Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-02 / 101. szám

«*T «TEC»«! 1963. MÁJUS 3. PÉNTEK Felavatták az újlengyeli kultúrházat ÍJ ájus elseje előestéjén ifi Újlengyel községe jel­avatta kultúrházát. A tavasz besurrant az ajtókon, tele­szórta virággal a termeket, orgonát tűzött a gomblyu­kakba. az úttörőruhás gye­rekek kezébe. Kettős ünnep ragyogása ült az izgatott em­berek szemében. A mun­kásünnep büszke tudata, és a frissen festett, több he­lyiséges kültúrház tulajdon­joga, az elképzelt lehetősé­gek öröme festette pirosra az arcokat. Abban a pillanatban, ami­kor Koncsár István, a já­rási tanács vb-elnökhelyette- se átadta a kulcsot a fiatal igazgatónőnek, a jól végzett munka győzelme dobbant a tenyereken. Újlengyel 1650 fős családjának öt éven ke­resztül közgs ügyévé vált az építkezés. Az átadás per­ceiben mindannyian érezték, hogy az övék. értük és kezük munkájával született. Az ün­nepségen három éremfoko­zattal és emléklappal ju­talmazták azokat, akik a társadalmi munkában kiváló eredményt értek el. Gál Já­nos 201 munkaórájáért arany­érmet kapott. Kocsifogatával és gyalog, napi munkája előtt és után. sokszor ebéd­idejében is dolgozott. Gál János szavaiból válik ért­hetővé az a tűz. ami hajtja őket. hogy időt és fáradt­ságot nem kímélve építsék községüket, hogy a kültúrház. a tanácsház után, most az iskola bővítéséhez kezdje­nek. — Sajátunk lesz. amit csi­nálunk. Ha nem nekünk, majd az utánunk jövőknek. — Család van? — kérde­zem. — Kettő — mondja és szé­lesre húzódik a szája. — Az öregebbik fiam első osztá­lyos, úgy keverte a maltert, hogy öröm volt nézni. — A gyerekek is segítettek? — Dolgozott itt mindenki! P apír és ceruza a kezükben, folyton számolták, meny­nyi pénz hiányzik, mennyit tudnak közös erőből előte­remteni. 1962 őszén leállt az építkezés, nem volt pénz. A félig kész helyiségek közt szabadon sétált a szél, elha­gyottan álltak a vakolatlan falak, mementóul a köz­ség előtt. — Nem hagyhattuk annyi­ban. Mi lesz a pénzünkkel? A beleölt munkánkkal? — veszi áf a szót Kaldenekker Já­nos. — Személyesen mentem fel a Pénzügyminisztérium­ba, és megkaptuk a hiányzó pénzt. Személy szerint minden ember tett valamit azért, hogy 30-án este megnyíljanak Új­lengyelben a kapuk a kultú­ra felé. A község lakói 86 100 társadalmi munkaórát vé­geztek az építkezésen. A rövid, de bensőséges ünnepség után helyükre ke­rültek az asztalok, ízletes vacsora, aranyló borok mel­lett hamar megoldódtak a nyelvek. Mladoniczky Jó- zsefné kissé félve vette át új posztját, a kültúrház igazgatását. — Tíz évig voltam távol a községtől, hat évig Ka- kucsra jártam át tanítani. El­ső feladatom, hogy alapo­san megismerjem az embe­reket — kezdi a szót, aztán máris terveiről beszél. — A KISZ-esekkel szeretnék össze­fogni, tőlük sokat várok. Szeretnék színjátszó csoportot szervezni. Voltak már pró­bálkozások, de most újra kezdünk mindent. Első rendezvényük május 13-án a Déryné Színház előadása lesz. Az emberek legtöbbje azonnal érdeklő­dött, mikor és hol lehet jegyet kapni. Felépítették a kultúrházat, mosit minél előbb élvezni akarják gyümölcseit. A őzben kivittek az aszta­lokat, a színpadon elhe­lyezkedett a zenekar, újlen­gyeli fiatalok húzták a talp- alávalót. Kezdődik a tánc, az ének. A nyitott ajtókon, ablakokon át messzire száll­nak a'muzsika hangjai, a kwl- túrházból kiömlő fény vilá­gosságba borítja Újlengyel házait. Egri Mária Reflektorfényben: ORBÓK ENDRE Orbók Endrét szeretnénk bemutatni, akinek a neve mellett már nem szerepel a művészvendég rövidítése a Petőfi Színpad plakátjain, ö egy kicsit már hozzátartozik a színpadhoz. A Sportszere­lem, az Elveszem a feleségem, a nagy sikert aratott Tamás bátya kunyhója és a most be­mutatott Boszorkányok pedig nincsenek című darabok ren­dezője a tv képernyőjéről is ismerős. Ott mint író mutat­kozott be a nagysikerű Külö­nös tárgyalás és a Játék a bíróságon előadásainál. Kétévtizedes rendezői múlt áll mögötte s e húsz év alatt munkáit gazdag alkotói fan­tázia, igényesség és rutin jel­lemezte. Igaz az is, hogy a megtett utat Pécsett, Szolno­kon. a Déryné Színháznál, az Országos Rendező Irodánál és a Petőfi Színpadnál is nagy­sikerű előadások fémjelzik. 'Tervéiről érdeklődöm, de ezek helyett most szívesebben beszél arról, ami az utóbbi he­tekben a Felkai történelmi já­tékának, a Boszorkányoknak színpadraviteléhez fűződik. Büszke erre a rendezésre. An­nál is inkább, mert minden bemutató új izgalmat jelent ugyan a rendezőnek, még ak­kor is, ha előtte már jó né­hány színház játszotta a da­rabot. Az ősbemutató izgalma pedig fokozott, újfajta izga­lom, amelyet átfűt a hetekig tartó rendezés láza. Ilyenkor lépnek színpadra először azok, akik eddig a szövegkönyv írott soraiban szunnyadtak, ilyenkor ölt testet az alkotói fantázia, s az írói álmok meg­valósulnak. Varázslat törté­nik. Á nézőtéren felcsendül az első taps. Az előadás tetszik. így történt a Boszorkányok bemutatóján is. A nézőtér vastapsa közben egy izgatott, sápadt férfi állt a kulisszák mögött, — a darab rendezője Orbók Endre. Érdekesnek ígérkező tavaszi terveiről beszélgetünk még. Már dolgozik a nyári szabad­téri előadások rendezői mun­káján. A Bartók Színpadon kerül bemutatásra egy két­órás vidám revű sok-sok hu­morral, dallal, tánccal átsző­ve. Ezzel egyidőben a tv dra­maturgiája foglalkozik a cir­kusz porondján játszódó já­ték bemutatásával, melynek ő az írója. Aztán Pest megyéről, a Pe­tőfi Színpadról beszélgetünk, a színészek fáradságos mun­kájáról. a kellemes előadások­ról a községekben. Alkonyodik a Duna-parton. Séta közben egy pillanatra megáll. Viseg- rád, a Mátyás ásatások kerül­nek szóba. Milyen jó lenne egy szabadtéri előadást ren­dezni a palota díszudvarában. írni kellene egy Mátyás-kora­beli vígjátékot. Tervek, ötletek, elképzelé­sek. Reméljük nem egy közü­lük valósággá is válik. Ladányi István KULTURÁLIS HÍRADÓ Területi táncbajnokság A kulturális .szemle kereté­ben szombaton este Dunake­szin, a járműjavító művelődé­si otthonban kerül megrende­zésre a váci és a szobi járás fiataljainak területi társas­tánc-bajnoksága. Az első há­rom helyezett pár bejut a me­gyei társastánc-bajnokság dön­tőjébe. \ Petőfi Siínpad előadásai A Pest megyei Petőfi Szín­pad me este két előadást tart. Zsámbokon Felkai Ferenc: Boszorkányok pedig nincse­nek című történelmi színmű­vét mutatják be este nyolc órai kezdéssel. A Szabin nők elrablása című zenés bohóza­tot ma este Nyáregyházán játsszák. Az előadás ugyan­csak este nyolckor kezdődik. Járási színjátszó bemutató Az aszódi járás öntevékeny színjátszó csoportjai vasárnap Ikladon és Domonyban mutat­ják be tudásukat. Ikladon dél­után négy órakor, Domony­ban este hét órakor kezdődik a színjátszó csoportok műsora. A Bukarest Cirkusz Cegléden A sikeres nagykőrösi bemu­tatkozás után ma és holnap Cegléden szerepel a Román Népköztársaságban nagy nép­szerűségnek örvendő Buka­rest Cirkusz. A kétnapos ceg­lédi bemutatkozás után május 5-én Abonyban vendégszere­peinek a cirkusz művészei. Nem olyan rosszak a gyerekek Egy ifjúságvédelmi őrjárat tapasztalatai Galina Polsskih, az Amikor egy lány tizenöt éves című új szovjet film női főszereplője. Tapasztalatcsere A nagykátai járás népműve­lői május 5—6-án kétnapos tapasztalatcserén vesznek részt Nógrád megyében. A ta­pasztalatcsere keretében egy elméleti előadás meghallgatá­sa, a Nógrád megyei művé­szeti csoportok munkájának megtekintése, valamint több üzemlátogatás szerepel Népművelők országos értekezlete Mű délelőtt a Népművelési Intézetben országos értekezle­tet rendeznek a megyék nép­művelési vezetői részére. Az értekezleten egyetien napi­rend szerepel: a klubélet je­lenlegi formája, eddigi ta­pasztalatai, valamint a továb­bi feladatok meghatározása. Könyvhét előtt Az elmúlt napokban ülést tartott a megyei könyvhét bi­zottság. Az ülésen meghatá­rozták az ünnepi könyvhét megyei programját. Ez idő alatt a mégyében központilag tizenöt író—olvasó találkozót rendeznek. Két cigányegyiittes Solymár községben jelenleg két cigányegyüttes működik. A tíztagú kisegyüttes a Va­sárnap délután a cigánytele­pen, a huszonhárom tagú együttes pedig a Vajdasági ci­gánylakodalom című táncjá­tékkal készül a május 12-i szentendrei járási bemutatóra. Mindkét táncjáték eredeti ci­gánydalokból és cigánytán­cokból készült, előadói kivétel nélkül cigányok. Járási bemutatók Vasárnap, május 5-én a kul­turális szemle keretében két járási bemutatóra kerül sor. Kiskunlacházán a ráckevei já­rás, Váeszentlászlón pedig a gödöllői járás öntevékeny mű­vészeti csoportjai tartanak bemutatót. Ifjúságvédelmi őrjáratot, j ámbár, ha úgy tetszik, raz­ziának is mondhatnánk, tar- \ tottak nemrég egyik szombat este a szobi járás valameny- n.yi községében. Részt vett abban mindenütt a községi rendőri körzeti megbízott, a tanácselnök, vagy a titkár, az ifjúságvédelmi állandó bi­zottság elnöke, vagy vala­melyik tagja, valaki az is­kola tantestületéből és szülői munkaközösségéből, néhol a nőtanácsból szintén, sőt egyik­másik helyen a községi párt­titkár is. hogy személyesen meggyőződjék. mit csinál­nak a falu serdülő fiataljai az esti órákban. Mert este indult útra az őrjárat, jóval nyolc óra után és végigjárta „a község minden szórakozóhelyét. Legtöbb figyelmet az ital­boltokra fordítottak, talál­nak-e azokban tizennyolc éven aluliakat, hiszen olyan rossz a híre a fiatalságnak, azt beszélik, a legtöbb kisko­rú, amelyik már pénzt ke­res, azt el is dorbézolja. Nos, hát a tizenhét község­ben megtartott ifjúságvédel­mi őrjárat eredménye ala­posan rácáfolt erre a mende­mondára. Záróráig figyelték az italboltokat, és ha Bernece- barátin nem találtak volna az egyikben este kilenckor két fiatal fiút, bizony a tizen­hétből egyetlen őrjárat je­lentésében sem történne em­lítés italozó kiskorúakról. Ezt a két gyereket persze azon­nal kiutasították a kocsmá­ból, , a boltvezetőt pedig szi­gorú figyelmeztetésben ré­szesítették, tartsa be a tör­vényt, máskor ne szolgáljon szeszes itallal tizennyolc éven aluliaknak. Két jelentés viszont olyan szülőkről emlékezik meg, akik kisgyermekeiket vitték magukkal az italboltba. Szo- bon egy anya hatéves kis­lányával üldögélt és ször­pölte a hegy levét késő es­te a hangoskodó vendégek­kel teli ivóban. Felvilágosí­tották, hogy nem éppen meg­felelő környezetbe hozta el a gyermekét, s ha már fel­tétlenül inni akar. hagyja otthon a kislányt. — Nincs kire hagyjam — felelte az asszony. — Akkor maradjon vele otthon, elvégre maga az anyja — hangzott a válasz, mire szégyenkezve kisomíor- dált, de azért előbb még ki­ürítette a ki tudja hányadik poharat. Kóspallagon pedig az ital­boltban egy házaspár iddo- gált és az asztalnál ott ült velük kisgyermekük is. Majd leragadt a csöppség szeme a késői órától, vagy a meg­kóstolt szeszes italtól. Szüleit felszólították, vigyék azonnal haza a gyereket, kiskorúké­nak esti nyolc óra után, még ha nem is isznak, akkor sem szabad ilyen helyen tar­tózkodniuk. Erre különben a boltvezetőt is figyelmeztették, • de az továbbra is zavarta­lanul kiszolgálta a hazatérés­ről hallani sem akaró há­zaspárt. Záróráig, éjjel ti­zenegyig se az apa, se az anya nem kelt fel az asztal­tól. A szobi moziban két 15 éves kislányt talált az őrjá­rat. Nem 18 éven aluliak­nak készült filmben gyönyör­ködtek az utolsó előadáson. Csak félig láthatták, szünet­ben az őrjárat hazakísérte őket. Néhány intő szót in­téztek a szülőkhöz is. Meg- ígértették velük, többet nem engedik késő este moziba gyermekeiket, és különösen nem tizennyolc éven aluliak­nak nem ajánlott filmhez. Kóspallagon is éppen ilyen filmet pergettek a moziban, ahová négy házaspár öt­hat éves gyermekét is magá­val hozta. Nekik, meg a jegyszedőnek is megmagya­rázták, kiskorúakat nem sza­bad ilyen filmhez beenged­ni. Szokolyán a kultúrotthon- ban nagy táncvigalmat ta­lált az őrjárat. Kicsit cso­dálkoztak, nem tudtak róla, mintha bárki engedélyt kért volna táncmulatságra. Azok­nak, akik itt hálóztak, amúgy sem adtak volna engedélyt: tizenöt-húsz gyerek ropta a táncot. Tizenhárom évesnél fiatalabb, sem tizennyolc­évesnél idősebb egy nem volt köztük, és szülői fel­ügyelet nélkül vigadtak. Ha­zaküldtek őket. Hasonló bálra nyitották rá a perőcsényi tanácsháza 'v- termében, ahol húsz táncoló pár, csupa kiskorú gyermek jár­ta nagy vígan ugyancsak szülői vagy más felügyelet nélkül. — Azért, mert mindjárt tíz óra, minek zavarják ártat­lan mulatságunkat? — til­takozott egy nagyobbacska fiú. Az őrjárat tagjai már-már hajlottak rá, szívesen hit­tek volna az ártatlan mu­latságban, de egy szék alatt félig, telt demizsont találtak. Mégsem emiatt oszlatták fel a mulatságot. Hiszen szigorú rendelkezés tiltja, hogy kis­korúak szülői vagy pedagó­gus felügyelete nélkül bár­hol táncmulatságot rendezze­nek. Különösen nem késő este. A többi községben semmi { szabálytalanságot nem ész- I lelt az ifjúságvédelmi őrjá­rat. De hiszen éppen ez a ' jó eredmény, v Nevelőszülőknek - a gyermekekről A Pest megyei Vöröskereszt kezdeményezése Szocialista államunk féltő szeretettel, mindenre kiterjedő gondoskodással övezi a gyer­mekeket. A gyermekvédelem hazánkban társadalmi ügy lett, s egyaránt kiterjed a csa­ládi környezetben nevelke#ö és az állami gondozásban álló gyermekekre. Különösen az utóbbiak azok, akiknek életkörülmé­nyeit, anyagi ellátottságát és erkölcsi neveltetését állami szerveink és tömegszervezete­ink szívükön viselik. A gyer­mekfelügyelők, a nőtanácsta­gok és a vöröskeresztes akti­visták szociális munkájában központi helyet foglal el az ál­lami gondozott gyermekek rendszeres meglátogatása, megajándékozása, iskolai ta­nulmányaik ellenőrzése. Noha a felszabadulás óta folytatott szociálpolitikánk eredményeképpen az állami gondozott gyermekek száma egyre csökken, a gyermek- otthoni helyeké pedig állan­dóan növekszik, még mindig nagy szükség van az olyan családok áldozatkészségére* amelyek magukhoz fogadják és szeretettel nevelik az anya­gilag, erkölcsileg vagy egész­ségileg veszélyeztetett kör­nyezetből kiemelt gyermeke­ket. Pest megye hetvep közsé­gében összesén 1150 állami gondozott gyermek van ne­velőszülőknél. E gyermekek egészségügyi neveléséhez és gondozásához kíván újabb segítséget adni a Pest megyei Vöröskereszt és a Gyermek­védő Otthon vezetősége azzal, hogy május 15-e és június 30-a között egészségügyi ankétra hívja ossz a nevelőszülőket. Húsz kijelölt községben, illetve városban rendezik meg ezeket az ankétokat, amelyeken a községi orvosok tartanak elő­adást a gyermekek helyes testi és szellemi gondozásáról, majd baráti beszélgetés kere­tében tanácsot adnak, vála­szolnak a nevelőszülők kér­déseire. Az előadás után a he­lyi ifjú vöröskeresztes csopor­tok tagjai műsorral kedves­kednek a meghívottaknak. Megoldást hozott a megértés Visegrad rohamosan növe­kedő idegenforgalma egyre súlyosabb problémák elé állít­ja a vendéglátóipar helyi üzemegységeit Az egyik ilyen folyton súlyosbodó kérdés a vízellátás. A visegrádi kútvi- zek legnagyobb részét ugyan­is fertőzöttségük miatt fo­gyasztásra alkalmatlannak minősítették a közegészség- ügyi hatóságok. A föltárt vi­lághírű műemlékek területén van egy igen bő és kifogásta­lan vizű kút, amely lehetősé­get kínált a kérdés kielégítő megoldására. A Buda környé­ki Vendéglátóipari Vállalat kívánságára a Műemléki Fel­ügyelőség és a Visegrádi Mú­zeum hozzájárult ahhoz, hogy a föltárás alatt álló területen levő kút tiszta, egészséges vi­zét igénybe vegye Visegrád legnagyobb vendéglátóipari egysége, a Vár Szálló és Ét­terem. A víz felhasználásához természetesen megfelelő veze­ték és motorszivattyú szüksé­ges. A csővezeték már régeb­ben elkészült, a szivattyúmo­tort is felszerelték a kúthoz, már csak a működtetéséhez szükséges kábel lefektetése volt hátra. Ennek a munkának a lebo­nyolítására az Észak-Dunán­túli Áramszolgáltató Vállalat, az ÉDÁSZ kapott megbízást, amely hosszú hónapokkal ez­előtt a szükséges terveket is elkészíttette hozzá. A terveket eddig ötször kellett átdolgoz­tatnia, mert hol a Műemléki Felügyelőség, hol a múzeum, hol a Műemléki Felügyelőség építési vállalata talált benne valami kifogásolhatót. A leg­utolsó terv a lefektetésre vá­ró kábel nyomvonalát az épí­tési vállalat telepén jelölte ki mintegy ötven méter hosszú­ságban. Már minden eünté- zettnek látszott, amikor az építési vállalat közölte, hogy erre a kétnapos munkára csakis akkor adhat engedélyt, ha az ÉDÁSZ szombaton és vasárnap végezheti el, amikor a vállalat anyagszállító teher­autói nem közlekednek. Az ÉDÁSZ ezt a feltételt nem vállalhatta, mert éppen ezen a két napon nem foglal­koztathatja szabadnapos dol­gozóit. A dolog ezen a csekélysé­gen akadt meg, és a hetek óta folyó viták sem vezettek ered­ményre. Közben múlt az idő és a helyzet veszedelmessé vált, mert a szerződés szerint, ha május hatodikáig az ÉDÁSZ nem kötheti be a kút vizét, a munkát más irányú elkötelezettségei miatt kényte­len lenne a jövő évre halasz­tani. Kedden az érdekeltek is­mét helyszíni megbeszélést tartottak Visegrádon. A meg­beszélésen a megyei tanács kereskedelmi osztályát Lo- sonczy István főelőadó, a Bu­da környéki Vendéglátóipari Vállalatot Ballai István osz­tályvezető, az ÉDÁSZ-t pedig Köves Jenő képviselte. Már- már, úgy látszott, hogy hiába­való minden erőfeszítés, ami­kor Hé.ij Miklós, a Visegrádi Múzeum igazgatója nagy meg­értést tanúsítva a közérdekű probléma iránt, lehetőséget teremtett a megoldásra. Hoz­zájárult ahhoz, hogy két na­tion át. amíg a kábelfektetés­hez szükséges munkálatok tar­tanak. az építési vállalat te­herautói a múzeum kapufán és területén át közlekedjenek. A kábelfektetési munka csütörtökön meg is kezdődött, és így semmi akadálya sincs annak, hogy néhány napon belül beköthessék a kút egész­séges vizét a Vár Szálló és Étterem hálózatába. m. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom