Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-15 / 38. szám
1963. FEBRUAR 15, PÉNTEK-sJOrttm 3 Választási nagygyűlések, képviselőjelöltek látogatásai a megyében (Folytatás az 1. oldalról) te meg a kisdiákok remek műsorát, kijelentette, hogy mint a német szövetség főtitkára, a múltban is figyelemmel kísérte a Csepel-szigeti községek német nemzetiségű lakosságának kulturális törekvéseit, de a jövőben még fokozottabb támogatásra számíthatnak, mert meggyőződött róla, hogy ezek a törekvések teljes összhangban állnak a kormány és a párt célkitűzéseivel. Hangsúlyozta, hogy a kormány már eddig is igen nagy áldozatokat hozott a nemzetiségek kulturális fejlődéséért és ennek köszönhető, hogy ma már minden Magyarországon élő nemzetiség tagja teljesen egyenjogú állampolgárnak érezheti magát. Az isikolai ünnepség után dr. Wild Frigyes folytatta megbeszélését a község vezetőivel és meghallgatta több községbeli választó egyéni panaszát és sérelmét, javaslatát. Dr. Wild Frigyes látogatása a délutáni órákban fejeződött be. (m, L) Tömpe István választási nagygyűlése a Diósdi Csapágygyárban Pénteken délben, kedves vendég érkezett a Diósdi Csapágygyárba. Tömpe István képviselőjelölt, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Rádió és Televízió elnöke látogatott el a gyárba. A szeretettel várt vendéget a gyár vezetői: Gáti Ferenc igazgató, Zsupán József főmérnök és Mudroh Frigyes, a gyári pártvezetőség titkára fogadta. Rövid baráti beszélgetés utón Tömpe István megtekintette a gyárat, ahol elbeszélgetett a dolgozókkal. Délután választási nagygyűlést tartottak a gyárban, amelyen Tömpe István mondott beszédet. — örömmel jöttem az önök ■gyárába, nemcsak azért, mert régóta szerettem volna megismerni munkájukat, de azért is, mert kedves kötelességet kell teljesítenem. Mielőtt idejöttem, roódom- i ban volt beszélni Kádár ! elytárssail, aki megkért, hogy adjam át üdvözletét a gyár dolgozóinak. Nem felejtette ©1 önöket, ugyanakkor sok jót mondott nekem az önök gyáráról. Ma aztán magam is meggyőződhettem róla, hogy nem volt véletlen Kádár János elvtárs dicsérete. — Az elmúlt négy esztendő olyan volt, hogy ismeretlen dolgot nem tudok elmondani önöknek. Elsősorban azért nem, mert együtt harcoltuk végig ezt a négy esztendőt. Nyugodt szívvel elmondhatom, ez idő alatt nem volt olyan. múlt két esztendőben mindössze egy-két százalékkal nőtt a lakosság életszínvonala. Hogy miért? Ennek három oka van. A mezőgazdaság átszervezéséről már szóltam, ami jelentős anyagi megterhelést jelentett az egész országnak. A másik az aszály volt, ami kétségkívül nagy károkat okozott a népgazdaságnak. A harmadik tényező a nemzetközi helyzet. Tizennyolc éve élünk békében, de ezt a békét egyedül eszmékkel fenntartani nem lehet. Tudják ezt önök is jól. A béke megőrzéséhez korszerű hadsereg is kell. — Hogy mindennek ellenére sem élünk rosszul, azt engedjék meg, hogy még néhány adattal bizonyítsam. Hazánkban jelenleg minden ezer lakosra huszonegy televíziókészülék jut. Néhány héttel ezelőtt 330 ezer televíziókészülék működött az országban és 2 400 000 rádió. Azért hangsúlyoztam, hogy néhány héttel ezelőtt, mert ez a \ szám napról napra változik, j Ez is bizonyítja, hogy az em- | berek kulturális igénye megnőtt. De bizonyítja az a tény | is,, hogy ebben az országban a i tanulás ügye az elmúlt esztendőkben közüggyé vált. Az önök gyára is jó példa erre. Ahogy a gyár vezetői elmondották: jelenleg 52 mérnök és 60 technikus dolgozik önöknél, ugyanakkor a dolgozók közel ötven százaléka tanul valamilyen oktatási formában. Az elért eredmények azonban nem kápráztatnak el minket. Jól tudjuk, vannak nehézségeink is. De hogy megoldjuk és mielőbb megoldjuk azokat, ahhoz mindannyiunk közös, jó munkája szükséges. Amikor önök február 24-én leadják szavazatukat, kérem öhöket, arra szavazzanak, hogy közös erővel mielőbb megvalósíthassuk a szocializmus teljes felépítését. Hosszantartó, lelkes taps fogadta Tömpe István választási beszédét. A nagygyűlés Mudroh Frigyesnek, a gyári pártvezetőség titkárának zárszavával ért véget, aki arra kérte Tömpe elvtársat, tolmácsolja Kádár János elvtársnak, a gyár egész kollektívája kérését: látogasson el hozzájuk Kádár elvtárs mielőbb és nézze meg, mennyit fejlődött a Diósdi Csapágygyár azóta, hogy Kádár élvtárs itt járt. (P. P.) KETTEN, KÖZÖSEN Kristóf István Abonyban Kristóf István, az Elnöki Tanács tagja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke, Pest megyei képviselőjelölt, tegnap este választói nagygyűlést tartott Abonyban. Előzőleg ellátogatott az abonyi Lenin. majd a délután folyamán a József Attila termelőszövetkezetbe, ahol hosszan elbeszélgetett a gazdaságok vezetőivel, érdeklődött sikereikről és gondjaikról. A látogatáson, majd a kora esti nagygyűlésen is jelen volt Baráth Károly, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Hegedűs Istvánná, az MSZBT Pest megyei titkára, Babinszkí Károly, a ceglédi járási pártbizottság titkára, dr. Bencsik Mihály, a járási tanács elnöke, valamint a község vezetői. A választói nagygyűlésen Kristóf István az időszerű kül- és belpolitikai helyzetet értékelte, majd a zsúfolásig megtöltött teremben forrósikerű műsor következett Pilisborosjenő és Üröm, két szomszédos kis község, s egyiknek sincs elég és jó vize. Pénzük sincs annyi, hogy a kút- és vezetéképítést egy-kettőre megoldhassák. A sok töprengésnek a megyei tanács vetett véget, amikor szakembereivel megvizsgáltatta a környék adottságait. Meglepő eredményre jutottak. Pontosan a községeket összekötő út közepén, olyan bővizű artézi kutat lehet létesíteni, amely a legborúlátóbb számítások mellett is, percenként, 1200 liter vizet szolgáltatna. Eny- nyit pedig egyszerre nem isznak sem Pilisborosjenőn, nem pedig Ürömön. S hogy teljes legyen az öröm, még azt is elvállalták, hogy 150 000 forinttal hozzájárulnak a kivitelezés költségeihez. Most már csak az kell, ha tavasz- szal megkezdik a fúrást, a két község közösen fedezze az ezen felül adódó költségeket. I Az magától értetődő, hogy saját területén már mindkét községnek külön-külön kell ivóvíztársulatot alapítania, amely a víznek a községbe való bevezetését a lakosság hozzájárulásából fedezi. Türelmetlenül várják .ezt, különösen Pilisborosjemőn, ahol a colifertőzés mellett a viz nltrátsókkal telített. Idén a kút készül el, jövőre pedig az utcai hálózat. A nagyobb utcákban háromnégy, a kisebbekben két csapot létesítenek. Az utcai hálózatból, aztán, aki akarja, s vállalja a költségeket, a vizet lakásában is bevezettetheti. Kelen Béla Gyomron Csütörtökön délután Pest megyébe látogatott Kelen Béla elvtárs, a Központi Bizottság póttagja, a Esti Hírlap főszerkesztője. Gyömrő lakosai este hat órakor választási nagygyűlésen találkoztak a főváros tizenharmadik kerületének országgyűlési képviselőjelöltjével. Kohuth Galla József, a községi népfrontbizottság elnökének megnyitó szavai után Kelen Béla beszédében méltatta gazdasági és kulturális építőmunkánk eredményeit, valamint pártunknak és kormányunknak a szocializmus teljes felépítésére irányuló programját. Beszéde után műsor szórakoztatta a megjelenteket. Négy év alatt csaknem megnégyszereződött a lakosság megtakarított pénze A statisztika szerint 1958- ban 2,2 millió, a múlt év végén pedig már 4,6 millió takarékossági számlát kezelt az OTP. Csupán a betétkönyvek száma több mint egymillióval gyarapodott ez alatt az idő alatt. Az egy betétkönyvre jutó összeg 1958-ban átlagosan 1716 forint volt, a múlt év végére pedig 3554 forintra „hízott”. Az OTP statisztikája azt is mutatja,' hogy egy lakosra — mindenkit beleértve — 1958-ban 240 forint, 1962-ben pedig már 880 forint megtakarítás jutott. Közzétették már, hogy az ország lakosságának a betétállománya a múlt esztendő végén 8 milliárd 800 millió forint volt. Ez az ösz- szeg csaknem négyszerese a négy évvel ezelőttinek. Az idén várhatóan tovább fokozódik a lakosság takarékossági kedve, január első két hetében 40 millió forinttal többet tettek takarékba, mint a múlt év hasonló időszakában. A bizalmat vissza lehet szerezni tartott jelölő gyűlés mégis állást foglalt ellene: megvonták tőle a bizalmat. . A kíméletesebb hozzászólók úgy fogalmazták meg, D. Ferencnek sok az elfoglaltsága, megértik, hogy már nem tudja betölteni * I a tanácstagi tisztséget. Az utca végéről jött kicsi öregasz- szony viszont kerek-perec kimondta, azért nem ajánlja továbbra Ferencet, mert noha eleinte szerény ember volt, bizony fejébe szállt a dicsőség. Megvonták tőle a bizalmat, visszhangzanak bennem a tanácselnök szavai is, amikor benyitok D.-éte házába. Javakorban levő, keménytekintetű férfi nyújt kezet — ö az. Zavarba is jövök, nem tudom hirtelen, miképpen is kezdjem. Azt szeretném ugyanis megírni, hogyan látja ő maga a bizalom elvesztésének Okait, mi a véleménye az emlékezetes, viharos jelölő gyűlésről. D. Ferenc sejtheti, mi járatban jöttem, s már mondja is: — Az érdekli ugye, hogyan buktam meg? — No, nem így gondoltam, talán erős a fogalmazás. — Nevezzük csak nevén a gyereket, nem tetszettem egyeselmek ... Hangjában érzem a sértődöttséget, szieme is dühösen tüzel, s a csordultig töltött nagyfröccsös poharat fenéikig issza. — Nem ez volt a bűnös? — mutatok a borra. — Hallott talán valamit? — döbben meg. — Egy-két esetről. A tanácselnök mondta, de azt is hozzátette. hogy amikor józan volt, rendesen ellátta a feladaj tát. I Nem válaszol. Látszik, hogy ! gondolkodik. Aztán néhány [ perc múlva megszólal, Szelí- j debben: ! — Nem vagyok én alkoho? lista, a keresetem egy fillérig i hazaadom. A feleségem a meg- I mondhatója. Különben is, } utoljára november hetedikén | öntöttem föl egy kicsit a ga- I ratra. í D. Ferenc legutóbb a köz- j ségi ünnepségen valóban í megbotránkoztatta az embe- \ reket. Részegen indult el \ „ellenőrizni” ki a termelődj szövetkezet tanyájára. Az- i tán meg a díszelnökségben — ? amelybe beválasztották — á szégyellni valóan viselkedj dett. A faluban — a háta mö- ^ gött — sokan „részeges D, Fe- ri”-nek nevezik. kérdés, ami ne került volna a. nagy nyilvánosság elé, s így; önök is ne tudnának róla. Ez; a tény most nagyon megköny-j nyíti helyzetemet. — Az elmúlt négy esztendői gazdag volt eredményeikben, y Ezekben az eredményekben ^ benn foglaltatnak azok is, amit J< önök ebben az üzemben elér-^ tek ez idő alatt. Csupán emlé-1 keztetőül jegyzem meg, hogy a 4 hároméves terv az ipari tér. 4 vieles huszonkét százalékos ^ emelkedését irányozta elő. Há- Jí la a jó politikának, a dolgozói; nép szorgalmának, az ipari ^ termelés ez idő alatt negyven $ százalékkal emelkedett.' Ter-^ mészetesen más eredményeik 4, is születtek ez idő alatt. Töb- ^ bek között megtörtént a me-4 tógazdaság teljes szocializálá- 4 sa. Ez történelmileg igen rö-| vid idő — három esztendő —íj alatt ment végbe, helyességét ij többek között az is igazolja, hogy ez idő alatt a mezőgazdaság termelése nem csökkent, de nyolc és fél százalékkal emelkedett. — Ami az életszínvonal emelkedését jelenti: 1956-hoz viszonyítva 1962-ig 34 százalékkal nőtt a bérből élők fizetése. Engedjenek meg egy érdekes példát ezzel kapcsolatban. Míg 1958-ban kétmilliárd volt a lakosság takarékbetét-állománya, 1962-ben ez nyolc és félmilliárdra emelkedett. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy az emberek bíznak az államban, odaadják a pénzüket, de jelenti azt Is, hogy terveik vannak. Méghozzá nagyobb lélegzetű terveik. De ha az életszínvonalról beszélünk, szólni kell arról is, hogy a nyugdíjasok hazánkban a dolgozók átlagbérének ötvenkét százalékát kap-; ják. Ugyanez Ausztriában már; csak harminc százalék. Angliá-' ban pedig mindössze tizen-; nyolc. Persze, mindez nem azt; jelenti, hogy most már elégedettek vagyunk. Igaz, hogy nem élünk rosszul, de azért élhetnénk jobban is. Különösen érvényes ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az el— Én nem bújtam el ötvenhatban — ver öklével a mellére — pedig kerestek, mert tudták, hogy proletár vagyok. Bezzeg, amikor kitisztult az ég, a kutyának se kellettem. D. Feri küzdött, nem féltette a bőrét, bolond volt, most ez a fizetség ... Hiába bizonygatom, hogy az akkori helytállás ma már nem elegendő. Most is helyt ke!l állnia. Az emberek bizalmát napról napra meg kell szerezni, és meg is kell tartam. Mit tett például az utolsó három év alatt a körzetéért? Bevallja, nem sokat. A fogadóórákat sem tartotta meg, ám ott vannak a tanácsülések! Négy év alatt negyvennyolc alkalommal számítottak részvételére, s mindössze hétszer ment él. — Utóbb már a vb-ülésekre is nehéz volt eljutnom, odabent a munkahelyemen, a vasútnál dolgozom, Pesten, nem szívesen engedtek ... — Milyen volt a kapcsolata a választóival? — Jó, bár... keveset találkoztam velük. Az én helyemre régen kiszemeltek már mást A „gondos apa” még a Duna jegén is szánkón húzza át az egyik partról a másikra gyermekét (Koppápy felvj aki jobban fekszik. Akire céloz, az utcájában lakó orvos, őt jelölték tanácstagnak, a megüresedett helyre. — Szememre vetették, hogy lemaradtam — hörpinti le a második pohár bort — igazuk van, D. Ferenc lemaradt, mert még a hetedik általánost sem tudta befejezni. Dolgozott éjjel-nappal ... De jól van ez nekem. — Úgy tudom, a választói, tehát az utca lakói vonták meg magától a bizalmat? — Igen, így volt. D. Ferenc még sértődött ember. Persze — s ez a további beszélgetésből kiderül — önmaga előtt is szégyelli magát. Ezért is hajtogatja minduntalan, hogy másnak kellett a hely, meg hogy haragszanak rá. Ezeknek a mondatoknak korántsincs olyan meggyőző hangsúlyuk, mint a „belátom, hibás vol- tam”-nak. — Még helyrehozhatja a hibát, visszaszerezheti a bizalmat — mondom neki búcsúzáskor, amire csak ennyit válaszol: — Bár igaza lenne! Súlyán Pál Háttérben Nagymaros házai és temploma látszik. Bevásárolni járt ott a szembejövő visegrádi férfi. A nagymarosi kislány pedig hetek óta nem látott barátnőjét látogatja meg Visegrádon Emberek a tilosban í Nincs sehol sem tábla a parton: A Duna jegén járni tilos! Jól tudja azonban mindenki, \ / . í jj hiszen minden évben, ahogy az idén is, a part menti községekben véges-végig mindenütt kö-\ jzölte a hangosbemondó, vagy kidobolták. Mégis naponta emberek százai járnák a csúszós ti- > í losban, kelnek át gyalogszerrel a befagyott Dunán. Szentendre szigetét a folyó kisebb í 5 agan három rév köti össze a jobb parttal, de persze nem akkor ha áll, vagy zajlik a vizén í a jég. Ilyenkor csak a tahitótfalui híd. Ez pedig sokaknak nagy kerülőt jelent. Szigetmonostor- \ r 4nál csakúgy, mint Pócsmegyernél, azon a helyen, ahol jó időben komp szeli a vizet, egész i * ■y nap gyalogosok járnak át a jégen, sőt néha még megrakott szekerek is. Kisoroszinál cső-! V. ! 4 portokba verődve járnak-helnek emberek a két part között. Különösen sűrű azonban az • í „átkelő” forgalom Visegrád és Nagymaros között a Nagy-Dunán. Kara hajnaltól késő estig, i y,r t $akárha híd lenne a jég, annyian járnak át rajta. Olcsóbb eljutni Pestre Nagymarosról vas- \ Jjútorc, mint Visegrádról autóbuszon. Legtöbben ezért bízzák magukat a jég hátára. Beszélik, a \ ^ / ! ^napokban egy emberekkel zsúfolt teherautó is rámerészkedett a befagyott Dunára és szeren-: \ esésen partot ért. Nem csoda, hiszen a kemény tél jól meghízlalta a jeget, hatvan—hetven ; ; centiméteres vastagságban borítja a vizet. Ám akármilyen vastag, sok veszélyt rejt a jégpán- í cél, megrepedezhet még a legnagyobb fagyban is. Most pedig már olvad! A gyalog forgalom ; a jégen nemcsak tilos, veszélyes is.
