Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

4

1963. Április 25. csütörtök

wtst

tizem

vf/p/flD

1

.4 második lépés

Nagyüzemi módszerek az inárcsi Március 21 Tsz 400 holdas öntözéses kertészetében

Szalad az idő. A kora tavaszon múlt négy éve, hogy az marosiak megtették az első lépést a közösségi élet felé.

Jól emlékszem: szép tavaszi napfényes délutánon Perényi Istvánná};, az akkor még egyéni gazdának a portáján beszélgettünk. A nagydarab, erős ember szíve tele volt aggódással és reménységgel; aggódott, mert ha nem jól választ az alakuló közgyűlés, akkor nehéz lesz az indulás és a boldogulás az új tsz-ben; re- { ménykedett, mert bízott ab- í ban, hogy a gazdák mégis | megtalálják a módját a j nagyüzemi gazdálkodásnak.

A kultúrterem zsúfolásig megtelt. Olyan viharos, szenvedélyes gyűlésen azóta sem vettem részt (pedig most is járom a falvakat), mint amilyen az inárcsi volt. A kertészkedéshez jól értő gazdák vitatkoztak itt, vajon lehetséges-e kertészkedni nagyüzemben és mi lesz a jövőjük, hogyan élnek majd a szövetkezetből. Az új tsz-tagofc Percnyi Istvánt választották meg elnöknek.

A négy esztendő alatt

[ s aztán úgy vitték be a szövetkezetbe. Külön-külön ültették a szövetkezet által kijelölt parcellákon, tették ezt azért, mert a tsz-nek nem volt palántanevelő üvegháza. és krumplicsíráztatáshoz szükséges meleg helyisége. Ezért a nagyüzemi módszer keveredett a kisüzemivel, s bizony ez néha vitára adott okot.

Most ez már a múlté!

Az Inárcsra vezető kövesút- I tói jobbra „gyárkémény'’ ma- ' gasodik a szántóföldön.

és a nagyüzemi’ módszerekkel az eddigieknél nagyobb eredményeket érnek el.

A második lépést is megtették az inárcsi szövetkezeti gazdák. Igaz, eddig is közösen tenyésztették az állatokat, a növénytermesztésben is egymást segítve dolgoztak, mégis az igazi nagyüzemi gazdálkodás megvalósulását másfél- 1 milliós költséggel épült haj- ! tatóház, a 400 hold öntözés « kertészet jelenti. Mert az j inárcsiak kertészkedő embeFenyőmag- külföldi megrendelésre

Az Erdészeti Tudományos Intézet kezelésében van Kö- zép-Európa legnagyobb fenyö- oltvány-telepe. Innen nyerik a nemesített vetőmagot az új fenyvéselc telepítéséhez, a régiek felújításához. A magtermés általában igen bőséges: van olyan oltvány, amely egymaga egy hektárnyi erdősítéshez elegendő, kiváló minőségű magot ad. Mivel a mi éghajlati és talajviszonyaink kedveznek a fenyőmagtermesztésnek, külA tsz hajtatóházának

kivirágzott

a termelőszövetkezet,

tagjai jólétiben élnek. Az aszályos évek ellenére is jól osztott, 35—45 forint között. Pedig ez a négy év az indulás, a megszilárdulás évei voltak. Nagy beruházásokat eszközöltek, s emellett az inárcsiak a tsz-ben többet termeltek, mint a korábbi kedvező időjárású években az egész falu termelt.

Négy év alatt megszilárdult és országos hírre tett szert az inárcsi Március 21 Tsz.

Az első lépés jól sikerült. A másodikat ezen a tavaszon tették meg. Végérvényesen szakítottak azzal, ami még az egyénihez kötötte őket gondolkodásban és gazdálkodásban egyaránt. Az inárcsi kertészkedő gazdák ugyanis eddig odahaza nevelték a palántákat, csíráztatták a burgonyát,

kéménye. Az 1400 négyzetméter alapterületű hajtatóházat 1 400 000 forintért készítették. Kétszáz hold paradicsomot, paprikát és salátát termesztenek, összesen 400 hold öntözéses kertészetük lesz.

A nagyüzemi módszerek gyakorlatba való átültetése rengeteg előnnyel jár. Eddig huszonnégy brigádvezető kellett, most hat elég. Tóth István kertész csak a hajtatóházban dolgozik, az ő irányításával serénykednek az asz- szonvok. Ősszel már virágot is termesztenek az üvegházban és friss zöldséget küldenek majd karácsonyra a pestieknek. Száz hold újburgonyát ültettek az inárcsiak, az ültetéshez szükséges 12 vagon gumót már a hajtatóházban csíráztatták. Hatvan hollandi ágyat készítettek. A faanyagot saját kerékgyártó üzemükben állították elő, így teszik olcsóbbá a palántanevelést.

Mindezt Helik János párt- titkártól tudom meg, akivel a I gyönyörű tavasai napon a | hajtatóház környékét járom. A j földeken asszonyok dolgoz- j nak: Vasvári Sándorné, Babu- j sa Pálné, ifj. Bozsok Gábor- | né, Prauda Gáborné, Bednárik í Jánosné, Szebenyi Jánosné,

J Kurta Györgyné. Helik Jánosné. Kurta Jánosné és Suhajda [ Teréz. ■ - ' ■

A tsz-tagok bizakodnak.

| Remélik, hogy az időjárás az ; idén jobb lesz mint a tavalyi.

rek; s jövedelmük zöme is ebből származik.

Gáli Sándor

i földi erdőgazdaságok számára is állítunk elő szaporító anyagot.

Új HÉV-, MÁVAUT-menetrend

Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának Közlekedési Igazgatósága bejelentette, hogy május 28-tól a MÁV, ' MA VAUT és HÉV egyidőben új menetrendet léptet érvénybe.

A Budapesti Helyiérdekű Vasút szentendrei és gödöllői vonalán új menetrend lép életbe. Szentendre—Budapest között az 1958-as év ötvenkét perces menetidejével szemben az új. menetrendben a személyvonatok negyven, a sebesvonatok harmincöt perces menetidővel közlekednek.

Gödöllő—Budapest között hatvanhét percig tartott az út négy évvel ezelőtt. . A most életbelépő menetprogram szerint a személyvonatok ötvenkét, a sebesvonatok ötvenegy perc alatt teszik meg az utat.

A menetidők ily módon jelentősen csökkenték. Ezt a pomázi, illetőleg a mogyoródi új áramátalakító állomás felépítésével, üzembe helyezésével, a nagyméretű pályakorszerűsítéssel és az NDK- ból beszerzett hajtómotorok felszerelésével érték el.

TŰKOR ELŐTT

Reggel sokáig kutattam a szekrényben: mit vegyek magamra? Végül a halványkék szövetruhámra esett választásom. A tükör előtt sokáig igazgattam. A hajamat ötször is átfésültem, s mindaddig nem váltam el tükörképemtől, amíg az óra nem figyelmeztetett: elkésem.

Napközben többször végigsétáltam irodánk folyósóján és boldogan hallgattam kollégáim elismerését, örültem, hogy igyekezetem nem veszett kárba. Már előre mosolyogtam férjemen, mit szól, ha munka után meglát ebben a ruhában, hiszen ezt szereti rajtam a legjobban.

Délután sokszor pillantottam az órámra: lassan telt az idő, de végre a kismutató közeledett az öthöz. Rendbe- tettem az íróasztalom, megmostam a kezem, még egyet igazítottam a hajamon és már rohantam is le a lépcsőn. Ott vár mindig a férjem. Most is ott állt. Szívesen vettem volna kettesével is a lépcsőt, de fékeztem jókedvem;

®PP, amikor melle értem, egy szőke szépség viharzott el mellettünk. Üde, bájos jelenség volt. A férjem, mint a nap után a napraforgó, fordult a nő után, s közben suttogva kérdezte:

— Ki ez?

S míg a váratlan jelenség el nem tűnt a folyósó homályában, le sem vette róla a szemét. Követtem tekintetemmel szeme sugarát, miközben megjegyeztem:

— Igen, csinos, de egyikünk sem szereti —. undok.

És szinte észrevétlenül egy rendetlenkedő cern^zálat vettem le tavaszi kék ruhámról;

—ág—

z

/\\\\\\W\\\\\\\\\W\\\\\\\\V\\\\V\V\\\VV\\N\\\\XX^WXX\WVWNWXXXXWXXWAV^

MICSODA KÜLÖNBSÉG!

AVAGY

IDILL A HÉV-EN

A SOLYMÁRI KRUGHANZELGRABENEN

Ebben a völgyben, Solymár község határában, magyarul: a Korsó János dűlőben kezdte meg az elmúlt hét elején a Hunyadi Tsz tagsága az új, összesen 300 holdra növekvő, nagyüzemi gyümölcsös telepítését. Az összefüggő hatalmas területet, amely lenyúlik egészen a bécsi országúiig, egyetlen kerítés fogja majd körbe. Idén tavasszal 70 holdba őszibarackcsemetéket helyeznek, egy 30 holdas táblába pedig cseresznye- fákat, n híres Solymári Politúr-fajtából. Az alábbi kép a nagyarányú telepítési munka első napján készült.

A gödöllői postások elnyerték a kiváló hivatal címet

metszi, készíti elő az

A férfiak brigádja a fák gyökereit ültetéshez

(Kozma László felvétele)

nyomban

Délután öt óra. A Keleti mellett, a HÉV-végállomáson, csúcspontján a csúcsforgalom. a gödöllői szerelvény kocsijaiban is egymáshoz préselőd- ve állnak már az emberek. Nekem az egyik peronon jutott egy talpalatnyi hely (csak a féllábamnak, a másik még le- M&l>t ,

'kát;' nagyon fuu.' tál lány, két nagyon fiatal fiúval. A lányok tupi- rozva. Orkán-köpenyben. tűsarkakon, a fiúk borzason, Orkán- köpenyben, trapéz nadrágban. A fiúk karja át- fcmja a valószí- nütlenül karcsú leányderekakat, a lányoké, mind a kettő, a fiúk nyakában. Nem látnak, nem hallanak semmit: egymás fülébe sutyorognak, és... oh, csókólóznak. Nagyon kedvesek,

szépek. (Középkorú, feltehetően lányos mamák, rosszalló pillantásokkal nézik őket. én gyönyörködve, s irigyen.) A másik oldalamon, az ajtó mellett, még egy, náluk talán valamivel idősebb pár áll. Kezükben csomagok, beszélgetnek. A kalauz már éppen frpelj ^zájálipp.tiz . indító sípolt ami- > kor felugrik a lépcsőre egy testes, negyvenes férfi, s könyökkel. térddel, vállal — be- nyomul. Az akció olyan erőteljes, hogy a két tűsarkú kislány elveszti amúgy is labilis — egyensúlyát, s mindegyik, ha lehet, még szorosabban öleli a saját fiúját. A másik, a kicsit idősebb ifjú párt is alapjaiban rendíti meg a nem várt támadás. De csak egy pillanatig kapaszkodnak egymásba, a következőben már a férfi villámló szemekkel fordul az új utas felé,:

— Köszönöm uram, hogy be- lémgyalogolt —• mondja dühösen — talán bocsát-, natot kéme?

— Ugyan, hagydi nem történt semn mi! — szól a veigavűtt „lepő '■(áttér nő, búrjd suttogva hozzáteszi: — Itt akarod megnevelni?

— Te ne szólj bele — torkolja le a férfi — mondtam már neked, hogy ne szólj bele. És ingerülten, suttogva, elkezdenek vitat-, kozni.

Alig néhány évvel lehetnek csak idősebbek a mellettük turbékolá kamaszoknál, de ahogy nézem, ezek már házasokOh, micsoda különbség! (hetesi)

sa Elbán

litó teherkocsival találkozott útközben. Az autó hat katonát vitt a kastély felé. Este történt a dolog, s ebbői feltételezni lehetett, hogy az SS- tábornokok éjszakai őrzésére mentek a katonák.

Az út felénél járhattak, amikor észrevették az őröket. Aszkerék — a bokrok mögé rejtőzve — lélegzetvisszafojtva követték tekintetükkel a sétányon kimért léptekkel haladó két géppisztolyos katonát. Olyan közel haladtak el mellettük az őrök, hogy akár kézzel is megérinthették volna őket.

Aszker és két társa kivárta, amíg veszélytelen lesz a helyzet, aztán folytatta az utat. A sétány végére ériek. Egy tisztást láttak maguk előtt. A tisztás közepén állt a kastély főépülete. Alacsony sövény övezte a kastélyt.

Az ódon épület egyetlen ablaka sem világított. Mozdulatlannak látszott minden. Csak a bejárat előtt fel-alá járó őr léptei alatt recsegő homok alig hallható zaja törte meg , csendet. Hamarosan megjelent még egy katona, amely az épület körül járt körbe- körbe.

— A negyedik —, szólalt meg

Ljulko. — Azt hiszem, ennyi az egész őrség.

— De hiszen hatan voltak —. vetette közbe Percev.

— Kettő minden valószínűség szerint pihenőben van. Majd váltják őket.

— Ez csak feltételezés —, kapcsolódott a beszélgetésbe Aszker is. — Hányadik ablak?

— Hetedik a bejárattól, balra.

Az épületet körbe járó katona ismét megjelent.

— Egy perc —, mondta Percev, aki azt figyelte, mennyi idő alatt járja körbe a kastélyt az őr.

Vártak. A fegyveres katona még háromszor kerülte meg az

épületet.

A következő pillanatban kigyulladt egy lámpa a főbejáratnál, világos lett az egyik ablak is, s még két őr jelent meg a ház előtt.

— Ne! — suttogta Aszker Percevnek, miközben visszarántotta az őrnagyot árnyékosabb helyre. — Nem lehet kockáztatni. Elronthatjuk az egész dolgot.

Alighogy elhangzottak Aszker szavai — szinte válaszként azokra — valahol a kastélypark mélyén ugatni kezdtek a kutyák, s az épület

újabb ablaka lett világos.

— Mitévők legyűrik? — suttogta Percev.

Aszker nem felelt. Meghiúsult az egész terv, amelyet a két SS-tábornok és Freed Thedder beszélgetésének lehallgatása után állított össze a csoport. A terv fő célkitűzése az volt, hogy megszerezzék aunak a kémösszekötőnek a címét, aki Seiferték és Thedder között tartja majd a kapcsolatot. Aszker ebbén a pillanatban elállt a tervtől, hogy behatolnak a kastély dolgozó- szobájába. A legkisebb pontatlanság, egy apró véletlen eset, s kárbaveszhet még az is, amit olyan emberfeletti erőfeszítés árán sikerült eddig elérniük.

— Mit csinálunk? — ismételte a kérdést Percev.

— Visszamegyünk. Aztán majd meglátjuk...

A park sétányán, a csipkés fogazató fal tövében, s a bogárhátú hídon ismét végigsuhant három árny.

Aszkerék távolibb mentek az úttól, a sűrűn benőtt mogyoróbokrok felé. Ott várták meg a reggelt, mert éjjel a városba menni nem volt tanácsos.

Aszker a földön ült, fejét a tenyerébe temette, s közben a homlokát dörzsölte az ujja hegyével. Mitévők legyenek? Hogyan szerezzék meg a Thed- derrel kapcsolatot tartó ügynök címét? Nagyon sok múlik azon. hogy ki tudják-e deríteni, hol tartózkodik ez az ember. ,

Ezen töprengett a másik két felderítő is.

Semmi okos megoldás nem jutott az eszükbe.

Eltelt egy óra, kettő, s ők még mindig ugyanazon a helyen, a bokrokkal benőtt domboldal egyik mélyedésében ültek.

Harmatos lett alattuk a ki- vénült fű. Lassan előtűntek a dombtetőn álló kastély körvonalai. Érdekes látvány volt. Mintha az előhívó oldatba tett fénykép rajzolódna ki.

Közeledett a hajnal.

Aszker felemelte a fejét. Borzongás futott rajta végig.

— Nem sikerült — mondta maga elé csendesen. — Pe* dig Thedder ma elutazik!..;

„Ma elutazik”. Mintha villámütés érte volna Percevet.

— De hiszen a kastélyból még nem memt ki.;. — ragadta meg Aszker karját.

Egy másodpercig egymásra néztek. Aztán Aszker hirtelen odahajolt és megölelte Percevet. Megértette a társát félmondatból is. Valóban, a Sei- ferttel és Upitzcal folytatott beszélgetés után nem hagyta el a kastélyt, tehát ott éjszakázott. Ma pedig elutazik. A közeli órákban tehát találkoznia kell az emberével, hogy átadhassa neki a kettétört fésű felét. S fha Thedder nyomába szegődnek...

* (Folytatjuk)

A gödöllőiek megfogadták: ezután is jól dolgoznak, olyan jól, hogy egy év múlva elnyerhessék a szocialista hivatal címet. Ennek érdekében rövidesen megalakítják a hivatali pártszervezetet.

(cs. j.)

A jól végzett munka tudatában ültek össze ünnepi termelési tanácskozásra a gödöllői postások. Az ünnepségen megjelent Nagy Belőné, a Buda- pest-vidéki Postaigazgatóság vezetője, Szabó Pál, a Postás Szakszervezet főtitkára. Galambos István, a Postaigazgatóság osztályvezetője, Budáig Zoltán, a Gödöllői Községi Párt- £ bizottság titkára és Nádaski f Sebő, a községi tanács elnök- V helyettese. A tanácskozási í Nagy Bélán é nyitotta meg,^ aki örömmel jelentette, hogy ? a gödöllői 1. számú postahiva- 'j tál Irházi József vezetésével £ elnyerte a kiváló hivatal cí-^ met. S ezzel a gödöllői posta ^ már nemcsak felzárkózott a ^ Komárom 1. és Balassagyar- mat 1. számú hivatalhoz, ha- ^ nem meg is előzte azokat. íj

Amíg a posta dolgozói idáig í jutottal?, sokat kellett dolgoz-? niok, sőt, hogy az eredményt £ tartani tudják, a jövőben még £ nagyobb feladat vár rájuk. A 'j városiasodó Gödöllőn a postá- sok munkája és felelőssége is £ napról napra nő. Az, hogy ^

jó eredmények elérésére ké- ^ pesek, annak köszönhető, hogy ^ a hivatalban jó a közösségi ? szellem és mindenki rendsze- í résén tanul.

A hivatali KISZ-szervezet \ nemcsak vállalta a szocialista \ munkaversenyt, hanem valóra < is váltotta. Az idősebb szak- \ társak tanitják a fiatalokat. A! szakma ifjú mestere címért fo-í lyó verseny ért éledése után ! most többen elnyerték a KISZ! aranyérmét. László Jánosnál szb-titkár jel vény es kiválói dolgozó, Országh Márton és; Kocsis Ilona okleveles kiváló; dolgozó kitüntetésben része-j sült. öten a szakma ifjú mes-; terei lettek és ugyanezek aj kitüntetettek átvették a József; Attila olvasómozgalom jelvé-: nyét is. Tizenketten pénzjuta-; lomban részesültek.

(82)

— Nézze meg a kaput.

Ljulko bólintott, s eltűnt a

fal sarka mögött. Néhány perc múlva ismét megjelent.

— Zárva van. Nincs más hátra, mint a falon át. Tudok

I egy helyet, ahol a legalkal- ! masabb.

: — Vezessen.

\ Ljulko előre ment. A töb- : biek utána indultait.

; — itt —, szólalt meg Ljulko,

í amikor a csoport egy öreg fe- ! nyőhöz ért. A fa magas volt, i felső ágai a csipkés fal tete- ! jét súrolták, s behajtottak a \ kastély parkjába. Mind a { hárman egymás után felmász- ! tak a fára, az egyik vastag \ ágba kapaszkodva a fal tete- 5 jéig leúsztak. Onnan már í könnyűszerrel le tudtak ereszig kedni a parkba: — Ljulkonál volt kötélhágcsó.

A gazos, elhanyagolt, buján $ benőtt park belsejébe egy kis ^ sétány vezetett. Aszker. és tár- j; sai, a fák sötét árnyékába rej- j, tőzve, óvatos léptekkel indul- ij; tak el ezen a sétányon. Időn- ^ kint megálltak és hallgatóz- tak. Valahol őrnek kellett len- ^ nie a parkban. Ljulko száza- ^ dós, amikor a kastélyban tett £ második látogatásáról jött ‘ visszafelé, egy kis személyi zál-