Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

1963. FEBRUÁR 10, VASÁRNAP M«T urr.ru é/fívhm Szemléltető eszközök vándorszekrénye A kis falvakban. távoli pusztákon is tért hódító me­zőgazdasági szakoktatásban nagy segítséget jelent az új tí­pusú vándorszekrény. A kere­keken mozgó vándorszekrény tartalmaz minden olyan tár­gyat és felszerelést, amire a mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyamokon szükség van. Hátlapja írótábla, de egy gombnyomásra vetítővászon kerül eléje, amire automata készülék vetíti, előre meghatá­rozott időnként, a képeket. Fiókjaiban 50 féle tárgy ta­lálható: állatok és növények modelljei, talajminták, képek és egyéb szemléltető eszközök. a vándorszekrényhez mikrosz­kóp, talajvizsgáló felszerelés és több más, az egyszerűbb vizsgálatokhoz szükséges be­rendezés is tartozik. A Földművelésügyi Minisz­térium kísérletképpen eddig harminc új típusú vándorszek­rényt juttatott a mezőgazdasá­gi szaktanfolyamoknak. Tudunk-e helyesen írni ? Századunk nagy helyesírási vitája 1954-ben lényegében be­fejeződött. A nyelvészek sze­rint tisztázódtak a modern, korszerű helyesírás elvi sza­bályai. Ök eldöntötték. De ki­lenc esztendő múltával a gya­korlatban mi is a helyzet? — Senki sem tud helyesen írni, legalább is az iskolában ezt tapasztaljuk — halljuk mind több Pest megyei ma­gyar szakos általános iskolai tanártól és tanárnőtől. Beszélgetésünk velük így kezdődött. S míg a „termelő- szövetkezettől” eljutottunk a „moziig”, sok minden szóba került. De tartsunk sorrendet. — A minap — meséli az egyik tanár — a „Magyar nyelv és irodalom’’ című álta­lános iskolai tanári kézikönyv 158. oldaláról tagoltan diktál­tam, s egy kis diák a táblára írta a következő mondatot: „Karancsság ebben az évben termelő szövetkezeti község lett”. Többen jelentkeztek: Számos szaklexikon követi az új magyar lexikont Az Akadémiai Kiadó lexi­konszerkesztőségének irányítá­sával előreláthatólag még eb­ben az évben megjelennek, il­letve nyomdába kerülnek az atommag-lexikon, a fotolexi- kon, a magyar irodalmi lexi­kon, a művészeti lexikon és a természettudományi lexikon első kötetei. Hosszabb ideje dolgoznak már a magyar élet. rajzi, az orvosi, a jogi és a filmlexikon szerkesztő bizott­ságai is. Az életrajzi lexikon főleg a könyvtárosok munká­ját könnyíti majd meg. A le­xikonban helyet kapnak maid kiváló magyar emberek, poli­tikusok és hadvezérek, tudó­sok és közgazdászok, költők, írók, festők, zenészek életrajzi adatai. A jogi lexikont a jogász szakembereken kívül a köz- igazgatás dolgozói is haszon­nal forgathatják majd. Kizárólag szakemberekhez, egészségügyi dolgozókhoz szól az orvosi lexikon. A háromkö­tetes mű gazdag illusztrációk­kal áttekintést ad az orvostu­domány mai állásáról, a gyó­gyító munka fejlődéséről. ] Megkezdődtek az egyköte- I tes filmlexikon munkálatai is. 1 (MTI) Februári hó a novemberin Az átlagosnál két-háromszor magasabb a hótakaró az AlföSdon és a Tiszántúlon “ A vízrajzi szolgálat megkezdte a napi hójelzések és a heti hótérképek kiadását Vízrajzi szolgálatunk, amely 77 esztendeje mindennap ad vízállásjelzést, az idén megkezdte a napi hójelentést is. A „hóállásjelzést” 110 ha­zai és 100 külföldi megfi­gyelő állomás adataiból ál­lítják össze, s közük benne az egy nap alatt lehullott hó mennyiségét, valamint a hóréteg magasságát. A ma­gyar vízrajzi szolgálat egyéb­ként csaknem 70 évvel ez­előtt, az egész világon elsőnek kezdte meg a napi vízjá- j rási térképek kibocsátá­sát, s most bevezette a hetenkénti „hótérképek*’ készítését is. A térképek a Duna teljes, azaz németországi, ausztriai, csehszlovákiai, magyarorszá­gi, jugoszláviai, bulgáriai, romániai és szovjetunióbeli ví zgyűj tő-terü letét ^ábrázol­ják és áttekinthetően jel­zik a hóréteg vastagságát az egyes vidékeken. A legfrissebb jelentések szerint hazánkban a Duná­tól keletre eső területeken átlagosan 10—20, a Dunán­túlon 40—70 centiméter ma­gas hóréteg borítja a ta­lajt, a hegyekben pedig el­éri a 70—120 centimétert. A régebbi „hóállásokról'1 eddig csaík az 1929—1943 közötti idő­szakról . készült statisztikai feldolgozás, ennek a 15 év­nek az adatait azonban hosz- szabb időre vonatkoztatva is, átlagosnak lehet tekinteni. fezek szerint az Alföld és a Tiszántúl hótakarója most a szokásosnál két- háromszor vastagabb, a Dunántúl és a hegyvidé­kek legtöbb pontján pedig eléri a maximális magasságot, amire az említett '15 év alatt csak 1929-lben és 1941—42-ben volt példa. A „rekord” egyébként nem az utóbbi napok erős havazásá­nak, hanem az előző hó­napok időjárásának tulajdo­nítható. Az elmúlt héten ugyanis országosan 5—20 cen­timéternyi hó hullott, ami ná­lunk egyáltalán nem szá­mít ritkaságnak. Az viszont már meglehetősen rendkívüli dolog, hogy a február eleji hó a november végi hóréteget | tetőzze, s ez most elég sok I helyen megtörtént. Novem­ber vége óta ugyanis mind­össze két ízben emelkedett a hőmérséklet tartósan a fagypont fölé, de ez sem volt elég a teljes hótakaró felolvasztásához, a múlt heti déli ciklon hatására pedig csak szivacsosabbá vált a hó, vagy a megfagyott, ónos esőtől vékony jégpáncélt ka­pott. (MTI) Tanárnő kérem, „termelőszö­vetkezeti" az egy szó. Igazuk volt. Az 1954-es helyesírási szabályok értelmében egy szó. Kézikönyvünkben két szó. Saj­tóhiba? Nem. Még egyszer a zsíros és vajas kenyérről — Egyszerűen nem lehet ki­igazodni a szabályok dzsungel- jében — így a másik tanár. — Egyszerűsítés volt a cél, de egész máshová jutottunk. Szin­te képtelenek vagyunk megta­nítani tanítványainkat a he­lyesírásra, de tulajdonképpen mi magunk sem tudunk he­lyesen írni. Nem holmi .,zsíroskenyér — vajas kenyér” esetekről van itt szó. Bár ez még ma. is vi­ta tárgyát képezi a lakosság körében. Az 1954-es „Magyar helyesírás szabályai” első le­nyomatából már hatvanezer példány kikerült a nyomdából, mikor észrevették, hogy a „zsí­roskenyeret” egybe, a „vajas kenyeret” külön írták. Ugyan­is más-más professzor rendez­te sajtó alá a Zs és a V betűt. Az 1954-es második lenyomat­ban már helyesen mindkettőt külön írták, de hatvanezer példány az olvasók kezébe ke" rült: és közülük sokan ma sem tudják, hogy mi az iga- ság. Milyen betű is hát a „dz" és a „dzs"? Ez bájos történet. De az abc új betűinek, a dz-nek és a dzs-nek az esete már nem az. A hangokat egy, kettő és há­romjegyű betűkkel jelezzük. Kétjegyű a „dz”, miként töb­bek között az „sz”, egyetlen háromjegyű betűnk a „dzs”. Gyakorlatban a szavak vá­lasztásánál a két-, vagy há­romjegyű betűket nem választ­juk szét. „Persze” kivétel az új betű: a dz (ed-ző, mad­zag). Hosszú dz esetében (eddzétek) nem választjuk szét a betűt, hanem szokásos mó- dón, külön-külön leírjuk (edz- dzé-tek). A dzs-t legtöbbször nem vá­lasztjuk szét, mint a dz-t, ha­nem átvisszük a következő sorba. Így eltér a mássalhang­zó-torlódás választási szabá­lyától (ban-dzsal. fin-dzsa, lán-dzsa — míg lajst-rom, And-rás). De csak legtöbbször! Mert például így néz ki a „ma-ha-rad-zsa” elválasztá­sa... — Félreértés ne essék. Nem vonom kétségbe az új betűk jogosságát — magyarázkodott Természetes vízmedencék ä fold mélyén Érdekes tervek a budai járás vízellátásának megjavítására Még a háború alatt történt, hogy a visszavonuló német csapatok esztelen hosszúvágy­tól űzve a dorogi bányák egy részének vízelszívó-berendezé- sét felrobbantották. Ez a bá­nyavidék amúgy is a legvize- sebbek közé tartozik, s a be­törő talajvíz hatalmas terüle­teket öntött el, szinte a leg­jobb szénlelőhelyeket tette liasználhatalanná. Az aknák víztelenítése ma már semmi­képpen sem lenne kifizetődő. A szakemberek most arra gondolnak, hogy csővezetéken át egészen Pestig lehetne a környező községeken át elhoz­ni a vizet. Természetesen ez az elgondolás — bár reális és végrehajtható — részleteiben még nem kidolgozott. Geológiai és főleg gazda­sági számításokat kell végezni, hogy a víz elve­zetését milyen módon és költséggel lehet megolda­ni. A budai járás legtöbb köz­ségében, Piliscsabátál felfelé nem lehet artézi kutat fűmi, mert a talaj sziklás, karsztos. Gyakran előfordul, hogy a fel­szín alól a talajvíz „megszö­kik”, amikor a bánya mélyén újabb aknát mélyítenek. Ez természetes jelenség, mert a víz mindig a legmélyebb talaj­színt felé törekszik. Piliscsaba község a vízhiá­nyon saját forrásai felhaszná­lásával szeretne enyhíteni. A turisták régen ismerik a Haj­nal- és a Szállás-dűlőben faka­dó vizeket, valamint a szép­nevű Iluska-forrást. Ezek most csak csörgedeznek, de könnyű­szerrel ki lehetne mélyíteni azokat és bővebb vízhozamu­kat medencében összegyűjteni. Az erre vonatkozó tanul­mányi tervet a vízügyi szakemberek ebben az év­ben elkészítik. Amennyiben a számítások kedvező képet adnak, a jövő évi községfejlesztés összegét ezeknek a forrásoknak kiala­kítására használják fel, utána létrehozzák a ivóvíz társulatot, amely lehetővé teszi a folyó­víz bevezetését az egész köz­ségbe. Az egészséges ivóvízellátás már csak azért is közügyük, mert emiatt nem nyílváníthat­ta a Dunakanyar Bizottság a községhez tartozó Klotild-U- getet nyaralóhellyé. A telepü­lés vize teljesen meszes, s nyá­ron alig egy pár vödörre való szomorkodik a kutak mélyén. A tanács vb ígéretet kapott arra, ha a vízkérdést megold­ják, újra foglalkoznak Klotild- liget üdülőhellyé minősítésé­vel. Ezzel az ottlakók régi vá­gya teljesülne, s hozzájárulna a hegyvidéki település nagy­arányú fejlődéséhez. a harmadik pedagógus. — De mindezt a kavarodást miként értessük meg a gyerekekkel? Képesek ezt megtanulni? Rossz példát mutat a „hisz" Zavart okoz a „hisz” ige ki­vételes felszólító alakja is: a „higgyétek”. Amikor ezt meg­tanulják, attól kezdve min­dent így írnak (adjátok, tud­játok helyett aggyátok-at, tuggyátofc-at). Nyelvtudomá- nyilag megmagyarázható, a „hisz” rendkívülisége, de a gyakorlatban szörnyű galibá­kat okoz. Bölcsesség született Éppígy a „bölcsesség” is. Ré­gen bölcseségnek írtuk. „Bölcs” volt az alap, „e” a kö- tőhamg, „ség” a képző. Most a hasonló szavak (szives-ség, kedves-ség) analógiájára: böl- cses-ség született, miközben a friss-e-ség maradt továbbra is frisseség! A földrajzi nevek helyesírá­sát nagyrészt most fogalmaz­ták meg először. Ez mentő körülmény, de nem mentség, így írjuk a következő föld­rajzi neveket: Kál-Kápolna, Magas-Tatra. Fekete-tenger, Panama-csatorna, s aztán így: kól-kápolnai, magas-tátrai, fe­kete-tengeri, Panama-csa tor­nai. A logikai okfejtés itt az, hogyha az első tag önmagá­ban tulajdonfőnév, akkor mel­léknévi alakjában is nagybe­tűs marad. Igen ám, de nem­csak a Panama, de a Kál is tulajdonfőnév: s mégis kisbe­tűssé változik. Hol itt a logi­ka? r Ógörög fonetika A szabályok élteimében az ógörög tulajdonneveket és sza­vakat fonetikusan írjuk (Dé- moszthenész, Thébai). de alt­kor miért írjuk azt, hogy Aiszkhülosz, mikor az i-t j- nek ejtjük, s még inkább azt, hogy Xenophón, miikor a ph-t f-nek ejtjük. Arisztophanész- ről már nem is beszélve... Akai, vagy Akaii Helyes az, hogy az ,4” vég­ződésű helységnevek mellék­névi alakjában nem kettőz­zük az i-t (például balatonal­mádi, helsinki, pompeji, duna­keszi). De az már nem helyes, hogy az általában nem közis­mert helységnevekre is vonat­kozik ez a szabály. Aki ezt ol­vassa: „Akaii fiatalok bako­nyi természetjáró túrán vettek részt”, az több mint valószínű egy életen át kétségek között vergődhet, hogy vajon AKAL, vagy AKÁLI községből való fiatalok túráztak-e a Bakony­ban. Ragozási és választási furcsaságok Befejezésül ide írunk pár ijesztő szóképet. „Fájnak a szemnek” a val-vel rágós tu­lajdonnevek, ugyanis elválasz­tani csak akkor szabad a ra­got a tőtől, ha három egyfor­ma betű kerül egymás mellé, mint például Grimm-mel, Mann-nal, Scott-tál. íme: Kos­suthtal, Engelsszel. Green- wichcsel, Gheorghiu-Dejzsel, Koblenzcel, Marxszal... A családnév elválasztás elretten­tő példái pedig: Kis-sék, Tó­thot, Rá-czé (brrr...) — Bizony, hogy általános is­koláinkból oly gyenge helyes­írással rendelkező gyerekek kerülnek ki, abban az itt el­mondottak erősen ludasak — zárta le a beszélgetést a ne­gyedik magyar tanár. Kisbetűk a moziban Persze, ez nem minden. A szemünkön keresztül is sok káros befolyás, gyakran ismét­lődő és így reflexükké váló hi­bás hatás éri gyermekeinket. Például a moziban: az az Olaszországból importált, egyébként teljesen logikátlan, ésszerűtlen és esztétikailag is csúnya „cs-uoa kisbetűs” fel­iratozás a filmek nyitánya­ként. Ide tartozik még plakátmű­vészetünk helyesírási analfa­bétizmusa is. De erről bőveb­ben most ne is beszéljünk, hisz logikátlanságból is megárt a sok. Alacs B. Tamás „A szolgáltatás jó!" Tovább épül az érdi villamoshálózat Thurzó Györgyöt, az érdi | villamos állomás vezetőjét fag­gattuk afelől, hogy ezekben az igen hideg napokban nem je­lentkeznek-e különböző elekt­romos szolgáltatási zavarok. — Nem panaszkodhatunk. Nagyobb zavar nem adódott az elmúlt időben. Egy helyen, az Engels utcában leszakadt a vezeték, hajnali öt órakor, de ezt is megjavítottuk másfél óra leforgása alatt. — Biztosított-e a lakosság ellátása elektromos energiá- ! val? — Teljes mértékben. Szá­mítottunk az ilyen hideg idő­járásra is és arra, hogy ter­mészetszerűen a hőmérő hi­ganyszálának süllyedésével emelkedik a villanyfogyasztás. A közvilágításnál adódott két- ízben zavar a nagy hideg miatt. Leszakadt a vezeték, s ennek helyreállításáig szüne­telt a világítás. Az elmúlt esztendőkben je­lentős munkát végeztek Érd körül. Elkészült a húsz kilo­voltos körvezeték. További feladat lesz innen a község egyes részeibe vezetni az ára­mot. Ezenkívül összesen két kilométer hosszúságban építe­nek új vezetéket. Hálózatbő­vítésre kerül sor az Árvalány- haj és a Völgyi utcában. Áz előbbi helyen hétszáz méter, az utóbbinál fél kilométer hosszúságban állítottak oszlo­pokat, s húznak új vezetéke­ket. Ennyivel bővül az érdi hálózat. Ugyancsak a bővítő munkálatokat, a jobb villa- mosellátást szolgálja a vásár­téren elkészített új típusú elektromos toronyállomás. Ta­vasszal helyezik üzembe. Nagy a hideg, sok villany-melegítőt kapcsolnak be a fo­gyasztók. Az érdi villamosállomás munkatársai mű­szerekkel vizsgálják a terhelést Üjabb mérés és már tisztázták, hogy a nap különböző szakában ezen a részen hol és mikor fogyasztják a leg­több áramot. Ezek az adatok nagyon fontosak a hálózat- bővítési, korszerűsítési tervek kidolgozásánál (Gábor felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom