Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1963-03-10 / 58. szám
1963. MÁRCIUS 10, VASÁRNAP Z\J£h'lttn 7 A vácrátóti tündérkert üvegházaiban már pompázik a tavasz Szabó Ambrus Amerikába szakadt magyar kertész — amint néhány héttel ezelőtt már részletesen beszámoltunk, róla —, messze új hazájában, a kanadai Burlingtonban felfigyelt a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti botanikus kertjére, amelyről egy véletlenül kezébe jutott magyar újságból szerzett tudomást. A tündérként leírása honvágyat ébresztett szívében közel félévszázada nem látott régi hazája iránt. El is határozta, hogy mihelyt összegyűjt annyi dollárt, amennyiért megválthatja hajójegyét, hazalátogat, de addig is, amennyire anyagi erejéből telik, hozzájárul a botanikus kert fejlesztéséhez. Levelezni kezdett tehát dr. Ujvárossy Miklóssal, a rátóti kert igazgatójával és bejelentette, hogy amerikai növényritkaságokat küld. hadd gyönyörködjenek ezekben is a kis magyar gyerekek, meg a virágok hazai. barátai. Hamarosan meg is érkeztek az első növényküldemények, köztük egy nagyértekü, többszáz darabból álló kaktuszgyűjtemény, a híres amerikai MamiUána nevű, meg a többi kaktuszcsalád különböző fajtáit, mindegyikből két-két példány. Dr. Ujvárossy Miklós külön helyet biztosított a botanikus kert egyik üvegházában Szabó Ambrus megható ajándékának, amely új otthonában szemlátomást fejlődik, gyarapodik és ma már a ken egyik legvonzóbb látványossága. A/ üvegházak párás, szinte trópusi levegőjében — mit sem törődve a télbe dermedt külső világgal —. teljes díszükben pompáznak az egzotikus virágok, nyílik a ..karácsonyi kaktusz" nászukat ünnepük az orchideák, a fokföldi ibolyák és a növényvilág sokezer többi «'épsége A kanadai magyar kertész kaktuszgyűjtemé nyének mindegyik darabja jegyet kapott, rajta teljes és pontos titulusával. Így várják Szabó Ambrus kora nyárra Ígért látogatását. buL ázacjtj ar Szebbet, olcsóbbat Tervek, gondok Buksza gyár. A legtöbben így titulálják Kistarcsán _ a i Pest megyei Vegyi és kézműipari Vállalat helyi bőrdíszmű üzemét. Mások „ri- dikülgyámak”, vagy táskagyárnak becézik. Akárhogy is nevezik ezt a kis üzemet, egyben valameny- nvien megegyeznek: örülnek néki, hogy itt van, mert másfélszáz embernek már nem kell HÉV-re, vonatra ülni 1 reggelenként munkába menet, helyben megtalálják a j kenyérkereseti lehetőséget. ; Nagy könnyebbség ez, külö- ; nősen akkor, ha még azt is hozzátesszük, hogy a dolgozók legnagyobb része nő, s közülük is a legtöbben csalá- I dós anyák. 1961-ben létesült az üzem j és azóta állandóan növekszik, gyarapszik. Kezdetben havonta 600 ezer forint értéket termeltek, most j hárommillió forint érték megtermelésére képesek egy ! hónap alatt. Szontágh György üzemve- | zető így beszél a jelenlegi I termelésről: — Negyedévenként átlagosan nyolcezer darab pvc női táskát gyártunk a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat rendelésére, belföldre. A múlt évihez képest harminc százalékkal csökkent a meny- nyiség, mivel az alapanyag- ellátás nehézségekbe ütközik. — Exportunk 90 százaléka a Szovjetunióba irányul. Ide elsősorban műbőr és sisal bevásárló táskákat és strandtáskákat szállítunk. — Minőségi reklamáció? — 1 felel a kérdésre. — Nagyon ritkán. Pedig kis tételeket is j gyártunk és szállítunk erszényekből. piperetáskákból, piperegarnitúrákból exportra, j és a belkereskedelemnek egy- j aránt. Ha ilyen jó a minőség, akkor az is érdekes, milyen arányban dolgoznak itt szakmunkások? Az .első osztályú áruk aránya 98 százalékok , Ez a tény indokolja a kér- ; dést. — Csak néhány szakmunkásunk van, a dolgozók zöme ; itt ismerkedett és ismerkedik a szakmával. Ebben a vezetőség is segít. ; Most is indul egy szakmai továbbképző tanfolyam, ame- : lyen négy hónapon keresztül, heti két órában ismerkednek a mesterséggel. Ezenkívül 14 j fiatalt iparitanuló-iskolában képeznek ki. / Nagyon sokat jelent, hogy a szakmunkások szívesen átadják tapasztalataikat. A szakmunkások átlagkeresete kétezer forint havonta, a betanított munkások 1100— 1200 forintot visznek haza. Iparszervezés, termelésfejlesztés. Milyen könnyen leírható szavak és milyen nehéz a gyakorlatban megoldani ezeket a fontos fogalmakat még ilyen kis helyen is. Nemrég telepítették Kistar- csára Budapestről a keretüzemet, amely a táskák fémkereteit gyártja. Már dolgoznak a hajlítógépekkel, peregnek a csiszolókorongok, bár elszívóberendezés még nincs, és rendet sem lehet csinálni, amíg az átalakítási munkálatok tartanak. Zúgolódhatnának. de nem teszik, mert tudják, hogy a jövő tervei éppen úgy megvalósulnak, mint az eddigiek. — Szeretnénk egy galvanizáló üzemet is létesíteni — mondja Szontágh György —, mert így még olcsóbbá tehetnénk a termelést. Olcsóbb anyagból dolgozhatnánk és még a választékot is tovább bővíthetnénk. — S ha már a terveknél tartunk — folytatja az üzemAz igényes vevőknek Látogatás Kistarcsán vezető — hadd mondjam el j azt is, hogy létre akarunk hozni egy szakmunkásokból j álló exkluzív brigádot, amely egyedi bőrdíszműves dara- ; bokát gyárt majd, ha úgy I tetszik, osztályon felüli mi- I nőségben. Azt is elárulhatom,- hogy még az első negyedévben megvalósítjuk ezt a tervet és a táskákat nemcsak külföldre küldjük, hanem itthon is vásárolhatnak belőlük azok az igényes emberek, akik nem szeretik, ha olyan, táskát kell hordaniuk, amilyenből sok van forgalomban. Jó eredmények, érdekes tervek. A raktár azonban még zsúfolt és a raktáros néni úgy nyilatkozik, hogy tönkremennek az idegei, mert jóformán azt se tudja, mi- hol van. Ez is, mint annyi más, a növekedés nehézségeihez tartozik. Biztosak vagyunk benne. hogy valamennyit rövid idő alatt megoldják — közösen, ugyanúgy, mint eddig, F. I. Öt évet kapott a Lottó Áruház és az aszódi üzletek betörője Háromnapos tárgyalás után hirdetett ítéletet a Pestvidéki Járásbíróság Fülöp László, 22 éves pilisvörösvári fiatalember, a Lottó Áruház betörőjének ügyében. Bűnösnek találták ötrendbeli, a társadalmi tulajdon sérelmére visszaesőként elkövetett betöréses lopás, egyrendbeli betörési kísérlet és több rendbeli tulajdon elleni bűntettben, s ezért ötévi szabadság vesztésre ítélték. A fiatalember 1960 áprilisában három és fél évi, börtönbüntetést kapóit “"Via- ' spipló .•• bűncselekményért. Tavaly szeptember közepén a börtönből feltételesen szabadlábra engedték. Átmeneti problémáin úgy akart segíteni, hogy három hét múltán betört a törökbálinti földművesszövetkezeti boltba, ahonnan tíz és félezer forintot vitt magával. Amikor fogytán volt a pénze, betöl t a szolnoki strand- vendéglőbe. Ehhez előzőleg azonban elemelte egy motorkerékpár szerszámtáskáját. Később ö tört be a budapesti Lottó Áruházba. ahonnan táskarádiót, fény! képezőgépet, hat karórát, s rengeteg ruhaneműt vitt el — a bíróság megállapítása szerint — 15 500 forint értékben. Fülöp László járt j az Érdi Földművesszövetkezet irodájában, ahonnan azonban alig néhány forintot zsákmányolt. Végül november elején Aszódon tört be egy éjszaka három helyre: az Állami Biztosító irodájába, az élelmiszer-üzletbe, majd a KERAVILL- ba. Ez utóbbinál Somkután László aszódi lakos észrevette....a-betörést. azonnal jelenlétté a rendőrségnek, így a betörő fiatalembert még hajnalban elfogták. A bíróság súlyosbító körülménynek vette a betörő visszaeső bűnözését és a sorozatos bűncselekményeket. Enyhítő körülményként értékelték őszinte beismerését, hányatott gyermekkorát. s az ebből adódó csökkent erkölcsi ítélőképességét, valamint a rossz családi körülményeit. A védelem és az elítélt j enyhítésért fellebbezett. Az ítélet nem jogerős. , (f. a.) A püspökhatvaniak közmondása tudásukat. Polohány] István brigádvezető és az exportszalag vezetője, Szalai Kálmán jár az élen a szakmával ismerkedő, új dolgozók segítésében. Jól tudják, hogy csak az együttes, jó munka vezethet eredményre, amj a ti- 1 zetésekben is kifejezésre jut, j Püspökhatvanban két do- l logra áhítoznak leginkább az emberek. Az egyik az, hogy akinek dolga van a falu másik felében, az tiszta lábbelivel tehesse meg az , utat, tehát: járdát akarnák építeni. A másik óhaj teljesedése már nem ilyen, egyszerű, mert annak megoldása hem tőlük, hanem a MÁV-tól függ Dr. Ujvárossy Miklós nem hagyja válaszolatlanuJ a kanadai magyar kertész sűrűn érkező leveleit, valamennyire válaszol, beszámol a küldött növényajándék megérkezéséről, fejlődéséről és szeretettel meginvitálta Szabó Ambrust vácrátóti hajlékába (Szöveg: Magyar L., foto: Gábor V.) | — Számát nem lehetne adni annak — sóhajtott Mandur János püspökhatvani vb-titkár — hányszor kértük már, valamiféle rendes hajlékot adjanak a vo- natozóknak. Annak idején a bakterházból kerítettek egy kis helyet, azt mondták, elég lesz ide várószobának. Jó, ha húszán elférnek benne, tőlünk pedig a faluból, naponta pontosan háromszázan utaznak rendszeresen Aszódra meg Ikladra. Gondolhatják, mi volt most télen, a huszonöt fokos hidegben, amikor késett a vonat. — Legutóbb kétszáz aláírással ellátott kérvényt küldtünk be a MÁV-tgazga- tósághoz. Eddig még azt a választ sem kaptuk rá. amit évek óta küldözgetnek: várjunk türelemmel. Mivel mást nem tehetünk, várunk, de mifelénk már olyan mondás járja. hogy mégiscsak gavallérosabb volt az úristen a MÁV-nál. Az hat nap alatt egy világot épített két embernek, ők meg hat év óta háromszáztól sajnálnak egy megfelelő termet. Ha én MÁV volnék, bizony nem hagynám, hogy, ilyen öreg versenytárs mögött elmaradjak! (k. in.)
