Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

1963. ÁPRILIS 14. VASÁRNAP 3 Sej, Nagyabonyban... Tavaszi szemlélődés a két torony alatt A két torony — amely mellett ama mailandi har­minckettő is eltörpült — Cegléd után tűnik az utas sze­mébe. Lehetséges ugyan, hogy a közismert dalban nem pontosan erről a kettőről van szó, mindenesetre Abonvból ilyen messzire ma is csak két torony látszik. De mire a vonat az állomásra ér, a tornyok is eltűnnek, s csak a falusi porfelhő fogad régi ismerősként. Az autóbusz­felverte por, amelynek jóvoltából végül is olyan porosán rója az utas Abony főútját, mintha egyenesen Mailandból érkezett volna. I. Omladozó múlt A község azonban, még po­ros útjaival együtt is, egy tisztára sepert otthon kedves­ségével fogad. A kiskertek felgereblyézve várják a vi­rágültető asszonyokat, s egy kerítés mögött — magá­nyos nőket ijesztgető kerti­istenségként — szakállas, há- lósipkás, maga is ijedt törpé­vé szelídült Priapus-szob- rocska áll, s a törpék gond­terhelt nagyképűségével őrzi a kopár kertet. A kertkapu mögött rosszkedvű kuvasz acsarog. Az első benyomás — a ta­vaszi reggelben tisztálkodó község — mindenképpen kel­lemes, De kétnapos járás­kelés után itt-ott __ mégis csak kénytelen eltűnődni az {utazó. Merthogy a kövezett járda — különösen a kül­telkeken — még nagy rit­kaság, ez nyilván nemcsak .Abony betegsége. De mi történik Abony régi, mű­emlék jellegű épületeivel!? •Ezekre azért talán jobban lehetne ügyelni. A Szapáry-kastélyt az át­építés durván elcsúfította. A Szél-kastély összeomlóban. A Sivó-kastély (jelenleg gyer­mekotthon) körül építkezési romhalmaz. S rémlik, hogy az állomás közelében is rom- ladozott egy kastély és az egykori zsinagóga is na­gyobb figyelmet érdemelne. Meft mit is kezdhetne Vele jelenlegi gazdája, a József Attila Tsz? És mi történt Abony lige­tével, ott a gépállomás terü­letén? öreg fák voltak, s kellett a tüzelő is... — mond­ják. Igaz lehet. De hogy 18 év alatt egyetlen facseme­tével sem pótolják a köny- nyelműen kiirtott erdőcs- két — arra alig van ment­ség. Valaha liget volt, s most már csak az emlékezet­ben él, mint kiszáradt oázis, amelynek elapadt éltető for­rása. Mert valaha artézi kút is volt itt, s annak is nyoma veszett... II. tJj „Mózesek“ az abonyi határban Ezért kell szólnunk Abony ■— talán legfőbb — gond­járól: a vízről. A vízről, amelyet áldanak, akiknek jut belőle, s átkoznak, akik­nek messziről kell haza­hordaniuk. A vízről, amely éltet is, sanyargat is. Abonynak is kevés az ar­tézi kútja. Különösen a kül­ső kerületekbe jut el az ivó­víz nehezen. Sok helyen ma is a kőkorszakbeli módon, vállon billegő rudakon szál­lítják a vizes vödröket, vagy modernebb módszerekkel, ke­rékpáron a szűk szájú vizes­kupákat. Ám, míg a lakott területeken ilyen küzdelem folyik a vízért, ugyanakkor kint a határban új Móze­sek fakasztják a vizet — a föld alól. A jövő ugyanis a városon kívül — egyelőre a meleg­ágyak üvegtáblái alatt — zöl­déül. Csupán a József Attila Tsz kertészetében egymillió- hétszázezer karalábépalánta! A melegágyak körül szorgal­mas asszonyhad dolgozik. Köztük a kertészeti üzemegy­ség vezetője, az én modern, vízfakasztó Mózesem: Szabó András. Ott áll az asszonyok s a pa­lánták között, testámentomi szakáll, mennydörgés és kő­táblák nélkül, széltől-naptól cserzett piros arcán csendes derűvel. Tavaly még 25 hol­don kertészkedtek, idén már 75 holdra készítik a palántá­kat. — Kinek kell ennyi karaláb? — hitetlenkedem. — Karriert csináltunk kül­földön ... — feleli. Az áprilisi szél a lótrágya jó illatát hordozza. Senki se fintorogjon. Már benne érzem a zöldpaprika zamatát, a gyenge karaláb édes ízét. — Németországba, Nyugatra is — folytatja Szabó András — és Csehszlovákiába szállí­tunk. Az újságíró az asztal ma­gasságban felrakott meleghá­zi ablakokon jegyez... A ker­tészet tavalyi terve egymillió forint volt. Ezt az összeget 270 ezer forinttal túlteljesítet­ték. Idén — a háromszorosá­ra növelt területen — a bevé­teli terv is megháromszoro- dott, kétmilliókilencszázezer forint. Sok? Nem a három­milliót csodálom, hanem a kertészt, aki 20 esztendővel ezelőtt egyetlen haszonbérbe vett holdon tízféle növényt termesztett, s a portékáját maga árusította a szolnoki és az abonyi hetipiacon. Most 75 holdon a szövetkezet 37 női és II férfitagja kertészkedik. S mindössze négyféle növényt: karalábot, paprikát* uborkát és káposztát termesztenek. Ilyen nagy üzemben néha persze bosszúság is akad. Most is az történt, hogy az iparos­brigád lemaradt a melegágyi keretek készítésével, s ez hát­ráltatja a női brigád munká­ját. No, de a vízfakasztás! Szabó András nem nagyon hajlandó erről beszélni. A szivattyúhá­zakban lapuló motorokat ugyan el nem titkolt büszke­séggel még csak megmutat­ja, de a víz elővarázsolásáról inkább hallgatna. — Az a fontos, hogy min­dig maradjon valami az em­ber tarsolyában — idézi haj­dani kútfúró mesterét, akit egykoron ugyancsak hiába faggattak mestersége titkairól. Végül is kivall ennyit: Abonyban már évek óta ke­resgéltek öntözésre szolgáló vizet, amelyet nem szabad összetéveszteni a nagy mély­ségből, nagy költséggel felho­zott artézi vízzel. Végül a József Attila Ter­melőszövetkezetben házi meg­oldásban nyomoztak víz után. És 30 méter mélyen találtak. S ma egyetlen szivattyúál­lásból, csőkutakkal, még­hozzá több vízréteg összeköté­sével, percenkint 1200 liter vízzel öntözhetik a kertészetet. Mindezt a kisebbik szivaty- tyúházban meséli Szabó And­rás. Majd megnyom egy gom­bot, a motor felsivít, s kint a tartályban máris csobog a víz. S én — mi egyebet te­hetnék — csodálattal nézem mindkettőjüket. III. Az asszonyok Valamit róluk is el kell mondanom. Valaha országos gond volt, hogyan édesgessük őket a szövetkezetekbe. Itt a kertészetben harminchétén dolgoznak. És hol tartanak a munkaegységgyűjtésben? Csak úgy találomra szólítgatom meg őket, s nehogy elfelejt­sük, hogy még csak a kerté­szeti év kezdetén járunk. Tavaly Mucsányi Júlia volt a legszorgalmasabb, 524 mun­kaegysége volt (Egy munka­egység egyébként 30 forintot ért.) Idén már 88-at szerzett. Ma jer esik Sándomé új tag, 76 munkaegységgel. B. Nagy Rozália és Koncsik Julianna fejenkint 110-nél, Vörös lm- réné 106-nál tart. Bállá néni a télen beteg volt, csak feb­ruár 25-én állhatott munká­ba, ezért „csak” 75 egysége van. Nem kétséges, a női brigád szorgalmasan dolgozik. Miért és hogyan? A válasz hosszabb látogatást igényelne. De nyil­ván szerepel a magyarázatban az elnök, Gáspár József sze­mélye is, aki ottlétemkor is meglátogatta a brigádot. Vagy — és légióként — a tíz forint­nyi havi előleg (Majercsik Istvánné például márciusban 540 forintot vett fel, s az áp­rilisi nyilván ezt is felülmúl­ja.) De része lehet e szorga­lom titkában Szabó András hangjánajc; ja; pfci- rno^t; a mun­ka végeztével imigyen invi­tálta a brigádot: kislányok, szíveskedjenek befáradni az öltözőbe, beszéljük meg a hol­napi munkát... A röpgyű lésen ugyan nem vettem részt (a női öltözőben tartották), ezért annál jobban elámultam, amikor néhány perc múltával a „kislányok” újra előkerültek. A mackóru­hák, bakancsok, kendők oda­bent maradtak az öltözőben, s mint a bábjukat levetett lepkék, megjelentek a lányok, papucscipőben, kordnadrág­ban, ezüstcsatos konttyal... Mint aki randevúra repül, úgy indultak el a kerékpárokon. Ekkor mutatott be Szabó András Holló Máriának is, aki nappal kertész, este má­sodikos gimnazista, február 24-e óta a megyei tanács tag­ja, s minden időben csinos, ifjú hölgy... Molnár Aurél Megéri a fáradságot Serényen permetezik a gyü­mölcsfákat az aszódi járás fal­vaiban és községeiben. A föld­művesszövetkezetek járási köz­pontja nyilvántartása szerint, a földművesszövetkezeti nö­vényvédő brigádok 1500 terme­lővel 9500 faegységre kötöttek szerződést, ebből a mennyiség­ből április 10-ig 3500 facgység permetezését végezték el. A je­lentkezők száma egyre szapo­rodik; a jelenleg működő bri­gádok nem győzik a munkát, főként azért, mert a községi ta­nácsok mindössze 3 brigádot alakítottak a járásban. A földművesszövetkezeti há­lózat felvásárló szervei, mint Adám Imre, FJK-elnök mon­dotta, közepes termés esetén mintegy 160 vagon szilvát szok­tak felvásárolni, amelyből az egyik évben például csak 92 va­gon volt exportininőségű. Az idén, a szervezett növényvéde­lemmel, hozzávetőleges számí­tások szerint, annyira feljavít­ható a gyümölcs minősége, hogy a 160 vagonnak legalább »0 százaléka alkalmas lesz ex­portra. Ez azt jelenti, hogy mintegy 270 ezer forinttal több jövedelemhez juthatnak azonos mennyiségű termés esetén a járás szilvafa-tulajdonosai. De ha valamennyi felvásárlásra kerülő gyümölcsfajtát figye­lembe vesszük és a szervezett akció következtében legalább 5o százalékos lesz a védettség, akkor 8—900 ezer forint több­let jut a termelőknek az előző évi jövedelemhez képest, a já­rásban. VETIK A BORSOT Az eredményeiről inegycszerte ismert alsógödi Törekvés í Tsz az év elején egyesült a dunakeszi szövetkezettel. A mee- ^ nagyobbodott szövetkezet termelési tervei is megnőttek. Az í idén több főzelék- és zöldségfélét szállítanak majd a fővárosba 2 ^ es a Dunakeszi Konzervgyárnak. A napokban megkezdték a z < borsó vetését, s a szövetkezet dinnyései is felépítették kuny­y í hóikat a föld végére. \ (MTI Foto, Bereth felv.) HATÁRNÉZÖBEN TÁP1ÓSZÖLLŐSÖN Rügyfakasztó langyos nap­sütésben járjuk a tápiószőllősi határt. Kísérőnk, Kalmár Zsigmond, a helybeli Petőfi Termelőszövetkezet könyvelő­je elégedetten mutatja a hara­goszöld rozstáblákat: jól telelt az őszi vetés. A búzát sem ér­te károsodás, szépen bokroso- dik, s az őszi árpa is átvészel­te a kegyetlen telet. A szövet­kezetiek idejében felkészültek a kitavaszodásra, előkészítet­ték a fogasokat, hengereket a vetések ápolásához. Most már úgy néz ki, jó gabonatermés lesz ezen a nyáron is a tápió­szőllősi határban. Minthogy az itteniek java­részt. szőlő-, és gyümölcster­mesztéssel'1 -Ss^lálkoznak (in­nét kapta a szőllős elnevezést ez az alig tízesztendős, szét­szórt tanyákból alakult Tápió menti falu), érthető, hogy a legtöbb ember ezekben a na­pokban a szőlőkben tesz-vesz. A haleszi részen, amerre csak elhaladunk, szőlőt nyitó, metsző, fákat ápoló férfiakkal, asszonyokkal találkozunk. Egyelőre még a kisüzemi szórványszőlőkben folytatják a termesztést, de már alapozzák a jövőt. A legelőréti földeken egy tagban a 22 hold tavaly be­ültetett szőlő mellett újabb 40 hold várja a telepítőket. Gon­dosan előkészítették már a ta­lajt, frissen sárgáll a forga­tás, nemrég vonultak le a táb­láról a lánctalpas traktorok. Százholdas szőlős alakul majd itt ki, természetesen a nagy­üzemi művelésnek megfelelő­en 240 centiméteres sor- és 60 centiméteres tötávolságra. Benézünk a szomszédos Gö- möri-tanyára is, ahol a húsz­tagú szőlőművelő brigád ép­pen a szőlővesszőket készíti elő a kiültetéshez. Nagy Já­nos csapatvezető brigadéros szerint kedd reggel kezdenek a telepítéshez. Addigra meg­tisztítják a gyökeres vessző­ket, gondosan kiválogatják fajta szerint. Saszlát és kadart telepítenek, amihez vessző bő­ségesen áll rendelkezésre. Hetvenezer vesszőt el is adtak, s a „maradék” 170 ezer nem­csak az új telepítéshez, hanem a múlt évi pótláshoz is bősé­gesen elegendő. Jókedvűek a szőlőmunkások, szaporán jár ja naetsjpfijló j „kdükben. * félü4k|nlíJ4 munká­tól — mondja ifjú Berényi József Szőke István meg Bo­dor István társaságában. — Ha nekifogunk a telepítésnek, megy az, mint a karikacsapás. Már kijelöltük az utakat, há­rom hektáros táblákat alakí­tunk ki, legkésőbb május 10-ig valamennyi vessző földbe ke­rül. Kikeli a dohánypalánta A zavartalan tavaszi munkáért Tíz nap alatt 23 vagon traktorpótalkatrész érkezett Az idei tavaszon rendkí­vül nagy feladat vár a mező- gazdasági traktorparkra: a következő egy-másfél hónap alatt mintegy nyolcmillió nor- málholdnyi munkát kell elvégezni. A gépek folyamatos üzemel­tetése jórészt azon múlik, hogy rendelkezésre állnak-e a javításokhoz szükséges pót- alkatrészek. A téli, kora tavaszi nagyarányú elmara­dás után most jelentősen meg­gyorsult a külföldi alkat­részek szállításának üte­me. Csehszlovákiából, az NDK- ból, Romániából és a Szovjetunióból április 1 óta 23 vagon traktoralkatrész ér­kezett, több mint március el­ső három hetében összesen. A külföldről szállított alkat­részek mennyisége egyéb­ként március eleje óta hét­ről hétre növekszik. Különösen megjavult az külföldről - A Zetorok alkatrészellátása már kielégítő I utóbbi időben a teljes trak- I torállomány mintegy ne­gyedrészét kitevő Zetorok alkatrészellátása. Az év elején még nagy­mértékben hátráltatta a Zetorok javítását az al­katrészhiány. Március közepén magyar kül­döttség járt Csehszlovákiá­ban, felkereste a gyártó üze­meket is, s az eredmény már lemérhető: április első tíz napjában több Zetor- alkatrészt küldtek a csehszlo­vák cégek, mint egész már­ciusban. így, a még útban lévő szállítmányokat is fi­gyelembe véve, a Zetorok folyamatos ja­vításának előreláthatóan nem lesz semmi akadálya. Hasonlóan kedvező a hely­zet néhány más külföldi és hazai traktortípusnál is. A mintegy 15 000 féle traktor­alkatrész közül néhány azon­ban még mindig nem áll elegendő mennyiségben ren­delkezésre, bár a közeli na­pokra ezek egy részéből is nagyobb küldemény várható. (MTI) Ugyancsak a Gömöri-ta- nyán találkoztunk a tsz do­hánytermesztőivel. Locsolják a melegágyakban már kikelt dohánypalántákat. Hárman Kőműves István, Gömöri Sán­dor és Dombai Sándor — 35 hold dohány termesztését, gondozását vállalták erre az évre. A termelőszövetkezet összesen 75 holdon termel dohányt, s mint azt a múlt év is bizonyítja, nem is ered­ménytelenül. Az aszályos idő­járás ellenére tavaly is szép jövedelemhez jutottak a dohánytermesztők, úgyszin­tén a termelőszövetkezet is. Gömöriék most sem akarnak szégyenben maradni, dédel­getik is a gyönge palántá­kat, hogy mire kiültetésre kerül a sor, megerősödjenek. Mint mondják, egy-egy hol­don körülbelül 20 000 fo­rintnyi termelési értéket le­het elérni a dohánytermesz­téssel. Ha az idő jó lesz, április végén, de legkésőbb május 10-ig kiültetik a pa­lántákat. Kiköltözöl! a dinnyés fújhat a szél, március 20-a körül kiköltözik a kunyhóba, Oroszi András, a tápiószől- lősiek Csányra való diny- nyése is így cselekedett. Nemcsak az éjszakák vol­tak akkor még kemények, hanem a nappalokat is a fagy uralta, amikor hozzá­kezdett a dinnyéskunyhó fel­építéséhez kint, a Némedi-ta- nyán. Ezzel egyidőben neki­fogott a melegágyait előkészí­tésének is. Most már javá­ban folyik a munka. Nyolc asszonnyal dolgozik a diny- nyés, nevelik a palántákat. — Ha rajtunk múlna — mondja a piros arcú csányi dinnyés —, már kiraknánk a palántákat. Most még nem engedi az idő. Különben dup­la mennyiségű palántát ne­velünk,^ hogy ne érhessen meglepetés. Kora tavasztól késő őszig kint kell tanyáznia a diny- nyéseknek a melegágyaknál, meg a dinnyeföldön. Oroszi András is éjjel-nappal, ün­nepnapon ugyanúgy, mint hétköznap, most már állan­dóan kint dolgozik. Azt mondja, Péter-Pálra beér­nek az első sárgadinnyék. At­tól kezdve lehet szedni a különböző fajtákat. Külön­ben nagy gondot fordított ar­ra, hogy a legjobb minősé­gű dinnye kerüljön el a nyá­ron Tápiószőllősről. Sokat vár az úgynevezett Sugár BB, meg az arzecki fajtától. A leendő dinnyeföldön Ftixi és Madár, a két farkaskutya már megkezdte a szolgála­tot, nyúl, kóbormacska nem­igen teheti be a lábát a környékre. Alkonyat felé érünk visz- sza a faluba, ahol ugyancsak lázas munkában találjuk az asszonyokat. Ünnepre készü­lődnek, meszelik a házak fa­lát. csinosítják a kis kerte­ket. Tápiószőllősre is, mint ezt a határjárásban tapasz­talhattuk. végérvényesen be­köszöntött a tavasz. Súlyán Pál A tavasz leghűségesebb hír­nöke a dinnyés. Eshet a hó, Tudományos ülésszak az agráregyetemen a mezőgazdasági gépészmérnöki kar 10. éves fennállása alkalmából A Gödöllői Argártudományi Egyetem az idén ünnepli a keretei között életrehivott mezőgazdasági gépészmérnöki kar fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból Gödöllőn és Budapesten, április 23—25 között, háromnapos tudományos ülésszakot rendeznek, amelyre külföldi szakembereket, kutató­kat is meghívtak. A Gödöllőn tartandó megnyitó ülésen fel­szólal Losonczi Pál földművelésügyi miniszter is. maid a kon­ferencia első előadását dr. Lehoczky László egyetemi tanár, rektorhelyettes tartja, a növénytermesztés terén végzett ku­tatómunkáról, címmel. A háromnapos tanácskozás felöleli a mezőgazdaság gépesítésének valamennyi fontosabb témakörét. KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Földesi Józsefnek, a miskolci városi kórház igaz­gató főorvosának és dr. Korá­nyi Andrásnak, a János-kór- ház osztályvezető főorvosának az egészségügy területén ki­fejtett eredményes munkássá­guk elismeréséül, 60. születés­napjuk alkalmából a Munka Érdemrend kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke nyújtotta át. (MTI) — Húsz szocialista bri­gád dolgozik már megyénk termelőszövetkezeteiben. A legjobban dolgozó szocialis­ta brigádokat rövidesen ok­levéllel tünteti ki a Ter­melőszövetkezeti Tanács megyei irodája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom