Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-08 / 56. szám

! á I a „EN BENN EM —gAI ÖLELI MEG HŐSÉT .. Még 60 éves Mg sem lenne a nagy proletái 'költő, ha az akkori társa­iéi dalmi és politikai viszonyok könyör­telenül össze nem _ törik gyenge ideg­Ms zetű szervezetét, már egész fiata­lon. Az elnyomás világgá kirekesztet­te magából a for­radalmi proleta­riátus nagy költőjét, aki az el­keseredés legsötétebb éveiben is magáénak vallotta a szocia­lista jövőt. December 5-én volt 25 éve, hogy Balatonszár­szón a robogó vonat elé vetet­te magát, hogy véget vessen nyomorúságos életének. Ilyen élet és ilyen halál várt Petőfi és Arany örökösére, kora leg­nagyobb magyar költőjére, az ellenforradalom Magyarorszá­gában. „lm, itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magya­rázat, Sebed, a világ'* — ír­ta Eszmélet című költeményé­ben. Minden különösebb büsz­keség nélkül mondhatta magá­ról, hogy „Rám tekint párt­fogóm, e század” — í ez be is igazolódott. Nem eqy iskolát, gimnáziumot, utcát neveztek el az ö nevéről. Az évforduló alkalmából rendezik a monori gimnazis­ták a József Attila emlékestet, emlékezésül iskolájuk névadó­jára, arra az emberre, aki ma­ga vallotta magáról, hogy egész népét fogja tanítani, nem középiskolás fokon. Az emlékest keretében, amely ma lesz a monori műve­lődési otthonban, este fél 6 órakor, Czíne Mihály iroda­lomtörténész tart előadást. A költő verseit Jancsó Adrienne előadóművésznö tolmácsolja. Bartha Alfonz, a Magyar Ál­lami Operaház művésze ének­li a megzenésített költeménye­ket, Szendrőy Judit zongorakí­séretével. József Attila vallotta egy költeményében: „Énbennem öleli meg hősét az újnak ké­szülő világ” — és ebben a hitében nem kellett csalódnia. Az előadás után az emléktáb­lát, s a gimnázium udvarán ál­ló József Attila szobrot is megkoszorúzzák. Wodiáner Katalin MA: — a járási pártbizottság rendkívüli ülésen tárgyal­ja meg a szőlő- és gyii- mölcsíelspítés problémáit; — este 6 órakor nőnapi ünnepséget rendeznek a gyömrői társadalmi szer­vek a művelődési otthon­ban; — este fél nyolckor a já- , rási művelődési otthonban „Gyermekbünözés, környe­zeti és nevelőhatások” címmel előadást tart Kor­nél Andor. A világ minden asszonyához Mindegy, hogy bölcsőd merre ringott, Budapesten vagy Afrikában, Mindegy, hogy hol élsz a világban — Grönland haván vagy Ázsiában, Bőröd alabástrom vagy ében, Szemed talán mandulaforma — De egy nagy célért egybeforrva, Itt vagy Te is ebben a sorban. Célunk az élet megőrzése, Szívünk a békéért dobog, De míg bárhol is fegyver ropog — Mondd, hogy is lehetnénk boldogok? Míg lomha tankok dübörögnek, S atomfelhőtől szürke az ég. Addig mindig érhet veszteség — Ne<m, nem lehet nyugodni még! Míg elnézed alvó gyermeked — Kezed megrsmeg puha haján. Lehet, hogy ő is tét lesz csupán A gyilkosok játékasztalán? Rajtatok áll vagy bukik minden Hogy lesz-e jövő — lesz-e élet’ Mentsétek meg világ anyái A most növekvő nemzedéket! Bőröd alabástrom vagy ében, Ázsia szült vagy Európa — De egy nagy célért egybeforrva. Itt a helyed — ebben a sorban! Ferenczy Hanna A befizető díjmentes magánközieményei Az elmúlt héten csekket és egy értesítést hozott a posta. Az értesítés szerint „a megyei közlekedési bal­esetelhárítási tanács, a BM megyei rendőrfőkapitányság közrendvédelmi és közleke­désrendészeti osztálya és a TIT Pest megyei szervezete a gépjárművezetői igazol­vánnyal rendelkezők részére az új KRESZ szabályaiból kétszer négyórás tanfolyamot rendez Mikor fel akartam adni a 20 forint részvételi díjat, ak­kor nagyon elgondolkoztam. Először azon, hogy nem de­rül ki a tájékoztatóból: kö­telező-e a tanfolyam vagy csak ajánlatos elvégezni? Furcsa az a kitétel is, hogy „a tanfolyamról való elma­radás esetén a befizetett rész­vételi díj visszatérítésére igény nem tartható.” Furcsa azért, mert talán nem is tudná az ember, hogy kitől követelje vissza a pénzét. Ugyanis a mellékelt csekk­lapon sem a csekkszámla szá­ma, sem a csekkszámla tu­lajdonosának a neve nem szerepel. A befizető neve helyére a 26 562-es szám van ütve. Ezek szerint ez volnék én, a feladó. Viszont az ősz­szeg rendeltetése elnevezésű rovatban ugyanez a szám áll — tehát a feladott pénz ugyancsak engem illet! ön­ként kínálkozik a gondolat, hogy minek adjam akkor a postára?! A hiányosan ki­töltött cselcklap csak meg­nehezítené a posta munkáját! A fentiektől függetlenül, helyesnek tartom, hogy a megye hivatalos és társadalmi szervei összefognak az új KRESZ minél szélesebb kör­ben való ismertetésére. Ma­gam is részt kívánok venni a tanfolyamon már csak azért is, mert értesítés sze­rint, ha kétszer megjelenek az oktatáson, akkor három darab igazolást kapok, szó szerint idézve: „ ... a résztve­vő a megyei közlekedési bal­esetelhárítási tanácstól, a BM megyei rendőrfákapitány- ság közrendvédelmi és köz­lekedésrendészeti osztálytól és a TIT Pest megyei szerveze­tétől a tanfolyam végzéséről igazolást kap.” Szerintem igazolásból egy is elég volna, és már az megért volna egy húszast, ha a tanfolyamszer- vezők nem adtak volna okot ilyen magánközlemény­re ... Tarró József Tavasz akar lenni... — A monori Lőwy Sándor KISZ-szervezet nyerte el a já­rási KISZ vb vándorzászlaját az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban kifejtett ered­ményes tevékenységéért. — Műsoros táncestélyt ren­dez holnap este 8 órai kezdet­tel a vöröskereszt monori szervezete a Vigadóban. — Jelmezbált rendeznek holnap délután 4 órakor a monori vásártéri óvodában. — Kétnapos tapasztalatcse­rére utazik Sima István, Rét­vári Gyula, Végh József: Fo­dor Péter — a járás kulturá­lis tevékenységének irányítói — Kővágóőrsre az ottani ter­melőszövetkezeti művelődési ház munkájának tanulmányo­zására. MAI MŰSOR Mozik Monor: Monte Cristó grófja I- II. (széles), vecsés: Forrongó város (széles). Színház Művelődési ház, Tápiósán: Ta­vaszi keringő. (A Pest megye: Petőfi Színpad előadása, este 7 órakor.) Bármerre is néz az ember, még mindenütt havat lát. Ennek dacára, a sülyi Vi­rágzó Tsz-ben a lelkes ta­gok már a tavasz közeledtét érzik. A központi épület portáján nagy a sürgés-for­gás. Egy méter magasságban széles területre mér nyolc­száz mázsa szervestrágyát te­regettek széjjel. Szabó János és Gönczi Illés éppen most nagy igyekezettel helyezi el a nagyméretű melegágyi ab­lakkereteket. — Jó lombos föld kellene ide — jegyzi meg Szabó bá­csi —, de hát a föld fagya nemigen akar kiengedni. Azonban mi lehányjuk a ha­vat a földről és ha kell, csákánnyal is meglazítjuk a talajt. Kissé odébb Gönczi István és Mészáros Pál fűrészgépen akácfa husángokat darabol széjjel. Sok-sok ezer karó sorakozik már kalitkákba rakva. Bugyi István igen fürgén hegyezi a karókat. — Háromszázat hegyeztem ma ki — mondja elégedetten. — Több mint egy munkaegy­séget kerestem. A magtárban nagy munká­ban találtam Zemen István és Németh Ádám tagokat. Szép, nagycsövű kukoricákat válogattak a zsákokiba. — Morzsolni visszük — mondották —, hogy a vető­mag időben rendelkezésünkre álljon. Azonban nemcsak a tsz udvarán látni mozgást. A há­zak kapuja előtt az emberek lapátokkal, ásókkal lejtőt vágnak a talajba és elégedet­ten nézik, hogy milyen fürgén iramodik tova a szennyes hó­ié, a tél utolsó maradéka. Krátky László — Farsangi karnevált ren­dezett vasárnap délután Gyomron a Kossuth Ferenc utcai és a Pázmány utcai óvo­da. A karneválon nemcsak egyszerű jelmezbemutató volt, hanem a mesealakokat szöveg- mondással is igyekeztek kö­zelebb hozni az apróságok a nézőközönséghez, BESZÉLGETÉS KEREKASZTAL KÖRÜL a nők helyzetéről és problémáiról A beszélgetés résztvevői: CSÖMÖR SANDORNÉ, a járási nőtanács titkára; SEDRÖ JANOS, a járási tanács vb-elnükheJyettesc; CSEH KÁLMÁNNÉ, a földművesszövetkezetek járási központjának munkatársa; BÖDIS PÄL, a járási tanács kereskedelmi felügyelője; DR. HUSZTY KAROLY, a Monor és Vidéke szerkesztő bizottságának tagja MUNKATÁRSUNK: Melyek azok a problémák, amelyek járásunk nőtársadaímát, asz- szonyait ma leginkább foglal­koztatják? CSÖMÖR SÁNDORNÉ: Já­rásunk területén nincs olyan gyűlés, vagy összejövetel, ahol ne kerülne elsősorban sző­nyegre a gázellátás, helyeseb­ben az új gázpalackok elosztá­sának kérdése. Különösen a dolgozó asszonyoknak van szükségük a gázra, hogy ami­kor munkájukból hazakerül­nek, a tűzrakással való bajló­dás nélkül, gázon hamarosan tudnák elkészíteni az ebédet, vagy a vacsorát. Sok panasz hangzik el a kenyér minőségének rom­lása, a súlyhiányok és a rendszertelen szállítás miatt. Kérik az asszonj’ok a háztar­tási gépek kölcsönzésének még szélesebb kiépítését, Mo- noron, Vecsésen, Gyomron Patyolat-felvevőhelyet szeret­nének kapni, hogy a nagymo­sás gondjaitól megszabadul­hatnának. Tsz-asszonyaink- nak igen komoly és súlyos problémáik vannak. Nem ér­zik magukat egyenjogúaknak a férfidolgozókkal, holott a legtöbb tsz-ben a munkák na­gyobb részét a nők végzik. Munkájukat a férfiak nem be­csülik meg eléggé, a vezetésben számukra helyet nem bizto­sítanak. Nem kisebb súlyú az a panaszuk, hogy a nyári nagy munkaidőben gyermeke­ik gondozatlanul maradnak. BÓDIS PÁL: A gázellátás kérdésében, sajnos, nem tu­dok megnyugtató választ ad­ni. Az előzetes kalkulációk szerint ezer lélekre jut majd egy gázpalack. Ez járási vi­szonylatban azt jelenti, hogy a kereken 90 ezer lakosnak maximum 100—110 palack fog jutni, ebből Monor 15 ezernyi lakosa legjobb esetben 20 gázpa­lackot kaphat. Ezzel szemben a járásban több mint 2000, Monoron pedig kö­zel 800 igénylő van. Az elosz­tást a községi tanácsok vb-ja- vaslatai alapján tudjuk talán legigazságosabban lebonyolíta­ni. A kenyérpanaszokkal kap­csolatban felhívjuk a sütővál­lalat vezetőinek a figyelmét, hogy a minőség egyenletessé­gére, a súlyhiányok kiküszö­bölésére gyakoribb ellenőrzés útján nagyobb gondot fordít­sanak, a kenyérszállításokat pedig úgy ütemezzék, hogy a kenyér azonos időben kerül­jön a boltokba és az asszo­nyoknak ne kelljen kétszer, háromszor a pékhez fáradniok, amíg végre a kenyeret meg­kapják. CSEH KÁLMÁNNÉ: föld­művesszövetkezeteink már sok községben foglalkoznak gépkölcsönzéssel. Monoron, Bényén, Káván, Gombán, Maglódon, Nyáregyházán, Pé­terin, Pilisen a mosógépeket már rendszeresen igénylik és igénybe is veszik az asszo­nyok, óránként 4 forintos köl- csöndíj mellett. Ezenkívül Gombán falihenger- és edény- kölcsönzésre. Péterin és Mo­noron porszívókölcsönzésre is be vagyunk rendezkedve. Üllőn 3200 forintos beruházás­sal harisnya-szemfelszedőt is beállítottunk. Akciónkat a la­kosság jobb ellátása érdeké­ben állandóan bővíteni kíván­juk, hogy minél több irányú segítséget tudjunk nyújtani a dolgozó asszonyoknak. A mo­sógépek szállítása okoz egye­lőre némi nehézséget, kis ke­rekes kocsikra volna szüksé­günk, melyeknek beszerzése egyelőre nehézségbe ütközik. Iparkodunk ezt a nehézséget is áthidalni. Kívánatos volna, hogy a nőtanácsok az egyes községekben a háztartási gépek használatával kap­csolatban szervezzenek bemutató előadásokat. Ezekhez a szükséges segítsé­get készséggel megadjuk. A Patyolat-felvevőhely és a für­dő kérdése inkább községi és járási feladat, ez a mi feladat­körünket meghaladja. SEDRÖ JÁNOS: a Patyo­lat-felvevőhely és a fürdő ügyét az érdekelt községi ta­nácsokkal együttesen lehet megoldani. A megoldás alapja a helyiségkérdés. Fontosnak tartom mindkét ügyet és al­kalomadtán napirendre is fog­juk tűzni. Ami a tsz-ek asz- szonyproblémáit illeti, a fér­fiakkal való őszinte szolidari­tásom mellett be kell valla­nom, hogy az asszonyoknak sok mindenben igazuk van. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése terén az első és legnagyobb lépéseket az asszo­nyok segítségével tettük meg. A férfiak nagy része az asszo­nyok befolyására csatlakozott a közös gazdálkodáshoz. A tsz­dolgozók fele ma is nő és nemcsak a könnyű, hanem a nehéz munkában is kiveszik a részüket. Ezzel szemben a tsz- vezetőségekben nem találjuk meg a nőket kellő számban. Járásunk 20 tsz-ében 4300 nő dolgozik, ezek közül 99-nek van különböző kisebb tisztsé­ge. Egyetlenegy brigádvezető nő működik, az üllői Kossut!) Tsz-ben, Béki Ferencné sze­mélyében. Az agronómusok között is egy nőt találunk Ká­ván. Benyó Ilona, aki Káván született és itt szolgálja szak­tudásával a tsz-t. A különbö­ző ünnepi és közgyűlések el­nökségében ugyancsak hiába keressük az asszonyokat, pe­dig munkájukat tekintve ott. volna a helyük. A járási ta­nács befolyásával törekedni fogunk arra. hogy a jövőben a tsz-ck vezetőségében a nők meg­felelően képviselve legye­nek. Persze, az asszonyoknak is meg kell találni a férfiakkal való közös munkához vezető utat. A kisgyermekek nyári elhelyezése és gondozása fon­tos és okvetlen megoldandó feladat. Egyes tsz-ek ezt a kérdést saját hatáskörükben próbálják megoldani, ezeknek a tsz-eknek ez irányban min­den segítséget megadunk. Ott, ahol ilyen megoldás nincs, is­kolai napközi-elhelyezésről, ellátásról kellene gondoskod­ni. A felügyelet esetleg a pe­dagógiai tanintézetek növen­dékeinek nyári gyakorlati munkája keretében volna megoldható. Persze, ehhez or­szágos intézkedésekre volna szükség és büszkék lennénk arra. ha ezt a problémát in­nen, erről a kerekasztal-be- szélgetésről indíthatnánk a megvalósulás útjára. Az itt el­hangzott hasznos és építő jel­legű javaslatok útját a járási tanácsnál a magam részéről egyengetni fogom. Tizenhét év után előkerült az eltűntnek hitt Dani Simon Jóvágású, kemény fiatal­embernek ismerték Dani Si­mont Sápon még a felszaba­dulás előtt. A háború után azonban hirtelen nyoma ve­szett. Még néhány nappal ez­előtt is mint elveszett ember­ről emlékeztek meg. Lakóhe­lyén sokan ismerték őt. A meghallgatott emberek em­lékezéseiből kerekedett ki egy kis portré róla, még a háború előtti időkről: az emlékezések szerint nem na­gyon szerették állandó hen­cegései miatt. Jóban volt a járási szolgabíróval. Látták őt amint nyilas újságokat árult. Ugyancsak nála láttak „kereszteket” is. (Feltehetően az Imrédy-párt kettőskereszt jelvénye volt.) Látták Pesten fegyverrel járkálná, mikor tényleges katonai szolgála­tát teljesítette. Kissé többet tudtunk meg egyik katonatársától: Nagy- feátára vonultak be, keret­tagok lettek egy zsidó mun­kaszolgálatos századnál. Ka­tonás, kemény embernek is­merték ott Danit, aki mint szakaszvezető szolgálatveze­tői beosztásban volt. Ha nem engedelmeskedtek, még a ke­rettagokba is bele-bele rú­gott. Most váratlanul előkerült Dani Simon. De hol volt ed­dig? Dani először azt állította, hogy 1946-ban Romániába ment, majd Törökországon keresztül Ausztráliába me­nekült. Most tért haza. Sza­vai nem mindig fedték egy­mást, többször ütközött el­lentmondásokba. Később aztán bevallotta, hogy csak másfél évet töl­tött testvérénél Romániában, a többi időt a házuknál lévő bunkerben töltötte el. Csak éjjelenként jött fel a szabad levegőre. Több mint 15 évig élt ebben az önkéntes szám­űzetésben. Hogy miért tette, arra nem tudott elfogadható választ adni. Csak felesége és gyereke tudták, hogy otthon tartózkodik. — Azért jelentettem fel, mert már nem tudtam élni ebben a rettegésben — mond­ta felesége. — Mindég azt mondta, hogy ártatlan. Mégis az életét féltette. Én pedig kötelességemnek tartottam védeni őt. Szinte már fél­tem az emberek közé menni. Állandó képmutatás, rette­gés — ez volt az életünk. Hozzánk nem jöhetett be egy ember. Ha hozzám, mint bábához jöttek, férjemnek azonnal rejtőzködni kellett. Pedig már ő is úgy vágya­kozott napfény után. Hosz- szú éveket töltött el a kis kitéglázott bunkerban. Ha megbetegedett, én ápoltam, az utóbbi időbén azonban ál­landóan gyengélkedett. Már azzal a gondolattal foglal­koztam, ha meghal mit te­gyek vele. Jelentsem fel? Hi­szen életében is ettől ret­tegett. Ássam el talán? Egyi­ket sem tettem. Beláttam, hogy nem várhatok tovább. Jelen­tettem. Higgyék el, minden­re elszántam magam. Még a halálra is. Szinte el sem tudom hinni, hogy minden­nek vége. Elhiszik talán, hogy nem vétkes. Az ügyben a nyomozás fo­lyik. Gyarmati Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom