Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-23 / 118. szám

1963. MÁJUS 23, CSÜTÖRTÖK rrrr tiicrr.1 \KMtm A lakosság jobb ellátása nemcsak jelszó Kereskedelmi vezetők őrjárata a boltokban - Napirenden a tej-, baromfi-, halellátás Nemcsak a színházban van kulissza, a hétköznapi élet különböző területein szintén sók minden történik a „szín­falak” mögött. A kereskede­lemben is például. A vevő persze csak a kirakatot, meg a polcot látja, s ha amire ép­pen szüksége van, hiányzik, szidja — néha nem is csu­pán magában — a boltost, meg összes felmenőit. Ez esetben a kereskedelem fel­sőbb szerveit érti természe­tesen. Mert, hogy nem törőd­nek a fogyasztókkal. Pedig törődnek és éppen erről aka­runk beszámolni. Kedden ugyanis véletlenül egy au­tókaravánnal találkoztunk a Vác felé vezető országúton. Meg-megállt egy-egy élelmi­szerbolt, vendéglő előtt rö­vid időre, s a kocsikban ülők, talán egy tucat ember, betért a boltokba. A megyei élelmiszerkeres­kedelmi és vendéglátóipari vállalatok, meg a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak főbb tisztviselői voltak. De a Belkereskedelmi Mi­nisztérium élelmiszer főigaz­gatóságának egyik dolgozója is velük tartott. Szobig ha­ladtak, aztán átkeltek a Du­nán és Visegrádtól Szent­endréig mentek. Meghallgat­tak több boltvezetőt, hely­színi tapasztalatokat gyűj­töttek a tej-, tejtermék-, tojás-, baromfi- és halellá­tásról. Arról tárgyaltak az­után összeülve, hol, mi a hiba, lehetne-e a hiányokon segíteni. Miért fogy kevés rántottcsirke ? Jurányi Ferenc, a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat osz­tályvezetője kifogásolta a mélyhűtött baromfiszállí­tást. Sokszor, mire a boltba ér, felenged, újra már nem jegelhető és különösen nyá­ron így nem tartható el másnapig. — A nagykereskedelemnek sajnos nincs hűtőautója és azt sem tudni, hogy mikor lesz. Ilyen körülmények kö­zött nehéz a szállítás, külö­nösen a vendéglátóhelyekre, amelyek csak nagyon kevés baromfit rendelnek — mond­ja Szitár Nándor, a Belke­reskedelmi Minisztérium fő­előadója, de még hozzáte­szi: ■—Nagyon meggondolan­dó, nem kellene-e a vendég­látóhelyeken a baromfiból készült ételek haszonkulcsát jelentős mértékben csökken­teni? A rántott csirke majd­nem duplájába kerül a bé­csi szeletnek. Ha olcsóbb len­ne, mindjárt több csirkéből készült étel fogyna, több ba­romfit rendelnének tehát a vendéglők, és a szállítás is mindjárt jobb lenne. Ősztől kezdve lesz palackozott tej — A Tejipari Vállalat az öt literes tejszín-, meg tejfel rendeléseket is huszonöt 11 teres kannában szállítja i boltoknak — panaszolja Nie­dermann Márton, a megyei tanács kereskedelmi osztá­lyának helyettes vezetője. — Most tessék elmondani a tejszínpanaszokat, hogy az üzemek milyen vonakodva szállítanak kisebb mennyisé­get, — fordul a jelenlevők felé Rónaváry Gyula, a kereskedel­mi osztály főelőadója. •— És savanyú tejszint ka­punk, úgy, hogy cukrászter­melő üzemeink nem tudnak tejszínes süteményeket csinál­ni. Gyümölcsfagylalt sem lesz a nyáron, ha nem kapunk jó­minőségű tejszint — jelenti be Forgács István, a Váci Ven­déglátóipari Vállalat részéről. A Budavidéki Vendéglátó- ipari Vállalat nevében Dunai Károly adja elő a tejszínpana­szokat: — Szégyene lesz a Duna­kanyarnak, de mégsem lesz a nyáron gyümölcsíagylalt. Tejszín nélkül nem készíthet­jük. Vegyelemeztettük a Ke­lenföldi Tejüzemtől kapott tej­szint. Kimutatta a vizsgálat, hogy valószínűleg tejjel keve­rik, az előírt zsírmennyiség nincsen meg benne. —Vácott, ebben a nagy ipa­ri városban, de az egész Duna­kanyarban nincs palackozott tej, az iskolában nem tudunk tejet adni a gyerekeknek, — panaszolja Borbély János, a Váci Élelmiszerkiskereskedel­mi Vállalat igazgatója. — Ősztől kezdve lesz — közli Szitár főelőadó, — ad­digra befejeződik a rákospalo­tai legkorszerűbben felszerelt nagy teljesítményű palacko­zóüzem építése. A tejszín gyártását, szállítását rövidesen megvizsgáljuk, remélhetőleg elérjük, jó lesz a minősége. Ami pedig a huszonötliteres kannában szállított öt liter tejszínt, meg tejfelt illeti,, ezt már szóvá tettük. A tejipar az­zal védekezik, nincsen kisebb kannája, rendelne öt-, meg tízlitereseket, ,vde nincs üzem, amelyik az .ilyenek gyártását vállaltiá. legfeljebb ha sok tíz­ezer darabot venne át a tej­ipar. Ez hihető, de nem kielé­gítő válasz. Meg kell oldani a problémát, feltétlenül szükség van kisebb kannákra is. Felpanaszolják a jeíenlevők, hogy az utóbbi időben ömlesz­tetten kívül más sajtot jófor­mán nem adhatnak a vásár­lóknak, vajból pedig a tervbe beállított mennyiségnél keve­sebbet kapnak. Halbőség a nyár közepétől Végül a halról esik szó. — Július végétől, vagy augusztus elejétől kezdve lesz bőven —■ közli Szitár főelő­adó és a jelenlevők nagy örömmel fogadják a bejelen­tést, hiszen a közönség kedve­li és nagyon keresi a halat, ami olyan sokszor hiánycikk. •Még nagyobb megeelégedéssel hallják, hogy ezentúl az év háromnegyed részében rend­szeresen megfelelő mennyisé­gű halat tud szállítani a HALÉRT. Kiderül azonban, hogy a megyei kereskedelem nincs felkészülve a halbőségre, egy­általán nem rendelkezik ak­váriumokkal, amikben eleve­nen tarthatják az élőhalat. Ezen könnyű segíteni. A vál­lalatok vezetői nyomban ki­jelentik, azonnal rendelnek akváriumokat, hogy mire a halgazdaság megkezdi a tö­meges szállítást, nyár dereká­ra legyen hová elszállásolni a halakat. A megbeszélés kívül álló ta­núja, aki maga is vásárló és mérgelődik, ha valamit hiába keres az üzletekben, jóleső ér­zéssel írja ezt a tudósítást. A lakosság jobb ellátása nem­csak jelszó, a kereskedelem vezetőinek komoly törekvéseit látva, most személyesen meg­győződött. Sz. E. Többet szeretnének dolgozni Az elmúlt években sok szó esett a Ceglédi Cipőipari Vál­lalatról. Rendszerint az üzem gondjait, bajait emlegették, hol a városi . vagy' a megyei tanácsnál, hol pedig a minisztériumban. Foglalkoz­tak is vele az illetékesek, ] amely de eddig nem sikerült üzem- bővítési lehetőséget vagy megfelelő épületet találni, amivel a helyszűke miatti üzemszervezési -probléma íMt megoldhatták volna. Mivel külső segítség nem érke­zett, a régi, jó szabály sze­rint önmagokon segítettek a cipőgyáóak. Még tavaly, a több részlegben végrehajtott átszervezés nyomén új lehe­tőségeik támadtak, amelyeket ki is használtak. Bár to­vábbra is kicsi a hely, de kapacitásuk megnövekedett. Az áitszervezés és sz új módszerek bevezetésének egyik leglelkesebb irányítója Ceichner Gyula, a Vállalat műszaki vezetője, öt keres­tük mtag, hogy tájékozódjunk az üzem életéről. — Az üzem dolgozói a ta­valyi átszervezés hatására, Harminc fiatat sorsáról van szó Hegváltoztak az cm hevek Versenyeznek, áe miért? jobb munkakörülmé­nyeket biztosított a szá­mukra, megértették, hogy az új viszonyok új mun­kastílust kívánnak. Értük — vagy ellenük vannak a szabályok Úgy tűnt, mintha a la­pok hiába írnának annyit a gyakori balesetekről. Hiá­ba figyelmeztetne a rádió, a híradó az óvatosságra, a fegyelmezett közlekedésre. Kedd délután fél öt volt. Monoron, a lecsukott so­rompó előtt álltunk. Vár­tuk a vonatot. Azután egy kisfiú feje bukkant elő a sorompók között. A báty­ja követte. Ott poroszkál- tak a síneken. Azután el­tűntek. Egy pillanat múlva fiatal pár szabálytalanko­dott. Körül sem néztek, mentek hosszában a síne­ken. Éppen ott, ahol né­hány: másodperc múlva el­zakatolt a vonat. Mielőtt azonban átfutott volna a pályaudvaron, még egy kerékpáros, majd má­sik is kihasználta az utol­só másodperceket — átvág­tak a síneken. Baleset nem történt. Ez azonban senkinek sem ér­deme. Szívből kívántuk: bár elbújt volna a közei­ben egy rendőr és mennyi felelőtlen kedőt úgy büntette meg, hogy hosszú az egész környéknek elmen­ne a kedve átbüjkálni a sorompók alatt, csúszkálni a sínek között, semmibe­venni a szabályokat, ame­lyek éppen az ö testi ép­ségükért születtek. (s. á.) vala­közlc­volna időre Új lakótelep épül Budakalászon Budakalász nemrégiben el­készült, tizenöt éves rende­zési terve több lépcsőre oszt­ja a község bel- és külterü­lete, valamint a Duna-párt fejlesztését. Az első lép­csőben kerül sor a Buda­kalászi Textilműveli mögöt­ti Klenity-dűlő parcellázá­sára, illetve az új lakóte­lep felépítésére. Á mintegy harmincholdas területein a kisajátítási eljá­rások megkezdődtek, a par­cellázás folyik. A községi ta­nács kétszázötven-háromszáz házhely kialakítását tervezi. A telkek egy részén családi házak épülnek, más részükön pedig a Budakalászi Textil­művek dolgozói építik fel százhúsz épületből álló szö­vetkezeti lakótelepüket. Az épületek egyemeletes kivitel­ben, kétszintes lakásokkal készülnek: földszintjükön a konyhával, mellékhelyiségek­kel, és egy lakószobával, az emeleten hálófülkékkel. Az első negyven ház — vagyis nyolcvan lakás — építkezését még ez évben megkezdik. A második lépcsőben a Du- na-part rendezése, az üdülő­hálózat fejlesztése szerepék A községi tanács megrendelésére a terveket decemberre készíti él az ÉM. ÉVITERV válla­lat. Négy brigád nevezett, be a szocialista brigádmozgalomba, majd ők lettek az üzemi kollektív szellem legfőbb őrei és példamutatói. Azóta termelékenyebb a gyár munkája, a minőségi szín­vonal mintegy 16—18 száza­lékkal emelkedett. Tervünket, az évj kétszázezer pár gyermekcipő legyártását, bát­ran mondhatom, teljesítjük. Kis szünetet tart, majd bo­rúsan folytatja: — És éppen ez a bajunk. Ez a gondtalanság. Teljes ka­pacitásunknak, amely ja ta­valyi átszervezés következté­ben megnövekedett, körülbelül huszonöt százaléka kihaszná­latlan. Hiába kérünk terv- módosítást, több munkát, nem bíznak bennünk. Pedig az évi kétszázezer he­lyett nyugodtan vállal­hatnánk háromszázezer pár gyermekcipő gyár­tását és ezzel jelentősen csökkent- hetnénk a külföldről vásá­rolt cipők mennyiségiét. A belkereskedelem képvi­selői, a közönség vélemé­nyét tolmácsolva, gyakran emlegetik a ceglédi gyer­mekcipőkét, mint a legjob­bakat. A gyárban a szocia­lista szellemben dolgozó bri­gádok nem lassított felvé­telhez hasonlóan szeretnének dolgozni, hanem úgy, ahogy szaktudásuk és szívük diktál­ja. A munkaversenyt meg­hirdették, de mennyiségileg nem gyárthatnak többet. Ak­kor is probléma ez, ha, a versenynek nem feladata a mennyiségi túlteljesítésre va­ló törekvés. Jelenleg napi hétszáztíz pár cipőt készítenek, tekin­tettel arra, hogy még az első félévben két hétre le­áll az üzem és valamennyi dolgozó egyszerre megy sza­badságra. Visszatértük után újra csökkenteniük kell a tempón, és már csak napi hatszáztiz cipőt gyárthatnak. — És mindez még nem lenne baj — mondja tájé­koztatónk —, de vállalatunk évek óta nevel szakmunkáso­kat. Jelenleg harminc az ipari tanulók száma. És ha fölszabadulnak, nem tudunk munkát biztosítani számuk­ra! Közülük heten végeznek egy hónap múlva, míg tizen­nyolcán. 1964-ben. Már az idén szabaduló hét szak­munkás megél hetesét sem tudjuk — jelenlegi terveink mellett — biztosítani. Harminc fiatalember jö­vője forog kockán. Szakmát tanultak, néhányuiknak még idén, többjüknek jövőre ad­ják kezébe a szakmunkás­bizonyítványt. És nem kap­nak munkát. Mert Cegléden, a szakmában nem lehet elhelyezkedni. — És ha figyelembe vennék kérésüket és kitöltenek a tel­jes kapacitást, akkor javulna a helyzet? — kérdezzük. — Nemcsak, hogy javulna — hangzik a válasz — hanem teljes egészében meg is oldódna legfőbb gondunk. Nem mindegy nekünk, hogy az általunk nevelt fiatéi szak­munkások csalódással kezdik pályájukat. Sokan foglalkoztak az el­múlt években a Ceglédi Ci­pőipari Vállalat gondjaival. Mégis, okos átcsoportosítással, jó üzemszervezéssel, végül saját magukon segítettek. Megérdemelnék, hogy most, amikor készen állnak az újabb, nagyobb feladatok tel­jesítésére, ne fosszák meg őket ettől a lehetőségtől. T. T. LENIN UTOLSÓ ÍRÁSAI A Kossuth Kiadó a mar­xizmus—-len inizmus klasszi­kusainak kiskönyvtára so­rozatban kibocsátja Lenin utolsó írásait. Az öt cikk a pártegység biztosításának, a demokratizmus kifejleszté­sének, a vezetés kultúrájá­nak, s a bürokratizmus le­küzdésének problémáival foglalkozik. (MTI) Országszerte „oltják" a rozsot A rendkívül értékes alka­loidákat tartalmazó anyarozst az idén minden eddiginél na­gyobb mennyiségben termelik szerződéses alapon a homok­vidéki közös gazdaságok: a múlt évi 4500 hold helyett most 7500 holdon fertőzik meg gépekkel a fiatal, még virágzás előtt levő rozs ka­lászait. „A rozsoltó‘’-gépek mindenütt munkába álltak már a szövetkezeti rozstáb­lákban. v\\\\\a\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\w^^ •4 Alekszandr Naszibovt Rejtekhely §z Elbán Az É. M. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat szakipara felvess festő és mázoló, villanysze­relő, csőszerelő, hegesztő, lakatos, tetőfedő, szigetelő, bádogos és üveges szak­munkásokat, valamint ezek mellé 18 éven felüli férfi segédmunkaerőket. Jelentkezés: Bp, XXX., Rákóczi Fi u. 187; Továbbá építőmesteri rész­legeihez Budapest, Gödöllő, Vác és Nagykáta munkahe­lyekre kőműveseket, vala­mint 18 éven felüli férfi kubikosokat és segédmun­kás munkaerőket. Vidéki­eknek tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés: Bp. XXI., Kiss János altábornagy u. 19. lássa a számlapot. De az őrá nem működött összetört Az erőlködés • kimerítette. Egy ideig mozdulatlanul fe­küdt Zihált a melle. Aztán el­fordította a fejét, fény deren­gett. Közeledett a hajnal. Mennyi lehet most az idő? Négy óra? A jelek szerint négy körül járhat. Tehát mind­járt vége az akciónak. s. Néhány percig még pihent. Ez az átkozott gyengeség... Attól az egy combsebtől lenne az egész? Aszker mozdítani próbálta a beteg lábát. De a láb nem engedelmeskedett. Megmerevedett. Aszker fel­vette a földről Torp kését, amely ott hevert mellette. Fel­vágta vele a nadrág szárát, s megnézte a sebet. Hosszú volt, mély vágást kapott A dulako­dás közben alaposan összeron- csolódott a seb széle. Egyha­mar nem gyógyul be. Aztán megérintette kezével a sebet, amelyből még mindig erőtel­jesen szivárgott a vér. Aszker azonnal megértette: valami nagyobb véredényt vághatott el Torp kése. Sok vért vesz­tett azért érzi Ilyen gyengé­nek magát Óvatosan, hogy ne tegyen egyetlen felesleges mozdulatot sem, amely gyöngítheti, le­csatolta a nadrágszíjat, aztán üggyel-bajjal körültekerte a combján, a seb felett, majd a szíj alá dugta a kés nyelét, s néhányat csavart rajta, hogy jobban szorítson a kötés. Csil­lagokat látott a fájdalomtól, de legalább elállt a vérzés. Megint pihent egy kicsit. Amikor kifújta magát, eszébe jutott Torp pisztolya. Körül­nézett maga mellett. Az út szélén feküdt a fénylő mar- kolatú browning. Aszker utána nyúlt. Felemelte, megnézte, s beletette a pisztolytáskájába. Utána hasra fordult, négykéz- lábra állt, s megpróbált ki­egyenesedni. De most sem si­került. A gyengeségtől megin­gott, s újra a földre zuhant. Egy kis idő múlva újból megpróbálkozott a felállással. Ezúttal nagy nehezen sikerült lábra állnia. Fejét magasra emelve, kinyújtott karral igyekezett megőrizni az egyen­súlyát. Az egészséges lábával lépett egyet, s aztán utána húzta a másikat, majd megint lépett. Kényszerű tapasztalatot ho­zott ez a néhány lépés: így, sántikálva, még holnap estére sem ér el a repülőtérig. Vi­szont jól tudta azt is, hogy legkésőbb fél órán belül az utolsó ládákat is felrakják a még itt levő repülőgépekre, beszállnak az ejtőernyősök is, s magasba emelkednek, indul­nak a biztonságos hazai föld felé. Keleten hajnalpír rajzoló­dott az ég aljára. Lenge szel­lő fújdogált. Csakhamar elült a szél, s csend lett. Aszker egyszercsak mindjobban erő­södő motorzúgást hallott. A következő pillanatban nehéz szállítógépek csoportja húzott el a feje felett. Kelet felé tar­tottak. Hamarosan gyengült a motor zúgás, s néhány pere múlva ismét csend ült a táj­ra. — Az utolsók —, suttogta Aszker. Tett még néhány lépést elő­re, aztán fájdalmas nyögések közben a földre ereszkedett, s behunyta a szemét Igen, el­érkezett az óra. A küzdelem befejeződött. Az ő útja innen már nem visz tovább. Mennyi lehet még hátra az életéből? Legfejlebb órák, de az is le­het, hogy csak percek. Ha egyszer Messerschmittek vij­jognak felette, akkor bizonyos, hogy már a gyalogos egységek is elindultak a repülőtér felé. Az első erre jövő autó beleüt­közik Upitz kocsijába, meg a terepjáróba, s Torp holttesté­be. Nyomban megkezdik a kutatást, s akkor vége. Búcsút kell vennie mindenkitől és mindentől. Milyen a halál? (Folytatjuk) viaskodása. Aszker hallotta, amint felvijjongtak a magas­ban a német vadászrepülők. Azonnal felismerte őket a mo­tor jellegzetesen éles, apró megszakításokkal búgó hang­járól. Miért vannak itt ezek a vadászgépek? Csak nem jöttek rá a repülőtér elfoglalására. Úgy látszik, mégis így van. A repülőtér felől a távolság elle­nére is tisztán hallotta a lég­védelmi géppuskák fojtott ke­lepelését, majd egy lángokban álló, nagytestű repülőgép hú­zott el felette, a föld felé tart­va... Aszker felnyögött. Sajgó fáj­dalmat érzett az egész testé­ben. A halántékát dörzsölte a kezével, hátha alábbhagy az éktelen zúgás a fejében. Két­szer is megpróbált felállni, de mind a két alkalommal olyan elviselhetetlen, pokoli fájda­lom hasított az összeroncsolt lábába, hogy azonnal eszmé­letét vesztette. Most ismét kinyitotta a sze­mét. Nézte a sötét eget. Hall­gatózott. Csend volt köröskö­rül. Nagynehezen felihúzta a mellére a földön elterült karját, amelyre az órája volt csatol­va. Felemelte a fejét, hogy Megérkeztek a tartalék Mes- serschmittek is. Néhány perc múlva már tizenkét német vadászgép ellen kellett felven­niük a harcot a szovjet repü­lőknek. Tizenkét gép. Nem nagy szám. Berlin és Hamburg légvédelmi egységei mindössze ennyit tudtak nélkülözni. Az ő légiterükben is nagyszámú szovjet bombázókötelék tartóz­kodott. Kelet felől viszont mind újabb vöröscsillagos va­dászgép-csoport húzott Karls- luste irányába, hogy felvált­sák azokat a repülőket, ame­lyeknek már fogytán volt a lőszerük, s benzinjük is csak annyi maradt, amennyi a visszafelé tartó útra szüksé­ges. Fent, a felhők között, szü­net nélkül folyt az öldöklő lé­giküzdelem. De lent a repülő­téren sem állt meg a munka egy másodpercre sem. A sú­lyos teherrel megrakott szállí- ; tógépek egymás után emel- ; kedtek a magasba. I Valamennyi gép Aszker fe- ; je felett repült el. Az úttes- I ten feküdt az őrnagy, nem I messze a két kocsitól, ahol vé- íget ért a Torppal folytatott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom