Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-19 / 41. szám

1963. FEBRUÁR 19, KEDD wrr ettem TK^&t4tm 3 Közös erővel a szebb holnapért Választási nagygyűlés Püspökhatvanban Szavalóverseny - tanulságokkal Mint annak idején megír- [ tűk, felső Galga völgye Ke- j lett Ferencet, a megyei fca-1 nács elnökét jelölte az or­szággyűlési képviselők listá­jára. Választóival szombaton találkozott ismét Keleti Fe­renc — amikor Püspökhat- vanfae látogatott Délután a falu lakóival, vezetőivel is­merkedett, megtekintette a helybeli termelőszövetkezet szarvasmarha-tenyészetét, majd este a művelődési ház nagytermében tartott válasz­tási nagygyűlést. A termet zsúfolásig megtöl­tötték a helybeliek és a szomszédos községek küldöt­tei. Az elnökségben helyet foglaltak a járás különböző szerveinek képviselői, a köz­ség vezetői, dolgozói. Lami Mihály, a Hazafias Nép­front nevében üdvözölte a választópolgárokat, azután Keleti Ferenc emelkedett szó­lásra. Elöljáróban szlovákul is üdvözölte a megjelenteket, majd a jelölő gyűlések tapasz­talatairól és a választá­si előkészületekről beszélt. Hangsúlyozta: a most meg­választásra kerülő tanácstag- és országgyűlési képviselője­löltek, minthogy — egyebek között — általában magasabb iskolai végzettséggel is ren­delkeznek, hozzáértőbben képviselik majd választói­kat. — A jelölő gyűléseik tanú­sítják — mondotta —, hogy a választók nagy körültekin­téssel, alapos megfontolás után döntötték el, kikre bíz­zák érdekei 1c képviseletét, a helyi, a járási, a megyei és az országos államhatalmi szervek irányítását. Ezután Keleti Ferenc az elmúlt négy esztendő ered-; menyeit méltatta, s különö­sen a megoldásra váró, legfon- | {estibb teendőkről beszélt. ■ Hangsúlyozta a VIII. párt- j kongresszus szerepét, annak i célkitűzéseit A mezőgazda- j ság fejlődését a helyi Uj Ba­rázda Termelőszövetkezet i példájával illusztrálta. Ez a termelőszövetkezet még nem j is olyan régen nagy nehéz- j seggel küzdött Most egy esz- | tendeje, mindössze húsz fo­rintot osztott egy munka­egységre. A közelmúltban megtartott zárszámadáson már 35 forintot osztottak s egy-egy tsz-tag átlag­jövedelme az előző esz­tendőhöz képest négy­ezer forinttal növeke­dett. A gazdaság elindult a fellen­dülés útján — rövidesen jóval magasabb életnívót biz­tosít tagjainak, mint a nad­rágszí jpar cellák a régi egyé­ni parasztoknak. Beszédében kitért Keleti Ferenc az iparfejlesztés, a kulturális élet, s belpoliti­kánk más kérdéseire is. Részletesen elemezte külpo­litikai helyzetünket, beszélt a szocialista országok nem­zetközi együttműködéséről. Végezetül felhívta választóit, szavazatukkal foglaljanak ál­lást békés építőmunkánk mel­lett. amelynek legfőbb célki­tűzése a szebb, gondtalanabb élet. Bátyi István, a helybeli termelőszövetkezet képviselő­je hozzászólásában arra kér­te Keleti Ferencet, hogy a parlamentben is képviselje majd felső Galga mente né­pét. Bjelik István, az Or­szágos Szlovák Szövetség tit­kára, szlovák nyelven szólt a nagygyűlés résztvevőihez, kérve őket, továbbra is tá­mogassák kormányzatunk­nak az egész népet összefo­gó, békés, építő politikáját. A nagygyűlés után a balassa­gyarmati palóc együttes adott kultúrműsort. — sp s&úemííumí lehet A tavaszi munkák megkezdéséről, a nők szerepéről, feladatairól tárgyaltak Nagykőrösön a ceglédi járás asszonyai Nagyszabású nőtalálkozót rendeztek tegnap a ceglédi járás asszonyai Nagykőrösön. Több mint háromszáz asszony jött össze, főleg a járás ter­melőszövetkezeteiből a váro­si pártbizottság kultúrtermé­ben, hogy megtárgyalja a nő­mozgalom előtt álló legfonto­sabb feladatokat, különöskép­pen pedig a nők helyzetét a termelőszövetkezetekben. Részt vett a találkozón az or­szágos nőtanács képviseleté­ben Setényi Jánosné és Török Mária, eljöttek a járás veze­tői, több férfi is. Vitaindító előadást özv. Kókai Jánosné országgyűlési képviselőjelölt, a Termelőszövetkezeti Tanács Pest megyei irodájának veze­tője tartott. Elöljáróban a vá­lasztási előkészületekről be­szélt, hangoztatta, hogy a leendő új tanácsokban, de a Parlamentben is mi­lyen nagy szerephez jut­nak a nők. Külön foglalkozott a termelő­szövetkezeti asszonyok helyze­tével, s az asszonyokra há­ruló feladatokkal. Közeledik a tavasz, megsokasodnak a munkák, s az asszonyokra is sok teendő vár. Özv. Kókai Jánosné hangoztatta a mező­gazdasági munkákra időben történő felkészülés fontossá­gát, beszélt az ösztönző jöve­delemelosztási formák kiala­kításáról, majd a március 8-í nemzetközi nőnap előkészüle­teiről. Felszólalt az országos nőtanács képviseletében Seté­nyi Jánosné, aki arra hívta fel az asszonyok figyelmét, hogy szövetkezeteikben szorgal­mazzák a baromfitenyész­tés fellendítését. Ezután megkezdődött a vita, amelyben nagyon sok asszony felszólalt. Ki-ki a saját szö­vetkezetéből vett példával il­lusztrálta, milyen szerephez jutnak a nők a szövetkezeti életben, hogyan lehetne mun- ! kájukat még hatékonyabbá tenni. Sok-sok jó példa hang­zott el, mennyire megbecsü­lik egyes szövetkezetekben a dolgozó nőket Ugyanakkor azt is szóvá tették a felszóla­lók, ahol még helytelenül ér­telmezik a nők egyenjogúsá­gát A közelmúltban Kartalra és a Bács megyei Mindszent község termelőszövetkezeteibe látogattak a ceglédi járás asz- szonyai. Most ezekből a ter­melőszövetkezetekből cserelá- togatásként több asszony el­jött a tanácskozásra. Sőt a mindszenti Tiszavirág Terme­lőszövetkezet elnöke, Pálinkó Ferenc is eljött a tanácskozás­ra. Felszólalásában elmon­dotta, hogy náluk nagyon megbecsülik a nőket,, támasz­kodnak munkájukra. Bizor? nyitja ezt a huszonkétezer forintos átlagkereset, amihez a nők a múlt évben is hozzá­jutottak. Délben a tanácskozás rész­vevői közös ebéden vettek részt. Délután városnézés, majd baráti ismerkedő követ­kezett. A kedélyes hangulat­ban lefolyt egésznapos asz- szonytalálkozót kultúrműsor, majd pedig táncmulatság fe­jezte be. Az 196o. évi kulturális szemle keretében az első szavalóversenyt a budai já­rásban rendezték. A bemu­tató nem nyújtott maradan­dó élményt. Miért nem? Mit tettünk a siker érdekében? Megismertettük-e a ránk bí­zott ifjúságot mi, népműve­lők a klasszikus irodalom értékei mellett a mai világ­irodalommal? Adtunk-e ke­zükbe Kortársat. Nagyvilá­got, Uj írást, Élet és Iro­dalmat? Felhívtuk-e a ver­sek iránt érdeklődők figyel­mét Garai Gábor, Baranyi Ferenc, vagy Váczi Mihály frissen megjelent kötetére, vagy arra, hogy a Pest me­gyei Hírlap vasárnapi szá­ma új Jevtusenko-, vagy Áprily-verset közölt? Ezek a gondolatok rogtak bennem a budai já­rás kultúrált körülmények között, gördülékenyen meg­rendezett szavalóversenye után, amelyen mindössze két „mai” vers hangzott el, a pi- lisszentivániak női szavaló- jának tolmácsolásában Job­bágy Károly lírai költemé­nye, és a szovjet Mihalkov szatírája a Festő elefántról. A többi? A megszokott cím­jegyzék. A szavalóversenye­ken előre tudom, milyen ver­seket hallhatok, még mielőtt elém tennék a műsort. Pedig egymagában az a tény, hogy Petőfi, Ady, József Attila és Radnóti a versenyek leg­többet szereplő költői, nem volna baj. De az már hiba, hogy költészetük csodála­tos összességéből állandóan ugyanaz a négy-öt vers sze­repel, egyes bemutatókon többször is. Pedig József At­tilától nemcsak a Kései si- ratót, Radnótitól a Nem tud- hatomot szeretnénk hallani a szavalőktól, s így sorol­hatnám tovább azokat a ver­seket, amelyek szinte mind­untalan „kizárólagos joggal” szerepelnek költőink képvi­seletében. De az ízlés irányítása ön­magában még nem elég. Ad­junk segítséget a versmon­dáshoz a technikai felkészü­lésben is. így a későbbiek­ben nem fordulhat elő ál- patétikus előadásmód, ami ezúttal például az egyéb­ként tehetséges, jó orgá­numé diiósdi versmondót jel­lemezte, aki Radnóti Nem- tiudbatom-ját széles, nem tudni miért, szárnyaló gesz­tusokkal mondta el. Adjunk tanácsot arra nézve is, hogy mindenki alkatának, hang­terjedelmének, egyéniségének megfelelő verset válasszon és alapos felkészülés után lép­jen a vetélkedők közé. Pél­dául a pilisszentivániak fér- fiszavalója kétségtelenül ma­gas irodalmi értékű verseket választott, amelyek azonban meghaladták jelenlegi képes­ségeit. A helyes választás és felkészülés döntő voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a verseny aranyfoko­zatot nyert első helyezett­jének, Vógh Mártának, a Pest megyei kórház dolgozó­jának példája. A kulturális szemlék táv­lati feladata olyan, ifjúság nevelése, amely az irodalmat és ezen belül a költészetet tudatosabban szereti és mű­veli. Hogy ezt a feladatun­kat megvalósíthassuk, ad­junk több segítséget szava- lóinknak a versek kiválasz­tásában, s a felkészülés so­rán tegyük versmondásuk alapjává a költemény mélyre­ható elemzését. Ágh Éva Akik már a tavaszra készülnek Igaz, hogy a földeket még vastag hótakaró fedi, de azok­ban a termelőszövetkezetek­ben. ahol a zárszámadás meg­történt, máris terveznek, ho­gyan kezdjék a munkát a jó idő beköszöntővel. Tökölön a Vörös Csillag Termelőszövetkezet és a Pető­fi Termelőszövetkezeti Cso­port működik. Az ősszel gon­doltak rá, de az idén mind konkrétabb formát öltött a két szövetkezetnek az az elgondo­lása, hogy egyes területeken közösen gazdálkodjanak. A Petőfi Tszcs 1583 holdon 525 taggal gazdálkodik, alap­szabály szerint. Földjükből 70 holdat adnak át a Vörös Csil­lagnak szőlőtelepítésre. öt holdon ők nevelik a kellő szá­mú szőlővesszöt és gyümölcs­faalanyt, míg a betelepítést, a kezelést a Vörös Csillag vég­zi el. Hasznos, életképes az az el­gondolásuk is, hogy földjeik­ből kétszáznegyven holdat ön­tözzenek közösen, ebből 90 hold lucernást. Ekkora terü­lethez három MA—200-as, nyugatnémet csőrendszerű ön­tözőberendezésre van szüksé­gük, amely darabonként 360 000 forintba kerül. Kettőt a termelőszövetkezet, egyet pedig a tszcs akar megvásárol­ni. A telefonközpont sürgős hívásunkra gyorsan kapcsolja a hívott felet. Már je­lentkezik is az inter- urbán központ: — Halló, Pest me­gyei Hírlap! Kapcso­lom Monor, Ady Endre úti általános iskola, Pólyák Mária tanárnőt __ A tanárnőt egy ki­csit meglepi az ér­deklődés. De a leg­nagyobb meglepeté­sen már túljutott. •— Mikor tudta meg a nagy ese­ményt? — Annyira váratla­nul ért, s annyira nem számítottam rá, hogy meg se néztem az autónyeremény takarékbetétkönyv nyereményüstát. Pén­NYERTEM! fi^ji volt a célja ? Ezt a kérdést tettük fel a társaságban valamennyien, ami­kor ■» Paüalatti ország című tv-játék utolsó filmkockái lepe­regték. Most sem tudom. pec(ig már aludtam is rá egyet. Medi­tálok azóta is, én, a magas néző, akiből számos tapasztalat sem tudta kiölni azt a jámbor hitet, hogy a szerzők, a rendezők, az operatőrök, a vágók, a színészek, stb., stb., egyszóval ma­ga a televízió feltétlenül akar valamilyen célt szolgálni egy- egy művészi műsorszámmal. Okom volna rá de nem adom fel a reményt. Dilemmáim iniért-jei emiatt ostromolják szinte mániákus kíváncsisággal a témát, amely — minthogy a tanulóifjúság csinytevő hajlamai­ról szól — éppolyan örök, mint maga a diák. Makacs vagyok és mondanám: az a célja, hogy diákjaink­ról a szatíra eszközeivel hű képet adjon, bizonyítva: nem job­bak ők, azaz tréfakedvben nem rosszabbak a tegnapi diákok­nál. Ezt a téli játék alkotói csak a hosszas és szellemességnek szánt bevezetőben mondatták, el a „narrátorral”, de nem iga­zolták. Az a célja — mondanám —, hogy valami kevéskét még hozzáíegyenek a diákhumor nemzeti és nemzetközi kincsestá­rához. Ez sem igaz. Meg sem kísérelték. Az a célja — mondanám —, hogy a farsangi alkalomhoz talán illően eleve lemondtak mélyebb erkölcsi, etikai, tehát eszmei tanulságok kimondásáról (különben minden mű állást foglal akarva, akaratlan is), tehát csupán az volt a tv-játék célja, hogy egy óra hosszat szívből nevettessen. Sajnos ez sem igaz és ezen még az új „ötletként” szerepeltetett bábmackó sem változtathatott. Az volt a célja — de ezt magam sem hiszem el —, hogy jobb híján pont ezt a vénaszegény forgatókönyvet kellett nagy költséggel és tehetséges színészekkel, táncosokkal „élet­re kelteni”. Nem lehetett az író, a rendező, stb.. stb. és persze a műsor- szerkesztők célja — gondolom — a nézők bosszantása sem. De hát akkor mi?! (— nd —) / KÖNYVTARAIATAS DABASON Az egy falu — egy könyv­tár mozgalom keretében egy- j re több könyvtár épül az or­szágban. Ennek jegyében ad­ták át vasárnap délelőtt az új járási könyvtárat Dabason. Nagy szüksége volt már Da- basnak erre az új könyvtár- épületre. a régi, szűkös, egyet­len szobából álló „kényszer­szállás” helyett. Kancsár István, a járási ta­nács elnökhelyettese adta át hivatalosan a könyvtárat a dobosiaknak. A könyvtár ve­zetésével Pál Lászlót bízták meg. A lelkes fiatalember a pesti bölcsészkar elvégzése után került Dabasra és most tele van tervekkel. „Nagy fel­adatok várnak a könyvtárra a kultúr forradalom véghezvite­lében, a szocialista tudat for­málásában” — mondta meg- ■ nyitó beszédében Kancsár Ist- I vári. A könyvtár vezetője en­nek értelmében még szorosab­bá kívánja fűzni a kapcsola­tot a TIT-tel és a különböző társadalmi szervekkel, anké- tokat, előadásokat tervez a la­kosságot érdeklő témákról. Miután a dabasi könyvtár a járási hálózat központja, rá hárul a letéti pontok irányítá­sa is. Természetesen biztosí­tani akarja a legjobb könyv­állományt, hogy a lakosság igényeit kielégíthesse, úgy mezőgazdasági szakkönyvek­ben, mint szépirodalomban és az ifjúság kötelező olvasmá­nyaiban. Jelenleg 4500 kötet áll az olvasók rendelkezésére. Alapul véve Dabas lakóinak számát, jelenleg egy lakosra egy könyv jut. ami nem lebe­csülendő eredmény. — Azt hiszem, ez természe­tes törekvés részemről — mondja Pál László -—, hiszen én is dabasi vagyok, s a lehe­tő legjobb tudásom szerint szeretném fejleszteni szülőfa­lum kulturális életét. Ez a mostani, kulturált környezet­ben könnyebb lesz és remél­jük, hogy a könyvtár létreho­zásába fektetett anyagi erő hamarosan szellemi erővé vá­lik. A beszédeket és a megnyitó ünnepséget jól összeállított, változatos és valóban nagy si­kerű műsor követte Hámori Erzsébet és Jávor Alfréd bu­dapesti művészek közreműkö­désével. ________________ (f. j.) — Megkezdik Jókai legfor­dulatosabb regényének, a Lő­csei fehér asszonynak soro­zatos rádióelőadását. A hu­szonnégy részből álló rádió­játék-blokk március 4-én kez­dődik. A regény a kuruckor- ban játszódik, s benne Jókai szárnyaló lírával, képzelőerő­vel jeleníti meg a kort Lengyel est Gödöllőn teken reggel az itteni OTP-fiók vezetője hívott fel telefonon, s gratulált a Moszk- vics-kocsihoz. — Nehéz volt rá válaszolni ugye? ■— Gondolhatja. Viccre mégse vehet­tem, de azért elhinni is nehéz volt. De most már elmúlt né­hány nap, s végre megbarátkoztam a gondolattal: nyertem! Egy szép Moszkvics- kocsi tulajdonosa va­gyok. s— Boldog tulajdo­nos. — Mondani sem kell. S természetesen most már alapja van a tervezgetésnek is. Szüleim nyugdíjasok, s úgy gondoljuk, szép lesz egy-egy ünnep­napi kirándulás, a Moszkviccsal. — Vezetni tud? — M'ég nem. De remélem, nem kerül sok időbe, hogy meg­tanuljam. Annál in­kább sürget az idő, mert operarajongók vagyunk, bérletünk is van, s bizony, Buda­pestről késő este ha­zajárni, autó nélkül nem valami kellemes dolog. Most már er­re sincs gondunk. — Garázsgondok? — Most állunk la­káscsere előtt, s azt hiszem, garázsnak való hely is lesz ott, ahová költözünk. — Mit szólnak a kollégák ? — Gratulálnak, s persze, egy kicsit irt- ■ gyeinek is. mert ki j nem cserélne egy j nyertessel. Itt jegy­zem meg hirtelenjé­ben, hogy földrajz- \ szakos tanár ■vagyok, J s a kocsi majd mó- { dot nyújt arra is, \ hogy a geológiáikig 1 érdekes földrajzi he­lyekre ellátogassak. Idehaza, s talán egy- szer-egyszer külföld­re is. — Engedje meg, hogy szerkesztősé­günk nevében is gra­tuláljak. Sikeres és mielőbbi vizsgát, s természetesen bal­esetmentes közleke­dést! T. Gy. iviagy sikerű irodalmi mű- 1N sort rendezett a Juhász Gyula Irodalmi Színpad a ba­ráti lengyel nép irodalmi és ze­nei alkotásaiból. A jól szer­kesztett műsor és a hangu­latos bevezető Várady Ildi­kó gimnáziumi tanár mun­káját dicséri. Az est első részében a lengyel követség megjelent képviselőit az ál­talános leányiskola tanára, Árvái Judit üdvözölte lengye­lül, majd az iskola kórusa, színvonalas előadásban, há­rom lengyel népdalt mutatott be. Remsey András zongo­raművész Chopin Forradalmi etűdjét és D-moil scherzó- ját dinamikus játékkal, nagy közönségsikert aratva játszot­ta. Nagy Mariann előadó- művész Dgosynski A koporsó című novellájának bensősé­ges és drámai erejű elő­adásával ért el megérdemelt sikert. A Magyarországon alig ismert lengyel szerző ki­tűnő írása, jó tolmácsolás­ban, kettős élményt szer­zett a közönségnek. A Bar­tók Béla Zeneiskola igen tehetséges tanulója, Torma Gabriella, Chopin-etűdöket mutatott be zongorán, nem­csak nagy technikai kész­séggel, hanem igen árnyal­tan, és dicséretes átéléssel. Márkus Éva hegedűművésznő Steinert Márta zongorakísé­retével Wieniawski szerzemé­nyei közül két rendkívül si­keres művet tolmácsolt. Pálfi Edit operaénekesnő Moniuszko Halka című operájából éne­kelt egy nagyon hatásos, ér­zelmekben gazdag áriát. Er- délyi Attila zongorakisérete és különösképp önálló szá­ma révén rutinos zongoristát ismertünk meg. A Moniusz- kó opera részleteinek be­mutatása Pálfi Edit és Erdélyi Attila tolmácsolásá­ban meghitt színházi hangu­latot keltett, és bizonyára népszerűsítette Gödöllőn is az Operaház műsorában, saj­nos, csak ritkán szereplő, né­pi hangvételű lengyel operát. Mickiewicz, Wybicki, Dob- rovolski verseit Molnár Éva, Baraskó Gyula, illetve Gá­bor László szépen, hatáso­san mondták el. * z évek óta működő Ju- hász Gyula Irodalmi Színpad emlékezetes estét, maradandó élményt nyújtott az irodalmat kedvelő gödöllői törzsközönségnek. Minden­képpen dicséretes jelenség az, hogy a hallgatóság soraiban számos bérletes diák foglalt helyet. A közönségnevelés, a perspektivikus szervezés szempontjából helyes elgon­dolás vezeti azokat, akik az irodalmi színpad közönségé­nek korhatár nélküli, ízléses, színvonalas, s egyben isme­reteiket is gazdagító, rend­szeresen tartott műsorokat állítanak össze. A jól sike­rült lengyel estet stílusosan, a krakkói ismert kürtjei fog­lalta keretbe, és zárta be a hős lengyel nép történeté­nek egy emlékezetes moz­zanatát idézve. K. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom