Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1963-03-05 / 53. szám
1963. MÁRCIUS 5, KEDD UECvr.t 3 Nemtörődömség - több baleset Figyelmeztető számok az üzemi baleseti statisztikából Szadára is ellátogatnak a rajzpedagógusok konferenciájának külföldi vendégei Az elmúlt években értekezleteken, ankétokon, a napi sajtó cikkeiben, szakfolyóiratokban sok szó esett a munkásvédelemről. Szinte elkoptatott frázissá vált a „nálunk legfőbb érték az ember” jelszó. Mikor először elhangzott, nem volt frázis. Ma sem az, ha nem kezelik formálisan. Sok esetben a munkásvédelemmel kapcsolatos kérdéseket elszürkí- tették a számadatok tömegével, azok állandó sorolásával. Ennek ellenére hadd említsünk bevezetőként néhány számot Rendelkezésünkre áll a tavalyi baleseti statisztika. Ennek adatait kívánjuk összehasonlítani az 1961. évivel. Pest megye területén 1961- ben 4936, míg 1962-ben 5067 baleset történt. A kiesett munkanapok száma 61-ben 87 339, míg 62-ben 87 329 volt A halálos balesetek száma 1961- ben 28, a következő évben 29 volt. A huszonkilenc halálos balesetből huszonegy a mezőgazdaságban következett be. Az egy főre jutó kiesett munkanapok száma 14,4, majd 62-ben 16,1 volt. Az ezer főre jutó balesetek száma pedig ölben 47,4, míg 62-ben 36,1 volt Figyelembe kell azonban vennünk, hogy azoknak a szakszervezeteknek, amelyeknek nincs megyebizottsága, valamint az orvos és pedagógus szakszervezet tagjainak balesetei az 1961-es statisztikában nem szerepelnek, de 62-ben már az ő adataik is bekerültek abba. Így például csak az utóbb említett két szakszervezet 178 balesetet jelentett 1962- ben. Ugyancsak figyelembe veendő, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek 1961- ben még csak szórványosan jelentették a baleseteket, tavaly viszont már rendszeresen. ‘ A termelőszövetkezetek többségének vezetősége nehezen érti meg a munkavédeleiH fontosságát Egyetlen példaként hadd említsük itt az inár- csi Március 21 Termelőszövetkezetet, ahol többek között az elektromos szerkezetek rossz elhelyezése miatt állandóan a halálos áramütés veszélye fenyegetett. Egyik szállítószalagukat az udvar fölött húzódó szabad vezetékről üzemeltették, oly módon, hogy a vezetékről a szigetelést lekaparták, a szállítószalag kábelét pedig a megtisztított helyre kézzel rácsavarták. Zárlat esetén így nincs feszültség- mentesítés, mivél nem iktattak közbe biztosítékot. Ugyanebben a szövetkezetben a tőzegbányában agregát- ról működtettek szállítószalagot és őrlőgépet. Valamennyi elektromos szerkezetet a szabadban, az időjárás viszontagságainak kitéve helyezték el. Az SZMT munkavédelmi bizottsága vezetőjének, Frits Istvánnak mintegy két hónapba került, hogy a vezetőkkel megértesse: sürgős változásra van szükség. Ennek eredményéként a tőzegbányánál külön épületét emeltek az elektromos berendezések számára. Általában a termelőszövetkezeteknél az okoz gondot, hogy a főkönyvelőt — mint az Inárcson is történt — kell elsősorban meggyőzni; teremtsenek anyagi alapot a munkásvédelmi előírások betartására. Az SZMT munkásvédelmi bizottságának a termelőszövetkezetekkel szemben szinte semmilyen kényszerítő ereje nincs, a pénzbirságolás joga sem az övé. Csupán egyet tehetnek: ha véleményük szerint közvetlen életveszély fenyegeti a dolgozókat, leállíthatják a gépet, üzemrészt, vagy más munkát. A pénzbírságok kivetésének joga a termelőszövetkezetek esetében a tanács mezőgazdasági osztályát illeti. Ök azonban igen ritkán, jóformán soha nem élnek ezzel. A kérdéssel kapcso-. latban hasznos két számra emlékeztetni. A mezőgazdaság területén megyénkben 1962- ben 1113 baleset történt, az ezek miatt kiesett munkanapok száma pedig 20 752 volt. Ugyancsak rendkívül sok baleset történik a HVDSZ- hez tartozó üzemekben. Itt is sokszor erélyes intézkedésekre van szükség, hogy a gazdasági vezetők belássák mulasztásaikat. Csak egyetlen példát: a közelmúltban a közvetlen veszélyre való hivatkozással áz SZMT munkásvédelmi bizottsága leállította a PEMÜ alugrafikai üzemét. A leállításról értesítették a könnyűipari minisztert, valamint a Pest megyei Tanács vb-elnökét, mint felsőbb szerveket, akiknek részéről az a javaslat született, hogy az említett alugrafikai üzemet vonják össze Solymáron a PVKV hasonló üzemével. A javaslatot az SZMT nem fogadta el, hiszen a solymári viszonyokat már korábban sem tartotta kielégítőnek, ott átszervezésre lehetőséget nem látott. Éppen ezért, most már a munkásvédelmi bizottság élt olyan javaslattal, amelyet a felsőbb szervek is elfogadtak. Éspedig: létesítsenek Szentendrén, a PVKV új üzemépületében, esetleges hozzáépítéssel korszerű alugrafikai üzemet. Az SZMT munkásvédelmi bizottsága 1962-ben több esetben tett feljelentést az ügyészségnél a balesetek ügyében. A bírósági gyakorlat hiánya miatt azonban kevés bírósági döntés született. Éppen ezért Frits István, a bizottság vezetője, a bíróság és az ügyészség vezetőjével a közeljövőben arról tárgyal, hogy munkásvédelmi szakértői bizottságot hoznak létre. A gondokon csak úgy lehet segíteni, ha a munkásvédelem valamennyi kérdését társadalmi alapokra helyezzük. Az SZMT öt munkatársa, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, önmagukban nem érhetnek célt. A társadalmi segítség jelentősége megmutatkozik a munkásvédelmi őrségek munkájában. Fontos azonban, hogy a vállalatok vezetői, a gyáregységvezetők, művezetők, a munkásvédelmi őr naplóját megnézzék és az abba bejegyzett hiányosságokat megszüntessék. Hiszen a munkásvédelmi őrség mozgalom távlataiban is jelentős lehet. Ezenkívül fontos az is, hogy a tervkészítésben, valamint a műszaki fejlesztési terv kidolgozásában részt vegyenek a vállalatok szak-1 szervezeti bizottságainak képviselői és biztosítsák a munkásvédelemre fordítandó ösz- szegek tervezését is. Számos vállalatunknál még mindig nem készültek el a munkásvédelmi intézkedési tervek. Ezek közé' tartozik például,' hogy csak a legnagyobbat említsük, a Csepel Autógyár. Ezen is feltétlenül változtatni kell. Valamennyi gazdasági, pártós tömegszervezeti vezető tudja, hogy a munkásvédelem rendkívül fontos feladat. Be kell látniuk azonban, hogy ez önmagáiban nem elég. Közös társadalmi ügy ez, amelyet valameey- nyiünknek sajátunknak kell érezni, hiszen a munkásvédelem szorosan összefügg az eredményes termeléssel. Thurzó Tibor TSZ TAGOK! EGYÉNI ÁLLATTARTÓK! Több takarmány, egyszeri fialtatás9 alacsonyabb súlyú süldők átadása az 1963. évi süldőkoca hitelezési akcióban• Az akció keretében az Állatforgalmi Vállalat továbbszaporí- tásra alkalmas kocasertéseket ad hitelbe. A kihelyezett kocát egyszer kell malacoztatni és legalább 3 db 30—60 kg-os süldőt kell átadni az Állatforgalmi Vállalatnak, A süldőkért a fajtajellegtől függően 17,50—18,— Ft/kg vételár kerül kifizetésre. A koca ára 16,50 Ft/kg, mely a szerződés teljesítésekor az átadott süldők vételárából kerül levonásra. Az 1963. május 31-ig kötött szerződések alapján a kihelyezett koca tartásának biztosítására 400 kg takarmány, a koca szaporulatából lekötött minden süldő után további 50 kg takarmány állami áron való megvásárlását biztosítja az Állatforgalmi Vállalat. I Ví/í/í» igénybe a kedvezményeket I Kössön szerződést az 1903. évi kocakihelyezési akcióban 1 Részletes felvilágosítást az Allatforgalmi Vállalat járási ki- rendeltségei és körzeti felvásárlói adnak. Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi Vállalat Néhány lelkes ember kezdeményezésére négy évvel ezelőtt Székely Bertalan falucskája, a Gödöllő szomszédságában megbújó Szada nyári táborozásra hívta meg a magyar rajztanárokat. A község, amennyire erejéből telt, talán egy kicsit még annál is jobban, vendégül látta a jelentkezőket, gondoskodott elszállásolásukról, ellátásukról, mert ezzel is áldozni kívánt a temetőjében nyugvó nagy magyar művész, Székely Bertalan emlékének. A vendégek igen hasznosan töltötték el a szadai heteket, megihlette őket a környék festőisége, az a tá j, amely annak idején a Szadán megtelepedett Székely Bertalan művészetére is olyan mélységesen hatott. A Szadán készült festményeikből, rajzaikból, tanulmányaikból figyelemre méltó kiállítást rendeztek a rajzpedagógusok, ezzel hálálták meg a község vendégbarátságát. A következő évben ismét sátort vertek Szadán a rajz- pedagógusok. Már-már úgy látszott, hogy Székely Bertalan falujában állandó művésztelep létesül, de a harmadik évben, tavaly, a pedagógusok szadai művésztelepét Dunaújváros hívta meg és tagjai számára az egyik általános iskolában rendezett be kényelmes, jól felszerelt alkotóműhelyt. a szadaiakat, hogy rajzpedagógiai és képzőművészeti tagozata május végén háromnapos országos konferenciát rendez tizenkét külföldi (szovjet, lengyel, román, francia, svájci, olasz és UNESCO) vendég részvételével. A konferencia harmadik napján, május 26-án a szak- szervezet vezetősége a vendégeket Szadára viszi, ahol megkoszorúzzák Székely Bertalan sírját, megtekintik a múzeumot és kis ünnepséget rendeznek, hogy a község népe találkozzék a vendégekkel. Ez a találkozó érzékeltetné a dolgozó parasztság és az alkotó művészeik szoros kapcsolatát és dokumentálná azt is, hogy a magyar nép állama mennyire megbecsüli Székely Bertalan emlékét. A bejelentés nagy örömet keltett Szadán. A múzeum vezetősége a községi tanáccsal és a Hazafias Népfrontbizottsággal karöltve azonnal megkezdte a vendégek fogadtatásának előkészítését és a végleges program összeállítását. A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola kertészeti szakköre vállalkozott arra, hogy társadalmi munkában rendbehozza Székely Bertalan egykori kertjét* amelyben a Schulek Frigyes által tervezett és jelenleg múzeumnak berendezett műterem áM. Ifj. Rácz József építész- mérnök pedig a szadai művésztelep tervein dolgozik, valószínűleg hamarosan el is készül vele, és munkáját bemutathatja május végén a vendégeknek. A szadaiak elgondolása szerint a művésztelepen az egyes megyék és megyei városok építtetnének saját művészeik számára egy-egy műteremlakást, amely fölött szabadon rendelkezhetnének, így a művésztelep országos jelleget kapna. A terv tagadhatatlanul nagyon szép, de sikere azon múlik, meg tudják-e szerezni hozzá a felsőbb szervek hozzájárulását és támogatását. M. I* KÖNYVESPOLC Dimiter Talev: SZULTANA A rajzpedagógosok azért nem lettek hűtlenek Szádéhoz. A szadai művésztelep gondolata nem tűnt el végérvényesen, különböző formában gyakran felmerül és remélni lehet, hogy egyszer mégiscsak megvalósul, és Székely Bertalan egykori műterme körül, amely néhány év óta múzeumként őrzi a magyar rajztanítás úttörő mesterének emlékezetét, felépül a művészkolónia. A gondolatot nem ejtette el a Pedagógusok Szakszervezete sem, amit bizonyít a szadai Székely Bertalan Múzeum vezetőségéhez intézett minapi levele is. A levélben a szakszervezet vezetősége arról értesíti A lélekszámúban kicsi, de hősiességben és szabadságsze- retetben a nagy népekkel egyenlő macedón nép életéről ad — a magyar irodalomban első ízben — hírt ez a nagyszerűen megírt könyv, egy nagyszabású trilógia első része. Mi, magyarok, nagyon keveset tudtunk a balkáni népekről mindig, mert a Habsburg-dinasztia gondosan ügyelt az örökös ellenségeskedés fenntartására, az „oszd meg és uralkodj1’ elv érvényesítésére. Pedig ez a kis nép sokban hasonlít hozzánk. Évszázadokon' ke¥ész- tül küzdött az elnyomás ellen, többek között a soksok emberöltőn keresztül tartó török uralom ellen. Bajukat tetézte, hogy a török hódító mellett még ott volt a másik ellenség, a görög is. Az erőszakos görög asszimiláció következménye, hogy az iskolák, az egyház, a szellemi élet görög befolyás alá került, s megbontotta a tanult, képzett emberek és a nép egységét. A közös sors, a törökök elleni több évszázados harct rokonszenvessé teszi előttünk ezt a kis népet, s szívesen ismerkedünk életével, múltjával, különösen, ha olyan kiváló író vállalkozik a macedón nép hősi múltjának ábrázolására, mint Dimiter Talev. (Európa Könyvkiadói Karig Sára fordítása. A kitűnő borítólap Csemus Tibor munkája.) <tm) TÖRTÉNELMET ÍRT KARIKÁS FRIGYES HALÁLÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁRA ngels mondotta Balzac- ról: „Benne élt, szinte benne lélegzett kora áramában, gyakorlati harcaiban; színt vallott és részt vett annak küzdelmeiben, szóval, tollal. Innen jellemének az a teljessége és ereje, amely egész emberré és egész íróvá tette.” Bár nem akarom Karikás Frigyest Balzac mellé állítani, de elmondhatjuk róla is, amit Engels Bal- zacról, hozzá téve, hogy kora harcait nemcsak tollal és szóval, hanem fegyverrel is szolgálta. Erdély kicsiny falujában, Borossebesen született 1891- ben, ahol anyja híres mesemondó parasztasszony, apja pedig tizenháromgyermekes falusi szentlcépfestő. A kis Frigyesre az inaskodás évei várnak, lakatosnak készül s előbb Aradra, majd Budapestre kerül. A fővárosban kerül kapcsolatba a munkásmozgalommal. Egy életre szóló kapcsolat volt ez. 1914-ben besorozzák katonának, és még az év decemberében orosz fogságba kerül. A taskenti fogolytáborból 1916-ban megszökik és Moszkvába megy. Amikor 1917-ben kitör a forradalom, Karikás részt vesz a moszkvai fegyveres felkelésben. Hiteles emlék szerint Karikás Frigyes nagyon büszke volt arra, hogy „beszélt" Leninnel. Ugyanis mint fiatal vörösgárdista őrségen állt a Kremlben és Lenin éppen azon a kapun távozott, ahol Karikás strá- zsált. Lenin ránézett. Karikás zavarba jött és hibásan tisztelgett. Lenin tréfásan megfenyegette, és így szólt; „Ejnye, legény!” S ok nagy és apróbb személyi élmény kötötte öt az októberi forradalomhoz, a a kommunista mozgalomhoz, amely egész éfetének kiapadhatatlan forrása lett. Karikás egy csoport kommunistával tér haza Oroszországból és itthon a Tanács- köztársaságért harcol. A párt többi vezetőjével együtt 1919. február 20-án őt is letartóztatják és a. töloncházból a proletárforradalom szabadítja ki, március 21-én. A Tanácsköztársaság idején a magyar vöröshadsereg 39-es dandárjának politikai biztosaként küzd. A bukás után keserű emigrációs esztendők következnek: Becs, Berlin, London, Párizs, Moszkva. Ez jévekben lakatos, esztergályos, szovjet trösztigazgató, majd hivatásos forradalmárként teljesíti a Kommunisták Magyarországi Pártjának utasítását. 1931-ben hazajön illegális munkára. Egy évre rá Budapesten letartóztatják és a Sallai—Filrst- perben másodrendű vádlottként statáriális bíróság elé állítják. Az embertelen börtönének alatt szívbajt szerez. Szabadulása után. 1935- ben újra Moszkvában találjuk és itt éri a halál 1938- ban. fiatalon, 46 éves korában. Nincsenek hitelesebb és hűségesebb szépirodalmi megemlékezéseink n Tanácsköztársaság honvédő harcairól, mint az 6 elbeszélései. Karikás irodalmi hagyatékában számottevő helyet foglalnak el azok a bajtársai, akikkel együtt harcolt. Kor- bély János, Kömíves-Papp István, Nagy József, Petri Koczka Péter, Tarjáit 1stván és annyi más fegyverforgató munkás- és parasztember élő, s azóta történelmivé vált alakját rajzolta meg az utókor számára. Az 1919-es Tanácsköztársaság vöröshadseregéröl szóló elbeszéléseiből kiérződik a harc igazi lendülete, fórra- dalmisága, a munkások és parasztok alakuló osztályöntudata és főképp az, hogy itt, ebben a hazában akkor valami nagyot és történelmit akartak. Karikás irodalmi hagyatékának legfőbb értéke, hogy olyasvalamit rögzített a magyar életből, ami történelem. Az 1919-es Tanácsköztársaság irodalmi hagyatéka, a Horthy-kor- szak kommunista szemmel látott valósága bizony elég ritka irodalmunkban. Különösen az olyané, amely azon melegében íródott, legfeljebb egy-két év késéssel és magán hordja azt az izzó hevületet, amely az írást élővé. lüktetővé teszi. Tsarikás rohanó élete, szünA télén forradalmi túlfűtöttsége nem engedett időt a túlzott cizellálásra, de semmit sem írt le, amiben ne lenne történelmi mag. drámai konfliktus, igazi cselekmény. Ez forradalmi műveinek legfőbb értéke. író és hivatásos forradalmár volt egy személyben, aki szinte már gyermekkorában felemelte a vörös lobogót a magyar nép és a világ proletárjainak üdvére s akinek kezében ezt a zászlót a múlt iránti gyűlölet. jelenének küzdelmes harcai a jövő boldogságáért lengette — haláláig. Dr. Vígh Károly
