Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

MOHOBeVIDftE •I A FEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM 1962. DECEMBER 8, SZOMBAT KRÓNIKA TELEFONON MEGTUDTUK Dóczy Károlytól, a MÉK- kirendeltség vezetőjétől, hogy a lakosság téli élel­miszerellátásának biztosí­tására többféle árucikkből nagyobb mennyiséget tá­roltak. Ez ideig 2900 mázsa sár­garépát, 900 mázsa gyöke­ret, 100 mázsa karalábét, 100 mázsa zellert, 100 má­zsa céklát, 450 mázsa vö­röshagymát tároltak, illet­ve vermeltek el. Folya­matban van még 1000 má­zsa fejes és 400 mázsa kel­káposzta tárolása is. — Motoros tanfolyamok. A Magyar Honvédelmi SjSort szö­vetség járási elnöksége érte­síti a leendő motorkerékpár- tulajdonosokat, hogy az MHS- a lapszervezeteknél motorke­rékpárvezetői tanfolyamot in­dítanak. December hónapban indul tanfolyam a pilisi és ül­lői alapszervezetnél, 1963 már­ciusában Gyomron és Tápió- sápon, április hónapban Ve- csésen. A motoros tanfolya­mon részit vehet minden 18. életévét betöltött személy. Bővebb felvilágosításért for­duljanak az alapszervezetek vezetőségéhez. — Járási tanácstagi beszá­molót tart ma ifjú Ács István Mendén, Gyöngyösi Rudolfné Gyomron, Nagy István Vecsé- sen, Szalay László Vasadon. — Erőszakos nemi közösü­léssel vádoltan őrizetbe vette a rendőrség Klein Sándor csévharaszti traktorost. — Közel négyezer tonna árul szállított az elmúlt hó­napban az Állami Fuvarozási ! és Kordélyozási Vállalat mo- nori apparátusa. Novemberi tervüket ezzel 126 százalékra teljesítették. — Vízvezeték lefolyó nélkül. Vecsésen az „Ádám”-féle ital­boltot még október hó elején vízvezetékkel, és folyóvízzel látta el a Ceglédi Vendéglátó­ipari Vállalat. A vízvezeték­hez lefolyóról azonban pénz­ügyi keret hiányában nem gondoskodtak. Az italbolt sze­mélyzete megunta a várako­zást (a pénzügyi keret feleme­lésére) és társadalmi munká­ban maguk készítettek lefo­lyót a vízvezetékhez. — Sikeresen lebonyolították az őszi forgalmat a monori MÁV-állomáson. A nagyfor­galmú november hónapban közel 1000 vasúti kocsi fordult meg a monori állomáson. Kora reggel az utcán A BEJÁRÓK SORSÁBÓL ADÓDIK, hogy reggelenként megelőzzük a napot a felke­lésben. Ilyenkor télen, pedig túl is szárnyaljuk ezt a telje­sítményt, mert mi akkor is felkelünk, ha a nap erre egy­általán nem mutat hajlandó­ságot. Legalább láthatóan nem, aranyló fejét nem akar­ja kidugni felhődunnájából. „öt óra negyven perc”, hall­juk a bemondó hangját —, mert a farmotoroson rádió is van — és az autóbusz elindul velünk Monor felé. Igyekszem a vezető közelében leülni. Ha késik a járat, akkor bizony gyakran szidjuk őt — sokszor jogosan, máskor azért, mert számunkra ő, meg a kalauz személyesíti meg a MÄVAUT- ot —, de ha már elindítja a kocsit, mégis megbecsüljük, hiszen életünket, testi épsé­günket bízzuk rá Mikor határozott mozdu­latára felduruzsol a motor, a vezető magatartása egé­szen megváltozik. Sok-sok embertársának sorsa 20 percig tőle függ. Tekinte­te szinte belefúródik a mindent elborító sötétség­be, keze biztonsággal nyug­szik a kormánykeréken. EGYENLETES SEBESSÉG­GEL robogunk a kanyargós gombai út lejtőin, emelkedőin, mint egy megszelídült hul­lámvasúton. Két-három szem­bejövő járművet megkerülve hamarosan láthatóvá válnak a Moinor-széli házacskák és megjelennek az első kerékpá­rosok. Legtöbbjük nő. önfe­ledten — talán még a nemrég elhagyott meleg ágyra vissza­gondolva — tapossák a pe­dált. Ismerősök egymás mel­lett karikázva beszélgetnek, mintha ezekben a kora regge­li órákban kizárólag a sza­bálytalanul. lámpa nélkül köz­lekedő kerékpárosok részére volna az úttest fenntartva. A szembe jövő forgalom is növekszik. A vezető két előt­tünk az út közepén haladó ke­rékpáros figyelmeztetésére vil­logtatja a fényszórót. Észre sem veszik, beszélgetnek. Las­sítunk és nagy ívben próbá­lunk kerülni. Biztos, ami biz­tos, hátha éppen a baloldali, csak tegnap tanult biciklizni. Egyszercsak, alig tíz méterre előttünk, váratlanul harma­dik kerékpáros suhan keresz­tül az úton. Bravúros pontos­sággal számította ki az időt. A kocsifékek fájdalma­san csikordulnak fel, mi kissé előrebukunk a hirte­len fékezéstől. A mutat­vány sikerült. A hátul ülők ugyan a vezető szakmai tu­dását kezdik kétségbe von­ni, mert nem tudják, hogy egy felelőtlen embertár­sunknak talán az életét mentette meg az, hogy nem vesztette el lélekje­lenlétét. Ügyesen elhárítot­ta a bajt és szinte az arca sem rándult meg, fel van készülve az ilyen esetekre, csak a fogai között szisz­szent ál néhány halk szit­kot és a következő pilla­natban már ismét nyugodt biztonsággal vezeti tovább a gépkocsit, hogy teljesítse kérésünket: az 5 óra 57 perces helyi vonattal sze­retnénk továbbutazni mun­kahelyünkre. A VONATOT SZERENCSÉ­SEN ELÉRTÜK és feltehető­en a kerékpárosok is épségben értek ma is a munkahelyükre. Ködös az idő, csúszós az út, sötét van még kora reg.gel. Ezért jó lenne, (ha a kerékpá­rosok is több figyelmet fordí­tanának a közlekedési szabá­lyok betartására, mert nem­csak a saját, de a mások éle­tét is veszélyeztethetik meg­gondolatlanságukkal. Varsányi Endre Korszerűsítik Monoron az Ady Endre utca világítását Sipos János, a DÁV kör­zetszerelők vezetője tájékoz­tatott az 1963. évi munkater­vük egy részéről. Így megtud­tuk, hogy tervük első negyed­évi szakaszában foglaltak sze­rint az Ady Endre utca teljes hosszában (a Kossuth Lajos utcától a 4. sz. országos fő­közlekedési útvonalig) á'szere- lik az utcai világítást. Az ed­digi lámpatesteket leszerelik és helyettük a József Attila utcához hasonlóan átfeszített felfüggesztéssel 125 wattos higanygőzlámpákat, illetve lámpatesteket szerelnek fel. (Roth) MAI MŰSOR Mozik Ecser: Békét az érkezőnek. Gomba: A két N-úr. Gyömrő: Az utolsó tanú. Maglód: Hintónjáró szerelem. Mende: Istenek tanácsa. Monor: Pirosbetűs hétköznapok. Nyáregyháza: Megszállottak. Pilis: Aki átmegy a falon. Tápiósáp: Ügy efogyott Rómeó. Tápiósüly: Kétéltű ember. Úri: a rendőr. Üllő: Legenda a vonaton (széles). Vasad: Mindenki ártatlan? Ve- csés: Revüoarádé (széles). Péteri: Házasságból elégsége?. HÉTVÉGI SPORTJEGYZET — Megkezdték négy fiaztató építését Monoron a járási tsz- közi hizlalóteiepcn. Ezeket az 1963. évre betervezett mun­kákból hozták át 1962. évre. — Napi 4 várjon csövesku­koricát szállítanak a Ter­ményforgalmi Vállalat irányí­tásával Ceglédre a- bényei Népfront és a gombai Uj Élet • termelőszövetkezetből. A ceg­lédi malomipari és termény- forgalmi vállalat szárítás és morzsdás után takarmányke­verő üzembe szállítja feldol­gozásra. — Több mint 1200 vagon­nyi áru forgalmát bonyolítot­ta le Moncron az épületanya­got árusító Ady Endre úti TÜ- ZÉP-telep ez évben. — 444 kerékpárt vásároltak február óta a monori vas- és műszaki boltban. — A harmadik negyedévi munkaverseny sikeres befeje­zése jutalmául 5000 forintot kapott a mono i MÁV-állomás személyzete. Nagy Tibor váltó­őrt kiváló dolgozó oklevéllel tüntették ki. Köczónetünket fejezzük ki mind- r/zon rokonoknak, ismerősöknek, a KIOS^ tagjainak, a pártszerve­zetnek, akik édesapánk Frauen­dorf ei Ferenc temetésén megje­lentek. Gyermekei A kézilabdások se legyenek mostohák Megtartották évad­záró összejövete­lüket az Üllői Tsz Sportkör kézilab­dásai. A sport el ókat Göbölyös Pál szak­osztályvezető üdvö­zölte Bevezető sza­vai után Tamassy Endre edző elemez­te a mostani évben elért eredményeket, és a játékosok telje­sítményét külön­külön. Majd Eisen József. a megyei versenybizottság tagja, átadta a terü­leti férfibajnokság- ban elért eredmé­nyért az ezüst ér­met a csapat tag­jainak. A kiértéke­lést vidám szórako­zás követte. Azt is hozzá kell fűzni, hogy a sport­kör vezetőségét nem képviselte senki a kézilabda-szakosz­tály vezetőin kí­vül. Mégis csak úgy lett volna illendő, hogy valaki eljött volna. Jobban esett volna ez minden sporttársnak. Lát­ták volna, hogy az üllői kézilabdások nem mostohagyere­kei a sportkörnek, és hogy most már a megyei első osztály­ban küzdenek a sportkör színeiért, éppen annyira meg­becsülik őket. mint a futballistákat. Kútvölgyi Mihály Csik József, a férficsapat legeredményesebb sportolója át­veszi az érmet. Kedves Mo. onor es A gyermekbaleset árnyéka Sajnálattal olvastuk lap­jukban, hogy a Hegyesi ta­nyai villamosítás még a jövő évben sem valósulhat meg, ez elszomorító számunkra. Egy sokszor elmondott prob­lémát szeretnénk azonban e levelünkben ismét felvetni, éspedig a külső Ságvári (Kis- tói) utca közvilágítását. Ez az útszakasz a vasúttól a 4-es műútig nagy jármű- és gyalogosforgalmat bonyo­lít le, mivel Monor egyik be­kötő útja. Forgalma 80—85 százaléka az Ady útinak és menetrendszerű busz is jár rajta. A gyalogosforgalom az úttesten bonyolódik le járda hiányában és a kora esti órákban a Hegyesi tanyai és Rákóczi telepi gyermekek csoportokban jönnek az isko­lából a kivilágítatlan úttes­ten, a járművezetők csak az utolsó percben veszik észre őket. Ezért a gyermekbaleset árnyéka állandóan ott lebeg ezen a 600—700 méteres sza­kaszon. Jó volna, ha mielőbb meg­kapná ez a veszélyes útsza­kasz a nagyon megérdemelt közvilágítást. Hegyesi tanyai lakosok A tűzvédelem kiváló együttese Nyáregyháza önkéntes tűz- oltótestülete a napokban tar­totta évi közgyűlését. A gyűlést Steimer Ferenc, a testület elnök? nyitotta meg, majd Nánási József tűz­oltóparancsnok-helyettes tar­totta meg az évi munkájuk­ról szóló beszámolót. Foglal­kozott a község megelőző és mentő tűzrendészetével, a la­kóházi tűzrendészettel, az 1962. évi járási tűzoltóverse­nyen elért eredményekkel, amelyen is a községből négy csapat indult és mind díjazást ért el, ezek közül a kocsifecs- kendő-szerelésben az első he­lyezést a Béke Tsz önkéntes tűzoltócsapata szerezte meg. A beszámoló foglalkozott az 1963. évi Nyáregyháza község­ben megrendezésre kerülő já­rási tűzoltóversennyel. A beszámolóhoz elsőnek Marosvári János MSZMP- titkár szólt hozzá és köszöne­tét mondott a testület vala­mennyi tagjának az elért si­kerekért. Tóth Sándor vb- elnöklhclyettes ismertette, hogy a tanács az 1962. évben 14 000 forintot adott az önkéntes tűzoltótestület ruházatának kiegészítésére és megígérte, hogy ezután is támogatni fog­ja a testületet. Fülöp József tűzoltóalhad­nagy, a járási tűzrendészed kirendeltség vezetője, köszö­netét fejezte ki a község valamennyi társadalmi szer­vének és kérte őket a to­vábbi segítség megadására. Köszönetét kell mondani az eredményes közgyűlés meg­szervezéséért Marosvári Já­nos MSZMP-titkámak, Tóth Sándor vb-elnökhelyettesnek, Hanák Mihály tsz-elnöknek, Fiel Mihály tűzoltóparancs­noknak, Nánási József tűzol­tóparancsnokhelyettesnek, va­lamint az összes önkéntes tűzoltótestületi tagságnak. Külön dicséret illeti azokat a tűzoltófeleségeket, akik vál­lalták, hogy a közgyűlés al­kalmára vacsorát készítenek a megjelent vendégek és tes­tületi tagok részére. Morvái Sándor tűzoltó főtörzsőrmester, a járási tűzrendészed ki- rendeltség vezetőjének he­lyettese Válasz a MÉK-nek Dóczy Károly elvtárs, a i MEK monori kirandeltségé- , nek vezetője, a maga és húsz dolgozótársa nevében le- j velet írt szerkesztőségünkhöz, | amelyben vitába száll Kiss ! Sándor elvtársnak lapunkban j megjelent, „Vontatottan halad­nak a szerződéskötések a } MEK-nél” című cikkével. Elöl­járóban el kell mondanunk, hogy Dóczy elvtárs a címben foglalt tényt, mely az írás tartalmának lényege és sum- mázata, nem cáfolta meg, s nem bizonyította az ellenke­zőjét. Emellett azonban fel­vetett egy-két olyan problé­mát, amely bennünket vitára [ készítet. Ilyen elsősorban is a MÉK és a termelőszövetkezetek közötti viszony. Erről Dóczy j elvtárs levelében azit írja: | „ ... minden igyekezetünk ar­ra irányul, hogy a legjobb baráti viszonyt alakítsuk ki a tsz-ek és dolgozóink között, részemről mindent elkövetek, hogy ez megvalósuljon". En­nek az igyekezetnek a min­denkori megnyilvánulását nem tapasztalta munkatár­sunk, és ezt tette — többek között — szóvá az írásában. Ehhez úgy érezzük, joga volt, s azt is hozzá kell tennünk, hogy többj munkatársaink is rendelkeznek hasonló tapasz­talattal, a termelőszövetkeze­tekből is számtalan ilyen pa­nasz érkezik, amelyet nem lehet valamennyit indokolat­lannak venni, s nem lehet minden esetben a termelőszö­vetkezeteket hibáztatni. Dó­czy elvtárs levelében lénye­gében ezt teszi. Ennek kapcsán kerül szó­ba a „kupecszellem” kérdése is. Kiss elvtárs azt állította, hogy a MÉK és a tsz-ek kö­zött meglevő, meglehetősen rossz viszony egyik okozója az egyes felvásárlókban még meglevő, itt-ott újból felbuk­kanó kupecszellem. Ezt Dó­czy elvtárs sérelmesnek és teljesen kizártnak tartja, s így ír: „Kedves Kiss elvtárs! A kupecszellem, sajnos, nem a felvásárlási vállalat dolgo- I zóiban van meg, úgy, aho­gyan ezt ön írta, hanem még a termelőszektorokban megbújó és elvtelen alapon haszonra törekvő egyének­nél, akik eddig is tartották a tsz-ek és a felvásárló szer- | vek között a viszonyt". Szerkesztőségünk — szintén munkatársaink tapasztalatai­ra alapozva — úgy látja, hogy itt a vitában egyik félnek sincs igaza, illetőleg — sajnos! — mindkettőnek igaza van, mert a kupeckedés szelle­mét sok esetben mindkét részben — termelőknél is, fel­vásárlóknál is — meg lehet ta­lálni. Kifogásolja Dóczy elvtárs több, a cikkben feltüntetett adat helytelenségét is. így oktatja ki a szerzőt: „ ... cik­keinek anyagát bármilyen té­makörből válassza is ki, az abban leírtakról elsősorban győződjön meg és az ada­tokat ne az utcán történt be­szélgetésekből, hanem a min- denlzori cikkben szereplő egy­ségek vezető dolgozóitól fo­gadja el, vagy legalábbis kiadás előtt ezt nevezetteknél ellenőrizze le...” Nagyon sajnáljuk, ha új­ságunk említett cikkében való­ban pontatlan, téves adatok láttak napvilágot. Elnézést kérünk ezért olvasóinktól. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy munkatársunk az adatokat a MÉK egyik felelős munka­társától kapta — akit cikké­ben név szerint is felemlít —, s a maga jámborságában nem tudhatta, hogy olyan válla­lattal áll szemben, ahol szükséges a beosztott munka­társak állításainak valóságát a vezetővel is kontrolláltatni. (Pedig levelében Dóczy elv­társ maga tör lándzsát min­den munkatársa korrektsége mellett.) Ehhez tartozik még az, hogy lapunk egy másik munkatársa személyesen Dó­czy elvtárssal szeretett volna ilyen és hasonló problémák­ról elbeszélgetni, ez azonban — nem is egy esetben — meg­hiúsult Dóczy elvtárs külön­böző kifogásai miatt. Dóczy elvtárs levelében fel­vet és a maga szempontjától igen helyesen megvilágít né­hány olyan problémát, amely állandóan felszínen van. Ilyen például a szabvány betartása, a mindenáron exportra, il­letve nagyobb piaci árbevé­telre való törekvés. Szeret­nénk, ha ezeket a későbbiek folyamán részletesen is kifej­tené lapunk hasábjain, meg­győződésünk, hogy ez igen hasznos lenne. ! OLVASÓINK ÍRJÁK; a közvilágításról, a közrendről, a tsz.segítésről, a takarékosságról, a tűzvédelemből, egy szép élményről VITA A MÉK-KEL ÜZEN A SZERKESZTŐ Ott voltunk ! ! Felejthetetlen élményben volt része annak, aki vasár­nap délután a Zeneakadémia nagytermében megnézte és meghallgatta a nyolcvan éves Kodály Zoltán tiszteletére rendezett kórus-hangversenyt. A mester legszebb műveit tíz énekkar mintegy nyolcszáz [ dalosa tolmácsolta. A hang- I versenyen maga Kodály Zol- j tán is megjelent, akit valósá­gos tapsvihar köszöntött. A ! kórusokat kiváló karnagyok | dirigálták, köztük nem egy j Kossuth-, illetve Liszt-díjas. A világhírű zeneszerzőnek és az est minden szereplőjé­nek ott tapsolt a vecsési ifjú­sági énekkar tíz tagja is. Igaz, az utazás kissé fáradsá- ; gos és költséges volt, de meg- \ érte. Valentsik István Vccsés Rend a lelke... A minap érdekes esetnek voltam szemtanúja. A fél 3-as Pest felé menő vonatra vára­koztam. Az állomáson megje- i lent egy feltűnően csinos hölgy, aki a trafik felől jött. Hogy csokoládét vásárolt, a várakozók tudtára a papírda­rabok szétdobálásával adta. Egy idős bácsi azonban nem tudta elviselni ezt a rendet­lenséget. lehajolt és felszed­te, majd a szemétládába dob­ta. A bácsihoz léptem és meg­kérdeztem: — Hová valósi tetszik len­ni? — Először szabadkozott, majd utána felfedte kilétét: — Molnár János vagyok, az üllői Kossuth Tsz tagja. Jani bácsi tisztásé gszeret c- te vigasztal: vannak még olyan emberek is, akik köz­ségünk rendjére ügyelnek. A hölgyre vonatkozólag meg­jegyzem, ha valaki tűsarok­ban van is, még elmehet a szemetesládáig. Sok fiatal is követhetné Jani bácsi példá­ját! Antal Éva Monor, gimnázium Vállalták — teljesítették A Vecsési Fehérneműkészí- tő Ktsz tagsága november ; 30-i közgyűlésén felajánlotta, hogy az Ezüstkalász Tsz- ben félnapos társadalmi mun­kát végez a földeken maradt termékek betakarítása végett. Ennek a vállalásuknak de­cember 4-én maradéktalanul eleget tettek, s ezért dicsére­tet és elismerést érdemelnek. Sárközi Sándor Vecsés, Steinmetz kapitány útja 25. TAKARÉKOS EMBEREK A napokban fizettük ki üzemünkben a KST-tagok- nak megtakarított pénzüket. Szeretném röviden ismertetni az évi eredményeinket. 80 tag összes betétje volt 80 800 forint. Ennek a kamata 1781 forint lett. 77 esetben folyósí­tottunk az év folyamán köl­csönt, mégpedig 65 200 forint értékben. 1963-ra taglétszá­munk 80-ról 126-ra emelke­dett. Előreláthatólag ez a szám januártól még emel­kedni fog. Kamarás Béláné KST-pénztáros Maglódi Gépgyár A SZERKESZTŐ ÜZENI V. K. Monor és Dani Ven­celné Maglód: A leveleikben felvetett problémát vizsgál­juk és rövidesen választ adunk rá lapunkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom