Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

1963. MÁRCIUS 21, VASÄRNAP K«T MFC\ t/í/HflO RAKÉTÁK - ISMÉTELT ŰRUTAZÁSHOZ A JÉG AlA’ÉTAlÉSZAKI-SAKKRA A „FELHOKARCOLO•* ORMAN ~ MIT TUD A VILLAMOS MOTOR ? A RAKÉTA VISSZATÉR Mindeddig csak egyes föld­körüli űrrepülésekről volt szó, s a távolabbi perspektívákban is csupán egy-egy. a Hold fe­lé febocsátott utas nélküli űr- rákéta vagy Hold körüli pá­lyára, esetleg a Vénusz irányá­ba kilőtt automata bolygókö­zi állomás terve szerepel. S lám, most mégis az ismételt űrutazásra alkalmas űrhajók­ról és rakétákról fogunk be­szélni. Vajon nem lesz-e túl sok itt a fantasztikus elem? Felkészülni! — Kilövés! Az ismételt űrutazásra al­kalmas űrhajók megépítése ma még természetesen ábránd, de néhány velük kapcsolatos kérdés máris foglalkoztatja az új tudományág művelőit. Hogy jobban fogalmat alkothassunk magunknak arról, mik is ezek a kérdések, képzeljük magun­kat egy pillanatra az űrrepü­lőtér parancsnoki fülkéjébe. A figyelönyíláson keresztül (amelyet egyébként adott eset­ben a televízió képernyője vagy éppen egy periszkóp is helyettesíthet), egy kilövésre kész űrrakétát látunk a távol­ban. A rakéta ' mellől már odébb tolták sínéin az indítás előkészítéséhez odavitt torony- szerkezetet. A fényesen csillo­gó rakéta méretei impozánsak: mintha egy kisebbfajta felhő­karcoló állna előttünk. Ám ez az egész hatalmas építmény csupán a csúcsán elhelyezke­dő, orr-rész kedvéért készült, ahol az úgynevezett hasznos teher található. Ez a bizonyos hasznos teher lehet éppenség­gel egy mesterséges hold. űr­hajó vagy bolygóközi állomás is. S az egész óriás rakéta azt a célt szolgálja, hogy a raké­tatesthez viszonyítva kicsiny hasznos terhet feljuttassa a világmindenségben előre ki­jelölt célponthoz. A jhprdozó- rakéta ilyenformán, mint ne­ve is mutatja, fontos, de még­is alárendelt .szerepet játszik. De térjünk csak vissza me­gint az űrrepülőtér parancsno­ki posztjára, ahol a számláló katon ásan közli: — Öt... Négy ... Három ... Kettő... Egy... Kilövés! Amint az utolsó szó elhang­zik, irtózatos dübörgés resz­ketted meg a levegőt. Aztán a rakéta szinte lángba borul, majd méltóságteljesen elsza­Mennyi munka és energia enyészik el egyetlen rajtban! Ma még ritkák a kozmikus rajtok, de idővel egyre gyako­ribbak lesznek. S a távolabbi jövőben elképzelhető olyasmi is. hogy például a Föld „part­jainál" a világűr tengerében, lakott. Föld körül keringő bolygóközi állomást rendezze­! nálásáról beszélünk, gondol- | nunk kell arra is, hogy eljön I az idő. amikor mindennapos ' dolog lesz a Föld—Hold—Föld ! vagy a Föld—Mars—Föld uta- ! zás. Nyilvánvaló azonban, j hogy ekkor már egyáltalán nem lesz szükség arra, hogy j minden alkalommal a Föld le- ■ gyen az utazás kiindulópont­nek be. Ehhez azonban az szükséges, hogy rendszeres közlekedés legyen a Földdel (ez kell magához az építkezés­hez, majd az ellátáshoz), egész sereg teher- és személyszállító űrrakétára is szükség van. Nyilvánvaló, hogy előbb- utóbb olyan hordozórakétákat kell építeni, amelyek ismételt űrutazásokra alkalmasak lesz­nek. Éneikül aligha haladhat jó ütemben a világűr meghó­dítása. Sajnos azonban, a hor­dozórakéták megmentése, il­letve ismételt felhasználása nem egykönnyen megoldható feladat. Mindenesetre való­színű, hogy a hordozórakéta megmentésre szánt íókozatá'íh' íékezőrakét'ákai helyeznek majd el (ismeretes, hogy az eddigi űrrepüléseknél a visz- szatérésliez ilyen fékezőraké­tákat is felhasználtak). Elkép­zelhető az is hogy a visszaté­rítendő rakétákat szárnyakkal szerelik fel, mert a szárnyak maguk is fékező hatást fejte­nek ki és biztosítják azt, hogy a rakéta úgy landoljon, mint valami repülőgép. Nem lehe­tetlen azonban, hogy a vissza­térítendő rakétafokozatokon mégsem lesznek szárnyak: kad a földtől, hogy mindörök­re elhagyja ezt a mi bolygón­kat. De VRjon valóban' mind­örökre-e? Csak a hasznos teher hasznos ? Az úgynevezett hasznos te­her tehát feljutott a világűr­be. De mi lesz magával a hor­dozórakétával? A hordozórakéta roppant méretű alkatrészei, fokozatai a levegőben széthullanak, majd \isszaesnek a földre, ahol aztán talán valamelyik tenger mélyén alaktalan tö­megként alusszák majd örök álmukat. S ez az alaktalan tö­meg, ez a holt anyag, néhány perccel vagy órával ezelőtt még technikai csoda, impo­záns építmény volt. Most azon­ban már fel sem ismerni az imént még működő értékes műszereket. gépezeteket, a drága és bonyolult rakétebe- rendezést. Micsoda pazarlás! ! ehelyett például külön e cclra készült felfújható, illetve au- ' tomatikusan felfúvódó, vitor­la alakú szárnyakra függesz­tenék fel a rakétát, illetve egyes fokozatait. A Marsról — vissza is kell jönni... Amikor az űrhajók és a hor­dozórakéták ismételt felhasz­Greesko marsall nagy cik­kében szerepelt egy szerény bejelentés: a szovjet hadi­tengerészeti flotta fő erős­sége a tengeralattjáró flot­ta, ezen belül pedig a nuk­leáris rakétafegyverekkel fel­szerelt atom m eg ha j túsú ten­geralattjáró flotta. Airól, hogy ez a flotta milyen ha­talmas erőt jelent, éppen nemrégiben kaphatott ké­pet a világ azokból a jelen­tésekből, amelyek a Lenini Kemszomol nevű szovjet atommeghajtású tengeralatt­járó északi-sarki útjáról, gyakorlatáról napvilágot lát­tak. Kié az elsőség? ja. Hiszen hogy egy földi pél­dát hozzunk fel: ha valaki TU—104-es repülőgépen uta­zik. a gép az illetőt nem a la­kása ajtajánál teszi le, hanem a repülőtéren, ahonnan buszon vagy taxin jut haza. Miért ne lehetne így a világűrben is? Ez egyébként nemcsak a leg­jobb. hanem valószínűleg az egyedüli lehetséges megoldás is egyben. Ez pedig azt jelen­ti. hogy amikor eljön az ide­je. a Földről rakétataxin uta­zik majd az utas a világűrben, a Földtől több száz kilométer távolságban elhelyezett koz­mikus űrrepülőtérre, ahonnan immár nagyobbfajta „távolsá­gi” űrhajón mehet tovább. Ez elsősorban annyiban előnyös, hogy az ilyen „távolsági” űr­hajó. amely maga nem térne vissza a Földre, nem kényte­len a' légkörben repülni, nincs gondja a fel- és leszállásra, ezért egészen másmilyen le­het. mint a meglevő űrhajók és űrrakétái-e. Háztól házig a világűrben A legnagyobb különbség va­lószínűleg a hajtóművekben lesz, amelyek nem a szokásos folyékony vagy szilárd üzem­anyaggal működő rakétahajtó­művek lesznek. A nem földi, hanem egyes-egyedtil világűr- beli kiindulópontra visszatérő űrhajók hajtóműve valószínű­leg villamos motor lesz. Per­sze, nem közönséges, hanem olyan, amelyben a sugár haj­tóerőt — elektromágneses ha­tásra — a roppant erővel moz­gó elektromos töltésű részecs­kék kilövelése szolgáltatja majd. A számítások szerint csupán az ilyen hajtóművek biztosíthatják, hogy maga a repülés viszonylag kis ener­gia-felhasználással járjon, márpedig enélkül elképzelhe­tetlen, hogy növelni lehessen az űrhajó hasznos terhét, sú­lyát. Sajnos az ilyen elektro- | mos rakétahajtóművek hajtó- j ereje azonban csupán ezreléke a szokásos rakétahajtóműve­kének. ezért a kilövésnél és a leszállásnál nem alkalmazha­tók. Felhasználási területük te­hát csupán a világűr lehet, | j ahol földi hasonlattal élve. ház- j I tói házig bolygóközi űrrepülő- | | tértől űrrepülőtérig hajtják j majd a rakétákat. Kari Gilzin 1 Egymillió-kétszázezer melegágyi ablakot kapnak a termelőszövetkezetek i színű, hogy ez a szokásost csaknem ötszörösen felülmúló I beruházás már a jövő tavasz- j szál érezteti hatását nemcsak I a palántanevelésben. hanem ! lemérhető lesz a zöldségfélék | korábbi piacra kerülésén, eset­leg az olcsóbb fogyasztói ára­kon is. (MTI) . Ezek a jelentések nemcsak azért voltak szenzációsak, j mert egy atom-tengeralattjá­ró hétköznapjáról szóltak, hanem azért is, mert megcá- ; fóliák az amerikai propa­gandának azt az ismert té­telét, hogy az Északi-sark jégpáncélja alatt először j amerikai atomtengeralattjá- ! rók hajóztak. A szovjet köz­leményekből kiderül, hogy közönséges szovjet tenger­alattjárók már jóval a kü­lön e célra épült amerikai atom-tengeralattjárók előtt megjárták ezt a nehéz utat, amiről azonban eddig biz­tonsági okokból nem tör­tént említés. A tények azon­ban tények maradnak akkor is: a Lenini Komszomol ; atom-tengeralattjáró előtt j szovjet tengeralattjárók több minit száz alkalommal ha- | ladtak át az északi-sarki j vizek jégpáncélja alatt — a második világháború idején ottani fedezékükből indul­tak támadásra a hitlerista U-ha.iók ellen. S maga a Le­nini Komszomol is járt már a sarkvidéki vizek alatt ez­előtt az újabb útja előtt, amelyről most a moszkvai Izvesztyija, a szovjet Leg­belsőbb Tanács, Elnökségé­nek kiadásában megjelenő népszerű esti újság kétré­szes nagy riportban számolt be. Hruscsov a támaszpontra látogat Hadd tegyük mindjárt hoz­zá, hogy a Lenini Komszo­mol nem holmi különleges­ség: azt a feladatot, amelyet az Északi-sark felé hajózva teljesített, a szovjet atom­tengeralattjáró flotta bármely másik hajója ugyanígy tel­jesítette volna. Talán annyi lett volna a különbség, hogy ott nem 83 százalék lett vol­na az elsőrendű szakemberek számaránya, mint a Lenini Komszomol esetében, hanem esetleg 1—2 százalékkal több vagy kevesebb, s hogy a le­génység kedvencét nem Rusztam Sangorajevnek hív­ták volna, hanem másként. De bizonyos, hogy annak a másiknak az életútja is olyan jellemző lett volna. mint Sangorajev matrózé, aki most — mert az atom-tengeralatt- járón ilyen szakemberre is szükség van — vegyész a hajón, noha eredetileg trak­torista volt szülőföldjén, a Tatárföldön, aho! egyébként árvaházban nevelkedett... Az Izvesztyija riportsoro­zata bővelkedik az érdekes részletekben. Megtudjuk pél­dául, hogy annak idején Hruscsov miniszterelnök is ellátogatott az atom-tenger­alattjárók támaszpontjára, amely egyébként viszonylag nem túlságosan messze, de mégis pór ezer mérföldnyire fekszik az Északi-sarktól. De megtudjuk azt is, hogy egy alkalommal, amikor a Lenini Komszomol t váratlanul visz- szarendelték a támaszpontra, a hajó a víz alatt óránként több mint 60 kilométeres se­bességgel igyekezett vissza bázisára. északi-sarki útjánál. A szov­jet tengerészeknek már út­juk legelején izgalmas él­ményben volt részük: a nor­vég tengeren az atom-ten­geralattjáró periszkópközel- nyire megközelítette a fel­színt, s ekkor a megfigyelő két ízben is észrevette, hogy a NATO egy őrjáratot tel­jesítő repülőgépe köröz mintegy kétszáz méternyire a vízszint fölött. Az atom- tengeralattjáró mind a két ízben pillanatok alatt alá­merült, úgyhogy a kiváncsi repülőgép nyilván dolgavé- gezetlenül távozott. A Lenini Komszomol útközben talál­kozott személyszállító- és te- herhajókkal is. Ezeket a megfigyelők szintén idejé­ben felderítették s a legény­ség ezeken az eleven „ma­ketteken” hajtott végre néhány fontos gyakorlatot: megállapította a hajók me­netirányát, a tengeralattjáró­tól mért távolságukat, pilla­natnyi sebességükét, felfog­ta rádió- és szikratávíró-üze­neteiket. Néhány nap múl­va megjelentek az első jég­torlaszok, hegyek is, amelyek mintegy 15—20 méternyire nyúltak be a vízbe. Jéghegy a képernyőn A b3. szélességi körön át­haladva a Lenini Komszomol- nak érintkezésbe kellett lép­nie a flotta vezérkarával. Ehhez azonban először jég­mentes vízfelületet kellett találni, hogy a hajó a fel­színre emelkedhessék. A | * szovjet atom-tengeralattjárók j Es KítŰZÍk a Zászlót kitűnő felszerelésekkel ren- | deikeznek a jégtáblák meg­figyelésére. vastagságuk, me­rülési mélységük és utazási amikor igyekeztek megköze­líteni ezeket a távoli széles­ségi köröket. Az Északi-sarki felé igyekvő amerikai ten­geralattjárók útjáról szóló könyvekben részletesen le­írták. milyen , borzalmas kö­vetkezményekkel járhat, ha a sarki jég alatt az irányjel­ző műszerek felmondják a szolgálatot. A Lenini Kom­szomol azonban már régen túl volt a 86., a 87., mnjd vé­gül a 88. szélességi körön is, de a szóvjet gyártmányú műszerek változatlanul kifo­gástalanul működtek. Köz­ben a víz alól több rádió­üzenetet küldtek, gyakorlat­képpen . A szovjet atom-tengeralatt­járó egyre közelebb járt az Északi-sarkhoz. Már beke­rült a hajónaplóba a bejegy­zés: „Áthaladtunk a 89. széles­ségi körön. A tengeralatt­járó fölött 12—15 méteres jégréteg. A víz hőmérsékle­te mínusz 2 fok, a tenger- mélység négyezer méter. Az Északi-sarktól mért távol­ság 60 mérföld.” Aztán, a nagy nap regge­lén a hangszórókban fel­csendült a figyelmeztetés: — Tíz percen beiül átha­ladunk az Északi-sarkon. Ez a tíz perc egész örökké­valóságnak tűnt a tenge­részeknek. Végre a mikro­fonhoz lépett Zsilcov kapi­tány: — Elvtársak! Tengeralatt­járónk most halad át az Északi-sarkon. Aznap a reggeli valósá- i gos kis ünnepség volt. A 1 tósztok után azonban a ka­irányuk meghatározására. Most is bekapcsolták a be­rendezéseket, s a tengeralatt­járó televíziókészülékének képernyőjén megjelentek a jéghegyek, jégtorlaszok szür­kés körvonalai. A közelebb eső jéghegyek < megfigyelésé­re igénybe vették a perisz­kópot is. De így is több óra hosz- szat tartott, amíg 50 méte­res mélységben haladva a felmerüléshez alkalmas vizet találtak. Az atom-tengeralatt- .járó parancsnoka, Zsilcov másodosztályú kapitány itt tizenkét matrózt „partra- szállított” egy közeli jégtáb­lára. A matrózok feladatuk vé­geztével visszatértek a ha­jóra. s a Lenini Komszomol ismét alámerült: ezúttal nyolcvan méter mélyre. Az atom-tengeralattjáró megin­dult az Északi-sark felé, amelytől ekkor már csak 360 mérföldnyire voltak. A feladat most az volt, hogy minél előbb elérjék a sar­kot és ott elzárják az utat „az ellenséges rakétahordozó tengeralattjárók elől, ame­lyek be akarnak törni a Ba- rents-tengerre’”. Mar csak tíz perc... A hajó mind sebesebben haladt. Menet közben kipró­bálták az ii-ányjelző műsze­reket, hiszen általános az a vélemény, hogy ezek a 86. Egy kíváncsi MTO-repiilőgép szélesEégi körön m már fel­mondják a szolgálatot. Ezért például az amerikai atom- tengeralattjárók parancsno- 1 kai bizonytalankodtak is* De maradjunk a Lenini Komszomol drámai fordu- ; latokban bővelkedő jég alatti [ pitány emlékeztette a le- J génységet: — Még sok nehézséggel kell megküzdenünk. Most az a fel- •j adat. hogy megtaláljuk „az ellenséges tengeralattjárókat'’. S megkezdődött a hosszú őrjárat az Északi-sark jég­mezői alatt. A tengeralattjá­ró hol teljesen alémerült az óceán mélyére, hol pedig egészen közel hajózott a felszínhez. szinte „odata- padí” a jégtakaróhoz. Volt; hogy a tengeralattjáró „tel- í jes gőzzel” meginduft afelé; | ahonnan a műszaki megfi­gyelők gyanús hangrezgése­ket észleltek. Volt, hogy a tengeralattjáró órák hosszat I vesztegelt egy helyben: kü­lönleges berendezések tar­tották úgy a hajót. A Lenini Komszomol tel­jesítette a kitűzött felada­tot, majd ismét. cs- ■»zúttal már a másik félteke felől áthaladt as Északi-sarkon. Ezután az atom-tengeralatt­járó ismét „kikötött” egy jégtábla partján: rádió* j üzenetet küldtek a pa- : rancsnokságnak a feladat vég- i rehajtásáról, majd a legény- ; ség a tisztekkel együtt „part- raszállt”. hogy a hosszú út után egy kis mozgásban ke- j ressen felüdülést a szabad le- j vegőn. A szovjet atom-tengeralatt­járó északi-sarki útjának em­lékét nemcsak a hajónapló őrzi. hanem az a vörös szov­jet lobogó is. amelyet a máso­dik sarkvidéki megállásnál tűztek ki a jégtorlaszok közé I a Lenini Komszomol tenge- í részei... S. P. A Földművelésügyi Minisz- > : térium — hosszabb idő után | az idén először — ki tudja elé- j I gíteni a termelőszövetkezeti I kertészek melegágyi ablakigé- ! j nyét. A múlt esztendőben ! 250 000 ablakkeretet osztottak 1 szét az igénylő kertészetek; között, az idén már 1 200 000 j I keret áll rendelkezésre. Való- i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom