Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

1963. ÁPRILIS 7, VASARNAP rr.3 r UECtei kMMod Szergej Mihalkov AZ ÉLETBEN MINDEN ÉRDEKES Az életben minden érdekes. Jól teszi az író, ha minden­nap feljegyzi mindazt, amit napközben látott, hallott, ami megmozgatta a képzeletét: ut­cai jeleneteket, új szólásmon­dásokat, ellesett replikákat, eredeti gondolatokat, hasonla­tokat, képeket, témalehetösé- geket, szellemes tréfákat, ku­riózumokat, hirdetményekben reklámokban látott szamár­ságokat, emlékeket, sőt ál­mokat is. Az alkotói raktár, éléstár utánpótlása ez. Ha így teszünk, szakmai szo­kásunkká válik, hogy jobban figyeljünk, többet meglássunk. A hevenyében („nehogy elfe­lejtsem!”) készített jegyzetet azután ki kell dolgozni, csi­szolni, és néha úgy ragyog fel, mint az igazi gyémánt — mert hiszen csakugyan igazi gyémánt is lehet! Mindennap egy feljegyzés — háromszázhatvanöt egy esz­tendőben! Hát nem valóságos kincs ez az olyan embernek, akinek mestersége az élet le­írása?! ★ Fejőnő. Kétszeres szocialista munka hőse. Megmondta a magáét: — Nagyon sokan jönnek hozzám a rajonból, a tarto­mányból. Moszkvában is vol­tam egy tanácskozáson, min­denféle értekezletre hívnak, elnökségbe választanak. És miről beszélgetnek velem? Mennyit fejtem? Hogyan ér­tem el az eredményeket? Mi­lyen vállalásokat tettem? Ho­gyan teljesítem a tervet? Mindenkit csak a kezem érde­kel. Bár egy ember akadna, aki a telkembe akarna lát­ni... Hallgattam és szégyelltem magam. Hiszen a mi dolgunk, az íróké, hogy az olyanokban, mint ö, a lélek érdekeljen bennünket... ★ A 'katona-festőművészek ki­állításán egy zsémbes nézőnek nem tetszett a terhes asszonyt ábrázoló kép. — Csúfság! Ízléstelenség! Én a feleségemet még az ut­cára stem engedtem ilyen ál­lapotban! Maguk meg leraj­zolnak, s még közszemlére is kiállítanak ilyesmit. Panaszt teszek! És aztán ott van az a kép is (mutatja). Ezredest áb­rázol. A köpenye a vállára vetve. Ez szabályellenes! Hogy nem lehet, elvtársak! Panaszt teszek... * A korszerű témájú új film „vége” felírással fejeződött be. A stúdió egy illetékese kife­jezte óhaját, hogy a felírást egészítsék ki, legyen: „Vége a filmnek”. — Mert csak „vége” — mi­nek a vége? A világnak? Az életnek? Valahogy kétértelmű így. Mert hiszen ugyebár az élet megy tovább! Ügy hogy jobb lesz megváltoztatni!... ■k Valaki minden reggel há­rom doboz gyufát szórt ki a padlóra. Minden szálért külön lehajolva, vigyázva, hogy tér­de meg ne roggyanjon, vissza­rakta a gyufát a dobozokba. Ilyenformán százötvenszer ha­jolt la minden reggel. Ámde arra, hogy egyetlenegyszer is meghajoljon valaki előtt, ami­kor ebből haszna származha­tott volna — ez az ember [ képtelen volt. •k Az írót íróasztalánál megza­varni annyi, mint az alvót felébreszteni. Éppoly nehéz visszakapcsolódni a munká­jába, mint a felébresztett em­bernek visszaaludnia. Sajnos, bennünket túl gyak­ran ébre szigetnek, és aztán még csodálkoznak, hogy ke­veset és nem valami jól írunk. k Országút Grúziában. Égy Pobeda az árokban. Tulajdo­nosa áll az út szélén és segít­séget vár. A kanyarban ökrös­szekér tűnik fel, rajta egy idevalósi. Az autó tulajdono­sa megkéri, segítse ki a baj­ból és öt rubelt ajánl fel ér­te. Az idevalósi kifogja a sze­kérből az ökröket, hogy velük \ húzássá ki az autót. A ka-p nyárból teherautó robog elő. Teljes sebességgel nekimegy az útjában álló szekérnek és \ összetöri. A teherautónak ; megrongálódik a hűtője, folyik^ belőle a víz. A sofőr átkozzag az idevalósit. Az meg a sofőrt.| A Pobeda-tulajdcmosa félrehú-p zódva vár. Aztán megkéri a £ sofőrt, segítsen kihúzni az$ autót az árokból és neki isi felajánl öt rubelt. A sofőr$ megteszi. A Pobeda elrobog,'p Az úton ottmarad, az idevalósi $ az összetört szekérrel meg a^ sofőr o, megrongált teherautó-£ val. Kezükben öt-öt rubel. £ Megszolgálták! j A szatíra az író gúnyolódó £ elméje — cselekvésben. -------------- í A MASZEK BANKETT V+/+Í.+1.+0+A/ ÖTSZÁZ EVVEL ezelőtt, ami­kor ismét rávetődött a bi­tófa árnyéira, 1463 március utolsó napjaiban tűnt el és vált legendává a „szegény Villon”, a középkor végi fran­cia költészet legnagyobb alak­ja. A szegény Francois Mont- corbier halhatatlanná tette nevelőapjának, istápolójának, Villon apátnak nevét. Villon figurája az angol megszállás utáni Párizs nyers, színesen zajló diákéletéből, a Szent Genovéva-hegyi kocsmák sze­relemtől, verekedésektől, sze­rencsejátékoktól nyüzsgő éle­téből, a korabeli diákélet és „értelmiségi” — lumpen ele­mek itt-ott bűnözésre is haj­ló köréből emelkedik a vi­lágirodalom magasába. Talán huszonnégy éves lehet, ami­kor verekedés közben meg­öl egy kötekedő papot és elő­ször kell menekülnie. Egy év múlva kegyelmet kap s megírja első nagy remekét, 1456-ban. a Kis Testamen­tumot, ezt a tréfás örökhagyó verset. Zavaros körülmények között — az ok az, hogy hűtlen szerelme elől mene­kül, de egy vele kapcsolatba hozható intézeti lopás is tör­ténik eklmr — ismét el­hagyja Párizst. öt évig csavarog. Hercegi udvarok­ban és püspöki börtönök­ben ‘élik az ideje, amíg a Nagv Testamentumban gyű- löletí -1 említett Meungi püs­pök börtönéből XI. Lajos ki nem szabadítja. 1461-ben így születik meg Párizsban a Nagy Testamentum, de egy évvel később már ismét lo­pás és verekedés vádjává! börtönbe kerül, s ismét egy év és eltűnik. 90 évvel eltű­nése után. I. Ferenc, a nagy reneszánsz király utasítására, Érdemes házinvulaf tenyészteni! EIöevös teltételek mellett nevelési szerződést köt- net a Földmű** aőövetkezettel Átvételi ár: 2,51—2.80 kg súlyú nyúl­nál kilogrammonként 14.80 Ft 2.80 Kg feletti súlyú .yúlnál kilogrammonként '. 5.80 Ft Kedvezmények: Abraktakarmányjuttatás állami áron, kamat-tentes előlee. nagryüzerrr felár. kiadják verseit, de csak a ti­zenkilencedik században fe­dezik fel újra. Villon életműve hallatlan erővel és színességgel fejezi Iki hányódó, csavargó életé­nek minden élményét s ko­rának legfontosabb gondola­tait, melyet ez a kitűnő in­tellektus, a vers nagy művé­sze máig szóló erővel fog­lalt össze. A bomló középkor viszonyaiban gyökerezik a vad tivornyákkal kevert ha­lálkultusz s az ebből fakadó haláltánc téma. A párizsi temető csontkamráiban fék­telen kicsapongások folytak. Villont, az élet és halál har­cában nem a halál utáni kér­dések izgatják, hanem a pusz­tulás folyamata, a fizikai el­múlás jegyei, ahogy A szép fegyverkovácsné-ból riasztó, rút banya lesz. De a halál­tánc elmossa a társadalmi különbségeket is, püspökök, királyok, hetérák egyformán romló tetemekké válnak. Ny. I. Gnyegyics: FEHÉR ÉJSZAKÁK Éjjel van, de aranyfelhő-csikok nem enyésznek, Nincs csillag, nincs hold és mégis fénylik a távol. Messze a tengeren ing az ezüstös színű vitorla, Mintha a kék egen úszna derengő, szürke hajója. Ködfátyoltalanul tündöklik az éjjeli égbolt, összefoly alkony bíbora napkeletünk aranyával: Mintha az este nyomán tüstént megjönne az égen Rózsás virradatunk. Nyár van, gyönyörű arany évszak, Melyben a nappali fény elorozza az éjjel uralmát, S itt járó idegent lebilincseli az északi égbolt Édes fény s tisztult árnyékok bűvöletével, Mert dél kék ege ily derűt és fényt még sose látott. Oly fény és derű ez, mint bájos északi lányé: Arca piros, két kéksugarú szem néz a szemedbe, Mely alig árnyékolt hullámos, szőke hajától. Most Névára s nagyszerű Pétervárra az este Fátylat nem tereget, s árny nélkül száll le az éjjel. Fülemülénk éjféli dalát most végzi be zengve, S már üdvözli a napkeltét szép hajnali dallal. Késő van. Hűs szellőt lenget a névai tundra. Harmat permetezett.., Éjfél. Névánk, mely zajlott ezeregy evezőtől, Már nem ring; kiürültek a hangos városi termek; Néma a part, hullámzajlás nem sérti a csendet; Híd dong néha, s a kongó hang végigfut az áron. Távoli községből strázsák nyújtott szava hallik. Űr-katonák jelt váltanak ott a csodálatos éjben. Alszik minden... Áprily Lajos fordítása csekkre mulat a Zsiga.” Má­sok is hasonlókat kezdtek sut­togni, s tudva erről, a hat fo- gatos úgy ült Zsiga mellett, hogy a büszkeségtől majd szét­repedt rajtuk a ruha. Amikor a prímás a nótáikat húzta, Zsi­ga csak intett a pincérnek: — Jóska! Egy 50 forintos cetlit kérek! Ilát bizony ez log. Bankó helyett egy fehér papírdarabka lebegett a vonón. Jóska, a pincér olyankor hely­zetjelentést szeretett volna adni a betétkönyvbeli állapo­tokról, de Zsiga, mintha csak tsz-fogatosnak öltözött álruhás gróf lenne, leintette őt: — Ne zavard a tagságot mu- latás közben, hé! Az idő tájban ,pedig, amikor már a tsz-vezetőség is betért egy pohár borra, olyan forró volt a hangulat, hogy a betét­könyvből nyomtalanul elpárol­VILLON KÖLTÉSZETE f0Tmában is kilép már a középkor tudá- kos költészetéből, ha nem egyszer — például a felsoro­lásokban — át is ment han­gulati hatás kedvéért egy- j egy elemet. A hazug, álnépi \ költészet ellen is küzd ez az • újfajta költészet. Szinte mo-1 dern, teljesen mai a maga-: tartás, amive] életének bű-: neit és mélységeit vállalta.; ..Kiittam mindazt, ami szé­gyen”, de az öregedő férfi kritikája nemcsak önmaga, hanem kortársai, kora felett is elzeng. Újszerű, ha úgy tetszik modern az is. ahogy a személytelen középkori köl­tőkkel szemben a villoni versben minden az ő szemé­lyével, életével függ össze és gott az utolsó nulla. Talán csak egy ötvenes állt magában, mint a jutalom sivár romhal­maza. Az elnököt rögtön asz­talhoz hívták, de az társai ne­vében szabódott. — Ejnye! — ugrott fel Zsiga az alatta mind ez ideig tiszte­lettel ingó székről. — Talán csak nem fél az elnök elvtárs ettől a maszek-bankettől? — Nem én — jött zavarba az elnök —, de ki fizeti? Erre aztán Zsiga harsogva nevetni kezdett. — Nem a közös, de nem is én. Oda tessék nézni! — Ekkor távolabb Jóska, a pincér fel­mutatta a betétkönyvet. — Az OTP fizet holnap reggel... A cigányoknak annyira tetszett ez az újfajta maszek bankett, hogy Zsiga szónok­lata végén még tust is húztak. Griff Sándor HÁROM TOJÁS í \ r/ özei a piachoz, két nő jön Í *' szembe egymással. Az utolsó percben ismerik fel egy- { mást. Osztálytársak voltak. — Szervusz! — köszönnek J mosolyogva és hosszasan szo- •; rongatják egymás kezét. Az 'f egyik, magas, csontos. Szürke Í kabátot, szürke kalapot visel. $ A másik szőke, barna kosztü- 'j möt hord és színes sál van a j nyakában. y J — Ennyi év után! — lelke- jf sédik a magas. — Hol laksz? £ Meséli magadról! Férjhez- í mentél? y j — Már el is váltam — fe- j leli a szőke, kis szomorúság­gal a hangjában, j, — Ne haragudj — csönde- 'f, sedik a másik. — Nem tud- $ tam, hogy még mindig fáj... f — Már nem... A férjem % gyereket akart. Tíz év alatt % sem sikerült... Most már van '/. neki... y — A szüleid? — fordított a í beszélgetésen a magas. y ^ — Apám öt éve meghalt, í, Anyám hozzám költözött. De £ jó is volt együtt vele. De az ' öcsém kivitte magához, Kanp­dába. Egy éve már. Nagyon hiányzik a mama. Esténkint úgy szeretnék vele beszélget­ni, szeretném, ha ott lenne mellettem. Néha úgy sírok ér­te, mint gyerekkoromban, ha egyedül hagyott a lakásban. Hiányzik és úgy félek a gon­dolattól, vajon látjuk-e még egymást... És te? Férjhez mentél? — kérdezte hirtelen a szőke, minden átmenet nél­kül, mialatt ujjával kitörült egy könnycseppet a szeméből. — Miért ne mentem volna?! Nagyon jó férjem van és két vasgyúró fiam. Az egyik most szerelt le, a másik tizenhárom éves. Egészségesek. Csuda ét­vágyuk van. Két kiló lisztből mákos tészta, oda se neki! Ezt csak azért mondom, hogy fogalmad legyen a dolgokról. Két csudaszép gyerek. És a férjem áldott jó ember. Ilyen csak egy van a világon. Ko­molyan mondom, nincs több. — Nagyon boldog lehetsz! 7 ó lenne minden, igazán jó lenne, csak a mama ... — Beteg talán? — Nem. de rettentő sok baj van vele. — ö vezeti a háztartást? ■— Háztartás... háztartás... mondom neki reggel: főzz egy bablevest, meg csinálj mákos tésztát. Ennyi az egész. Egy­szerűen élünk mi. öt puffaszt­ja a bab és ki nem állhatja a mákos tésztát. Amikor este hazamegyek. viszek tojást. Beleteszem az üvegbe, mon­dom. mama még egy tojásnak lenni kell. Csak nem hármat tettél a tésztába? Erre ő nagy nyugalommal csak annyit mond: — „A harmadikat megettem”. És ezt olyan ter­mészetesen és egyszerűen mondja, hogy a gyomrom re­meg az idegességtől. Kérlek szépen, a lecsó zsíros. A para­dicsomos káposztától ég a gyomra. Sokszor majd meg­őrülök vele. — Árad a szó. a panasz alig hallja meg, hogy a kis szőke megkérdezi: minden vallomás végered- \ ményben önmagáról vall. Nem \ túlzás realista költőnek ne-: vezni, s a nagyváros első köl- l tőjének. Tipikus figurája, i mai sióval értelmiségi pro- j letárfigurája korának, aki: természetesen keveredik el: züllött diáktársaival a nagy: város zsebmetszőkből, öröm- j lányokból, verekedő papok-: ból, félig züllött rendőrök-: bői álló társadalmon kívüli: sokaságában. Abban a soka-; Ságban, amelyik friss, j nyers szókimondásával, sa- j játos városi nyelvével, óva-; toskodó vakmerőségével a; korban teljesen újat jelen-; tett. Villon egyéniségében \ azonban a hetyke, kihívó; hang mögött az a „gyenge-; ség” húzódik meg, amivel a: tiszta, nemes élet. a jóság; után vágyakozik. Dicsekszik i alvilági barátaival, mert még: mindig tisztábbak, mint azj erkölcstelen főpapok, a ha-í mis bírák, kapzsi és álszent: kereskedők. Nagy Testamen- \ túrna az irodalom nagy val- i lomásai közé tartozik, életé-i nek, és életszemléletének ha-i talmas és művészi erejű kife-: jezése. Cs. O. WíMKíWSWWwwwww«««««»»»»««» ... Olyan smucig ember az új elnök, hogy nem egyezett bele semmiféle zárszámadás utáni közös eszem-iszomba. „Mindenki egyék, igyék a sa­ját számlájára — hajtogatta, amikor szemére vetették a dol­got, — jól zártuk az évet, szép jutalmakat adtunk a tagság­nak, tehát nem dinom-dáno- mozunk a közösből.” Ebbe aztán csak egy ember, Székács Zsiga, ez a sűrűvérű, testes fogatos nem nyugodott bele. Olyan képet vágott az el­nöki vélemény hallatára, mint akit megloptak. Pedig az el­nök nagyon kedvesen mosoly­gott rá, amikor ott a közgyű­lés előtt, óriás taps kíséretében átadta neki az OTP-betétköny_ vet, amibe kereken 500 forint jutalmat írt bele a vezetőség. Így történt meg, hogy Zsi­ga a közgyűlés után nem ment haza. Beállított a föld­művesszövetkezeti vendéglőbe, ahol ilyenkor régebben a tsz-; tagság vacsorázott. S noha csak: pár forint volt a zsebében, va-i csorát és bort rendelt. Lassan! asztalához kezdtek szállingózni a többi fogatosok is, a számuk emelkedésével hirtelen nőtt az üres üvegek mennyisége is. Zsigában ekkor már tombolt a jókedv, s egyszercsak azt éne- j kelte: „Nincsen pénzem, de! majd lesz..." Ezzel előkapta! az OTP-könyvecskéjét, s oda­hívta a mindig szerényen vi- gyorgó pincért. — Itt a könyvem cimbora! — adta neki oda az OTP-betét- könyvet. — Fogd a ceruzádat, s ahányszor rendelek, a cetlit mindig beleteszed ebbe a könyvbe. Érted, ugye? Erre a cigányok suttogni kezdtek: „Nézd már oda,* — Hány éves a mama? — Hetvenhat múlott a té­len — hadarja. — De még olyan jól néz ki hogy csuda. Igaz, van ruhája, cipője. Meg­veszem neki, nehogy az embe­rek megszóljanak és azt mond­ják, rossz dolga van nálunk. És mégis annyi baj van vele. El sem képzeled! A múltkor is. Megyek haza munka után, és az asztalon találom vájd- lingba rakva a mosatlan edényt. Képzeld, nem moso­gatott el. Benyitok a szobájá­ba. Fekszik. Mama, beteg vagy? — kérdezem. — „Ne tö­rődj velem, hagyj magamra” — mondja és sírdogál. És so­rolhatnám mondhatnám akár reggelig is. de csay felidegesí­tem magam. Téged sem akar­lak tartóztatni. Igazán örülök, hogy találkoztunk ennyi év után — és szorongatja a kis szőke kezét. m ztán elsiet, szinte ereje tu- datában. Nem is gondol­ja. hogy egyszer ő is hetven­hat éves lesz. És egy napon ő is az asztalon hagyja majd a mosatlan edényt. Láng Etelka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom