartandó kakucsi nőtalálkozó, amelyet tsz asz- szonyok tapasztalatcseréjével kötnek össze. Május 12-én vasárnap já­rási béketalálkozó színhe­lye lesz a járás székhelye, Dabas. Délben a Sziklai Sándor ifjú­sági kulturális seregszemlével kezdődik a nagyszabású ün­nepség. A kulturális sereg­szemlét azonban három óra tájban megszakítják, hogy megtarthassák a nagygyűlést, amelynek befejezte után aztán tovább folytatódik. Az idei könyvhetet szintén a leszerelési hónap programjába illesztik be. A könyvhéten Dabason, Örkényben és Ócsán béketárgyú és a termelést elő­segítő könyvekből rendez kiál­lítást a járási tanács művelő­dési osztálya közösen a járási könyvtárral. Tatárszentgyör- gyön, Öcsán és Dabason pe­dig a könyvhét folyamán író —olvasó találkozó lesz. Mindez természetesen csak váza a leszerelési hónap nagyszabású programjá­nak. Ebből is látható azonban, hogy a dabasi járásban biztos a si­ker. Ugyanilyen, vagy talán még színesebb, változatosabb programmal készül fel a le­szerelési hónapra az egész megye, és az egész ország. Fidel Castro Üzbegisztánba érkezett Taskent lakosainak ezrei és az Üzbegisztánban tanuló ku­bai diákok fogadták ma Fidel Castrót és útitársait Taskent- ben. Sarif Rasidov, az SZKP Központi Bizottsága elnöksé­gének póttagja, Üzbegisztán Kommunista Pártja központi bizottságának első titkára és Fidel Castro beszédet mon­dott a repülőtéren. Az autó­karaván szinte végtelen ele­ven falként felsorakozó em­bertömeg között haladt az üz- bég főváros felé. A tagságon múlik a siker Megkezdődött a tavaszi növényápolás a monori Kossuth Tsz-ben Habár a szél felhőket vont a monori mezők fölé, és itt is csökkent a növényserkentő meleg, a Kossuth Termelőszö­vetkezet tagjai szorgalmasan dolgoznak a határban. Néhá­nyon még a babot vetették tegnap, de a növényápolók zö­me már a cukorrépában ka­pált. A Monori-erdő mellett, szélvédett, melegebb terüle­ten tíz' noldnyi darabolást vé­geztek el kedden délig. Léé Károly elnök és Ben- cze Endre párttitkár éppen a határba készül, amikor fenn­tartjuk őket néhány szóra. Fej­ből és füzetből mondják, ho­gyan halad a munka, és mi­lyenek a közeli kilátások. A háromezerholdas tsz 180 rend­szeresen dolgozó tagja. szíwel-lélekkel kezdte a tavaszi munkát, mert bízik a sikerben. Tavaly már meggyőződtek ar­ról, hogy akinek tavasszal tisz­ta volt a mákja, ősszel tele lett a zsákja. — Nálunk azt tartják a ta­gok — mondja az elnök —, hogy minden kapálás két má­zsa termést jelent a kukori­cában. Ezért aztán annyi ku­koricát vállalt mindenki, amennyit legalább háromszor megkapálhat a címerhányásig. — S hogyan művelik meg a többi kapás növényt? — A közgyűlésnek és a ve­zetőségnek arra is van gond­ja. Megegyeztünk abban, hogy minden tag annyiszor száz négyszögöl borsót, száz négy­szögöl napraforgót, száz négy­szögöl babot, száz négyszögöl cukorrépát és nyolcszáz négy­szögöl burgonyát művel meg az idén, ahány hold kukoricát vállalt. Ugyanis ekkora terü­let jut a felsorolt növények­ből a kukorica egy-egy hold­jára. — Milyen jövedelemelosz­tási módszert alkalmaznak a növénytermesztésben? — Akárcsak tavaly, az idén is a nádudvari módszert al­kalmazzuk, mivel az már nálunk is bevált. A cukorrépa kivételével va­lamennyi növényünk termé­sének húsz százaléka a meg­művelő tag közvetlen részese­dése. Ezen felül holdanként nyolc munkaegységet írunk jó­vá a kapálásokért és a betaka­rításért. A cukorrépatermesz­tés díjazása annyiban külön­bözik ettől, hogy a húsz szá­zalék helyett 1,2 kiló cukrot juttatunk mázsánként a nö­vénytermesztőknek. Ez az egyszerű, világos — és ami a legfőbb — ösztönző jövedelemelosztási forma ad­ta meg a bevezetőben jellem­zett munkalendület alapját. Az idei növényápolás eredmé­nyessége miatt már a télen is nyugodtán alhattak a Kos­suth Termelőszövetkezet ve­zetői és tagjai, azaz már ak­kor megkötötték a termelési szerződést az egész terv­területre a tsz-ben. Azért hangsúlyozzuk, hogy „terv­területre”, mert később 73 holddal növelték a tavaszi ka­pások vetésterületét. Ennyivel csökkent ugyanis fagykár miatt az őszi árpa területe. Felhívás! — A téma hasznos, azt hi­szem megér egy, egy perc telefont. — Nagy örömmel rögzítjük. Márkus János, a Ceglédi Járási Tanács csoportvezetője tájékoztat: — A lakóhely, a község korszerűsítése, a városi szín­vonal mielőbbi megközelíté­se a cél mostanában. Ehhez nagy segítség a kőröstetétleni Hazafias Népfront-bizottság, s az ottani tanács közös ak­ciója a rendszeres társadalmi munkára. — Ezek szerint? — Minden család egy nap társadalmi munkát vállaljon az esztendőben. Ez magáiban lehetőséget nyújt a legsür­gősebb teendők elvégzésére. Akkor is, ha nagyobb ösz- szeg nem áll rendelkezésre. Már eddig is minden társa­dalmi munkás élvezhette gyü­mölcsét önkéntes erőfeszíté­seinek; járdaépítésnél, orvos­lakások, iskolák, óvodák fel­húzásánál, s a villamosításnál. Az új mozgalom rendszere­sebb és nagyobb arányú köz­ségfejlesztési program kidol­gozását teszi lehetővé. — Ha jól értettem, mozgal­mat említett. — Csakugyan mozgalmat, mert a kőröstetétleni program egyúttal felhívás is más községbeliekhez. Az ottani népfrontbizottság és a köz­ségi tanács kéri a községeket, hogy csatlakozzanak a mozga­lomhoz, s erről, valamint a vállalt társadalmi munkáról értesítsék a kezdeményező­ket. <t. gy.) Az elnök és a párttitkár el­mondotta azt is, hogy lelkiis­meretesen ügyeltek a vállalá­sok realitására. Két fő szem­pontot tartottak szem előtt etéren. Meg kellett nézni azt, hogy valóban megművelhe­tik-e a vállalt területet a ta­gok, és a családi művelés mel­lett juthat-e idejük a más kö­zös munkával való részvétel­re. Ezért aztán négy hold ka­pásnál többet egy családnak sem adtak, hogy mindenki tel­jesíthesse a közgyűlés által megszabott évi munkaegység­minimumot. Jellemző a veze­tőség és tagság szociális gon­dolkodására, hogy a férfiaknál 250, a nőknél 130, a kisgyer­mekes anyáknál 80 munkaegy­séget írtak elő. A munkaegységminimum­ba — igen helyesen — be­leszámítják a családi mű­velés során teljesített munkaegységeket is. A szántóföldi növényter­mesztés mellett igen jelentős munkaerőt igényel a 140 hol­das kertészet is a tsz-ben. Ezért a vezetőség és a tagság a kertészeti munkák sikerét is hasonló elvek alapján bizto­sította. A konyhakerti növé­nyek és a dinnye megművelé­séért, betakarításáért a ter­més negyven százaléka illeti meg a tagokat. Ez a jövede­lemelosztási forma megfelelő­képpen ösztönzi a dolgozókat a gyors és eredményes munká­ra. Mint hírlik, a dinnyések ugyan tartanak a fagyosszen­tektől, és ezért még várnak a palántázással, de a konyhaker­tészek már megkezdték a pa­radicsom kiültetését. A monori Kossuth Termelő- szövetkezetben biztos alapokon — a tagság anyagi érdekeltsé­gén és egyéni felelősségérze­tén — nyugszik a növényápo­lási munka sikere. S hogy még így is adódhat probléma elég? Azért járja rendszeresen a határt a vezetőség, hogy az is mielőbb megoldódjon. (n. I.) Koszorúzás a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél Csehszlovákia nemzeti ün­nepe, felszabadulásának 18. évfordulója alkalmából Fran- tisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete, továbbá a nagykövetség munkatársai, va­lamint a budapesti csehszlovák kolónia tagjai szerdán dél­előtt megkoszorúzták a Sza­badság téri szovjet hősi em­lékművet. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom