Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-23 / 18. szám
1963. JANUAR 23, SZERD/. ™*J£h4tw 3 Számadás az elmúlt négy esztendőről Több pártonkívüli és több szakember a tanácstagjelöltek között a monori járásban Ma is emlékszem egy választási gyűlésre 1945-ből ... A kommunisták tartották, egy kültelki iskola tantermében. Az elnöki asztallá kinevezett tanári katedrán sápadt petróleumlámpa birkózott a sötétséggel. Az apró vaskályhában sírásán sercegett a nedves fa: mindenki hazulról hozott magával egy-két darabot. Az elnök keveset beszélt a múltról és a jelenről, hiszen mi újat tudott volna mondani? Annál élénkebb, forróbb szavakkal festette élénk a jövőt: a romok helyén épülő tágas házakat, a napfényes iskolákat, cipőit, jó ruhát, ropogós fehér kenyeret... Tizennyolc év sem telt el azóta — még az ember életé- | ben is rövid idő — s mennyi j mindenről van számot adni valónk! Csak az utóbbi négy esztendőben is mennyit építettünk, gyarapodtunk! — Amikor decemberben arra kértük a járási tanácsot, hogy állítsa össze az 1958 óta állami beruházásból, községfej lesatési alapból és saját erőből készült létesítmények listáját, magunk sem gondoltuk, hogy nyolc sűrűn gépelt oldalnyi jelentést kapunk — mondja Guba Pál, a Monori Járási Pártbizottság titkára. — Ez a jelentés lett választási agitá- ciós munkánk kézikönyve: minden sora a népi hatalom, a tanácsrendszer alkotó erejét bizonyítja. Guba elvtárs fellapozza a jelentést, s találomra olvassa: — Itt van például egy kis község, Csévharaszt. 1958-ban — állami támogatással — villamosították a község belterületét, a következő évben a Petőfi i Sándor utcát. 1960-ban járdát, egy év múlva óvo'dát építettek, s portalanították a belterületi utakat. Ecseren csupán egy év alatt több mint kétmillió forintot biztosított az állam az öttantermes iskola építéséhez. Nevezetes időszak volt az elmúlt négy év a kávaiak életében is: 1959. december 30-án gyűlt ki a villany a faluban. Az éveken át erre a célra tartalékolt községfejlesztési alapot és a lakosság ötvenezer forint értékű társadalmi munkáját az állam egymillió forinttal toldotta meg! És így sorolhatnánk tovább, vég nélkül. Az egymillió kétszázezer forintos állami beruházásiból épült maglód- . nyaralói iskolát, a mendei művelődési házat, a monori gimnáziumot — amely egymaga húszmillió forintjába került államunknak —, a felújított hidakat, a járdák kilométereit, az orvosi rendelőket, a vecsési vízvezetéket s a vasadi politechnikai tantermet — Aki nem látja, nem érti, hogy mindezekben a helyi tanácsok vezetőinek, társadalmi munkásainak áldozatos tevékenysége, szervező, mozgósító, tervező munkája js benne van — az egyszerűen szemet huny a tények előtt — folytatja Guba Pál. — E megkezdett építő munka folytatását, a lakosság ügyeinek szerény, áldozatos szolgálatát várjuk az elkövetkező négy évben is községi, járási, megyei tanácstagjainktól, országgyűlési képviselőinktől. A járás kommunistái erejüktől telhetőén mindent megtesznek azért, hogy a lakosság jól válassza ki a segítőtársait, akik majd az államhatalom különböző szerveiben képviselik érdekeit. — A választási feladatokra való felkészülés már december második felében megkezdődött. Valamennyi párt- szervezet részletes, pontos munkatervet dolgozott ki a választási feladatokra. Járásunkban mintegy ötezer kommunistát és pártonkívüli aktivistát készítettünk fel az agitációs, szervező és technikai munkákra. A községi agitátor-brigádokat üzemi és kisipari szövetkezeti kommunistákkal, s a tömegszervezetek legjobb, legképzettebb társadalmi munkásaival erősítettük meg. — Milyenek voltak az első heti tapasztalatok? — Jók! Ahol a népfrontbizottság, a helyi tanács és a pártszervezet harmonikusan együttműködik, s lelkiismeretesen irányítja, ellenőrzi az agitációs brigádok tevékenységét, ott nagy érdeklődés kíséri a jelölő gyűléseiket. Hö- römpő József országgyűlési képviselő jelölő gyűlésén például nem is jutott hely mindenkinek a magtisztító kultúrtermében. Szíjjártó Lajos járási tanácselnök képvi- selőjelöltségiére több mint háromszáz gyömrői lakos mondta ki az igent. Egy- egy községi tanácstag körzeti jelölő gyűlésén hatvan-het- ven választópolgár vesz részt. A hiba inkább ott van, ahol az irányító szervek együttműködés helyett — „keresztbe” szerveznék. Ez történt például január 16-án Pilisen és Tápiósülyfoen: az eredménye az lett, hogy a jelölő gyűléseket el kellett halasztani. — Ha már a hibáiknál tartunk, hadd mondjam el, hogy egy-két helyen az is előfordult, hogy a jelölő gyűlés elnöke — feledékenységből vagy zavarában? — nem adott lehetőséget a gyűlés részvevőinek a hozzászólásra. Alig hangzott el a javaslat, mindjárt szavazásra bocsátotta. Az ilyen eseteiket nem szabad elnézni: minden választópolgárnak joga van elmondani a véleményét a népfront jelöltjéről! A jelölő gyűlések túlnyomó többségén — persze — ezt a jogot biztosították; tanúsítja az a tény is, hogy például az első héten megtartott községi tanácstagi jelölő gyűléseken 343 jelölt közül tizennyolcat nem fogadtak el, helyettük mást választottak. Hasonló történt az egyik járási tanóestagjelölt esetében. A hozzászólók megkérdezték, mit csinált járási tanácstagsága előző négy esztendejében? Amikor kiderült, hogy nagyon keveset, leszavazták. Helyébe egy köztiszteletben álló veteránt jfelöltek. — Az eddig elfogadott jelöltek1 között mennyi a párton- kívüli? — Több mint az előző idő- ( szakiban, körülbelül hatvan- j két százalék. Emelkedett a nők számaránya is, eléri a húsz százalékot. Különösen örvendetes, hogy lényegesen több értelmiségi, több szakember került be a községi és járási tanácstagjelöltek közé, mint bármikor! Ez nemcsak azért helyes^ mert megfelel pártunk politikájának, hanem azért is, mert a szakemberek közreműködése feltétlenül emeli majd a vezetés színvonalát — mondotta befejezésül Guba Pál. ____________ Ny. É. H írek a „szmkrongyárból“ A Pannónia Filmstúdióban befejezték több újdonság szinkronizálását és feliratozását. Elkészült A bérgyilkos című olasz társadalmi dráma és a Kés a vízben című izgalmas lengyel film magyarul beszélő változata. A Kés a vízben három szereplője Dallos Sylvia, Tordy Géza és Bárdi György hangján szólal majd meg a mozikban. Most dolgoznak Az ismeretlenség határán című szovjet és Az orvos felesége című román film szinkronján. Az előbbi a szuperszonikus repülőgépek pilótáinak életéről szól, az utóbbi pedig mai társadalmi dráma. CSATLAKOZUNK! „Nehéz helyzetben vagyok, hiszen olyan sok jót mondtak rólam” — kezdte rövid é> rokonszenves beszédét Kristóf István. Majd közölte, semmilyen különleges elónvt nem ígérhet választóinak, legfeljebb azt, hogy arra törekszik: munkája révéi hogyan tud többet és. jobbal adni az embereknek. Hiszen ezzel az ő étetc is szebbé, gazdagabbá válik Mint beszámoltunk róla, Abonyban, a Petőfi művelődési házban, a Kossuth Tsz által szervezett nagygyűlésnek a község minden rétegét képviselő közel félezer részvevője csatlakozott ahhoz a javaslathoz, amelynék. értelmében Kristóf Istvánt, az Elnöki Tanács tagját, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkárát országgyűlési képviselőnek jelölték Pest megyében. Dr. Bencsik Mihály, a Ceglédi Járási Tanács elnöke ismerteti a jelenlevőkkel Kristóf elvtárs eddigi munkásságát, felvázolja azt az utat, amelyet az egykori bőripari munkás megtett az államférfiúi posztig. A szónok mellett baloldalt ül Kristóf István, a kép jobb sarkában pedig Szakali József, a Pest megyei Pártbizottság titkára látható (Gábor Viktor felv.) Ismerjük meg községünk történetét Miért van hideg? Reggel és este, de a nap minden időszakában is egyformán hideg van a szén tmárt onkátai vasúti állomás várótermében. Miért? Nem kaptak szenet? Kaptak, hiszen a szolgálati részben, amely három helyiségből áll, jó meleg van. Csak a váróterem hideg. A váróterem, ahol nap mint nap községünk lakosságának jelentős része megfordul, hiszen vonaton utazik budapesti munkahelyére. S míg az emberek a vonatra várnak, kénytelenek fagyoskodni. Intézkedést kérünk. Az utasok. Nem Pest megyében születtem, hanem a Borsod megyei Bogácson, amely még a középkorban alakult. Már gyermekfejjel érdeklődtem községünk története iránt a felnőttektől, de érdemleges, kielégítő választ, sajnos, nem kaptam. Az utóbbi években azonban — igaz, már Pesten lakom — sokat foglalkoztam községünk történetével és nagyon sok adatot gyűjtöttem össze eddig. Az adatok rendkívül érdekesek. Épp ezért gondoltam arra, hogy Pest megye községeiben is hasznos volna elkezdeni a helytörténeti kutatásokat. Tudom, hogy Pest megyében sok a helytörténeti múzeum, sok lelkes pedagógus van, akiknek életcéljuk, hogy kivallassák a földet, felkutassák és feldolgozzák a régi írásokat, meghallgassák atz öregeket — de úgy tudom, hogy nem minden községben foglalkoznak helytörténeti kutatással. Pedig Pest megye római-kori és népvándorláskori emlékekben gazdag, sok község van, amely a középkorban keletkezett — rendkívül érdekes anyagot nyújthat mindez a helytörténettel foglalkozók számára. Nagyon hasznos volna, ha a pedagógusok a tanuló ifjúság és az úttörőcsapat igénybevételével módszeresen elkezdenék mindenütt ezeket a szórakoztató és tanulságos helytörténeti kutatásokat. Varga Géza Ernő Bosszúság a Berva moped — pedig különben öröm, öröm volt nekem mindaddig, amíg — pontosan három évig — vele jártam. A kisebb hibákon kívül nem volt semmi baja, havi 1000— 1500 kilométert tettem meg esőben, sárban, elég dombos terepen, és mégis nagyon jól bírta. Ám 1962. szeptember 10-én a főtengelyen a hajtókar eltört, és azóta nem tudók főtengelyt kapni sem Budapesten, sem a megyében. Már Pesten ajánlották, hogy vegyek egy új blokkot, de sajnos, az én Ber- vám a vállalat Borsos számla Közsógi tanácstagként a tanácsüléseken többször tárgyaltuk a kontárok tevékenységét. A helyi ktsz vezetősége kérte a tanácstagokat, hogy segítsék felszámolni a kontárságot. Épp ezért, mikor szüleim az albertirsai Szabadság Tsz nyugdíjas tagjai, úgy döntöttek, hogy megtakarított pénzükből rendbehozatják a házukat, rábeszéltem őket, lehet, hogy a kontár olcsóbban csinálja meg, de mindenesetre tisztább, szakszerűbb lesz a munka, ha a Ihelyi ktsz-hez fordulnak. Édesanyám 1962. április 27-én felkereste a helyi ktsz vezetőségét, és költségvetést csináltatott pontos felmérés alapján. Néhány tételt sokal- iottunk, végül megegyeztünk abban, hogy minden szükséges javítást elvégez a ktsz és a ráfordított idő alapján számlázzák a munkát. Elkészült a munka, édesanyámat behívták elszámolni. Anyám fizetett, négy nap múlva, szeptember 15-i dátummal megkaptuk a számlát, amit sokallottunk. tán a vezetékes rádió 0,30 órakor automatikusan kikapcsol és reggel 4.30 órakor ugyancsak automatikusan bekapcsol. A rendkívüli műsoridőre, tehát a szilveszteri műsor közvetítésére a túrái postahivatal nem kapott utasítást, így az órát sem állítottuk át, s az szilveszterkor is a szokásos időben kikapcsolta a rádiót. Egy negyedóra múlva beszóltak a postára, hogy a rádió reggel 5 óráig sugároz műsort, kapcsoljam tehát be. Ez megtörtént. Tény az, hogy 15 perces műsorkiesés volt, de mint említettem, utasítást az éra állítására nem kaptam. A levél írója nyilván — miután bosszúsan tudomásul vette* hogy a posta a rendes műsoridőben kikapcsol ja a rádiót —> a saját készülékét is kikap- -csolta—cs. így abban a hitben ttütötté-eí-az -éjszakát, hogy a túrái posta „elsikkasztotta” a rendkívüli szilveszteri adást. Dencsik János hivatalvezető KICSI A PIACUNK ügy hiszem, közérdekű kérdést teszek szóvá levelemben: kicsi a váci piac. A fejlődő városnak ugyanis egyre több a lakosa, 'köztük nagyon sok az ipari munkás, akiknek szükségük vám a piacon kapható élelmiszerekre. Jó lenne* ha volna egy rendes piactér, ahol nemcsak a táti elárusítók férnék meg, hanem az alkalmi nyári elárusítók is. Elég magas helypámzt szednek a váci piacon — nézzük meg csak Újpesten, vagy a Lehel téren milyen jó, rendesen kiépített, korszerű piac van, pedig ott is ugyanannyi hely- pénzt szednek, mint a vácin* Szeretnénk, ha a városi tanács megoldaná ezt a kérdést. Nagy József Vác, Gombás 3* Szeretnénk szórakozni Hévízgyörki fiatalok Gyalogolni jó? Az olvasók fóruma már foglalkozott Domonyvölgy mostoha helyzetével. Most tájékoztatásul ~ hadd közöljek még egy adalékot. 7,10 órakor jön egy busz, amely Gödöllőről az ikladi Ipari Műszergyárba viszi a dolgozókat. Szerencsémre — noha nem volt kötelessége — a vezető mégis felvett, így busszal értem Do- monyba. Különben a fél nyolcas busszal be kellett volna mennem Aszódra, onnan meg további négy kilométert gyalogolni Domonyba. Negyed tízre elintéztem mindazt, amiért bementem a községbe. Persze, sehol semmiféle jármű, amivel visszamehetnék Domonyvölgybe. a legközelebbi busz fél tizenkettő után megy. Mit csináljak? Átgyalogoltam Aszódra, ahol megtudtam, hogv Gödöllő felé csak fél tizenkettőkor megy busz, illetve tizenkettő után vonat. Volna egy javaslatunk. A Gödöllő— Máriabesnyő között közlekedő ^buszjárat némelyik kocsija, amelyik úgyis Bes- nyőn a templomkapu előtt várakozik 20—30 percet, szaladjon le Aszódig, bizonyára lesz legalább 10—15 utasa minden alkalommal. Habár Móricz Zsig- mond azt írta, hogy gyalogolni jó, mi mégis szívesebben járnánk busszal. Pataki Ferenc, Domonyvölgy és még 27 aláírás tulajdona, es iffy csak azt az alkatrészt vehetem meg, ami kell. Kérem mindazokat, akik a népszerű és leszállított árú kismotorok alkatrész-pótlásával— — foglal^ koznak, 'ne~ '~ha-t nyagolják el ezeket a hasznos kismotorokat, gyártsanak több alkatrészt, hogy gyorsan beszerezhessük azokat. Macsuha András Gyömrő, Dózsa Gy. u. 68. Több olyan tételt találtunk, amely nem felelt meg — persze a mi rovásunkra — a valóságnak. Bementem a ktsz-be reklamálni, s többszöri utánjárásomra 1962. december 11-én megkaptam az új számlát, amely szerint édesanyáméknak 301 forint visszajár. A ktsz-tői szakszerű munkát kérünk és reális, megalapozott számlákat Hiszen, ha jól megnézem: részleteiben ez a 301 forinttal csökkentett számla sem fedi a valóságot. Kovács Pál Albertirsa, Árpád út 7. címmel cikket közölt a Pest megyei Hírlap a múlt heti olvasók fórumában. A cikk azt kifogásolja, hogy szilveszter éjszakáján hiába volt tánczene a rádióban, ha a posta kikapcsolta a vezetékes rádiót. Meg kell állapítanom, hogy a levél sajnálatos félreértésen alapul. Ugyanis a posElkésett szilveszteri panasz van egy szobája is, de az kicsi ahlhoz, hogy itt táncolhassanak a fiatalok. így kénytelenek vagyunk más faluba átjárni, pedig otthon — miután községünkben egy hat- ’ tagú tánczenekar, is van — szívesebben szórakoznánk. Hévízgyörki fiatalok Elmúltak az ünnepek, jön d farsang és nem tudunk sehol sem szórakozni, táncolni. Ugyanis abban a helyiségben, ahol a bálokat rendezzük, búza van, és hiába kértük a tsz-t, hogy hordják át a raktárba, kérelmünket nem teljesítették. Igaz, a községi KISZ-szervezetnek
