Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

1963. ÁPRILIS 4, CSÜTÖRTÖK «ST »ILCrF.t K^úrhm Mi a titka a pomázi sikereknek ? A kulturális szemle keretében március 24-én, vasárnap járási úttörőbemutatót tartották Szentendrén. Tizenhat csoport lépett fel, több mint három­száz szereplővel. Köztük vol­tak a pomázi gyerekek is. A pomázi 1-es számú általános iskola úttörőcsapatának tag­jai, akik hét számmal léptek fel, öt díjat hoztak el. Egy első, egy második, és három külön díjat. Ha 16 csoport kö­zül egy olyan versenyen, ahol 24 díj volt. egy csoport szerez meg öt díjat, akkor ez az ered­mény nagyon jónak mondható. S nemcsak a díjak száma, ha­nem előadásuk csiszoltsága, és magabiztossága is felkeltette az érdeklődést. A napokban elvitt bennünket a kíváncsiság Pomázra, hogy utána járjunk, mi a titka a sikereknek, ho­gyan és mennyi ideig készül­tek ezek a gyerekek, s milyen kulturális tevékenységet fejt ki az úttörőcsapat? Kocsondi Antal, úttörő csa­patvezető tanár adott részletes felvilágosítást a 96. számú Zrí­nyi Ilona úttörőcsapat életéről, munkájáról. Szavait fényké­pekkel, munkatervekkel, írás­beli feljegyzésekkel támasztja alá. A tUlléV Elején — más úttörő­csapatokhoz hasonlóan — rész­letes munkatervet készítettek. Alapos, átgondolt ez a terv, s reális, számol az adott lehető­ségekkel. Külön foglalkozik többek között az erkölcsi-poli­tikai nevelőmunkával, a KISZ- életre történő előkészítéssel, a tanulmányi munka segítésével, a sporttal, s nem utolsósor­ban a kulturális tevékenység­gel. Érdemes szó szerint idézni a munkatervnek ezt a részét, amely kulturális vonatkozású: „Az új próbarendszer kere­tében sok lehetőség kínálkozik a jó kultúrmunkára. Tovább fejlesztjük a csapaton belül az olvasómozgalmat. Ankétokat szervezünk, ahol megvitatunk egy-egy könyvet, vagy filmet. Közös mözi- és színházláto­gatásokat szervezünk. A kultu­rális szemle keretében az ősz folyamán őrsi és rajvetélkedő­ket rendezünk, majd a téli szü­Dutka Ákos: Juhász Gyulának Versed szürke — mondták —, tiszai honi-; Bár zománcán olykor gyémánt fény Iobo; így mondták akkor nagy kortársaid, Méricskélve sokszor szent írásaid. Olyan csendes, halk, sőt monoton. Mint az őszi napfény lenn a homokon, De tisztán zengő, mint a nagy tiszatáj, Hol egy ezredév sok ősi sebe fáj. Mert te voltál a Nagy már ott is, Váradon, Mikor mások neve zengett hangos szájakon. Te tudtad azt —, mit most mindenki tud, Hogy a te csillagod az öröklétbe fut. Gyémánt csillaggá vált a tiszai homok, Szoborrá nőtt régen tiszta homlokod, S megtanulja lassan az egész világ, Hogy sírt, sóhajtott, mit is tanított a te szürke szád. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ A SOFŐR netben megrendezünk egy „ki mit tud?" csapatvetélke­dőt. Részt veszünk a járási kulturális szemlén. A kultúr- munka színvonalának emelése érdekében megszervezzük is­kolánkban az úttörőrádiót. Az úttörőrádió kéthetenként je­lentkezik műsorával, amelyben riportokat közlünk őrseink életéből, megemlékezünk nagy eseményekről, írók, költők, tu­dósok, államférfiak születésé­nek, halálának évfordulójáról. Híreket közlünk kül-. és bel­politikai eseményekről, csapa­tunk munkájáról, terveiről. Megdicsérjük a tanulásban, fe­gyelemben ás az úttörőmun­kában kitűnt pajtásokat. Klub- délutánokat rendezünk, amilcet ismeretterjesztő előadásokkal, közös játékkal, szellemi és ügyességi vetélkedőkkel te­szünk színesebbé. A kisdobosok részére mese­órákat, diafilmretítéseket ren­dezünk a nagvobb pajtások be­vonásával .. A tervet — kivéve a kény­szer szénszünet napjait — pontról ponra, nagyon lelki- ismeretesen végrehajtották, végrehajtják. Két alkalom­mal voltak például Budapes­ten színházban, egyszer cir­kuszban. Egy-egy ilyen kirán­dulásra 120—130 gyerek, több pedagógus és szülő is megy. Az ilyen alkalmakat egyben ju­talmazásra is felhasználják. Azok a gyerekek például, akik az úttörőrádió zenei és iro­dalmi rejtvényét megfejtették, ingyen mentek színházba. Közös mozilátogatásra ha­vonta kerül sor. Ezenkívül a helyi rendezvényeket rendsze­resen látogatják. Ott ültek a csapat tagjai a nézők sorában az Állami Bábszínház pomázi előadásán, de Váci Mihály és Galgóczy Erzsébet irodalmi estjén is. A próbakövetelményként szereplő rendszeres olvasást a gyerekek által összeadott raj- könyvtárak, és az iskolai könyvtár kötetei is segítik. A községi könyvtár pedig kü­lön tart kölcsönző órákat a fia­talok részére, heti két alka­lommal. Programjuk egyik legkie­Csuka Zoltán: Harmatcseppjében a világnak Egyetlen fénylő harmatcsepp az égbolt, de jó is néha érezni atomnyi voltunk, megbújni életünk kánkán zivatarja elől, fejünk a kedves ölében, keresni csodákat és fölnézni az égbolt harmatcseppjére, szomjazó szemmel inni a fényforrásokat, repülni a színzivatarban, mint piros, parányi bogár, ezer szivárvány gyulladó és halódó színében, élni távoli érzések gomolygó ködében, akár a magzat. Szemünk köldökzsinórján árad belénk a távoli élei. Nincs is semmi, nem is volt, sem háború, sem vér, sem fájdalom. Fordítsunk hátat a gyógyíthatatlan halálnak, ömöljön mostan újra belénk az élet. Hol lobog túl e harmatcsepp fénytörésén a v érveres életnap, amit úgy hívnak: szerelem? Meteorok piros kergetősdit játszanak fölöttünk. ki tudja hol vagyunk, valami furcsa nagy virág ölében? Alkonyaink bordó függönyén át kibámulunk és Lessük égbolttal, földdel, erdőkkel, mezőkkel és városainkkal együtt, mikor, mikor lélekzik nagyot és szív a mellére valami messzi, hatalmas nap felgyulladó hajnali lángtengere. Rock Hudson és Gene Rowlends filmben A kanyargó út című XX\\\.\\\\xXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^VXXXXXXXXX\\XXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXX'W.XXXXXX-* Új Arany-dolgozatok Nagykőrösön Jelenet az Oldás és kötés című új magyar filmből A LÁTOGATÓK megha­ll tottan szokták nézegetni a ^ nagykőrösi Arany János Em- ^ lékmúzeumiban azokat a 4f diáikdolgoza tokát, amelyeket £ még Arany János javítga- 4/ tott, csaknem egy évtizedes '/ tanársága folyamán. Mi min- denről beszélnek ezek a fü- zetek! Beszélnek először is 4/ arról, hogy milyen terhet je- ^ lentett a nagy költőnek 4 ezeknek a sokszor primitív 2 dolgozatoknak az á tnézése. ^ Maga írja Tompának: „Va- % lami 120—140 ficamodon ész- ^ járású dolgozatott minden két 4, hétben az utolsó betűig át- 4 nézni, az utolsó akcentusig \ kijavítani, nem is oly mu­1 latságos dolog — s ha egyre- \ másra negyed órát számítok f is darabjára (ami bőven f felmegy), mégis 25—30 órá- 4 mat vesz igénybe, mihez a 4 leckeórákat hozzáadva, ami % magamnak marad, bizony, % pihenésre is elkel”... És 4y mégis hallatlan buzgalom- £ mai foglalkozott velük Arany. ^ A mai tanárok csak tanul- 4 ni járhatnak az ő apróléko- ^ san lelkiismeretes munkájá- £ hoz. S látjuk a diákok nagy £ megbecsülését. Nem felületes £ dolog Tolnai Lajos kijelen- 4 tése: „imádtuk” mert még 4 a gyengécske dolgozatokat is £ gondosan elrakták, s még 2 egy évszázad múltán is ^ bukkannak fel kegyeletes csa- £ ládok birtokában Arany ja- 4, vította füzetek. ^ A múlt év különösen gaz- ^ dag volt eredményekben: * nyolc dolgozat került a nagy­kőrösi Arany János Emlék­múzeum birtokába, s így megkétszereződött a dolgoza­tok száma. Három füzet Bán János nevét viseli magán, aki 1854/ 55-ben járt Aranyhoz, az V. osztályba. Ekkor osztály- főnöke is volt Arany. Ab­ban az anyaikönyvben, ame­lyet maga a- költő állított ki gyöngybetűivel, nem sok jót olvashatunk róla, de ke­ze alatt rohamosan javul. Első füzete első dolgozatá­ban a régiek találmányairól beszél. A diák lelkendezve szól a puskapor jelentőségéről. Arany szinte ma is idősze­rűen megjegyzi: „fájdalom, még létez rabszolgaság: de a háború célja most már még­sem az, a legyőzött népeket rabszolgákká tenni.“ A hősköltemény kellékei című dolgozathoz nyolc ki­adós, szakmai megjegyzést fűz Arany. Másutt így szól Arany buzdítása: „Igen jól van, csak 9Zt jegyzem meg, hogy „gondolni valamiről’’ nem mondjuk, s a „csillagzat” szó nem minden csillagok összes­ségét jelenti, hanem egy „csillagképlet’’ értetik alatta; pl. a nagy vagy kis medve, Orion. így a „bika” egy csil­lagzat, benne az Aldebaran már csak csillag”. Szívesen vette, ha diákjai verselnek, még a gyatrább verseket is átnézte. Bán Já­nos Hadak útjáról írt re­gét. Arany aprólékosan vé­gigkíséri me e j egy zés ? i vei. s így értékeli összefoglalólag: „Csinosan van feldolgozva. A dictio legtöbb helyt köl­tői, a vers technikája is elég jó csupán a jambus- menet nincs megtartva ál­landóan, mi főleg akkor hat kellemetlenül, mikor éppen a végső tag js spondeus v. tro- chaeus láb”. Se szeri, se száma aztán az aprólékos megjegyzések­nek. El lehet képzelni, mennyit gyarapodtak tudás­ban Arany vezetése alatt a növendékek! A MÁSIK ÖT DOLGOZAT Szüle Ferenc ceglédi diák alkotása, aki két évvel ké­sőbb került Arany elé. Cso­dálatosan szép az Írása, egyre fokozódóan szép. Szem­mel lehet kísérni, hogy mi­lyen hatással volt Arany gyöngybetűs írása, rendkívüli rendszeretete az ifjúságra: eltanulták betűvetését is. Van olyan költeménymáso- lat, amelyről nem tudjuk megállapítani, hogy Arany írta-e, vagy a másolóbrigád valamelyik tagja. Csodásán írják heti folyóirataik kéz­iratos példányait is. Szülének a későbbi életút- jára is sikerült rátapintanunk, dr. Markovié® Ferenc, lel­kes ceglédi kutatótársam se­gítségével. Hazakerült vá­rosába. s végül az árva- széknek lett vezetője, s a század elején tragikusan halt meg. Szép, nagy családot hagyott hátra, amelynek tag­jai csupa történelmi magyar keresztnevet hordtak. Alig­hanem a Csaba-eposzon dol­gozó s a hun regékért lelkesedő Arany hatása volt ez is. Talán jelentkeznek is ez újságcikk hatására... A szegénylegényről hosszú elbeszélő költeményt írt Szü­le. Arany megjegyzi a vé­gén: „Igen szépen halad a versformákban és a költői dictióban. De a beszélynek hibája az, hogy benne min­den csak véletlenségböl tör­ténik. Jancsi elmegy kényte- lenségből, halászkunyhóra akad véletlenül, a halásznál egy árva leány van véletle­nül, történetesen a heti vá­sárra mennek, de abból mi sem jő ki, a rablók rá jók ütnek véletlenül, s megölik őket. Cselekmény és jellem kell, nem véletlen esetek." Ma is megszívlelhető taní­tások a műalkotásra vonatko­zólag! Meglepőek aztán a diákok műfordítási kísérletei, ame­lyeket nagy figyelemmel ki­sér a tanár, aki maga is beírta nevét a magyar mű­fordítás történetébe. Nyil­ván, hangsúlyozta a tanu­lók előtt a műfordítás jelen­tőségét. A FÜZETEK szakszerű is­mertetése később történik, itt csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy még szá­mos dolgozat lappanghat az országban, s talán éppen Nagykőrös—Cegléd környé­kén is. Boldogok lennénk, ha minél több kerülne mél­tó helyére. Ezért anyagi ál­dozatoktól sem riadunk visz- sza. s szívesen elmegyünk az ország legtávolabbi vidékeire is. Híradásokat kérünk! Dr. Törös László > 7\7 e a szemembe világíts az- | zal a lámpával, hanem a kezemre!—Ezt a sofőr mond- 4f ta nekem, amint „kényelmé­ig sen” hasaltunk a hóban az % Ikarus alatt, a csekély 15 fo- 4f kos hidegben, Mende ország­ig útján, egy temető mellett. A £ sofőr a kardánon csavarozott, $ én meg a lámpát tartottam if neki. i, Pár perc múlva dömper kö- 4, zeledik. íj — Segíthetek, mester? — i, huppant közénk néhány pilla- !{ nattal később egy fiatal, pu- 4f fajkás. cserzett férfi. $ — Vedd ki a művész úr ké­széből a lámpát, mert még S hascsikarást kap — latorko- S dott a sofőr. S Azért is ott maradtam! Bor- S zongtam a gyönyörűségtől. S Szerettem volna szavalni — S hóban hasalva — az áldozatos S szívről, a gémberedett, olajos S uj jakról... S Színésztársaim is fázhattak S a kocsiban. Mint a rakoncát- S Uin emeletlakók, úgy dobogtak S a padlózaton át. * S — Nyughassatok, aranyos- S káim! Még ma Kákán vacso­4 ráztok — szólt szelíden a so­jfőr- } 5 Robogtunk a cél felé. Mö-; $götte ültem a motorházon. —: 4 Kurta mondatokat vetett hát- \ Sra. ; y 4 — Az előadás nem marad-', 5 hat el. A közönség három- • S négy kilométert is gyalogol ■ S hóban, sárban a színházért. í S Sokszor egy cipő bánja az \ í utat. y j JS ókán az öltözőben teával \ '4 * * kínált, közben szóval tar- f í tott. ; 4 í j — Tudod milyen jó. hogy; if megjavítottuk a kocsit és ide-; fjében ideértünk? j í A szám körül pamacsoltam 5 a pudert, hagytam, hogy be­széljen. —• Itt a faluban most ráz­ták össze a gazdaságot. Meg­erősödött a közösségi élet. Karszalagos rendezők fogadták a színészeket és a közönséget. Ez fejlődés, apuskám! A tükrömet úgy tartottam, hogy őt is lássam. — Meg olyasmi is lehet — folytatta —, hogy valaki ezt az előadást meglepetésnek, ajándéknak szánta. Gyermek a szülőknek — házassági év­fordulóra. Vagy esetleg két fiatal itt határozza el magát holtáiglan. Es ha elmarad az előadás ... — Elmarad a frigy — vág­tam a szavába. — Színésszel nem lehet be­szélni ... — pirított rám. — Ha elmarad az előadás, az a faluban nyomot hagy. Az em­berek kedvét szegi. Rontja a színház hitelét is. Megszólalt a csengő. Indult a színpadra — ő világosít és adja magnóról a zenei aláfes­tést. — A színpad ajtajából még visszaszólt: — Ma jó előadást csinálok. Nemcsak a kezéért szere­tem. (Kezében az életem!) Nemcsak a humoráért (az is van neki, hisz a szomszédsá­gomban lakik Pesterzsébe­ten!), hanem emberségéért is. Jártunkban felveszi az or­szágút kóborait. Nappal a kis- kondás fiát, a Rafaelt elviszi a tanyától a falusi iskoláig. Le. fékez a buta liba előtt. Távo­zásra szólítja fel keréknyom­ban kapirgáló „anyám tyúk”- ját. Éjszaka sűrűn utitársunk eQV-egy szabadságos kiskato- na. szolgálatát letett postás, kalauzok, útőr. Legutóbb egy mérnökhallgató kéredzkedsett fel. Monor után próbált sze­rencsét. Eludvarolta az időt és a zsebpénzt. Velünk utazott Pestig. A végén hálálkodott, és fizetni akart, kiforgatta a zsebeit, de egy lyukas garas sem került elő. Ty ásandított a gyerekre a so- rl fór, élvezte zavarát, majd a zsebéből kivett egy forintot. Azt mondta: — Nesze öcsém, tedd el — kapupénznek! Galgóczy Imre melkedőbb eseménye a „ki mit tud?” vetélkedő volt, amely szervesen összefüggött a járási bemutatóval. Már ősz óta ké­szültek az őrsi foglalkozások keretében, majd egy zártkörű, iskolai versenyt tartottak, a tv-ben szervezett verseny min­tájára. Itt alaposan megrostál­ták a számokat, s a legjobbak a községi moziban rendezett nyilvános előadáson léptek színre. Húsz műsorszámot adott itt elő hatvan gyerek. Ennek a versenynek az első helyezettjeit, hét számot en­gedtek tovább a járási bemu­tatóra. Ezeknek a gyerekeknek a jutalomtárgyako-n kívül megbízólevelet adtak. A tanu­lók ennek a megbízólevélnek nagyon örültek, mert az úttörő- csaDat, az iskola részéről meg­nyilvánult bizalom jelének te­kintették, s ennek megfelelően igyekeztek szerepelni Szent­endrén. A járási bemutatón még jobb eredményt is produkál­hattak volna, de sajnos két ta­nuló a legtehetségesebbek kö­zül, betegség miatt nem léphe­tett színpadra. Egyik Komlósi Aranka, aki nagyon szépen he­gedül. A másik kislány, Peré- nyi Mária, egy Karinthy-kar- colat előadásával akart indul­ni a versenyben. Az úttörő csapatvezető nagy reményeket fűzött mindkettőjük szereplé­séhez. Kocsondi Antal elmondta, hogy az utóbbi hetekben szinte már minden nap próbáltak a gyerekek, nagyon lelkiismere­tesen készülődtek. Ebben se­gítettek a rajvezető pedagógu­sok, s több szülő is, például Kövecses József gyári munkás, aki egyben nagy zenerajongó, s fia az iskolai zenekar dobosa. Komlósi Aranka mamája pe­dig a jelmezek elkészítésében működött közre. Ugyancsak se­gítséget adott Czimer László igazgató, a községi KlSZ-szer- vezet, és Rajkovics Péter, a községi művelődési otthon igazgatója. Tehát a készülődés közös ügy volt, és a siker mindannyiuk öröme. A KISZ-SZervezet segítségét kü­lönben úgy viszonozzák, hogy a rajvezető-helyettes KISZ- fiatalokat meghívják a nyári táborozásra, és költségeik egy 1 részét az úttörőcsapat fedezi. : A pomázi 1-es számú általá- j nos iskola úttörőcsapatának ; kulturális tevékenysége jó és i eredményes. Tervük a jövőre, : hogy az idei tapasztalatok bir­tokában még alaposabban ké­lszülnek a kulturális szemle í bemutatóira, hogy megőrizzék és tovább emeljék kivívott rangjukat. Tenkely Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom