Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-07 / 286. szám

MA — Fogarasi József já­rási tanácstag este 6 óra­kor beszámolót tart Vecsé- sen a József Attila Műve­lődési Otthonban. — Taggyűlést tart a gyömröi Zalka Máté KISZ- szervezet. Napirendjén tit­kári beszámoló szerepel. N0I0B.TIDCEE MAGLÓDON LÁTTUK Váratlan vendég Vasárnap déli tizenkettő­kor az első kanál leves után valaki csengetett. Feleségem nyitott ajtót. Egy kevésbé jó benyomást keltő váratlan fér­fivendég toppant be, s nyom­ban kezdte, hogy: — Pestről jöttem, hallottam, hogy Önöknél egy édes kis baba van, közeledik a kará­csony, a fa aitatt nagyszerű felvételt lehetne róla készí­teni, a képek biztosan jól si­kerülnek, mert a mester, aki kijön, az ország egyik legki­válóbb szakembere. Külön­ben is tizenkét felvételt ké­szít ebből a megrendelő kap hatot, a hetedik ráadás ... Szóval ennyiből ez a hét biztosan jó lesz. No meg a Icgeslegjobból egy harminc- szor-negyvenes színes, kasí­rozott kép is készül. Ez az egész jutányosán, részletre és házhozsz&llítva, garantál­va és ... szóval kettőszáz fo­rint. Kérem, semmivel sem több, ugye jutányos és ... és előleg — amennyit adnak (halkan), általában ötvenet szoktak.-v Nos, most én követke­zem — mondtam magam­ban, s miután kislányomról bőségesen készült már fény­kép^ különben /a községben igen jól működő fényképész ktsz is van —, előbb egy kér­dést kockáztattam meg: — Az elvtárs ktsz-től jött? — Nem — mondta a titok­zatos ügynökidegen, és rög­tön hozzátette: — Szóval nem kell kép? Ezt mondhatta vol­na mindjárt. Különben is önt miért érdekli a mester ne­ve? On nem a mestert, ha­nem az alkotást fogja meg­kapni. Úgy látom, kár volt az időért. Ezzel köszönés nélkül sar- kon fordult. Illedelmesen utánasietve kikísértem, kö­szöntem egy jónapotot, aztán én is megállapítottam, hogy — tényleg kár volt az időért. Viszont ha beugróm és ki­fizetem az előleget, még nem biztosíték, hogy a ,,mestert” valaha is látom. Az ötven fo­rintból pedig „különben is” tizenöt lottószelvényt vehe­tek (s még marad 50 fillé­rem!), melyek közül köny- nyen akadhat egy hármas, ami legalább hároritszor any- nyit ér mint az ilyen bi­zonytalan és kétes műalko­tás. Apropos — kihűlt a leve­sem! Valenísik István MAI MŰSOR > Mozik Monor: Pirosbetűs hétköznapok. Veesés: Revüparádé (széles). TIT-elöadások Csévharaszt (7-én. 17 óra); Szö­vetkezeti téli esték: Csecsemő- gondozás. Előadó: Kránicz Olga védőnő. Ecser (7-én. 14 óra 30): Ifjúsági filmelőadás-sorozat: Olimpiai já­tékok. Film: Diadalmas olimpia. Pásztortánc. Előadó: Mészáros Er­nő. Gyömrő (7-én. 11 óra): Vöröske­resztes előadások: Influenza. Elő­adó: dr Balogh Sándor orvos. Káva (7-én, 17 óra): Szövetkezeti téli esték: A Kínai Népköztársa­ság. Előadó: Gaál Ferenc vb-el- nök. Maglód (7-én. 18 óra): Nők is­kolája: Óvakodjunk a meghűlés­től. Előadó: dr. Télessy Józsefné orvos. Nyáregyháza (7-én, 19 óra): Szö­vetkezeti téli esték: Cigánykérdés községünkben. Előadó: Horsik Jó­zsef vb-titkár. Péteri (7-én. 18 óra): Szövetke­zeti téli esték: A helyes táplálko­zásról. Pilis (7-én. 18 óra): Termelőszö­vetkezeti akadémia: Állategész­ségügy. Film: Sertéspestis. Elő­adó: dr. Fodor János állatorvos. Tápiósűly (7-én, 19 óra): Szövet­kezeti téli esték: Elet a talajban. Előadó: Adok Mihály tanár. Üllő (7-én, 18 óra 30): Termelő­szövetkezeti akadémia: Állatbeteg­ségek és ezek kihatásai. Film: Sertéspestis. Harc a brucellózis ellen. Csibék betegséged. Hólyag- férgesség. Előadó: dr. Bálint Fe­renc állatorvos. Veesés (7-én. 18 óra): Aiagi Ál­lami Gazdaság vecsési üzemegysé­ge sorozata: Erckőtől a gépóriásig (a vas gyártása). Előadó: Pápay Iván. Gyömrő (7-én. 16 óra 30): Ülnö­ki akadémia: A büntetőeljárás In­tézményei. a büntetőoer menete. Előadó: dr. Tóth Mihály járási ve­zető ügyész. sr megyei hírlap különkiadása IV. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1962. DECEMBER 7, PÉNTEK Néhány javaslat a monori lakásproblémák megoldására A lakáshiány leküzdése vi­lágszerte egyike a legtöbbet vitatott és a legtöbb gondot Okozó problémáinak, melynek megoldása nemcsak kormány­zati, hanem mindenütt széles­körű társadalmi üggyé vélt. A lakosság számszerű növekedé­sével, továbbá a jogszerű igé­nyek emelkedésével szemben az elmúlt évtizedekben a la­kások száma nem hogy emel­kedett volna, hanem a hábo­rús pusztítások következté­ben sok el is pusztult közülük. A felszabadulás utáni időben az életszínvonal emelkedésé­nek egyik mutatója lett a csa- ládiház-építések tömeges meg­indulása, melyet kormányza­tunk megfelelő hitelnyújtás­sal, adókedvezményekkel és más könnyítésekkel hatható­san elősegít. Az egyéni és kö­zületi építkezések még a fo­kozott munkatempó lúellstt sem tudnak lépést tartani a naponta emelkedő igényekkel. A szükség és a találékonyság sok olyan megoldási lehetősé­get teremtett, mely anyag- és költségkíméléssel tudott újabb és újabb lakásokat teremteni. Így jöttek létre a ráépítések, a padlásterek kiképzése, a levá­lasztások, stb. Ezek a lakás­termelési módok elfogadottá váltak és az új építkezésekkel hasonló kedvezményekben is részesültek (kölcsön, adómen­tessé?, bérlőkijelölés, bérmeg­állapítás). t Monori viszonylatra fordít­va ezt a kérdést, meg kell ál­lapítanunk, hogy itt Monoron a lakásprobléma talán az országos átlagvi­szonyoknál is rosszabb. Közületi lakásépítkezés egyál­talán nincsen, arra a közeljö­vőben számítani nem is lehet. Családiházak, toldalékok itt is épülnek, mégpedig elég szép számmal, de mindez a jelent­kező igényeknek csekély há­nyadát fedezi. Orvos nem jön a községbe, mert nem kap la­kást. Az iskoláknál nevelői hiány van, éppen a lakáshiány miatt. A hivatalok, vállalatok, intézmények, tsz-ek dolgozód közül igen sokan Pestről jár­nak ide. Naponta vonatozni kénytelenek, mert helyben még egy ­albérleti szobát is alig le­het kapni. Hogy ez a helyzet munkatel­jesítmény szempontjából mit jelent, azt nem kell bővebben fejtegetni. A szükség és a találékony­ság itt is próbál valami életre­valót és talán hasznosat te­remteni, amikor felhívja a fi­gyelmet a lakóházaknál kiürült kocsiszínek és istál­lók átépítésének lehetősé- / gére. Az egyéni gazdálkodás ide­jén a legtöbb háznál volt ko­csi, ló, tehén, sok helyütt nem is egy. A nagyüzemi gazdálko­dásra való áttéréssel az állat- állományt és a kocsikat na­gyobbrészt összpontosították, ahol még az nem történt meg, rövidesen meg fog történni. Ezzel kapcsolatban olyan he­lyiségek szabadulnak fel, me­lyeket kisebb-nagyobb átala­kításokkal emberi lakásokká lehetne alkalmassá tenni. Ha a háztulajdonosok erre a cél­ra mindazokat a kedvezmé­nyeket megkapnák, amelyeket a ráépítésekkel kapcsolatban fentebb már említettünk — így véljük — sokan lennének, akik ezzel a gondolattal ko­molyan foglalkoznának, ami­ből talán néhány lakás is szü­letne. A felvetett gondolatot köz­zé tesszük, reméljük vissz­hangra fog találni a lakosság­nál és a hivatalos köröknél egyaránt. Dr. Huszty Károly KÖRSÉTA ÜLLŐN A 6. SZÁMÚ ÖNKISZOL­GÁLÓ BOLTBAN is készül­nek az ünnepekre. A pol­cokon dobozokban áll a sza­loncukor és a sok édesség. Az ablakokat is ötletesen ki­díszítették. Jöhet a csúcsfor­galom! Fövenyes Mária, Lász­ló Sándorné, Göbölyös Púi­né, Béky Lászlóné és Monori Katalin a nagy forgalomban, is biztosítják a zavartalan kiszolgálást. A TÜZÉP-TELEPEN is hagy a forgalom. Már a hajnali órákban kint állnak egyesek, és várják a nyitást. Ugyanis kevés a szén. Bizony már nyáron be kellett volna sze­rezni a tüzelőt, mert ha min­denki télire hagyná, altkor megfagyna a falu. A vezetők mindent megtesznek a zavar­talanság érdekében, de hiá­ba. Az ő nevükben, szólok ak­kor, ha azt mőndom: mindent a megfelelő időben kell meg­venni. JÖHET A HIDEG! — mond­ták az iskolában a tanulók, hi­szen a nyári kézilabdapálya már át van alakítva. A felszí­nét egyenesre lehengerelték. Vigyáznak, hogy a kisebb tanulók nehogy rámenjenek, hiszen akkor nem lesz jó a :iég. A szivattyút Tamassy Endre vezetésével használha­tó állapotba hozták a pajtá­sak. Azt remélik, hogy ka­rácsony előtt már meg tud­ják nyitni a jégpályát, ha hi­deg lesz. A FŐTÉR is rrfegszépült. Az éjjeli kivilágítás fokozáséra erősebb égőkkel szerelték fel a villanyoszlopokat. Most már csak a csúzlit kell az „illeté­keselmek” eltenni, hogy té­len is világos legyen a köz­ség főtere. , A KISVENDÉGLŐK elé tábla van kitéve, ezzel a fel­irattal: „Kerékpár megőrzé­se 100 méter területen köte­lező”. Egy idős bácsi áll di­deregve az utcán és szedi a megőrzési díjat, azaz 50 fil­lért. Ügyes kezdeményezés volt ez a tanács részéről, hi­szen az oly gyakori kerékpár- lopást gátolta meg vele. A SPORTKLUB helyiségé­ben szerda este „irodalmi est” volt. Az előadást L énárt Lászlóné tanárnő tartotta. A műsort Honfy Tivadarné szervezte. Máskor sem ven­nénk rossz néven, ha agy-egy tanár hasonló előadást tar­tana. Füles László INNEN - ONNAN A mendei pajtások színda­rabot tanulnak. Segítségükre van ebben a munkában a kul- túrház igazgatója is. Jó fel­készülést és sok sikert kívá­nunk a színdarabhoz és a pró­ba kulturális követelményei­nek teljesítéséhez. ★ Megérkezett a tél. Néhány csapat korcsolyapálya építését vette tervbe. Javasoljuk min­denkinek,. hogy ahol az isko­laudvar nagysága megengedi, csináljanak korcsolyapályát. Az ilyen helyre a szülők is nyugodtabban engedik el gyermekeiket. Mintegy 500 méter hosszú acélcső fekszik már a föld­ben, amelyen keresztül kapja a most megnyílt kisvendéglő a vizet. Simon Pál, Romhányi István. Kiss Sándor és Hege­dűs János földdel temetik be az árkot (jobbra). A Vegyesipari Ktsz-ben Var­ga István, Metz Lajos és Ke­ese József sátorvasat hajlíta­nak Zisz teherautóhoz (közé­pen). N Panoráma a gépgyár udva­ráról. Az év végére ezekbe a sok társadalmi munkában ké­szülő épületekbe költöznek az ideiglenes sátrakból a mun­kások (lent). (Kalotay Gábor képei) KICSINYEK KÖZÖTT k z állomáshoz közel, szép, A kiemelkedő helyen épült a tápiósülyi óvodások napközi otthona. A házat nagy ud­var Övezi köröskörül. Itt az apróságok kedvükre ugrán­dozhatnak. Éppen ebédidő alatt érkez­tem. Hatalmas lábosban íny­csiklandozó töltöttkáposzta mosolygott rám. Vészelik Bé- láné kedves kínálására szíve­sen elfogyasztottam egy töl­teléket és azonnal kinyilvání­tottam véleményemet, hogy ilyen kitűnő káposztát ked­ves feleségemen kívül senki más nem tud főzni. Veszelik- né azonban szerényen elhárí­totta magáról a dicséretet. Inkább arról beszélt, hogy Du­dás Jánosné és Dobos János- né személyében igen jó segí­tőtársakra lelt, akiknek jó munkájuk nagyban hozzájá­rult az ízletes ebéd készíté­séhez. Az ebédlő szobában a csöppségeképpen finom csont­levest kanalaztak. Midőn megláttak, bátor Jó napot! köszöntéssel üdvözöltek. Né­meth Erzsiké azonban, látva hatalmas alakomat, elkezdett B pityeregni. Kénytelen-kellet­len tudomásul vettem, hogy bizony ez a „nagyság'’ átka. encsik Józsefné, a kis cso­port vezetője arról be­szélt, hogy meg van eléged­ve kicsinyei viselkedésével. Kiemelte, hogy Báki Sanyika kiérdemelte az öntudatos óvo­dás címet. Továbbá a két ki­csi Kecser kislány is igen kedves. Dicséret illeti nagy­papájukat, Dinnyés Józsefet, aki önzetlen munkájával kis játékszekrényeket készített az óvodások részére. Ezután Teleki Józsefné ve- vezető óvónő beszélt a napközi otthon életéről. Megemlítette, hogy nagyon szép munkát végzett Hódossy Gizella ta­nárnő vezetésével harminc úttörő. Az útvonal mentén húzódó, régi, csúnya kerítést társadalmi munkában kiszed­ték és eltakarították. Dicsérő- leg emlékezett meg a szülői munkaközösségről is. V égül megtekintettem a külön szobában étkező óvodások nagyobb csoportját is. Vezetőjük, Zentai Tibomé elmondotta, hogy az ötéves kicsinyeket rendszeresen szok­tatják hozzá a helyes maga­tartáshoz és előkészítik az elemi iskola tanulmányaihoz is. Ugyanis a sok mesemon­dás és énekelés mellett játé­kos formában számolni is ta­nítják őket. Az óvónő ezután megdicsérte Borbas Magdus- kát és Bálint Ferikét. Megje­gyezte, hogy igen szorgalmas, szófoeadó gyermekek. Szólni kell végezetül a két kedves daduskáról: Varga Ist- vánnéról és Bajor Péteméről is. Mindketten önfeláldozó módon dédelgetik és gondoz­zák a kicsinyeket. Szeretete­ket az apróságok a maguk módján vidám, gyöngyöző ka­cagással hálálták meg. Krátky László ANYAKÖNYVI HÍREK Veesés Házasságot kötöttek: Seffer György és Matyók irma Demjén [s<ván és Stiller Anna. Elhunvtak: Kalocsai T^tván 73 éves. özvegy C'űcsmányi Jánosné Székesi Margit 93 éves. í íj Mire e kis írásom napvilá- $ got lát lapunk hasábjain, ép­íj pen S0 esztendeje lesz, hogy £ járásunk első lapja, az olva­ssák közömbössége miatt, meg- f szűnt létezni. 1882. december $ 15-én jelenti a szerkesztő, $ hogy a közöny és az ebből fa- íj kadó anyagi nehézségek miatt S a lap befejezi rövid pályafu- í fását. y S 1882. március 19-én jelent S meg először, Monor és Vidéke íj címen „Vegyestartalmú heti- S lap” alcímmel. Megindulása S kétségkívül jelentős, hiszen S egyike az ország első kisváro- i si lapjainak. Az első szám ve- fzércikkében a szerkesztőség % kifejtette a lap programját. % Ebben legfőbb célként a pes- S ti felsőjárás e körzetének ma- íj gyarosításáért, művelődési fel- íj emelkedéséért, iparosításáért íj vívott harcot jelöli meg. A íj magyarosító törekvések tá- íj mogatása mindvégig világosan íj tükröződik. Monor viszonyla- í tában az ipar és kereskedelem Monor és Vidéke 1882 fejlesztését, s a főváros gyár­telepévé való fejlesztését tag­lalja. Tekintsük át röviden a lap szerkezetét, fontosabb híreit. Állandó rovatai a Tárca, Apróságok, Közgazdászat, Hí­rek. A tárca többnyire verseket jelentett. Sűrűn közöl amel­lett szépirodalmi műveket is, főleg a külföldi irodalom ter­mékeiből. Legérdekesebb a hírek rovata, amely a lap iránti érdeklődés fokozását volt hivatva szolgálni. Igen nagy helyet foglalnak el az adásvételi, végrehajtási hir­detmények. A nacionalista szellemű írá­sok mellett az antiszemitiz­mus is helyet kap. Ezeket ugyan rövid megjegyzéssel ad­ják közre: amelyek a szer­kesztőség bizonyos fokú egyel nem értését fejezik ki. A lap tudósításaiból értesü­lünk a rákos—újszászi vasút­vonal március 11-i megnyitá­sáról, a gyors egymásutánban létesülő postahivatalokról (május—június: Süly, Mende, Maglód). Igen sokat foglalkoznak Mo­nor problémáival. így két ve­zércikk és számtalan apró írás sürgeti az utcák sürgős köve­zését, ami hosszú huzavona után ment végbe. Harcot foly­tat a monori óvoda létesítésé­ért, ami november folyamán megtörténik. Történeteket kö­zöl a borbélyműhely orvosi eseteiből. Az utolsó számokat több új rovat színesíti: az Irodalmi ismertetések, New York-i le­velek. Oktatástörténeti szempont­ból érdekes egy október 29-i cikk, amely a kézműipari is­meretek népiskolai oktatásá­val foglalkozik — körzeti kez­deményepés alapján —, s éle­sen elítéli azt. Az utolsóelőtti számban hírt közöl arról, hogy egyik reg­gelre Monor utcáit kommunis­ta-szocialista röpiratok borí­tották. Az eseményhez fűzött kommentárban durva kiroha­nással ítéli el a röpiratok: szerzőit. Ennyi dióhéjban a lap tör-', ténete. Befejezésül megálla-: píthatjuk. hogy egyes szélső- i séges cikkeitől eltekintve, j megjelenésével, pozitiven szol-l gálta a kulturális haladásért \ vívott harcot. Bukásának okait a ki nemi alakult társadalmi* feltételek-1 ben. a terjesztési nehézségek-1 ben kereshetjük. Utóbbit il- í lusztrálja egy adat: Úri, Men-', de, Monorról kapta a postát,; Süly és Sáp májusig Úri kéz- ^ besítési körzetéhez tartozott. < / Gecsényi Lajos $ „MIN TAB ÁL" Mikulási mintabált ren­dez szombat este a Viga­dóban a monori KISZ- szeréezet. Hölgyeknek kis- eslélyi kötelező — adja tudtul a plakát. Úgy érzem, mi évek óta egy nagy tévedés áldozatai vagyunk, mert elfelejtjük, hogy nem a ruha teszi az embert — még a bálon sem. „Illem s jó modor a fő” — dúdolhatnánk a ren­dezőség fülébe a híres Hon- thy-slágert. De inkább pró­zában: A twiszt vagy más, mo­dern tánc ízléstelen „lejté­se” estélyi ruhában sem épületesebb látvány, mint mondjuk — halásznadrág­ban. Sőt, a twiszthez ez utóbbi jobban is illik. A berúgott „úr” (és. néha, bi­zony mostanság: „hölgy”) ugyanolyan kellemetlen lát­vány frakkban is, mint cowboynadrúgban. És még sorolhatnánk... * Azt hiszem, ahhoz, hogy valóban „mintabált” ren­dezzünk, csupán a kultu­rált, emberi magatartást kellene kötelezővé tenni. Ez pedig annyira termé­szetes hogy kipldkátolni sem illenék. ___________ II—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom