Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-12 / 35. szám
n*T Hicrei iKírltm 1963. FEBRUÁR 12, KEDD Ki mit tud - Pest megyében? A televízió népszerű mű- ' sorszáma, a Ki mit tud?, az egész országban felkeltette a fiatalok érdeklődését, s a vetélkedők rendezése az egyik leggyakoribb kulturális program lett. A KISZ Pest megyei Bizottsága látva egyrészt a vetélkedők tömegsikerét, másrészt az új ismeretek szerzésére történő ösztönző hatását, a kulturális szemle szerves részévé tette a Ki mit tud?-ver- senyeket. Pest megyében az elmúlt másfél hónap leforgása alatt sok ezer fiatal bevonásával megrendezték a községi, majd körzeti és a járási Ki mit tud?-versenyeket. A legjobbak aztán vasárnap Dunakeszin, a járműjavító vállalat művelődési házában adtak számot fel- készültségükről a megyei döntő keretében. A megyei döntőn negy_ venhat egyéni versenyző, valamint három népitánc együttes, egy népi zenekar és három tánczenekar lépett fel. A két játékvezető — Meleghegyi Sándor, az isaszegi műve- | lődési ház igazgatója és Schiller Gyula, a járműjavító vállalat KISZ-szervezetének kul- túrfelelőse — irányításával délelőtt 10 órától este fél hétig tartott a nagyon élénk, változatos és hangulatos vetélkedés, amely egyaránt kellemes szórakozást jelentett mind a versenyzőknek, mind a nagyszámú közönségnek. A bíráló bizottságban foglaltak helyet: Arató András, a KISZ Pest megyi Bizottságának titkára, dr. Kovach Gyula, a Pest megyei Petőfi Színpad igazgatója, Kovács Lajos, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának zenei szakreferense, Vörös Géza. a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, Nyer- ki Piroska, a KISZ Pest megyei Bizottságának kultúrfe- lelőse és Kissné Kékesi Hona tánctanár. Azok a fiatalok, akik a zsűri döntése alapján a legjobbaknak bizonyultak, a KISZ Pest megyei Bizottságának javaslatára a televízió szakemberei előtt is fellépnek, s közülük választják ki azokat, akik a televízió Ki mit tud?- műsorában Pest megyét képviselik majd. N. G. Gazdátlan kincsek, kallódó értékek «jár sokszor hallottam bizonyító erejű példákat arra vo- trl natkozóan, hogy nem becsüljük meg eléggé azon értékeinket, amelyekre pedig joggal lehetnénk büszkék. Talán még sohasem éreztem ennyire ennek igazságát, mint amikor a Várban, egy kedves biedermeier épületben a közel 2000 darabból álló Cukrászipari Múzeumot láthattam, s beszélgethettem azokkal, akik létrehozták és összegyűjtötték: Tóth Ilonával és Hazai Józseffel. Ez a házi múzeum a híres Russzwurm cukrászda épületének I. emeletén húzódik meg. Ezt a „cukrászati boltot” 1827- ben alapította Müller Antal mester, akinek „cukrászati pe- pecsműveit” és családias hangulatú berendezését dicséri a korabeli újság. A század második felében vette át a cukrászdát a Russzwurm-család, s ilyen néven találhatjuk ma is fenn a Várban, s így örökítette meg nevét az operett és slágerirodalom is. Russzwurméknál tanulta ki a cukrász mesterséget Tóth Ilona, aki a felszabadulás után az üzlet vezetője lett. Amikor a Vár felszabadítása után férjével együtt feljöttek az óvóhelyről, a híres cukrászda helyén csak romokat találtak, ösz- szegyűjtötték az épen maradt cukrászipari eszközöket, s elhatározták, nem hagyják ezeket a kortörténeti szempontból is értékes tárgyakat elveszni. Kezdetben csak ezekre a romok közül előkerülő darabokra terjedt ki megmentési szándékuk, később gyűjtési szenvedélyük az egész országban fellelhető cukrászipari relikviákra kiterjedt. Ha valahol az országban meghalt egy cukrászmester Hazai József odautazott és megvásárolta az értékesnek vélt Okmányokat, képeket, formákat és szerszámokat. Így jött létre ez az Európában egyedülálló gyűjtemény, amely napról napra szaporodik. S máris kinőtte a rendelkezésre álló néhány szobát. Így azután egymás hegyen-hátán zsúfolódik össze Dobos mester — a dobostorta szülőatyja — híres tortasütője, 1824-ből való süvegcukorfaragások. amelyek már-már a szobrászművészethez tartozó kisplasztikába sorolhatók, s az a 150 darabból álló — konyhaművészeti és etikai szempontból igen fontos — főúri étkészlet, s a szinte ugyanilyen jelentőségű Hazai-féle gyűjtemény, amely több évtizedes kutatás alapján dolgozza fel az egyes sütemények, többek között az indiáner, a marcipán, a mignon és bonbon történetét. Az európai viszonylatban egyedülálló gyűjtemény így tehát túlnőtt a lelkes gyűjtő-házaspár által megteremtett lehetőségeken. S ugyanez a problémája a KPVDSZ kebelében alakult gasztronómiai csoportnak is, amelyről Truxa József így nyilatkozik: Elhatároztuk egy Vendéglátóipari Múzeum létrehozását. Ebben a már összegyűjtött cukrászművészeti anyagon kívül szakácsművészeti, mézeskalácsművészeti részlegeket tervezünk, továbbá feldolgozzuk a magyar szállodáic történetét a fogadóktól napjainkig és a felszolgálás történetét is. A gyűjtést már jóideje elkezdtük, de már ott tartunk, hogy nem tudjuk hol tárolni az anyagot. A magyar konyha- és szakácsművészetről bátran elmondhatjuk, hogy világhírű, ezt bebizonyította a nemrég Budapesten lezajlott nemzetközi szakácsverseny is. Hírnevünket csak öregbítené egy ilyen Vendéglátóipari Múzeum megteremtése. S milyen nagyszerű idegenforgalmi vonzóerőt jelentene Pest megyének, ha éppen nekünk sikerülhetne méltó környezetben otthont adni ennek az Európában egyedüli létesítménynek. Ágh Éva FOKOZÓDÓ IGÉNYEK Játékra negyven-, könyvekre százmillió forintot költött egy év alatt a falusi lakosság Érdekes képet mutat a falvakat ellátó földművesszövetkezeti kereskedelem árustatisztikája a falusi lakosság igényeinek, s ezzel szoros összefüggésben életmódjának a változásáról. Legközvetlenebbül érzékelhető a változás a ruházkodásnál. Szembetűnő, hogy a hagyományos falusi cikkek — mint például a berliner kendők, vagy a keményszárú csiz- | mák — az utóbbi években szinte teljesen kimentek a divatból. Az ilyen cikkek kereslete elenyészően kicsi. A falusi üzletekben ott vannak, s vevőre találnak ugyanazok a modern vonalú ruhák, cipők, amelyeket a városokban hoznak forgalomba. A felszabadulás előtt a gyerekeiének eleve olyan ruhát igyekeztek venni, amelybe „majd belenőnek”. Jellemző, hogy 1958-ban már a 12 nagyságban árusított konfekció ruhák sem elégítették ki az igényeket, s még most is sokszor távozik a vásárló elégedetlenül az üzletből, noha az áruk még több méretben állnak rendelkezésre. A jól szabott, „testhezálló” ruha igényével magyarázható, hogy az utóbbi négy évben a falvakban nagymértékben emelkedett a finom gyapjúszövetek forgalma, s vevőkre találnák azok a drágább konfekció áruk is, amelyek legfeljebb 50 darabos szériákban készülnek. A korszerűbb réteges öltözködés terjedá- I sét jelzi, hogy négy év alatt I kereken 25 százalékkal emel- \ kedett például a kötöttáruk forgalma. „Meghódították” a j falut a műszálas harisnyák és zoknik is: az 1953— 1962 közötti időszakban pontosan másfélmillió párral emelkedett az évi forgalmuk. Hasonló mérvű igényváltozásról és forgalomnövekedésről tanúskodik az áru- statisztika más vonatkozásban is. 1958-ban a földművesszövetkezeti boltok még csak 162 millió forint értékű bútort és lakberendezési cikket adtak el. 1962-ben csupán a falusi földművesszövetkezeti boltokban — 330 millió forint értékű bútor és lakberendezési cikk talált vevőre. A függönyök, szőnyegek, * I s egyéb lakásdiszítési cikkek forgalma kétszeresére—háromszorosára emelkedett. A felszabadulás előtt a falusi emberek nemigen adtak ki pénzt játékért, az utóbbi években pedig már nemcsak mennyiségi, hanem igen határozott minőségi igénynyel is jelentkezett a falu. A legkedveltebb modern mozgó játékokból úgyszólván lehetetlen kielégíteni a keresletet, forgalmuk az utóbbi négy évben 18 millió forintról 40 millió forintra ugrott. Nagy sikere van a falvakban a különböző háztartási gépeiknek. Mosógépből 1958-ban 27 500-at, 1962- ben pedig már csaknem 50 000-et adtak el. Porszívóból háromszor annyit vásároltak. A motorkerékpárok forgalma 10 százalékkal nőtt, kerékpárból pedig 81 000-et adtai: el a négy évvel korábbi 68 000 helyett. A falusi boltok azelőtt nem voltak elképzelhetők petróleumlámpa nélkül. Ezt ma legfeljebb .istállókba, a kocsikra vásárolják. A technika térhódításával egyidőben viszont erősen megnövekedett a barkácsoló szerszámok — a csípő- és vágó fogók, a forrasztópákái:, általában villanyszereléshez szükséges kézi szerszámok — kereslete. Építőanyagokból — 1958 —1962 között 78 százalékkal emelkedett a forgalom. Ebben a vonatkozásiban is szembetűnő a korszerű cikkek — például a nagy. több szárnyas ablakok — térhódítása. A [öldművesszövetkezetí kereskedelem igyekezett lépést tartani ezzel a gyors és nagymérvű fejlődéssel. Nagymértékben nőtt — az 1958. évi 2450 millió forint helyett 1062-ben már 3150 millió forint értékű volt — a falusi boltok árukészlete. Sok tekintetben még a városokat is megelőzve korszerűsödtek a boltok: az ország területén jelenleg már több mint 2000 modern berendezésű önkiszolgáló és önkiválasztó falusi üzlet működik. (MTI) ÚJ SZÉKHÁZ Üj székházba költözött az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága. Több mint három esztendeig szükségmegoldásként Pesterzsébeten, a Kossuth Lajos utcában székelt ez a fontos megyei szerv. Múlt hét szombatján ünnepélyesen felavatták az új székházat, amely mind az Állami Biztosító dolgozói számára, mind pedig az ügyfelek számára előnyösebb. Az új székház a XIV. kerületben van a Nagy Lajos király út és a Telepes utca találkozásánál (Koppány György felv.) Ostromállapot Rövidesen bemutatják filmszínházaink az Elloptak egy bombát című román filmszatírát KÖNYVESPOLC A. Milcsakov : Vész tört a városra zömét pedig meggyógyítják az egyik orvos ellenszérumával. Ezt az ellenszérumot a fiatal orvos saját magán kísérletezi ki, otthon a tálcásán, felesége közreműködésével. Nehéz lenne eldönteni, ki a nagyobb hős a felsorakoztatott szereplők közül. Mindannyian tudásuk, erejük javát adják, nem számít, hogy a vész a legkedvesebb ünnepen, szilveszterkor ütötte fel fejét. Otthagyják a szórakozást, s életük kockáztatásával küzdenek másokért. S ez nem egyes emberek hősiességének bizo- nyítélca csupán, hanem a rendszer, az eszme magasabb- rendűségének bizonyítéka tó. Az olvasó végigizgulja a történetet, nem tudja letenni a kötetet, míg végére nem ér. S Milcsakov érdeme, hogy a hatalmas eseményanyagot biztos kézzel szűri meg, s rendezi filmszerűen pergő, eleven, él vezetes, izgalmas olvásmány- nyá. (Európa Könyvkiadó, Institoris Irén fordítása.)-m milcsakov könyve rendkívül Ifi izgalmas riportregény egy súlyos betegség — a vérzéses feketehimlő — leküzdéséről. A himlőt egy Indiában járt szovjet festőművész hurcolta be, aki néhány óra alatt meg is halt. Ez szilveszterkor történt. Azonnal mozgósítják az egész egészségügyi szolgálatot, majd a rendőrséget, a légiflottát, a vasutat, mert valamennyi embert vesztegzár alá kell helyezné, sízi a beteggel vagy környezetével érintkezett, sőt azokat is, akik együtt utaztak a repülőgépen a festőművésszel. Körtük van egy tovább utazó amerikai újságíró, akinek repülőgépét rendelik vissza. A riportregény híven ábrázolja a szovjet emberek önfeláldozását, valamint a szovjet hivata'ok és más szervek rendkívüli gyorsaságú munkáját, a szovjet orvosok és repülök hősiis- ségét. a vesztegzáron kívül Moszkva egész lakosságát, nyolcmillió embert kell rövid néhány nap alatt beoltani. Az amerikai újságíró ezt technikai lehetetlenségnek tartja. S a lehetetlenség megtörténik. Beoltanak nyolcmillió embert, hóviharban repülőgéppel hozott oltóanyaggal, a betegek Emberfarkas 1934-ban adta közire az Emberfarkas című könyvét. Célja, a kiskirályok életszemléletének, romlottságának, gátlástalan vagyonhajhászásá- nak bemutatása. Módszere eredeti: egyes szám első személyben, tehát én-regény- ben írja meg a történetet, Pauló Honorio pályafutását, a koldusvezetéstől a birtokosságig. S mit ér ez a nagy karrier? Hiába volt a sok bűn, a sok erőszakosság, értelmetlenné vált az egész, nem találja önmagát, rádöbben életének értelmetlenségére. (Európa Könyvkiadó, Benyhe János fordítása.) (tm) Z izegve fúródott a nyílvessző, közvetlenül az orrom előtt, a fába. Ijedten kaptam vissza a fejemet, s a pillanat töredéke alatt a \ rekamié mögé hasaltam, hála a jó — katonakori — ref- ! lexemnek. A rekamié mögött biztonságban éreztem magam, s a pillanatnyi fel- j lélegzésben gondolkozni kezd- | tem. A családi béke a Robin i Hood-folytatások óta hely- 1 reállt. Robin, Dag barát, a I feledés homályába merültek j a sherwoodi erdőben, a fe- j leségem nem ígér — abszolút helytelen pedagógiai érzékkel — pofonokat István fiamnak, én pedig már rendbehoztam minden betört ab- ! lakot, nyíllal tűzdelt ajtófélfát és a levert vakolatot. Nem maradt azonban sok időm a gondolkodásra, hogy j mi történhetett, mert cipőm kilógó sarkát nyílvessző fúrta át, és erőteljes hang süvöltött a szobán — akarom i mondani, az erdőn — át: — Gaz helytartó, add meg magad! Itt már csak a magasabb diplomácia segít! — Vitéz Teli Vilmos, té- I vedni méltóztatol. Hát nem I emlékszel, ott álltam a szabadságharcosok között, amikor Schwitz, Uri és Un- \ terwalden szövetségre lé- I pett. — Es te hová tartoztál? — kérdezte a gyanakvó hang. I — Úrihoz — válaszoltam gondolkodás nélkül. — Úri embernek még úgy se sokan tartottak. — És mit tudsz a gaz helytartóról? j — Gesslerről? Emlékezz, ó 1 Teli, hogy Gessler hájas, kövér fickó, én pedig... — végignéztem magamon és gyors önbírálattal jobbnak tartottam, ha elhallgatok. Sikerült Teli gyanakvását elaltatnom. — Akkor hát hol a helytartó? — Nézz ki az ablakon, ó Teli. ' Megláttam ugyanis, hogy a szomszéd, a kövér Jancsi bácsi tisztítja a lábát az ajtó előtt. — Elvonulhatok? — El, de ha szólsz, életeddel játszol! Dehogy szólok, örülök, hogy megúsztam. Kimásztam a rekamié mögül, eltűntem a fürdőszobában, és behúztam az ajtót magam mögött. De egy résnyit hagytam. így azután kézmosás közben volt alkalmam látni, hogyan repül le Jancsi bácsi fejéről báránybőr kucsmája. I\iem tudom, hová fajul Lf az ügy, ha meg nem jelenik a feleségem. A drága lélek akkora nyaklevest adott Teli Vilmosnak, hogy egész Svájc megremegett bele. Gyorsvonati sebességgel robogtam ki a fürdőszobából. Félrevontam nőmet, s rögtönzött pedagógiai előadást tartottam neki a gyereklélekről, képzeletről, romantikáról és hasonló dolgokról. Szikrázó szemekkel szakított félbe: — És az almák? — Mit akarsz az almákkal? Az alma vitaminbő gyümölcs, fogyasztása, különösen télen. gyerekek számára igen fontos, ezért is vettünk az ősszel 50 kilót az almák királynőjéből, a világhírű, magyar jonatánból és helyeztük el a szekrények tetején. — Hát csak nézd meg! — mondta nőm azzal a vészi- jósló nyugalommal, ami a nagy hadvezérekre oly jellemző döntő csaták előtt. Bementem a hálószobába. Magasságos egek! Valameny- nyi alma kettélőve. A hát- sóbb traktusban még gyakorlatlan kéz munkájára valló, összeroncsolt, keresz- tül-kasul lövöldözött almaroncsok, az elöl levők azonban művészi tökéllyel ket- téliasitott fél-jonatánok. Nem álltam tovább a történelmi események elébe. Teli Vilmos kapott két nyaklevest, le kellett térdelnie, és mellékbüntetésként egy hétre eltiltotta nőm a tévézéstől. A többi szabadsághőst hazakergette. Az egész szabadság- mozgalmat szétzúzta az anyai imperializmus. Persze, a háborús főbűnös most is én lettem, mert nem kormányzóm elég erélyesen. "Tn azonban a felelősséget L* nem vállalom. Vádolom a televízió ifjúsági műsorát, mert felszítja a serdiUetlen fiatalok harci kedvét és ostromállapotot teremt békés családokban. Az a szörnyű gyanúm, hogy titkos megállapodása van az Állami Biztosítóval az általános háztartási biztosítás propagálására. Mindezt a nagy nyilvánosság elé tárom, hiszen ma már nincs ház. ahol ne születnének Teli Vilmosok. Zárom írásomat. Meghozta a postás a rádióműsort, lapozzuk csak fel gyorsan, mikor sugározza a tévé a következő folytatást, mert már alig várom. ■ Fazekas Mátyás A távoli Brazília fullasztó légkörű életéből kap az olvasó némi ízelítőt. De nem a modem, civilizált Brazília életéből, hanem az ősvadon mentén elterülő, forró földről, a szinte rabszolga- sorban élő félvérek és fölöttük királyként ureskodó, aljas ösztönű birtokosok életéről. Itt még néhány évtizede — amikor a történet játszódik — a puska és a kés döntötte el, hogy hol húzódik a határmezsgye, s annak volt igaza, aki nagyobbat tudott ütni, vagy üttetni a pénzért mindenre kapható orgyilkosokkal. A tíz évvel ezelőtt elhunyt, forradalmi szemléletű író