Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

PEST »f Fr; Mmjd 1963. JANUAR 6. VASÁRNAP Papp László: NAGYAPA Dolgozik, de helyét nem leli. Kóstolgatja, de nem szereti A nagyapa a szövetkezetei. Dohog, mivel rosszul fizetett A kilépésről is gí-ndolkodik És néha nagyon íelháborodik Mert kontárságot, panamát gyanít. Forrongó, vad — s igaz! — szavait Hallgatom és értem. Vezetők! Segítsetek és győzzük meg őt; S ne szavakkal — árpa, búza, rozs, Forint legyen az érv, takaros Jó kereset, jó szó, türelem. „Nevelhető“’ az én öregem. NXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXN Az aranyember című, Jókai-regény nyomán készült színes magyar film megyei bemutatója január 24-én lesz Ceg­léden. >>X>>>X>>XN^XX>>^N>XXXX\XXXXXXXXXXX\XXNNXXV A KULCS ? Kevesebb az utas vasár- Jí nap az autóbuszon. ^ Délután két órakor a kocsi £ lassan gördül a szövetkezeti ^ italbolt elé. Itt a megálló. % "'Alacsony, zömök öreg száll % fel, maga előtt terelve négy- $ éves forma unokáját. Egy % fiatalember mellett az ablak- $ nál telepednek le. A kisfiú {; befészkeli magát nagyapja £ ölébe. £ Az öreg sűrű, őszes szemöl­döke alól vidáman pillant körbe a kocsiban. Úgy beszél unokájához. hogy mindenki tudja — hová is tartanak. — Megnézzük a táncoló mackót,-aztán a kutyuskákat, .,akik’> átugrálnak a kari­kán! — Jé ... Napapa ...ott sza­lad anyika! — szakítja félbe a gyerek és rövid mutató­ujjával visszafelé bökdös. Az öreg kipillant az abla­kon. A többiek feje utána . fordul. \ Kigombolt kabátban, ba- \ boskendös fiatalasszony fut ! a busz felé. Egyik kezében l fonott szatyor leng nagy ív- \ ben, a másikkal pedig integet. < Valamit kiabál... • Az öreg az ablakon ke- \ resztül a lánya szájmozgá- : sából próbál következtetni a j szavakra. \ — Mit akarhat ez a í lány?.. Tán csak nem jött í meg a mehetnékes kedve? ! Amikor hívtam, nem jött!... ! — mormogja. 1 Amíg gondolataiba burko- \ lózik, a vezető kapcsol, a ko- ! esi megindul. ; — ... Hm, tán nem akasz­\ tottam a kulcsot a helyire? \ — töpreng fennhangon az \ öreg, aztán hirtelen a zöld \ lódén zsebébe túr és fel­J kiált: j — Hinnye ... azt a ... az £ ajtót meg bezártam! j Az utasok közül elsőnek / a fiatalember szólal meg: i — No... mi az papa, magá- í nál maradt a kulcs? ' Egy másik utas már taná­J csőt ad: \ — Nyissuk ki az ablakot, ' dobjuk ki... Egy idősebb asszony fel- J háborodva jegyzi meg: \ — Hogyisne, még csak az J kéne.. Elmerül a hóban, f s akkor meg se látja, í Van, aki a fejét csóválja: í — Hogy is tehetet ilyet? í — Szegény asszony úgy fut, t hogy a lelke szakad ki — í sajnálkozik egy másik. J — Hát ez ... a lány?!... No 5 szegénykém ... ezt nem hit- J tem vóna — dörmögi az öreg. J Arca belevörösödik a vissza- J fojtott indulatba. A gyerek- J nek sírásra görbül a szája, í — Állítsák meg a kocsit — J kiáltja valaki de még el sem \ hangzott a szó, amikor nagy \ rántással a kocsi megáll. J Aztán felbúg a motor és J a busz meglódul hátrafelé. í Gáspár Judit Sétakocsikázás Elkészült a szakköri épület Tápiószentmártonban rászmestere. Egy másik szó-; bábán működik a kosárfonó ; szakkör, amelyet azok részé- j re alakítottak meg, akik ér- j deklődnek a háziipar iránt. \ A szakkör anyagát is —í öt mázsa fűzveszö — meg- • vásárolták, s a kosárfonás \ már az ünnepek előtt meg-l kezdődött. Ez a szakkör a \ téli hónapokban működik j csak. A tervek között szere-í pel egy népi hímző szak- í kör is. A szakkör tagjai; munkájuk során megismerik j majd hazánk valamennyi \ tájhimzését. A szakkör ré-; szere már meg is vásárol- \ ták a szükséges fonalakat.; selymeket, rámákat. A mű-í velődési ház vezetőségének í az az elképzelése, hogy a \ himzöszakkört — a nagy ér- ; deklődésre való tekintettel — í asszony klubbá bővítik majd \ ki. (tm) J J Mint már korábban hírül J adtuk, Tápiószentmártonban, £ a községi művelődési ház f udvarán egy négy szobából, f s egy hosszú, csukott folyo- sóból álló új szakköri épii- j letet létesítettek részben tár- J sadalmi munkával. '' Bár még a hivatalos ava- \ tásra tudomásunk szerint j nem került sor. máris tc- J számolhatunk arról az ör- j vendetes tényről, hogy az ! új épület elkészült, s a J szakköri szobákat birtokba | is vette a művelődési ház 1 közönsége. Az egyik tágas ; szobában kapott helyet a í könyvtár. A másikban tan- ; konyhát rendeztek be, ahol ; tizenöt lány és öt fiatalasz- \ szony tanul sütni-főzni. Ve- \ zetöjük Kovács István, a ! községi KISZ-szervezel tit- \ kára, aki egyben a helyi »földművesszövetkezet cuk­Nagy Lívia: ÓRIÁS MADÁR Dübörögve elindul velem a fekete testű óriás madár rohan a végtelen mezőn, s a kék egekbe sűrű füstje száll Dalol a kerék a sínek felett, s a fájdalomtól sikolt a sín, de boldogok az utazók, mert sokszor életet terem a kin. rr<v>.XVXXXXXVXXXXXVuVVXXXX>.XXXXXX\.XXXNXXXXVVXX«» t — Szentségei szakramen-% tűm! Hova lettek a tinók? $ Hát nem elszabadultak? —J Káromkodott egy sort, aztán J megkérte a „testvéreket”, J hogy segítsenek keresni. Be-J járták az egész táblát, de nem J találtak rá az „eltévedt?’ álla-J tokra. Azt mondta az elnök: % — Nézze, Gáspár bácsi, J ilyen sötétben úgyse talá-$ lünk rájuk. Jöjjön, hazase-% gítjük a szekeret, holnap % majd utánuk nézhet. Az öreg odaállt a rúdhoz. J a másik kettő meg hátulról J tolta a szekeret. í y M ásnap sehol se mert kér-% dezősködni, vaktába £ kereste a teheneket, persze £ hiába. A harmadik napo í kitudódott minden. Estefelé ? ezt harsogta a mikrofon: j — Halló, figyelem! Itt a | községi tanács hangoshíradó- £ ja. Két napja késő este a g szomszéd falubeli Aránylói-t lász Tsz lucernaföldjén kétí gazdátlan tehenet találtak. í Jogos tulaidonosa átvehetif őket az Aranykalász Tsz- f ben. j Amikor az öreg beért a J falujába a két tinóval, késő % este volt, mégis sokan áll- ( tak kint a kapuban. Többen % megkérdezték: ^ — Mi az Géza bácsi? A mi^ háztáji lucernánk már nem'/ is jó a tinóinak? Az Arany- í kalászé jobban ízlik nekik? í Az öreg először nem vála- j szolt, .,megtörtén” bandukolt % a tinók előtt. Az járt a fejé-% ben. hogy ilyen csúfságba 'j többet be’e nem keveredik % az biztos! Hangosan meg azt mondta: í y — Igenis, az Aranykalász $ lucernája jobb. mint a tié-fy tek. Alig tudtam elhozni a j, jászoltól a tinókat. Az et-£ nők azt mondta, maradhat-$ nak még ha nagyon akar-f nak, de én elhoztam őket, ha$ már elmentem értük. f Lóvéi Emil '■ madt. Néhány szót suttog­tak, aztán az egyik embert maga mellé vette, és odaál­lított vele az öreghez. — Jóestét, szomszéd! Hát mijáratban errefelé ilyen későn? Az öreg megrettent, első pillanatban szólni se tudott, de aztán magabiztosan vála­szolta: — Jövök a hegyről. Egész nap dolgoztam. elfá­radtam. Gondoltam, leülök, elszívok egy pipa dohányt. A „szarvasiesők’’ leteleped­tek és barátságos beszélge­tésbe kezdtek. Érdeklődtek a családjáról, egészségéről, a faluról, s az öreg türelme­sen válaszolgatott. Egyszer csak megkérdezte tőlük: — Hát maguk mit keresnek itt? .Az elnök ártatlan gyermek módján válaszolt: — Sok kárt tesznek a szarvasok a tsz lucernájá­ban. azolzat akarjuk elriasz­tani. Az öregnek ettől kezdve melege lelt. Idegesen vála­szolgatott, nemsokára menni akart, de a „szarvasiesők” többször is visszahúzták, ül­dögéljen csak, hisz ráér. Amikor mégiscsak elindult, az elnök társa ajánlkozott, hogy elkísérik. Kiütötte a veríték, kétségbeesett, hogy biztosan felfújódtak már a marhái. Majdnem kiértek az országúihoz, amikor tettetett csodálkozással felkiáltott: — Nahát, a marhóAmat meg majdnem itthagytam. Annyi mindent beszélgettünk, el is felejtkeztem róluk. Aztán elindult visszafelé, egyenesen a szekérhez, amit az előbb vigyázva elkerülte- tett a kísérőivel. esi. Ha még egyszer elemei valamit és rajtalcapjuk, szi­gorúan megbírságoljuk. Ha ez se használ, szégyenszemre mehet a dutyiba. Az öreg nem szólt semmit, vette a kalapját és elsomfor- dált az irodából. Ezután még jobban figyelték, de hosszú ideig nem volt rá panasz. Ez tavasszal volt, első lucernakaszálás előtt. Egyesek már azt mondogat­ták: „No csak, megjavult a Gáspár”, de egy dolgot nem tudtak megérteni. Szürkület­tájban az öreg mindennap befogta a két szép tinóját, s elkocsikázott a szomszéd fa­lu irányába. Csak késő este jött vissza — üres szekérrel. Amikor megkérdezték tőle, hova jár esténként, azt mond­ta: — Mi közötök hozzá, já­ratom c. tinóimat. A szomszédos falubeli Aranykalász Tsz-nek nagy tábla lucernája volt a közel­ben. A kaszálás előtti hé­ten néhány tag „vadkárt” vett észre az országúttól messze, az erdő alatti ré­szen. s szóltak az elnöknek. Gyorsan kiraktak néhány szarvasijesztőt, karóra agga­tott rongyos kabátot, de ez nem használt. Ekkor úgy döntöttek, hogy egyik este végyen-öten lesbe állnak. Még sötétedés előtt kimen­tek, s az elnök, aki tagja volt a vadásztársaságnak, a puskáját is magával vitte. Jó sokára — már egészen sötét volt — szekérzörgést hallottak. Látják, hogy egy ember kifogja a marháit, el­engedi őket a lucernába, ő pedig leheveredik egy fa alá és nyugodtan pöfékel. t z egyik ,,szarvasleső” azonnal indulni akart, hogy lefülelje a ..vadat”, de az elnöknek fura ötlete tá­j mikor az öreg Gáspár Gé- /í za bácsit megkérdezték, hogy miért kaszál bele a más lucernájába, még neki állt feljebb: — Nézd, az irigy nyomorul­tat! Talán sajnálod azt a ma­rék lucernát? Gyere el hol­nap, megkapod duplán. Ha meg más leértjén legel­tette a marháit és ezért szól­tak neki, egészen kikelt ma­gából: — Még van pofádböre ezért szólni? Ahelyett, hogy örül­nél. Nem tudod, hogy a szalcáll is annál jobban nő, minél sűrűbben vágják. Hát így van ez a fűvel is. Ha most lelegelik a tinóim, utá­na még jobban nő. — Hát akkor miért nem a magáén legeltet? — Na, elég volt, tovább nem vitatkozom. De jegyezd meg, nem mindenki olyan önző. mint le. 75 égebben, amikor érett Jtí. a kukorica, nem tudta megállni, hogy néhány csö­vet le ne törjön a máséból, dézsmálta a tököt, leszedte az anyarozsot más földjén, szőlőéréskor mindig a hegy felé ment haza a mezőről. s nagy rakományt pakolt. Jó­formán az egész faluval ve­szekedett már, de komoly haragosa nem volt. Többen megijesztették, hogy bíró­ságra viszik az ügyet, az öreg így válaszolt erre: — Mindig az megy a bíró­hoz, akinek nincs igaza. Fi­zessétek csak jól le az ügy­védet. úgyse értek el sem­mit. ö majd meggazdagszik, ; benneteket meg mindenki ki- i nevet. Mellettem van az í egész falu. \ A megkárosított ilyen vá- l lasz hallatán nem tudta, \ hogy sírjon vagy nevessen, í tény, hogy az öreget sose | jelentette fel senki. A tanács- \ elnök egyik nan behivatta \ Géza bácsit az irodára, í — Ide hallgasson Géza bá­ÖREG DIÁKOK - SZENTENDRÉN Tanteremben persze — bár­melyik iskolát nézték is — lehetetlen volt. Maradt az egyetlen hely, a kultúrotthon nagyterme. — Hogy tudják így megol­dani a tanítást? — Bizony, nagyon nehezen — sóhajt föl Wolff Lajos, a kémia-technológia tanára. — Ebben az esetben ugyanis a tan,ár tulajdonképpen csak előadó, aki elmondja, elma­gyarázza az anyagot, de a visszakérdezésre, az úgyneve-; zett felel tetősre már nem: kerülhet sor. Vegyük példá-: nak a kémiát. Havi három; órát adok és a tananyag óriá-; si. Azt pedig, hogy ki me-i lyik részt tartja nehezebb-! nek, egyszerűen lehetetlen • felmérni. Előfordul, hegy! amit a legkönyebbíneb hi-: szék, épp azzal kapcsolatban; támad a legtöbb probléma. ; — Mégis, amennyire az ed-j digieket át tudja tekinteni,! milyenek az eredmények? j — Csupán a dolgozatokra! alapozhatok, amit az első: negyedév lezárásának tekin-i tek. Hetvennyolc dolgozatból; 12 ötös, 22 négyes. 35 hár- ■ más és 9 kettes volt. Elég-; télén dolgozatot nem írt! senki. Az érdeklődést is csak i úgy tudják megállapítani,; hogy ki mennyit kérdez, ki; keresi fel problémáival külön; is tanárait. j Szemléltető eszközük egyél-; talán nincs. A tanárok szá-; mára marad tehát egy táb-; la és a szó, a tanulóknak a; képzelet. Mert könyvük is] csak kevés van. Fizika pél-! dául összesen tizenkettő. B árhogy vesszük is, va- ] lamivel több támogatást] érdemelne ez a társaság, hisz] minden nehézség ellenére, i nem lohad a kezdeti lelkese-: dés. Egy-egy üzemen belül i tanulócsoportok alakultak,; együtt nézik át a nehezebb] részeket, segítik a lemaradó­kat. Nem elég tehát, hogy ] jövőre-esetleg két osztályt in-] dítanak, a jelenlegit is szét] kellene választani már a kö-: vetkező tanévben, meg'köny- i nyítve ezáltal úgy a taná-i rok, mint a tanulók helyze-] tét. Kiss Éva 0 “ n szerint tehát az ér­deklődés sokszorosan nagyobb az ipar. mint a me­zőgazdaság iránt Erre a megállapításra mint­egy félóraj beszélgetés utón került sor Szentendrén, a já­rási tanács művelődési osz­tályán. A vélemény Székely Lajosé, aki, mint a beszélge­tés során kiderül, nemcsak kötelességének érzi, hanem hi­vatásának tekinti munkáját. A dolgozók iskolájáról beszél­getünk: az eredményekről és a hiányosságokról. — Hogyan, milyen formá­ban oldódott meg Szentend­rén a dolgozók továbbképzé­se? — Jelen pillanatban há­rom formáról beszélhetek — válaszol Székely Lajos. — Az első az általános isko­lai oktatás, melyben körül­belül 150-en részesülnek. Az eredmények elég jók, leg­alábbis a tanulmányi elő­menetelt illetően, amely jó közepes, A 150 embert te­kintve, ez szép és jó, de ha azt nézzük, hogy még ma is csaknem 3000 azoknak a száma, akiknek nincs meg az általános iskolai végzettsé­ge, kiderül, hogy ezen a té­ren még igen sok tennivaló van. — Gimnáziumba jelenleg — folytatja — százhúsz dolgozó jár. A legszebb azonban a harmadik forma, amely már indulásában is nagyon érde­kes. És valóban, ennél a har­madik formánál érdemes kis­sé tovább időzni. K i tudja már, hol és kinek a fejében született meg a gondolat: megindíthatnának egy kertészeti technikumot le­velező tagozaton, bővítve a tanulási lehetőségeket. S hogy ebből az ötletből az eszter­gomi gépipari technikum ki­helyezett osztálya lett, az már nem központi szervezés kérdése volt, hanem a dolgo­zók kívánsága. A gyárak­ban, üzemekben elindult a suttogás a szentendreiek kö­zött, hogy hamarosan han­gos szó legyen belőle: szeret­nék tovább képezni magukat szakmailag. Mint amikor kavicsot dob­nak a vízbe, s a gyűrűk mind nagyobbak Lesznek, úgy nőtt azoknak a száma, akik az öt­letet magukévá tették. Végül, j mire a ..szervezők” feitet-^ ték a kérdést, hogy ki je-í lentkezne egy meginduló gép- 'j ipari technikum levelező ta-J gozatára, a jelentkezők szá-^ ma már nyolcvanon felülj volt, nemcsak Szentendre-J ről, hanem a környező fal-J vakból, sőt Budapestrál is. ^ — A hiba most már csak J ott van — mondja Székely J Lajos —, hogy a Kohó- és J Gépipari Minisztérium csu- J pán egy osztály megnyitó-J sát engedélyezte. A jelenleg í fennálló rendelkezések sze-J rint pedig egy osztály lét- J száma 40 fő. A mi esetünk- J ben a minisztérium enge- J délyt adott ugyan hatvanas J létszámra, de még mindig J fenmaradt 26 ember (össze- J sen nyolcvanba tan tették le^ sikeresen a felvételi vizsgát). ^ Igazság szerint ezeknek Esz- 5 tergomba . kellene átjárniuk, \ de erről, persze, szó sincs. J Felvetődött a kérdés: holí helyezzék el ezt a sok embert.; V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y í Nancy Olson A szórakozott professzor című amerikai filmvígjáték főszereplője. A filmet január 24-én Nag>kő- rösön mutatják be

Next

/
Oldalképek
Tartalom