Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

rear Itt EC Vi 1962. DECEMBER 9, VASÁRNAP Milyen gyönyörű is az cn életem, hogy így megadatott, hogy alig néhány heti nekikészü- léssel új meg új, más és más emberéleteket éljek át néhány órá­ra. Bajor Gizi CV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\s\\\\\\^^ KÖSZÖNTŐ Vitézek, és hősök ■ Imre Galgóczy Kerekeskút — Garamszegi Márta, Galgóczy Imre A színészi pályán a te­hetségen kívül egy do­log nagyon fontos, épp­úgy, mint az iskolá­ban: tanulni, tanulni, tanulni. A művészi pályán soha nem mond­hatja el magáról senki, hogy már eleget ta­nult, mert minden új szerep új feladatok elé állítja az embert, s ezeknek megoldása gyakran a legnehezebb problémák elé. < Márkus Emilia 1 2 1958 I Öt esztendő műsora Vereczkey Zoltán: Férjek papucsban Bán Pál: Feleség kis hibával Gárdonyi—Török: Ida regénye Stehlik: Ketten a veremben Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok A színész a múló pil­lanat művésze. Alko­tása- időhöz kötött, rö­vid életű. Addig a pár óráig tart, ameddig a színpadi előadás. Mi­kor a játék véget ért, s utolszor csapódik ösz- sze a függöny, nyomta­lanul foszlik a semmi­be. Szobrász, festő vagy költő műve meg­marad, táléli alkotóját,, nem úgy a színész ál­tal életre keltett szerep­figura. Ez csupán őben­ne él,- s ha felmutatta, letűnik a színről, vele együtt hal meg és mú­lik el. Azontúl már csak a nézők emlékezete őriz meg róla egyet- mást az utókor számá­ra. Kárpáti Aurél Petőfi Sándor: x í 1959 Kállai—Horváth: Majd a papa Seribe—Legouve: Nők harca Sardou—Csanak: Váljunk el Gerencsér Miklós: Kerekeskút Csizmarek—Semsei—-Nádast: Érdekházasság Kertész Imre: Csacsifogat 2 I960 ! Egry Viktor: Virágzik a hárs Beecher—Stowe—Orbók: Tamás bátya kunyhója Szigligeti—Tabi Vincze: A bajusz marad Szilágyi—Baróti—Eisemann: Sportszereiem Gergely Sándor: Vitézek és hősök Felkai—Eisemann: Bécsi kaland Szigligeti Ede: Liliomfi Tóth—Bródy: Köztünk maradjon f 1961 Jókai—Bozó: Kárpáti Zoltán Kertész—Horváth: Bekopog a szerelem Örsi Ferenc: Kilóg a lóláb Szűcs—Vccscy: Balatoni szerelem Baróti—Dékány—Vaszy: Danko Pista Bendc László: Valaki csengetett Kolozsvári—Cserháti—Dévány: Déryné Fclkay—Vécsey—Várady: Őszi napsütés Tabi László: Különleges xiiágnap Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony 1902 Örsi Ferenc: Kapitány Tabi László: Esküvő Szirmay—Ernőd: Mézeskalács Szűcs—Bágya: Elveszem a feleségem Molnár Ferenc: Olympia Bogoszlovszkij—Szolodár—Szenes—Zsoldos: otthon Goldoni: Ki az úr a házban Ságodi—Schamburg—Fülöp: Apa a láthatáron Szedő Lajos: Világvége Piripócson | Déryné — Gábor Ibi, if j. Tó- •í vári Pál Jobb, mint I Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx2 Vitézek és hősök — Antal y Ha, Bihari Zoltán á SZÍNÉSZDAL Minden művészetek Fején a korona: A mi művészetünk, Ellen ki mondana? Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék rá, Hogy színészek vágjunk. Csak árny, amit terem» A költőképzelet; Mi adjuk meg neki A lelket, életet. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék rá, Hogy színészek vágjunk. Miénk a hatalom Az emberszív felett: Idézni egyaránt Mosolyt vagy könnyeket- Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék rá, Hogy színészek vagyunk Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején, Apostoli szavunk Téged kiált: erény! Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék rá, Hogy színészek vagyunk. De amit színpadon A népnek hirdetünk, Ne hazudtolja meg A cselekedetünk. Ha meg nem tesszük azt, Ami föladatunk: Akkor gyalázat ránk, Színészek nem vagyunk! IA vándorlások kora| y V y y ^ 1815. A Szépítő Bizottság, £ ^ amely József nádor vezetése íj ^ alatt a Hild-féle városren- ^ ^ dezési terv megvalósításán $ % dolgozik, elrendelte a Ron- % % della lebontását. Bármily he- j ^ lyesnek látszik is ez az in- ^ ^ tézlcedés a városrendezés ^ ^ szempon tjából, a pesti ma- £ % gyár színészetet válságba so- < ^ dórja. | í Ezzel kezd,ődik el az az idő-4 y V f szak, amelyet a magyar szí- f ^ nésztörténet „a vándorlás {> ^ kora” néven szokott emleget- ^ ^ ni, s amelyet az állandó ott- % $ honát vesztett magyar szí- ^ ^ neszeinek városról városra Jj ^ faió bolyongása jellemez. % ^ Ponyvával borított, úgyne- £ ^ vezett echós szekerekből álló £ ^ karavánok szelik át az or- £ ^ szagot rekkenö hőségben, £ ^ feneketlen sárban, vagy der- j! ^ mesztő hidegben, hogy egyik jjj j városból a másikba vigyék ^ ^ a magyarul játszó és ma- £ ^ gyárul éneklő színészeket. ^ ^ De bármennyi küzdelmet és £ £ szenvedést követel is ez a g f vándorélet a magyar színé- £ | széktől, hatásában felbecsül- j | hetetlen szolgálatot tesz a ^ ^ vidéki városok megmagya- ^ ^ rosodása, öntudatra ébredé- í ^ se és művelődési igényük ki- £ £ fejlesztése körül. Ennek a ^ ^ hősies korszaknak legna-% ^ gyobb hősnője éppen Déryné Széppataki Róza. ^ /j Stand Géza á Játszol örömmel, bánattal; játékodon ámul A sokaság s tapssal tiszteli szózatidat. Nem tudjuk, hogy minden szó, mely szíveket áthat Szűdnek egy eltépett életörömbe kerül. Vörösmarty Mihály-XXXX'.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXX,, Ki az úr a házban — ifj. Tóvári Pál, Tóth Ila, Galambos Gabi, Végh József A rnikor én melléjük sze­gődtem, már sóik tíz­ezer kilométert hagytak ma­guk mögött Pest megye or­szágútiam. De mint falusi pedagógus’, gyakran talál­koztunk addig is. Ott ülitem a közönség soraiban. Néztem előadásukat és még vala- ' mit. A fejkendős paraszt- , asszonyok, kucsmás férfiak munkában fáradt arcán azt a vibráló mosolyt, amelyet a színpad varázsa csalt elő. Szinte hallani véltem a visz- 1 szafojtott lélegzeteket, s lát- ’ tam a feszült érdeklődést, ahogy a darab kibontakozá- ; sát ffigyelték. Egy kicsit a > maguk életét is élték, hi­szen a Virágzik a hars, a Ke- rekeskút, a Csacsifogat, a Ki­lóg a lóláb róluk szólt, az ő mindennapjukat keltette élet­re. öt esztendő nem hosszú idő. De ebben az ötéves fa­lujárásban színház született, olyan színház, amely rendkí- * vül értékes, felfelé ívelő utat tett meg. öt év alatt elju- ? tott oda, hogy nem egy mfl- - velődésí ház nézőterén tár­sadalmi ünneppé vált egy- egy előadás, ott, ahol az­előtt csak hírből ismerték a " színházait. A közönség több­sége ma már a sajátjának vallja a Petőfi Színpadot, s 1 az előadás végeztével köve­teli a következő darab cí­mét és szereposztását. Ér­dekli az embereket, mit lát­nak legközelebb, s melyik kedvencükkel találkozhatnak újra. S zínes epizódok élnek ben­nem. Versenyfutás az idővel, rozzant teherautón, hogy pontosan kezdődhessen az előadás. Vad csatározás az . országutat befúvó hóviharral . — hogy ne várjon hiába a kö­zönség. Azután küzdelem a közömbösökkel, a cinikusok­kal, a nemtörődömökkel. Energiát, idegeket, őrlő harc, a holnapi, nyugodtabb légkö­rű, rendezettebb körülmé­nyek között megtartott elő­adásért. Azért, hogy holnap teljesebb, zavartalanabb le­hessen a művészi átélés — gazdagabb élménnyel távoz­hassanak a nézők az előadás ; után. • Ma még nem így van í minden este. Nemegyszer aka-) dályokfcal, buktatókkal terhes; az út, amely a színpadra ve-; zet. Mégis, előre visz. Hogy; miért? Mert ebben a fél év-; tizedben új történelem szüle-1 tett. Megváltozott a falvak < külső és belső arculata, az! emberek életrendjébe, beilkta-; tódott a színházi előadás, s; ez egy kicsit a mi művészeink,; a mi színházunk érdeme is. j Nem volt hiábavaló öt esz- \ tendő tengernyi gondja, baja, • fáradsága — ezrekben és tíz-j ezrekben, érlelődik maradón-! dó értékké. A színház, ha úgy tetszik,; a közszellem szülőotthona,; amelyben nemzedékek érzásvi-; lága, jelleme, igazságérzete ésj szelleme formálódik. A szí-; nészt mindenkor az a törek-; vés hajtja, hogy az embere­ket a színpadi hősök szenve­délyére, bátorságára, nagysá­géra nevelje, hiszen a színpa­don magasabb hőfokon élünk, vívódunk, szenvedünk. A szí­nészi pálya talán ezért a leg­nehezebb. Minden pályán van megállapodás, csak a mű­vészetek útján nem lehet azt mondaná: élég, nincs to­vább. A művészet nem esek. szépet és nemeset jelent, hanem újat is, Akkor is újait jelentett, amikor 1957 végén szinte úgy indult el-útjára a Petőfi Színpad társulata — hogy folytassa a nagy elődök el­kezdett munkáját — ahogy száz évvel ezelőtt az elihós szekerek ponyvái alatt, ahol egymás álmával melengették a didergő lelkeket, Ö t év nem nagy idő. Egy életöltőnek nagyon kis töredéke. De ez alatt az öt év alatt Thália Ikaruszán szí­nészek tanulták meg, hogy emberré, igazi művésszé vál­ni így is lehet. S hogy Pest megyében egy szocialista tár­sadalom fényei már felvillan­nak — annak ők nem kis részesei. A fények felvillan­nak. Most’ még kicsit távol­ról, de egyre erősödő fény­nyel. Ladányi István vXVXS^NXXCCvXNXVXX^XVXX>^CV>>XVXNXVSNXXCkXXVk: PEST MEGYEI n c t/S rí r t f ki n A r\ re iurs j a t rí rM u V, V, i á gratulálunk: z . i ötéves jubileumuk alkalma-; j; ból községünk színházlátoga- j ^ tó közönsége és a művelődési | ^ ház vezetősége nevében küld- I ^ jük gratulációnkat és jókí- j ^vánságainkat a Pest megyei; Petőfi Színpad további mun-; \ kajához. A tápióezentmártani j ^ művelődési ház közönsége! | számára mindannyiszor tártál-; í más élményt jelentett társuló-; ítaik vendégszereplése. Mindig; | szívesen látjuk társulatukat. ; Várallyai Béla § művelődési ház igazgató ; I ? ! l ; Az 1963-as év bemutatói ; Január: Pataki Pál: Idézés válóperben (modern színpadi játék). ! Kállai—Innocent—Horváth: Tavaszi keringő (operett). ! Április: Felkai Ferenc: Boszorkányok pedig nincsenek (történelmi ! színmű). \ Szirmay Albert: Mágnás Miska (operett). \ Június: £ Rostand: Regényesek (vígjáték). 5 Huszka Jenő: Gül Baba (operett). A kapitány — Vörös Tibor Tóth Ila, Galgóczy Imre í i ; Bécsi kaland — Kollár Lívia, j id. Tóvári Pál NXkXXSXSXNXVXNXVVXVXkNXXCVVNXNXXNXXNXXNVVVX' £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom