Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

1963. MÁRCIUS 30, SZOMBAT wsr HEcm éfÉívtaii 3 Tudjon róla a tagság Miért panaszkodnak a pnsztavacsi tsz-tagok? KISZ- VÉDNÖKSÉG AZ ÉPÍTKEZÉSEK: „örömmel olvastuk a Pest megyei Hírlap március 3-i számában, hogy munkatársuk községünkben járt. Örömünk teljesebb lett volna, lm még több családhoz ellátogatott volna és egyebek iránt is ér­deklődik __” így kezdődik Bu­d avári Mihályné olvasónk le­vele, amely nyomán ismét Pusztavacsra látogattunk. Ké­sőbbiekben a levélíró arról pa­naszkodik, hogy „a háztáji föl­deket ott adták, ahol... csak tiz-tizenkét zsák kukorica ter­mett. A réteket, legelőket az elmúlt tizenöt év során fel­szántották, de azokat nem fü­vesítették újra. Szalmát nem kapunk sem pénzért, sem trá­gyáért cserében... A háború előtt több mint ezer szarvas- marha volt a községünkben, most meg azt a pár darabot sem tudjuk eltartani...” A felsorolt panaszokon kí­vül még volt egy elgondolkoz­tató mondata a levélnek. „Nem azért írok — folytatódik a le­vél —, hogy valakit is vádol­jak, vagy a munkáját bíráljam, ... de tessék elhinni, kell, hogy valakinek elmondhassuk, ami fáj..Noha a felsorolt pana­szok önmagukban is indokolt­tá tették, hogy újra Puszta- vacsról írjunk, engem e leg­utóbbi mondat késztetett fő­ként utazásra. A Hámán Kató utca 9. szám alatti házban is aziránt érdek­lődtem főként, hogy miért nincs rendszeres fórumuk a pusztavacsiaknak, pontosab­ban, miért hiszik azt, hogy nincs? Panaszaik nagy része helyi keletű ugyan, és o meg­oldás kulcsa is a helybeliek ke­zében van, de fordulhatnak se­gítségért a járási, a megyei, vagy akár az országos szervek vezetődhez is. Amikor hozzánk címezte levelét Budaváriné, lé­nyegében már élt is ezzel a jogával. Többen is összefutottak ér­kezésünk hírére Budaváriék- hoz, főként asszonyok. Érde­kes, baráti hangulatú beszélge­tésbe elegyedtünk. Néhány egyéni sérelmén kívül’ lénye­gében a levélben érintett problémák köré szövődött a szó. — Miért nem mondják el mindezt a tsz-közgyűléseken is? — Már egy éve annak, hogy közgyűlést tartott a tsz. — A tsz-vezetőknek már szóltak? — Tudják azok, kérem, mi­ért kellene elismételnünk ne­kik mindezt? Ha akarnák, te­hettek volna már róla ... — Dehát mi, asszonyok ol- j vassuk az újságokban, meg a j rádióban is halljuk, hogy más- j képpen kell gazdálkodni, mint I ahogyan mifelénk járja. Egy miniszterhelyettes is megírta, hogy nem szabad tönkretenni a háztáji gazdaságokat__ E hhez az asszonyi szókimon- i dó bátorsághoz hozzá tartozik i azonban, hogy a lelkemre kér- j tek: nehogy kiírjam ám a ne­vüket. Egyedül Budavárinét sikerült rábírnom arra, hogy a nevével is kiálljon igazsága mellé. Furcsának tartottam ezt a bátortalanságot, hiszen fe­hér hollónak számít manapság. Nyilván mór hírét vette a tsz-elnök, hogy a faluban járunk, mert igen hallgata­gon foigadott bennünket. Ott ült a szobájában a párttit­kár és az agronómus is. Látszott rajtuk, hogy kedvet­lenek. — Mi is azt várjuk a fel­sőbb szervektől — mondja Juris Ferenc elnök —, hogy segítsenek. nem pedig azt, hogy különféle pletykák után járjanak. — Pletykák? — Persze, hogy azok. Mi is azon vagyunk, hogy legyen több állat Puszrt avacson. Az erdészet­től bérbevettünk háromszáz hold erdörészt kaszálónak, j éppen a pusztavacsiaknak. Ezenkívül 150 hold régi ré- j tét is juttattunk nekik lege- í lőnek. —r- A legutóbbi tanácsülé- , sen — mondja erősítésül ! Kaldenekkét József mező­gazdász — már azt is meg- , tárgyaltuk, hogy mennyi mfi- ; trágyát szórunk ki a rétek- i re és miként szrvezziük meg a gyomirtást. — Mi van az alomszalmá­val? — Na, abban igazuk van nekik. Nincs. Dehél mit te­hetünk mi arról, hogy a régi vezetőség több mint ezer mázsa alomszalmát eladott mázsánként huszonöt fo­rintért. Még a közös is rosz- szul járt ezzel, hiszen har- minc-ötven forintért kellett venni később az istállókba. De legalább kaptunk volna eleget... Elmondta még az elnök, hogy már pásztort is fogad­tak a vacsi háztáji állatok őrzésére és ez is a vezető­ség gondoskodását bizonyít­ja. Eszerint semmi sem igaz abból, amit az asszonyok panaszoltak? Igaz, csak ... Csak nem a tsz mai veze­tőit terheli a felelősség a ko­rábbi hibákért. Tény, hogy két évig nem volt pásztor a faluban, s a háztáji állato­kat nem tudták legeltetni. Azért sem tudták, mert nem volt elegendő legelő. Száz­húszra csökkent a szarvas­marha-létszám a faluban ezerről, mert nem volt ele­gendő takarmány és nem volt alomszalma. Ugyanígy csökkent a sertésállomány is, mert annak sem volt abrak. A falu és az ország érdeke csorbát szenvedett ezzel. Hogyan lehet segí­teni? Amit a tsz vezetősége ed­dig cselekedett, sokat javít a helyzeten. Nyilván a további segítő- készség sem marad el, hi­szen a jó szándékot eddig is tanúsították. Csakhogy őszintén meg kell mondani: nem hibátlanul. Hiba tör­tént abban, hogy mindazt, amit tettek, nem a széles nyilvánosság előtt tették, vagyis az érdekeltek közül ! kevesen tudnak róla. Igaz, az, új,_^szrye££tősé&- j nek a közössel, is sok a | gondja, de a háztájinál' is szorít a cipő. A tagsággal együtt, az asszonyok meg- ! hallgatásával tágítsanak azon | a termelőszövetkezet vezetői! Nagymiklós István i Hogyan dolgoznak, tanulnak, szórakoznak a fiatalok? .1 KÍSr£ Post motjyvi rvyrvhajló biaoítstiga ülése Alekszandr Naszibov: Rejtekhely §z Elbán (63) Így kezdődött számára a háború. S egészen másként végződött. Az orosz frontról rácsos vagonban hozták visz- sza: az ellenség katonáival cimboráit, a háború ellen agi­tált. Elítélték érte. Előbb go­lyó általi halált szabtak rá, de aztán mérsékelték a büntetést. Tekintetbe vették, hogy a Vaskereszt kétszeres kitünte­tettje. Hősiességéért kapta a „plecsniket” annak idején. Tíz esztendőt kellett börtön­ben ülnie. Ott kötötte véglege­sen a sorsát Németország munkásosztályához. Igen. tu­lajdonképpen minden ott kez­dődött ... Mintha ‘egnap tör­tént volna, úgy emlékszik a napra, amelyen amnesztiát kapott, s szabadlábra került. Emmi várta a börtönépüiet előtt. Emmi mindenütt vele volt, még a háborúban is, bár tízezer kilométerek választot­ták el őket. s a börtönben is... Igen, Emmi ott áll. ked­vesen mosolyog, s nyújtja a kezét. Aranyló haja, a szeme, minden olyan rajta, mint az­előtt. Semmiféle égi ragyogás nem kelhet vele versenyre... Azon a napon házasodtak esz- sze. — Emmi! — suttogta ma­gában Schubert, s elszomo- rult a szíve. Emmi már nincs. Soha többé nincs. Megajándé­kozta egy kislánnyal, egy ugyanolyan kékszemü. szőke lobogással, mint ő maga ... De már a kislányt is elragadta tőle a sors. Tél volt, éjszaka, amikor letartóztatták, a családjával együtt. Javában dúlt a máso­dik világháború. Hitler hadse­rege elszenvedte rettenetes vereségét Moszkva és Sztá­lingrád alatt. Abban az idő­ben rontottak rájuk a Gestapo emberei, amikor éppen befe­jezte a párt illegális lapjába írt cikkét. S tíz hónap sinylíí- dés következett egy Prága melletti lágerben. Tíz hónap, amelynek minden napja, szin­te minden órája kínvallatás­sal, a lassú halál gyötrelmeivel telt eL Emmi és a kislány nem bírta ki. ö pedig megszökött. Szere­tett volna legalább hamvainak közelében maradni, de hát az ő élete a mozgalomé. S meg­szökött egy fogolycsoporttal. Olyan emberekkel, akik a sok szennyben is meg tudták ő~'z- ni tisztaságukat, elveiket, s — ami szintén igen fontos volt abban a helyzetben — ere­jüket. Ez alig egy évvel ezelőtt történt. Akkor talál­kozott először azzal a szőkeha­jú, nyílt, világos tekintetű fér­fivel, aki Krause Obersturm­führer neve alatt dolgozott. Egyszer látta — és megszeret­te. Mert van az úgy, nogy csak egy rövid órát beszél az ember valakivel, s nem tudja elfelejteni egy egész életen át!... Bátor ember. Bátor és nagytudású. Schubert ezt azonnal észrevette rajta ;.. — Bamm! — ismét ütött az óla. Fél tíz. Stalecker még mindig nem adott életjelt ma­gáról. Mitévő legyen? Egy v;lágos: tovább nem szabad várnia! Es döntött. Eloltotta a vil­lanyt, s levette az ablakról az elsötétítő függönyt. Kinézett. Fénytelen volt a környék. Az eget felhők borították. Eső szemerkélt. A legmegfelelőbb idő — gondolta. Visszatette az elsötétítő függönyt, s ismét villanyt gyújtott. Felvette az esőköpenyét, s mielőtt még elindult volna, a köpeny kül­ső zsebébe rakta át a pisztolyt. Kilépett az előszobába. Né­hány szót váltott a háziasz- szonnyal, aztán becsukta ma­ga mögött a lakás ajtaját. Elindult, hogy megkeresse Aszkert. Nem hagyhatja ma­gára a bajban. (Folytatjuk) A KISZ Pest megyei vég­rehajtó bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta a Duna- menti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat KISZ- szervezeteinek munkáját. Az ülésen részt vett Németh Gyu­la, a százhalombattai épít­kezés pártbizottságának tit­kára, Komáromi János, a Dunamenti Hőerőmű sze­mélyzeti osztályvezetője. Pé­cseit Béla. a Dunai Kcolaj- finomító Vállalat főmérnöke, Vágó György az építkezés KISZ-bizottságának titkára. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az építkezés eddigi ered­ményeiben nagy szerep jutott a fiatalságnak. s valamennyi terv megvaló­sulásánál tanúi lehettünk az ifjúság jó munkájának. Kü­lönösen említésre méltó az ifjúsági brigádok tevékeny­sége. Nyolc ifjúsági brigád igyekszik elnyerni a szocialis­ta brigád címet. Név szerint megemlítették Döbrei Mihály ácsbrigádját, amely vállalá­sát kivétel nélkül teljesítet­te, 163 240 forintot takarítot­tak meg, s munkájuk minő­sége ellen sem volt kifogás. Megemlítették még Bányai Pál és Virágos János bri­gádját is. Bár a százhalombattai épít­kezésen sok értékes munka- eredményiről lehet beszámol­ni, a végrehajtó bizottság a tartalmas, színvonalas jelen­tés alapján elsősorban a hi­bákról, s azok kijavításának módjáról tárgyalt. Elöljáróban megállapították, hogy a me­gyei operatív bizottság, amely­nek korábban sok érdeme volt a munkaversenyek szer­vezésében, a vállalatokkal való szocialista szerződések megkötésében — az utóbbi fél évben gyengén levékenyke- dgth.Nem r,élt. gtzokkal a le­hetőségekkel, amelyek ren­delkezésre állottak. A régi, jó tapasztalatok, valamint a meglevő . hibák indokolják, hogy sürgősen új életre kelt­sék az operatív bizottságot, s soraiba olyan új tagokat is válasszanak, akik mint mű­szakiak, mérnökök, az épít­kezéseken dolgoznak. Folytatni kell azt a jó kez­deményezést, ami korábban bevált: 38 esetben kötöttek szerződést különböző válla­latokkal. Ezekben olyan köte­lezettségeket vállaltak: mi­lyen határidőre készítsenek el beruházásokat, vagy melyik határidőt tudják lerövidíte­ni. Különös jelentőséggel bírtak a kémény alapozásá­ra, az 50 MW-os gépcsoport alapozási munkájára vonat­kozó kiviteli tervek elkészí­tését rögzítő szocialista szer­ződések. Kedvezően befolyá­solták az M/315 daru határ­idő előtti átadását, az 50 MW-os turbina építési üte­mét. Részletesebben tárgyaltak arról, milyen fontos problé­mák megoldása igényli az if­| júsági munka további javítá- j sát. A zord tél, a kései ta- j vasz az építkezés munkáját ! hátráltatta. Ahogyan azon­ban Komáromi János is el­mondotta, az adott lehetősé- j gekst nem használták ki az építkezéseken. A vizkiviteli műnél teljesen a szabadban dolgoztak, mégis, az időjárás viszontagságai dacára is, határidő előtt oldották meg feladatukat! i Ugyanakkor a vízlágyítónál, j ahol fűtöttek, vagy a sza- : badtéri vezénylőteremnél, a központi épületnél, amelyek­nél az időjárásnak semmi ] vagy minimális befolyása volt — nem teljesítették a ter­vet, jelentős az elmaradás. Arra is felhívták a figyelmet, hogy sokszor a terv végrehaj­tásának minősége nem felel meg a követelményeknek. Elő­fordul, hogy a teremben már a fényesítést, az utolsó simítá­sokat végzik, s alig három óra után ugyanott már falat bon­tanak. Elrettentő példaként említették a kerékpárgarázs építését, amelyre legfeljebb 1967-ben lesz szükség, mégis azzal foglalatoskodtak, ahe­lyett, hogy az üzemmenettel összefüggő tennivalókat vé­gezték volna el. Ugyanakkor munkaerőhiányra panaszkod­nak. A munkaerő-gazdálkodás­nál más hibák is előfordulnak. A napokban az egyik ács arról panaszkodott: vasbetonszerelői munkát végeztetnek vele. Ugyanakkor több vasbeton- szerelőt elbocsátottak: munka­erőfeleslegként. Javítani kell a lakásépítés­nél is, amelynek elkészítési ha­táridejét bizonytalan időre el­halasztották. Nem egyszerűen gazdasági gond ez — hanem családok ügye, hiszen sokan élnek távol családtagjaiktól és ez sok nehézséget okoz. A dol­gozókról való gondos kodást.je­lentené az orvosprobléma megoldása is. Ma már bizo­nyos, hogy kapnak orvost, de | hetek óta azon folyik a vita: melyik szerv vállalja a stá­tuszt?! A KISZ eddig is sokat segí­I tett az építkezésen, s ezután is mindent megtesz, hogy mozgósítsa a fiatalsá­got a takarékosságra: j figyeljenek fel a szanaszét he- j verő anyagokra, ne menjen I veszendőbe tégla, panel, he- | gesztőpálca. Ügyeljenek a minőségi munkára, vállaljanak egy-egy részmunkára is véd­nökséget, kössenek szerződése­ket a vállalatokkal, indítsanak különböző mozgalmakat, szer­vezzenek ifjúsági őrjáratokat. Részletesen beszéltek a vég­rehajtó bizottsági ülésen ar­ról,is, hogy tartalmasabbá kell tenni a szabad időt, a munkás- szállások kulturáltságát növel­ni kell. Felhívni az illetékesek figyelmét, hogy nem mindig értelmezik helyesen a takaré­kosságot. Egy barakkal több, ami szórakozási helyül szolgál­na, nem lenne elfecsérelt pénz, hiszen feltétele lenne a jobban megszervezett művelődésnek, tanulásnak ... Az ifjúság ta­nulni szeretne, — ennek lehe­tőségeit külön bizottság vizs­gálja felül. A Dunamenti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat építkezésénél jelenleg csaknem hétszáz fiatal dolgozik. Ezek­nek 39 százaléka tagja az if­júsági szervezetnek. Az a tö­rődés, az a szeretet, ahogyan a párt- és a KISZ-bizottság fog­lalkozik velük, lehetővé te­szi, hogy a közeljövőben sok fiatal kérje felvételét az ifjú­sági szövetségbe. Így számban j gyarapodva még erőteljeseb- j ben valósíthatják meg mind­azt. amit az ifjúság védnöksé- ! ge jelent hazánk e nagy alko­tásául:-Ebbem az- ■ esetben- ez I nem-má%.»mint nz őszre oltó-, irányzott tervek jóval a tél be­állta előtti megvalósítása. (s. á.) Megemlékezés Juhász Gyuláról — Gödöllői járási könyvtár? — Igen, itt Kovács Sán- dorné könyvtárvezető beszél. — Hallottuk, hogy önök­nél lesz a hivatalos megyei Juhász Gyula emlékünnep­ség. — Értesülésük helyes, való­ban hivatalos megyei ünnep­séggé nyilvánították a mi Juhász Gyula megemlékezé­sünket. — Milyen alkalomból ke­rül sor az emlékünnepségre? — 1883. április harmadikén vagy negyedikén — eldöntet­len még, hogy melyik napon — született Juhász Gyula, a mo­dem magyar líra kimagasló, A KORSZERŰ KÉSZRUHA, DIVATOS, VÁLTOZATOS, MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍT! Divatos férfi felöltők Elegáns tweed szövetből 380,— és 410,— Ft Különleges mintájú szövetből 690,— Ft Fésűs szövetből 1250—1450,— Ft-ig r% 1­LECKEN MINDIG JÓIÚITÖZÖTT forradalmi lelkű képviselő­je. A gödöllői járás — fő­ként Gödöllő — évek óta lelkesen ápolja kultuszát. Já­rási könyvtárunk és irodal­mi színpadunk is Juhász Gyula neve alatt működik. Már régen elhatároztuk, hogy méltó módon emlékezünk meg a nagy költő születésének 80. évfordulójáról. Elgondo­lásunk lelkes visszhangra és támogatásra talált a járási és a megyei szerveknél is, és ennek köszönhető, hogy ter­vezett ünnepünket hivatalos megyei Juhász Gyula em­lékünnepséggé minősítették. — Mikor kerül sor az ünne­pélyes megemlékezésre? — Április ötödikén, délután fél hat órai kezdettel tartjuk meg ünnepélyes megemlékezé­sünket Juhász Gyuláról, a járási tanácsháza dísztermé­ben. A műsor mindenképpen méltó lesz a nagy költő em­lékéhez. Szerettük volna, ha Dutka Ákos. Juhász Gyula utolsó élő váradi Holnapos társa személyesen is részt venne az ünnepélyen. Ezt azonban nem engedi meg a 83 éves költő egészségi álla­pota. Hangját ellenben el­küldi az ünnepségre, mert magnetofonszalagra mondta Juhász Gyuláról szóló ver­sét. — Milyen kiemelkedő ese­ménye lesz még az ünnepi műsornak? — Juhász Gyula legszebb verseit Básti Lajos és Nagy Mariann mondja el az ün­nepségen, míg Vaszy Vik­tornak, a szegedi Nemzeti Színház igazgatójának Juhász Gyula-dalait Mezőfi Tibor operaénekes adja elő. Ma­gyar László pedig előadás­ban idézi fel Juhász Gyula emlékét. (n. i )

Next

/
Oldalképek
Tartalom