Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-16 / 112. szám
1983. MÁJUS 16. CSÜTÖRTÖK ",zx^Ch4m> 3 Szenzáció a Galga mentén l Május eleje óta szűnni nem akaró lázban ég a Galga mente népe. Az éppenhogy szólni tudóktól. a már nehezen mozgó idős emberekig mindenki arról beszél, hogy áldás tört fel a mélyből, folyékony kincshez jutott a környék. Százak és százak folytatnak valóságos zarándoklatot naponta a túrái szőlőhegyre, amelynek ormán j gőzíeihő pihen. Mi először Csiba Józseftől, gödöllői tudósítónktól értesültünk róla, máj régi és kedves ismerősünk, Tardoshegyi Feri bácsi, a túrái Galgamenti Tsz agrármérnöke is lelkesen újságolta: — Szenzációs riportot írhattok rólunk! Olajat keresnek nálunk a geológusok és nagyszerű termálvizet hozott felszínre a fúró: Felmérhetetlen lehetőség előtt állunk'! Az olajkutatók lánctalpas traktorai és nehéz tehergépkocsijai úgy felvágták előttünk a dülőutakat, hogy csak nagy nehézségek leküzdése árán haladhattunk előre. Egy helyütt teljesen megfeneklett a kocsi és csak az olajkutató munkások segítségével szabadultunk. Végül azonban mégiscsak eljutottunk oda, ahonnan már gyalogszerrel is megközelíthettük a híres és értékes kutat. Munkások, párásítók, tűzoltók, katonák, búvárok harca a mesterséges gejzír eilen — Tsz-ek versengése a 95 fokos vízért — Reumások a lefolyó csatornában Valóra válhat Kelemen József álma ? iáink hegyét. A fürge Piroska a vízben gázolva tart velünk. Bácsika, itt már meleg! Ahogyan haladunk, egyre mélyed, szélesedik a patak, s mind több az útjában kimosott szőlőtőke. Úgy mintegy négyszázhúsz lépés után odakiáltja Piroska: — Bácsika, itt már meleg! Lemászok én is a futóhomokba vájt meder aljára és újra „megkóstolom” a vizet. Valóban meleg, s úgy harNa, dehát gyerünk tovább, a szőlők közt feljebb. Itt— ott megtörik a lejtő és ilyen helyen széífolyna oldalt a patak vize, ha néhány termelőszövetkezeti- tag nem ásna neki szabályos medret. A partokra rakott nedves homok ideiglenesen megfelel gátnak. E gátak tetején idős fárfiak és nők üldögélnek csendben, meztelen lábaikat a vízben tartva. Az első pillanatban furcsának, s majdnem komikusnak tűnik a Mezítlábas, copfos útikalauz — Anyucinak viszünk vizet, hogy lássa, milyen meleg — mondja a kis Farkas Erzsiké és a Szabó Magdi. A galgahévízi útról pár hetes ösvény vezet a túrái szőlőhegyre. Mellette, szemben vele frissen kimosott árok, homoktól mocskos vízzel. Ez lenne a mélykút vize? Kétségtelenül az, mert a mezőgazdász tudja, de ezenkívül más jel nem mutat arra. Közönséges hegyipataknak látszik, amelynek vize — itt még — meglehetősen hideg — Az orvosságvízhez mennek. bácsik? Tessék utánam jönni, majd én megmutatom. Még mássz» van Kié. - ......Egy , tizenegy éves kislány, a szőke-cópíos. mezítlábas kis Rácz Piroska invitál bennünket ilyen kétségesen. Ö is a kúthoz készíl és hozzáteszi: „rengeteg népek vánnák ára”. Természetesen igénybe vesszük a készséges szolgálatát, amely a várakozáson felül hasznosnak bizonyul. Azt hittük, egyszerű a dolgunk, hiszen a víz is mutatja az utat, de később sok csetlés- botlásnak vesszük elejét a kedvesen szeplős arcú kislány jóvoltából. A kúttól a Galga medréig mintegy két kilométeres úton szalad a víz, s mi ennek az útnak a jó felét járjuk gyalog. Szőlőtőkék, bokrok, gyümölcsfák, gödrök és árkok közt haladunk kíváncsian. Közben a vizet „kóstoljuk” néha, bele-belemártva ujmincöt fokosnak érzem. Kitalálom annak is az okát. hogy miért a „forrás” felé mélyül és szélesedik a mesterséges patak, ellentétben a természetes patakokkal. Homokdombok csúcsán nem szokott önmagától víz fakadni, s ezért szokatlan a látvány. Ilyen talajon ugyanis útközben sok vizet elnyel a homok, s ahogyan csökken a hőmérséklete, úgy veszíti el oldó-mosó képességének egy részét. % látvány, hiszen a víz itt még meglehetősen sekély és mal- terszerűen sűrű, zavaros. „Már vesszük észre, hogy használ.. Megszólítjuk a legbarátságosabban szemlélődő nénit, Óvári Jánosnét. Idős, hatvannyolc éves férje is itt van vele. — Tessék mondani, jó ez a víz reumára? — Vesszük észre, hogy használ! — Vannak, akik már május elseje óta ide járnak. Azt mondják, jobb mint a hajduszoboszlói fürdő vize. Hát mi csak nem ülnénk itt minden este munka után, ha nem így volna! Kérdezze meg csak a többieket is. A többiek — Dúsa Józsefné, Kolessza István és neje, meg akiknek a nevét fel sem írtam — egytől egyig a szószóló igazát védik. Halálos vétek — mondják —, hogy csak így pocsékolni hagyja a vezetőség ezt a drága vizet. Meg is mondják majd a magukét a legközelebbi közgyűlésen: hogyan tűrhetik, hogy a szemük előtt vész kárba a kincs? Mi persze tudjuk, hogy a kritika nem jogos, hiszen a túrái tsz már meg is vette a kutat az olajkutatóktól. Éppen azért nem robbantották be a kutat, miután olajat nem adott, mert a tsz igényelte a vizet. Szeretnék melegház fűtésére, öntözésre, gyógyfürdő céljára ’felhasználni. Azt mondja Tardos- kegyi Ferenc, hogy igencsak sürgős lenne a vízvizsgálat, hogy tudják: milyen célra lehetne felhasználni. Hogyan hangzik jobban? Közben egy kissé lemaradok a túrái társaságtól, mivel a lábfürdőző emberek inA Galgamenti Tsz lányai irányítják a vizel Hétszáznyolcvannégym illió forint a megye idei költségvetése (Folytatás az 1. oldalról.) j lános- és középiskolák egészségügyi ellátásának helyzete; a falusi művelődési otthonok működésének és gazdálkodásának vizsgálata; és az 1983. évi j szőlő- és gyümölcstelepítések . helyzetének vizsgálata. Á Pest megyei NEB elnökének előterjesztéséhez számos tanácstag szólt hozzá, s valamennyi nagyon hasznosnak, eredményesnek mondotta a népi ellenőrzés eddigi munkáját. Bíró Béla váci tanácstag javasolta a tanácsülésnek, hogy a megyei tanács fe- j iezze ki elismerését a népi ellenőrzés közhasznú tevékenységéért. A tanácsülés Forgács Józsefnek a hozzászólásokra adott válasza után egyhangúlag elfogadta a beszámolót, valamint a munkatervet, s ugyancsak egyhangúlag elismerését nyilvánította a PNEB rounká- j jáért. Ezt követően — negyedik napirendi pontként — a megye 1962. évi költségvetésének zárszámadásáról és az 1963. évi költségvetésről szóló jelentést vitatta meg és fogadta el a megyei tanács. A jelentést Kun Ferencné, a’ pénzügyi osztály vezetője terjesztette elő. Rámutatott, hogy a megye tavalyi összesített költségvetésének kiadási előirányzata — a beruházási keret nélkül — 624 566 000 forint volt. Az évközi módosítások eredményeként ez az összeg 702 216 000 forintra emelkedett. A 702 millió forintra emelt költségvetést 97,7% százalékra teljesítettük,' ami kielégítő eredménynek mondható. Fejlődés tapasztalható a költségvetés tervezésében és végrehajtásában egyaránt, erősödött a pénzügyi fegyelem, javult a társadalmi tulajdon védelme és az alsóbb taná- csők gazdálkodásának színvonala. A választásokat megelőzően működő megyei tanács az 1963. évi összesített költség- í vetési javaslatot — a beruhá- j zások nélkül — 684 153 000 fo- | rintban állapította meg. Az országgyűlés ezt úgy módosította, hogy — a 76 millió forintos beruházási kerettel együtt — 784 312 000 forintra emelte. A módosítás eredményeként megyénk idei költségvetése 13,3 százalékkal magasabb a tavalyi eredetinél. A megyei tanács az ország- gyűlés által jóváhagyott Költségvetést úgy állapította meg, hogy a kiadási előirányzatból több mint 300 millió forintot kulturális célokra fordítanak. A gazdasági ágazat csaknem százmillió forintot, 'az egészségügyi és szociális ágazat pedig majdnem 200 millió forintot kap. Miután a gazdasági ágazat kiadásai is közvetlenül szolgálják a lakosság érdekeit, mint például utak, hidak karbantartása, lakáskarbantartás, Btb., megyénk 1963. évi költségvetésének több mint nyolcvan százalékát kulturális, egészségügyi, szociális és kommunális célokra fordítják a tanácsok. A 784 millió forintos költségvetés bevételeihez tanácsi vállalataink 267 millió forint nyereségbefizetéssel és forgalmi adóval járulnak hozzá. A kisipari termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek adóbefizetése 90 millió forint, az egyéb adók 114 millió forintot tesznek ki, működési bevételek címén pedig 66,8 millió forintot biztosítanak a tanácsok. Állami hozzájárulás címén kormányzatunk 244 millió forinttal járul hozzá a megye idei költségvetéséhez. Az egyéb napirendi pontok keretében több előterjesztés hangzott el. Az első ilyen volt a megyei tanács által ideiglenes bizottság kiküldésére tett előterjesztés. Mint ismeretes, a megyei tanács az elmúlt évben, a szocialista demokratizmus ki- szélesítésére és a társadalmi erőknek az állami munkába történő fokozottabb bevonására vonatkozó irányelveket szabott meg határozatában* s annak végrehajtására ideiglenes bizottságot küldött ki.1 Ez a bizottság azonban munkáját elvégezni nem tudta* illetve nem fejezte be. Minthogy az új tanácsciklussal a megyei tanácsban személyi változások is történtek, ezért a végrehajtó bizottság az előterjesztésben új bizottságot javasolt . megválasztani. Az előterjesztést a tanácsülés határozattá emelte. A tanácsülés ezután a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság általános elnökhelyettesi tisztségébe a nyugalomba vonult Gádxtrossi Ferenc helyére Balassa Bélát választotta meg, aki a tanácsülés egyhangú szavazata után letette a hivatali esküt. A tanácsülés a továbbiakban döntést hozott a kisipari termelőszövetkezetek, a háziipari szövetkezetek cs a földművesszövetkezetek által 1963. évre fizetendő községfejlesztési hozzájárulás kulcsának megállapítására, valamint megállapította a „Pest megye kiváló állattenyésztője’’ elnevezésű, kitüntető jelvény adományozásának időpontját. Szemben a korábbi május elsejei dátummal, a kitüntető jelvényt legközelebb augusztus 20-án adják ki. A tanács végezetül jóváhagyta a „Községfejlesztésért” kitüntető jelvény aranyfokozata és elismerő oklevelek adományozására vonatkozó előterjesztést. A május elsején kiosztott aranyjelvényt — a tavalyi számot lényegesen meghaladva — ez évben 292 kiváló társadalmi munkás érdemelte ki* A tanácsülés az interpellációkra adott szóbeli válaszadással a kora délutáni órákban ért véget. I | kább csak engem érdekelnek. 1 Ennek köszönhetem,, hogy tanúja lehetek egy „kulissza mögötti és egy „kulissza előtti” beszélgetésnek. Kommentár nélkül adom közre, inkább derültség okáért. Azok, akik egy kis színészkedésre szorultak, nem egyebek, mint Gádor Mihály, , Hajdú András és Kolessza János. Az egyik elnöke, a másik fő- mezőgazdásza, a harmadik főkönyvelője a galgahévízi termelőszövetkezetnek. — A hajduszoboszlói tsz is milyen jól járt a hővízzel — ■ mondja Kolessza János. — Igaz, hogy komoly beruházást igényel, de nem marad el a haszejp- Nekünk kellene ezt a kutát hasznosítanunk. Van hozzá pénzünk és erőnk elég. — Meg aztán hogyan is hangzana az úgy, hogy „túrái hévíz” — erősíti Gádor Mihály — Galgahévíz az igen! Annak már van története is. Valamikor régen csak úgy hívták: Heővíz. Később lett Galgahévíz, mikor már a folyóhoz közelebb települt a község. Később, hogy összetalálkoztak a turaiakkal, már igy hangzott a beszéd: — Nem hagyja néktek ezt a vizet az állam, Feri bácsi. Kár ezért törnötök magatokat. Majd a minisztérium eldönti, mi legyen a hővíz sorsa. — Nincsen igazatok! Mi már ezt meg is vettük. Eddig ötvenezer forintunkban van a kút. Naponta 8500 forintot fizettünk az olajosoknak, amíg megcsinálták. Látjátok, hogy a mi embereink csinálják a gátat is a patak mentén. Nem szólnak erre, csak egy kissé savanyú képet mutatnak egymásnak a hévíziek. A kocsijuk felé ballagnak lassan, amellyel a kúthoz érkeztek’ az imént. Fordulásból azonban visszakiáltják még tétován: „Lehetne tsz-közi vállalkozással is!?” Amire Feri bácsi csak I ennyit mond vissza: „Hát : majd meglátjuk.” I Végre a kúthoz érünk, amelynek táját barnára fes„Á- -ÍMOÍC , V.V.A Végre megérkeztünk a kúthoz. Gőzfelhő mögött a népes kiránduló csapat tette a gőz. Elszáradt szilva- fák, ’ hervadt levelű hatalmas diótörzsek meredeznek az égre águjjaikkal és a kimosott szőlőgyökerek árválkodnak mindenütt, úgy hat holdnyi tel rületen. Itt-ott egy-egy gyökerestől kidöntött fiatal fács- ka fekszik a földön. A kútcső végénél nagy területen fortyog a hőviz, gőzfelhőt csap- kodva-fújva. Állandó, tompa zubogás a hangja. Pedig most már a „miénk a hővíz”, azaz már kötőféken a betört paripa, amely kezdetben megvetett minden féket. Szemtanúk mesélik, milyen küzdelem árán sikerült mindez. A mintegy kétezer méter mélyből feltörő, kénhidrogén, illatú, csaknem száz fokos vízsugár hatalmas erővel szökött a magasba. Olyan volt mint egy bővizű gejzír, amelynek magassága tizenkét méterig terjedt. Nem tudták sugarát csövekbe téríteni. Előbb a tsz egyik motoros szivattyújával kísérleteztek, de csakhamar látták, hogy az kevés. Hoztak utána még egyet, de még az sem koty- tyant meg a bővizű kútnak. Ötöt is hiába kapcsoltak rá. mért egy óra alatt valamennyi szivattyút tönkretett a vízbe bújt nyomás és hőség. Erre telefonáltak a hatvani tűzoltóknak, de ők sem bírtak a kiutal. Ki kellett hívni a váci* I tűzoltóságot is, de még úgy I sem győzhették le a mélyből j feltörő vizet. Valamennyi szi- j vattyú csődöt mondott, bár a I tűzoltókon kívül olajmunkások, parasztok, katonák, sót még búvárok is harcra keltek. Végül a tapasztalt geológu- ! sok vetettek véget a harminc- i hat órás kemény küzdelemnek. I Üjra felállították a fúrótor- I nyot, és egy szűkebb csőrendszert préseltek az első csővezetékbe. így aztán végül is győztek, sikerült felszerelni a vízszabályzó kútfejet. Nem pusztít immár a túrái hővíz, legyőzte romboló hatalmát az emberi akarat. Amíg a megfékezett víz sok-sok haszonnal szolgálja az embert* akad még 'bőven tennivaló. Van helyben ehhez kedv is* pénz is, munka is elég. Várják azonban — gyors vízvizsgálati és hasznosítási engedély formájában — a központi segítséget is a turaiak. Azt mondják, a járás és a megye támogatja őket. csak egyes központi szerveknél ütköznek ellenállásba. Pedig a Galgamenti Tsz főkertésze, Kelemen József már korszerű mező- és üdülővárossá álmodta Túrát, amelynek híre az ország határain túlra terjed ... Nagymiklós István
