Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
1963. MÁJUS 12, VASÁRNAP "ijfúlan FEJEDELEMSÍR? ÁLDOZATI HELY? Amatőr régészek kutatómunkája a Holdvilág-árokban’ Zuhogó esőben állt meg a HÉV Budapestről érkező ko- * ra reggeli szerelvénye a po- mázi állomáson. Az utasok közül néhányan — köztük dr. Korek József, a Nemzeti Múzeum helyettes főigczgató- la is — kutatva nézett körül, keresve azokat, akiknek meghívására indultak útnak. Fii- | íöp Zoltán, egy budapesti | szövetkezet műszaki dolgo- j zója lépett eléjük, és men- J tegetőzött, hogy talán el j kellene halasztani a kirán- j dudást, mert az eső miatt ! a meghívottak legtöbbje úgyis visszariadt az úttól. A meghívó levél arról számolt be, hogy egy amatőr régészekből önként verbuválódott kis társaság a múlt év tavaszán nagyarányú régészeti feltárást kezdett el a Pomáz határában húzódó Holdvilág-árok legmagasabb pontján, a Ldm- hegy és a Csikóvár találkozásánál, a Karolin-szakadék fölött. Napvilágra hozták egy feltehetően népvándór- láskori monumentális szikla- építmény jelentős részletét A munka azonban az illetékes szervek megértő támogatásának hiányában megakadt, sőt, mivel az engedély nélkül végzett ásatások területén életveszélyessé vált a turistaközlekedés, ha nem kapnának segítséget és támogatást, kénytelenek lennének visszatemetni a már feltárt sziklaépítményeket is. Pedig hát megítélésük szerint nagy kár lenne értük, j hiszen eddig hozzájuk fog- | hatót sehol sem talált az j európai régészet. Szakadó esőben kapaszkodtunk föl a dobogókői autóbuszra és indultunk a „tett- hely” felé. Közben kiderült, hogy vagy tíz amatőr régész várta az állomáson a -vendégeket;, egyetemi hallgatók, fiatal munkások, tisztviselők, köztük néhány nő is, akik mind a Holdvilág-árok titkait kutató törzsgárdához tartoznak. Az autóbuszról a Munkaterápiái Intézet telepénél szálltunk le, és innen vágtunk neki a háromkilométeres, helyenként elég meredek útnak. Útközben tudtuk meg az előzményeket. A régészek előtt a nevezetes lelőhely nem ismeretlen. A figyelmet rá még Sashegyi Sándor hívta fel, aki regényes körülmények között három évtizeden át vallatta igen szép eredményekkel titkairól ezt a vadregényes vidéket. A néphit a szédítöan mély szakadék fölött sejti Árpád sírját, talán még Attiláét is... Fii löp Zoltán munkatársa volt Sashegyinek és a múlt év tavaszán két amatőr régész társával, Mészáros József vállalati diszpécserrel és Bere Ervin gépkocsivezetővel csákányozni kezdett a mintegy háromszázötven méteres magaslaton. Alig negyedórái csákányozás után már kiderült, hogy a hegyoldalban hatalmas faragott sziklaépítmények rejtőznek. Ettől kezdve minden szabad idejüket itt töltötték. • A turisták jól ismerik a környéket és szívesen keresik fel a Lám-hegy oldalát. Feltűnt nekik a három amatőr régész, érdeklődtek a kutatás célja iránt, és a legközelebbi szombaton már csákánnyal, lapáttal felfegyverkezve jelentkeztek, hogy ők is részt kívánnak venni o munkában. A kis brigád hétről hétre nőtt. így alakult ki a törzsgárda, és így' történhetett, hogy őszig közel hétszáz munkanapot áldozhattak a monumentális sziklaépítmény föltárására. Igen óvatosan, értékelik a fölfedezést, és szavuk elárulja, hogy tudományosan is jól felkészültek erre a munkára. Beszélgetés közben pontosan idézik az egykori arab historikusok, valamint Anonymus és Kézai Simon feljegyzéseit, és a mai történelemtudomány megállapí- táSMU" -T r “ ■ — Semmi, bizonyosat nem tudhatunk- — hangsúlyozzák — csak feltevéseink lehetnek, de hogy reálisak-e ezek a feltevések, azt a további nagyarányú feltárás dönthetné csak el. A legérdekesebb föltevés lényege körülbelül az, hogy a honfoglalás korában bizonyos változások történtek a honfoglaló törzsek politikai szerkezetében. Korábban ezek a törzsek úgynevezett kettős fejedelemség alatt éltek, vándoroltak és harcoltak. Az egyik fejedelmet a Kende-nemzetség adta, ez volt a Levedi— Kurszán—Buda dinasztia, a másikat az Ügek—Álmos— Árpád dinasztia. 904 és 907 között történt a változás, amikor minden hatalom Árpád kezében összpontosult. A Kende nemzetség azonban továbbra is a honfoglaló magyarok egyik leghatalmasabb nemzetsége maradt, birtokához tartozott a Pilis is, benne a Lám-hegy. Valószínűnek látszik, hogy a Holdvilág-árok fölötti szikla- építmény ennek a nemzetségnek volt valamilyen kultikus helye. Felső részén találtak néhány olyan üreget, amelyről feltehető, hogy sírkamra volt, ahová talán a nemzetség vezetőit temették el. A szakadék alatt szintén találtak hasonló, mesterségesen vájt üregeket, lehet, hogy a nemzetség többi tagjainak sírhelyét. A pontos meghatározás igen nehéz, meat, hiszen ed- I dig még sehol Európában nem találtak népvándorlás- laori fejedelmi sírt, és így i analógiák nem állnak a ré- | gészek rendelkezésére. Ha vi- ! szont ez a logikusnak látszó A Kende-nemzetség vad regényes sziklasírjai tőséget kapna a Holdvilág- árok sziklaépítménye. A beszélgetésben részt Korek József, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese és Faller László művészettörténész nagy érdeklődéssel tanulmányozza a sziklaépítményről készült felvételeket és vázlatokat feltevés beigazolódna, nemcsak régészeti, de történelmi szempontból is óriási jelenilyen hatalmas faragott sziklatömbö két tártak fel az amatőr régészek (Gábor felv.) edénytöredéket, fegyvert, de még emberi csontot sem hoztak napfényre, csupán néhány madárcsomt került elő a sziklába vájt üregekből. — Lehet, hogy itt is fiktív sírok voltak — szólal meg az egyik fiatal amatőr archeológus — o nagy halottakat valahol másutt rejthették el, hogy sírjukat a halottrablók ki ne foszthassák, Nem messze meredezik az a mai- régebben feltárt, húsz méter magas, teljesen: simára vésett, függőleges sziklafal, amelyen a rejtélyes „kaptárfülkék” láthatók, és oldatában a titokzatos kút. Ez egy bariangüregbe nyíló, öt íhéter mély, kerek lyuk, amely egy sziklába vájt, hétszintű, szélesebb aknába vezet. Az üreget egy huszonegy méter magas, egy méter széles, kör resztmetszetű kürtő köti ösz- sze a sziklafal mögötti fennsíkkal. Hogy mi lehetett a rendeltetése, az is még megfejtésre váró titok. Zuhog a zápor, a barlang természetes eresze alá húzódunk előle. Arról folyik a szó ismét, miképpen alakult ki az amatőr törzsgárda. Szombatonként, vasárnaponként jönnek a turisták. Kíváncsian nézegetik a munkát, kedvet kapnak rá ők is, aztán már rendszeresen kijárnak. A nyáron egy bölcsészhallgató csoport bukkant fel. Köztük néhánynak szaktárgya a régészet. A munka tehát a szakmájukba vág. Guba László a vezetőjük. Két fiatal, érettségizett munkás, Tóth Attila és Mihály Péter csatlakozott hozzájuk, Itt kaptak kedvet a régész- kedésre, és azóta már felvételüket kérték a tudományegyetemre. Szeles Sándor a Duna Cipőgyár stan- colója, Varró János a főváros köztisztasági hivatalának szb-titkára, a legkitartóbb munkatársak közé tartozik. A romantikus helyen persze a romantika is könnye» megterem. A brigád egyik alapító tagja, Mészáros József, itt ismerkedett meg Katókával. Néhány hét múlva itt tartották meg eljegyzésüket. Ma már boldog házasok és minden víkendjüket itt töltik — csákányozással. Szelídül az eső. megindulunk a csuszamlós lejtő» visszafelé. — Szeretnénk folytatni a munkát — ■ mondja Fülöp Zoltán , szeretnénk hasznosítani az önkéntesen jelentkező fiatalok lelkesedését. Tapasztalhattuk, hogy különösen a bölcsészhallgatók és i számára milyen hasznos és ke- gyönyörűséges a társadalmi munkának ez a formája. Azt szeretnénk, ha a Nemzeti Múzeum vállalná a további feltárások irányítását, szakembert állítana brigádunk élére. Szeretnénk, ha az illetékesek kellőképpen felfigyelnének erre, a maga nemében páratlan sziklaépítményre, éa megteremtenék teljes feltárásának lehetőségét. A meghívott intézmények között volt az Országos Műemléki Felügyelőség is, amelynek képviseletében Faller László művészettörténész vett részt a kiránduláson. Megítélése szerint ezen a helyen a Műemléki Felügyelőségnek csalk akkor lesz szerepe, ha feltárásra kerül az évezredes sziklaépítmény. Korek József, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, a visszaúton, a vonaton csak annyit mond, hogy a sziklaépítmény jelentősége kétségtelen, és nagyon sok tisztázásra méltó kérdést vet fel. Az amatőr régészék most reménykedve várják a fejleményeket. Magyar László A Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából a Nemzeti Múzeumban újból bemutatják a fejedelmi kincseket császártól. Nagy érdeklődésre tarthat számot az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Nagy Lajos-kori képes krónika, továbbá a Corvinák. Szerepel a kiállításon Mátyás király címerével díszített aranybrokát trónkárpitja és hatalmas velencei üvegserlege is. II. Ulászló díszkardja egy olasz >; ötvös remekműve, s II. Gyula I pápa ajándékaként került Magyarországra. A Fejedelmi kincsek című kiállítást május 12-től 26-ig tekinthetik meg az érdeklő- ! dők. (MTI) vesznék a lelkes munkatársaik is, meglepő tájékozottsággal. Alaposan ismerik a történelmet, az archeológia szakikifejezéseit. Nem lehel eldönteni, hogy ki köztük a bölcsészhallgató és ki az üzemi munkás. De egyformán lelkes és egyformán fiatal valamennyi. Közben a nehéz, esőáztat- ,ta, csúszós terepein fdlérünk az ásatás színhelyére. Kolosszális sziklatömbök meredeznek az ég felé, oldalukon jól látszanak az emberi munka nyomai. Korek József, a Nemzeti Múzeum helyettes főigazgatója szerint ezeket a szikla- tömtoöfcet időszámításunk tizedik századában faraghatták meg, akkor véshették beléjük a lépcsőket, az üregeket, de hogy milyen célból, azt egyelőre megállapítani ' nem Iahet. A legkevésbé valószínű az, hogy itt kőbánya lett volna valaha, mert ez a kő a leghitványabb fajta, laza andezit-tufa, ami építkezési célokra sohasem volt alkalmas, igen gyorsan szétmállik. Nem lehetett itt kőbánya, azért sem, mert a kifejtett kőtömböket még a mai technikai felkészültséggel sem lehetne egyköny- nyen elszállítani innen. A kereken ezer esztendővel ezelőtt simára faragott, meredek sziklafalakon imitt- amott 'tülönös bevésések láthatók. Lehetséges, hogy értelmes rovás-jelek, amelyeknek megfejtése a tudósok feladata lesz. Vannak olyan jelek, amelyekből azt is lehet következtetni, hogy a pogány magyarok áldozati helye volt itt. Csak az a kár, hogy a szorgalmas csákányok í eddig egyetlen sírmeilékletet, A Magyar Nemzeti Mú zeumban a Budapesti Nem zetközi Vásár alkalmából újból bemutatják a Fejedelmi kincsek című kiállítást, A múzeum régi anyagai mellett az „újabb szerzemények is kiállításra kerülnek. Láthatja majd a közönség az őskori aranykincseket, a két szkita aranyszarvast, a kiállított három korona közül a legértékesebb Konsztanti- nosz Monomakhosz bizánci császár arany rekeszzománc díszű koronája, amelyet valószínűleg 1. Endre magyar király kapott ajándékba a
