Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

1963. JANUÁR 29, KEDD Kitől függ 160 ezer csirke felnevelése A gödöllői kezdeményezés a bürokrácia útvesztőiben Fiatalos erdő szélén, roman- t,.vus környezetben, oszlopos kúria áll. Előtte yagy százöt­ven méterre négy hosszú, szal­matetős épület húzódik. A Gödöllőn túl levő kis majort a műúttól csak gyalog lehet most megközelíteni. így is bo­káig, térdig süpped a lábunk a szélfútta hóbuckákban. De megtesszük az utat, hogy megismerkedjünk a gödöllői járás termelőszövetkezeteinek állattenyésztési vállalkozásá­val, illetve annak egyik üze­mével, a baromfiteleppel Fia­tal mezőgazdasági mérnök, Perényi Miklós vezeti a tsz-ek közös vállalkozását. A baromfitelep létesült, s kezdett működni legelőször, nincs még egy éve. Amikor felépült a négy, egyenként há­romezer férőhelyes, szerfás csibenevelő, az új telep dolgo­zói megkezdték a munkát, és a múlt év végéig összesen 22 ezer darab, átlag 80—90 dkg súlyú pecsenyecsirkét nevel­tek fel, és értékesítettek. — Sajnos, a Földművelés- ügyi Minisztérium által jóvá­hagyott olcsó típustervek nem váltak be — mondja a telep vezetője. — A négy méter ma­gas, padlás nélküli, szalmate­tős épületek a tűzveszély miatt nem fűthetők, s így nem alkalmasak pecsenyecsirke ne­velésére. Ennek ellenére a kezdeti eredmények biztatóak, szakér­telemről tanúskodnak. Ezt ta­lán a vásárolt naposcsibék el- hullási százaléka bizonyítja a legjobban: az első ötezres tur­nusnál 1,5 százaié^, s az utol­sónál is, a téli hidegben csak 4 százaiéit volt az elhullás a telepen. — Külön meg kell említeni Dallos Lajosné, Juhász József- né és Katies Dezső helytállá­sát, akik igen nehéz körülmé­nyek között végezték, s most is így végzik munkájukat — mondja Perényi Miklósi — Olyan lelkiismeretesen dol­goztak, hogy a telep e*’-!' . 380 ezer forintos jövedelme s az alacsony elhullási százalék nagyrészt nekik köszönhető. De a hústermelés mellett a legalább olyan fontos törzste­nyésztés alapjait is lerakták a múlt évben. Szeptemberre már 1500-as törzsállományt is beállítottak new-hampshirei fajtából, amely átlagos évi 170—180 darabos tojáshoza­ma, ugyanakkor gyors növő­képessége folytán, tojónak és húscsirkének egyaránt kiváló­an alkalmas Ez az állomány átesett már a vérvizsgálaton, s teljesen tifuszmentes. Éppen ezért az FM kijelölte a far­mot tenyészszaporító telepnek. Ez -annyit jelent, hogy már az idei egész toiáshozamot 60 százalékos felárral adják el keltetésre. A törzsállományt ebben az évben összesen négy­ezerre növelik, a meglevő szerfás éoületeket átalakítják tojóházakká, s ezekben helye­zik el a tenyészanvagot. így a telep egy másik hivatást is teljesíthet majd: a vásárolt fajtatiszta naposcsibék nagy hányadát 2—3 hónapos korig tartják, s azután mint előne­velt törzsanyagot átadják a Tenyészállatforgalmi Vállala­ton keresztül a környékbeli termelőszövetkezeteknek. Mindehhez, s a hústermelés tervezett növeléséhez, termé­szetesen új épületekre lenne szükség. A járás' tanács mező- gazdasági oszfáiva. amelv a vállalkozást segíti, irányítja, időben gondolt erre is. Már a múlt évi tervekben szerepelt annak a húszezres, korszerű gépesített kísérleti nevelőház­nak a megépítése, amelyből a 25. számú Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében több is épül Pest megyében. Az idei költségvetésből pedig, még egy ugyanilyen nevelőház létesíté­sét tudják biztosítani. De hogy e szép tervek mi­korra valósulhatnak meg, azt még csak megjósolni sem tud­ja senki, mert ki vannak szol­gáltatva a bürokrácia kifür­készhetetlen akaratának. Ugyanis tavaly az építővál­lalat kijelölése, s egyéb előké­születek, áprilistól — egészen augusztus végéig tartottak. A kivitelező akkor, 1963. március 31-re vállalta az első épület átadását. A munkához még ősszel hozzá is kezdtek, a fala­kat fel is húzták, de egy na­pon, teljesen leállt a munka. Azóta a 25-ös vállalat határ­idő-módosítást kért, augusztus yégére. Ezt azonban a beruhá­zók nem fogadták el. A vita még tart, a döntés az Építésügyi Minisz­térium kezébe van letéve. S hogy mi lesz a második nevelőházzal? Ennek építésére a 25-ös vállalatot jelölték ki, de a szerződést még nem kö­tötték meg. Mindez azonban, még ilyen huzavona közepette is „túlsá­gosan egyszerű” lenne. Hogy még nehezebb legyen, ezért a nevelőépületek tervezett be­rendezését: a gépeket, szellőz- tetőket, termoventillátorokat és a fűtést biztosító kazánokat, az építtetőnek kell beszerez­nie. Az első házhoz meg is rendelték a berendezést az Ag- roker-nél tavaly júniusban, hogy mire a falak tető alá ke­rülnek, helyszínen legyen min­den. Az Agroker azonban de­cemberben — tehát öt hónap múlva — a megrendelést, úgy ahogy volt, visszaküldte, s kö­zölte, hogy az épülettípushoz előírt kokszfűtésű Marabu-ka­zánok legyártásához? (!) szüksé­ges nehézipari minisztériumi engedélyt ugyancsak az építte­tőnek kell beszereznie. Jelenleg tehát itt tartanak. — Nagyon nehéz mindeh­hez, keserű és indulattól fűtött szavak nélkül véleményt fűzn^ — mondja a telepet vezető, igen lelkes fiatal szakember. S mindehhez mi csak annyit fűzünk hozzá, helyszíni tapasz­talataink alapján: a gödöllői kezdeményezés igen jó, ezt bi­zonyítják a baromfitelep kez­deti eredményei. Ezek még na­gyobbak lennének, ha az igazi nagyüzemi tenyésztést, neve­lést még ebben az évben Ki mit tud Cegléden Építőmunkások vetélkedőjének megyei döntője • r Úgy kezdődik megkezdhetnék. De ehhez kor­szerű nevelőépületekre lenne szükség. Ugyanis a két nevelő egész évi üzemeltetés esetén 160 ezer húscsirke termelését teszi lehetővé. Hogy mikor? Erre vár min­denki feleletet! Hetesi Ferenc Pál Tizenháromezer forinttal károsította meg jószívű szállásadóit egy tolvajpár Ismeretlenek kopognak az ajtón. A házbeliek beengedik őket. Néhány panaszos mon­dat, egy kis siránkozás és már azt is megengedik, hogy ott töltsék az éjszakát. Reg­gel azután a vendégek köszö­nés nélkül távoznak, nem fe­lejtkezvén el arról sem, hogy egy kis „emléket” vigyenek magukkal... Sokszor írnak a lapok ha­sonló esetekről. Azonban úgy tűnik, hogy még mindig nem elégszer. Vaskos iratköteg ta­núskodik arról a Váci Járási Ügyészségen, hogy a 27 éves Csűri János és élettársa, a 30 éves Kiss Jánasné, hogyan károsítottak meg tíz áldoza­tot, nem kevesebb, mint 13 000 forint értékkel. Csűri az Egyesült Izzó váci telepén, majd az 1. számú Autóközlekedési Vállalatnál dolgozott. Munkatársai: Bat- tha Miklós és Lenkei Árpád tanúvallomásukban elmond­ták, hogy szolgálati helyén nem egy alkalommal italosán jelent meg. Több társától kért kisebb-nagyobb kölcsönt, amit azután „elfelejtett” vissza­adni. A vádirat szerint már nem is volt az AKÖV alkalmazott­ja, amikor elvitte az YA 46— 17 rendszámú tehergépkocsit s Maglódig utazott rajta. Felke­reste Goór Nagy Imre ceglédi lakost a Malomtószél utca 9. számú házban s ott Kissnével együtt szállást kért. Itt 400 forint értékű ágyneműt és ru­haféleséget emeltek el, majd odébbálltak. Az elsőrendű vádlott meglopta nevelőapját, Volford Andrást is, aki a kis­teleki szőllősben lakik. Innen háromezer forint értékben vittek el ruhaneműt. Amíg a pénz tartott ettek, ittak, jól éltek. Munkahely után egyikük sem nézett. Amikor kiürült a zsebük, újabb áldozatokat kerestek. Budafokon Bach Antalnétól tüzelőutalványt és ruhaneműt loptak. Következett az ország többi része: Budapest, Pécs, Szekszárd, Dunaújváros volt tevékenységük egy-egy állo­mása. A magántulajdon megkáro­sítása mellett társadalmi tu­lajdon sérelmére is követtek el bűntettet. Csűri János szer­ződést kötött „országjárása során” a Kisteleki Földmű­vesszövetkezettel baromfihiz­lalásra.. Noha egyetlen csir­kéje vagy kacsája nem volt, ez nem akadályozta meg ab­ban, hogy 5475 forintot elő­legként ne vágjon zsebre a földművesszövetkezettől. A kútra járó korsóról szóló példázat itt is igaznak bizo­nyult. A két büntetett előéle­tű vádlottat rövidesen a Váci Járásbíróság büntetőtanácsa elé állítják. Az esetekből azonban vonjuk le a tanulsá­got s legyünk mindig óvato­sak a lakásunk ajtaján ko­pogtató, ismeretlen szállástké- rőkkel szemben. (P. R.) ez az írás is, mint a tudósítások általá­ban: vasárnap délelőtt Ceglé­den, az Építők Dózsa György Kultúrotthonában tartották az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Ki mit tud? vetélkedőjének me­gyei döntőjét. Ugyanekkor nyitották meg a Ki minek a mestere? versenyre beérkezett munkákból rendezett kiállí­tást is. Mikor eddig jutottam gon­dolataimban, szinte magától adódott a kérdés: erről kell megemlékezni? Tudósítást kell írni az építők jelentős kulturális eseményéről? Kor­rekt híradással szolgálni az olvasóknak a történtekről? Kétségtelenül ez a feladatom. Ezért utaztam Ceglédre. De ha csupán erről írok, hiteles lesz a beszámolóm? Mert mi is történt voltakép­pen? Korábban két helyen tartottak elődöntőt: Vácott és Cegléden. Az ott legjobb he­lyezést elértek kerültek a va­sárnapi megyei döntő zsűrije elé. Szilágyi Sándor, a szak- szervezet Pest megyei titká­rának megnyitója után húsz miisorszám keretében léptek színpadra az egyéni verseny­zők és a kultúr csoportok. Gyorsan peregtek a számok. A zsűri tagjai szorgalmasan jegyeztek. A műsorközlő a te­levízióban látott gyakorlat alapján, több-kevesebb siker­rel szerepelt. A műsor végez­tével a döntőbizottság vissza­vonult, ezalatt az előbbiekben szerepelt zenekarok szórakoz­tatták a nagyszámú közönsé­get. Többek között a DC^VÍ tánczenekara. Előadott tangó- , jukat, majd twist-számukat viharos taps és lelkesedés fo­gadta. Ennek ellenére a mű­sorközlő leparancsolta őket a színpadról és másik zenekart szólított. Ami önmagában és Lukács Pál szép fafaragásainak sok nézője akadt pedagógiailag lehet, hogy he­lyes, de a kísérő szöveg már kissé sértően hangzott. Ugyanis közöl tetett a „nagy­érdemű” közönséggel, hogy nincs szavazati joga. Akár tetszik, akár nem, másik ze­nekar következik, méghozzá népi. A zenekarok műsoron kí­vüli szereplésének végül is a zsűri visszatérése vetett vé­get. Kihirdették az ered­ményt: első a Nagykőrösi Lá­dagyár pengetés-zenekara, második Horváth Pál, a Pest megyei Téglagyári Egye­sülés dolgozója gitárszámával, harmadik a DCM-ből érke­SOK KICSI SOKRA MEGY így gondolkozott Gödöllőn, a Háziipari Szövetkezetben Mészáros István szabász, aki munkatársai között sokáig megbecsült, tisztes ember hí­rében állott. Nemegyszer ju­talomban is részesítették. Ö azonban a régi közmondást eléggé ferdén értelmezte. Olyanformán, hogy amikor szakszerű munkája nyomán a végeknél itt is, ott is leesik valami maradék, ő összegyűjti azokat, hazaviszi, eladja s a sok apró összegből összesze­dett pénzen televíziót vásárol magának. Esetenként elvitt haza hat-tíz méter kartont, s ilyen eset volt vagy huszonöt­harminc. Nyilván lett volna több is, de egy alkalommal — környezetének ébersége foly­tán — rajtavesztett. A lopott anyagtól akkor már szabadul­ni szeretett volna, be is hají­totta a garázs ablakán, hanem ez már mit sem segített raj­ta. Lopásaiért most felelt a já­rásbíróság előtt. A bíróság a tanúk seregének meghallgatá­sa után hozott ítéletet. Tekin­tettel arra, hogy Mészáros a szövetkezetnek okozott 8998 forintos kárt megtérítette, az­az a lopott anyagot vissza­szolgáltatta, de mégis, mert már három esetben volt bün­tetve hasonló bűncselekmé­nyekért, a folytatólagosan el­követett lopásokért kétévi börtönre ítélték. Mészáros az ítélet ellen enyhítésért felleb­bezett. Cs. J. S M APIC pótlékmentesen fizetheti be a? «'?. o'o ker":krri 1963. évi kötelező gépjárműszavatosság' biztosítási díját! ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Eredményes volt a választók beszélgetése Érdliget fájó pontja: a vízlevezető föárok elhanyagolt állapota Pénteken este népes jelölő gyű,est tartottak az érdligeti óvodában. A gyűlésen a tanács érdligeti kirendeltsége részéről Weigl Lajos, a választási bi­zottság részéről pedig Badalay Ödön, az érdi postahivatal ve­zetője vett részt. A gyűlésen Rózsa Kálmán­ná, az érdligeti általános isko­la Igazgatónője foglalta össze azokat az eredményeket, ame­lyeket a legutóbbi választások óta országos és helyi viszony­latban elértünk. A beszámoló szép eredményeket sorolt fel, viszont Érdliget. mélyebben fekvő részeinek, az érdi 54. és 57. választási körzet lakói felszólalásaikban rámutattak azokra a hiányokra, amelyek ezt a ma már meglehetősen sűrűn lakott részt sújtják, s amelyek megszüntetésére az újonnan megválasztandó ta­nácstagoktól remélnek segítsé- g-et. A felszólalások során ki­tűnt, hogy az érdligetiek egyik legnaevobb gondja a vízleve­zető főárok (az ún. Sulák-árok felső része), amely a most már mindinkább közeledő ta­vasszal. az olvadással és eset- 1 leges tavaszi esőzésekkel kap­csolatban súlyos veszélyeket rejthet magában. A főárkot ugyanis harminc év óta nem szabadították meg az azóta le­rakodott földtől, hordaléktól és iszaptól, úgy hogy nagyobb megterhelés ese­tén Érdliget mélyebben fekvő részeit, sőt az itte­ni szántóföldeket is elön­tés veszélye fenyegeti. Ezt a veszedelmet fokozza, hogy a beépült részek árkai beomlottak, a vízáteresztő csa­tornák pedig részben eltörtek, részben eldugultak, úgy hogy s ü rgős segítség kell ene. U gyári­akkor Érdliget e részének leg­forgalmasabb útvonala, a Sárd utca — amelyen napc - ta a munkások és lakosok ez­re közlekednek —, teljesen el­hanyagolt, a gyalogjáró légi salakozása jóreszt eltűnt, a „kocsiút” pedig kilométereken át kátyúk egymásba kapcsoló­dó tömege. A felszólalásokból kitűnt, hogy még akkor is, ha Érd a községfejlesztési adóból nem juttathat komoly összeget e területnek, ... ' társadalmi munkával, a lakosság összefogásával és — természetesen — meg­felelő irányítással lehetne segíteni. Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy a megválasz­tandó tanácstagok tényleg szí­vükön viseljék ennek a terü­letnek gondját-baját és az ér­di tanács megfelelő anyagi és főleg erkölcsi — s ha szüksé­ges. rendészeti — támogatásá­val elősegítsék, hogy a jelen­legi visszásságokat megszűn­tessék. A gyűlésen megjelentek végül is — a Hazafias Nép­front és a tanács kiküldöttei- nek javaslatára az 54. körzet tanácstagjává Daróczi Lajos művezetőt, az 57. körzet ta­nácstagjává pedig Szerencsi Imrét, az érdligeti posta hiva- vezetőjét jelölték, akik mind­ketten körzetükben is lak­nak, s akiknek személye feljo­gosít arra a reményre, hogy Érdliget alsó részeinek legége­tőbb problémáit az elkövetke­zendő négy évben válóban megold“.k. A két jelölt az egyhangúlag megnyilvánult bizalmat öröm­mel fogadta. Megígérték, hogy az elvállalt munkát lelkiisme­retesen el is fogják végezni. (cs. z.) zett népi zenekar és cigány­tánc, negyedik Kispéter Sán- dorné, a KGV dolgozója sza­valatával, míg ötödik Gu- licska István, ugyancsak a KGV-től tárogatójátékával. Ige#, ennyi történt vasár­nap a ceglédi Ki mit tud? vetélkedőn. De így a tudó­sításból elvész a tulajdon­képpeni lényeg. Az igazi, em­beri tartalom, amiről ver­set kellene írni, vagy lí­rai. romantikus muzsikát. Húszegynéhány építőmunkás színpadhoz jutott. Készült, dolgozott, igyekezett.' Nem Gulicska István, akinek mű­vészi színvonalat képviselő fotói a kiállításon szerepeltek, művésze a tárogatónak is (Foto: Gábor Viktor) utolsósorban tanult. Csak azoknak vált volna haszná­ra a vetélkedő, akik vala­milyen jutalmat kaptak? Semmiképpen. Akkor kel­lett erre rádöbbennem, ami­kor meghallottam az egyik néző, később megtudtam ta­nító, halk, a feleségéhez in­tézett szavait: „látod, ez a kultúrforradalom”. A közép- iskolás fokra nőtt nép, aki József Attilát mond, idéz és hallgat. Cegléd. Város a homokon. Ezek az emberek, akik va­sárnap zeneszerszámot, ver­seskönyvet fogtak a kezükben, kövön, pusztán, homokon új városokat, lakótelepeket épí­tettek, most a műveltség erődjének néhány tégláját rakták pontosan a helyére. És ezt tették azok is, akik munkáikkal, a Ki minek a mestere? versenytje neveztek. Ezek közül első helyen Gu- licska István művészi szín­vonalat képviselő fotóit em­líteném, de szépek Gáthv Zoltán rajzai, Farle Lajos KGV-művezető ötvösmunkái Kaczur György békesorozat ? és Lukács Pálnak, az 1-es számú Kőbánya Vállalat dol­gozójának fafaragásai. . Jogos a kérdés: lenne he­lye a szigorúbb, igényesebb bírálatnak is? Feltétlenül Most azonban elsősorban as örömé a szó. Jó úton in- dúltak el megyénk építő' ipari dolgozói és szép a cél: szebbé, kultúráltabbá tenni a hétköznapokat és az ünne­pi órákat egyaránt T. T. S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom