Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-25 / 120. szám
4 ?,T^irfap 1963, MÁJUS 26, VASÄRNAP ALKOTÓMŰHELY VÉGH DEZSŐ L evele, amelyet az elmúlt napokban kaptam, csupán baráti látogatásra invitált. A találkozásból mégis több lett, mint egyszerű baráti beszélgetés. A lakása — akár ha múzeumba lépne a látogató. A falakon festmények, rajzok mindenütt Egy egész kis kiállításra való. Érthető, ha beszélgetés közben (lehet, hogy udvariatlanság s akkor ezúttal kérek bocsánatot) az ember tekintete akaratlanul is elkalandozik s megakadva valamelyik képen, belemerül szemlélésébe. A napi gondokról, problémákról indul a beszélgetés. Mert gond az bizony szép számmal akad. Néhány éve már szóltunk róla: nagyobb támogatásra szorulna Vác városában a képzőművészet. Talán egy alkotóház létrehozása sem lenne haszontalan, még inkább nem egy állandó kiállítási terem létesítése, hiszen tavasztól őszig egyre több külföldi és magyar turista látogat el ma Vácra és biztosan szívesen megtekintené az itt élő és alkotó művészek tárlatát is. (A képek sok színű, gazdag életútról vallanak. Magyar, francia és olasz tájak váltják egymást, más korok, más világok - ■ bennük csak az alkotó közös; a művész, aki bárhol fordult meg a világon, mindig mélységesen humanista nézőszögből szemlélte a világ jelenségeit, az élet megnyilvánulásait.) A beszélgetés közben egy félmondatban említi, hogy önálló kiállításra készül. „Szeptemberben, Vácott...” — mondja, de ez a néhány szó is elégséges ahhoz, hogy új vágányra forduljon a szó. N égy évtized munkásságát szeretné bemutatni a közönségnek, felbontva az eddig megtett művészi utat. rendszerbe foglalva annak egyes jellemző állomásait. A római tartózkodás éveiben (1924—1928) született képek nyitnák a sort. tette a gyárváros Breda kémény- és vastraverzrengete- ge, ami a későbbiek során jelentős városképsorozatának egyik ültetője volt.) Itália után Párizsban folytatta tanulmányait. (1928— 1936) Georges Pitoeff és Ko- miszarjewszkij osztályán tanult, majd a párizsi VII. Edvard kísérleti színháznál dolgozott. Látta Rodint a Luxemburg-kertben dolgozni és jól ismerte Bonnard-t. (Nézem a párizsi években született képeket: a Szajna- parti világváros csupaszín utcaképei, a művészvilág ezerszínű Montmartre-ja, a kéményerdejükkel annyira jellegzetes párizsi tűzfalak és háztetők, a bisztrók mozgalmas élete elevenedik meg a vásznakon.) Városképsorozata külön tanulmányt érdemelne. Akár a híres olasz filmváros, a Ci- necitta képét nézem, akár a Hegyen épült város, vagy az Orintális városkép című kompozíciót vagy a magyar ihletőket, az óbudai házak, a Víziváros képeit — valamennyi különleges helyet foglal el érett művészetében. V égh Dezső modem művész. A szó nemes értelmében az. Nem a meg- hökkentés, a minden áron való új formák keresése művészi célja, hanem gondolatainak, a világ dolgairól alkotott véleményének képi kifejezése ihleti. A látott dolgok kifejezése nála mindig közvetlen élményből fakad, de csak ennyiben marad hű a természethez. Nem másolja szolgai módon a természet jelenségeit, ,.belefesti” képeibe elképzeléseit, a világról, s az emberekről vallott véleményét. Művészete ezért mélységesen humanista művészet. Sok színű tehetsége azonban ' nemcsak a festményekben realizálódik. Széles körű munkássága felöleli az alkalmazott grafika majd minden területét. Plakátok, rajzok, könyvillusztrációk alKiss Dénes: SATUFEJEK Acél-fényű bikafejek orrukban vassal a satuk. Sorakoznak a műhelyek asztalain egymás mellett és bámulják a vaskaput. Fényforgácsok a szemeik, pislognak — a műhely remeg. Vasport kérődznek, kemény reszelő táncol, meg a fény mogorva homlokuk felett. Ismerős gépek közt megyek, csodálva, százszor átélem; miképpen szelídíti meg rajtuk önmagát s a hideg vasat ifjú nemzedékem. Fuggerth Ferenc: MEGTERMI-E ? Szikrázó, ragyogó szép szócicomák bokros díszei szinte lehúzzák verssoraid buja ágazatát és úgy betakarják az egészet, mint a lehajtó sűrűvirágú meggyfafüzérág rejti a szemtől a törzset, akár csak a habzó menyasszonyi fátyol a szemérmes ifjú szüzet, ki rejti a pírját, arcát is betakarva egészen és nem tudja a néző, csúnya-e, szép-e a menyasszony? Nem látni: ifjú sudár-e, vagy kérges a törzse? Erzsiké még, vagy már öreg Örzse? Rágta-e féreg? Görbe, göröngyös, olvas-e már? Igér-e hosszú tavaszt, vagy hamar elmúlik a nyári Dísz-e csupán a virág, amit ellep a mézet kutató, kereső méh? S ha talál is, beporozza-e még a bibét? Megtermi-e őszre gyümölcsét, mit Ígér, ha igérl annak, aki vár? Vagy a pilleszirom-levelekkel lehullik a virág és elfonnyad a szár? Tán csak már kirakati dísz a virág, ami most fellángol hevesen? Hisz a tartalmat, a célt a cicomában sokszor hiába keresem. Képes filmvilág I Rosanna Schiaffino a Rogopag című új olasz film egyik női főszereplője Kiss Hajnal: Mozgástanulmány. TIÉD Egy szó zúg bennem: tiéd! Lázasan esi ti tóm: ne még! Látom az arcod, rámnevet. Vad eiöve; szorít két kezed. És láz fut bennem, és a vér csak eire vár. Zsibong az éj érted.. Neked... Tiéd! Tüzel az arcod. Én is. Szeretsz, szeretlek... mégis most nem vagy itt. Miért? A boldogságom mit ér? Ha szerelmes vágyam képzelet, S a semmi most a kéj neked. Állok, hol álltái. Éget. Éz természetes. Érted? Hogy így van minden. Tiéd. Bolond, ki kérdi: miért?! Catherine Diamant a Szüzek című új francia film egyik jelenetében Shirley Ann Field az Ebédúj angol film női főszereplője \ idő című h l/^ózócipár aranuíaLodaima lutalomra méltó hajadont- a íözségi elöljáróság terjeszti fel az urasáénak. Feltétel, bogy a leányzó erkölcsös ás jó magaviseletű, a magyar nyelvben jártas 11— 19 éves római katolikus hajadon legyen. No, és természetesen szegény sorsú, aki, mert Rudolf és Stefánia májusban tartották esküvőjüket, szintén május havában lép frigyre azzal, aki elveszi. A harminckét rózsalány- nyal bizony többnyire érdekházasságot kötöttek. Nagyon komoly pénzt, valóságos kis vagyont jelentett az a hozományba kapott 1200 korona. Annyiból már másfél-két hold jó földet, vagy kis házikót is lehetett vennij De Piltzingerék, az arany- lakodalmas rózsapár nem abból vásárolta meg a pilis— vörösvári Karátsonyi-kastélyt, ahol most velük beszélgetünk. — Elcseréltük, meg egy kis ráfizetés is volt — mondja Piltzinger Jánosné, Schön Teréz 1913-beli rózsalány. és fekete fej kendője alá igazítja kibukkanó, ősz tincseit. A kastélynak különben csupán a neve az, még csak nem is kúria, tágas pa- rssztháznál nem egyéb. A ma is Vörösvárott élő utolsó Karátsonyi gróftól, Imrétől, az egykori uradalmi tiszttartó vette meg. azzal cserélték el pár éve a maguk házát Piltzingerék. — Hogyan lett rózsalány? — Megmondom úgy. ahogy volt. Május elején haza'öt- tem Pestről, mert meghalt a kúriai bíró úr. akinél három évig szolgáltam és az özvegy feladta a nagy lakást, engem sem tarthatott esett meg, hogy egy összegben ilyen sokat adott volna vissza valaki a maga jószántából. Krajcárokkal, nem húszezer forintokkal ala- mizsnálkodtak általában a gazdagok. Meglehet, nemcsak a trónörökös házassága, a maga neve emlékezetére is tette a gróf ezt az alapítványt, de ha egyéni hiúsága hasznára vált annyi szegénynek, jól tette. Hiszen abban a világban a szegény ember önmaga sehogy sem segíthetett nyomorúságán. Első hajadon a solymári Thaller Borbála, 1882. május 10-én nyerte el erkölcse jutalmát, hatszáz forintot, és abban a kitüntetésben részesült, hogy fő-főpap, Hay- nald Lajos bíboros, kalocsai érsek adta össze Milbidh Mihállyal. Ez volt az első rózsaesküvő. 1912-ben Dau- ner Tamást és Miereisz Borbálát, a harmincadik rózsapárt az akkori fehérvári püspök, Prohászka Ottokár eskette, mert a harmincadik rózsaesküvőt fényes ünnepélyességgel ülték meg. Máskülönben csak a falusi plébános elé járult a rózsalány, meg a rózsavőlegény. Az utolsó rózsaesküvő 1914 májusában volt Pilisszentivánon, ahol abban az esztendőben a 18 éves Gábeli Teréz bizonyult a legmakulátlanabbnak és kapott 1200 koronát. m°g Háber Ádám huszonegy éves csillés személyében férjet. Az alapít» levél szerint a zesse be uradalmában a ■ szűzi erkölcsök jutalmazását, i elég az hozzá, bevezette. Éspedig nászajándékul Rudolf trónörökösnek, amikor Ste- | fánia belga királyi hercegnővel házasságot kötött. Mert mit is ajándékozhatott volna egyebet a királyfinak, volt annak a háztartásához mindene, se rézmozsár, se ká- véskandli igazán nem kellett neki. Tehát a gróf a trónörökös esküvőjének emlékezetére húszezer kemény forintot helyezett el a bankban. Nem volt az két garas még az olyan dúsgazdag mágnásnak sem, mint amilyen gróf Karátsonyi Guido volt abban az időben. Jó célra szánta ezt a nagy pénzt, azt meg kell hagyni. Úgy képzelte, az idők végezetéig a három falujából, harmadévente mindegyikből öjy-egy erkölcsökben gazdag, de földi javakban annál szegényebb lányt kihá- zasítlhatnak a húszezer forint kamatjából. Hát harminckét nagyon szegény lányt a kamatok hozzásegítettek a házassághoz, de aztán kitört az első világ- ; háború és elolvadt a tőke, ■ többre már nem futotta. Végül talán már csak egy ■ skatulya gyufára tellett a • kamatokból, nemhogy csa- ; ládi tűzhely alapítására. i Persze, ezt a pénzt csak - visszaadta azoknak, akiktől el- 7 vette — mondhatják joggal • — de azért higgyék el, ritkán Hallottak-e már a rózsalányokról, a lányokról, akiket ilyen szép címmel ruháznak fel jó erkölcsükért? Alii hal1 lőtt, tudhat valamit a tá; voli Bretagne-ban, Francia- ; ország és Németország né- \ mely vidékein, dívó nép- ! szokásról: évről évre rój zsalányt választ a falu. A : legmakulátianabb szüzet. Ily ! érdemes hajadonok nálunk is ! voltak, és kétségkívül nagy í számban találtatnak manap- ! ság is minden magyar köz- í ségfoen, de a rózSalányválasz- í tás mégsem szokásos mife- ; lénk. Sőt, nem is volt. Azaz, ; vagy három évtizeden át há- J rom Pest megyei községben \ mégis. Solymáron, Pilisvö- \ rösvárott, meg Pilisszentivánon egyik esztendőben az £ egyik, másikban a másik £ harmadikban a harmadik ía- ^ lu legszűzebb szüze lett ró- ^ zsalány, de mentei férj he; ^ is adták. Alig él már kö- ^ zülük valaki, Pilisvörösvárot £ azonban egy rózsalány ép- ^ pen a mai vasárnapon ül j aranymennyegzőjét. £ Nem a nép kezdeményez te a mi három falunkbai ^ a rózsalányságot, hanem a: 2 uraság, gróf Karátsonyi Gui ^ do őexcellenciája, máltai lo ^ vág és I. Ferenc József csá ^ szári és királyi apostoli fel ^ sége valóságos belső titko ^ tanácsosa. Nem tudni, milyei ^ tanácsokat adott a császár ^ királynak, de azt sem, hog ineki ugyan ki tanácsolta, ve kotnák a váci kiállítás egy \ másik részét. (Egy régebbi beszélgetésünk számadatai jutottak eszembe. Eddig több, mint háromszáz Magyarországon, és hatszáz külföldön megjelent könyv borítóját tervezte, vagy illusztrálta a művet. Hatalmas szám!) Több, mint hatvan esztendő áll már mögötte. Ebből négy évtized az alkotásé. Kiállította műveit már Párizsban, Rómában, Torinóban, Velencében, Milánóban és — Rómában az Accademia 1 déllé Arte-n végeztem tanulmányaimat, Petrucci osztályén. Rómában a klasszikus maradványok és nem a barokk volt igazi élményem. A Fórum és a Pantheon lenyűgöző hatást tett rám ... — fogalmazza meg az olasz- országi évek tanulságait s egyben azt is, hogy milyen jellegű műveket kíván majd bemutatni művészi pályájának ebből a szakaszából. (De a római képek mást is sejtetnek: már akkor megihy zítse az ötleteket, elképze- £ léseket. ^ M unkásságán, derűs nyu- ^ galmán nem látszanak £ meg a tovaröppent évtize- ^ dek. Hosszabb tanulmányút- ^ ra is készül, Csehszlovákiá- ( ba várják, ahová esztendő- f ről esztendőre visszatér. De $ közben már újabb képtér- í vek foglalkoztatják. ^ — Alkotni, nagyon sokáig £ alkotni volna jó... — mondja ^ búcsúzáskor, mint legnagyobb ^ kívánságot. ^ (Jómagam csak annyit ten-f nék még hozzá: több meg- í értést és megbecsülést kap- £ nia sem lenne rossz. Mun- % káiban térülne ' vissza!) Prukner Pál í Bécsben. És természetesen £ Budapesten, valamint szű- ^ kebb pátriájában, Vácott. ^ Három képe jelenleg a IX. ^ megyei képzőművészeti ki- ^ állításon, Szentendrén látha- 2 tó. ^ Négy munkás évtizedet tud ^ a magáénak és mégsem elé- ^ gedett. Úgy érzi, sók a ten- ^ nivalója, mondanivalója még. £ Amikor váci kiállításáról be- ^ szél, lobog, lelkesedik, akár ^ egy most induló művész. Pa- ^ pír, ceruza állandóan a keze- ^ ügyében, hogy azonnal rög- 2 2
