Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

narr nr.r.rm g^finrfap 1963. MÁRCIUS 17, VASÁRNAP A HANGNEM i hangnem, ahogy isme- A riiseinkkel, barátainkkal vagy ismeretlen embertár­sainkkal beszélünk, többféle lehet. Függ ez az ügy ter­mészetétől, az ember egyéni tulajdonságaitól,,}- vérmérsék­letétől, intelligenciájától. Egyszóval, van ilyen hang­nem és van olyan hang­nem. Meglehetősen, széles a Skála. Miért van az, hogy a hi­vatalok egy részének hang­neme, ahogy az ügyfeleikkel tárgyalnak, már sokkal kisebb skálájú, mondhatnánk, egy­forma. Az érdességben egy­forma, meg az udvariatlan­ságban. De sokszor a durva­ságban is. S itt már nem az egyes ember tulajdonságai­ról van szó, hanem a hiva­tal vagy intézmény szellemé­ről, a bürokrácia nyelvéről, az ember iránti közömbös­ségről, az ember önérzeté­nek, egyéniségének semmibe­vételéről. H árom levél fekszik előt­tem. Nem nagy idő- ilönb^éggel kaptam három, ás-más típusú szervtől, intíhárom első ízfoen tör­lő hivatalos felszólítás lé- egében jelentéktelen ügy- n, való vagy vélt mulasz­tásom miatt. Ismétlem: első ízben történő felszólítás mind­három. Érdemes tanulmá­nyozni, idézni, összehasonlí­tani ezeket a leveleket Egyik: OTP-tartozásom van, hét évig törleszteni, lakásépí­téshez vettem fel. Az OTP- vel kötött szerződésem ér­telmében minden hónap else­jén kell az esedékes havi részletet fizetnem. Amikor aláírtam, akkor is csodálkoz­tam: nem tudják, hogy el­sején jóformán sehol sem fizetnek? De ha már így nyomtatták a szerződést, ak­kor gyakorlatban kellene a fizetési napokat figyelembe venni, mert kevés olyan em­bert ismerek, aki fizetési nap eiőttig tartalékolja OTP- részletét — az előző fizetés­től. No, mindegy. Az egyik hónapban — miután a család- bab súlyos betegség jelentke­zett, kórházba szaladgálással és egyebekkel telt az idő, egészen a hónap közepéig nem fizettem. Még a hónap el sem telt, kaptam a felszólítást. Elismerem, jogosan, de így: i,Megállapítottuk, hogy , .. köl­csöntartozása esedékessé vált ... törlesztő részletét mind ez ideig nem fizette meg. 'Ezért felszólítjuk, hogy a fenti összeget a csatolt befizetési lep felhasználásával nyolc napon belül egyenlítse ki.. Eddig még elfogadom, de a ■..folytatás már így hangzik: „Ellenkező esetben fényte­lenek leszünk munkáltatóját értesíteni arról, hogy vállalt kötelezettségének nem tett eleget, és intézkedni az ese­dékessé vált, illetve a ké­sőbbiekben esedékessé váló törlesztő részleteknek illet­ményéből történő levonása és átutalása iránt. Fenntartjuk a jogunkat arra is, hogy köl­csönét felmondjuk, és teljes követelésünket Önnel szem­ben végrehajtási úton érvé­nyesítsük." Milyen hangnemben írna az OTP, ha netalán egyál­talán nem fizetnék ki egy részletet? Esetleg feledékeny- ségből, vagy ami még rpsz- szabb, rajtam’ kívül álló okok miatt? S ami meglep, hogy el a hang intézményesítve van az OTP-nél, mert a levél nyomdai előállítású, tehát el­fogadott és jóváhagyott fel­szólító átirat a kedves, ügy­feleknek. Mert -az az (ügy­fél, aki tartozik, ezek sze- rimt mindent kibír! Másik: keservesen felépí­tett negyedik emeleti laká­som fürdőszobájában rosz- szul rakták fel a csempét. A kád szélére csapódó víz a csempék között átszivángott, s folt keletkezett az alat­tam levő lakás fürdőszobá­jának mennyezetén. Kiszállt a helyszínre a házíkezeloség műszaki vezetője, s még az­nap ajánlott levelet kaptam, amelyben többek között ez áll: „... megállapítást nyert, hogy a bérleményéhez tarto­zó fürdőszobát nem rendel­tetésszerűen használja, mi­vel a vizet a fürdőkád és a csempe közé folyatják- a bcrylerból..tlogy hol van itt a rendeltetésellenes hasz­nálat, az örök titok« marad, mert a fürdőkádban fürödni szokás,« s ehhez óhatatlanul víz szükséges, s a csempe is azért kell, hogy a 'víztől véd­je a falat, s ne látványosság­ként díszelegjen a fürdőszo­bában. No, de mindegy. A levél így fejeződik be: „El­lenkező esetben kénytelenek leszünk szabálysértési eljárást Ön ellen folyamatba tenni ■ ■.“ De persze, arról nem szól a krónika, hogy mit tegyen a lakó, ha a ház teteje és a lakása beázik, s a házkezelő- ség -hónapokig sem intézke­dik a sorozatos könyörgésekre, bejelentésekre sem. Mi len­ne, ha egyszer valamelyik lakó írná, hogy ellenkező esetben szabálysértési eljá­rást lesz kénytelen „folya­matba tenni”? Vagy a lakó­nak nincs rá joga? Az per­sze más! Harmadik: speciális célra egy mérleget bérelek a Bel­kereskedelmi Kölcsönző Vál­lalat egyik boltjától. A bér­leti szerződést olyan régen kötöttem, több mint fél éve, hogy egyszerűen — esendő az ember — elfelejtettem a bérlet lejártának határide­jét, ami: másfél héttel ezr előtt volt. Persze, a bolt nem. Kaptam a napokban egy huszonöt soros felszólító leve­let, amelyben többek között ez állj nagyon „udva­rias” megfogalmazásban: ,,... Amennyiben ezen fel­hívásunknak pontosan eleget nem tenne, úgy a bérletet megszüntetjük és minden to­vábbi, külön értesítés nél­kül a társadalmi tulajdont képező eszköz azonnali be­szállítása iránt az Ön költ­ségére intézkedni, egyben pe­dig hátralékos díjtartozása és a beszállítással felmerülő költ­ségek behajtása iránt a tör­vényes lépéseket megtenni leszünk kénytelenek . , Felhívjuk figyelmét, hogyj fennálló szabályzataink és a bérleti szerződés értelmében csak a bérleti díjnak hű--: vonta, előzetesen való meg­fizetése mellett tarthatjuk fenn a bérletet, tehát a jö­vőben mindenkor szívesked­jék az esedékes havi díja-• kát pontosan előre befizetni, nehogy a nemfizetés folytán annak jogi következményeit viselni legyen kénytelen.’’ E >z a felszólító levél is sok- 1 szorosított, tehát a hang ennél a szervnél is intézmé­nyesített. De itt van még egy bökkenő. Az OTP ese­tében még hajlandó vagyok engedményeket tenni, mond­ván, tártozom, nem ugrálok, örüljek, hogy adtak pénzt az építkezéshez. De a Bel­kereskedelmi Kölcsönző Vál­lalat egy kereskedelmi szerv-, s nem szociális intézmény. Ha nem így van, akkor - erről tájékoztatni kellene a kö­zönséget. Ha pedig így van, akkor ugyanolyan udvarias hangot várok, mintha kala­pot mennék vásárolni vala­melyik üzletbe. (Vágy ott sem különb a hang?) Elismerem, hogy sok szél­hámosság történik a köl­csön, vett eszközökkel. Zálog­ba teszik, eladják stb. No. de azért mindenki mégsem gazember. S ha egy szélhá­mos kap ilyen felszólító le­velet, az változtat az ügyön? Ugye, nem! Akkor miért kell törvényes eszközöket és jogi következményeket emlegetni? Úgy érzem, hogy az én ese­temben elegendőnek bizo- nyúlt volna ennyi: „Felhív­juk szíves figyelmét, hogy a mérlegre kötött bérleti szerződésének ideje lejárt. Kérjük, szíveskedjék intéz­kedni ..Körülbelül így ta­nították ezt nekem, tizenöt évvel ezelőtt, kereskedelmi levelezésből, tantárgyként Persze, apróságok ezek. De bosszantó apróságok. Hason­ló ahhoz, hogy bemegy az ! ember némelyik hivatalba, ül a tisztviselő az íróasztal mö­gött, az ügyfél pedig az író- ; asztal’ előtt álldogálva _adja^ elő panaszát De ez még a? jobbik eset bár ez is meg- ? alázó, s méltatlan a szocia- ? lista hivatalhoz. A rosszab- ^ bik eset, amikor be se me-^ íet az ember az irodába, csak £ egy kis ablakon keresztül tár- £ gyalják meg vele türelmet-? len, lélektelen modorban, ta- ? Ián éppen legfájóbb baját, ff A kis ablak például a la-^ káshivataloknál dívik nagyon,^ pedig oda ugyancsak súlyos? bajaikkal mennek az embe- ? rek. S vajon a Ids ablak szellemétől megnyugvást, biz- ^ tatást, együttérzést kapnak? ^ Nem hiszem. ^ M ondom, apróságok ezek. ^ De milyen bosszantó ap-^ róságok, amelyek megkese- ^ ‘ríthetik az ember szája ízét, ^ s rontják, a sokszor hangozta-? tott szocialista humanizmus? hitelét, a hivatalok és más? szervek tekintélyét. Egysze- ^ rűen a szocialista együttélés^ kérdése ez. S ma ón ka-^ pok udvariatlan levelet, hol- ^ nap más. De sokan kapnak.? És sok embert bosszantanak. ? Pedig egf kis tapintattal, in- fj telligenciával, az emberek, az^ egyszerű „szürke’* ügyfelek ^ iránti nagyobb ’emberi meg- ^ becs üléssel meg lehetne ^ szüntetni minden hivatalban, | minden szervnél, minden in-jj tézménynél. S ettől még nem ^ lenne több az olyan szórako- zott és feledékeny, késedéi-^ mes ügyfél, mint — mea cul- ^ pa — én vagyok. £ Tenkely Miklós * TARKABARKA v\X\\\\\\\N\>ő\\V Ki mond nagyobbat? Anita Eckberg, a világszerte híres svéd filmszínésznő a fel- vétel szünetében egy kezdő ^ filmszínésznővel beszélgetett. 4 A fiatal színésznőpalánta — enyhén szólva — felvágott, 4 amikor ezeket mondta: J — Tudod, kedvesem, a brü- liánsaimat kizárólag ammó­niákkal, a rubinjaimat vörös­borral, a zafírjaimat tejjel, a smaragdjaimat pedig whisky- jj vei mosom. Te hogy csinálod? — Sehogy — válaszolta ha­nyagul Anita Eckberg. — Ha az ékszereim bepiszkolódnak, egyszerűen eldobom őket. .wwwwwwww. Maria Christina Gaioni, az olasz filmgyártás sokat ígérő új csillaga Rácz Lilla: Köszönet Vitéz Mihálynak A füzek zsenge fátyla alatt jószagú, májusi szél szalad, s a viz fölé hajló lombokon, folyam tükrén, vizen, fodrokon, hárfázva, álmodva muzsikál, s pihegve pihen a délután. Csend. A fák alatt senki se jár, • csak puha pázsiton ifjú pár. A lány szépséges büszke virág, az ifjú halvány, de csupa láng, " s míg ajkán tündöklő sző fakad, nincs nála senki gazdagabb: „Júlia, Lia... szép tulipán...” Lelke fénylik ott a'gliŐrian, mit szőtt a kedves feje fölé ki tán sohasem lehet övé. Dadogva tör fel ajkán a név: ♦ „Júlia... Lia...” csorog, mint méz, — „Lilim, Lillám...” •— tán érzi a lány, hogy ez a szegény, sovány Mihály most ércbe, kőbe, gránitba vés, s műiden mit más adhat oly kevés! „Lilla... Lillám ...” költemény e szó, lágyan lengő, édes, villanó, napfényt sugárzik, holdfényt szitál, szárnya már szinte az égbe jár... Lilla köszönt most Vitéz Mihály, százhatvan évnek messze távolán, Lilla, kinek te adtad nevét, kinek egyetlen kincse e név s kire drága örökül maradt sok fénylő versed, kincses szavad. ^ Franciaországban újra meg' ^ filmesítik a Kék angyalt, Mar- ^ lene Dietrich egykori hires | szerepét, ezúttal May Britt játssza. ? .WWWWWWVÍ Maugham a házasságról 4 4 Sommerset Maugham, a vi- 4 lághírü. angol író a házasság- 4 gal kapcsolatban hozzá tnté- ^ zett kérdésre így fejelt: ■ 4 — Sok nő számára a házas­4 ság nem más, mint a repülő* 4 gép számára a fölszállás. A y 4 férfiak számára — kényszer- 4 leszállás. | 4 Mansfield és a férfiak 4 Jayne Mansfield amerikai 4/ filmszínésznő a Wooman ci- 4 mű folyóiratnak adott nyiiat- ^ kozatában ezt mondotta: 4 — Amíg nőtlenek, a férfiak 4 szakadatlanul arról beszélnek} 4 hogy milyen puha á szivük. 4 Ha megnősülnek, szüntelenül 4 az epekövüket emlegetik. Yladan Desnica: Ük vl Igazság (Utcai jelenet) Lan.ielentések közűik, hogy a kisíAmek idei nem- ■ zetközi versenyén An.be JB&baja Itigoez’.äv filmren­dező Igazság’: cimű kisfilm- je kapta a Skisfilmefe ka- ! tegóriájának Jelső diját. A { díjnyertes : kisülni Vladan ; nesnie».' a’ kiváló horvát író alábbi noveliaszövege alapján készült. I JÓ NÉHÁNY ESZTENDEJE, egyva­; sámap délután, hosszú városi (sétáról hazatérőben vissza- (taszító látvány szemtanúja \ voltam: az út közepén egy í férfi könyörtelenül ütötte- $ verte a feleségét. A férfi ar- cán bősz, valósággal állati kifejezés ült Hajánál fogva 5 ragadta meg a szerencsétlen ínőt,, s ide-oda jáncigálta az J úton, míg végül is a boldog- í tálán asszony elterült a föl- £ dön; a férfi most még irgal- ^ matlanabbul ütötte-verte, J ahol érte: a szemén, a szé­li ján, ügyet sem vetve arra, i hová üt... Olyan hatással ? volt rám ez a látvány, hogy s szinté felfordult a gyomrom. i Legszívesebben azonnal rá- i rohantam volna a férfira. Ez í a merő könyörüietességből fa­ji Radó dühroham annál he- ? vesebb lett volha. minél na- ^ gvobb volt a könyörületes- ? ség: a könyörület érzése pe­Az elkövetkező hetek bemutatói között szerepel a Félúton című, falusi tárgyú új magyar film. Két főszereplője Pécsi Sándor és Szirtes Adam dig oly nagy volt, hogy min­den bizonnyal eszeveszettül vetettem volna rá magam, kímélet nélkül ütöttem-ver- tem volna, a száján, a sze­mén, ügyet sem vetve arra, hol érem. Arcom pedig min­den bizonnyal ugyanazt a bősz, egyenesen állati kifeje­zést öltötte volna magára, mint amilyent a férfi ar­cán láttam; s ettől a bősz arckifejezéstől valószínűleg senki sem ismerte volna fel indítékaim nemességét. Ekkor" azonban egy pilla­natra sok-sok elhamarkodott cselekedetem villant eszembe s ez a gondolat egy cseppnyi kétséget hullajtott fellobba- násomra és tüstént lefékez­te készségemet, hogy ember­baráti közbelépésre szánjam magam. Minden bizonnyal ilyen irányban hatott rám egy másik szemlélő, egy telt képű, középkorú, sárgásán ragyogó szőrzetű emberke jelenléte is, aki bizonyta­lan kis mosollyal, nyugod­tan szemlélte a jelenetet. Emlékszem, kényelmes kö­zönye első pillanatban utál- kozást váltott ki belőlem. De nyomban' ezután ugyan­azt tettem, mint ő, zsebre vágtam a kezem s így szem­léltem tovább a látványt. Mint tudjuk, a példa ellen­állhatatlan hatással van ránk. Legtöbb esetben (legyünk őszinték) a másik embert os­tobábbnak látjuk magunknál. Ezt a hibánkat azonban tüs­tént megváltjuk azzal, hogy valójában példáját követjük, így tehát lefékeztem magam és lecsillapultam. De mihelyt' lecsillapultam, máris meg­szólalt bennem ama jól is­mert „másik érzület”, az, amelyik fontolgat és kétsé- geskedik. Régesrég mélységes meg­győződésem, hogy az igazsá­gosság alapvető feltétele — a fantázia. Hogy igazságos bírák' lehessünk, feltétlenül ismernünk kell ama dolgok hátterét, indítóokait, össze­függéseit és körülményeit is, amelyekről ítélkezni aka­runk. Mielőtt ítéletet mon­danánk, az a kötelességünk: ne hagyjuk félrevezetni ma­gunkat az első benyomással, a dolgok külsőleges felbuk­kanásával: ki kell vizsgál­nunk a rejtett okokat, a szükségszerű körülményeket, a hibák és ellenhibák hosszú láncolatát; be. kell bújnunk annak a lánynak a bőrébe, akiről ítélkezünk, meg kell keresnünk a bonyolult csomó végét. ARRA GONDOLTAM: nli minden­féle hibáit, mennyi rosszat követhetett el ez a nő a fér­jével szemben? Ki tudja, mi mindent tett, milyen ál­dozatokat hozott az a férfi a nőért; milyen sokat’ tűrhe­tett, mennyi mindent meg­bocsáthatott neki és meny­nyit szenvedhetett? Ki tudja, milyen szemérmetlenségig, milyen cinizmusig jutott el ez a nő lejtőre siklott út­ján? , Talán afféle bestiális anya ez az asszony, aki faképnél hagyta torokgyík­ban fuldokló gyermekét, hogy a szeretőjével találká­ra menjen. S ebben az eset­ben nem vétkes vajon azért is, hogy a férjét ilyen csúf in­dulatkitörésbe taszította, ebbe a baromi helyzetbe juttatta? S vajon ebben az esetben, bármennyire is visszataszító, végeredményben emberileg nem érthető-e ennek a férfi­nak az indulatkitörése? S va­jon — ha így áll a helyzet — nem végtelen igazságtalanság­nak tekintené-e ez az ember azt, hogy az asszony pártját fogjuk s beleavatkozunk a do­logba? — Igen, igen jól tet­tem, hogy nem léptem Köz­be. Mialatt azonban én így elmélkedtem, az ütlegek pe­dig tovább záporoztak, egy harmadik járókelő tévedt ar­ra: jól megtermett, göndör hajú fiatal ember, hosszú haj­fürtökkel, kék dzsömperben, hóna alatt teniszrakettel. Egyetlen pillantással felmér­te a helyzetet: megvető te­kintete végigsújtott rajtunk, passzív nézőkön, s minden fölösleges kérdezősködés nél­kül máris rávetette magát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom