Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
1963. Április i4, vasárnap KKh'laD S Baranyi Ferenc: Ne bánts ... Ne bánts. Egy szél-iramodás az óceánt is megzavarja, s a rezzenetlen víztükör mozdul akarva nem akarva — ne bánts. Csak néztem azt a lányt, s a szoknyatánc-keltette, langyos szélre mellőled-mozdulőn vagyok igényes önmagamhoz. Ne bánts. A szél kerekedik, a tenger nem tehet a szélről, de törvény, hogy moccan, ha fú, fakad tenger-természetéből. Ne bánts. Egy szellő-léptű lány jön itt — megfordulok utána, aztán megyek, veled, tovább. Megaláznál, ha megalázna téged, hogy férfi úgy vagyok ahogy tenger lehet a tenger, letagadhatnám százszor is, de megtagadni? Nem. Ne vedd el belőlem, mi törvényszerű, amint törvény a sejt a vérben. Nem férfiösztön-feladást — neked csak hűséget ígértem. Rácz Lilla: Add ide kezed ... Szeretem a hangod, ha szelíden szól, mint szelíd az őszi alkony, mikor búcsúzik a naptól. Elsuhant a langyos délután, fényei elkoptak már. s beburkol lassan a homály. Halk nesszel közeledik az est, hűvösség simogat, legyez, s ránkborul sötét, csendes fátyola az éjnek. így szeretem a hangod, nevem ha halkan kimondod s melegen betakar. így kedves. S már nem félek téltől, sem a végtelen örök éjtőL Add ide kezed ... VX'^XXXXXXXNXXX\XX\X\XXXXXXXXXVXX*XXVVx\VC«* Karai László: Bakfisszonett Szonett vagjr. Vers — márványlapon. Csodállak. Ös hindu dallam; Szépet cS Titök. —- A nem hívőktől drága kárpitok takarják el legendád és a vállad. Szonett vágj'. Ujjaidból barkaágak fakadnak áprilisban s jázminok, és virradatra hűvös szél susog a harmaton s befonja szép bokádat. Szonett vagy. Karcsú, csillogó, szelíd sorokká állnak össze éveid; egy strófa még s tiéd e szép varázslat — tizennégy éved egy csokorba fonva rábízom néhány kedves jambusomra. Szonett vagy. Vers — márványlapon. Csodállak. dezi, az a pénztárosnőt. A főnököt hívják. Elősiet az irodából, bemutatkozik. Avrróra elkérdezi keretét, formáját, színét, az üveg vastagságát, dioptriáját, majd sajnálkozva kijelenti, semmiféle szemüveg nincs a talált tárgyak között. Ám biztosította a kedves vendéget, akire nagyon jól emlékezik tegnapról, jópofa volt, mindvégig úriember... Cserei újabb fröccsöt rendel. A főnöknek is. Eleinte szabadkozik, nem nagy meggyőződéssel. Szabályellenes — mondja. De az egyszer kivételesen mégis elfogadja. Diskurálnak. Cserei előhozakodik a zárakkal. Olyan tökéletes munka — magyarázza, talán ő maga sem tudná még egyszer megcsinálni. Még rajz után sem. A főnök udvariasan bólogat. T elefon cseng, búcsúzik.' Melegen kezet ráznak. Cserei a Körúton bandukol a nyári alkonyaiban. Kigyúlnak a lámpák, fényreklámok villannak. Teste könnyű, feloldódottan lebeg. Emlékezete peng. Homlokára csap. Hát persze! Az italboltban még rajta volt a szemüveg. Máskülönben hogyan olvashatta volna le a számát? A „Szondiban” tanyáztak le. *XVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN.XXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX''> 2 ? Elke Sommer játssza A kutya című film női főszerepét. Biztosan ott maradt. Meglesz. Szemüveget nem lopnak. Nincs semmi értéke. Ingyen adja az SZTK. Kéz nehezedett a vállára. Nini, a drusza! ügy megörült, mintha más földrészen találkoztak volna. Bgy környéken laknak, egy gyárban dolgoznak, csak másmás részlegben. — Mozijegyért szaladtam le — magyarázza a drusza. A „Nyomorultakat” adják. Az asszony folyton nyaggat. De csak jövő péntekre kaptam. Te már láttad, pajtás? — Régen, Még Harry Baur- ral. — Most Jean Gabin játssza. Cserei belekarolt: — Gyérét drusza — és cipeli magával. A drusza nem tartott velük tegnap. Éjszakás volt. Szentségeit is nagyon. — Majd most pótolod — vigasztalja Cserei. Asztalok. Ropogósra keményített friss abrosz. Cserei egy liter szilvánit hozatott. A deres hajú öreg pincért is megkínálja. Aztán csak úgy mellesleg megemlíti a szemüveget. Zene szólt. Dudorásztak. A villanyfény üvegesedül kezd Cserei körül, a hangok vattán keresztül szűrödnek. — Tudom már — motyogja és fölegyenesedik — Majd jövök. A drusza bóbiskol, szivarzsebéből kivirit a mozijegy stráfos csücske. Menet közben fizeti a cehet és a szomszédos pályudvarra robog. Hogy is felejtkezhetett meg a restiről? Ott kellett volna kezdenie. A szentjános áldást a restiben itták! E ttől a pillanattól fogva állandóan pult előtt állt. Néha még megzökkent alatta a padló, a helyiség kilengett, de ö szilárdan tartja magát, pohárral a kezében. Köröskö- rül hálás hallgatóság. — ... Emeletenként ötven szoba. Varsóban. Hatalmas szálloda. Hét emelet. Ahány ajtó, annyiféle zár — mondja és megöbliti torkát. Kerek- képű vasutas nyit be. Már az ajtóból őt nézi. Cserei meghívja. Koccintanak. Aztán tovább mesél. — És az volt a kívánság, olyan kulcsot csináljunk, amelyik mind, az ötven különböző zárhoz jó. De ez még semmi. Még egy olyat is kellett, amelyik a szálloda össze» szobáját csukja-nyitja. Ámuló moraj: — Lehet az? — liehet hát! Csak ész kell hozzá. No, meg ügyes kéz. Nézzék — és odamutatja vékony, ideges ujjait. Aztán később, igen távolról, csak a figyelő arcokat látja. Inkább érzi, mint látja. És elönti a végtelen, zúgó feketeség. Arra nyitotta ki szemét, hogy a vállát rázták. Rendőr hajolt fölé. — Hé! Mit keres itt? — hunyorogva felült, körülnézett. Távolban füstölgő gyárkémény, a síkon árok kanyarog! Ismerős táj. Ördögároknak csúfolják. Helyben vagyunk — nyugszik meg. — Dolgozni megyek — mondta határozottan és bizonytalanul megkérdezte: — Hány óra, biztos úr? — Hat — felelte a rendőr. — No, akkor még nincs késő. A rendőr összemorcoUa vastag szemöldökét. — Hol dolgozik? — Ott la — mutatott a napkeltében csillogó épülettömbre. — Szerszámlakatos vagyok. — Na, jó — mondta a rendőr és megigazította derékszíját. — Többet elő ne forduljon, mert bekísérem. — Nem is — felelte engedékenyen Cserei. — Egy kU prémium volt, biztos úr. A zárak... Tudja, hogy van tu» ilyenkor. S mert becsületes melói képe volt, nem zaklatta tovább a rendőr. Biciklire pattant és elkarikázott a város belseje felé. C serei felkászálódott, rendbehozta ruháját és elindult a kihalt úton. Keresztező vasúti sín, sorompóval. Erre nem emlékezett. Léptei idegenül koppantak. De csak baktatott tovább. Megpillantotta a villamossínt és attól újra megnyugodott kissé. Az ördögárok, meg a gyár... A rendőr se packázott. Biztosan a végállomáson szállt le a vit- lamosról. Elkeveredett az éjszakában. Megesik az. Meglátott egy italboltot. Belépett. Viceházmestert kért. A kocsmáros nem értette. Cserei megvakarta tarkóját. Kocsmáros. aki nem tudja, mi az! Ez nem Angyalföld. — De akkor hol van? Resteilte megkérdezni. — Két deci bor, három deci szóda, meg egy korsó — hadarta izgatottan. Három fuvaros beszélgetett a sarokban. — Világéletében smucig ember volt — mondta az egyik. — Nincs még egy egész Nyíregyházán. Konfliskocsis voltam __ C serei szeme tárva maradt. Egyre a város neve visszhangzott: Nyíregyháza, Nyíregyháza. Forgatta agyát, mint vonatkerék: Nyír-egy-háza, Nyír-egy-háza. Beleszédült. Szája kiszáradt. Meghúzta « korsót. xxx\xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>xxnxxx^xxvxxxxxxxxxxxxxxn>xxxxxxxxxxxxxv*xxxxxxxxvxxxx'^.xxxxxxx'oxxxxxxxx\\xxxxxxnxxxnxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>; lázas fiúcska hálós ágya fölé sápadt asszonyarc borul. Az asszonyé, aki szintén álmodozó tündérlány volt valamikor, versekért lelkesedő, sugár lelkű teremtés, de most már háztartási könyvbe jegyzi a kiadott filléreket, és a fehérneműs szekrényben, a lepedők alatt kuporgatja a nagyobbik fiú tandíjára és a kis beteg patikájára valót. Legfőbb gondja talán az, hogy az öregedő tehén az istennek sem veszi föl még egyszer a bikát, és hétről hétre apad már a teje. Gyors sohasem áll meg kisál! omáson, a falunál, amelynek roggyant viskóiban, a basatemplom tövében, századok óta egyformán sínylődik az élet. Születnek és enyésznek csak az emberek, a teknőbölcső és a gyalulat- lan koporsó között tén féregnek. mint kidőlt kilométerkő alatt a futrinkák. Közöttük, az alápincézett, mutatósabb házakban pedig félrelökött sorsok vonaglanak reménytelenül. A tüdőbeteg tanítóé, aki a képzőben még Goethéért lelkesedett, és époszt akart írni Mátyás királyról. A doktoré, aki Semmelweis asszisztense volt egykor és álmában fölfedezte a méhrák szérumát. A sunyi jegyzőé. akit nagyúr- apjára való tekintettel kegyelemből rúgtak le a megyétől ebbe a faluba, amikor nem stimmelt az árvakassza. A postamesternőé, akit mint lecsúszott úrilányt egy nyalka huszárhadnagy ejtett meg valahol a felvidéken. Az öreg plébánosé akiről azt mesélik, hogy a városi apácák gyóntatója volt hajdan, de a tilosban torkoskodott és azért dugták ebbe a vérszegény parókiába. Mindenki tud itt mindenkiről mindent, de ez a minden is túl kevés ahhoz, hogy miatta legalább egy percre, egy fél percre megálljon a gyors. — Nem áll meg ... nem áll meg ... nem áll meg ... — suttogja a főnök és szőke bajusza megremeg a napfényben. Mintha az egész falu nevében, a gyorsan aszalódó zsellérek, a köztük lappangó, félretaposott sorsok nevében egymaga gyűlölné most a gyorsvonatot. Legfőképpen mégis a maga nevében. Talán ő maga a kisállo- más, aki előtt nem lassít, nem áll meg, és nem is állt meg soha a gyors. Az élet, amióta lemaradt róla. Dicsőségről álmodozott valamikor ő is. Mint apró legénykének, édesapja módos, öblös öreg házában Napóleon, Rákóczi, Bem apó volt az álma. és százszor is el- meséltette vidám lelkű apjával a világosi szomorúságot. A kisvárosi gimnáziumban már Kisfaludy Károly meg Katona József volt a példaképe, aztán Balzac, majd Tolsztoj és Dosztojevszkij, írogatott is. Balladákat, de fölismerte mögöttük Arany Jánost. Belekezdett egy regénybe is, de hamar elszé- gyellte magát. A városban, ahol önkéntesi évét szolgálta le, gépeket látott és gyárakat, épülő új palotákat, feszülő acélhidakat. Itt foszlottak szét írói ábrándjai és ért meg az elhatározása, hogy mérnök lesz. Mindegy, hogy miféle, csak tervezhessen és építhessen. Palotákat mát, mint az igazi gyors a sínek mentén heverő papírdarabokat, üres gyümölcsöszacskókat, újságfoszlányokat és faleveleket. — Nem áll meg ... nem áll meg... — gondolta a főnök a gyors után meredve, amely már messze járt, nagyon messze, csak ittfelejtett, nehéz szagú füstje terjengett még mindig a levegőben. ★ A pap halkan imádkozott. Az ámen után megfeszültek a kötelek és a koporsó kicsit megbillenve, süllyedni kezdett a frissen ázott, nyirkos sírba. A temető fölött a kora tavasz langyos leheleté keringett. Az egyik közeli síron kis ibolyacsokor fonnyadozott rozsdás konzervdobozban. A temetőt orgonabokrok sövénye választotta el a vasúti töltés árkától, a bokrok ágain már fényesre duzzadtak a barna rügyek és mohón szürcsölték a napfényt. A töltés mögött város terpeszkedett, tornyaival és kéményeivel, aszfaltozott utcáival, nagy állomásával és platánlombos főterével, amelynek egyik padjáról végképp eltűnt az öreg vasutas-nyugdíjas civilbe töpörödött alakja. A városháza órájának mél- tóságos harangszavát kihozta a tavaszi szél a temetőbe. Gyászruhás emberek álltak a sír körül. Egy asszony, sűrű fátyollal megviselt, könnyes arca előtt. Szorosan mellette egy fiatalabb. Jobbról és balról egy-egy férfi, levett kalappal. Aztán még egy férfi. Bozontos hajú kisfiú kezét fogta, aki megszeppenve bámult nagyapja gyorsan Elisabeth Taylor után most Pascal Petit játssza az új Kleopátra film címszerepét. ? 4 rövidlátók merev, lát% zi szatbiztonságával lépdelt. $ Fel-felpillantatt az elsuhanó ff arcokra. A tarka hirdetőosz- % lopokat figyelte a járdaszélen, ff Ügyesen éviekéit a gyalog ősit forgalom sodrában. y ^ Homlokát ráncolva emlé- £ kezni próbált. % Errefelé kezdték az este. % Állva, pultnál. Lehet, hogy % már az italboltban elhagyta % szemüvegét? í Megjegyezte a számát: 3222. í Jól hangzik. Csaknem úgy, $ mint a „Zokogó majom”, An- gyalföldön. Persze, azt sem \ így hívják már. Ma mindent \ számoznak. Csak az odavaló- $ siak emlegetik még a régi ne- $ vén. ; Háromezerkétszázhuszonket; tő. Nem rossz szám. Játékos. ; Kalandos. Italbolt a 3222-höz! ! Csudajó hangulatban volt az este: prémiumot kapott. \ Különleges munkára kitűzött ! jutalmat. Micsoda zárak! Va- \ lóságos bűvészkedés. Igazán \ meg lehetnek elégedve a len- • gyelek. j Hajnal felé aludt pár órát, I aztán egész nap talpon. Még most is érzi a tegnapi má- í mórt. — Nagyfröccsöt a jobbik- \ hói! — A kassza cseng. Zö- \ römbölve löki ki a blokkot. Viszi a csaposhoz. — A jobbikból — ismétli a pultnál. Szomjasan meghúzza, aztán két tenyere közt göngyölgetve a hosszúnyakú poharat, érdeklődik a szemüveg iránt. A csapos a söröslányt kéra tudományok és a művészetek számára, új hídóriásokat a folyamok fölé, gépeket és gyárakat az ember szolgálatára. Beiratkozott a Műegyetemre, a negyedik félév után kitüntetéssel tette le első szigorlatait, és éppen boldogan készült haza, nyári vakációra, amikor sürgönyt kapott, hogy apja haldoklik. Még élve találta, de már eszméletlenül. Agóniájában Azucéna áriáját dúdolgatta egyre halkabban, egyre nagyobb kihagy ásókkal. Az utolsó akkorddal együtt az élete is elröppent. — Túl korán halt meg, az igaz — vigasztalták a temetés után a család barátai —, de legalább szépen élt. Budapest, Bécs, Párizs! Opera- bemutatók, világhírű énekesekkel! Tengerpart! Havas alpesi csúcsok! Néhány hét múlva, amikor az árverési hiénák már mindent széthordták, és a beink rátette kezét az öreg házra, meg a földre is, levelesládájában táncosnők és énekesnők mosolygó daguerotíp- képeit találta. Ez megmaradt, más semmi. — Legalább szépen élt — ismételgette még a későbbi, szürkülő években is, igen gyakran, ha az apjára gondolt, és ilyenkor Azucéna áriája is visszhangzott a szívében. A harmadik évre már nem iratkozott be, nem volt pénze rá. Néhány hónapig Pesten csatangolt, rajzoló volt egy mérnöki irodában. végül jelentkezett a vasútnál. A gyorsvonatok így suhantak el mellette, nem lassítottak. nem álltak meg, de úgy elsodorták minden áleltűnő koporsója után. Va- ^ lamivel hátrább néhány idő- í; sebb ember, a legtöbb ko- ? pottas civilruhában, csak két- tőn volt nyűtt vasutas uni- g- formis. A fényes lapátok für- J gén szórták a puffogó görön- gyökét a gödörbe, amely ha- jj mar megtelt, majd kis ha- ? lom formálódott föléje. ? Csönd volt. Szomorú, te- metői csönd. Némán állt a í pap is, már arra gondolt, hogy egy óra múlva esküvő- ^ je lesz a kakasos templomban. ? Hirtelen megcsendült a? közeli őrház jelzőharangja, ? — Ti-táng ... ti-táng ... ti- i táng... ^ Aztán messziről éles vo- ^ natfütty szúrt a néma, ta- á vaszi égbe. j/ — A pesti gyors, a hétszáz- kettes — súgta az egyik vas- ? utas szakszerűen és tájéko- j zottan a másiknak. A vonat már a temető mö- gött dübörgött. de egyre las- g j súbb csattogással. Megcsi- •: kordultak a fékek, és a moz- á : dony fehér gőzfelhőket hálva. megállt az orgonasö-íj vény mögött, éppen a sír? f előtt, amelyhez most igazítot- ^ \ ta valaki egyenesre a fejfát. ? f Mindenki a vonat felé tor- í; 1 dúlt, a gyorsvonat felé, amely ? I nyílt pályán megállt. Néhány pillanatig senki ^ f sem mozdult. A gyorsvonat^ i ablakaiból ismeretlen arcokul kíváncsiskodtak kissé riad- ? 1 tan a temető felé. — Ti-táng . ti-táng . . ti- | táng... — szólt akkor ismétel a jelző ha rang. A közeli sze-^| mafór karja magasba len-f 1 dűlt és a mozdonv lihegni koz- ? * dett. f, t — Csak a szemafor állt ti- y losra — mondta egy öreg 1 nyugdíjas. Dékány Kálmán: ANGYALFÖLD-NYÍREGYHÁZA
