Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-15 / 111. szám

AW litetu K~MÍ3°hm 1983. MÁJUS 13, SZERDA Ifjfy ÜGY EwF FÉLREÉRTÉS Az 1962. évi eredményeik után az összes növelő és csökkentő tényezőket figye­lembe véve, hét és fél nap nyereségrészesedést fizethet­tek volna átlagosan a Ke­ményfémipari Vállalat dolgo­zóinak. Végül mégis átlag 13 napot fizették ki. Ennek ellenére elég széleskörű elé­gedetlenség támadt a dolgo­zók körében. Mi okozta ezt? Hiszen nem szoktak elégedetlenkedni az emberek, ha több pénzt kap­nak. Persze, itt sem azt ki­fogásolták, hogy végül is több jutott a nyereségrésze­sedési borítékba, hanem mást. Azóta ugyan megértették, hogy alaptalanul aggodalmas­kodtak. mégsem árt foglal­kozni az üggyel —. tanulság­képpen. Nemcsak a Keményfém­ipari Vállalatnál, hanem még sok helyütt, termelési érte­kezleteken, rendezvényeken, a sajtóban, a rádióban is sok szó esett az elmúlt évek­ben arról, hogy a nyereség- részesedést valamilyen mó­don ösztönzőbbé kellene ten­ni. A kérdéssel a gazdasá­gi és politikai vezető szer­vek is foglalkoztak. így egy-két iparágban tavaly kí­sérletképpen különböző fon­tos célfeladatokat adtak a vállalatoknak azzal, hogy ha eredményt érnek el, nő a nyereségrészesedésük. A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium a Keményfémipa- ri Vállalatnál azt a célt je­lölte meg, hogy csökkentsék a gazdálkodás alá nem vont anyagok raktári készle­tét. Évek óta a feladatok, kö­zött szerepelt ez a fontos követelmény, de számottevő eredményt nem tudtak fel­mutatni. S lám, az anyagi ösztönzés itt is megtette a hatását. „1961 átlagához, ké­pest tízmillió forint ériekkel csöktentek a vállalatnál a gazdálkodás alá nem vont raktári anyagkészletek. A minisztériumnak az volt a kikötése, hogy a készlet- esökkentás forintértékének négy százalékát kapják jutal­mul azok, akik érdekeltek eb- ben a feladatban, de ha nem csökkennek a készletek, vagy esetleg növekednek, az összeg nyolc százalékát bün­tetősként le kiéli vonni tő­lük. A feladat tehát világosan állt előttük: akik vállalják a megbízatást, jól járhat­nak, de veszíthetnek is. Ezek után azt kellett tisz­tázni, kik vállalják a kocká­zatot. A bizonytalanért, per­sze, nem volt nagy tolongás. Mégis összeállt a névsor. Ezt megtárgyalta, és jóváhagyta az üzemi tanács, majd a fel­tételieket és a vállalkozókat beírták a vállalat nyereség- részesedési szabályzatába. Az üzernj .tanács tagjai beszéltek erről az emberekkel, és az ügy a sokszorosított anyaggal is eljutott a dolgozókhoz. Egészen az anyagi reali­zálásig nem is történt semmi különös. Hanem amikor ki­derült, hogy a minisztérium által megjelölt célfeladat tel­jesítéséért a 10 milliós csök­kentés után 400 ezer forint a 4 százalékos jutalom, s ez a feladat vállalóit illeti, elég­gé megbolydult a gyár. Kü­lönböző híresztelések kap­tak lábra, s még hozzánk is sok eljutott közülük. Ezért is néztünk utána az ügynek, s most ezúton is tájékoztat­juk az érdekelteket a való­ságos helyzetről. A négyszázezer forint való­ban a célfeladat teljesítőit il­lette, minthogy negatív ered­mény esetén a büntetést is nekik kellett volna vállal­niuk. Ellenben, mivel a nye­reségrészesedési szabályzat azt is megjelöli, hogy egy-egy emberinek maximum 36 napi fizetésnek megfelelő nyere­ségrészesedést lehet kifizetni, fennmaradt még egy csomó pénz. Ezt a vállalat összes dolgozói között osztották szét, s így lett az eredeti hét és fái nap helyett 13 napos kifizetés a gyárban. Azt is megnéztük, hogy a kapott 400 ezer... forintos »' jutalomcsszeg egynegyedéit kapták meg azok, akik körültekintőbb munkával elérték az ered­ményt, az összeg fennma­radó háromnegyed részéből pedig az egész gyár része­sedett Tehát nem mérgelődni, ha­nem örülni kellett volna a nem várt jutalomnak, s hogy mégis mérgei ődás lett belőle, annak az az oka, hogy a vál­lalat vezetői és az üzemi tanács sem kellő hangsúly- lyal magyarázta meg a gyár dolgozóinak' miről is van szó. Azóta levonták a tanulságo­kat, s most, amikor erre az évre is hasonló célfeladatot kaptak, hasznosítják a tapasz­tal a tolta t. Az idén persze nagyobb a kockázat, s azt szeretnék, ha az új felada­tok vállalásánál legalább olyan élénkséget tanúsítana a gyár kollektívája, mint amilyen, a pénz kifizetésénél volt F. I. SZÍNES SZÁLAK — Margitka, itthon van? Sokszor kopogtatnak be ily módon a csupa dísszel, csupa hímzéssel — virággal díszí­tett verandára, amely Piri Margit ikladi tanítónőnél elő­szobául szolgál. És ő, amikor nem tanít, vagy nem valamelyik társa­dalmi munkáját végzi a sok közül, mindig otthon van. So­kan keresik fel a falu asszo­nyai közül, nem másért, mint megkérni, mutasson egy-egy mintát vagy mutassa meg még egyszer azt a furcsa kalo­csai nyolcasöltést. Persze, az Sajtótájékoztató a nemzetközi vásár csehszlovák pavilonjáról Kedden Franüsck Hála, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vetségének kereskedelmi ta­nácsosa, tájékoztatta a sajtó képviselőit a Budapesti Nem­zetközi Vásár csehszlovák kiállításának előkészületei­ről. — Pavilonunk igyekszik számot adni arról a sokol­dalú együttműködésről, amely baráti országaink között ki­alakult, és egyre széleskö- rűbbé válik —■- mondotta. — Az elmúlt tíz évben 2650 szakember kölcsönös cseré­jére került sor, és szakértőink együttesen 1900 tudományos technikai problémát oldottak meg. Országaink számára nagy jelentőségű a létrejött energiacsere és a kohászat együttműködése. Gazdasági kapcsolataink elmélyítéséhez hozzájárul a Budapesti Nemzetközi Vá­sár is. hfagy érdeklődésre tart számot két kiállítandó gyármodell. Az egyik egy vegyiüzem kicsinyített mása — ehhez hasonló épül Száz­halombattán — a másik pe­dig egy szürkevasöntöde működő modellje. — Muskotályos rizlinggel és ezerjóval indul a ceglédi Kossuth Tsz a megyei borki­állításon. A Dózsa Népe Tsz viszont szemelt rialinggel és verpeléti borral nevezett be. Segített ellopd a saját holmiját Nem is rossz üzlet! Amikor a MÉSZÖV néhány éve szorgalmazni kezdte a saját termelésű ételek forgalombahozatalát a földművesszövet­kezeti vendéglátóiparban, a legtöbb helyen értetlenség, ellen­állás fogadta a kezdeményezést, s ez az ellenállás, a kényelem­szeretetből fakadó magyarázkodás, hogy náluk miért nem le­het, ma is megtalálható nem egy földművesszövetkezet veze­tőinél. .» Igaz, a magyarázkodás nem kerül különösebb erőfeszítés­be, a saját termelésű ételforgalom viszont cselekedeteket kí­ván, s némi munkát ad. De vajon megállja-e a helyét az a magyarázat, hogy ráfizetéses ez az üzletág? Nem! Az elmúlt év eredményei azt bizonyítják, hogy ahol nem, tétlenkedtek, hanem megpróbálkoztak vele, jelentős forgalmat bonyolítottak le, így például Zsámbékon, ahol a saját termelésű ételek for­galma megközelítette az egymillió forintot! Pedig kis község Zsámbék. A földművesszövetkezeteknek nincs, nem is lehet fonto­sabb feladata, mint a falu igényeinek fokozott kielégítése. S tagadhatatlan, hogy az előfizetéses és étlap szerinti étkezte­tésre is ugrásszerűen megnőtt az igény az előző esztendőkhöz képest. Mind többen belátják, hogy nemcsak városban, ha­nem falun is „praktikusabb”, ha a kapkodó ebédfőzés helyett azt vendéglőben, kényelmes körülmények között fogyasztják el, s lényegében nem kerül többe, mintha otthon, fáradságos, időt rabló munkával készült volna el. Ezt az igényt ki kell elégíteni, ez nem lehet akarom vagy nem akarom kérdése! A nagyüzemi átszervezés, a falu életé­nek változása ilyen apróbb részterületeken is megnyilvánul. S megszüntetni ezt a gondot, könnyebbé tenni a falusi asszo­nyok életét, nemcsak szép feladat, hanem — kötelesség is! ilyen „csak beugrottaméból gyakran kerekedik hosszabb idő. Pedig igazán nem ország­rengető dolgokról van szó, mégcsak meg sem akarják váltani a világot, csupán asz- szonyi gondokról, az életet megszépítő apróságokról, ké­zimunkáról, családról, házas­ságról esik szó. Ottjártunkkor szebbnél szebb kész térítőkét, párnákat terített elénk. — Ezek hozták össze az asz- szonyokat. Nekik köszönhe­tem, hogy ilyen eleven közös­ségi élet alakult ki. Ikladon nincsen semmiféle hagyo­mány, népművészet. Kézimun­kázni sem igen szoktak. Leg­jobb esetben horgoltak vala­mi angyaLkás-rózsás valamit. Sokszor tűnődtem, mivel kel­lene összehozni a nőket? Be ne úgy, hogy pletykadélután legyen belőle, hanem több, jobb annál. így született meg végül a kézimunkakor. — Szép eredmény lesz az _ gondoltam —, először nyolc­tíz asszonyt összehozunk. — Hogy sikerült-e? Nem egyszer megállítottak az ut­cán, ugyan Margitkám, én miért nem lehetek benn a ké­zimunkakörben, nekem miért nem szólt? Szóval, ma már harmincán vagyunk és a hét­fő estéken héttől tízig, aki csak teheti, eljön. — Minek köszönheti ezt a gyors hódítást? — Sok mindennek. De talán leginkább annak, hogy a mos­tani fiatalok rájöttek a kö­zösség jó ízére a munkában. Legtöbbjük tsz-tag. Ezt, kere­sik a szórakozásban is. Mert a fiatal asszonyoknak nem va­lami eseménydús az életük fa­lun. Nálunk nagyon fiatalon kötnek házasságot. A fiúk jó­szerivel a katonakor letöltése előtt. Az erkölcsök nagyon szigorúak. Míg a férj távol van, az asszonykának nem igen illik szórakozni. A fia­talság meg, akár lány, akár asszony már, szereti a víg társaságot. Mindezt a kézi­munkakörben megtalálják. — Megmondom nagyon őszintén, nem is volt szándé­komban egyelőre ezen tovább­menni. Hanem mi történt? Mutattam a szép, régi hímzé­seket, mert szenvedélyesen gyűjtöm azokat. Kezdtem mondogatni, hogy horgolás he­lyett inkább ilyen szép kúnsá- gi, buzsáki, torockói hímzést tanuljanak. Nem volt nehéz. Amikor már készítettük a munkát, arról is szó esett, ar­rafelé mi a módi. Ezekből a kérdezgetésekből nőtt ki az az előadássorozat, amelyet min­dig az illető vidék kézimunká­jához kapcsoltam. így ismer­tettem meg például asszony­társaimmal a kalocsaiakat, a matyóföldet, a buzsákiakat A színes mintán, szálon keresz­tül eljutottunk egy-egy táj hangulatához, életformájához, történelméhez. Ügy megnőtt a tanulási kedv, hogy végül már amit én adhattam, kevés lett. Meghívtuk a TIT-et, a járásia­kat. A magyar tájakon túllép­tünk, a VIT alatt Finnország­ról, ősszel Kubáról hallottunk. Léptek kopognak a tornácon. Vanó Pálné jön kipirultam — Tudod-e, mit gondoltam? — kérdi. — A napokban fel­olvasták a nőtanácsban, hogy júniusban Moszkvában béke- világkongresszus lesz. Mi mag hímezzünk valami szépet, küldjük el ajándékba! Hadd örüljenek neki az ottaniak, meg lássák, az ikladiak is egy gondolaton vannak velük. Mondani sbir knll, az ötlet na­gyon megtetszik. Csak az a baj, rövid már a hátralevő idő. — Csináltunk a télen annyi szép munkát, hogy ki is állí­tottunk belőle a művelődési házban — határoznak. Azok­ból kiválasztjuk a legszebbet, azt küldjük el." A kézimunkakörnek őszig e2 volt az utolsó ténykedése. A fiókok mélyén pihennek a ^zi­ncs szálak, a párnalapok, té­rítők. Beköszöntött a tavasz, tű helyett kapát fognak az asszonyok, hiszen várja őket a föld, azt kell most széppé- színessé, bőven termővé vará­zsolniuk. K. M. Irodalmi színpadok járási bemutatója Hevízgyörkön A Sziklai Sándor kulturális szemle aszódi járási operatív bizottsága május 11-én rendez­te meg az irodalmi színpadok járási bemutatóját a hévíz- györki művelődési otthonban. A művelődési ház zsúfolásig megtelt az elsőként bemutat­kozó galgamácsai művelődési ház irodalmi színpadának elő­adására. Mindvégig érdekes előadásuk címe: Véreim, pa­rasztjaim. Csodálatos utazás című kö­zös összeállítással mutatkozott be az aszódi Petőfi Sándor ált. gimn. és a járási művelő­dési ház csoportja. A hévízgyörki irodalmi szín­pad Örök májusok című mű­sora ötletes volt ugyan, de előadásmódjuk nem mondható kifogástalannak. Befejezésül a túrái Bartók Béla Művelődési Ház Ma­gyar tájak című verses, zenés összeállításával szerepelt. Ez volt az est egyik legsikerül­tebb műsora. Mohamed éjszakája tétjeim, különben is az nem az én országom, hanem Ibn Szaudé. Szóval ott hagytam abba, hogy baj van. Tüntet­nek az országban, Mohamed! Az én országomban, ahol igyekeztem rendet tartani, mindig hűségesen beszedtem az adót, nem hagytam, hogy az emberek feleslegesen ide­gesítsék magukat miattam, le­vettem vállaikról a pénz ter­hét. És itt. nem Icellett fárasz­tania magát senkinek külföldi tárgyalásokkal, én kértem se­gélyeket, én vásároltam fegy­vereket a jó barátaimtól. Most itt van, ez a hála... Mohamed felsóhajtott. — Vége hát a szép álmom­nak. Sohasem valósul meg az arab egység ... Husszein felugrott. — Már az ég is ellenem esküdött'! Mohamed, hát te is az arab egység prófétá­jává lettél? Tudhattam vol­na, hogy elhagysz, hiszen mondtad, hogy már Allah is Kairóban tárgyal. Elhagy­tatok, mert angol lányt vet­tem feleségül és Amerikából kapom a segélyeket? Nem gondolhattad, komolyan, hogy majd a Korán pusztítja el az ellenségeimet és a„ szent­könyvből építtetek magam­nak palotákat! Próféta, hát te hol élsz? Mohamed egykedvűen nézte a dühöngő Husszeint. Aztán megkérdezte: —• És a barátaid? A király hirtelen lecsilla­podott és merengve nézett maga elé. Kínos szünet kö­vetkezett. — Amerikára gondolsz, Mohamed? Nem tudom mit akarnak.' Nasszert nem na­gyon kedvelik, mert a saját szalcállára dolgozik. De itt van Izrael, őt támogatják Nasszer ellen. És Izrael gyű­löl engem, akit szintén tá­mogatnak. Nehéz ügy, na­gyon nehéz. Csak legalább tudnám, hogyan akarnak ki­mászni a csávából. Próbál­tam már hívni őket, de Kennedy mindig mással be­szél. Csak azt tudnám, hogy kivel? Közben elveszítem a trónomat, pedig hidd el, hogy elég szépen hozott a konyhára. Prémium a Fehér Házból, veszélyességi pótlék, pármillió dollár apróbb ki­adásokra, néhány arany autó. Igazán nem mondhatja senki, hogy a sok adó miatt ron­gyokban járok, dehát egy ki­rálynak adnia kell magáiba, nem igaz? Mohamed csak bólogatott. Nem szólt egy szót sem, mert- hát egy prófétának diplo­matának kell lennie: hátha ezt is elkergetik innen, s akkor nem tud majd az utódjának a szemébe nézni. Husszein gondolta, hogy ha Alluhhal nem megy semmi­re, legalább ' Mohamedet le­hessen valamire használni. Odafordult a szótlan prófé­tához. — Mohamed, megtennél nekem egy nagy szívességet? Én most nem tudok kimoz­dulni a házból — menj el Kennedyhez, jelenj meg neki álmában és puhatold ki, hogy mit akar. Már csak ben­ne bízhatom, különben raj­tam az isten se segít. Mohamed felállt. Körül­nézett, nem lát]a-e valaki, aztán megáldotta Husszeint és a Fehér Ház felé vette az útját. Alig suhant pár lé­pést, Allah állt eléje. — Hová-hová, ilyen lcésőn? Mohamed elmondta, mire kérte Husszein. Allah ka- ronfogta a prófétát. — Ne menj oda, fiam. Fe­lesleges. Inkább menjünk el valahová . inni egyet. — De uram, hiszen mi mo­hamedánok vagyunk! Mi tör­tént veled Kairóban? — Te kérdezed? Az egyet­len prófétám, akinek min­dent előre kellene tudnia? Hál mi történhetett volna? Csatlakoztam! Marthy Barna i vállát, mire az riadtan kinyi­totta a szemét és egész testé­ben rázkódni kezdett. — Ne bántsanak, ne bántsa­nak — kezdte üvölteni — oda. adom a királyságot... csak legalább elnök maradhassak... ne bántsanak... Mohamed rémülten nézte a királyt. Sohasem hitte volna, hogy igazhivő, mégha király is, ennyire féljen. Csendesen motyogta: — Nyugodjon meg, fiam, én vagyok, a próféta. Husszein rámeredt, aztán duzzogva fordult a fal felé. — Hja, Mohamed? Mondha­tom, csúnyán rámijesztect. Allah üzent valamit? — Nem tudtam vele beszél­ni, fiam. Éppen Kairóban tár­gyal. Mondd el nekem, mi nyomja a lelkedet és Jordá­niát? Husszeinnek eSzébe jutott, hogy piégsem illik így bánni a prófétával. Lejött az ágyról és a szőnyegre ült, Mohamed melléje. ■— Nagy baj van, oh próféta. Tehet, hegy hamarosan fut­nom kell. Te tudod ezt méltá­nyolni', hiszen magad is sza­ladtál Mekkától Medináig, de nekem ott nincsenek bankbe­Mohamed próféta éppen' ■ éjszakai nyugovóra tért ko- ! porsójában, amely ég és föld \ között lebegett, mikor hallja \ ám, hogy alulról lőnek. : — Allah nagy. és én vagyok : az ő prófétája, ha igaz. Már i megint mi van? ■ Odalent dörögtek a tank- : ágyúk, omlottak a falak: jor- \ dániai arabok tüzeltek izraeli ' arab menekültekre. f Mohamed elszömyedve néz- í te a küzdelmet, aztán AUahot \ emlegetve kiszállt koporsójá- \ bál, s gondosan lezárta, ne- \ hogy távollétében valaki bele- ; feküdjön. I És elindult, hogy végére > járjon a dolognak. Gondolta, ■ először Husszeint keresi fel \ magyarázatért. Elvégre egy j királynak tudnia kell, hogy \ alattvalói miért lőnek. \ A palota környékén tankok, \ sorakoztak, az utcákon pán- ! célautók, de Mohamed f.elül­> röl jött, így nyugodtan beju- ! tóit a királyhoz. Husszein ! nyugtalanul forgolódott bal- j dachinos ágyában és sűrűn ; emlegetett valami nevet. Mo- \ hamed csak annyit tudott ( megállapítani, hogy róla és ; Allahról szó sincs. így kissé ; megnyugodva lépett az ágy­hoz. Megérintette Husszein Vakmerő és nem minden humor nélküli lopásról érke­zett jelentés. Balogh Jánosné györszent- iváni foglalkozás nélküli nő Tóth Jolán nevű falubeli ba­rátnőjével 1 együtt elhatározta,: hogy rokoni látogatásra megy: Tapló szent márt ónba. Balogh: Istvánékat kereste fel Söreg- j pusztán. A vendégeskedés során a; vendég Balogh Jánosné arra! kérte a háziasszonyt, Balogh! Istvánnét, hogy adjon kölcsön neki néhány napra két bő­röndöt, legyen miben valami-! féle ruhaneműjét - elvinnie. Aj háziasszony odaadta a két kof-; fért. Közben a másik vendég-! nő, Tóth Jolán, ügyes trükkel] elcsalta az asszonyt a házból.] Miután, a ház üresen maradt,! a vendégségbe érkezett ked­ves rokon, Balogh Jánosné, villámgyorsan kiforgatta a ruhásszekrényt, s mindent, amit talált, becsomagolta a bő­röndökbe. A csaknem ötezer forint értékű ruhaneműn kí­vül még egy arany karikagyű­rűt és pár száz forintot is a gondjaiba vett. Éppen lezárta a bőröndök fe­delét, amikor hazaérkezett Balogh István, a házigazda. A rokonnő nem jött zavarba; hanem most őt kérte meg: lenne-e olyan jó és segítene kivinni a két koffert az autó­busz-állomáshoz. mert ő azon­nal utazik tovább. A rászedett férfi lovagiasan kisegítette a tőle ellopott, ér­tékes holmikat• tartalmazó bő­röndöket az autóbuszhoz, s majd csak otthon jött rá, hogy a két szélhámos tolvajnő ki­fosztotta őket. Feljelentése nyomán a rend­őrség huszonnégy órán belül elfogta Győrben a két tolvaj­nőt és lakat alá tette. Furfan­gos tolvajlásukért a bíróság előtt felelnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom