Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

1963. FEBRUÁR 3, VASÁRNAP

he erei

v/firfap

ZJavciSzi Lerinaő

A Petőfi Színpad új műsora

|fij köntösben a ceglédi Kossuth Múzeum j Őrömbe üröm.

8 %

L

ithván Gábor — az őszülő halántéké zeneszerző — hegedűjének húrjain estéről estére felsír a dallam, a fiatalságot, az ifjúságot idéző tavaszi keringő, hogy szerelmet valljon a tehetséges fiatal tanítványnak, Apor Évának.

Inocent Vince Ernő—Kállai István—Horváth Jenő: Tavaszi keringő című három- felvonásos zenés vígjátékát mutatta be az elmúlt héten nagy sikerrel a Petőfi Színpad operettegyüttese.

Az előadást Varga Géza rendezte, jó tempót, világos

eladó őfelsége ebből kikalkulálhatja a pontos nagyságot.

Boldogan elrobogott és este diadalmasan hozta haza a minta alapján megválasztott új cipőt, fejlődő könnyűiparunk valóságos remekét.

— Vettél valami mást is?

— Dehogyis... — próbált bújócskázni, de merész fordulattal, rögtön a fülembe ujjongta, hogyha már a cipő- boltban volt, hát magának is vásárolt egy pár költeményt.

— Ugye, gyönyörű? — kérdezte lelkesen.

— Állati szép! — huligún- kodtam.

Villámgyorsan lerúgta szépen formált lábikójárál a régit és már az újban tipegte körül a szobát.

Pontosan két perc. azaz százhúsz másodperc múlva lehervadt arcocskájáról a mio- soly és fájdalmas vonásoknak adott helyet.

— Jaj — mondta. Majd kisvártatva hozzátette: v— Jajaj!

Kiderült, hogy a cipő rossz. Viselhetetíen. Itt is szorít, ott is vág. amott is tör.

— Pedig nyolcat próbáltam föl a boltban, ez volt a kilencedik. Nem is értem. Másfél óráig válogattam, amíg végre erre esett a választás. A boltban tökéletes volt. Itt ■meg: Jajjajajjajajjj!

G

yáva fickó vagyok. Őszinte részvétet szimuláltam és biztattam, hogy vigye visz- sza, cseréltesse ki. Itt azonban, a legnagyobb nyilvánosság előtt, vásárlási allergiában szenvedő férfitársaim vigasztalására, meghirdetem az igazságot: az én cipőm, amely a beküldött minta alapján, személyes jelenlétem, közreműködésem és egyetlen próba nélkül vásároltatott, kifogástalan. tökéletes példány. A feleségem viszont, aki az első felvonásban másfél óráig válogatott, kilenc pár cipőt próbált fel, rriost szaladt el hazulról, hogy kicseréltesse a harmadik hazahozott műremeket is.

Magyar László

egye meg ken elteket — egyezett bele nagymérgesen — De ha eljár a kend szája, hát beíapaszi-atom a csendőrökkel.

— Én hallgatok kérem, mint a sír. A szamaras sem mondhatja meg senkinek, mivel süketnéma az istenadta ... Na, jó, hát akkor elmegyek a Sandrihoz, s idehívom az uraságod rendelkezésére.

A bíró elment, s nemsokára megérkezett a szamaras. Nagy darab palóc volt, magas, tornyos kucsmában, bekecsben. — Még a kortes úrnak is hozott egy hatalmas bárányhuniját. — Az utóbbinak felettébb örült Tihamér úr, s ugyancsak beleburkolódzott.

_ Jól megmagyarázta neki kend, hogy hová menjen? — kérdezte a kortes a bírót.

— Persze, persze ... Értelmes ember ez ... Meg aztán majd vigyázza uraságod is az utat

— Hogyne, hogyne... Hát Isten áldja bíró uram. Isten áldja.

— Szerencsés utat tekintetes úr, szerencsés utat — köszönt el a bíró, majd gyorsan visszatért a házába, a meleg sutba.

Az illusztris fogat elindult a kormánypárt kortesével. Nagy hó volt, de igen enyhe, kellemes éjszaka. A fogat hamarosan kiért a faluból, Tihamér úr nagy örömére. Attól tartott ugyanis, hogyha az ellenzékiek meglátják, menten gúnyverset költenek rá... Ezt pedig sehogysem akarta, mert mit szólnának ahhoz a vármegyénél, hogy ő a kormánypárt kortese szamaras fogaton utazik’ A sötét azonban megnyugtatta Tihamér urat, s a meleg bundában, pokrócban elnyomta a buzgóság.

Több óra hosszat aludt így át, amikor egyszercsak ektelen szamárordításra riadt fel. ijedten dörzsölte meg a szemét, s közel volt az ájuláshoz.

A megye székhelyén, a megyeház előtti téren állt a fogat, töméntelen ' bámuló embertől övezve. És, hogy még jobban beboruljon felette az ég, váratlan melléje siklott a vármegye nagyhatalmú alispánjának a szánja.

A kortes kővémeredt a rémülettől, s moccanni sem tudott. Nem így az alispán.

— Mit parádézik itt maga hanyag disznó? ... Miért nem jött az esti megbeszélésre?

— De méltóságos alispán úr — hebegett Tihamér úr. — Én az este odaindultam ... De ez a gézengúz idehozott...

— Lári-fári! — ripakodott rá az alispán. — A fuvaros oda viszi az embert, ahová mondják neki... És különben is, szamaras fogattal lejáratni a kormánypártot? . .. Majd adok én magának ...! Azonnal fizesse ki a fuvarost, de a saját zsebéből! — s azzal vilAz Isten őszi csillaga című új magyar film dizőz szerepét Krencsey Mariann játssza

ságot, vele akarva-akaratlanul is szilárd bázist teremtettek örök családi vitáink számára. Kecfces feleségem ugyanis nem osztja, a többi között, ezt a véleményemet sem. Ö szenvedélyes és rendíthetetlen vásárló. Vásárol reggel, délben, este. bizonyosan még éjszaka is, álmában. Vásárol az utcán, a munkahelyén (ravaszdi hunyorgatásakhál fölkínált belföldi fuserek által össze- eszkábált valódi külföldi bóvlit), vásárol' örökös kirakatnézegetései közben, ha pénze nincs, hát legalább elméletben. Vásárol olykor még ü boltokban is. rméápedig öröktől fogva remekül. Én viszont pánikszerűen menekülök a boltoknak még a közeléből is. Mivel azonban nemcsak igéből él az ember, hanem olykor szüksége kerekedik zoknira, nyakkendőre, cipőpertli- re, ingre, szemérmes alsóra, sőt, cipőre is. Nagykegyesen megadom legfelsőbb felhatalmazásomat életem párjának eme szükségleteim kielégítésére szolgáló hadműveletek végrehajtására.

L

egutóbb cipőigényem támadt. Sokáig titkoltam a dolgot, de a cipőm kilyukadt talpán át egyre bőségesebben t, beszivárgó hóié zctknim kö- vetkezetes ettucskosításával l tegnap árulóm lett.

I — Neked cipő kell! — lo- l bogtaítta felém diadalmi zászlóként a lucskos fitszekUt éle- l tem jabbik fele.

I Mélységes alázattal hajtot- l tam meg a fejemet.

I — Délután veszünk! — hir- ; dette ki legfelsőbb határoza- \ tát.

I — Én nem — rebegtem hal- \ kan, de elszántan. j — Hát Iki? — riadt ő fel \ sötéten.

\ — Te, kisszivem. te tudsz

\ olyan remekül vásárolni.

• — Nem vihetem el a lábol dat mintának.

•

í — Azt nem, de ennek az í ócska cipőpárnak megmaradt l felét annál inkább. A kedves

• i zt hiszem, ha semmi más- \ ÁL ban nem, de abban va• lamennyien egyetértünk (ter• mészeiesen csak mi, férjek és ■ férfiak), hogy a vásárlás rna- \ napság nem tartozik az élet '•.legfőbb gyönyörűségei közé. A '•„kedves vevőt” éppen úgy le- '• tiporja a boltban a kisebbren- j dűségi érzés, mint a „kedves

• utast” a villamoson vagy az

• autóbuszom, A kedvesnek '• egyáltalán nem nevezhető előadó és kalauz szaktárs ugyan- \ is valamilyen megmagyaráz• hatatlan képzettársulás ikövet- '• kéziében, annak a rögeszmé• nek a rabja, hogy mint az ölet í komédiása, B. Shaw, az „Em- ! bér és felsőbbrendű ember” : című remekművének a cím- í szerepét alakítja. Félreértés \ ne essék': természetesen ala- ! kítása pusztán az idézett cím l második tagjára, a felsőbb- í rendűre •korlátozódik. Az idé- í zett cím első tagja, a szimpla '• ember, aki kedves utcai, avagy l vevői szerepében gyámolta- l lanul csetlik-botlik. hol a bol- ; ti pult, hol a kalauzt trónus \ előtt és alattomos vásárlási, lavagy utazási szándékot rejte- l get az ő elvetemült szívében.

I Szóval, csak azt akarom

mondani, hogy amióta fölis- l mertem ezt a történelmi igazlógó tekintettel beviharzott a vármegyeház kapuján.

Tihamér ur ijedten tapasztalta, hogy benne van a pácban. Ráadásul a megyeház ablakai is megteltek már, s a rosszmájú kollégák ugyancsak fogták a hasukat nevettük- ben. A saját pénzét azonban mégis sajnálta ilyesmire... A pártkasszából meg már nem fizethette ki... Ügy gondolta hát, hogy faképnél hagyja a szamarast.

— Rögtön hozom — magyarázta a siketnéma szamaras- nak, a megtermett, bivalyerős parasztnak... s azzal Tihamér úr el akart osonni.

Ám a hegyi ember, ha testi fogyatékossága volt is,, nem esett a fejelágyára. Karonfog- ta Tihamér urat, s a keszeg kortest úgy visszavágta a szamaras szekérbe, hogy csakúgy nyekkent.

A megnőtt tömegben harsány hahota tört ki, s többen ugyancsak biztatták a szamarast.

Tihamér űr keservesen tapasztalta. hogy nem tud túljárni a palóc eszén, fizetni kell. Fagyos kézzel, nagy ügy- gyel-bajjal előhalászta hát pénztárcáját, s vérző szívvel bár, de a szamaras markába guberálta a fényes pengőket.

— No, végre — lélegzett fel megkönnyebbülten az utazási számla kiegyenlítése után, majd a tömegre ripakodva áttörte magát azokon.

Hanem ekkor hátulról vala-gi ki erősen megmarkolta a ka- ^ bátgallérját. Meglepetten for- ^ i dúlt hátra, s a látványtól meg- ^ i hült ereiben a vér. Derék fe- \ lesége (ki már értesült díszes^ megérkezéséről) pulykavörös j i képpel, villogó szemekkel állt* előtte. ^ i

— Na, te jómadár! — kiál- ^ ;

tott rá mérgesen. — Hát sza- ^ márfogatra pocsékolod te a ^ i pénzed? ^

— De kérlek ... drágám — ^ 1 dadogta a póruljárt kortes. ^

— Semmi drágám — visí- ^1 tott fel az asszonyság. — Ha-1 zug fráter!... Otthon azt^1 mondja, hogy választási kor-^ teskedésen van, s közben sza- ^ [ márf ogaton parádézik... Csak | ‘ részeg, s bolond ember tehet ilyet!... Micsoda szégyen!... ^ Mi lesz, ha a két eladó lá-^ nyunk gavallérjai megtudják?!^

— Hallgass, szivecském — ^

könyörgött Tihamér úr. — | Mindent megmagyarázok... ^

— Nesze, itt a magyarázat!^

— kiáltotta a termetes asz-£ szonyság, majd két kemény^ pofont lekevert az illusztris^ kortesnek, s gallérjánál fogva ^ hazafelé lódította. j

Derék barátunk, a mép£ nagyszerű kortese behúzott ^ nyakkal, a bámészkodók sor- 8 falától övezve, megszégyenül- y ten ballagott neje előtt. ^

Mondják, hogy többet nem ^ volt kedve a korteskedéshez.

Az elmúlt év folyamán kö- ! zel félmillió forintos költség- | gél tatarozták a ceglédi Kos- j suth Múzeumot. Az átalakí- I tott és felújított új külső i mellett modem színtechni- i kával rendezett belső fo- i gadja a látogatót.

A múzeumoknak az elmúlt I év folyamán történt megyei [kezelésbe vétele, a népműve- ; lési munka, a múzeumi is- j meretterjesztés hatékonyabbá í tétele érdekében történt, egyéb í tényezők mellett. Érmek a fel- í adatnak igyekszik eleget ten- ! ni a Kossuth Múzeum is, ami- ! kor február 3-án megnyitja í újjárendezett kiállításait:

| közte az ország legnagyobb j Kossuth-emiékgyűjteményét.

A látogató a kellemesen és

; harmonikusan rendezett ter: mekben megismerkedhet a

! környék régészeti-néprajzi

i emlékeivel és maradandó él-'

: ményt szerezhet a szabadi ságharc történetére, Kos; suth életére és személyére

: vonatkozóan.

'

• A korábbi kiállítási tecn- ; nilkáktól eltérően, hatalmas í színes falfelületek különítik el I a bemutatdftt anyag koráb- : ban összefolyó és nehezen i ! áttekinthető mondanivalóját, í Itt különösen a mintegy ezer ; darabot számláló eredeti Kos- ; suth-emlékeket bemutató ki- ; állítás érdemel figyelmet. A j termekben , életközelségbe ke< rültünk Kossuthtal. Kiállít- ! va szemlélhetjük ruháit, hasz- ! nálati eszközeit, bútorait,

! turini laikásának eredeti be- ; rendezését. Eredeti fényké- i pék és nemes festők mun- S kái nyomán megismerhetjük a ; hadvezér, az országgyűlési ; szónok, a kormányzó, a pénz< ügyminiszter Kossuthot és a ■ nép ügyét, a magyar sza- ! badság ügyét, az egész föld- ! kerekség elé táró, világjáró ! Kossuthot; azt az egyetlen ! magyart, akinek külföldön ! — Bulgáriától az Egyesült ; Államokig — szobrai állnak.

! ___ __, ______________

j

viegnatotian szemiei net j uk g

a tudóst; a száműzetésében ^ csillagászattal, irodalommal, * botanikával foglalkozó emlé- * keket (3000 növényt határo-1 zott meg, 12 kötetben írta ? meg emlékiratait, amely ma ^ a szabadságharc és az egész ^ XIX. századi világtörténelem ^ nélkülözhetetlen forrása — $ hisz mintegy érzékeny mű- f szer reagált minden ese- menyre!). "

A ceglédi Kossuth Múzeum l a megnyitott új kiállítások-1 kai igyekszik méltóan szol-1 gálni névadója emlékét, be-1 mutatni a környék történeti- néprajzi értékeit, elhinteni J — a családi fényképalbumok- \ hoz hasonlóan — nemze- j tünk nagyjai, történeti érté- \ keinek megbecsülésének gon-. 5 dolatát l

Ikvai Nándor ^

,\\\\V\\*\\\\W\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\> Í

: ^

ÍKI MOND MA MESÉT? f

: ?

• Giovanni Guareschi olasz S

! humorista írta egyik mű-1 ! vében: í

t *•

\ „Ki mondja, hogy ma nem-j í mondanak meséket? Hát a \

• politikusok és a meteoroló-1

Sgusok mit csinálnak?” \

örömmel értesültem róla, hogy a Magyar Televízió ezentúl minden évadban megrendezi a vidéki színházak fesztiválját, módot adva ezzel a vidéki színházaknak — amelyek az elmúlt ^ években vitathatatlanul jelentős fejlődést értek el —, hogy leg- 'y jobb előadásaikat az ország nyilvánossága előtt mutassák be. í, Mint kritikus, csak lelkesen üdvözölhetem ezt a kezdeménye- J: zést. Vidéki színházaink valóban megérettek már arra, hogy ^ túllépjenek városuk, illetve megyéjük határain és országos ^ nyilvánosság előtt vizsgázzanak igényességből, műsorpolitiká- ^ bői, művészi munkából.

Örömömbe azonban némi üröm is vegyült, amikor az új- ^ Ságban közölt műsortervet olvastam. Hogy miért? A Szegedi ^ Nemzeti Színház Bródy Sándor: Tanítónő című színművével ^ nevezett a fesztiválra. A kaposvári Csiky Gergely Színház be- ^ mutatásra javasolt. darabjai: Peter Karvas: Antigoné és a í többiek és Robert Merle: Korinthoszban többé nem hal meg 8 senki. Az egri Gárdonyi Géza Színház Csehov: Platonov című <£ ősbemutatóját kínálja közvetítésre. A pécsi Nemzeti Színház Jí Anouil. a békéscsabai Jókai Színház Victor Hugo és Arthur 'f, West ősbemutatókkal jelentkezett. A miskolci Nemzeti Szín- ^ ház három javasolt darabja pedig Csehov: Ványa bácsija, Shaw: Szent Johannája és Sipkay Barna: A világ peremén című darabja.

Hat színház, tíz javasolt darab, s ezek közül mindössze ^ egy mai magyar szerző műve. Ez az, ami véleményem szerint elgondolkoztató. Ilyen rosszul állunk új magyar színművek- ^ kel? Vagy vidéki színházaink idegenkednek a mai magyar szerzők műveinek a bemutatásától? Vagy nem tartják talán ^ méltónak, hogy mai magyar szerző darabjával nevezzenek a ^ fesztiválra? Nem tudom, mi lehet az igazi ok, egy azonban biz- í; tos: megrendezni a vidéki színházak fesztiválját új magyar ^ darabok bemutatása nélkül — ez enyhén szólva keserű szájízt ^ ad kritikusnak, közönségnek egyaránt.

Gondolom, ez nem egyedül az én véleményem, de mind- -í azoké, akik a magukénak érzik az új magyar drámákat, még 'f akkor is, ha nem versenyezhetnek Csehov, Shaw vagy éppen 'f, Victor Hugo már klasszikussá vált műveivel.

Í P. P,

a törékeny, mesterébe sze-: relmes tanítványt értékes vo-! násokkal keltette életre. ; Poétikus ez a szerepformá- < lás,, mely mellé az egyéni j bájt kéül feltétlen félje- j gyezni.

Csornai Irén Piri baba j szerepében igazán ' magára j talált. Mindig bájos, hangú- j latokat változtató. lényével! sok emlékezetes percet szer-! zett. Könnyed, kellemes az: alakítás, ragyogó a jellem-] portré. Boldi—Flóra kettő- ] seben Végh J ózsef és Ga-: lambos Gabi tisztán felépí- i tett alakítást nyújtottak. \

Boldi alakja jól ábrázolt, i nagyszerűen érvényesült a tapogatózó félénkség és a fokról foíkra ébredező szerelem, míg Flóra tisztán körvonalazott figura, a férjhez menni szándékozó, temperamentumában nagyon kedves asszonyról.

Gátit ifi- Tóvári Pál keltette életre. Könnyed, ko- médiiázó játékát dicséret illeti. Nem volt túltengő, arányos, volt a humor, remeik a komédiázás. A Lithván tanítványokat Rákos Kati, Kovács László és Jurisits Miklós alakították kedvesen.

G

áti Sándor ötletes tánc- koreográfiája, a zenekari kíséret — Maros József vezetésével — mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Tavaszi keringő bemutatása tovább erősítse a Petőfi Színpad jó hírnevét.

Ladányi István

értelmezést adva a produkciónak. Kihasználta a zene és a szöveg minden lehetőségét, szellemes, pontos játékot, kidolgozott szituációkat, teremtett.

Bercsényi Tibor merészen új hangulatú díszleted között jól pergő játékot, nagyon kedves előadást kaptunk, melyet egy összekovácsoló- dott szereplőgárda valósított meg.

E

lsőnek Hídvégi Lajos Lithván Gábor alakítását kell megemlítenünk. Magas színvonalú játékkal, szép alakítással ajándékozott meg bennünket A „kedves mester” humora, a jellegzetes intellektus egyaránt csillogott. Balogh Győző, a mester tanítványa, kellemes, rokonszenves. Örömmel láttuk színészi eszközeinek gazdagodását, a kedves ötleteket. Kollár Lívia Apor Éváját

Kollár Lívia és Balogh Győző

Vásárlási allergia