Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

/ . 1963. JANUAR 3., CSÜTÖRTÖK rear HEGYI KLf£ivlim 3 Napsugárba, holdsugárba, fekete éjszakába... . A gyerekiélek és a néplélek között igen sok a rokonvonás, amiből az optimista szemlélet joggal vonhatja le azt a kö­vetkeztetést, hogy az emberi­ség még mindig elég messze van az öregségtől. Ez megnyi­latkozik a mese iránti fogé­konyságában is. Képzeletét, éppen úgy, mint a gyerekét, a valóságnál sokkal inkább fog­lalkoztatják a mesék. A kü­lönbség legfeljebb az, hogy meséinek magja legtöbbször történelmi, hősei rendszerint a krónikák pergamenjeiről szökdösnek át a fantáziák bi­rodalmába, de ott aztán szin­te örök életet nyernek. Erede­tijükre persze csak nagyon kicsit hasonlítanak. Nem olyanok, mint amilyenek vol­tak, hanem amilyeneknek lenniük kellett volna. A népképzelet egyik ilyen alakja Attila, a hunok királya, ,isten ostora” és a „világ ura” immár közel másfélezer esz­tendeje. Nem is annyira az eleven Attila, hanem a halott, akit titokzatos halála után el­árvult, hű vitézei hármas ko­porsóba, aranyba, ezüstbe és vasba, költői nyelvezettel „napsugárba, holdsugárba, fe­kete éjszakába” zártak, elte­mették egy folyó medrében, aztán lenyilaztak mindenkit, aki tudhatta sírjának helyét. Azóta szakadatlanul keresik a világverő nagy király sír­ját. Kutakodik utána minden nép, amelynek földjéhez volt valami köze. Márpedig a tör­ténelem bizonysága szerint is igen ^ sok néphez volt köze, hiszen uralkodása alatt, az ötödik század . derekán biro­dalma a Volgától szinte az Atlanti-óceánig terjedt. Rop­pant hadainak véres, üszkös, diadalmas útja keresztül-ka- sul szeldesi egész Európát. Dalok, népénekek, époszok hőse lett Nehéz lenne megál­lapítani, hogy másfél évezre­de tartó keresésének indító okai között miféle a több: a kincs;- vagy pedig a hatalom­vágyból táplálkozó babonás hit, hogy a nép, amely felta­lálja, elnyeri világraszóló ha­talmát. A legnagyobb kultusza ná­lunk, magyaroknál volt min­dig, mégpedig — rokoni ala­pon. Már legelső krónikásaink is hangsúlyozták ezt a rokon­ságot, mint jogalapját a hon­foglalásnak, írván, hogy Ár­pád az egykori hun birodal­mat törvényes örökségeként foglalta vissza a Kárpátok medencéjében, a Duna és a Tisza völgyében. Ezek a korai krónikások felhasználhatták forrásmunkául az ősi mese színezése és valószínűsítése céljából a még korábbi görög és latin historikusok munkáit, sőt a németek ősi époszát, a Nibelung-éneket is, amelynek, ugyancsak Attila az egyik ve­zéralakja. Az történelmi tény, hogy Attila 453 telén halt meg titokzatos körülmények között, a magyar krónikákban Ildikó­nak, a német époszban Krim- hildának nevezett feleségével kötött házassága első éjszaká­ján. A sírja körül támadt le.- gendák keletkezésének idő­pontja csaknem egybeesik ha­lálának idejével, ennek pedig az a titokzatosság az oka, ami rögtön elködösítette sírjának helyét. A legrégibb magyar króni­kások, Kéz&i, Thuróczi, sőt az óbudai és pozsonyi krónika is a dunántúli Keveházát jelölte meg Attila sírhelyéül. A régé­szek találtak is ott nagy ki­terjedésű hún temetőt, de At­tila hármas koporsójának nyoma sem volt benne. Ké­sőbb a tiszántúli Dombegyhá­za környékén ástak utána, va­lamint Budapest és Fehérvár között, a Baracska falu mel­letti szentiváni pusztán; aztán valószínűleg a neve miatt gyanúba keveredett a Somogy megyei Attala falu, utóbb Szentes, Hódmezővásárhely, a Tápió környéke és főleg Sze­ged, ahol egyszer, mégpedig századunk első éveiben meg is találták. Persze, nem a hár­mas koporsót, csak a hatal­mas hún király vasbaöntött „hiteles” portréját. A neveze­tes lelet a város központjá­ban, a Széchenyi téren került napvilágra, egy új lakóház alapozása közben. Óriási volt a lelkesedés. A domborművet beépítették az új lakóház er­kélyébe, az alatta nyitott kocsma Attila nevét írta cégé­rébe, a város hatósága pedig az utcát késedelem nélkül At­tila utcának nevezte el. Gyor­san kiderült azonban, hogy korai volt a lelkesedés, mert a vasportré egy alig százesz­tendős öreg, kiérdemesült ön­töttvaskályha egyik ócska ol­dallapja volt, rajta sisakos, koronás figurával. A lelet azért továbbra is az erkélyen maradt, ott látható ma is, a kocsma, amíg gazdája csődbe nem ment, megtartotta a hún király nevét, az utca pedig még ma is Attila utca. Móra Ferenc nemcsak nagy író, hanem tudós is volt, jól tudta, hogy Attila sírját terv­szerű kutatás eredményeként sohasem lehet megtalálni. Ha egyáltalában volt, vagy rejtő­zik még valahol, csak a véletlen tárhatja föl. Éppen ezért sokat évődött Csallány Gáborral, a kis szen­tesi múzeum egykori igazga­tójával, aki viszont szüntele­nül kutakodott Attila sírja után és egyre fogadkozott, hogy hamarabb ráakad, mint Móra. Szentül hitte ugyanis, hogy az Isten ostora a szente­si homokot tisztelte meg sír­jával, nem pedig a szegedit. Móra halála után elárvult miúzeumigazgatói székébe Csallány Gábor fia, dr. Csal­lány Dezső került, mint fölké­szült, tudományosan képzett fiatal régész. Ö is mosolygott édesapja igyekezetén, és ked­vesen megtréfálta a derék öregurat. Amikor megszületett kisfia, Attilának keresztel.tet- te, lehet, hogy főleg a tréfa kedvéért. A családi eseményt ezzel a kurta távirattal közöl­te Csallány Gáborral: „Meg­van Attila”: Mondják, hogy a szentesi régészt mélységesen letörte a távirat, csak akkor vigasztalódott meg, amikor értesült róla, hogy nem a hún király sírja van meg, *hanem az unoka. Az Attila-láz titok­zatos vírusai különben Csal-' lány Dezsőt sem kímélték meg: néhány évvel ezelőtt kelt szárnyra a hír, hogy ő is megtalálta valamerre Attila sírját. A keresés azonban másutt is folyik századok óta. Az osztrákok arra esküsznek, hogy Attilát vagy Hamburg­ban, vagy az Ets folyó medré­ben, vagy Stíriában, Pettau tájékán temették a föld alá. Maguknak követelik a fran­ciák is, akik sokáig keresték, talán még ma is keresik a chalons-i csatatéren. Vesig- neuil falu mellett, ahol egy halmot Attila sírjának nevez a nép. A lengyelek az egykori Galiciát tartják Attila temet­kezési helyének. Az olaszok is jogot formálnak rá. Szerintük feltétlenül Felső-Olaszország- ban van a titokzatos sír,« sőt, a múlt században háromszor meg is találták. Legalábbis ilyen híreket kürtőitek Világ­gá az akkori újságok. Tehát századok óta tart az Attila-láz, amelynek mindig voltak és talán lesznek is megszállotjai. A Nemzeti Mú­zeum minden évben szinte százával kapja a bejelentése­ket biztos, új nyomok felbuk­kanásáról. Van, aki komoly felkészültséggel határozza meg a sír helyét, van, aki ba­bonás tünetekre, álmokra hi­vatkozik. Mondják, hogy ai Nemzeti Múzeum fenntartású- ra és gyarapítására biztosított hatalmas összeg sem lenne elég még csak a komolyabb­nak látszó bejelentések szak­szerű ellenőrzésének költsék geire sem. — Tervszerű kutatás ered­ményeként sohasem lesz meg Attila sírja — mondják a mú­zeumban —, csak a véletlen­nek köszönheti a régészet az eddig megtalált három hún fejedelmi sírt, köztük a két világháború közötti években föllelt szeged—magyszéksósit is. A tudósoknak ez a vélemé­nye. De mindig akadnak olya­nok, akik saját elméletük! alapján keresik Attilát. Nem­rég jelentkezett egy igen de­rék nagykőrösi ember, aki már eddig is sok pénzt költött a hún királyra. Ó Tápiószentmárton határát gyanítja Attila rejtegetőjének. Hír sze­rint legutóbb harmincezer fo­rintot ajánlott fel a Nemzett Múzeumnak az ottani kutatá­sokra azzal, ha nem kerülne elő a hármas koporsó, a pénz minden maradványát a Nem­zett Múzeumnak adományoz­za. A legújabb szenzáció pedig az, hogy Pomázon már meg is találták Attila sírját, a Holdvilágárokban, a Zdrav- lyák nevű dűlőben. A gyanút a dűlő neve keltette föl: a> zdravlyák szláv szó, a sztra- va-ból származik, eredeti je­lentése: „ravatalozó”. Egy kő­darabon persze rovásírást is találtak, ennek is akadt meg­fejtője, aki Attila nevét, Ete­lét betűzte ki belőle halálos biztonsággal. A Nemzeti Múzeum régé­szeti osztályán mosolyogva je­gyezték fel ezt a bejelentést is abba a végtelen lajstromba, amelyben a tételek száma már sok ezerre rúg. Vala­mennyi Attila sírjára vonat­kozik. m. 1. Üzemi akadémiák az erdőgazdaságokban Az erdőgazdaságokban az elméleti és gyakorlati szakem­berek felkészültségének növe­lése, a műszaki tájékozottság fokozása érdekében a télen üzemj akadémiákat szervez­nek, alap-, közép- és felsőfo­kon. Az erdőgazdaságokban az Országos Erdészeti Egyesület, a faipari üzemekben pedig a Faipari Tudományos Egyesü­let szakembereinek részvéte­lével dolgozták ki a tananya­got, így a dolgozók megismer­kedhetnek a legújabb kutatási eredményekkel, s a külföldön alkalmazott új módszerekkel is. (MTI) Munkásvédelem — tananyagként A Pedagógusok Szakszerve­zetének kezdeményezésére, sa felsőoktatási intézmények munkásvédelmi ankétjén tett javaslatok alapján — az egye­temeken, tanárképző főiskolá­kon, a tanító- és óvónőképző intézetekben is bevezetik a munkavédelem oktatását. A művelődésügyi miniszter rendelkezése részletesen elő­írja az oktatás eredményessé­gét segítő intézkedéseket. Ezek között szerepel mintaszerű munkakörülmények kialakítá­sa az intézmények gyakorlati munkahelyein (műhelyben, la­boratóriumban, műteremben. A diplomáciai testület újévi tisztelgése a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke január elsején délben fogadta 'a Budapesten akk­reditált diplomáciai képvi­seletek vezetőit, akik az új év alkalmából jókívánságai­kat fejezték ki. Részt vett a fogadáson Nagy Dániel, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Kiss Károly, áz Elnöki Tanács titkára és Gyémánt András, a Külügy­minisztérium protokollosztá- lyának vezetője. A diplomáciai testület ré­széről a következők jelentek meg: Henryk Grochulski, a Len­gyel Népköztársaság nagy­követe, a diplomáciai tes­tület doyenje, Mirko Te- pavac, a Jugoszláv Szövet-, ségi Népköztársaság, Toivo h. Heikkia, a Finn Köztársaság, Zsambalin Banzar, a Mon­gol Népköztársaság, V. I. Usztyinov, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövet­sége, Frantisek Pisek, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köz­társaság, Cei Ce-min, a Kí­nai Népköztársaság, Mihail Rosianu, a Romaiá Népköz- társaság, J ancso Georgien, a Bolgár Népköztársaság, Jo­seph Godson Amamo, a Ghá­nái Köztársaság, Hoang Bao Son, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság, Sarino Mamgunpranoto, az Indonéz Köztársaság, Mohammed Ib­rahim, az Egyesült Arab Köztársaság, Szón Csan Rjóm, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság nagykö­vete, J. J. L. Pierre Vanhers- wynghels, a Belga Királyság, Burhan Isin, a Török Köz­társaság, Théodore A. Griva Gardikioti, a Görög Király­ság, dr. Paolo Vita- Finzi, az Olasz Köztársaság, Pierre Francfort, a Francia Köz­társaság követe, Poui Poul­sen, a Dán Királyság, Meir Shachar, Izrael állam, dr. Hans Mutter, Svájc, Lutfi Mehmeti, az Albán Népköz- társaság, dr. Juan Bautista Vilarullo, az Argentin Köz­társaság, S. Venkatararrum, az Indiai Köztársaság, Carl C. Son Kjellberg, a Svéd Ki­rályság, Turner B. Shelton, az Amerikai Egyesült Államok, Oscar Mas Bringuez, a Ku­bai Köztársaság, dr. Fried­rich C. Zanetti, az Osztrák Köztársaság, Luiz De Almeida Cunha, a Brazíliai Egyesült Államok, Ichiro Y oshioka, Japán ideiglenes ügyvivője és dr. Martin Russu, a Duna Bizottság igazgatója. A fogadás szívélyes lég­körben zajlott le. (MTI) Az egyesülés a tagság javát szolgálja Megnagyobbodott földmüvesszövetkezetekkel a falu jobb ellátásáért December 31-i dátummal Pest megye valamennyi já­rásában egyesült több föld­művesszövetkezet, abból a megfontolásból kiindulva, hogy a nagy szövetkezetek sokkal alkalmasabbak az új fel­adatok megoldására, mint a kicsik, s többféle eíőny szár­mazik a tagság és a falvak lakossága részére az egyesü­lésből. Ebből az alkalomból fel­kértük Lajkó Károly elvtár­sat, a MÉSZÖV szövetkezet- politikai osztályvezetőjét, hogy tájékoztassa lapunk ol­vasóit. — A SZÖVOSZ V. kong­resszusa megállapította, hogy az új feladatoknak megfe­lelően, a földművesszövetke­zeteknél is szükség van bi­zonyos szervezett átalakulá­sokra — mondotta. — A me­zőgazdaság szocialista át­szervezése előtti időszakban ugyanis szükség volt arra, Egy hét múlva fősorsolással egybekötött nyeremény-betétkönyvhúzás Egy hét múlva, január 9-én, Budapesten a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési otthonában rendezi az Országos Ta­karékpénztár a nyereménybetétkönyvek 1962. negyedik ne­gyedévi sorsolását. A húzásop minden 1962. december 29-ig váltott és a sorsolás napján érvényben levő nyereménybetét- könyv részt vesz. Minden ezer betétkönyv közül huszonötöt sorsolnak ki nyereménnyel: egy a negyedévi átlagbetét 200 százalékát, egy a 100 százalékát, kettő az 50 százalékát, hu­szonegy pedig a 25 százalékát kapja. A rendes*- negyedévi sorsolást követi az évente egyszer megtartandó úgynevezett fősorsolás, amelyen minden érvény­ben levő betétkönyv részt vesz. Ezen a húzáson tízezer betét­könyv után egy 1000 százalékos nyereményt sorsolnak ki az egész évi átlagbetét alapján (MTI) hogy minden községben ön­álló földművesszövetkezet működjék és sok irányú te­vékenységével elősegítse a parasztság körében a szö­vetkezeti összefogás érlelő- dését, a szerződéses termel­tetéssel és felvásárlással nép­szerűsítse a tervszerű gaz­dálkodást. A nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaság létre­jöttével megnövekedtek a falusi lakosság igényei, ame­lyek megkövetelik a na­gyobb mérvű hálózatfej­lesztést és az ellátás bő­vítését egyaránt. A már korábban kialakult körzeti földművesszövetkeze­tek munkájának tapasztala­tai Pest megyében is a na­gyobb szövetkezetek előnyeit bizonyították. Magasabb szín­vonalú a vezetés, sokolda­lúbb az irányító tevékeny­ség. A nagyobb akkumulá­ció lehetővé teszi a gyor­sabb ütemű hálózatfejlesz­tést, a szakosítást, — A körzeti földművesszö­vetkezetek szervesebben kap­csolódnak a falu megválto­zott életéhez, a tsz-ekkel több irányú politikai és gazdasági együttműködés ki­alakítására képesek, különö­sen ott, ahol a felvásárlást is ellátják. Az új esztendőben Ugyan­is a megnagyobbodott szövetkezetekre több fel­adat hárul a szerződé­ses termeltetés szervezé­séből, valamint a felvásárlási mun­kából is. De kedvezőbben alakulnak a saját erőből adó­dó pénzügyi lehetőségek is. — Az alapos előkészítő munka és felvilágosítás kö­vetkeztében a földműves- szövetkezefl tagság megbizo­nyosodott az egyesülés elő­nyeiről s így csaknem va­lamennyi közgyűlésen egyhan­gú határozattal mondták ki a csatlakozást. » — Január elsejével tehát az aszódi járásban 10 he­lyett 6, a budai járásban tíz helyett 8, a ceglédi járásban 9 helyett 8, a dabasi járásban 10 helyett 8, a gödöllői já­rásban 6 helyett 4, a monori ( járásban 8 helyett 7, a nagy- kátai járásban 15 helyett 12, a ráckevei járásban 7 helyett 5, a szentendrei já­rásban 4 helyett 3, a szobi járásban 6 helyett 4, a váci járásban 5 helyett 4 és Bu­dapest területén 11 helyett 9 megnagyobbodott szövet­kezet maradt. Ez azt je­lenti, hogy megyei szinten a körzeti, illetve önálló földmű­ves, valamint fogyasztási szövetkezetek száma 101- ről 74-re csökkent. — Az eddig önálló szövet­kezetek megfelelő arányban képviseletet kapjak a körzeti vezetőségben s a helyi szö­vetkezeti élet szervezését és irányítását a megválasztott intéző bizottságok látják el. A helyi választott vezető tes­tületnek kell gondoskodnia arról is, hogy a földműves­szövetkezeti sokoldalú ellátási tevékenység erőteljes fejlő­désnek induljon , a lakosság és a tagság javára — fejez­te be tájékoztatóját Lajkó Károly osztályvezető. KIBŐL LESZ TOLDI ÉS JÁNOS VITÉZ? faggatnak. Szívesen keresik fel mártírjaink hozzátartozóit is. Meglátogatnak gyári, tér* melőszövetkezeti, tanácsi dol­gozókat, hogy ne csak a múlt­tal, de mai életünkkel is megismerkedhessenek. S hogy­ne csak tankönyvekből tudják* hol folyik a Tisza, hol maga­sodik a Bükk,* mekkora a Rá­ba; országjáró kirándulásokat szerveznek. Az elmúlt ősszel és nyáron több mint 14 ezer gyermek vett részt országjárá­son. Megyénk sok községében adhatnak arról számot: mi minden fűződik acz úttörők, il­letve a kisdobosok nevéhez. Hány fát ültetnek el társadal­mi munkában, hogyan segéd­keznek a sportpályák létesíté­sében és a falusi ifjúsági szö­vetkezetek milyen közkedvel­tek. A nagykátai járásban az úttörőcsapatok 80 százaléka megalakította! az ifjúsági szö­vetkezeteket. Az őrsi -foglalkozásokon al­kalmazott játékos módszerék­kel — mosás, vasalás, főzés, kisebb javítási munkák el­végzése — a gyerekek elárul­ják: otthon, a családi körben segítenek-e édesanyjuknak? A fém- és papírgyűjtés is egyik eszköze a munkára nevelés­nek, a közösségi munkai meg­becsülésének. A szülők többsége ma már érti, milyen fontos szerepet {ölt be az úttörőmozgalom gyermekük nevelésében. S ta­lán ennek köszönhető, hogy a kisdobos- és az úttörőavatá­sokon majdnem minden szülő ott van. segít az ünnepségek előkészítésében. Szép emléke marad az 1962-es évnek az is, hogy a nyolcezer végzett álta­lános iskolai tanuló közül öt­ezer úttörőnek adhattuk át a KISZ-tagkönyvet. Papírgyűjtés és az ország történelmi, földrajzi neveze­tességeinek felkutatása — fá­sítás és a termelőszövetkeze­tek segítése — milyen messze járnak ezek János vitéz hős­tetteitől, s ezekhez nincs szük­ség. Toldi Miklós erejére sem. Pedig ä gyerekek János vité­zek, Toldi Miklósok akarnak lenni. A szülők igen, de a kis úttörők, kisdobosok nem is sejtik, hogy a játékos munka, az ötletes szellemi vetélkedők a próbázásokra való lázas ké­szülődés az igazi, a megálmo­dott emberréválás útja. S. A. A kis diák ül a padban és tágranyílt szemmel figyeli a tanítót. Gondolatban követi a beszédét és maga előtt látja János vitézt, aki hősként jár­ja be a világot; Toldi Miklóst, aki legyőzi a csehet- S gondo­latban János vitéz és Toldi Miklós helyett már magát kép­zeli hősnek. Otthon pajtásai­val is ezerszer eljátssza a hős szerepét... A kis diák hős akar lenni. A szülők nem így fogalmaz­zák, de a lényege ugyanaz: derék, bátor, szorgalmas gye­reknek szeretnék felnevelni fiukat, leányukat. Ami tőlük telik, meg is teszik gyerme­kükért. A tanítók, a tanárok is, ami szépet, okosat tudnak — átplántálják a gyerekek eszébe, szívébe. Mindez azon­ban nem lenne teljes, ha nem segítene ebben a nemes törek­vésben az úttörőmozgalom. Sókan csak annyit tudnak róla, hogy diákszervezet, de már nem kutatják, mivel fog­lalkozik és valóban segít-e az ifjúság formálásában? Nem keresik a nyitját: miért emel­kedett 61 százalékról 76 szá­zalékra az úttörők száma és a kisdobosoké miért nőtt 58 szá­zalékról 74 százalékra, az összlétszámon belüL Pedig a számok sok minden­ről árulkodnak. Elmondják, hogy hány szülő értette mega szervezet jelentőségét, hány gyermek lelkesedik őszintén mindazért, amit a kisdobos- vágy az úttörőszervezetben kaphat. Nem, nem ajándékok­ról van szó. Egészen másról: munkáról, játékról, közösségi feladatokról, spórtról, tanu­lásról. Hogyan is fejlődött az el­múlt esztendőben; a megyei úttörőmozgalom? Hatásos volt-e az az intézkedés, hogy az úttörőmunkáért a KISZ vállaljon felelősséget? Már elöljáróban igennel válaszol­hatunk. A gyakorlati foglalkozások őrsi keretben történnek, ilye­nek a sport, a társadalmi munka, képeslapgyűjtés, ün­nepségekre való felkészülés stb. Az új próbarendszernek megfelelően a legtöbb helyen a gyerekek öntevékenységére alapoznak. Nagy népszerűség­nek örvend a tartalmas, játé- -kQS vetélkedő. Az úttörők gyakran látogat­nak meg régi, tapasztalt párt­tagokat, akiket múltjukról

Next

/
Oldalképek
Tartalom