Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

na*

WECÍEI

v/firfap

1963. FEBRUÁR 3, VASÁRNAP

Mint mikor az apák beszélgetnek...

i

an-í

I Tarkabarka I

y y

\\\\\\\\\\\\\\\v ^

\ Moravia az olvasókról J

*, I

^ Alberto Moravia, a vi- f í lághírű olasz író, egy könyv- £ ? vásáron így nyilatkozott az £ | olvasókról: %

$ — Sok olyan ember van, aki f

% csak azért álvas, mert a szü- \ ^ letésnapjára olvasólámpát ka- ’ 6 pott ajándékba.

■

i FIATALOK FELFEDEZESE

í

/, Andre Morois, az ismert ^ francia író így ír az új nem- , zedékről: 1

y

^ — Minden fiatalember előbb J

j vagy utóbb megteszi azt a ^ ^ meghökkentő felfedezést, hogy ^ ^ néha a szüleinek is igaza van. ^

1 Mi a fontosabb?

? á

^ Teheránban baj van az J :> iskolákkal! Az éjjeli mula- ^ ^ tők negyedének tőszomszcd- ^

> ságában álló iskolák udva- ^

2 ráról ugyanis gyakran száll- ^ ^ lak át a labdák az elkerített 2

y y

^ vörös-lámpás házakba és aj J gyerekek keresgélése zavar-1 J ta eme nagyfontosságú „üze- ^ ^ mek” forgalmát. Ezért a te- ^ ^ heráni rendőrség erélyes in- ^ J tézkedést foganatosított: a | J mulatóhelyek szomszédságú- ^ J ban levő öt iskolát azonnali á

í hatállyal bezáratta. ?

> 6

r ^

| A szerelmes regények | fejlődése

í í

^ Wolfgang Grüner német j J kritikus írja a szerelmes re- 2 J gényekről:

J „A szerelmi regényekben alj J hős hajdan a regény végén jj £ csókolta meg imádottját. A % % mostaniakban már a fedőla- $ 4 pon elvégzi ezt a teendőjét.” %

í

? Németh Emil:

A TANÁCSTEREMBE - sok hi— ----------------- vatalos

m

egbeszélés színhelyére — ezen a délelőttön az otthon meghittsége lopta be magát, szinte észrevétlenül. Pedig ezúttal is úgy kezdődött minden, mint sok más alkalommal: dr. Magyari András, az Agrártudományi Egyetem rektora üdvözölte a vendéget — ezúttal Ilku Pál művelődésügyi minisztert, a megye országgyűlési képviselőjelöltjét, és a meghivott tanszékvezetőket, tanárokat. A miniszter is úgy állt fel, talán pontosan, azokkal a gesztus nélküli, már megszokott mozdulatokkal, ahogy a Parlament vagy a nagygyűlések emelvényére lép. Csend lett — a várakozó, érdeklődéssel teli tekintetek nem ütnek zajt. Minden olyan, mint máskor.

— Sok szó esett az utóbbi időben az új tantervekről, az oktatási reform gyakorlati megvalósításáról. Komoly, nagy tudású szakemberek mondták el őszinte véleményüket arról: hogyan tovább? Nem is olyan régen meghívtam közülük néhányat, a legérdekeltebbeket, mondják el még egyszer, hogyan képzelik. Elmondták. Mit gondolnak, ezek szerint hány órát kellene tartani hetenként egy középiskolában?

A MINISZTER elhallgatott egy-----------------pillanatra. A

c

send — ha ugyan van fokozata — még mélyebbé, feszültebbé vált, mint volt az előbb.

— Hetvenkettőt...

Döbbent csend.

— Kérem, én apa vagyok, s gondolom, önök közül is jó néiiányan...

A csend gátja átszakadt; a hűvös, hivatalos hangulat az otthon meghitt zsongásává oldódik. Már nem miniszter és rektor, tanszékvezető és tanár ül egymás mellett. Apák beszélgetnek, akiket esténként, a munkából hazatérve, gyerekek ostromolnak: segíts, apa, nem értem ezt a példát... mondd apu, hogyan csináljam meg ezt... Már nincs szónok és nincsenek hallgatók, csali egymással beszélgető, olykor vitatkozó emberek, akik azért váltanak szót, hogy közösen beszéljék meg közös gondjaikat.

Gondolatok cserélődnek, elképzelések váltják egymást

Erősíteni, fejleszteni kell a középiskolai oktatást, mert ez biztosítja az eredményes egyetemi munka feltételeit — mondja ki az egyik professzor. A gépészmérnöki kar matematika-fizika tanszékének vezetője még megtoldja ezt a gondolatot: — Humán vagy reál tagozatú gimnázium legyen, vagy mind a kettő? A harmadik szóló új gondolattal gazdagítja a megkezdett beszélgetést: — Helyes intézkedés volt a származás szerinti kategóriák megszüntetése. A legtehetségesebb fiatalok tanuljanak tovább... — állapítja meg, de azért nem mulasztja el azt sem, hogy aggodalmáról beszéljen': — Hogyan változnak majd az arányok? Kinek « javára billen a mérleg? A tehetséges munkás-paraszt fiatalok a jövőben sem kerülhetnek hátrányosabb

Kenyér a vonaton

Csupaszon, szendén, bőrkabáttal terített, széles ember-ölben, szemtől szembe vacsorát idéző éhes szemekkel, frissen illatosán, csiklandós szőkén mindkét oldalán, kármin-örömmel dombhát-tetején, a fogasolt föld ízes csíkjait zötyögletve bőrének bársonyán, osont a szándék tetthelye felé. Milyen fontos lehet, hogy így viszik, ilyen merész fedetlenséggcl!

Áradt belőle, mint sugárhatás, s plafonig ért a bíztatása, hogy megkóstolja éhes íny.

Olyan parázna pucérsággal feküdt az esti emberek között, kérges tenyér óvó közelségében, a kabát-ágyon, ráfigyelgető tekintetek előtt s mögött, párolgó szájaktól lehelten, egy nagy hideg kör közepén, miként a kisded egyszer jászolában.

A februári filmbemutatók között szerepel az Ez is szerelem című angol játékfilm

XN'XXWÍXXWXNXVXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Rakocssky József:

Magány a forgatagban

Míg itt ülök a kis pádon, kötöttem lázas utcalárma, de rámhajol szép csillagom: az alkotás csöndes magánya.

S nem hallom már a lüktetést, zúghat az utca száz motorja!

Szívemben boldog ébredés ragyog, mint nagy, fehér vitorla.

Hajózom már a végtelent...

Ott ringok égy kis könnyű dalban, és nem vesz észre senki sem a kis pádon, az utcazajban.

NXXXXXVXvXXXVCOvYXXXVXXIXXXXXXXXXXXXXXXXXXXv

| Láng Etelka :

Falusi este

Rövidesen bematatják filmszínházaink a Háromszor kel fel a nap című csehszlovák filmet

Az est fényekből nagy kazlakat rak és a sötét az erdőbe baktat.

Ott kuksol hajnalig, mert a fények ártanak meggyengült, vén szemének.

Ma a kultúrház fehér falára tűsarkú-cipős leányok árnya vetül. Nem mint régen, súlyos árnyék ... Könnyed, mit együtt sző munka, játék.

A KORTES

| A kortes SZÓ jelentése, ér- ] telme lassan elhomályosodik. : Pedig valamikor de sokat be- I széltek róla!

í A húsz, vagy talán még an- I nál is több párt felváltva ver- i sengett a nagyszájú, hangos, I sőt ravasz kortesért, aki járta ]a falvakat, s a csábító ígére- | tek mellett — mit a megvá- > lasztandó képviselő nevében j tett —, legtöbször a falu kocsmáiban etette-itatta a tájékozatlan, legtöbbször tudatlan választókat Néha azonban kibabráltak velük

.............

E

gy ilyen kortesről szól az alábbi eset, ami a két világháború között történt, egy kis hegyvidéki faluban.

Tél volt akkor is. A hegyek között derékig ért a hó. A pártok kortesei a falu kocsmáiban „szervezték” a választókat. Folyt a bor, sült a sok pecsenye, s a kopottruhás emberek szinte betegre ették- itták magukat.

A legtöbb bort és ételt természetesen a kormánypárt kortese fizette, mivel ennek állt legtöbb pénz a rendelkezésére. Az említett hegyi faluban egy Tihamér nevű megyei tisztviselő volt a kormánypárti kortes. Vékony, keszeg, száraz ember volt, de

nagyobb a lehetősége annak, hogy a legtehetségesebb fiatalok kerülnek az egyetemre. A jelentkezők többsége is tovább tanulhat, hiszen jelenleg már tizenkilenc felsőfokú mezőgazdasági technikum működik az országban, s biztos vagyok benne, hogy ez a szám csak nőni fog, hiszem mind több jó mező- gazdasági szakemberre van szüksége az országnak. Természetesen a szelekciónak van egy másik formája is. Önök mondták: akad még az egyetemen olyan hallgató, -aki a tehetségéhez mérten kevesebb szolgalommal, odaadással végzi a munkáját. Figyelmeztetni kell ezeket a fiatalokat, s ha nem értenek a szóból, nem esküdtünk örök hűséget nekik. Ma már az egyetemen tanulni — és jól tanulni, becsületesen helytállni — nem szívesség, de kötelesség.

MINT MiKOR AZ APÁK beszél--------------------------.getnek, ha

b

aj van a szeretett fiú szorgalmával, előmenetelével. És a többi apa rábólint: igen, így helyes. Ezen a délelőttön nem miniszter és rektor, tanszékvezető és tanár ült egymás mellett. Apák beszélgettek, akiket esténként, a munkáiból hazatérve, gyerekek ostromolnak kérdéseikkel; tanácsukat, segítségüket kérve. Ezen a délelőttön nem volt szónok és nem voltak hallgatók, csak egymással beszélgető, olykor vitatkozó embereik, akik azért jöttek össze és azért váltottak szót, hogy közösen beszéljek meg közös gondjaikat.

Prukner Pál

rettenetesen gőgös, hetvenke- dő.

Azon a bizonyos napon — mikor az esetről szó van — ő maga is ugyancsak felöntött volt a garatra. Hanem este felé eszébe jutott, hogy néki még ma át kell mennie a szomszéd faluba, s a képviselőjelölt úrnak, a méltóságos földbirtokosnak jelentést kell tennie a várható szavazatokról ... Arról nem is szólva, hogy ugyanott a kerület korteseinek eligazítást ad, a MÉP megyei elnöke, a vármegye alispánja.

Semmi járművel nem rendelkezvén, elsietett a falu bí- rájához, aki mindenkor a kormánypártot támogatta, ha akarta, ha nem. A bíró himelt- hámolt.

— Hát instállom, tekintetes uram, én szívesen elvinném, de a cselédem épp a mai nap sántította meg a lovamat.

— Hát akkor forsportot rendeljen el kend! — ripakodott rá Tihamér úr.

A vén bíró ugyancsak va- kargatta a fejét.

— Forspontot, forspontot — hümmögött. — Könnyen mondja ezt uraságod... De hogyan?

— Hogyan? ... Hát talán a kendén kívül nincs más ló a faluban?

— Hát éppen vóna — morogta az atyafi. — De ugye jól tudja a tekintetes úr, hogy ilyenkor, amikor folyik a választás szervezése, hát bizony kérem, józan ember kevés van a faluban.

— Az engem nem érdekel — kapcáskodott a kortes. — Nekem még ma este jelentést kell tennem a méltóságos képviselőjelölt úrnak, de még a méltóságos alispán úrnak is, mivel ő is ott lesz a kastélyban. És ha kend ebben megakadályoz, hát tudomisten megbánja. Fuccs lesz a bíróságának ... Mert nekem csak egy szavamba kerül.

A ven bíró hirtelen megszeppent, de belül nagyon ette a méreg.

— No, megállj, te tintanyaló éhenkórász — gondolta magában. — Majd elintézlek én, csak hetvenkedj nekem!

Kívülről azonban alázatosságot színlelve sopánkodott.

— Én a más lovával is szívesen elvinném a tekintetes urat, hiszen szívvel-lélekkel a MÉP-et támogatom. De mit tehetek? Már öreg vagyok, s gyenge a szemem, s nem venném a lelkemre, ha véletlenül az árokba borítanám uraságo- dat... Itt csak két eset lehetséges ... Vagy uraságod' hajtsa a lovat, vagy pedig Sandri a fogatán átviszi.

— Ki az a Sandri? — türelmetlenkedett Tihamér úr.

— Hát instállom alássan, az egy fuvaros. Tisztességes, józan ember ... Két derék fülese van.

— Füles?

— Igen ... két pompás szamara.

— Micsoda? — hördült fel a kortes úr. Hogy maga szamáron akar engem utaltatni? .... Mi? — Hát kinek néz kend engem? ... Én a vármegye elismert hivatalnoka vagyok, nem holmi éhenkórász.

— Hát kérem — húzta fel a vállát a ravaszdi bíró, majd karjait széttárva folytatta: — Hát kérem, akkor mit tegyünk? ... Pedig ugye, úgy tudjuk a vallásból is. hogy Krisztus urunk szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Nagyon csodálom hát, hogy a tekintetes Tihamér úr nem kedveli a Megváltónk kedvenc állatját.... így én csak az apostolok lovát, vagyis a gyaloglást tudom ajánlani.

— Hallja, maga szemtelen fráter! — csattant fel a kortes. — Velem ne élcelődjön így. Az én elődeim nemes emberek voltak, sok vagyonnal rendelkeztek.

— Meghiszem tekintetes úr — alázatoskodott a bíró. — Dehát mást nem tehetünk... Különben is este van már, ki látja már a tekintetes urat?

Az utóbbi kijelentés szöget ütött Tihamér úr fejébe, s úgy gondolta: mégiscsak biztonságosabb egy iczan szainaras íogatán utazr.j mim holmi boros paraszt szekerén, vagy szánján.

— Nem bánom tehát, a fene

helyzetbe... — ez nyílt színvallás állásfoglalásáról.

A miniszter meghallgat, kiegészít, összegez.

— Egyetértek: fejleszteni, erősíteni kell a középiskolai oktatást, amely szoros ösz- szefüggésben van az egyetemi munka hatékonyabbá tételével. Engedjék meg, hogy számokkal bizonyítsak. Tavaly harmincötezer diák érettségizett középiskoláinkban, s ugyanakkor hatvan- háromezer kezdte meg a tanulást. Azaz: négy esztendő alatt majd megduplázódott a középiskolákban tanuló diákok száma. A tervek szerint az idén már hetvenkétezer diáik kezdhet a középiskolai tanulmányok elvégzéséhez.

— Természetesen elégedettségről még sokáig nem lehet szó. Jelenleg az általános iskolát elvégzők mintegy negyvenkilenc százaléka tanul tovább. Elsősorban a gimnáziumokban. Hogy milyen legyen a gimnázium, humán vagy reál? Véleményem szerint azoknak van igazuk, akik az egységes gimnáziumi oktatás mellett foglalnak állást. Ha döntésre kerül a sor, ez lesz a véleményem.

ELÉGEDETTSÉG a teremben. A

____________ vélemények találkoztak.

— Megállapították: helyes intézkedés volt a származás szerinti kategóriák megszüntetése. Megint csak azt mondhatom: egyetértek. A tehetség nem osztálykategória. Az viszont vitathatatlan, hogy egyes rétegek gyermekei csiszoltabbak, többet tudnak. Ez azonban nem behozhatatlan hátrány, példák sorával tudnám bizonyitani.

— Megértem az aggodalmaskodókat is: hogyan változnak majd az arányok? Mielőtt válaszolnák, enged-, jenek meg egy kérdést: kik-; nek a gyermekei járnak mai középiskolába? Már említet-: tem, az idén hatvanhárom-: ezer diáik kezdte meg kö- i zépiskolat tanulmányait. Ez • a szám azt bizonyítja, hogyj az értelmiségi és- az alkal-] mázott szülök gyermekei szín-; te teljes egészében benn van-: nak már a középiskoláiban.: Ha tehát fejlesztjük, ké-l sőbb pedig általánossá tesz- ] szűk a középiskolai Oktatást,; elsősorban paraszt- és mun- ] kisgyerekek kerülnek még: a középiskolába. Vagyis: ha: szélesítjük a középiskolai bá-: zist, elsősorban paraszt- és] munkásgyerekeket vonunk be ] a középiskolai oktatásba. Az] arányok tehát az eddiginél is: nagyobb mértékben a mun-: kás-paraszt gyerekek javára i billennek.

Általános helyeslés a terem- j ben. A tanszékvezetők, ta-j nárok egy része szavakban, más része csak egy bólintás- j sál ad igazat a miniszter- ] nek, aki megnyugtató választ] adott az aggodalmas kérdésre.]

— Tovább folytatva a gon-] dolatot, ha nő a középiskolát ] elvégzett diákok száma, fia-; gyobb lehetőségünk van aj válogatásra: kik a leg tehet- ] ségesefobek, hogy egyetemen, j főiskolán folytassák tanulmá- ] nyaikat. Az önök rektora^ mondta: az Agrártudományi í Egyetemen jelenleg minden j férőhelyre két és fél jelent kező jut. Az esti tagozaton öt, í akár csak az orvosegyeteme- j ken, s ez már jó dolog! így j