Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1963-03-12 / 59. szám
MEGVEI *r> JCirtap 1963. MÁRCIUS 12, KEDD Iskolaavatás Hévízgyörkön BcNSOSÉGES, meleghangú ün- ' népség színhelye volt szombaton délután Hévízgyörk. Iskolát avattak. Modern, emeletes, négytantermes iskolát, i amely Szabó László mérnök tervei alapián készült. Az úttörők zászlós felvonulása után Bazán István, a járási pártbizottság ágit.-prop. osztályának vezetője köszöntötte az építőket és méltatta a község nagy összefogását, amelynek eredményeképpen felavathatják az . új iskolát. Ezután Dénes Sándor, a községi tanács vb-titká- ra mondott ünnepi beszédet. — Eddig iskoláink tanulói három korszerűtlen épületben tanultak, sőt időnként még a tanácsüáza egyes helyiségeit is igénybe vették. Érthető tehát, milyen nagy előrelépést jelent a község számára az új iskola. KÉT ESZTENDŐVEL ezelőtt merült fel az egyik tanácsülésen az a gondolat, hogy új iskolát ; kellene építeni a faluban. Csakhogy miből? A tervek szerint a községiéjlesztési ! alapból kultúrotthont kívántak építeni. Melyik a fontosabb, mi legyen az első? — vitatkoztak a tanácsülésen a falu vezetői, s végül is az is- j kólára adták szavazatukat. így ; kezdődött el az építkezés, | amelynek során sok nehézséget kellett leküzdeni. Először is fel kellett tölteni a talajt, 1 hogy az alapzatot megépíthessék. Aztán újabb problémák ; merültek fel: honnan szerezzék be a faanyagot és a telő- zet anyagát? Hogy időben elő- ! teremtették. abban Gyetvail József néé, a járási tanács vb- I titkáráé az érdem. Aj.tán [ újabb problémák: gépi erőt ígértek a nyolcmázsás beton- [ gerendák beemeléséhez, Ám a gépi erő egyre késett. Végül is ! a szakmunkások Bart a János ' építésvezető irányításával maguk húzták l'el a hatalmas betongerendákat a második j emeletre. A felsőbb szervek támogatása mellett az állam tantermenként hatvanezer forinttal járult hozzá az építkezéshez. De nagy segítséget jelentett a község összefogása, a lakosság I Az irodalomnak a népet kell szolgálnia Hruscsov beszéde az irodalom és a művészet kérdéseiről társadalmi munkája is. amely az építkezés 950 ezer forintos költségéből mintegy 120 ezer ! forintra tehető. Nincs olyan ház a községben, amelynek legalább egy lakója ne vett volna részt az építkezésben. Mindenki szívesen segített: téglát raktak, talicsküztak, meszet oltottak, elvégezték az üveges- és lakatosmunkákat, hiszen közös céljuk volt. hogy gyermekeiknek minél hamarabb jobb, egészségesebb és kulturáltabb feltételeket teremtsenek a tanuláshoz. Az ünnepi beszéd elhangzása után Nádaskúti Lajosné, az iskola igazgatónője meleg kő- szönőszavak kíséretében vette át az, új iskola kulcsait, majd a diákok nevében az egyik diáklány átnyújtotta az igazgatónőnek az osztályok szocialista szerződéseit, amelyek a tanulók ígéreteit és vállalásait tartalmazzák az iskola védelmével, az osztályok tisztaságának megőrzésével, a tanulók viselkedésével kapcsolatban. A HIVATALOS Ünnepséget hangulatos kultúrműsor követte, amelyben az iskola énekesei, népi táncosai, szavaiéi mutatták be tudásuk legjavát, Fóti Judit S zombaton •este kellemes j másfél órát szerzett a te-! levizió a könnyűzene kedve-1 lőinek. Az operett két nagy- ' nevű mesterének: Ábrahám j Pálnak és Fényes Szabolcsnak legszebb melódiáit fogták — ha nem is túlságosan ötletes ! — keretbe a műsor szer kész- I tői, s nyújtották át a közön- j ségnek — kitűnő tolmácsolásban. Feltétlenül jót ötlet volt erre az estére hazahívni Bécs- ből Bársony Rózsit. Az örökifjú primadonna, ha szabad azt mondani, a múló évek arányában fiatalodott, éneke, tánca, játékos bája még mindig a régi. Gondolom, első*■ sorban az idősebb tv-nézők számára jelentett kedves élményt. hiszen dalaival a tovatűnt ifjúságot lopta vissza kis időre a szívekbe. A műsor másik nagy sztárja Icétségkívül Németh Marika volt, aki valamennyi sze- nzpben mást és mást adott, de mindannyiszor egy-egy nagyon kedves élményt. m meglepetést ezúttal az Ál inkognitóban fellépő Básti Lajos szolgáltatta, az egyic Abrahám-operett énekes. néger,szerepében. (Az azonban a szerkesztők hibája, hogy a szám közben sokan találgatták: ki az előadó művész, a bemondók ugyanis Básti Lajos nevét mélységesen nagy titokban tartották. Pedig a közvetítést átvette Moszkva. Varsó, Prága és Berlin is. Vagy talán éppen ezért?) Volt a műsornak még egy hibája: túlságosan kis terembe zsúfolták össze a produkciót, s így annak revürésze nem okozott a közönségnek túlságosan nagy élvezetet. De ezt a hibát leszámítva, s néhány szövegbeli laposságot, az Egy zenés kiállítás képei kellemes szombat estét jelentett a több százezres, talán milliós tv-közönségnek. — p — Rekviem egy apácáért címmel Faulkner és Camus j drámáját mutatja be március 16-án, szombaton este hét órai kezdettel a váci Madách Imre Művelődési Ház KISZ irodalmi színpada. A műsort rendezte és zenéjét összeállította j Köví László. Szereplői: Oláh j Katalin, Baráth Ferenc, Ko- ! csán Gyula. Vass Miklós, Kocsin Gyuláné és Dénes Já- nos. Az előadást csak tizennégy éven felüliek tekinthetik meg. A Napfény és árnyék című nagysikerű bolgár film szerelmespárja: Anna Frucnal és Georgi Naumov A vasárnapi moszkvai la-1 pókban megjelent annak a beszédnek a szövege, amelyet Hruscsov szovjet kormányfő i mondott március 8-án a párt l és a kormány vezetőinek a szovjet írókkal és művészekkel a Kremlben lezajlott találkozóján. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP és Központi Bizottsága véleménye szerint a szovjet irodalom és művészet sikeresen fejlődik és alapjában véve jól teljesíti feladatát. Ez a feladat az emberek nevelése a kommunista eszmények szellemében. — A kommunista párt üd- j vözül minden idős és fiatal írót és művészt — mondotta j —, akár párttag az illető, akár i pártonkívüli, ha szilárdan a kommunista ideológia állás- • pontjára helyezkedik a művészi alkotás kérdéseiben. — A művészetben osztály- álláspontra helyezkedünk — hangsúlyozta — és határozót- j tan síkra szállunk a szocia- i lista és a burzsoá ideológia' békés együttélése ellen. Azok, akik azt hiszik, hogy a szovjet művészetben a szocialista ' realizmus mellett békésen virágozhatnak a formalista es absztrakt áramlatok is, elkerülhetetlenül arra a számunkra idegen álláspontra kerülnek, amely szerint ideológiai téren is van békés együttélés. Hruscsov rámutatott arra, hogy az irodalom és művészet művelőinek munkájában komoly hiányosságok mutatkoznak. ,.Népünknek — mondotta — harcos, forradalmi művészetre van szüksége. A szovjet irodalomnak és művészetnek c feladata, hogy megkapó, tiszta művészi formában ábrázolja a kommunizmus építésének nagy és hősies időszakát, a valósághoz híven mutassa meg. hogyan vernek gyökeret es győznek életünkben az új, kommunista viszonyok.’’ Hruscsov a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy egyes íróknak a sztálini személyi kultusz időszakáról szóló műveiben hibás motívumok és tendenciák tapasztalhatók minden figyelmüket egyoldalúan a törvénytelenségekre, ai önkényeskedésekre, a hatalommal való visszaélésekre összpontosítják. — Mindamellett figyelembe kell venni — mondotta — hogy azok az évek nem jelentettek tespedési időszakot a szovjet társadalom életében A kommunista párt vezetésével, a lenini eszmék zászlaja alatt a szovjet nép sikeresen építette és felépítette a szocializmust. Szovjet-amerikai űrkutatási tárgyalások Rómában Hruscsov hangsúlyozta, hogy a kommunista párt mindig az irodalom és a művészet pártosságát követelte meg. A művészre váró feladatok hazafias megértésének nagyszerű példáját mutatják — jelentette ki a szovjet kormányfő — Mihail Solohov művei. Ebből is kitűnik, hogy az író kommunista pártossága nem gátolja az író művészi egyéniségének megnyilvánulását, sőt ellenkezőleg, elősegíti teh itsé- gének kibontakozását. A képzőművészetben mutatkozó formalista eltévelyedésekről szólva Hruscsov kijelentette: „lehetetlen. hogy ilyen művészet valaha is elismerést szerez a normális emberek körében”. A zeneművészeti irányokról szólva Hruscsov kijelentette: „nem akarunk döntőbíróként szerepelni, vagy karmost :r- ként a zeneszerzőnek dirigálni”. „Röviden szólva — folytatta —, olyan zenét alkarunk, amely melodikus, tartalmas, gondolatokat ébreszt az emberekben. erős érzelmeket kelt. Fellépünk mindennemű kakofónia ellen”. Hruscsov emlékeztetett Leninnek azokra a szavaira, hogy Rómában hétfőn- kétoldalú szovjet—amerikai tárgyalások kezdődtek az űrkutatás területén megvalósítandó együttműködésről. A delegációk találkozójára felváltva kerül sor a római szovjet és amerikai nagykövetségen. Huszonhat halálos ítélet Irakban A Reuter és az AP bagdadi jelentése szerint, egy iraki statáriális bíróság vasárnap 26 halálos ítéletet mondott ki olyan katonai, illetve polgári személyeikre, akik a vád szerint ellenálltak a Kasszem elnöki rendszerét megdöntő katonai felkelésnek. Huszonöt katonát golyó általi, egy polgári személyt pedig kötél általi halálra ítéltek, két vádlott húsz, illetve ötévi börtönbüntetést -kapott. A vád szerint Madzsid Zhan és Szala Dzsamil hadnagyok „a kommunista párt utasítására elfoglalták a Szaad katonai tábor lőszerraktárát, és a fegyvereket kommunisták között osztották szét”. A bíróság az akció összes résztvevőjét, köztük tizenöt sorkatonát, halálra ítélte. A vasárnapi és hétfői lengyel lapok a legnagyobb felháborodás hangján írnak arról, hogy Baigdadtoan kivégezték, a kommunista párt főtitkárát és a párt másik két vezetőjét. A lapok egyöntetűen gyilkosságnak, a haladás, a demokrácia, az emberiesség és az iraki nép létérdekei el-" leni bűncselekménynek nevezik a tragikus eseményt. A hétfői lengyel sajtó közli a Pravda idevonatkozó cikkét, amelyből, kiemeli: „még soha senkinek nem sikerült kiirtani a kommunizmus eszméjét pogromok, börtönök és deportálások segítségével. Ezek az eszmék legyözhetet- lenck. mert a nép legmélyebben gyökerező törekvéseit tükrözik." Posthumus üdvözlet V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\*.\\\N\\\NV V W ,W >.\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\W\\\V\' V.V'.\\V Rejtekhely az Elbán (49) 2. Arthur Khümetz, a „Gans- Behmer” tüzérségi lőszergyár igazgatója egy szivart vett ki az asztalon levő díszes dobozból. Megszagolgatta. zsebkésével akkurátusán levágta á végét, s rágyújtott. Bejött a titkárnő. — Karl Krieger úr —, mondta, s kérdően nézett az igazgatóra. Khümetz egy pillantást vetett a szoba sarkában álló hatalmas órára. Tizenegyet mutatott. Éppen akkor kezdte ütni. — Percnyi pontosan —■ dör- mögte az orra alatt Khümetz. — Igaz, ez a Krieger mindig pontos szokott lenni. Bólintott a titkárnőnek. Az kiment, s egy idősebb tértit engedett be a szobába: Kari Kriegert. a gyár irodafőnökét. Pedáns fekete öltönyt, s cso- Ikornyakkendőt viselt. A szokásos reggeli jelentésre jött. Mindez az egyszer és mindenkorra bevezetett rend szerint folyt. Khümetz igazgató saját maga dolgozta ki ezt a rendszert, s igen hasznosnak tartotta. Krieger rövidre fogta a mondanivalóját. Néhány szóban elmondta az ügy lényegét, s átadta a főnöknek az azzal kapcsolatos iratot. Khümetz aláírta, s nyomban visszaadta. Amikor az aláírni valókkal végeztek. Krieger összecsukta a dossziét és felállt. Khümetz ismét az órára nézett. A jelentés tizenöt percig tartott. pontosan addig, amennyi időt kiszabtak rá. Intett Kriegernek, hogy elmehet. Az ajtónál azonban visszafordult az irodavezető. — Bocsásson meg, elfelejtettem jelenteni . . . Azt hiszem, találtam egy megfelelő embert. — Sofőrt? — Igen. — Természetesen nő. mi? — Férfi, igazgató úr! — A keleti munkások közü1 ? — Nem. — Hát akkor kicsoda? — Német, igazgató úr. — Azt mondja: német? — Igen. — Es nem nyomorék? — Nem rokkant... Vagyis rokkant, de nem abban az értelemben. Ép a keze, a lába, lát mind a két szemével. Nagyszerű sofőr, csak ... Szóval volt egv kis szélütése. Meggyógyították. de a katonai szolgálat alól egyelőre még felmentettek. Úgy, hogy gyakorlatilag egészséges. Fiatal, erős és nagyszerűen vezet kocsit. — De mi történt vele? — Bombázáskor kapta. — Krieger a halántéka mellett forgatta a mutatóujját. — De hát mindez már régen volt, igazgató úr. — Szélütése volt? . — Az igazgató félredobta a szájából a szivart. — Még csak az hiányzik, hogy egy hibbant elméjű vezesse a kocsimat. Jól megfontolta, amikor elhatározta, hogy ilyen sofőrt ajánl nekem? Krieger vállat vont. — Ön dönti el, igazgató úr. Csak utasított, hogy szerezzek egy sofőrt, s azóta már kétszer is szólni méltóztatott. De hiszen, hol talál ma az ember egy egészséges fickót, aki ölhetett kézzel munkára vár? Nem akarja esetleg mégis megnézni e2t a sofőrt, igazgató úr? — Itt van? — Igen. Minden eshetőségre számítva, mondtam neki, hogy jöjjön el ide. — Jól van. De honnan keveredett ez ide? — Pénteken jött, igazgató úr. Bizonyára ön is tudja: ezen| - III n— || • • <■> Tisztelettel adózom a szocializmust építő jnagyar népnek és dicső vezetőjének: a Magyar Szocialista Munkáspártnak! Magyarország, Nagykáta Muhammed Húséin Abu al-Eis KÉPERNYŐ Egy zenés kiállítás képei az irodalomnak a munkások és a parasztok érdekeit, a nép érdekeit kell szolgálnia. Lenin vetette fel az irodalom és művészet eszmeiségének ás pártosságának elvét, Lenin tagadta, hogy a különféle ideológiai irányzatok megférhetnek egymással a szovjet művészetben. — Aki az ideológiában % békés együttélés gondolatát hirdeti, az tulajdonképpen a kommunistaellenesség ál’ás- pontjára kerül — hangsúlyozta befejezésül Hruscsov és hozzátette: a párt senkinek sem engedi meg, hogy csorbítsa és csökkentse az irodalomnak és a művészetnek a párl ez éles ideológiai fegyvereinek az erejét. a napon szoktam fogadóórát tartani. Ügy jelentkezett a fogadóórámon. Mielőtt jelentettem volna róla az igazgató úrnak. kipróbáltam, amennyire tudtam. Lementem vele, s beültettem az „Opelem” kor- mánykerekéhez. Csak néhány kilométert mentünk, de azonnal láttam, hogy nyugodt lélekkel ajánlhatom. Természetesen, mint gépkocsivezetőt. Ami az iratait illeti: különleges ellenőrzést kérek majd, s akkor... — Rendben van —, mondta: Khümetz. — Küldje be hoz- i zám. Krieger kiment. Egy perc j múlva visszajött, s Aszkert l vezette be az igazgató szobáié-! ba. Kerimov külseje a felis-: merhetetlenségig megváltozott. I Haját kopaszra nyi-ratta. kis; fekete kefebajuszt növesztett,; zöld sávolyból készült, vállbán ] szűk zekét és sárga flanel!j bricsesznadrágot viselt. Szem-: üvege mögül, tágranyilt vilá- j gos szeméből a félénkség és: zavartság valami .keverékét lehetett leolvasni. Khümetz figyelmesen nézte| az egyszerű külsejű, kicsit i még esetlennek is látszó le-j gényt. ..Falusi lehet” —, gon-: dolta magában. — A neve? — Heinrich Gube —. mord- j ta világosan, tagoltan \szker. I hirtelen felkapva- a fejét. (Folytatjuk) (Ny. E.) Halálhírt olvasni akkor is szívet szorító, fájdalmas érzés, ha személyesen nem ismerjük áldozatát. Az új iraki rezsim embertelen vérengzéséről, a kommunisták és haladó személyek meggyilkolásáról szóló híradások világszerte megrázzák a jóérzésű embereket. S kétszeresen megrázóak az ismerősről, a jóbarátról érkező gyászhírek. Az iraki embervadászatnak pedig ismerős áldozata is van: Muhammed Húséin Abu al- Eis, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. Fiatalon érte utói a megbocsáthatatlan halál; március “-én a bagdadi katonai bíróság jogtalan ítélete alapján kivégezték. Muhammed Húséin Abu al- Eis elvtársat sokan ismerik Pesl megyében: elsősorban a j Csepel Autógyár és a nagyká- tai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet dolgozói, ' akik 1959 telén látták vendégül, mint az MSZMP VII. kongresszusán részt vett iraki pártküldöttség egyik tagját. Ekkor, megyénkben tett látogatása alkalmával, néhány sort írt jegyzettömbömbe. Mivel pártja akkor illegalitásban működött, arra kért: üdvözlő szavait majd csak akkor kö- zöljük, ha győzelemre viszik az iraki nép szocialista forradalmát. Ö már nem érheti meg a győzelmet. De halála még inkább elmélyíti népe gyűlöle- i tét az elnyomók, a forradalom i nevével visszaélők iránt! Ezt írta 1959 decemberében j Muhammed Húséin Abu al- Eis:
