Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

1963. FEBRUAR 17, VASÁRNAP rw» ##Ecreß cMú'Sao Júlia, te csodálatos KÖNYVESPOLC V\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\^^^ FEKETE LAJOS: SZÁRNYALÓ IDŐ líra, s miként kapcsolódik be­le szervesen a végre hazára lelt magyar dolgozó tömegek mai problémáiba. Nem muta­tós tűzijáték Fekete Lajos köl­tészete, egész egyénisége min­dig a csendes szerénységet, a 'költői szemérmetességet pél­dázta s talán ezért is van az, hogy sokáig szinte elfeledték, nem vettek tudomást arról, hogy él, s hogy dolgozik. Az utóbbi években azonban ismét megszólalt, nevével lapjaink­ban, folyóiratainkban is ta­lálkozunk s ma egyike azok­nak, akik a szűkebb Dunatáj megbecsülésre méltó, komoly énekesei közé tartóznák. A kötet elején Jugoszláviá­ban írt verseiből találunk vá­logatást, s itt a szerb munká­sok, a dolgozó nép kezét épp úgy megtalálja, mint gyermek­kora román pásztoráét, hogy kötete végül mai égető problé­máinkig érjen, s Budapest kör­nyékénél^ a peremvárosokból naponta tízezrével a fővárosi üzemekbe beutazó dolgozók, munkások és tisztviselők éle­tét, mai gondjait, örömeit is megénekelje. Az épülő battai erőműről írott verse épp úgy Egy felemmel hát nyugdíjban vagyok, dédelgethettek hát árnyas lugasok, de mint költő csak vagyok, s maradok. Nem küldhet engem, csak maga a Nép, ha eldaloltam harcát, örömét s szívem kidalol mindent, ami szép! Cs. Z. Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja Jean-Paul Belmondo és Claudia Cardinal« a rövidesen bemutatásra kerülő Cartouche című francia filmben HAJNALI SETA Karai László: MEGBEKELTEN A lábamat magam alá húzom és úgy kuporgok itt a hárs alatt, mint ráncosarcú napkeleti bölcsek nehéz titkok csomóját oldozgatva. Már elcsitult a gond; a fájdalom sem nyüszít ma már a bordáim mögött, s a percet, mely fáradt kezem kinyújtja egy Kossuthért — csuklóm alcló mozdulását, ujjam hegyén a finom áramot, míg kétlőn tapint a zördülő dobozban — melyik szárazabb? — halk ünnepéllyel csöndesen megáldja a nyári est békítgető derűje. Langyos szelek ringatják szét a füstöt a serccgő parázs tövéről, s mint a jós, ha tömjén, s füvek fojtó gőzébe réved, úgy látlak én e hársfaillatú csönd szép bársonyán testetlenül lebegni. Szűz vállaidról árvácskák hajolnak kemény kis melleidre s gyönge fények nedves szirmával hamvazza illatos szád piros rügyét a földrehajló alkony. Szelid vagy, mint a látomásaim; könnyű, s nehéz egyszerre, mint a bűn s megbocsátás makulátlan gyolcsán. S olyan fehér, mint ember-nem-tiporta sziklák között a hó, lehet, ha hűvös fénnyel remegnek fönn a csillagok. Mélység, magasság megtelik neveddel és részegülten dől a barna pára a fák alá, ha egyszer átölelt. Ó nincs erőm, hogy fogvatartsalak! — illat leszel s fejem fölött a lombok sötét bronzkarja formáidból föloldoz mint kín a vágyat, kínt a gyűlölet. Tekintetem borongó kék vizén elringatom bánatfehér vitorlád, s míg átlebegsz a mélységek felett, lázas fejem görcsökből épp aléló öklömre hajtom, sápadt ajkamon a megbékéltek csöndes mosolyává!. ^ * kisregény magyarországi 'j megjelenését nagy ér- ^ deklődés előzte meg, a szovjet ^ sajtóban megjelent kritikák, ^ recenziók alapján. így az Eu- !; rópa Könyvkiadó Modern 'j Könyvtár sorozatában közre­adott kötet órák alatt elfo- ^ gyott, de hiánycikk lett a ^Nagyvilág című irodalmi fo- 'j lyóirat februári száma is, 'j amely szintén közli Iván Gye- í nyiszovics egy napjának tör- | ténetét. | A várakozás indokolt volt. ij Szolzsenyicin, aki 44 éves ko- ^ rában írta ezt a munkát, első ^ irodalmi alkotásaként, valóban ^nagyon tehetséges elbeszélő, íj Kisregényét kitűnően szer- 'j késztette meg, s mondaniva- ^ lója is maradandó: súlyos hi- £ ba az ártatlan emberek meg- ^ hurcolása. A szerző úgy ír a ^ büntetőtáborról, mint egy me- ^ rőben új témáról, hogy nem 'j vájkál a gennyes sebben, hig­Kigyúlt a hegy, majd félarca az égnek, mint üde arcon a lányos szemérem. A fenyőszagú, hideg szürkeségbe piros hullámokat vet ifjú vérem. Arany fejét a nap fölveti lassan. Szőke fénnyel tellenek meg a völgyek, a füvek sárga testén megcsillantva a kristályszínű téli éji könyvet. Két karom megfeszül, mellem kitágul, piros arccal köszöntőm fenn a tájat. Ügy érzem mellettem lépsz, s egy szavamra lágyan, forrón karomhoz ér a vállad... 1 A 5 í i, pv hányt-vetet-t életű, fia- £ E. tál korában sok szenve- f désen és bolyongáson átesett, { s végül is az érdi dombok í messzi távlatot bontó maga- í sán megpihenő költő tekint \ vissza ebben a kötetben élete \ elszárnyalt idejére, de ez a % visszapillantás egyúttal előre % tekintés is. Fekete Lajos a Szi- f lágyságból indult, hogy a ti- í zenkilences magyar proletár- í forradalom nagy élményében Í megfürödve bujdossák el Ju- \ goszláviába, ahol tevékeny részt vett a kibontakozó vaj- \ dasági magyar irodalomban. % Versei a húszas években nem- 't csak a vajdasági magyar la- '/ pókban, folyóiratokban jelen- \ lek meg, hanem a glóbusz más $ tájain is felfigyeltek rá, s ak- \ kórjában még az amerikai bal- % oldali magyar lapok is szíve- f sen közölték verseit. A húszas ' évek végén az aikkori reakciós í jugoszláv uralom végül is $ kiutasította, s így telepedett J meg Budapesten, ahol a har- j mincas években jó nevet szer- '(zet magának; a Baumgarten- í díjat is megkapta. j Férfias, egyéni lírai Fekete í Lajos költészete, alaphangját í mindmáig megtartotta, s vá- '{lógatott verseskötetében tisz- j tán megfigyelhető, miként mé- I lyül, miként szélesedik ez a megtalálja elmélyült lírájának ' komoly mondanivalóját, mint ^ mai, szűkebb pátriájának tá- j jai a kifejezés szépségét. Ezek % a versei annak .tanubizonysá- ; gát szolgáltatják, hogy „akit; tettenért — boldog szégyene 2 — a békés, hatvan év ...” an- nak ma is van mondanivalója, ! s nem is kevés. örvendetes jelenség, hogy a ; Magvető Könyvkiadó újabban J nemcsak az éveik számában { fiatalokat szólaltatja meg, de helyet ad azoknak az öregek-; nek is, akiket egy kicsit meg; nem érdemelten hanyagoltak; el a múlt évtized elején, J holott nekik is van pozitív ( mondanivalójuk szocialista j hazánk felépítésében. Fekete í Lajos ezeknek sorába tartozik, í s ha verseit elolvassuk, csen- í des, de annál mélyebb öröm- í mel látjuk, hogy „öreg” köl- \ tőink is tudnak frisshangú szó-; lantot énelkelni a magyar köl-; tészet tágas, harmonikus körű- sóban. Örömmel várjuk hát í újabb verseit, amelyek meg-; újult és felfelé lendülő éle- j tünkről szólnak, amint ő ma- í ga mondja a kötet záróversé-! hen* í gadtan, bölcs nyugalommal i pergeti az eseményeket. Ezért í azok, akik a témától különle- J gességet vártak, rossz érte-í lemben vett szenzációra ké- í szültek fel — csalódtak. S ez \ nem baj. í rf Szolzsenyicin ezzel a köny- £ vével elismert író lett. Olyan ^ művet alkotott, amely megma- 'j rád az olvasó emlékezetében y évtizedeken keresztül. S mint ^ koirummista író egyúttal na- ^ gyón kényes kérdésben foglalt ^ el helyes álláspontot, bebizo- ^ nyitva, hogy nincs olyan ké- £ nyes téma. ami ne lenne meg- ^ írható, de ez a megírás módjá- £ tói is függ. Aki ártó szándék- 'j kai, a hibákon kéjelegve fog 'j tollat, az nem várhat megér-j tést. De aki őszintén, segítő^ szándékkal ír, nemcsak kiadót, ^ kap, hanem olvasóitól elisme-^ rést, megbecsülést is. (Európa ^ Könyvkiadó, Wessely László ^ fordítása.) ( (tm) Bar any i Ferenc: BALLADA A SZÜZESSÉGRŐL Vigyázunk rá, mint drága ékszerünkre, s csak szívünkkel együtt adjuk oda ... Ha testünk vágya néha már legyűrne, ha már kellőképp fülledt a szoba: odadnánk akkor szívesen, de mégis valami régi törvény visszatérít. Csak főkötőért adták oda régen, szeretve, vagy közönnyel — egyre ment. A főkötő volt lényeg az egészben, s ha netalán a parti füstbement — nem volt hiba, ha meg nem adta testét, ha megmaradt a rettegett szüzesség. Haj, régi kor, ösztön-Iefojtó korszak, lényeged egy volt: a képmutatás, azért volt annyi névtelen erőszak. mert főkötőt került a csábítás, állattá vált gyakran a férfinépség. mert nem vállalta vágya kötelékét. —--------­A szüzesség kincs igaz, ám nem áru, nem főkötőért cserélni-való, nem számítás, nem dús haszonra váró, de szívvel együtt odaadható. Csak annak add, ki igazán szeret meg. s ne törődj a világgal, hogyha megvet. ■MWVWWWVWVVWWWWvWwwvwuuuvtM Stephanie Sabatini és Yveline Céry az Isten veled Philippine című francia filmben Furfangos kulfúros asszonyok éjszakánkint hírt visznek, meg élelmet a bujdo­sóknak. Megszólalnak a vidék híres dalai, bujdosásról, sza­badságról. Végül Damjanich kiveri a községből JellasitSot. Mikor a szerepeket kiosztot­ták, mindenki szívesen vállal­ta. Csak egy szerepnek nem akadt gazdája: az áruló szere­pének. Azt mondták rá. ezt nem szenvedheti a falu önérzete. Egy hevesebb vérmérsékletű ifjú pedig okoskodott: játssza el az, aki megírta! r így lett. Csakhogy; az áru­lót a darabban elfogják, meg­kötözik. Megtépik szakállát. Fához kötve liheg, nyüszít a farab végéig. A művet megnéztem, tet­szett. Kiabáltam a végén: szerző, szerző! De az csak nem jött ’üggöny elé! Mert a faluban íz árulónak méa a színpadon sem kegyelmeztek. Leoldottam béklyóit, nézte a cék csíkokat kezén, fájdalma­san hajtogatta: — Jó, hogy nem fejeztettem 'e magam ... Galgóczy Imre sangra betanulták a „Csárdás- királynő"-t. Laci, az edény- boltból, játszotta az Edvint, Sárika a könyvüzletből a Szil­viát, barátunk pedig a Báni gróf szerepében lépett fel. Báni grófnak a tizedik elő­adásra azonban ötlete támadt. A „cica”-szám alatt száz cicá­val vonult be a színpadra. Mikor az első belépett — az utolsó még a falu végén volt. ötletéért lakiolt. Jogosan! A fe­lettesek azt mondták: ez sar- latánság! Melléfogásával együtt sze­retem. A történetét tovább mondom. Hazament. Azon éjjel neki- gyürkőzött egy nemzeti drá­mának. — Majd lesz itt kultúra! — Irt. írt. Reggelre — mire a hajnali nap első sugarai be­szöktek az ablakon, elkészült a három felvonás. A mű a sza­badságharcot ábrázolja. Dam­janich a falu felé űzi a csá­szári sereget. JeUasits meg a községi parókián dőzsöl. Dam­janich üzen. hogy kaphatna-e abból a borból, ami mellett a papnál Jellasits mulat. A le­gények elszöknek a faluból. Bujdosnak a pincékben. Vár­ják a honvédsereget. A lányok, Valahányszor láttam, mindii gesztikulált, futott, intézke­dett. Olykor melléfogott. Meg. feddték. A f 'crtenet SZqi^ hogy ez az egyszerű iparos embei sok népdalt, ősi játékot, ze­nét, szokásokat gyűjtött a fa­lubéliekkel. Ezeket éveken ál be is mulatták. Az egyik ko­mája egyszer azonban így állt elébe: — Hallod-e, te kultúros! A paprikáscsirkét is meg lehet unni, hozzál valami „pesti" darabot. Hozta is a „Cigánybáró”-t, de elvitte a temperamentum, mert statisztának csak két kocsiderék vályogvetőt hozott a környékről. Taps. az volt olyan, hogy megrepedtek az ablakok. Pletykálják azt is. hogy a „Lili bárónő”-t eredeti báró­nővel akarta „kihozni". A bá­rónő vállalta is a szerepet, de kultúrosunif letett róla. mert öregecskének találta a méltó- ságost a kastélyból. Mea arra is gondolt, hátha megfeddik miatta. Ez nem is késett. Far­\ A bemutató után népmú- ^ vetési szakemberekkel taglal- } juk a darabot a színház elő- % csarnokában, amikor felbuk- % kan egy alacsony, fürge em- bér, szeme villan, szavai kur- % ták. Vállamra teszi kézéit. % — Pofonvágtad a szerepet, £ öcskös, szerencséd volt! Talál- £ koztál a figurával — mondta £ és továbbállt. < Utánaszóltam: Í — Mi újság nálatok? $ — Másodikén népviseleti % bál. Csizmát, bőgatyát húznak 'ja. „csövesek” is — szólt re- 'j kedtes, meleg hangon. Újabb 'j ismerősöket üdvözöltem, tet- % tem a szépet, akinek tehet­nem. Közben visszatér bará- í tóm. £ — Százhúsz tag látogatja, a j nőakadémiát — közli. — Bér- íleteztem. Húsz forint a bérlet, j Tavaly ingyen hívtam őket, 'j nem jöttek. Most — pénzért — 'j jönnek. — Széttárja karját — ^ ilyen a nép. — Elindul, kettőt % lép. visszanéz. — Furfang kell kultúr ossághoz, furfang. Is- ^ merni kell a falut. Veséjükbe fiátok. Ismerem őket kiscsikó koruktól fogva. Maugham Színház című re­gényéből készült a Júlia, te csodálatos című új osztrák film. Női főszereplője: Lilli Palmer. , Tél és szerelem A zoaxl tél Olaszországban is sok zavart okozott. Toto, az ismert olasz komikus is behúzódott lakásába, napo­kon át nem tette ki a lábát azt utcára s amikor felesége megkérte, hogy menjen el he­lyette bevásárolni, Toto el­lenszegült az asszony óha­jának. — Szép! — gúnyolódott az asszony. — Mielőtt elvettél, azt mondtad, hogy tűzbe men­nél értem. — Most is megtenném — válaszolta a komikus —, csak ne volna ilyen hideg!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom