Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
1963. MÁRCIUS 3, VAS A RN AR "X/fírlao Egy letűnt civilizáció nyomában Az olajban gazdag Burahi oázisban folytatott régészeti kutatásoknál egy angol—dán expedíció letűnt civilizáció nyomára bukkant. Feltételezésük szerint a területen időszámításunk előtt 1500-ban a városállamok egész sora létezett. Iskola az építkezésen Még a tél uralja a Naszály lankáit, de az ember, aki sebet ejtett a hegy kötésién és gyárat épített a hegy lábánál, nem hagyja magát. Tervezett, és tervét valósággá alkarja tenni. Ha kimondta, hogy NÉPI ELLENŐRÖK - A MUNKÁSSZÁLLÁSON SZÜRKÜLETBE HAJLÓ téli délután van, amikor a két népi ellenőr, K. Béla és E. László útnak indul. Egy órával ezelőtt fejezték be munkájukat az üzemben — egyikük a Pestvidéki Gépgyárban, másikuk a Csepel Autógyárban dolgozik —, s most újabb feladat vár rájuk, a szigetszentmiklósi népi ellenőrzési csoporttól kapott megbízatás. Két munkásszállót látogatnak meg — hogyan élnek az ott lakók, milyen körülmények között, miijén környezetben — erre keresnek választ. Az út első állomásán, Szi- gelszentmiklós egyik földszintes, egyszerű házában nincs szerencséjük. A lakók — szám- szerint öten — még nem tértek haza. Így csak a háztulajdonos kalauzolásával „néznek körül”. Az egész szálló egyetlen szoba, öt ággyal, tűzhellyel, néhány székkel, asztallal, lavórral. Tiszta és gondozott. A Szekérfuvarozási Vállalat dolgozói élnek itt, szinte valameny- nyiük távoli vidékről való. A háztulajdonos — tőle bérli a szobát a SZEFU — elégedett. Csendesek, rendszeretők, tiszteletben tartják a „békés egymás mellett élést”. Véleménye szerint — ha szerényen is —, de rendelkezésükre áll minden, ami szükséges. Tisztálkodási lehetőségük megvan, ha kedvük támad, főzhetnek, vagy megmelegíthetik a hét elején hazulról hozott ennivalót. A „szórakozást” kicsiny j néprádié szolgáltatja, v, de, hát j itt vannak a község szívében, közel a kultúrotthon, a mozi, s szombat-yasárnap rendsze- j rint hazautaznak. A MÁSIK SZÁLLÁSHOZ a ! sinek mentén haladva jutnak j el. Földszintes épület ez is, de sokkal nagyobb, s láthatólag e célra épített. Hát szoba, fürdőszoba, konyha, a folyosón éléskamrának berendezett speciális szekrény. Harmincnyolc HÉV-pályamunkás hétközbeni otthona ez — s tegyük hozzá, nagyon megérdemelt pihenőhelye. Ezekben a hónapokban valamennyien megfeszített munkát végeztek a pályafenntartásnál, s hogy most is így van még, bizonyítják a szobákban száradó csuromvíz kabátok, bakancsok. — Ez az egyik panaszunk — mutat körül az egyik lakó — a ruhák. Látványnak sem szép ez a sok vizes holmi, a levegőnek is árt. Egy helyiség kellene, ahol száríthatunk... Az ellenőrök felírnak jegyzetükbe néhány mondatot, s mennek tovább. Benéznek a fürdőszobába (két mosdókagyló van és két tusoló, elég kevés ennyi embernek), a konyhába (tűzhely, villanyrezsó, étkezőasztal), tudakozódnak a fűtésről, tisztálkodásról. A vélemények nagyjából egyöntetűek. A szobákban elhelyezett cserépkályhák kellemes meléget adnak, tüzelőanyagban nem szenvednek hiányt. Az ágyneműt tizennégy naponként cserélik, á szobákat két takarítónő tartja rendben. Ez ellen nincs is semmi kifogás. A fürdőszobában viszont kicsi a bojler, 312 literes. Azelőtt 500 literesük volt, azt is kevesellték, s amikor elromlott, még kisebbet kaptak. Az étkezés? Közel az autógyár, onnan hozatják közösen három forint harmincért. Sokan viszont a saját főztjükre esküsznek (erről tanúskodik az éléskamra-szekrényen látható hagyma, krumpli, liszt). Végezetük még egy panasz: kevés a szórakozási lehetőség. A pályafenntartásiak ugyanis nem mondhatják, .hogy a község szívében élnek, a szállás odakünn a „periférián” az autógyári IX-es üzemi megálló és a gyártelepi állomás között terül el. S a gyár kul- íúrottbpna nincs is, túlságosan titeászeT a fárasztó munka után nincs kedvük gyalogolni. A rádió kicsiny és rossz, egy televíziót szeretnének. Sokszor szóltak, már írtak is emiatt, ígéretet is kaptak rá, de a várakozás túl hosszú ideig tart, s ők már szeretnének a képernyő elé ülni, KÜLÖNÖSEBB KIFOGÁS a szállás ellen nincs, és ez jó. Az ellenőrök nem „kákán csomót keresni” mentek, s éppen ezért cseppet sem bánják, hogy kevés a jegyzetfüzetükben a felkiáltójel. Ami mégis odakerült, a többi észrevétellel együtt legépelik, aláírják, s továbbítják a csoportnak. S megbízatásuk — amit láthatóan kedvvel és szeretettel végeznek — ezzel véget is ért. A legközelebbi útig ... B. I. Hatbillió kalória és a Duna jege Minden tavasszal, de különösen nagy tél után, rendszeresen visszatérő gondja az országnak, mit várhat a fo- lyóktól? Még sürgetőbb a kérdés, Ha áll a jég a folyókon, és ráadásul vastag hótakaró fedi a vízgyűjtő területet. A legegyszerűbb persze az lenne, ha szép fokozatosan, helyben elolvadna a jég. A befagyott Duna magyarországi szakaszán általában 600 —1000 millió köbméter jég borítja a vizet, sőt 1956- ban ennél is sokkal nagyobb jégtömeg nehezedett a folyóra. . Nem könnyű dolog tehát az olvasztás, mert már ahhoz is 80 kalória hőre van szükség, hogy egy köfo- deciméter jégből nulla fokos víz legyen. A magyar Duna-szakasz jelenlegi jégtakaróját pedig csak több mint hat- billió kalória meleg tüntetheti el. Ezt a sok kalóriát mindig megkapja a jég', hiszen valamikor csak elolvad, de az még soha sem fordult elő, hogy a jégpáncél helyben megvárta volna a vízzéválást l.ozó összes meleget. A jégtakaró, ez a szilárd Istő korlátozza a folyó szabadságát. A víz kénytelen a jégboltozathoz súrlódni, ami lassítja mozgását és ezért mindig megduzzad a folyó, amikor a tetején megáll a jég. Olyan nagy a súrlódás, hogy ha egyszerre leemelhetnénk a jégpáncélt, akkor hirtelen egy métert apadna a Duna. A hóolvadástől megduzzadt folyó azonban maga is összetöri a jeget, bár ez sem olyan egyszerű, mint képzelnénk. A 20—40 centiméteres áradás még csupán hajlít- gatni tudja a rugalmas jégtakarót, és csak 50 centiméteres vagy egyméteres vízszintemelke- dés repesztheti meg, mégpedig a folyó közepén, hosszában. Budapestnél másodpercenként mintegy ezer köbmétex'rel több vizet kellene kapnia a Dunának, hogy egy méterrel emelkedjék a vízállás, és megtörje a jeget. A gyors olvadás viszont többre is képes. Ha a folyó Budapest fölötti szakaszának vízgyűjtő területén egyszerre olvadna el a hótakaró egy centiméteres rétege, akkor már mintegy két méterrel emelkedne a víz. Persze, nem egyszerre olvad mindenütt a hó és a víznek is napokig kell „utazni”, amíg elérheti a fővárost. egy évvel korábban cementet gyárt itt, állni is akarja szavát és dacol a faggyal, hideggel, már számol az olvadással és a víznek is gátakat állít, hogy az ne veszélyeztesse keze munkáját. Az építésben az ember győzedelmeskedett. Kimondta, hogy március 21-én cementet ad az országnak és ha váratlan akadály nem állja útját, meg is teszi ezt. A magyar ipar történetében még nem volt példa rá, hogy rövid három év alatt ilyen modem, hatalmas mű, amely évenként egymillió tonna cementet ad, elkészült volna. Páratlan siker, sőt nyugodtan nevezhetjük bravúrnak is ezt az egyedülálló eredményt. Egyedül nem is lettünk volna rá képesek. Sokat emlegettük, sőt egyik közmondásunk is így szól: összefogásban az erő. S ez nálunk nemcsak azt jelentette, hogy itthon minden érdekelt vállalat és szerv összefogott, hogy az összefogást a KISZ-fiatalok is messzemenően támogatták, hanem azt is, hogy német barátaink a tervezésben, a gépek elkészítésében és szállításában, a szerelésben voltak segítségünkre és segítettek a munkában lengyel és csehszlovák barátaink is. Múlt időben beszélünk, bár még mindig együtt dolgozunk barátainkkal a nagy létesítményen. A múlt időt mégis indokolja, hogy közvetlenül munkaikezdés előtt állunk, s ha valamilyen okból március 21-én nem is adhatna . még cementet az első gépegység, mindössze hetek választanak el bennünket az első rész üzembe helyezésétől. Egyszóval az építés befejező stádiumához jutottunk el. Ahhoz azonban, hogy cementet gyártsunk, nemcsak gyárat kellett építeni, hozzáértő emberekre is szükség van, akik a gyártó berendezéseket kezelik, A szakgárda szervezése sem kis gond! Góríöf Igent Annák ellenére az, hogy hazánkban’ már régen működnek cementgyárak. E régi, kis gyárakban a szakemberek százait képezték ki. Jutna belőlük Vácra is, a DCM-be. Jut is, Csakhogy akármilyen jó szakemberek, ebben az új gyárban az eddig ismert módszerekkel nem sokra mennek. A DCM nemcsak új építmény, de új, modern technológiával termeli majd a cementet. Kézenfekvő tehát, hogy ezt az új technológiát mindenkinek meg kell tanulnia, akár dolgozott már cementgyárban, akár nem. Egyetemeinken, iskoláinkban olyan speciális szakmai képzés, amilyenre itt szükség van, még nem volt. Tehát szabályos iskolát kellett szervezni, ahol az építéssel párhuzamosan tanultak és tanulnak azok az emberek, akik majdan elindítják és üzemeltetik a modem gépeket, berendezéseket. A tanfolyamok szervezésével és irányításával járó, könnyűnek egyáltalán . nem mondható munkát egy lelkes fiatalemberre, Ferencz Bélára, a DCM személyzeti osztályvezetőjére bízták. Szívesen vállalta a felelősségteljes megbízatást. A leendő szakgárda egyhar- madát, elsősorban a leendő vezetőiket, a régi cementgyárakból toborozták. A kiképzést úgy kezdték, hogy az NDK-val kötött megállapodás alapján két-, három- és hathetes időtartamra összesen 47 embert küldtek ki hasonló technológiával termelő, modern német cementgyárakba. Mindenki olyan gyakorlati munkán vett részt, amilyet itthon, a DCM-ben, végez majd. A mérnökök 10—12 fős csoportokban tanultak. Emellett a Szilikátipari Tudományos Egyesület helyi csoportja előadásokat tart a művezetőknek, és azoknak is, akik még nem dolgoztak cementgyárban. Régi cementgyárainkban nem foglalkoztak a szakemberek tervszerű képzésével. A természetes kiválasztódás alapján hosszú idő alatt alakult ki minden Világhírű magyar találmányok szakma törasgárdája. A meggyökerezett embereket a gya-i korlat évei tanították meg ai mesterségre. Az új műnél i nem lehet ezit a módszert; követni. Itt a munka ' nagy részét gépek végzik. Az embernek ezeknek a gépeknek a pontos és hozzáértő kezelését kell megtanulnia. Körülbelül ötszáz embert kell kiképezni. Ez önmagában még nem okozna nehézséget. A gondot az okozza, hogy egy-egy szakmára néhány embert kell megtanítani, mert például baggerkezelőből csak egy-két főre van szükség. Tehát a félezer ember kiképzése rendkívül szerteágazó. Ennek ellenére jó módszert választottak, s az elvezetett a megoldáshoz. Számoltak azzal, hogy az emberek képességei különbözők. Ezért három fokozatú képzést szerveztek. Az első turnusban a gépkezelésre oktatják az embereket. A tanfolyamokon egyesek nagyobb képességről tesznek tanúságot Őket tovább tanítják. megismertetik velük a fontosabb gépcsoportok kezelését. Akik itt is kitűnően helytállnak, azok tovább kerülnek a molnárok és égetők tanfolyamára. Szervezésből tehát jól vizsgáztak a DCM-nél. Iskolát szervezni azonban még nem minden. Tananyagra is szükség volt. Ennél az eddigi építőipari gyakorlatot követték, de mindent át kellett dolgozni a sajátos helyi (követelményeknek megfelelően. Arról is gondoskodtak, gyakorlati legyen az oktatás, mert nem építhetnek arra, hogy majd gyártás közben szerzik meg a megfelelő gyakorlati ismereteket az emberek. Ezt, amint már említettük, az NDK-ban szerezték meg. Kettős haszna van ennek a fontos munkának. Egyrészt kiképzik a DCM szakmunkás és vezetőgárdáját, másrészt megalapozzák a jövő cementipari szakmunkáskép-' zését. Erre pontos tervet dolgoznak ki az itt szervezett iskolák és tanfolyamok tapasztalatai alapján. Az oktatógárda a vállalat mérnökei és technikusai közül került ki. Az oktatók többsége fiatal ember, nagy ■ részük ifjú kommunista. KIS Z -m eg b í za tűsként végzik felelősségteljes feladatukat. Anyagi ellenszolgáltatást alig kapnak. Mégis jó eredményeket értek és érnek el, mert érzik, hogy a tanulás, a tanítás legalább olyan fontos a : DCM-nél, mint az építés. Eddig 350 embert képeztek ki, s mire a mű elkészül, a törzs- gárda kiképzése befejeződik. F, I. Natonek László elektromérnök találmánya a rezgőkonden- zátoros elektrométer. A készülék igen kis energiák mérésére szolgál. A mérhetőség alsó határa a watt quadril- Homod része. A lehetőséget a rezgőkondenzátor biztosítja, niely a mérést szinte energia-felhasználás nélkül teszi lehetővé. A képen Jánosi Attila műszerész szereli a készüléket + + Dr. Magos László orvos találmánya a pletizmográf. A készüléknek az orvosi diagnosztikában van óriási jelentősége, mivel az érrendszer állapotának konkrét vizsgálatát teszi lehetővé. Főleg érelmeszesedés és érszűkület vizsgálatára használják. Egy század köbmilliméter véráramlás változást is ki lehet mutatni (MTI Foto, Tormai felv.) XXXV'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXC Ezen a napon délelőtt fél tizenegykor nem volt ott a szokásos kávé a főosztályvezető asztalán. Csengetett: — Ilonka, kérem, elfelejtette a kávét. Már két perccel elmúlt fél tizenegy. — Nem felejtettem el. — Hogyhogy nem felejtette el? — Nem akartam kávét főzni. A főosztályvezető a csodálkozástól nem tudott szóhoz jutni. Ilonka folytatta: — A munkatörvénykönyv engem nem kötelez arra, hogy kávét főzzek. Es kiment. Kemenes kopogott. — Behoztam az Eximpexim aktáit. A főosztályvezető aláírta ‘és megkérdezte: — Azt hiszem, jó volt ez az elgondolásom. A Kimiért ügyben szerencsés kézzel nyúltam a dologhoz. Nemde? = Neke m különZűrzavar a hivatalban véleményem van. Szerintem sok hiba van a szerződésben. — Miért, mi a maga elgondolása? — Nem fontos, hogy mi a véleményem. Úgyis mindig az törfénik, amit ön elgondol. Akár helyes. akár nem. Kemenes távozása után a hivatalsegéd lépett be. A postát hozta. A főosztályvezetőnek hiányzott a kávé. Éhes is volt. — Kérem — mondta — legyen szíves, hozzon két zsemlét, öt deka sonkát és egy duplát. A poharat fedje be, nehogy nagyon kihűljön a kávé. — Bocsánat — szabadkozott a hivatal- segéd —. tegnap értekeztem a Műanyagtröszt egyik hivatal- segédével. Azt mondta, hogy a hivatal- segéd nem köteles uzsonnáért szaladgálni. Bocsánat, hogy megfogadtam a tanácsot. A főosztályvezető a fejéhez kapott: Mi van ma itt? Amikor azután Mecsekiért telefonált és az azt üzente, hogy sürgős munkát kell befejeznie, amit tizenkettőre a minisztériumba kell eljuttatni, ezért nem tud feljönni, jöjjön le hozzá a főosztályvezető. pulykavörös lett a méregtől és bevett két andaxint. Ö maga ment ki vízért, nem mert Ilonkától kérni. Az éppen telefonált, mikor ő visszaérkezett a vízzel. Ezt mondta a telefonba: — Itt van. de azt mondta, hogy ha ö telefonál. mondjam azt, hogy házon kívül van. Mit csináljak? A főosztályvezető szédülten ment haza, rossz éjszakája volt, és másnap szinte félve ment hivatalába. Ilonka nagyon kedvesen fogadta, pont fél tizenegykor hozta a kávét. Később Kemenes bekopogott egy aktával és áradozva mondta: — Ez a tranzakció bölcs elgondolás volt. Egyike főosztályvezető elvtárs ragyogó ötleteinek. A hivatalsegéd később megkérdezte: — Hozhatom a sonkát ? Látom, kávé már volt. Azután Mecsekinek telefonált. — Nincs sürgős dolga? — kérdezte tőle. — Ha főosztályvezető elvtárs hivat, nem lehet sürgősebb dolgom. Rohanok! Újból a hivatalsegéd jött be. A déli újságot hozta. Az első oldalon színes riport hirdette: „Beszámoló a tegnapi különlegesen különleges világnapról”. Palásti László
