Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

1963. FEBRUÁR 17, VASÁRNAP rr.Tf siECvr.i 3 Nem nézhetik közömbösen Az építők szakszervezetének XXIX. kongresszusa Szombaton reggel megkezdő­dött az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének XXIX. kongresszu­sa, az építőik szakszervezete Dózsa György úti székházéban. Több mint 600 küldött és meg­hívott vendég vesz részt a ta­nácskozáson. Megjelent Rónai Sándor és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Kisházi Ödön mun­kaügyi miniszter, Szakosíts Árpád, az Országos Béketa­nács elnöke, Kilián József, az építésügyi miniszter első he­lyettese. Seregély Aladár épí­tésügyi miniszterhelyettes, Bonder József, a fővárosi ta­nács vb. elnökhelyettese és dr. Balassa Gyula, az Országos Er­dészeti Főigazgatóság vezető­je. A küldöttek megválasztották a kongresszus elnökségét, majd Reszegi Ferenc, az építők szak- szervezetének elnöke megnyi­totta a kétnapos tanácskozást. Ezután Somos/kői Gábor, a szakszervezet főtitkára, szá­molt be a legutóbbi kongres­szus óta végzett munkáról és az új teendőkről. — A dabasi járás mező- gazdasági munkaközösségé­nek tagjai február 18-án, hétfőn az Örkényi általános iskolában értekezletet tarta­nak a politechnikai oktatás­sal kapcsolatos kérdésekről. Hallgassák csak a számokat! 1961- ben ifjúsági exportbrigá­dunk 81 vagon almájából 40 vagont tudtunk exportálni. 1962- ben 54 vagonból már 32 vagont küldhettünk külföldre. Jól dolgoznak a fiataljaink és örülnek, amikor minden rendezvényükre ellátogatunk. — mondotta a parasztifjúság megyei aktíváján Papp Sán- dorné, a dánszentmiklósi Mi­csurin Tsz párttitkára. A piciny asszonyka olyan meleg szavakkal beszélt a fiatalokkal, mintha saját lá­nyát, fiát dicsérte volna. Ta­lán sértő is így írnom, tán tiltakozna, mert ő valóban sajátjainak érzi a tsz gyere­keit. Végh Kálmán, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola sorok­sári gazdaságának szakszer­vezeti bizottsági titkára is azt vallotta: — Nálunk minden bizony­nyal azért dolgozik jól a KISZ-szervezet, mert a gaz­dasági, a párt- és a szakszer­vezeti vezetők közös akarat­tal támogatják őket. Soroksáron, Dánszentmikló- | son és mindenütt, ahol nem egyszerűen SZTK-ba bejelen­tett, munkanaplóban nyilván­tartott munkaerőnek tekintik a fiatalokat, hanem fejlődő, a felnőttek felelősségére bízott, formálásra váró embereknek — ott megtalálja helyét az if­júság. Ott tanulnak, szórakoz­nak, versengenek, lelkesed­<A tél élőn legszívesebben a kály­hába bújnék — mondogatjuk.! szemüket, becsukják fülüket a rájuk bízott fiatalok prob­lémái előtt. Sok-sok feladat, kívánság hangzott el a parasztifjúság megyei aktíváján: hogyan kezdjék az idei versenyszer­vezést, mi legyen a fő cél, hogyan értékeljék időben a vetélkedők eredményeit — valamennyi kérés megszívle­lendő. De túl a megyei aktíván, túl a jogosan büszke s túl a pa­naszkodó felszólalásokon — minden kívánság teljesítésének van egy alapvető feltétele: megérteni a fiatalságot, tá­mogatni kezdeményezésüket, s nem csupán tétlenül szemlél­ni, mire jutnak, hanem fá­radság árán is törődni ve­lük, egyengetni fejlődésüket. A vezető minden munkatár­sáért felel. Mondhatja bárki: annyiban, amennyiben a mun­kájukról van sízó. Ez azon­ban az igazságnak csak ki­csiny része. S kivált akikor, ha a jövő generációról van szó. Miért várnánk el a Monori Gépállomás — ha szavaik átgondoltak voltak — jogosan kifakadó fiataljai­tól lelkesedést munkájuk, gépállomásuk iránt — azt, hogy olyan kedvvel szervez­zék a munkaversenyt, mint akár a dánszentmiklósi tsz ifjúsága, amikor úgy érzik: felesleges, hiábavaló az ipar­kodásuk és pontosan azok nézik rossz szemmel mozgo­lódásukat, akiknek feladatuk lenne az ösztönzés, a bátorí­tás. Sokszor az ifjúság maga is rátalál a helyes útra, amelyi­ken járnia kell. Sokszor azon­ban igénylik az irányítást, a vezetést. És többen vannak olyanok, akik segítség nél­kül nem vennék észre, mennyi szépet tartogat szá­mukra a ma. Kik mutassák meg nekik, ha nem kom­munista vezetőik, akik arra esküdtek: -új világunk formá­lói lesznek. -S ennek része, nagyon fontos része az ifjúság, a parasztfiatalság nevelése. Bűn, ha valaki közömbös irántuk, akár egy pillanatra is odázza, halasztja: részt ve- gyen-e jellemük, munkájuk formálásában? Sági Ágnes A BARÁTSÁG SZÁLÁI 1948. február 18-án, vagyis 15 esztendeje írták alá a Szovjetunió és a Magyaror­szág közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. 1945. április 4-e új fejeze­tet nyitott a két szomszédos nép történetében. A szovjet hadsereg szétzúzta a náci Németország hadigépezetét, kiűzte magyar földről a fa­sisztákat és ez megteremtet­te a lehetőségét a szabad magyar életnek. 1948 február 18-án, mintegy természetes folytatásaként a felszabadí­tásnak — kötötték meg a Szovjetunió és Magyarország között a barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést. Tör­ténelme során először talált hű és önzetlen szövetséges­re a magyar nép. Az együtt­működés sokirányú és a kapcsolat szinte az élet min­den ágára kiterjed. Magyarország nem érhe­tett volna el ilyen fejlődést, ha nem támaszkodik az 1948 február 18-án megkötött ba­rátsági szerződésre. A két ország kereskedelmi kapcso­lata évről évre bővül. Ma már Magyarország legna­gyobb kereskedelmi partne­re a Szovjetunió, részesedése a Magyar Népköztársaság külkereskedelmében 34 szá­zalékot tesz ki. A kölcsönös előnyök és érdekek figye­lembevételével történik a* árucsere. Az együttműködés eredményeként épült a Ba­rátság olajvezeték és a Bé­ke távvezeték. A Szovjet­unióból érkező olaj nélkül aligha érhette volna el jelen­legi fejlettségét a magyar ipar. Rendkívül hasznosak « kulturális kapcsolatok is, a letűnt Horthy-vüágban a népellenes rendszer kétség- beesett kísérleteket tett, hogy a magyar népet távoltartsa a szovjet tudománytól, techni­kától, könyvektől és filmek­től. A barátsági szerződés megkötése óta a kulturális kapcsolatok is egyre bővül­nek, tudósok. művészek, sportolók kölcsönösen, rend­szeresen ellátogatnak a két országba. A magyar és a szovjet né­pet a proletár nemzetközi­ség, a közös cél és az eltép- hetetlen barátság szálai kö­tik össze. Érdemes visszate­kinteni a szerződés óta egy­re bővülő szovjet—magyar kapcsolatokra és emlékeztet­ni 1948 február 18. történel­mi jelentőségére. Az elmúlt 15 esztendő ékesen bizonyít­ja, hogy a szerződés teljes mértékben megfelel a ma­gyar és a szovjet nép létér­dekeinek. Mindkét nép ugyanazt akarja: a kommu­nizmus felépítését és békét a világon! Tanácskozik a Vegyipari Dolgozók Szakszervezétének kongresszusa Szombaton délelőtt az ÉDOSZ székházának nagy­termében összeült a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének XIX. kongresszusa. Megjelent a tanácskozáson és az elnökségben foglalt he­lyet Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. A Szakszervizetek Országos Ta­nácsát Gál László titkár, va­lamint Beckl Sándor titkár, a Nehézipari Minisztériumot dr. Szekér Gyula miniszter­helyettes képviselte. A tanácskozást Takács Sán­dor, a szakszervezet elnöke nyitotta meg. A munkabi­zottságok tagjainak megvá­lasztása után a XVIII. kong­resszus óta végzett munká­ról előterjesztett írásbeli je­lentést Szilágyi Sándor fő­titkár szóbeli beszámolója egészítette ki a szakszerve­zet jövőbeni feladatairól, a termelést segítő tennivalói­ról. • ..... ­— A Ceglédi Járási Taníts mezőgazdasági osztálya a Szolnoki Cukorgyár kőrös- tetétleni gazdaságában egy­hónapos tanfolyamot rendez a termelőszövetkezeti brigád­vezetők részére. A tanfolyam záró összefoglalója február 26-án lesz. VASÁRNAPI POSTA Segítőn* ahturtuh és betérőket fogtak Érdeklődés az új iránt Péntekre virradó éjszaka, úgy éjfél után fél órával ha­zafelé tártott az autóbusszal Budapestről hét munkás. Amíg a kocsiban ültek, alig­ha gondolták, hogy perceken belül különleges kalandban lesz részük. Amint hazaérkeztek falu­jukba, Szentmártonkátára, s leszálltak az autóbuszról, a közvetlen közelben rakodó lovaskocsit láttak. A kocsi mellett két férfi valami or­mótlanul nagy és nehéz bú­torfélével kínlódott, és szem- melláthatóan nem tudta a kocsira emelni. A hét mun­kásember úgy gondolta, se­gít nekik. Odamentek hát a kocsihoz, s felajánlották a segítségüket. Most már ki­lencen gyürkőztek neki az esetlen, súlyos szekrénynek, amelyről az önkéntes segí­tőtársak, csak amint meg­emelték, vették észre, hogy vasból, páncélból van. Egyikük, Dósa Kálmán gyanút fogott, hogy vajon mit keresnek az ismeretlenek éjnek idején lovaskocsijukkal a faluban, honnan származik a negyeditonnás páncélszek­rény, és hová akarják azt vin­ni. Kissé körülnézett, s meg­lepve vette észre, hogy nem messze tőlük, az egyik helyi­ségnek, a földművesszövetke­zeti irodának az ajtaja fel van feszítve. A betörés miatt a két férfit felelősségre akar­ta vonni, mire egyikük azon­nal kereket oldott. A mási­kat, a kocsist, név szerint Fehér Gábor nagyk&tai BELSP ED-munkást azonnal több helyen alkalmazzák az új eljárásokat, módszereket. A „nagyapám is így csinálta” el­méletet felváltotta a kísérlete­zés, az új alkalmazásának igé­nye. Abonyban például a kút­fúró szakemberek dolgavége- zetlenül távoztak el, mert nem találtak vizet. Szabó András, a József Attila Termelőszö­vetkezet kertésze azonban nem nyugodott ebbe bele, addig ügyeskedett, amíg megszer­kesztett egy motort, kutat fúrt, amely ma is bőségesen ellátja vízzel a harminc holdas kerté­szetet. Máshol is újítanak a tsz-tagok és vállalják a „ké­nyelmesség” helyett az újjal járó nehézségeket. Nem v itás _ s ezj szüksé­ges hangsúlyozni —, hogy a szövetkezetek nélkül — a rendkívül szeszélyes időjárás következtében — nem tudtunk volna ilyen eredményeket el­érni. mint az utóbbi két esz­tendőben. Egyre több ember­től halljuk: „Bár előbb szövet­keztünk volna...” Még a gyenge termelőszövetkezetek­ben sem a nagyüzemet hibáz­tatják, hanem a rossz vezetést. És igazuk van. A közös gaz­daságokban a jó vezetés mel­lett megvan minden lehetőség a boldogulásra. Egyre többen ismerik fel: a világszínvonal eléréséhez a mezőgazdaságban sem elég a régi, a hagyományos munka. Ezért keresik, kutatják az újat, s ez a kísérletezés páro­sul a jó munkával, amely újabb sikereket hoz. Ez pedig a tudatot is formálja. Az em­ber a természet, a mezőgazda- sági termelés urává válik. így töredezik a maradiság béklyója, felváltja az új, a fej­lettebb, s ezzel együtt fellen­dül a paraszti alkotókedv. Ez a mai falu új, jellemző vonása. Gáli Sándor más vidékein is egyre nagyobb területen öntözik a szőlőket és gyümölcsösöket. Mádon pél­dául felépült az ország első hegyvidéki szőlőöntöző telepe. A vizet bonyolult utakon vezetik a forrásokból egy nyolcholdas mesterséges tóba, onnan egy tárolóberendezésbe, majd hosszú csőrendszerekben a szőlőtáblák között elhelye­zett esőztető ágyúkhoz. A hét* millió forintos beruházással 450 holdnyi, teraszosan mű­velt szőlőnek biztosítanak mesterséges csapadékot, s ez­zel tovább javítják a hegyal­jai bor minőségét. Üj módszerrel dolgoznak a megye nagyüzemi gyümölcsö­seiben is, több helyen univer­zális gépekkel végzik a talaj- munkát és a permetezést. De a dohánykertészek is tanúi és ré­szesei az új módszereknek, amelyekkel sokkal gyorsab­ban és szakszerűbben le­het megmunkálni a föl­det. Csak a palántázógépek alkalmazása az elmúlt tava­szon ezreket szabadított fel a palántázás nehéz fizikai mun­kája alól. Ezeket az eredményeket úgy érhettük el, hogy parasztsá­gunk szövetkezetekben dolgo­zik. A nagyüzem teszi lehető­vé az új, a korszerű módsze­rek alkalmazását, a maradi­ság végleges eltüntetését. Ez a folyamat, amely most megy végbe falun, még sokáig tart, hiszen a közös gazdaságok csak most erősödnek meg. A lehetőségek azonban óriásiak. a szövetkezetek erősödésével párhuzamosan terjed tovább az új. Ma már nem fél a paraszt- ember a járatlan úttól, egyre i A forradalmi módon alakítja át a mezőgazdaság termelését., S lám, a lóról átnyergeltünk a traktorra. 1958 óta 26 ezer traktort kapott a mezőgazda­ság és jelenleg már 50 ezernél több erőgép dolgozik falun. S ezek nem is akármilyen gé­pek, sok köztük az univerzá­lis, „mindentudó” traktor. Üj, falun eddig nem ismert mun­kagépek segítik a parasztem­bereket a munkában. Palántá- zógépekkel ültetik a paprika­palántát Cegléden, sőt, van már paprikaszedő gép is. Van kukoricaszedő gép, répaásó, hagymakapáló gép, a kombájn­ról. a fejőgépről, a különböző villanymotorokról már nem is beszélve. Tíz évvel ezelőtt fa­lun még kinevették volna azt, aki azt mondja, hogy a kuko­rica kapálás nélkül is termést hoz. S lám, tavaly már száz­ezer holdakon nem kapálták a kukoricát, mert a vegyszeres gyomirtás pótolta a kapát. Az új eljárások, módszerek bevezetése, a gépek, az öntö­zőművek alkalmazása, a vegy­szeres növényvédelem roham­léptekkel formálta és formál­ja át a mezőgazdasági munka, a termelés egész arculatát. Is­meretes, hogy egy-egy tájsző­lő utolérhetetlen zamatát a rendkívül kedvező természeti adottságoknak köszönheti. Nos, a korszerű technika se­gítségével az ember mestersé­gesen is előidézheti a kedvező körülményeket. Cegléden a jö­vőben már a szőlőt is öntözik, .Tápiósülyön pedig 16 hold al­mást öntöznek, így termése megduplázódik. S nemcsak Pest megyében, hanem az ország Falun a j^g; szokások, ter­melési eljárások nemzedé­keken át éltek és hatottak anélkül, hogy akár egy kicsit is változtak volna. Sokan a paraszti munka egyes fogásait „öröknek”, megdörtttietetlen- nek hitték. A parasztok még néhány évvel ezelőtt is ugyan­úgy kapáltak, kaszáltak, gon­dozták állataikat, mint apáik, nagyapáik tették. A megszokottsághoz, az új­tól való félelemhez hozzájá­rult a létbizonytalanság, amely a múltban végig kísérte a pa­rasztember életét. Ám a ma­radj szemléletben volt egy adag kényelmesség is. „Minek törjem a fejem, amikor úgyis megélek” — mondották sokan, mások Pató Pál módra gon­dolkoztak, s voltak, akik azt tartották, hogy „a járt út jobb”. Meg aztán, ha „nagy­apáinknak jó volt, miért ne lenne jó nekünk is!” — haj­togatták a régi „bölcsességet”, ha valami újra, ismeretlenre hívták fel a figyelmüket. „Jó ez a gépesítés, de ná­lunk nem lehet megvalósítani, mert olyan növényt termelünk, amelyet csak kézzel munkál­hatunk meg”. Hányszor hal­lottam ezeket a szavakat a tsz-szervezés idején, amikor a mezőgazdaság jövőjéről be­szélgettünk a falusi házakban, így érveltek azok, akik féltek az újtól, a kezdeményezéstől és ragaszkodtak a megszokott­hoz. a régihez. Az emberek egyszerűen nem tudták elképzelni: új módon is lehet élni, dolgozni, s hogy csak úgy lehet igazán. Nem hitték, hogy a termelési és tu­lajdonviszonyok megváltozása megfogták és bevitték a rend­őrségre. Fehér Gábor a rendőrsé­gen erősen ittasnak tettette magát, majd amikor a szí­nészkedéssel semmi sikert nem aratott, azzal védekezett, hogy őt egy Füstös János nevű férfi szabályszerűen pán­célszekrény-szállításra fogad­ta fel. A rendőrök, az időköziben ugyancsak mozgósított ön­kéntes rendőrök segítségé­vel, csakhamar fiilönfogták Füstöst is. A büntetett elő­életű, foglalkozás nélküli férfi előállításakor azt pró­bálta bemagyarázni, hogy a páncélszekrényt csak úgy, az utcán találták. A nyomozók azonban perceken belül megállapították, hogy a felfe­szített földművesszövetkezeti irodában a betörők a páncél- szekrényt már megpróbálták megfúrni, s feltehetően akkor vitték magukkal, amikor lát­ták, hogy nem bírnak vele. Fehér és Füstös — a jelek sze­rint arra Sizámítottak —, hogy a kassza tele lesz pénzzel, az alkalmazottak esedékes, fize­tésével. Számításukban azon­ban mindenképpen csalódtak volna, mert éjszakára a pán­célszekrényben komolyabb összeget a földművesszövet­kezetnél nem tartanak, a fizetéseket ezúttal is már az előző nap folyósították. A hét falubeli munkás talp­raesettségének segítségével el­fogott betörőket őrizetbe vették és viselt dolgaik miatt a vizsgálat folyik tovább. F. A. j nek a fiatalok. S örömükben soha nincsenek magukban. Mennyire elütött az előbb idézett felszólalásoktól a ; Monori Gépállomás ifjú trak- í torosainak panasza! j — Még a gazdaság televí­zióját is csak akkor nézhet- I jük, ha az igazgatónknak vagy az irodaiaknak kedvük van hozzá. Zenekart sem ] szervezhettünk, mert a gép- j állomás zeneszerszámait köl- j csönadták — s máig sem ke­rültek vissza. A versenyről . J nem is beszélünk: semmi se- ; gítséget nem kaptunk hozzá ] a vezetőktől. ígérni eddig már j sokat ígértek, de nem tartót- j ták be — mondották. Erdős Gábor, az Érdi Gép­állomásról azt a kívánságát fejezte ki: — Ne csak azt várják tő­lünk, hogy szocialista embe- 1 rek -módjára dolgozzunk, ha­nem iparkodjunk szocialista emberek módjára is élni. Példaként említette mun­kásszállásukat, amelyen na­gyon ritkán cserélnek lepe­dőt, s a tisztálkodási lehetősé­get sem biztosítják. Olyan ez a munkásszállás — pana­szolta —, hogy a legcseké­lyebb igényt sem elégíti ki. Miért nem lehet mindenütt úgy törődni a fiatalokkal, mint az abonyi Kossuth Tsz- ben? Petrezselyem Károly KISZ-es arról számolt be, 1 hogy a párttitkár és a tsz-el- _ nők már szólt: készüljenek a fiatalok az idei szerződéskö­tésre. Minden esztendőben igénylik az ifjúsági csapatok versenyét és év közben érté­kelik is, mire jutottak, Nem elfoglaltság, a munka túlzsúfoltsága okozná hát, hogy ma még több gazdaság­ban közömbösek a fiatalság gondjai iránt? Hogy olykor elfelejtenek örülni az ifjúság kezdeményezéseinek? Neu idő hiánya miatt maradnak távol rendezvényeikről? Bi- , tea* *'< Ki hinné el, hogy a dán­szentmiklósi Micsurin Tsz és állami gazdaság igazgató­jának több üres órája van, mint a másik ts<z vezetőjének? S ha négy-öt kilométerrel na­gyobb is egyik gépállomás te­rülete a másiknál, nem ele­gendő indok, hogy behunyj álk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom