Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

19«3. MÁRCIUS 17. VASÁRNAP PEST ff EGVEI v/f/rfgp yf comáw. kuttúca ősi oitUaua; jj ^ j KARDMŰVESEK Ritka mesterség Kardkévck - világnagyságok Tért hódit a technika Mégis lesz utánpótlás szem pontosan, úgy a negy­venes évek felé lehetett. Győztes asszók magyar karddal — Vívtak-e emlékezetes, győztes csatákat a Baitha- család fegyvereivel? — Nem is egyet. Gerewieh, Kárpáti... Santelli ólasz mes­ter..» A világ legjobbjainak hoea- szú listája. Számtalan nagy­szerű csata a porondon éa sok fehérruhás vivő. Annái nagyobb az ellentét: alig akad. aki ezzel a szakmá­val foglalkozna. — Nem halálra ítélt ez a szakma? — Semmiképp! — s a mes­ter magabiztos mosolya is igazolja. — Itt a feleségem — perfekt! S a két fiam. Előbb más szakmát taníttatok ve­lük. Az egyik elektroműsze­rész, a másik gépkocsisáé­ról ő lesz. — Nem éppen idevágó. — Éppen, hogy az. Hama­rosan megkezdik itt a nem­zetközi versenyeken haszná­latos elektromos tőrök és ta­lálatjelző gépék gyártását Ez már szakmába vágó lesz* nem? Nem sok idő, s kést Ifjú emberrel erősödik a kard- művesek családja. Ezzel együtt őszintén meglep, hogy egy ilyen ritka mesterségű ember nem maradt kisiparos, — Odahaza nem lenne jobb? — Nekem? Nézze csak: kétezerhármat, kétezemégyeí megkeresek. Legutóbb három­ezeregyszáz forint osztalékot kaptam. Én nem akarom a maszek-életet. Nem hiányzik. Ámbár lehetne... Itt még sincs bizonytalanság és nem kell rágódni csipri-csupri gon­don. Asszó egy életen át Jön a feleség. Friss, mo­solygós, és az arcán itt-ott vaspor puderezte halvány foit­— Tudott-e valamit a ken­dőkről, mielőtt ezt a fiatal­embert megismerte? — kér­dem nevetve a mosolygós asszonyt. — Ó-jaj! Kisgyerek karom­tól ismerjük egymást. — Akikor vívtak is. A férfi féloldalt fordított fejjel az asszonyra pillant, s a férjek jó szokása szerint panaszkodik: — Nem vívtunk. Vívód­tunk! — Házasság előtt, vagy utána? Tudatlanságom fölött, mó- kásan-szomorkásan csóválja a fejét és tanulságul ezt fo­galmazza: — Vívódni csak házasság után lehet. — Azaz szaknyelvre for­dítva: asszó egy életen át? — így Valahogy. Persze, ba­rátságos! Ez már- bent fog­laltatik a játékszabályokban. Kell egy kis idő, hogy ezt a tréfás igazságot ki-ki mosolyogva megeméssze. Az­tán jöhet a záró téma. — Mi a vágya? — Vágyam? Mit is mond­jak ... Egy jó nagy halat fogni Ráckevénál! — Mekkorát? — Nagyot. — Mégis? — Úgy harmincöt kilós har­csát — ez éppen kárt térit a sok üldögélésért. Legyen hát ez a búcsúzó: csendet, nyugalmat a vívófegy­verek mesterének és jó fo­gást a horgászparadicsomban. Tóth György — Programvezérlésű vető­gép. A Szovjetunióban a Lu- ganszki Mezőgazdasági In­tézetben egy új programve­zérlésű vetőgépet szerkesz­tettek, amely pontos négyze­tekben vet és minden fé­szekbe megadott mennyiségű magot tesz. Az új gép órán­ként tízkilométeres sebes­séggel dolgozik, s egy trak­torra három vetőgép kap­csolható. ! sasai adtak hajlékot itt Bar- ; tha Aladárnak és asszonya- ! nak. Kévékbe kötött kardod , előttünk, körülöttünk — amer­re nézünk. — Hogy volt ez valamikor': — Berlinben, s Becsben készült a vívókard, amikoi még fiáker járt. Apám hu­szonnégyben kezdte idehaza Huszonkilencben már Ro­mániába szállított. — Aztán? — öt világrész őrzi mun­kánkat — Japánig. Nem sok ember nyilatkozhat így, kétségtelen. De hát € rang nemcsak Fortuna ajándéka. Mi mindent kell tudni a világhír fejében. — Sok szakma ez. Fém­csiszolás, kovácsolás, műkö­szörűs, galvanizáló és drót­szövet készítő. A pengéket, igaz, Szombathelyről, a ka­szagyártól kapjuk, de ezen­kívül kézi munka a markolat előtti kézvédő fémkosár is nem beszélve a sok fara­gásról. ötven, százas téte­lekben nem lehet másként... — Legszebb munkái? — Talán a Párizsban káól- : Irtott minták. Nem emlék­A kard villan, suhint, pen­géje reszketve vágódik egye nesbe a hajlítós után. Romantika, szépség, kaland ez a kard. Páncélos, ne hézkes lovagi tornák, vég vári vitézek, Dumas regény­hősök és Robin Hood. Mind­ez itt reszket a nyugalombt igyekvő, vékony acélon. A romantikát szomjazó fantázií ebből érez valamit, amikoi a sporttá szelídült bajvíváí sisakos versenyzőit látja. De idők, s végvárak múlá­sával nem vész-e ki a kard- | műves mesterség? — Nem sokan műveljük. Az apám él még — 86 éves —, rajta kívül talán egy ember érti. — Az utódok? — Magunkról nem szóltam... Tulajdonképpen örökölt szak­ma. Kilencéves koromtól az apámnál tanultam. — Meddig? — Megtanulni egy emberöl­tő kell. Amikor niég fiáker járt Pest környéki kis község, Gyál egyik hasonlóan kis üze- mecskéje, a vegyes ktsz va­könywel a kezükben sétálnak. Éppen úgy, mint egykor Eminescu, aki nagyon sze­rette ezt a várost, ahol ta­nár, és egy időben az egye­temi könyvtár igazgatója volt. Szeretett kijönni az egyetem kertjébe, ahol a hatalmas cserfa tövében, a kispadon írta örökéletű verseit. A fa ma is áll, rajta emléktábla hirdeti a román nép legna­gyobb költőjének halhatat­lanságát. A kétnapos látogatás után Eminescu fjója alatt a köl- ! tő örökszép verssorai jutnak ! az eszembe: i „A csillagig, amely este kel, az út oly véghetetlen, hogy ezredévek múlnak el, mig fényük ide lebben.” Merengésemből a tolmácsnő szava visszaránt a mába. Men- \ jünk, estére már más vá- j í-osban várnak ránk! így te- i hát búcsúzom ettől a szép, keleties, kissé bizarr város- j tói, ahol a múlt ölejkezik a I jelennel, búcsúzom a jászok j egykori székhelyétől, a román I kultúra bölcsőjétől, Iasi-tói. Gáli Sándor Von Hassel — a váltóőr j nai vitában Franciaország felé | „csúszik". j Von Hassel éppen azokban a napokban érkezett a washing­toni repülőtérre, amikor ezek- : bői a NATO-vitákból amerikai ! belpolitikai vita lett. Rockefel- I ler, a köztársasági párt jöven­dő elnökjelöltje a kormány- politika elleni általános táma- ■ dáson belül lándzsát tört az i „európai atomhaderő” mellett, | hangoztatván, hogy nem le- I hét „kizárni" a NATO nyugat- , európai tagállamait a tömeg- | pusztító fegyverek feletti el- i lenőrzés rendszeréből. Ez a belpolitikai viszály le­hetőséget adott a nyugatnémet l militaristáknak arra, hogy l Von Hassel erélyesebben ves­se fel a nyugatnémet atomfel- i fegyver/.és kérdését a szélsősé- , ges republikánus támadás nyo. 1 mása alatt hátráló Kennedy- ■/ kormány előtt. Von Hassel én­ének megfelelően Washington­éban újra követelte, hogy a é Bundeswehr kapjon taktikai é atomfegyvereket, amelyek fe- é lett maga rendelkezik. Ez ter- ^ mészetesen a gyakorlatban ^egyenlő a tényleges atomfel- ^fegy vérzéssel. Hiszen a „tak- % tikai atomfegyverek” pusztító £ ere je önmagában is óriási. S í ami talán még fontosabb: al- é kalmazásuk lehetőséget adna a é nyugatnémet revanspolitiku- é soknak arra, hogy megkísérel- é jék kiprovökálni egy immár é „totális” atomkonfliktus ki- í robbantását. y ^ A jelek szerint ebben a leg- í döntőbb kérdésben végleges í határozat még nem született. é Ügy látszik azonban. hogy é Hassel bizonyos ígéretet ka- épott — s ennek fejében a é NATO-atomhaderő legfelső é kontrolljával kapcsolatban né- j mi leg eltávolodott De Gaulle- 'tf tói, hangoztatva az Egyesült J Államok döntő szerepét. A £ nyugatnémeteknek juttatandó ^taktikai atomfegyverekért í Bonn nemcsak a párisi kato- {nai kapcsolatok némi lazításá- é val fízétne — hanem dollárok- í kai is. Von Hassel ugyanis be- é leegyezett a fegyverkezési é költségek rohamos növelésébe é — s abba. hogy az amerikai í hadiiDar kapja a ..hagvomá- Jnvos” jellegű nyugatnémet úi- j rafelfegyverzés legnagyobb ! rendeléseit is. : A Bonn—Washington Pár­; beszéd még folytatódik — Li- Ivingstone Merchant, az ame- «rikai elnök különmegbízottja \Bonnba utazott, annyi azon- jban már ma is látható, íhogy a Kennedy- kormány :űjra a stratégia foltozá­sára készül. Von Hassel a I NATO belső válságát és Wa­shington belpolitikai viszályait í kihasználva. arrébblökte a NATO-váltót. Abba az irány­ba. ahol a sínpár végén a nyu­gatnémet atomfelfegwerzés veszélyt jelző vörös lámpája villog. „ katonai stratégiát" dolgozott ki. Ennek az volt a lényege, hogy elutasított minden „kü­lön európai atom-ütőerőt” és az Egyesült Államok feltétlen és egyedüli parancsnoksága alá akarta vonni a tőkés világ egész atompotenciálját. Ez az új stratégia is a felfegyverzés politikájának folytatását kö­vetelte Nyugat-Európától — de úgy, hogy a súlypont a ha­gyományos fegyverekre jus­son. és azokat lehetőleg az -Egyesült Államok szállítsa nagyobb dotlárcsekkek ellené­ben. Ez az új stratégia volt a kiindulópontja az amerikai— francia katonai ellentéteknek. S amikor a krízis csúcsán megkötötték a Bonn—Párizs paktumot — Washingtonban aggódni kezdtek amiatt, hogy Nyugat-Németország a kato­Amikor a bormi Ermekell- kaszárnya új ura. Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter elindult Washingtonba, az egyik nagy nyugatnémet lap vezércikkírója így búcsúztat­ta: .óbban kell megállapodnia, hogy milyen irányba állítsák be a N ATO-vonat sínéinek váltóit A látogatás kölcsönös udva­riaskodások légkörében ért véget és kiadták a szokásos, semmitmondó hivatalos köz- . lecuényt. Ám .a. nyilatkozatok és táviratok szövevényéből vi­lágosán kiderült —. hogy Stra­uss utódjának látogatása a „NATO-váltót" a nyugatnémet atomfelfegyverzés irányába fordította el. Az események megértéséhez mindenekelőtt arra kell emlé­keztetni, hogy Kennedy elnök környezete a közelmúltban „új Merre tart? - Errefelé! Kérés az olvasók felé akár elvont foga­lom), akkor is jó a „felé”, jogom­ban áll, hogy merre megyek; errefelé vagy ar­rafelé. És ha va­laki megszólít, elküldhetem a tanács (illetve a tanáesháza) felé, közölve, hogy a keresett utcát a tanácsháza előtt megtalálja. Befejezésül kö- szönetemet feje­zem ki a pénz­tárnak (nem a pénztár felé!), hogy egyik kollé­gám fizetését nem a kollégám­nak küldte ki, hanem kiküldte a kollégám felé. IffV ugyanis út­közben, míg kol­légám felé ment, lecsaptam a bo­rítékra és most két fizetésből él­hetek március­ban. Meg is mondom Pista bácsi felé, hogy adja hozzám a lányát! S, ha be­leegyezik és fe­lém fordulva közli, hogy gyer­mekét továbbítja felém, akkor örömmel jelen­tem a főszer­kesztőm felé, hogy megyek a boldogság felé. . . . Mert édes anyanyelvűnk makacsul erre ; tart. Errefelé... M. J. szakszervezet fe­lé”, „elküldtük a megyei tanács fe­lé”, „hadd mond­juk meg a fő­könyvelő elvtárs felé” — a hátam borsódzik, ha ilyen kifejezése­ket hallok, vagy jelentésben olva­sok. Ahelyett, hogy „megküld­tük a szakszer­vezetnek" (vagy továbbítottuk a szakszervezetnek), ..elküldtük a megyei tanács­hoz”, „hadd mondjuk meg a főkönyvelő elv­társnak”. Különben — ne értsenek félre! — nem akarom kiirtani a „felé”-t. Mert mehetünk Nagykőrös felé, s ha a barátom a hátam mögött áll. megfordulha­tok (vagy for­dulhatok) a bará­tom felé, ha megjön a ta­vasz, gyakran megtörténik, hogy a nap felé for­dítom az arcom, és „fölfelé megy borban a gyöngy” — mindez helyén­való. Mert ha a szó valódi ér­telmében fordu­lok, bárki felé fordulhatok. És ha valamerre, valami felé ha­ladok (akár biz­tos a cél, akár nem, akár kéz­zelfogható a cél, Ugye, kedves olvasóink, most, hogy nyomtatás­ban látják, s nem hallják, vagy nem géppel írt jelentésben ta­lálkoznak vele, szinte kiböki a szemüket, sérti nyelv érzéküket ez a sehonnai „fe­lé”, amelyről ed­dig már oly sok cikk jelent meg: anyanyelvűnk vé­delmében. Ezeket eláre- bocsátva, kérés­sel fordulok az olvasókhoz: ha tudják, érzik, hogy helytelen a „felé”, akkor ne használják. Ne gyarapítsák ezzel a szóval is azt a nyelvrontó, nyelv csúf ító szó- és kifejezéshal­mazt, amelyet „mozgalmi, hiva­tali zsargon” cím­szó alatt gyűj­töttek össze a nyelvészek. Pró­ba Iják ne csak megérteni, de be­szédükben, írá­sukban gyakorlat­tá is tenni a „felé” és a „-hoz. -hez, -hoz, -nak, -nek” megkülön­böztetését, he­lyes alkalmazá­sát. Próbálják meg. nem nehéz, csak el kell hagyni, el kell fe­lejteni a felnőtt korban felvett rossz szokást. „Megküldtük a épületeik, s ezek közül is ki­emelkedik a kultúra palotája, amely a reneszanszi építke­zés remeke. Háromezer szo­bájában — amelyekben egy­kor a román fejedelmek nya­raltak — most a moldovai kultúra talált otthonra. Itt helyezték el a város mú­zeumait, a tartományi könyv­tárt, a kultúr- és ifjúsági csoportok klubszobáit, a kép­zőművészek, írók, színészek otthonát. Egyébként Iasi-ban működik Románia legrégibb színháza, amely 1847-ben alakult, első igazgatója Va­sile Alecsandri költő, író, drámaíró volt. Most ebben ; az épületben székel az opera és az iasi nemzeti színház. Ezeken kívül a városban még néhány színház —- a többi között zsidó színház is — működi k. Iasi legjelentősebb kultu­rális intézménye az Ion Cuza Egyetem, amely a város szívében fekszik. Sok régi épületével, kertes, nagy ud­varral valóságos várost al­kot. Jelenleg több mint tíz­ezer egyetemista tanul itt. Régen ebben az épületben lelt otthonra a román aka­démia. 1860-ban, amikor a szellemi élet központja Bu­karestbe tevődött át, az egyetem vesztett jelentősé­géből, de a román nép éle­tének felvirágoztatásáért fo­lyó küzdelemben mindig jelentős helyet foglalt el ez az ősi egyetem. A régi falak között élt Eminescu, Románia legna­gyobb költője, s rajta kívül a román népnek még sok, jeles képviselője került irv nen ki. Jelenleg az egyetemnek mezőgazdasági, orvostudomá­nyi, bölcsész és műszaki kara működ*k:-ezei>kívi>l.„-a Roman Tudományos Akadé­miának ” több ' 'fiókja. talált j az épületben otthonra. Az ; egyetem mellett kémiai, , történelmi és nyelvészeti tu­dományos intézet is dolgo­zik. A legnagyobb élményt számomra az egyetem két­millió kötetes könyvtárának megtekintése jelentette. Nem egyszerűen könyvtár ez, hanem múzeum, a régi ro-; mán kultúra kincsestára. A; könyvtárban őrzik az első • latin betűs román nyelvűí könyv kéziratos másolatát, ■ amelyet Brassóban nyomtat-: tak 1580-ban. Iasi-ban nemcsak a régi : emlékekkel ismerkedtem meg,: hanem j a mai élettel : 5 A J is. A város rengeteget szen-í vedett a második világhábo-: rúban, lakóházainak egyne-; gyede teljesen elpusztult, egy-; harmada pedig megrongáló-; dott. Most egész utcasorokat! építenek, szinte újjászületik: a város. A földszintes há-í zak helyén emeletes, modern: lakóházak sorakoznak. Ré-; gebben inkább kereskedelmi; és kulturális központ volt,! munkásosztálya kis létszá-J mű, főleg vasutasokból állt. : Iasi ma már Moldova ipari; központja. Jelentős a vegyi-; és textilipara, élelmiszer- és; gépipara. Épül az új üzleti: negyed is. ! Sétámat egy tágas park-; ban fejeztem be. Dáliák,; kardvirágok, muskátlik, vér-: piros szegfűk sorakoznak a: virágágvakban, rezgő levelű; ezüstnyárfák szegélyezik az í utakat, a sétányokon egyete-: misfták — lányok, fiúk —j Minden népnek van olyan városa, amelynek neve ösz- szeforrott történelmével. A lengyeleknek Krakkó, az oro­szoknak Moszkva, a bolgá­roknak Tmovo, nekünk Buda. A románok ilyen régi vá­rosa Iasi, a román kultúra ősi otthona. Ökori település, a dákokhoz csatlakozott jászok alapították 1800 évvel ez­előtt. A moldovai székhely sokáig a régi feudális román társadalmi és politikai élet központja, háromszáz évig Románia fővárosa volt. Je­lenleg 160 ezer lakossal egyike a Román Népköztár­saság legnagyobb városainak. Este érkeztem Iasi-foa. A nemrégen épült Continental Hotelben szálltam meg. A keleti klasszicista stílusban épült szálló berendezése a legkényesebb ízlést is ki­elégíti. A hotel bárjában török módra készült kávét it­tunk, majd megyacsorráztunk és közben kotnári bor mel­lett hamisítatlan dzsesszt hall­gattunk. Másnap nagyon érdekes em­berrel ismerkedtem meg. Viktor Condurache profesz- szorral, az ókori törté­nelem tanárával, múzeoló- gussal, a kultúrpalota igaz­gatójával. Éppen a napokban érkezett haza Rómából, ahol a múzeumok nemzetközi konferenciáján vett részt. Áradozva beszélt Róma szép­ségéről, keresi az összefüg­gést a két város. Róma és Iasi között. Iasi is hél dombon épült, mint Róma. Ilyen város még csak egy van a világon. Cin­cinnati, az Amerikai Egye­sült Államokban, Ez a sovány, szemüveges fiatalember mindössze 37 éves. Ahhoz az új nemze­dékhez tartozik, amely mohón szívja magába , a . tvkkwngnyt; Apja, még . hároipelemis pa­rasztember volt, ő lásd egye-, temén végzett, a város tör­ténelmével foglalkozik, de nagyon jól ismeri a mai Románia életét is. Sokolda­lúan képzett — hét nyelven ír és olvas. Otthonosan mozog a latin nyelvekben, de oroszul és németül is beszél. Röviden megismertet a vá­ros múltjával, történelmével. Iasi Moldova közepén fek­szik, erdős vidéken. Szinte az egész város történelmi műemlék. Iasi-nak ma is hat­van temploma és kolostora van. Az örmény templomot 1395-ben építették. Szert Mihály templomát Nagy István, a híres moldovai fe­jedelem építtette 1491-ben. A fejedelmi palota — a mai Moldova kulturális központ­ja — 1400^ban épült. Sorra ismerkedem a régi falakkal, az ódon, szürke épületekkel. Felmegyünk a hét domb egyikére, ahol a Ion Creanga kolostor emel­kedik a város fölé. Az át­tetsző, délelőtti napfényben alattunk az egész város. Kí­sérőm elragadtatva mesél lasi-ról és Vasile Alecsandri költőt idézi, aki e város fa­lai között írta legszebb ver­seit. Románul mondja a soro­kat, a tolmácsnő hevenyészve fordít, szinte prózában, de még így is érzem a vers rit­mikáját, dallamosságát. Körülöttünk a sok torony, templom, új bérházak, gyár­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom