Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-26 / 96. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VH. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM 1963. ÁPRILIS 26. PÉNTEK A földekről jelentjük 110 hold szőlőt telepí még a Dózsa Termelőszövetkezet Illés Balázs főagronómus büszkén mutatja a sorokat. Bi­zony eléggé meg kell még eről­tetni a szemet, hogy lássuk is őket, mert a kis vesszők olyan gyengék és vékonyak, hogy messziről fél sem tűnnek, de öt év múlva már madártáv­latból is jelzik, hogy a jelen harcát siker koronázta. 110 hold szőlőt telepíte­nek el május 5-ig. A fele már földben van a vesz- szőknek. Jelenleg a mun­kán 8 brigád, 70 emberrel dolgozik. 14 fogat hordja a trágyát és a vesszőket a telepítéshez. A lendületet, az energiát jel­zi az a kis „törpe vízmű”, ame­SPORT A Nagykőrösi Spartacus Sportkörről és a kézilabdáról ii. A szakosztály célja tehát már meg is van: a megyei I. osztály. Ennek igen sok aka­dálya van, hogy csak a leg­fontosabbakat említsük: ne­héz a bajnolzságra való felké­szülés kellő edzőpartner hiá­nyában. Jó volna, ha több csapat is volna a városban. Játékosanyag van. de a gim­náziumban nem foglalkoznak ezzel a sportággal, az élelmi- szeripari technikumosok — pedig itt van a legtöbb játé­kos — délután, edzésidőiben járnak dolgozni. A heti két edzés kevés, bár eddig jó volt a csapatok erőnléte, eredmé­nyesebb szerepléshez azonban ■még jobb erőnlét kell. Pálya­probléma is van. A meglevő (a teniszpálya és a csónakázó között) nem megfelelő, nagyon poros, a játékosok edzések előtt vödörrel hiába locsolják, nem tudnak megbirkózni a rendkívül poros talajjal. Nemcsak a Spartacus kézi­labda-szakosztálya fiatal, ma­ga a csapat is az. Az átlagélet­kor 17 és fél év. Az elmúlt évben a legjobb teljesítményt nyújtották és a csapat gerin­cét alkották: D. Kovács Fe­renc, D. Kovács László, Hu- gyák Gyula, Maczkó Imre, Nagy Dezső, Nagy Zoltán, Papp Kálmán, Siroki János és Susán Pál. A Spartacus Sportkör veze­tőségét és a városi TST-t di­cséret illeti a kezdeményezé­sért és az eddig elért eredmé­nyekért, de ha összehasonlít­juk a város adottságait (gim­názium, technikum, konzerv­gyár, stb.) azokéval a kis fal­vakéval, ahol NB Il-es, NB III-as, de legalább megyei I. osztályú kézilabda-csapatok (férfi, női) vannak, akkor látjuk, hogy többet kellene ezért a sportágért tenni, mert ezt a témát nem lehet úgy el­intézni,. ahogyan ez a Kinizsi Sportkör 1963. évi március hó 23-i közgyűlésén történt. A beszámoló szerint az elnökség határozatot hozott, hogy „a női kézilaibda-szakosztűiyt megfelelő aktívák hiányában nem tudták megvalósítani”. Ezen el lehet gondolkodni, mert az állam által adott le­hetőségekkel élni kell és _ a sport nemcsak szórakozás, nemcsak testedzés, de — ne­velőeszköz is. P. S. (Vége) KOSÁRLABDA NŐI NB II Nagykőrösi Kinizsi—Kecske­méti Dózsa 52:47 (21:15) Nagykőrös, 100 néző. Vezet­te: Mercz, Wein. Kinizsi: Molnárné (IS), Var­ga (0) — Jándi (0) — Vilcsák (4), Komáromi (24). Csere: Szarka (10), Paul (l),,v Bende (0), G. Nagy (0). J A Dózsa kezdett jobban. A ^ Kinizsi a 8. percben egvenlí-^ tett (9:9). Innen a Kinizsi volt í a kezdeményező és többet tá-^ madó s ötpontos előnnyel for- ^ dúlhatott. ^ Szünet után mindkét csa- £ pat mérsékeltebb teljesítményt^ nyújtott. Hétpontos Kinizsi-^ vezetés után a Dózsa erősített^ és részben a körösi védők jó- ^ voltából a 30. percben egyen- lített (31:31, majd 33:33). öt'j perccel a befejezés előtt 41:41-J re állt a mérkőzés, de Komá- J romi, Vargáné és Szarka ko~^ saraival biztosította győzelmét^ a Kinizsi. £ ÖKÖLVÍVÁS y Dezső Balázs második, Kecskés £ Ernő harmadik a vidék- j bajnokságon £ Székesfehérvárott bonyolí- -í tótták le a háromnapos or-^ szagos vidéki ifjúsági egyéni i; ökölvívó-bajnokságot. A via-^ dalon Nagykőröst Dezső Ba-% lázs, Kecskés Ernő és Kovács ^ III. József képviselte a 75 fő- ^ nyi mezőnyben. Dezső máso-^ dik, Kecskés harmadik helye- zése jó teljesítménynek monct- j ható, híszent Pest megyéből-: rajtuk kívül csak a nagyváltó- ^ súlyú Rabi (CVSE) és Maries jj (Szentendrei Honvéd) ért el; helyezést. Rabi bajnokságot ^ nyert, Márics harmadik. < he­A nagykőrösi ökölvívók lyezése: Légsúly: 1. Hamza (Kisvár- da), 2. Simon (Székesfehérvár), 3. Kecskés (Nagykőrös). Pehelysúly: 1. Tulai (Özd). 2. Dezső (Nagykörös). 3. Má- rics (Szentendre). Kovács III. a selejtezőben kiesett. lyet csak azért hoztak létre, hogy a telepítésre váró sző­lővesszőket állandóan frissen tartsák. Hódoss Jenő agronómus ve­zeti a munkát, gondosan ügyel minden rendellenességre. , El­mondta, hogy ezt a munkát nemcsak végezni, hanem érez­ni is kell, mert ami kis hiba most a telepítésnél becsúszik, az évek során csak hatványo- zódhat. Minden vessző telepí­tésére külön ügyelni kell. A telepített terület sorkö­zeit napraforgó csala má­déval vetik be, s ez egy­úttal a zöldtrágyát is biz­tosítja. Ez a 110 holdas terület az 1965-ig tartó telepítési kam­pány első lépése. 1965-re 220 hold szőlőt és 150 hold gyü­mölcsöst alakítanak ki. Az őszi telepítés talaj előkészítő mun­káit a nyár folyamán fejezik be. Elsők a péktanulók között „A szakma' kiváló tanulója” címért országos verseny volt április 18-tól 20-ig. A sütőipari versenyben 6 iskola 9 brigádja indult, azok, akik a házi ver­senyeken a legjobb helyezést érték el. A Budapesten tartott országos versenyen az isko­lák között első helyezést a Toldi Miklós Élelmiszeripari Tanulóiskola háromtagú bri­gádja érte el. Az egyéni versenyben az első, negyedik és ötödik he­lyet szerezték meg a brigád tagjai. így az ország legkivá­lóbb sütőipari tanulóit a nagykőrösi iskola képezte ki. A három tanuló: Nagy László, Zakariás János és Kiss János megkapta a szakmun­kásbizonyítványt és az arany­érmet. Oktatójuk Pintér Já­nos műhelyfőnök volt. aki jó munkájáért már az előző év­ben megkapta az „élelmiszer­ipar kiváló dolgozója” kitünte­tést. — Egymilliőkétszázezer fo­rintot fordít a Petőfi Ter­melőszövetkezet 175 hold szőlő és gyümölcsös öntözé­VETIK A KUKORICÁT Szabó Sándor és Varga Kálmán a> Rákóczi Termelőszövet­kezetben kukoricát vetnek négyzetes vetőgéppel (Foto: Fehér) Levél a Ceglédi Városi Tanács Építőipari Vállalatának CEGLÉD Kedves Elvtársaik! Gondolom, nem szeretik a nyílt levelet, de a város egyet­len mozijának sorsa túlmegy a magánproblémán. Nem vagyunk nagy város, nincs sok válogatni valónk szó­rakozási lehetőségekben, s az egyetlen mozinknak a sorsát, amely pótolta a kulturális igé­nyek egy részét, szívügyünk­nek tekintjük. Maguknak kevésbé szív­ügyük, ahogy ezt a tényék iga­zolják. Amióta a mozi üze­meltetése szünetel, egyszer már meglátogatták az épüle­tet, április elején. Felvettek HÍ esabás a határból Megkezdődött a kukorica és a somkóró vetése Két mtísatth ban s&nníttnak a Dózsái Tsz-ben — Mintegy 300 holdat még nem lehetett felszántani — mondja Illés Balázs, a Dózsa Termelőszövetkezet főagro- nómusa. — Igaz, ez a terület nincs már víz alatt, de még olyan puha a talaj, hogy a traktorok nem mehetnek , rá az elsüllyedés veszélye nél­kül. Szerencsére az idő igen melegre fordult, úgy­hogy. napról napra nagyobb területeket sikerű) a gépek­nek megközelíteni és meg­munkálni. A gépállomás 17, a ter­melőszövetkezet 7 saját gepe elegendő a hátralevő szán­tásokhoz és az összes vetési munkálatokhoz is. Ezekből a gépekből már kilenc két műszakban dolgozik. Általában a vetéssel is jól áll a gazdaság. A 150 hold borsóvetést befejezték. Csu­pán azért kellett szakaszosan vetni, hogy ne egyszerre ér­jen meg és fokozatosan le­hessen leszedni a konzervgyár részére. Az elvetett borsók között különböző fajták ta­lálhatók. A kukorica vetési terve 450 hold. Ebből már 100 holdat bevetettek. A 70 hold tavaszi árpából már 40 holdra a lucerna feíülvetés megtörtént, a hátralevő 30 hold felülve- tése lucernával, most folyik. Az 50 hold cukorrépából 30 holdon már ki is kelt a ré­pa. 200 hold rozsvetésre is rá­került már a somkóró. A 160 hold burgonya vetését hét bri­gád között osztották fel. Ezek közül öt brigád már befejezte a burgonyavetést. Két brigád most dolgozik ve­le. A 160 hold burgonyaföldet háromfajta burgonyával vetik be. A föld egyharmad részébe gülbaba, másik harmadába az omlós, sárga, német bur­gonya kerül, az utolsó har­madában a piros színű len­gyel burgonya, a pierviosnik terem majd. — Egyébként örömmel mon­dom — mondta Illés Balázs —, a termelőszövetkezetben a gabonaneműek elég jól te­leltek. Az 1050 holdon elve­tett rozs olyan szép, hogy évek során át ilyen ke­csegtető terméskilátásaink nem voltak. Az 550 hold búza is jó kö­zepesen. telelt, úgy hogy eb­ből is szép termés várható. — A 300 hold őszi árpa­vetés annál súlyosabb kárt szenvedett a téli fagyok miatt. Igen nagy mértékű volt a kifagyás. Kiszántásra azonban nem ítéltük, mert tartósabb jó idő esetleg kö­zepes termés erejéig még helyrehozhatja — fejezte be tájékoztatóját a főagronómus. — Fehér — EXPRESSZ! egy jegyzőkönyvet, melyben április 10-ét jelölték ki határ­időnek a helyiségek kiürítésé­re. Ez a határidő azonban nemcsak a mozi dolgozóit, ha- / nem Önöket is kötelezi. A mo­zi dolgozói a maguk részéről teljesítették a feltételt, a ter­mek már két hete üresek, de a munkákhoz még ma sem fogtak hozzá. Egyetlen szöget sem mozdítottak meg. Igaz, hogy az átalakított mo­zi átadásának határideje még messze van — mi az az egy­két hét határidő eltolódás önöknek, elvégre objektív okok is vannak a világon! Igaz? — bár sok munka vár Önökre. Felmerül a kérdés, hogy ké­szen lesznek-e a vállalt határ­időre? így az is felmerül, hogy lesz-e mozink még ebbap az évben? Az egész városi ér­dekli ez a kérdés s kérem Önöket, ne hagyják válasz nél­kül sorainkat! Szíves üdvözlettel: Gönczöl Katalin '— a Nagykőrösi Híradó szer­kesztőségének munkatársa — 896 diafilmet kölcsö­nöztek az elmúlt évben az olvasók. A • kölcsönzési díj­ból a könyvtár új filmeket vásárolt. — Száz hold almát telepít az idén a Szabadság Ter­melőszövetkezet. — Kevesen tudják, hogy a kölcsönzőbolt csak a szemé­lyi igazolványok felmutatása mellett kölcsönöz háztartási kisgépeket. Sok méregtől menti meg a háziasszonyokat ez a kis hír, ha ennek alap­ján indulnak a kölcsönzőbe gépekért. — A város kisipari ter­melőszövetkezeteiben 403 fő dolgozik. Anyák iskolája című előadássorozat keretében ma (pénteken) este 6 órakor a művelődési házban dr. Híd­végi Zoltán igazgató-főorvos tart előadást. Az előadás cí­me: „Újszülött kor.” — Százezer forint felújí­tást irányzott elő a városi tanács végrehajtó bizottsá­ga a Rákóczi utca 22. szám alatti műemlék jellegű épü­letre. — Százezer forintot biz­tosított a városi tanács az új városrészen a vízvezeték kiépítésére. — Az Épület- és Lakáskar­bantartó Ktsz 274 ezer fo­rintot költött a múlt évben beruházásra — Közel kétmillió forin­tot fordítanak a helyi ter­melőszövetkezetek építkezé­sekre az idén. A mai magyar irodalom Ma este fél kilenckor a mű­velődési ház klubtermében a TIT-rendezésében Osváth Béla a Kortárs szerkesztője tart előadást, a mai magyar iro- laiomról. XXI. AZTÁN — eljött az es­te. Kissé izgatottak vol­tunk, hiszen hosszú út után most először éreztük ma­gunkat olyan biztonságban, hogy elmehetünk szórakoz­ni, ha rövid időre is — de elmegyünk. Eszembe jutottak veze­tőnk szavai: „vigyázzatok!”, „óvatosak legyetek!”. Talán inkább nem kel­lett volna elmenni, hall­gatni kellene a jó tanács­ra, hogy — gondolataiméit megszakították a többiek hívó szavai. Megszólalt bennük az• ifjú szív, vágy­tunk egy kis szórakozásra. Vidámak voltunk. Opti­misták. Mentünk. A legkö­zelebbi — már előre ki­nézett bárhelyiség — felé vettük az útirányunkat. BENYITOTTUNK. Füst, alkoholszag csapott meg bennünket. Körüljártattam tekintete­met a helyiségben. Odaszóltam■ a többiek­nek. Egy félreeső asztal felé mutattam. Helyet fog­laltunk. Jóleső érzéssel leültünk. A pincér italt hozott. Csen­desen beszélgettünk. A sze­münk azonban másfelé járt. Elmerengve néztem a bejá­rati ajtót. A lágy zene üte­mére gondolataim messze kalandoztak. Gondolatban már az ismerős otthoni tá­jakat jártam. Édesanyám ölelő karjait éreztem magamon. Hirte­len furcsa, megfoghatatlan érzés kerített hatalmába. Nem tudtam akkor még, hogy mitől, ösztönösen hir­telen hátrafordultam. A HÁTUNK MÖGÖTT lévő második asztalnál fel­tűnően csinos nő ült és meresztette felénk a sze­mét. Amikor meglátott, hogy hirtelen hátranéztem, zavart mosoly futott át az arcán. Kacsintott felénk. Viszonoztam. Rövid idő múlva már asztalunknál ült és sziporkázva, üde mosollyal beszélt. Mi cso­dáltuk behízelgő modorát és szépségét. Elfelejtettük már az óvatosságot és azt, hogy csak egy órácskára fo­gunk eljönni szórakozni. Már két órája is elmúlt, hogy a társaság vidám han­gulatban koccintgatott a tüzes szemű spanyol szép­séggel. Legalábbis spanyol­nak néztük. Egyszer csak a hölgy felállt, bocsánatot kért tőlünk — mondván — mindjárt visszajön, csak a táskáját felejtette elhoz­ni. A hölgy távozása után összebújtunk és sokáig be­szélgettünk a hölgy szép­ségéről. AZ IDŐ TELT. Tíz perc—húsz perc, a hölgy nem tért vissza. Összenéztünk, eszünkbe- jutottak barátaink intő sza­vai, „legyetek óvatosak!” Gyanú árnyéka ülte meg a kis társaságot. Az asztalon lévő kis tás­kára esett tekintetem, ösz- szenéztünk. Gondolataink találkoztak. Idegesen nyúltam a táska felé. Kis gyöngyháznyelű pisztoly tűnt mindjárt a szemembe, remegő kézzel a papírok közé nyúltam. Döb­benten figyelt a társa­ság. Légiós katonafényké­pek csúsztak ki az egyik összehajtott papírlapból. Az alján számozva US 535 ol­vastam és megdörzsöltem a szememet. — Igaz ez, vagy álmo­dom? — Az én fényképem és rajta a törzsszámom. És a. többiek fényképe is sor­ba mind ott volt és még egypár ismeretlen légiós ka- , tona, valószínű azok is szöktek a légióból. MINTHA a vipera esi-: pett volna meg, úgy ug-, róttam fel az asztaltól,; sietve indultunk a kijárat: felé. Az arab származású ] pincér mellénk ért, halkan \ szólt: — Siessetek, itt vannak a; Gémanak, tűnjetek el! A i bejárati ajtóhoz értünk, \ meglepetten láttam, hogy j egyedül jön szembe velünk j az előbb társaságunkban \ lévő hölgy. Bocsánatkérés-: félét magyarázott, hogy i ilyen későn jött vissza, i De én nem sokat hallót- • tam már szavaiból, hirtelen ■ rántással félrelöktem az \ útból. Sejtettem, hogy csak i időt akar nyerni, a társasá- : got rövid időre vissza akar- ': ja tartani. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom