Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-04 / 102. szám

Í9#3. MÁJUS 4, SZOMBAT 3 I mtvrpj ^MSrhm Mandulafelepífés Tizennyolc hold mandulát telepítenek az érdi Barackvirág Termelőszövetkezetben. A magokat egész télen át homok- „ ágyban csíráztatták Földbe kerülnek a jövendő mandulafák (Gábor felv.) A társadalmi akarat képviselői a bíróságokon a dolgozók; Igaz­vényesüljön ságérzete. Sok ezer ember dolgozott már népi ülnökként a bíró­ságok mellett, s több ezer megválasztott népi ülnök te­vékenykedik ma is az igazság­szolgáltatásban, ha lehet így mondani, kétirányú a tevé­kenységük hasznossága: egy­részt segítenek az igazság­szolgáltatásnak, másrészt a bíróságokon szerzett morális tapasztalatokat át tudják ad­ni munkahelyük dolgozó kol­lektívájának. s e tapasztalatok révért, nevelik, formálják kör­nyezetüket,- a közösséget. Pél­dák sokaságával lehetne élni arról, hogy például milyen sokan szokták meghallgatni a népi ülnökök beszámolóit az üzemekben, milyen élénk az érdeklődés egy-egy népi ül­nök tapasztalatai Iránt. Isme­rek népi ülnököket, akik — miután visszatérnek munka­helyükre a bíróságról — jó- szerint még ebédelni sem tud­nak nyugodtan, mert oda is elkíséri őket a munkatársak érdeklődése. Aligha kétséges, hogy ez az érdeklődés nem­csak a bírósági ügyek önma­gában is érdekes részleteinek szól, hanem a belőlük levon­ható konzekvenciáknak is. A népi ülnökök ezen az érdek­lődésen túl is közéleti szemé­lyiségek az üzemekben, vál­lalatoknál, hiszen a legtöbb helyen közülük kerülnek ki a társadalmi bíróságok tagjai, elnökei, s mint ilyenek befo­lyással bírnak munkahelyü­kön. Különösen a társadalmi tulajdon védelmében, a jó közszellem kialakításában fon­tos á szerepük. A bírósági munkában gyakorlatra tesznek szert olyan vonatkozásban is, hogy egy-egy ügy kapcsán psz- szefüggéseiben láthatják, me­lyek azok a hibák, amelyek elősegítik a társadalmi tulaj­donban okozott kártevéseket, s ennek tapasztalatait hasz­nosítják munkahelyükön. Azt szokták mondani, hogy a bí­róságokon a bűnügyek kap­csán mindig visszájáról je­lentkeznek , a társadalmi prob­lémák. Vagyis: ebben a néző­szögben a társadalom érdes fe­lületét látják leginkább. A né­pi ülnökök — bírósági mun­kájukkal — abban a helyzet­ben vannak, hogy látják a társadalom „sima” és „érdes” felületeit is, s nagyban hozzá­járulhatnak ahhoz, hogy a hibákat saját munkahelyü­kön is feltárják, a hibákat elő­segítő okokat pedig megszün­tessék. Tisztes megbízatás népi ülnöknek lenni, s a most megválasztásra kerülő népi ülnökök e tisztességet fogják Határozatot hozott a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a megyei bírósági és járásbíró­sági népi ülnökök megválasz­tásáról. A bíróságoknál jelen­leg is dolgozó népi ülnököket négy évvel ezelőtt választották meg a városi, járási és megyei tanácsok, s az új választások kitűzése tulajdonképpen egy törvényes időszak lejártát je­lenti: lejár a népi ülnökök mandátuma, újjá kell válasz­tani őket, A választások az üzemek, intézmények javaslatai alap­ján történnek, s bizonyos, hogy azokat a népi ülnököket, akik jól látták el megbízatá­sukat az elmúlt időszakban, újjá fogják választani. Felte­hetően lesz egy természetes ki- cserélődés is, sok új népi ül­nök kerül majd be a bírósá­gokhoz. A népi ülnökök rend­szere hosszabb időszakra te­kinthet vissza, s működésének tapasztalataiból sok hasznos következtetést vonhatunk le. Köztudott, hogy a hivatásos bírák mellett népi ülnökök működnek ugyanolyan joggal, mint a tanácsvezető hivatalos bírók. A népi ülnökök, akik az év tizenegy hónapját mun­kahelyükön töltik, s csak egy hónapig dolgoznak a bírósá­goknál, magukkal hozzák az igazságszolgáltatásba az egy­szerű ember természetes igaz­ságérzetét, a dolgozó kollektí­vák értékítéletét egy-egy tár­sadalmi jelenségről. A tör­vények mellett úgymond tár­sadalmi akaratot érvényesíte­nek az igazságszolgáltatásban, s ezzel biztosítottá válik, hogy a szűk, jogi prakticiz- j mus mellett közvetlenül is ér- í Látni, tanulni jöttünk Ahol sok ember van együtt, j építik át a régi, szerfás óla ott nincsen csönd — különö­sen, ahol asszonyok gyüle­keznek! A babatipusztai baromfi­kombinát csibéi, . kislibái ab­bahagyták a csipogást, ami­kor meghallották a feléjük közeledő csoport zaját. Gon­dolták, a több mint hatvan asszony csivitelésével úgy sem tudnak megmérkőzni. Mert ennyi szentendrei járá­si vendége volt a gödöllői já­rási nőtanácsnak. Ismerked­ni, hasznosat, szépet látni jöttek, főleg a nagyüzemi baromfitenyésztés érdekelte őket. A Magyar Nők Országos Tanácsa februári felhívása óta a megyében szinte mii}- . den termelőszövetkezetben azon törik a fejüket, hogyan, miképpen tenyészthetnének legeredményesebben barom­fit? A fő cél az, hogy gaz­daságos takarmányfelhaszná­lással, minél olcsóbban nagy mennyiségű árubaromfit neveljenek fel. Ezért nagy a sürgés-forgás, utazás a megye egyik sar­kából a másikba. Nem szé­gyen elmenni, tanulni attól, alti már előbbre van. Még a Nógrád megyei Mlhálygergé- ről is eljött Varga Lajosné, az ottani tsz-ből, amikor hí­rét vette a tsz-ásszonyok lá­togatásának, mert ők is most alakítgatják baromfitelepüket. A babatipusztai telep egye­lőre kísérleti jellegű. Az ag­ráregyetem kutatói azt vizs­gálják, miképpen lelhetne legkifizetődőbben nagyüzemi módon víziszárnyast nevelni. A telep vezetője alig győzi a választ a sok kér­désre. Mindenkit minden ér­dekel. De van is mit látni, végeredményben 28 000 szár­nyast nevelnek napos koruk­tól (az elhullás csupán 0,7 százalék volt). — Három dolgot ha meg­adnak a jószágnak, úgy nő, mint a gomba eső után — magyarázza szívesen. — Tisz­ta ól, pontos időben adott, élőírt takarmányadag és jó levegő télen-nyáron. Elter Jánosné Dunabog- dányból jött ötödmagával. Őket leginkább az építke­zés érdekli, mert odahaza a termelőszövetkezetben is most kát korszerűekké. Érthető te­hát, hogy erről kérdeznek a legtöbbet. Budakal ászon termelőszö­vetkezet és szakcsoport is van. Mindegyikük küldött, egy-két asszonyt jó munká­ja jutalmául körülnézni, hogy másutt hogyan dolgoznak. Először az Egyetértés szak- szövetkezetben vetődött fel a gondolat, hogy használják ki a régi téglagyár sekély vizű tavát. Csakhogy idő­közben a Szabadság Ter­melőszövetkezet is arra az elhatározásra jutott: pecsenyekacsái nevel a tavon. Még nem döntötték el egy­más között, kié legyen a tó, de az biztos, hogy baromfi­tenyésztéssel mindketten fog­lalkoznak majd, ha nem kacsával, akkor csirkével. A szakszövetkezet asszonyai kö­zül nyolcán egyénileg ne­veztek be a baromfitenyész­tési versenybe. Még nagy kosarakat is hoztak maguk­kal, amelyekbe a jószágot akarják hazavinni — törzs- állománynak. — Itt, Babaion, nincs el­adás, majd Szárítópusztán vásárolhatnak — vigasztal­ják őket. A gödöllői járásba már csak azért is érdemes volt eljönni, mert az itteniek élenjárnak az országos kez­deményezésekben. Szárító­pusztán tavaly létesítettek tsz-közi baromfitelepet — harmadiknak az országban. A telep fiatal vezetője, Perényi Miklós, szívesen fo­gadja a népes vendégsereget. Büszkén mutatja a további építkezést, a vízvezeték- hálózatot, a háromezer csir­két. Kérdés-feleletben itt sincs hiány. Előkerülnek a füze­tek, ceruzák, ki meg csak úgy szemmel-füllel issza a tudnivalókat. Végül a nagy kosarak is megtelnek apró­jószággal, tenyésztojással. A délutánra fordult időben elfáradtak már házigazdák, látogatók. Jólesik a csendes beszélgetés a friss füvön. Minden tet­szett, de jogos az asszonyok aggodalma, hogy megfelelő tápanyag nélkül nem ér­hetnek el kielégítő ered­ményt. A kukoricából ké­szült saját takarmánnyal ne­hezen valósítható meg a ver­senyfeltételekben megszabott, gyors fejlődés. Itt és a babati gazdaságban is csirketáppal etetnek. így érték el, hogy három és fél kiló takar­mánnyal egy kiló lett a gya­rapodás. Kukoricából ehhez. a súlyhoz öt kilóra van szükség. Intézményes, sür­gős megoldásra van szük­ség, akkor az asszonyok az országos baromíitényésztési versenyből eredményesen ki­vehetik részüket. Erre ígéretet tettek a gö­döllői, szentendrei járás ter­melőszövetkezeti asszonyai, (k. m.) * I élvezni négy éven át. Az igaz­ságszolgáltatásban # vesznek majd részt, ahol emberek egész életére kihatóan kell dönteniök, ítélkezniök ügyek­ben, messzemenően védve a köz és társadalom érdekeit, a szocialista törvényességei, Nyilvánvaló, hogy magas az igény elsősorban a lelkiisme­retesség, a közéleti felelősség szempontjából. Bizonyos azonban, hogy az újonnan megválasztandó népi ülnökök méltóak lesznek e tisztségre, s élni- fognak törvényben le­fektetett jogaikkal, teljesítik . kötelezettségeiket. Szabó László Megnyílt a IX. megyei képzőművészeti kiállítás Május elsején délután négy órakor Szabó Sándor, a me­gyei tanács vb elnökhelyette­se nyitotta meg Szentendrén, a Ferenczy Károly Múzeum­ban a IX. megyei képzőmű­vészeti kiállítást. A megnyitó után Németh Lajos, a Szép­művészeti Múzeum művészet- történésze ismertette a több, mint kétszáz főnyi közönség­gel a megyében élő alkotók: munkásságát. A kiállításon harminchat művész hatvanhét műve kapott helyet. A meg­nyitó ünnepségen részt vett Piskátor János, a járási párt- bizottság titkára, valamint Sziráki Ferenc, a városi tanács vb-elnöke is. Elutazott a francia parlamenti küldöttség A francia parlamenti kül- [ döttség, amely dr. Hubert Mar- j tin, a francia nemzetgyűlés ; kulturális és szociális bizott- j sága titkárának vezetésével az országgyűlés vendégeként egy hétig Magyarországon tartóz­kodott, pénteken délelőtt visz- szautazott Franciaországba. (MTI) Alekszandr Naszibor: mondta. Aztán Upitz felé for­dulva még hozzátette:—tHol­nap esetleg fölkeresném magát Kaiisiusteban. Hol találhatom meg? — Az Abwehr ügyeleteséhez telefonáljon. Ő feltétlenül tud majd rólam. A gépkocsi továbbindult. HUSZONÖTÖDIK FEJEZET 1. Két órával azután, hogy Aszker találkozott Seiferttel és Upitzcal, táviratot kézbesí­tettek Tamara Stirevának... A szöveg a lehető legszokvá­nyosabb volt, de. Ljujko szá­zadost mégis izgalom fogta el. összeállított egy rövid rejtje­les szöveget, amelyet a Moszk­vával előre megbeszélt időben Tamara leadott a rádión. Ljul­ko ezután kabátot vett és el­ment. Néhány óra múlva, késő éj­jel a Varsó melletti repülő­térről három nehéz szállító­repülőgép emelkedett a ma­gasba. A szállítógépekhez bom­bázórepülők csatlakozta^ a le­vegőben. A gépek nyugati Irányba tartottak. A bombá­zók raja széthúzódott .egy ki­csit, s a teherszállítógépek kö­zépre húztak. A találkozás nem volt véletlen. Előre ki­dolgozott program szerint tör­tént. Lassan telt az idő. A navi­gációs tisztek pontosan je­gyezték az útvohalat, amely felett elhaladtak a gépek: Kutno ... Konin .. i Poznan... Warta .., Még húsz kilométer van hátra és Berlin fölé ér­nek. A vezérgép parancsnoká­nak jelzésére a gépcsoport észak felé fordult, elkerülte Berlint.' Néhány perc múlva mélyen alattuk gyér fények látszottak. A vezérgép navi­gációs tisztje megállapította: az Eberswald—Wittenberg kö­zötti országúton gépkocsiosz­lop halad. A bombázók azon­ban ügyet sem vetettek a „cse­megére” — hagyták, hogy to­vább vonuljon a gépkocsisor. Aztán a felhők foszlányai között egy halvány, ka­nyargós csík tűnt fel. Az Elba. A repülők kissé még északabbra fordultak, s a fo­lyó fölött folytatták útjukat. Hamarosan Ostburg fölé ér­tek. De nem ereszkedtek lej­jebb — mentek egyenesen to­vább. Az útvonal következő nagyobb lakott helye Karlslus- te volt. Oda tartottak a gépek. Nem sokkal hajnal előtt re­pült rá a célra a bombázóraj; Az első támadást a légelhárító tüzérség állásai ellen intézték; A gépeknek pontos adataik voltak a légvédelmi tüzérség ágyúinak elhelyezéséről, smár az első rárepüléssel megsem­misítették az ágyúzókat, ár­talmatlanná tettek több nagy­erejű fényszórót, szétrombol­tak két tüzérségi rádiólokáci­ós berendezést. Ezután a Karlslustetól észak­nyugatra fekvő repülőtér el­len intéztek támadást. A szov­jet gépek zavartalanul teljesí­tették a parancsot, nem talál­koztak komoly ellenállással. Csak a repülőtér védelmét ellátó ütegek ágyúi tüzeltek és néhány gépfegyverből lőtték a szovjet bombázókat. Német vadászgépek nem voltak a le­vegőben. A háború utolsóelőt­ti esztendejének őszén, amikor szünet nélkül zúgtak Német­ország felett a szövetségesek bombázóegységei, a német va- dászrepülőkmek már nem volt olyan erejük, mint a háború elején. Több tízezer Messer- schmidt és Heinkel lelte pusz­tulását a keleti fronton a szovjet MIG-ek és a légvédel­mi tüzérek lövedékeitől, s szépszámú német vadászgépet megsemmisítettek az ameri­kaiak és az angolok is. Az utóbbi időben ezért fordult elő egyre gyakrabban, hogy a mélyen Németoi-szág belsejé­ben levő objektumok elleni légitámadás során egyetlen vadászgép sem emelkedett a magasba a bombázók megtá­madására. (Folytatjuk) i (88) ; , — Kaiisiusteban két nagy I garázs van. És mind a kettőt i porig rombolták az oroszok. Legalábbis így írták az újsá­gok. Honnan veszik a kocsi­kat? ... — Önök túlságosan kíváncsi természetűek, Aupel úr, nem gondolja? — Seifert mogorván nézett végig Aszkeren. — Mit tehet az ember. — Aszker mélyet sóhajtott. — Ez a szakma már ilyen. A rejtek­helyért pedig a fejemmel fe­lelek. Lenyúzzák rólam a bőrt, ha a maguk teherautóit meg­előzik az oroszok repülőgépei. — Nyugodjék meg — felel­te Upitz. — Hamburgból ren­deltük a gépkocsikat. — Ez világos beszéd. — Asz­ker megtörölte a homlokát. — Most már fel lehet hívni a íó­: nököt. I — Adja át neki. hogy hol- - i napután hajnalra már bizton­I ságos helyen lesznek a fearls- ; lustei rejtekhely archívafiya- ; gal. • —' Jól van. Nem vinnének ■ el engem az állomásig? ! Seifert bólintott. Néhány • perc múlva az állomás előtti ■ téren fékezett a kocsi. Aszker ! fürgén szállt ki az autóból. ■ — Minden jót, uraim — KAKUKNÉ MUNKÁBA ÁLL Kakuk Istvánná abonyi olvasónk ügyével már kétszer fog­lalkoztunk lapunkban. Először február 20-án, majd március 20-án. Megírtuk Kakukné kálváriáját, leszögeztük, hogy ő is 'hibás volt, s közöltük, hogy Kakukné ügye hamarosan teljesen rendbejön. Az ügy valóban rendeződött. A Pest megyei Bíróság' ítéle­te alapján Kakuknét visszavették munkahelyére, az Abonyi Földművesszövetkezethez — s a második cikk megjelenése után méltányos anyagi kárpótlást is kapott. Ügyét azonban nem úszhatta meg fegyelmi büntetés, alacsonyabb munkakörbe helyezés nélkül. Ám a fegyelmi büntetés lejárt és Kakuknét ma jog szerint visszahelyezik eredeti beosztásába, vezetőnek az 5-ös italboltba. Kakukné ma leltárilag átveszi az üzletet. Örülünk, hogy Kakukné ügye végre egyenesben van.' Örömünk azonban nem teljes. Úgy látszik, sokan nem nyug- ! szanak bele ebbe a megoldásba, és Kakukné ellen szervez- : lsednek. Ennek bizonysága az a levél, amelyet szerkesztőségünk j kapott. A levél kétszáz aláírással „megtámogatva” közli: Ka- ; kuk né ilyen meg olyan, a rendőrségen súlyos bizonyítékok . vannak ellene, ne tegyék vissza boltvezetőnek. Ellenben — i folytatja a levél — maradjon Szirokman Ernő a boltvezető^ ! mert ő népszerű, udvarias és tisztességes ember. Vesszen I Kakukné, éljen Szirokman — röviden erről szól a levél. A kétszáz aláírásos levélnek azonban súlyos szépséghibái vannak. Például a rendőrséggel való <Wva és alaptalan fe- nyegetődzés. Azután: hosszú sorozatokban egyazon kéz írt alá | különböző neveket. Köztük jó néhány asszonynevet — úgy lát­szik az abonyi asszonyok rendszeresen látogatják az italboltot. Ha viszont nem látogatják, saját tapasztalatukból honnan is- i merik olyan jól a bolt ügyeit? A lényeg: a levélről valósággal ordít, hogy azért szervezte, szerveztette, erőszakolta össze va- I laki, hogy (magyaros szóhasználattal) kitörjék Kakukné nya- j k**t. Ezen megállapításunkat az a tény sem gyengíti, hogy sok ! az eredeti aláírás. Ki lehet ez a derék névtelen levélíró és aláírás-szervező is­meretlen? Nem sikerült tényszerűen megállapítanunk, de nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy a Kakukné ügyében megje­lent második cikk tanúsága szerint; a ceglédi FJK és az Abo­nyi Földművesszövetkezet vezetője (Kakuknéval együtt) ga­ranciát vállalt a további jó együttműködésre. Véleményünk sze­rint ez a jó együttműködés csak úgy lehet teljes, ha nem egy­azon üzletben dolgoztatják a levélben egymással szembeállí­tott két embert. Murányi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom