Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-09 / 33. szám
rt»T MlCICI 1963. FEBRUAR 9. SZOMBAT államcsíny Irakban (Folytatás az 1. oldalról) sokra hivatkozva közölte, hogy az írató hadsereg 19 tábornokát letartóztatták. Államcsíny hajnalban Az első rövid jelentések után érkezett részletek szerint az államcsíny hajnali négy óra tájban történt, a hadügyminisztérium épülete ellen intézett légitámadással. Egyidejűleg katonai egységek elfoglalták a bagdadi rádiót. Azóta a rádió sűrű egymásutánban közli felhívásait a lakossághoz, felszólítva, hogy minden erejével támogassa a mozgalmat ama törekvésében, hogy az országot megszabadítsa a diktatúrától és mindazoktól, akik a nép jogait semmibevették. A forradalom nemzeti tanácsa rádión keresztül figyelmeztet, hogy a légierő haladéktalanul közbelép, ha a volt rendszer erői megkísérelnék a visszavágást. „A forradalom nemzeti tanácsa” első közleményében körvonalazza a mozgalom politikai célkitűzéseit külpolitikai téren, hangsúlyozza, hogy a bandungi értekezlet határozatainak végrehajtását fogja szem előtt tartani és támogat minden arab felszabadítási mozgalmat. A nyilatkozat kiemeli, hogy a külföldieket bántódás nem éri, sőt az Irakban működő olajvállalatok nehézség nélkül dolgozhatnak a jövőben is. Megerősítették Kasszem halálhírét A felkelők minden bejelentésnél elítélik a „kasszemi diktatúrát”, amely egyidejűleg irányult a baloldali erők és a Nasszer-barát erők ellen. A letartóztatott tisztek közül eddig két-három nóv vált ismertté: Ahmed Szaleh el Abdi tábornok, vezérkari főnök, a Kasszem-rezsim erős emberének, továbbá Abbasz Fadel el Mahdaui ezredes, a bagdadi népbíróság elnökének neve. Az iraki brit nagykövetség jelentései szerint Bagdad la- i kossága nyugodt. Ugyancsak ezt jelenti az Ankarába ér- | kezett iraki pilóta, aki gé- I pével még a repülőtér lezá- I rása előtt hagyta el Irak fő- j városát. j Újabb jelentések szerint az AP szerint a török külügyminisztérium megerősítette Kasszem megölésének hírét. Jordániában óvintézkedések történtek és az Izraelben levő főkonzulátusok személyzetét felszólították, ne menjenek Jeruzsálem óvárosába. A jordániai erőket riadókészültségbe helyezték. Huszonkét hónap alatt 642 politikai elítélt Nyugat-Németországban Hosszú lejáratú szovjet hitel Kubának A szovjet kormány elhatározta. hogy előnyös feltételek mellett hosszú lejáratú hitelt nyújt Kubának. A hitelre vonatkozó megállapodás azokon a szovjet—kubai kereskedelmi tárgyalásokon jött létre, amelyek az 1963. évi árucsereíorgalmi jegyzőkönyv aláírásával értek véget. A Szovjetunió Kubának kőolajat, .fémeket, műtrágyát, vegyianyagokat, cellulózt, papírt, gyapotot, gépeket- és gépi berendezéseket, búsát és egyéb élelmiszer cikkeket szállít. Kuba a Szovjetunióba cukrot. szeszt, nikkel tartalmú készítményeket, dohányt és egyéb olyan árukat szállít, amelyek iránt a Szovjetunióban érdeklődés mutatkozik. Megdöbbentő adatokat hozott nyilvánosságra az NDK fővárosában az emberi jogok védelmére alakult bizottság arról, hogyan sérti meg Nyu- gat-Németországban a lakosság legelemibb emberi jogait a politikai „igazságszolgáltatás”. 1961. januártól 1962. novemberének elejéig a nyugatnémet ultrák politikai okoknál fogva legalább 642 embert — akiit a legkülönbözőbb politikai csoportokhoz, illetve egyházakhoz tartoznak — zártak börtönbe, vagy vetettek vizsgálati fogságba. A Pravda a kanadai kormány bukásáról Visszatetszést keltett Párizsban Hruscsov tv-nyilatkozatának letiltása Léderer Frigyes, az MTI párizsi tudósítója írja: A francia kormány döntése, •amellyel letiltotta N. Sz. Hruscsov és Malinovszkij marsall nyilatkozatát a televízió műsoráról, nagy visz- szatetszést szült Franciaországban. A szovjet kormányfő és a honvédelmi miniszter a frapcia televízió kérésére nyilatkozott a 20 évvel ezelőtt lezajlott Volgái csatáról, és a beszédek szövege, amelyet a mai francia lapok is ismertetnek, már január végén a francia szervek birtokában yolt. A francia kormány — mint ismeretes — röviddel a közvetítés időpontja előtt tiltotta be a műsort, azzal az indokolással, hogy N. Sz. Hruscsov és Malinovszkij nemcsak a volgai csatáról emlékezett meg, hanem a német militariz- mus veszélyére is felhívta a figyelmet. A kormány intézkedését a Figarótól az Humanitéig a francia lapok zöme elítéli. „A közvetítés betiltása — mutat rá az Humanité — De Gaulle és a Rajnán túli revansisták szövetkezésének ára Nem lehet a francia katonákat volt hitlerista tisztek parancsnoksága alá helyezni és ugyanakkor megengedni, hogy a Wehrmacht vereségét a francia televízióban ünnepeljék. Volt idő — hangoztatja a lap —, amikor De Gaulle esküdözött, hogy Franciaország sohasem felejti el azt a halálos veszélyt, amely a német militariz- mus részéről fenyegette. „Németország — mondotta 1946-ban — Németország maradt, amelyet egy nap ismét megszállhat a háború démona, iha megadják neki a lehetőséget, hogy ambícióit egy másiknak az ambícióival egyesítve, visszaszerezze nagyságát.” De húsz évvel a sztálingrádi csata után, De Gaulle a leglelkesebb védelmezője lett a Wehrmacht volt tábornokainak, akiket ismét a háború ördöge kísért — szögezi le a lap. a parlamenti választások kimenetelétől függetlenül fokozódni fog az amerikaellenes hangulat Kanadában, mert az Egyesült Államok egyre jobban ellenőrzése alá akarja vonni a kanadai gazdaság jelentős részét és kísérleteket tesz, hogy az országot a Pentagon hadiszekere után kössék — írja a lap. Dobrinyin—Rusk megbeszélés Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete félórás megbeszélést folytatott Rusk amerikai külügyminiszterrel. A külügyminisztériumból távozó szovjet nagykövet a hozzá intézett kérdésekre közölte, hogy az amerikai külügyminiszterrel a nemzetközi helyzet több, újabb fejleményéről tanácskozott, nemkülönben a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolataik egyes kérdéseiről. Amidőn Dobrinyint megkérdezték, szóba került-e a francia—német szerződés, a nagykövet azt válaszolta, bizonyos mértékben igen. Kifejezte kormánya aggodalmait a szerződés miatt ahhoz hasonlóan, ahogy ez a moszkvai francia és nyugatnémet nagykövet előtt történt. A nagykövet nem nyilatkozott arról, hogy a Franciaországhoz és Nyugat- Németországhoz intézett tiltakozó jegyzék másolatát átadta-e. Dobrinyin végül röviden közölte, hogy a kubai helyzet nem került megvitatásra és a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésének kérdését csak érintették. A Pravda V. Ozerov tollából „A szálak Washingtonba vezetnek” címmel kommentárt fűz a kanadai kormány- válsághoz. A szerző megjegyzi, hogy Washington az utóbbi időben a NATO atomerők létrehozását erőszakolva jelentősen fokozta a nyomást északi szomszédjára, hogy atomfegyverekkel szerelje fel fegyveres erőit. A kanadai miniszterelnök álláspontját értékelve a szerző rámutat annak kettős jellegére. A külföldi szemleírók megjegyzései szerint Diefenbaker nem utasította vissza nyíltan Kanada atomfelfegyverzését, s a Pentagon terveivel határozottan ellenszegülő kanadai nép hangulatával számolva halogatta a döntést. E Kanada számára létfontosságú probléma felvetődésekor a miniszterelnök mindig ködös és kétértelmű válaszokat adott. A kanadai parlamentet feloszlatták — folytatja a kommentár szerzője. — Az országban megkezdődött a legutóbbi kilenc hónap során a második előkészület a választásokra, amely Kanada eddigi történetében előreláthatóan a legviharosabbnak ígérkezik. A fő probléma továbbra is az amerikai—kanadai poltikai és gazdasági viszony. Az amerikai sajtó jelentései szerint Washingtonban attól félnek, hogy Négyórás általános sztrájk volt Olaszországban Az Olasz Általános Munkásszövetség, a szakszervezetek konföderációja és az Olasz Munkásszövetség egyhangú határozatára pénteken Olaszország dolgozói négyórás általános sztrájkot tartottak, hogy kifejezzék szolidaritásukat a több hónapja sztrájkoló kohó- és gépipari dolgozókkal. Rómában és Olaszország több más nagyvárosában az általános sztrájk idején gyűléseket és felvonulásokat rendeztek. Veszteség a Közös (Piac kaszinójában DE GAULLE: Sajnálom aram, hogy veszített, de azt hiszem, hogy még van egy lehetősége. Tessék ott a pisztoly. Elegánsan főbelőheti magát. (A Daily Mirror karikatúrája) Két álom DE GAULLE: Komád, képzeld azt álmodtam, hogy én voltam egész Európa ura. ADENAUER: Ó, Charles, az én álmom is nagyon szép voll (A Sächsische Zeitung karikatúrája) VESZÉLYES BARKÁCSOLÓ \\\\\\\\\\\\v\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\w^ 4 t —Alekszandr v==== Naszibov s 23 Rejtekhely az Elbán temető- ^ De Gaulle játszik az atombombával (A Volksstimme karikatúrája) ben Asziker. — Na és mos' >n ily ért nézeteket vall? Másolat, mint azelőtt? — Igen. — Annak hatása alatt, hogy foglyul esett? A kérdésiben irónia volt. Lange elvörösödött, fejét le- horgasztotta. — Nem — mormol ta alig hallhatóan. — A fogságnak ehhez semmi köze. Más ennek az oka. Egészen más. — Mégis, mi? — Más — ismételte Lange. — Az egészről azok a különben igen rendes emberek lehetnek. akikkel az életem során sikerült szorosabb kapcsolatba kerülnöm. — Kik ezek pontosabban? — Hárman voltak, tiszt úr. Rendkívül különböző természetű, de nagyan rendes emberek. Egy ottmaradt Németországban. Megmondanám a a nevét, de ön úgy sem veszi semmi hasznát. — Nem biztos. — Lothar Fischnek hívják, sírcsősz. — Temetőcsősz. — nem azt akarta mondani? — De igen. igen. temetőcsősz. Bocsásson meg. — Lange egész zavarba jött. — De lámcsak. jobban ismeri a német nyelvet, mint én magam... — Szóval, mi a nevezetessége ennek a Fisch temetőcsősznek? (Folytatjuk) nem vágyóik kommunista. Pár- tonkívüli vagyok. De a pár- tonkívüliek is különbözőek lehetnek. Vannak meggyőződé- ses, szilárd elvekhez ragasz- leodó emberek. És vannak, akik örökké meditálnak mindenen, határozatlanok, nehézfej űek. Én az utóbbiak közé tartozom. — Nocsak! — nevette el magát Aszker. — Meglehetősen szigorú szemmel nézi saját magát. — Vegye úgy, ahogy önnek tetszik — húzta fel a vállát a német. — Azért mondtam azt, amit mondtam, mert a szociáldemokratáikkal szimpatizáltam, s bármennyire is szomorú bevallani, a tulajdon hátamon segítettem a hatalomra Adolf Hitlert és a nácikat. — Ezt hogyan értelmezzem? — kérdezte Aszker, aki kezdte élvezni ezt a szokatlan kihallgatást. — Én természetesen nem egyedül voltam ilyen. Kiderült, hogv idióta volt mindenki, aki bedőlt a nácik maszlagjának. hogy a német népnek nagy küldetése van ezen a földön. Ilyenek pedig nem kevesen akadtak ... — Ez igaz — hagyta helyRekedt, a hülésre emlékeztető hangon mondta, hogy Herbert Lángénak hívják. — A rangja? — Obergefreiter. — Obergefreiter — ismételte Aszker, miközben feljegyezte az asztalon előtte fekvő papírra. — Hol teljesített szolgálatot? Nevezze meg a dl víziót, az ezredet, a zászlóaljat és a saját beosztását. — „Teufel”-divizió. motoros-lövész ezred, harmadik zászlóalj, első század, első szakaszt Aszker figyelmes lett: Georg Homann is az első századnál volt. — Igen — mondta rá. — Most a pártállásáról kérdezem. Tagja a nemzeti szocialista pártnak? — Nem — rázta a fejét Lange. — És soha nem is voltam. — Akkor talán bizony kommunista? — kérdezte Aszker nem minden éle nélkül. A német mélyet lélegzett és ismét a fejét rázta. — Kommunista sem vagyok. — Leeresztette a hangját, s érezhető sajnálkozással ismételte; — Igen, tiszt ári A német végre leült, s tér dére tette két nagy csonto: kezét. Az ujjain egészen tövii voltak vágva a körmök. Meg- nedvesítette a szája szélét, : ©gy mély sóhajtás szakadt fc belőle. Sandán, vizsgálódv; nézte a vele szemben, az asz tál másik oldalán álló, magas termetű szovjet tisztet. Észre vette, hogy a tiszt Ihátrafé sült, szőkésvörös haja megrit kult mór egy kissé, a homlo ka feltűnően magas.. Szürke színű szeme nyugalmat, ma gabiztosságot sugároz. Csonto orrának nyergén egy finon kis görbüiet ült, arccsonti széles, álla határozottan ível Gimnasztvorkája feszesen _ si múlt atlétakülsejű testért Széles derékszíj övezte köri. keskeny derekát. A tiszt égés külseje erőről, enengiáró egészségről tanúskodott. M: közben így vizsgálgatta a né met — saját maga számára i meglepő módon — úgy ér.ezú hogy már nem fél ettől a orosztól. Arcának merevség mintha felengedett volna. Aszker is a fogoly arcát ke tatta, s közben lassan a szél re ereszkedett. — A neve? — kérdezte németet.
