Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-11 / 84. szám

«ST MECr vfCivlao 1963. Április ii, csütörtök Az ész és az emberiesség győzedelmeskedjék XXIII. János pápa békeenciklikája lenleg szélesen van az emberek egyenlőségének Az enciklika terjedőben természetes eszméje.” külön szól NATO 1949 április 4-én tizenkét nyugati ország — az USA, Nagy-Britannia, Franciaor­szág, Kanada, Belgium. Hol­landia. Luxemburg, Olaszor­szág. Portugália, Dánia. Nor­végia és Irland — megkötötte •Washingtonban az „észak- atlanti paktumot” (Norlh- Atlantir Treaty Organization.) A nyugati hatalmak kato­nai szövetségének megalaku­lására irányuló erőfeszítések 1948 márciusában kezdődtek, .amikor Brüsszelben megala- : kult az úgynevezett „Nyugati Unió", öt állam. Anglia, Franciaország, Belgium. Hol­landia és Luxemburg részvé­telével. I Négy hónappal később, <11948 júliusában tárgyalások kezdődtek Washingtonban az USA, Kanada és a Nyugati Unió tagállamai között egy „észak-atlanti szövetség" ala­kítására, az USA közvetlen vezetésével. Az USA nyomá­sára 1949-ben valóban létre­jött az észak-atlanti tömb. 1953 februárjában további két ország. Görögország és Törökország, két évvel ké­sőbb pedig (1954 októberében) a párizsi egyezmény megkö­tése nyomán, a Német Szö­vetségi Köztársaság is csatla­kozott a NATO-hoz. Az észak-atlanti paktumot húsz évre kötötték meg. Leg­főbb cikkelyei feljogosítják a tagállamokat, hogy agresszív katonai akciókat indítsanak és bármely tagállamban meg­engedik a külső beavatkozást a demokratikus erők elfojtása érdekében. A NAÍO szervezeti és poli- titkai felépítése félreérthetet­lenül kidomborítja a szövet­ség agresszív jellegét, amely a nemzetközi együttműködés aláaknázására irányul. a munkások élet- és munka­körülményeiről. XXIII. János pápa encik- likájában külön részt szen­tel a leszerelésnek. „Fájdalmas számunkra azt látni — hangoztatja —. hogy a gazdaságilag fejlettebb országok egy­re félelmetesebb fegyver­zeteket gyártanak. s hogy ez egyrészt súlyos terheket ró ezen orszá­gok polgáraira, másrészt megfosztja a kevésbé fej­lett országokat a nekik szükséges gazdasági és szociális segítségtől.” „Ha nem vetnek véget a katonai célzatú nukleáris kí­sérleteknek, úgy ennek vég­zetes következményei lehetnek a föld életére.” A pápa enciklikájában kéri a kormányokat, tegyenek meg mindent, hogy az ész és az emberiesség győzedelmesked­jék. hogy a nemzetközi kap­csolatok elmélyült vizsgálatá­val működjenek közre tartós és barátságos egyezmények megkötése érdekében. Római megfigyelők vélemé­nye egyöntetűen az, hogy pá­pai enciklika alig keltett még nagyobb érdeklődést, mint a most közzétett, amely a „Bé- 1 két a földön” címet viseli. TOKIÓ „A multilaterális atomerők létrehozása Nyugai-Németor- szág atomfegyverzéséhez ve­zet". „A Szovjetunió megte­szi az ellenintézkedéseket”, „A NATO atomerök éles bírá­lata.” — ilyen címek alatt köz­ük a szerdai japán lapok az Egyesült Államok és más nyugati nagyhatalmak kormá­nyához intézett szovjet jegy­zéket. PÁRIZS A szerdai párizsi sajtó rész­letesen foglalkozik a szovjet jegyzékkel. A különböző irányzatú lapok egyöntetűen megjegyzik, hogy a szovjet kormány részéről tett komoly figyelmeztetésről van szó. Jel­lemző a Figaro címe: „Moszk­va kijelenti a nyugati hatal­maknak, hogy a Bundeswehr atomfelfegyverzése annyi, mintha ajtót nyitnánk a ka- landorság előtt”. hogy a több oldalú NATO atomerő a nukleáris fegyve­rek terjesztéséhez és a nyu­gatnémet revansisták atomfel* fegyverzéséhez vezet. A lapok egyöntetűen meg­állapítják: hogy teljesen in­dokolt a szovjet kormány fi­gyelmeztetése: ha az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kiterjeszti az atom­fegyverrel rendelkező államok körét, akkor a szovjet kor­mány megteszi a szükséges lépéseket a Szovjetunió, bará­tai és szövetségesei biztonsá­gának megfelelő színvonalra emelése érdekében. A Combat, a Paris-Jour, az Echo és más polgári lapok a jegyzéknek azt a részét eme­lik ki, hogy a szovjet kor­mány véleménye szerint a multilaterális NATO atom­erő létrehozása egyértelmű a Bundeswehr és más országok hadserege atomfelfegyverzésé­vel. A NATO atomerő tervével szemben elhangzott szovjet fi­gyelmeztetés komolyságát nem szabad lebecsülni — hangoztatja a L’Humanité. Ta­gadhatatlan, hogy ennek a tervnek a megvalósítása az atomfegyverek birtokába jut­tatja a Bundeswehrt. A né­met militaristák most két tét­tel játszanak: az egyiket a De Gaulle-féle „elrettentő erőre”, a másikat a NATO terveire teszik fel. VARSÓ A Trybuna Ludu a jegyzék­kel kapcsolatban hangoztatja, Szenegáli helységet bombáztak a portugál gyarmatosítók Eichmann bizalmasa rendőrkézen Titkos jelentés Mint az AP jelenti, a svájci rendőrség szerdán Lugano kö­zelében levő villájában elfogta Erich Rajakowitschot, a tö- meggyilko« Eichmann egyik fő bizalmi emberét. A rendőrség közlése szerint Rajakowitschot egyelőre ki- j hallgatják múltjáról, de közöl- j ték vele, hogy a svájci ható­ságok mint nemkívánatos sze-! mélyt az ország haladéktalan ; elhagyására kötelezik. (MTI) Április elején tartották Párizs­ban a SEATO-tömb katonai taná­csának értekezletét. Az ülés titok­ban zajlott le. a France Presse hírügynökség értesülései szerint, a tanácskozás résztvevői zárt ajtók mögött megvitatták a dél-vietnami helyzetet is. Guatemala az imperializmus vasmarkában Jacobo Arbenz beszéde — Megemlékezés Dániában a hitleri megszállás évforduló­járól. A dán nép kedden meg­emlékezett a végzetes 1940. április 9-ről, amikor a hitleri hadsereg rátámadt a békés or­szágra. A fasizmus áldozatai­nak minden emlékművét meg­koszorúzták, félárbocra enged­ték a zászlókat. — Szerdán délben véget ért a délkelet-ázsiai katonai szer­ződés, (SEATO) miniszteri ta­nácsának háromnapos üléssza­ka. A barátság és kölcsönös megértés légkörében folytatott tárgyalások után a Külkeres­kedelmi Minisztériumban alá­írták a Magyar Népköztársa­ság és a Kínai Népköztársa­ság közötti 1963. évi árucsere- forgalmi és fizetési megálla­podást. — A venezuelai nemzet: fel- szabaditási front négy tagja géppuskával felfegyverezve kedden támadást intézett az „Adams” amerikai cég egy üzeme ellen és felgyújtotta annak raktárát. Ezenkívül kedden este összetűzésre ke­rült sor a nemzeti felszabadí­tás: front tagjai és rendőrök között, hét személy megsebe­sült. — A szovjet hadifoglyok tö­megsírjára bukkantak Fran­ciaországban. Metz mellett, az országúi építésénél tömegsírt ástak fel. amelyben több száz levetkőztetett hullát találtak. A hatósági vizsgálat titokban folyik. Eddig nem fedték fel x tömegsír eredetét. Alapos ugyanis a feltevés, hogy a kö­zeli woippy-i koncentrációs tá­bor egykori foglyairól van szó. A táborban szovjet hadifog­lyokat őriztek a hitleri fasisz­ták. Alekszandr Naszibov: Rejtekhely nz Ejbán (71) ÜNNE­PEKRE £ De nem kell őt teltem! Ta- ' £ Iái majd alkalmat, hogy hírt ‘ ^ adjon magáról az Abwehrnek. j Valahol a tudata mélyén egy baljós érzése támadt: mi > van, ha az oroszoknak sikerült £ valami úton-módon kiszagol- 2 niok Wiesbach igazi szerepét £ ebben az egész rejtekhely-ügy- ^ ben? De Upitz elhessegette ^ magától ezeket a kellemetlen £ gondolatokat: a kitűzött kom- £ binációt tökéletesen vógigvit- ^ ték, eddig minden úgy alakult, ^ ahogy tervezték. Ha az oro- ^ szók meg is sejtettek valamit, ^ nem sokra mennek vele. Upitz ^ elővigyázatos volt, s gondos- ^ kodott róla, hegy Wiesbadh ne £ tudja meg, thol van az igazi rejtekhely. Tehát ..ZökT-nek ^ ebben az esetben nincs más ^ választása, mint kitartani ^ amellett, hogy amit Homann- £ nak elmondott a rejtekhely- £ ről, az első szótól az utolsóig ^ igaz. £ Miután mindezt végiggon- £ dolta, s úgy ítélte, hogy nincs ^ különösebb félnivalója, hozzá- £ látott az akció befejező sza- £ kaszának előkészületeihez, í Ámbár mégis akadt zavaró körülmény, amely lehetetlen- né tette, hogy az SS-tábornok í kizárólag csak a munkára * koncentráljon. Nem sokkal ez­előtt kerültek Upitz kezébe azok a jelentések, amelyek arról tanúskodtak: az a „felső oppozíció”, amely a Führer elleni merényletre készült, végérvényesen vereséget szen­vedett. Hitler lett a győztes. Különben — a sorok között olvasva — Upitz jól látta: az összeesküvők egyáltalán nem azért buktak le, mert az, akit el akartak tenni láb alól, olyan erős, és legyőzhetetlen, mint amilyennek tűnik. Másutt kell keresni az okot. Az összeesküvés vezetői — Beck vezérezredes, aki az ál­lamfői címre pályázott, és Witzleben táborszernagy, aki a Wehrmacht főparancsnoki tisztét szemelte ki magának — egyszerűen pipogyák vol­tak. nem eléggé határozottan és gyorsan cselekedtek. S érez­tette hatását a vak ellenséges­kedés is. amely hosszú évek óta belülről marcangolta a hitlerista tábornoki kart. A döntő pillanatban például megingott Rommel táborszer­nagy és Von Kluge táborszer­nagy, gyávaság vett erőt raj­tuk, s elárulták összeesküvő cimborájukat. Von Stulpnagel tábornokot. Hitler könyörtelenül leszá­molt a puccsistákkal. A „felső oppozíció” tagjait minden ce­remónia nélkül lelőtték, mint a kutyákat, vagy méreggel pusztították el. Másokat pedig az álluknál, vagy a bordájuk­nál fogva vaskampóra akasz­tották, mint a vágott marhá­kat, eltördelték a csontjaikat, összeroncsolták az Ízületüket. S Upitz nem győzött hálát adni a megváltónak, hogy si­került távol tartania magát ettől az egész ügytől. Megér­tette Hitler féktelen dühének igazi okát. Németország szénája egyre rosszabbul állt. Az angolok és az amerikaiak, akik végre rá­eszméltek, hogy az oroszok az ő közreműködésük nélkül is el tudnak bánni a német fa­sizmussal, intenzívebben moz­golódni kezdtek. Különböző ürügyeken két esztendeje ha­logatták a második front meg­nyitását. Most ezt is megkezd­ték: 1944. június hatodikén a szövetségesek partraszálltak Normandiában. A németek — akiknek a „Nyugat” elnevezésű, mind­össze ötven hadosztályt szám­láló hadseregcsoportja állo­másozott Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában, s még ennek a kevés számú hadosztálynak egy része is feltöltés, átcsoportosítás alatt állt — nem tudtak ellenállni a levegőben is fölényben le­vő, jól felszerelt angol—ame­rikai katonaság erőinek. S megkezdődött Nyugaton a visz­szavonulás. Hitlert azonban elsősorban a keleti front helyzete aggasz­totta. A háború sorsa ott dőlt el, ahol a szovjet csapatok — megsemmisítve a fasiszta had­erőt —, gyorsan nyomultak előre. Rövid idő alatt felsza­badították Vilniust. Grodnót, Bresztet. s a Wehrmacht had­osztályainak üldözése közben átlépték Lengyelország állami határát. A legutóbbi hírek szerint pedig az oroszok átkeltek a Nemanon. s egészen megköze­lítették Németország határát! Igaz, Hitlernek volt miért pánikba esnie, s féktelen düh­rohamokra gerjednie. Megér­tette: csak rendkívüli intézke­désekkel, csak megfélemlítéssel és terrorral lehet az országot a háború folytatására kénysze­ríteni ... Az adjutáns lépett Upitz szobájába. Rejtjeles táviratot hozott. A birodalmi titkosszol­gálat központja válaszolt Upitznak az auschwitzi ügyben küldött feljegyzésére: az And­rej nevű orosz hadifoglyot ki­hallgatták. de semmit sem le­hetett megtudni tőle. Kivégez­ték. A szovjet foglyok egy cso­portja — több mint háromszáz ember — tegnap megszökött. Eddig csak a szökevények egy jelentéktelen részét sikerült elfogni és a lágerbe visszavin­ni. Valamennyiükre alkalmaz­ták a „Kugel”-parancsot. (Folytatjuk) A Guatemalái Hazafias Szövetség kedden Havanná­ban tömeggyűlést rendezett, amelyen beszédet mondott Jacobo Arbenz. volt guate- malai elnök. Arbenz felszó­lalásában hangsúlyozta, hogy Guatemalában meg vannak az ú j forradalom objektív fel­tételei. Az 1961. március 30- án végrehajtott államcsíny azt a célt követte, hogy el­fojtsa a népi mozgalmat. A guatemalai reakció nem bí­zott saját erejében és azért vállalkozott az államcsínyre, hogy meghiúsíthassa a kitű­zött elnökválasztásokat. A belső reakció, az oligarchia és az imperializmus katonai diktatúrát teremtett az or­szágban. Az amerikai monopóliumok imperialista politikája kö­vetkeztében — mondotta a továbbiakban Arbenz — Gua­temala súlyos gazdasági vál­sággal küzd. Az amerikai „szövetség a haladásért” program nem az ország gaz­dasági fejlődését, hanem to­vábbi . leigázását szolgálja — mutatott ró végezetül a volt elnök. — Guido argentin elnök En­rique Rauch tábornokot, a hírszerzöszolgálat eddigi fő­nökét nevezte ki belügymi­niszternek. A tábornok, aki az elnököt támogató katonai ve­zetők csoportjába tartozik, kedden vette át hivatalát. | Az öt fejezetből álló, 37 ’ oldalas dokumentum beve- ] zetőjében hangoztatja az enciklika fő témájának, a j békének fontosságát,- amely — mint megállapítja — „min- : den időkben az emberiség j mély vágyának tárgya volt". Az enciklika mind az öt fejezetének utolsó bekezdése | „Az idők jele” címet viseli. Ezzel kapcsolatban az első fejezet megállapítja: há­rom vonás jellemző korunk­ra. Az első: a dolgozó osztá­lyok előretörése. A második ! jellemző vonása korunknak j — folytatja az enciklika — az asszonyok nagyobb rész­vétele a közéletben. „Az asszony többé nem 1 fogadja el. hogy csupán eszköz legyen, megköve­telt a maga személyiségét mind a háztartásban, mind a közéletben”. Végül korunk harmadik jellemző vonásaként a pápai enciklika ..az emberiség tár­sadalmi és politikai szerve­zetének a közelmúlthoz ké­pest mélységes átalakulását” állapítja meg. Anélkül, hogy a „gyarmato­sítás” kifejezést használná, az enciklika hangsúlyozza, hogy a népek nem akarnak többé maguk fölött ide­gen uralmat. „Sokaknál eltűnik az ala- csonyabbrendűség érzése. Je­NEM NYITHATNAK AJTÓT A KALANDORSÁG ELŐTT .1 sanrjvt külföldi rissahtint/jti tot folytatnak az afrikai ha­zafiak ellen, akik az ország északi részén, Szenegál köze­lében bátor harcot vívnak az idegen elnyomók ellen. Dakarból érkező jelentések szerint Szenegál haladéktala­nul tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot a portugál agresszió­ról. Négy portugál katonai re­pülőgép kedden bombázta a portugál—guineai határ köze­lében levő szenegáli Búrnak helységet. A szenegáli kor* mány kedden rendkívüli ülé­sen foglalkozott a portugál provokációval. A portugál gyarmatosítók nagyszabású büntető hadjára­R ébert László, az MTI tudósítója jelenti: Április 10-én. szerdán hoz­ták nyilvánosságra XXIII. János pápa új enciklikáját, amely a „Békét a földön” cí­met viseli. Jelentőségét va­tikáni és római politikai kö­rök mindenekelőtt abban lát­ják, hogy az enciklikák történeté­ben első ízben fordul a pápa a nem katolikus vi­lághoz is. „minden jóaka­raté emberhez”, másrészt ugyancsak fontossá­got tulajdonítanak annak a J ténynek. hogy a pápa ed­digi békeüzenetei mellett szükségesnek tartotta, hogy íkülön enciklikát szenteljen a ’ béke problémájának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom