Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-23 / 18. szám

PEST MEGYEI A V,LÄG PRÖLETÄRJAf. EGYESOLJCTCKf xJCirlan AZ MSZMP PEST MEG YIT. BIZOTTSÁGA MEGYEI TAN Á C S LAPJA V1X ÉVFOLYAM, 18. SZÄM ÁRA 50 FILLÉR 1963. JANUÄR 23, SZERDA 45 forint egy munkaegységre Felébresztette a reményt Egymilliót tartalékoltak ez évre — Zárszámadó közgyűlés a tököli Vörös Csillag Termelőszövetkezetben i A ráckevei járás huszon­hat termelőszövetkezete közül kedden elsőnek a tököli Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetben tartották meg a zárszá- madó közgyűlést. A mintegy hetven főt számláló tagság élénk érdeklődése mellett is­mertette a vezetőség beszámo­lóját Pesuth Ambrus, a szö­vetkezet elnöke. Részt vett a közgyűlésen Juhász János elvtárs, a járási pártbizottság titkára, továbbá a patronáló ■ üzem, a Csepel Autógyár mo- torgyárüaemének képviselője is. Pesuth Ambrus eredményes esztendőről számolt be a szö­vetkezet tagságának. A szö­vetkezet munkájára jellemző, hogy az 1961. esztendőhöz ké­pest azonos területen körül­belül azonos taglétszámmal tavaly 44 százalékkal maga­sabb bevételt értek el a nö­vénytermesztésben. Ez a négy” vennégy százalék 471 000 fo­rint többletjövedelmet jelent. A termelőszövetkezetben egy hold szántóra 4016 fo­rint termelési érték jut. Annak ellenére is növekedett a bevétel, hogy egyes termé­nyekből, például szálastakar­mányból és takarmánygabo­nából, nem teljesítették ter­vüket. . A növekvő eredmények an­nak tulajdoníthatók, hogy igyekeztek új utakon járni, alkalmazni a fejlett agrotech­nikát. Noha nem minden tag értett azzal egyet, hogy nö­veljék a kukoricánál és a burgonyánál a tőszámot, a ve­tésterület tekintélyes részén megpróbálkoztak ezzel. A ha­ladás ellenzői most a közgyű­lésen, a számok tükrében győ­ződhetnek meg arról, hogy a jövőben még inkább ezen az úton kell járni. A vezetőség beszámolója szólott arról is, hogy az aszályos időjárás elle­nére még nagyobb termést ta­karíthattak volna be, ha egyes növényeknél nem késleked­hogy asszonyokból alakítsa­nak két munkacsapatot, akik a nap különböző szakában dolgoznak a kertészetben. így elegendő időt biztosítanak az asszonyoknak ahhoz, hogy a házi munkákat is elvégezhes­sék. A szövetkezet asszonyai kedvezően fogadtak a javas­latot. A szövetkezet pénzforrásai közül előkelő helyet foglal el az egyéb üzemági tevékeny­ség. Igatartásból, gépkocsi- és traktorüzemeltetésből, továb­bá a sóderbányából és a ko­vácsműhely üzemeltetéséből 710 ezer forintot pénzeltek. A szövetkezet vezetősége a közös vagyon nagyará­nyú gyarapodásáról szá­molt be. A tagság részére munkaegy­ség és prémium, valamint munkabér címén 102 000 fo­rintot fizetett ki. Saját erőből 330 000 forintot ruháztak be. Készpénzben 255 ezer forintot tartalékoltak, terményekben pedig 122 ezer forintot. Feb­ruárban 282 ezer forint érté­kű állatot adnak el. A tar­talékolt összeg — amely az 1983-as esztendő gazdálkodá­sát segíti — 1 006 000 forint. A termelési alapot a nulláról 70 000 forintra növelték. Az elmúlt év eredményes gazdál­kodásából származó összeg biztosíték arra, hogy az idén is eléri a munkaegység-érté­ke a most kiosztásra kerülő negyvenöt forintot. A szövet­kezet összes közös vagyona 2 880 000 forint — ez mind tiszta, tehermentes. Egy-egy tagra 42 357 forint értékű va­gyon jut. A közös vagyon nagyará­nyú növekedése mellett elé­gedettek a tagok a munkaegy­ség értékével, amely mint már említettük, a tervezett 41 fo­rint helyett 45 forint. Az egy­egy tagra jutó munkaegység 300, amelynek alapján a tagok évi átlagos jöve­delme több mint 16 ezer forint. Ehhez jön még a tervek túl­teljesítéséből származó pré­mium, továbbá azoknak a sző­lőknek a jövedelme, amelyet a vezetőség a tagság egy ré­szének művelésre kiadott. A háztáji gazdaság jövedelme átlagosan 6 ezer forint. Ért­hető tehát a jókedv, a jövőbe vetett bizakodás, amely a közgyűlésen, majd az azt kö­vető összejövetelen megnyil­vánult. Néhány nevet jegyez­tünk csak fel a tagok közül: Kovács László 723 munkaegy­séget teljesített, jövedelme 32 515 forint, Bede Ignác 635 munkaegységére 28 565 forin­tot vitt haza. Tóth Lajos és Fekete Mihály jövedelme 26 775, illetve 24 435 forint. Természetesen vannak olyan tagok is, akiknek jövedelme a felsoroltakénál lényegesen ke­vesebb, ők azonban éppen az elmúlt esztendő ered meny i alapján meggyőződhettek a. - ról, hogy a termelőszövetke­zet biztos jövedelmet nyújt jól dolgozó tagjainak, érde­mes tehát jobban dolgozni. M. S. M^tipvélemeui/eA a IIrusrsor»AViiní’«/iy levélváltásról A New York Times keddi száma vezércikkben kom­mentálja Hruscsovnak és Kennedynek a nukleáris kí­sérletek betiltásával kapcso­latos levélváltását. A cikk megállapítja, hogy ez a levélváltás „jelentős lépés előre” a nukleáris kísérletek betiltása felé. „Azt a bátorító benyomást nyújtja, hogy a két fél között fennálló szakadék — a hely­színi felügyeletek előirányzott számának különbözőségére vonatkozólag — olyan, ame­lyet a további tárgyalások s az ésszerű kölcsönös engedmé­nyek áthidalhatnak”. Az a helyzet, hogy szembe kell állítanunk a korlátozott felügyeleti egyezmény kocká­zatát egy olyan helyzet koc­kázatával, amelyben határo­zatlan ideig folytatódnak a nukleáris kísérletek — fűzi hozzá a lap, majd megállapít­ja: „Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok nem tud egyezményt elérni e kísérle­tek eltiltására, akkor nem marad remény arra, hogy elé­be vágjunk más országok nukleáris kísérleteinek. Ez a helyzet már a világméretű, végtelen atomversenybe tor­kollik, s ennek kimenetele gyalások megmutatják, van-e elég közös politikai akarat az udvarias levélváltás mögött, hogy végül is megálljt paran­csoljanak az atomkísérletek­nek”. A Times felveti a Hruscsov —Kennedy levélváltásban foglalt álláspontok újabb kő* zeledésének lehetőségét, s megállapítja: „nincs semmiféle elvi ki­záró ok, hogy megegye- i zésre jussanak az évi fel­ügyeletek számában, ha a többi feltételek megfelel­nek”. A Daily Sketch keddi szá­mában megjelent cikk szer­zője úgy véli: „ez nagy en­gedmény Hruscsovtöl... ha a Nyugat félúton elébe menne, Washingtonban a három bölcs ember, megállapodásra juthatna s nyélbeüthetné a háború óta leglátvó-nyosabb kelet—nyugati alkut”. Késik a vonat! Százezer forint a péceli MÁV-kórház korszerűsítésére — Pest megyei Hírlap szer­kesztősége? Csiba József tu­dósító beszél, a Budapest józsefvárosi pályafenntartási főnökséghez tartozó pálya- mesterek, szakszervezeti és párttitíkárok értekezletéről. nek a vetéssel és minden tag; lelkiismeretesen megműveli a; rábízott területet. Az állattenyésztés tervezett! termelési értéke 1962-ben 705 i ezer forint volt. Most a zár- i számadáskor a vezetőség ar­ról adott számot, hogy a tervet 272 000 forinttal túlteljesítették. Igaz. hogy az állattenyésztés­re fordított költségek is ma­gasabbak voltak a tervezett­nél, de az állattenyésztés még így is elég jelentős összeget hozott a szövetkezet konyhá­jára. A jobb eredmények el­érését gátolta az időnként je­lentkező takarmány hiány. Eb­ből azonban levonták a ta­nulságot, mert az idei évben — amint erről a vezetőség be­számolt — mindenképpen biz­tosítják a takarmánybázUt. A tagság határozata értelmében főként a szarvasmarha- és a baromfitenyésztés fejleszté­sére fordítanak az idén és a következő esztendőkben nagy gondot. Az elmúlt esztendőben mindössze tíz holdon folyta­tott öntözéses kertészkedést a termelőszövetkezet tagsága. E tíz hold bevétele 460 000 fo­rint. Az öntözéses ' kertészet továbbfejlődését akadályozza, hogy a tagság egyrésze hú­zódozik a rendszeres munka vállalásától, pedig a szövetkezetnek kiváló adottságai vannak a ker­tészkedéshez. A vezetőség azt javasolja, 8 AZ ELSŐ „FECSKÉK“ A kiskunlacházi Petőfi Tsz-be megérkezett az első csirke­szállítmány. Nagy Jolán gondozónő szeretettel fogadta a kis pelyheseket (Mihók felv.) esik hosszú sorát ixmja maga után, s csak úgy elpőrzik, elzakatol a szemünk előtt, most nem tud elindulni. Gőz­felhőt sistereg magából, s ke­rekei, mintha csak rugó nyom­ná őket, visszaforognak. Amíg kínlódik, az egyik mozdonyvezetőt kérdezem. — Indul? Érkezik? — Most jöttem Pestről, ti- zennyolcóráztam. — Hogy lehet, hogy ilyen hidegben, s ennyi baj kö­zött mégis megy a vasút? — Késéssel. Szenünk is ép­pen annyi van, amennyi egy- egy útra kell, s bizony, eleg gyönge... A mozdony végre elindul. Az állomás várótermében fázó emberek gyülekeznek. Éjjel három óra, s ettől kezdve húsz-huszonöt percen­ként elrobog egy-egy vonat, többnyire Budapest felé. A hangszóró megszólal, s jelzi, hogy elindul végre a mun­kásvonat. — Van valami híre szá­munkra? — Igen, Barabás László pályafenntartási főnök beszá­molójából szeretnék röviden idézni. A beszámolóban a megye pályafenntartási dol­gozóinak munkáját értékelte ‘f és ismertette az idei terve- ; két. Az elmúlt évben fel- : lendült a szocialista brigád- i mozgalom, s különösen az i aszód—balassagyarmati vo- ; nalszakaszokon ért el jó eredményeket. i — Itt említem meg. hogy a pályafenntartási dolgozók ; szociális körülményei gyak- j ran elmaradtak a többi vas­úti dolgozóétól. Az elmúlt évben jelentős lépést tettünk előre: 168 000 forintos költ- i seggel korszerűsítették a pá­lyafenntartási dolgozók isa- szegi munkásszállását. — S az idei tervek? — Százezer forintot fordí­tanak idén a péceli MÁV- kórház renoválására. Ugyan­csak Pécelen 600 000 forin­tos költséggel támfalat épí­; tenek a pályatest és a köz­út közé. E két, jelentősebb beruházáson kívül sok helyütt kerül sor 30—40 ezer forin­tos összegű felújításokra, kor­szerűsítésekre. — Tökéletesítik ez évben a szakmunkásképzést is. Ré­gebben ugyanis kizárólag el­j méleti képzés folyt a tanfolya­mokon. Idén az elméleti kép­zést gyakorlati bemutatókkal, tapasztalatcserékkel egyesítik. Szélesedik a szocialista bri­gádmozgalom is: megindul a szocialista pályamesiteri sza­kasz címért folyó verseny. Ez : üzemi méretekben körülbelül a szocialista műhely mozgá­si lomnak felel meg. * ny. é. A felvigyázó kiáltott előre a többieknek, az egyik moz­dony mellől. Andrási Gyula mindenről tud, ami az itt sorakozó, s már befűtött, in­dulást váró mozdonyokkal tör­ténik. De mi történhet? — Ha letelik a hosszú mű­szak, odahaza sokszor gon­dolkodom rajta, hogyan le­het az, hogy ennyi bhj mel­lett, mint amit ez a cudar idő okoz, mégis kifutnak a mozdonyokt Nemcsak a váltó­kat fáklyázzák, de az elfa­gyott gőzszelepeket is ki kell olvasztani ahhoz, hogy elindulhasson a gép. — S a fűtés? Azt hogyan győzik? — Fűtés? A menetet is ulig győzzük, nemhogy fű­teni tudnánk. — A kocsik mégsem olyan hidegek. — Azért, mert egy moz­dony itt, az állomáson, csak, arra szolgál, hogy indulás előtt rákapcsoljon egy-egy szerelvényre, s azt gőzével felfűtse — ahogyan csak le­het. Kiabálás, fütty, ajtónyitás: egy mozdony indulni ké­szül. Hihetetlen, hogy a hatalmas jármű, amelyik ko­A szerelvény ott álL a gőzbe burkolódzott mozdony­nyal, a jeges ablakú, s kere­kű személykocsikkal. Felvil­lan az indító lámpa, a fűtök még két-három csákányütés- sél fellazítják a szerkocsi fa­gyos fekete szenét, aztán megpróbál elindulni a moz­dony. Ez is kínlódik, meg- megforog a kerék, de aztán lassan megmozdul a hajnali vonat. Parazsat okád a mozdony, a fűtő egyre tömi az éhes kazánt, amelynek lángjai mint­ha most hidegek lennének. Hátulról vág a jéghideg ja­nuári szél. S eszembe jut a külső ^ forgalmi szolgálattevő, Serfőző Ferenc néhány sza­va, a ceglédi állomáson. — Képzelje csak, hány ezer ember verekszik a hideggel, s szenved is tőle. De az utas, s a vonatok ezt nem kérdezik, sokszor nem Is tud­ják. Talán az is sokat mond, hogy ma hetven kilométer útra használunk annyi szenet, mint amivel jó időben Zá­honyig elhajthatunk... Az első munkásvonal meg­érkezik Budapestre. S a tö­megben valaki méltatlanko­dik. — Megint késik <j ceglédi személy! Tóth György nem kétséges” — írja vezér- j cikkében a New York Times. A keddi angol lapok egyön­tetűen megállapítják! a Hruscsov—Kennedy le­vélváltás felélesztette a , reményt, hogy a Washingtonban ked­den kezdődő, a nukleáris kí­sérletek eltiltásával kapcsola- , tos háromhatalmi tárgyalások ! döntő lépést jelentenek a ke­let—nyugati egyezmény út­ján. Az angol lapok úgy véle­kednek, hogy Hruscsov szov­jet miniszterelnök, midőn be­leegyezett a nyugati részről követelt helyszíni ellenőrzés­be, eltávolította a nukleáris kísérletek eltiltásához vezető úton az egyik legnagyobb akadály*. A londoni Times a kedden kezdődő háromhatalmi wa­shingtoni tárgyalásokkal kap­csolatban így ír: „ezek a tár­\ Az állomás peronján egy l lelket sem látni. Az éjsza- l kai szél sivit, fütyül a jegese I váltókon, s a lámpaoszlopok ! között. Éjfél múlt egy órá- ' val. Imbolygó, sápadt fényű lámpa indul, távol a sínek között. Úgy tűnik a sötét­ben, mintha lebegne. Egy- szercsak megáll, leereszkedik a talpfák közé, s egy pil­lanat múlva felcsap a nagy láng. Fáklyát gyújtott a prém­sapkás vasutas. A lobogó tűz most már körülrajzolja alak­ját a sűrű sötétségben. Nem a világosság, a meleg ked­véért ég a fáklya. A befa- gyot váltót melegítik. A fűtőház csupa mozgás, munka. Itt is jéghideg a le­vegő, de legalább látni a ka­zánokban égő láng meleg fé­nyét, s a fel-feltörő gőzt, amely olyan fehér, mint a hó. A kerekeken, de még a gőzvezetékeken is vastagon csüng a jég. — Joó! Rendben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom