Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
14 "v/6WffP 1963. DECEMBER 34, HÉTFŐ A napisten templomának romjai az egykori városáéban Palenque Régóta foglalkoztatta a. tudósokat a mayák több ezer esztendős kultúrája. Eddig titok fedte az egykori közép- amerikai indián népcsoport életéi. Időszámításunk előtt a a X. és a III. század között a mai Guatemala és Honduras területén alakult ki a maya ó birodalom. A történészek következtetései szerint' az indián népcsoport többistenhívő volt és óriási méretű, titokzatossággal övezett kőbálványaiknak nemcsak útiatokat, hanem embereket is áldoztak. A mayák figyelemre méltó tudományos ismeretekkel rendelkeztek, különösen a csillagászatot és a matematikát gyakorolták magas színvonalon. Építészetük, szobrászaink, kerámiájuk, falfestészetük bizonyos vonatkozásban rokonvonást mutat az ókori Egyiptommal. mintha legalábbis a két birodalmat nem választotta volna el több ezer kilométer és az Atlanti-óceán. Különösen piramisaik emlékeztetnek a Nílvs-menti műemlékekre. 1441 fordulópontot jelent a mayák történetében, mert több egymással szembenálló városra hullott szét a birodalom: Tikál, Copati, Palenque stb. Ha ez nem történik meg, talán a száz évvel később kezdődő spanyol hódítással szembe tudtak volna szállni, így azonban a széthúzó birodalom nem tudott ellenállni a hódítóknak és 1697-ben a hispán fegyverek szétzúzták az utolsó független maya városállamokat. Hősiesen harcolt az indián népcsoport és éppen Képünkön a mayák képírását megörökítő egykori naptár rajzai, alatta pedig a megfejtéshez felhasznált elektronikus agyak megfelelő jelei látszanak / ezért kegyetlen megtorlás következett; a mayák, a spanyot földesurak jobbágyai lettek. A hódítók az ősi kultúra legnagyobb részét elpusztították, csak néhány rom, szobormaradvány emlékeztet az egykori maya birodalomra. Különösen csillagászata és matematikája keltette fel a világ tudósainak érdeklődését, hogy miként emelkedhetett két tudományág ilyen magas szintre. A sok sikertelen próbálkozás után J. V. Knorozov szovjet tudósnak sikerült megfejtenie a mayák képírását. A fáradhatatlan kutatók elektronikus gépeket is igénybe vettek hogy megismerhesse a világ a közép-amerikai indiánok titkát. Z. P. Esztendők óta kutatják a szovjet tudósok a maya képírás titkát a novoszibirszki matematikai in tézetben cA római birodalom JánaL fala“ aoU a ? Nagy jelentőségű régészeti feltárások Pest megyében Pest megye területén, az egymásra boruló földrétegeik már eddig is rengeteg titkot árultak el az itt élt régi népek életéből, amelynek az írott történelemben nem sok nyoma található. A leletek arról tamúskodiniaik, hogy a Duna völgyének ezt a szakaszát úgyszólván abban a pillanatban lakóhelyéül választotta az emiber, amikor felbukkant a földön, mert számára a természet itt védelmet. biztonságot és életlehetőséget biztosított. Nemcsak a történelmi, hanem a geológiai korszakok emlékeit is őrzi a föld mélye, szinte elképzelhetetlenül nagy tömegben. Megyénk régészeti gazdagságáról beszélgettünk Soproni Sándorral, a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársával, aki korábban a szentendrei múzeum igazgatója volt és ásatásaival igen értékes anyaghoz juttatta a magyar régészetet — Az archeológiának valóvan igen gazdag lelőhelye Pest megye — mondja —, mégpedig . nemcsak a n^agyar múlt szempontjából, hanem egyetemes régészeti szempontból is. Korábban a kutatást az ötletszerűség jellemezte, ma már szervezetten folyik. Ezután az eddigi eredményekről beszél. Szobon, ahol dr. Erdélyi István vezetésével a Tudományos Akadémia régészeti kutató csoportja dolgozik, nemrégen föltárták egy XI. századból való lakóházat. Ezt röviddel a honfoglalás után már a magyarok építették. Alatta a rézkorból ^ánnazó sírra bukkantak,' zsugorított csontvázzal. A lelőhelytől nem messze, alig hétszáz méternyire, még a háború előtt megtalálták a honfoglaláskori magyar falucska temetőjének tizenhárom sírját. Most megtalálták a tizennegyediket. Isaszeg mellett, a Tatárhányás nevű dűlőben erdei halomsírokra bukkantak, a római uralom korszakában szarmaták temetkeztek ide. Garami Éva, a Nemzeti Múzeum fiatal muzeológusa, két sírt talált. Vámosmi kólán Daczus Géza és Kőszegi Frigyes, a váci múzeum igazgatója egy szkíta temetőt tárt föl. Szentendre különösen gazdag és változatos lelőhely. Dr. Bóna István tavaly itt rábukkant a legnagyobb lon- gobárd temetőre. Időszámításunk hatodik századaiban temetkeztek ide a longobár- dok. Eddig már nyolcvannál több sírt nyitottak föl, akadt köztük lovas sír is. A leletek tanúsága szerint a temetőt később az avarok földúlták. Teljes föltárása a jövő év tavaszi programjában kapott helyet. A szentendrei vízvezetéképítés sorén az Attila utcában és a Római sánc utcában negyedik századból származó római sírok kerülitek napfényre. Soproni Sándor itt megtalálta egy veterán római vitéz teljes épségben megmaradt szarkofágját is, rajta a jól olvasható, latin felírással, amely magyar fordításban így szól: „Marcus Aurelius Domitia- nus, a második segédlégió ancyrai (a mai Ankara) származású veteránja, még életében készítette magának ezt a szarkofágot unokáinak, fiainak és leányainak, valamint Gregorius és Laurentius nevű testvéreinek segítségével”. A legtöbb meglepetést szolgáltatta, de még talán többet is tartogat Visegrád. Legújabb régészeti szenzációja egy római őrtorony, a második századból való és mellette egy római lakótelep. Az őrtorony a harmadik század közepén elpusztult. A föltárt telep lakóházai szegényes, félig földbe vájt kunyhók voltak, valószínűleg a rómaiak által odatelepített barbárok számára készültek. A legjelentősebb lelet itt egy vörösrézlemezből készült álarc, amely azt bizonyítja, hogy az egykori telep népe a keltáknál dívó matroona-kultusz- niaík hódolt. Előkerült Visegrádon egy középkori, a X—XI. századból származó, valószínűleg már magyar lakótelep egyik részlete is. A telep kemencével ellátott lakógödrökből állott, egyikben szívalakú ezüstveretet találtak, a honfoglaló magyarok divatos, csüngő díszét. Találtak egy fémolvasiztó kemencét, körülötte sok fémsalakot, amelyből megállapították, hogy a kemencében főleg ezüstöt és rezet olvasztottak. A régészek feltevése szerint ez a lakótelep volt az eredeti Visegrád, az a falu, amely a Simbrik dombon álló régi római tábor romjai alatt épült. Az elpusztult vagy elpusztított római táborba a VIII—IX. században szlávok telepedtek, akik újjáépítették és megerősítették. Tőlük kapta a „Visegrád” nevet. A honfoglalás után, amikor kialakultak a megyék, ez lett a régi Visegrád megye székhelye. Ebben a várban volt fogoly Salamon, magát a tornyot már jóval Salamon halála után építették. Dr. Héj Miklós, a visegrádi múzeum igazgatója, a Salamon tornya helyreállítási munkálatai során a török időkből származó hulladékgödröket . talált, amelyekből az akkori életről árulkodó edények, háztartási eszközök kerültek napfényre. Vácott a városrendezési munkálatok során ráakadtak a középkori vár egyik részletére, Pesncen pedig bronzkori umatemetőt találtak. Mindkettőnek dr. Kőszegi Frigyes a fölfedezője. Dömö- sön dr. Gábori Miklósné jégkorszakbeli telep nyomaira bukkant, a szobi határ mélyét pedig férje, dr. Gábori Miklós, a Fővárosi Történeti Múzeum munkatársa vallatja biztató eredményekkel. Az’ érdi minaret környékében dr. Fehér Géza muzeológus kutat, Csepel szigetén bronzkori umatemető maradványai kerültek elő. Régészeti szempontból igen nagy a jelentősége a pilisszántói kőfülkének, amely a jégkorszaki ember barlangja volt, valamint a kiskevélyi Mackó-barlangnak. A régészek további programjában szerepel a többi között a visegrádi* Várkert dűlőben kezdett ásatások és a királyi palota feltárásának folytatása. A legközelebbi program legérdekesebb pontja kétségtelenül az a széleskörű kutatómunka, amely a legendás hírű Csörsz árka kérdésének végleges tisztázása céljából indult. Ezt a munikát a Nemzeti Múzeum két régésze, dr. Patay Pál és Soproni Sándor vezeti. A történelem egyik fölöttébb rejtélyes titka ez az árok és hosszú századok óta izgatja a meseszomjas fantáziákat. Igen1 sok legenda kering körülötte, tele misztikus elemekkel. A néphit szerint az árkot Csörsz királyfi ásta a Dunától a Tiszáig, mert csak úgy vehette feleségül királykisasszony szerelmesét, ha a Duna partjáról hajón viszi haza tiszántúli várába. A régiek a hatalmas árkot az ördög munkájának gondolták, nevét is innen származtatták. A sok száz kilométer hosszú ároknak a tiszántúli vidékre eső részét ugyanis Ördögároknak hívja a nép, ez sízláv nyelven „Csertovszky-jarek”- nek hangzik, tehát valószínűi hogy ebből keletkezett magyar elnevezése. Az bizonyos, hogy a történelem Csörsz nevű királyfiról nem tud. Régebbi történetíróink sokat , törték a fejüket, hogy kinek a neve torzulhatott Csörsz névvé a magyarok nyelvén, voltak* akik Caesart gyanítottáki mások a honfoglaláskori Kur- zarat, Árpád vezértársát, de az ősi néphit szerint az igazi tettes a szláv „csert”, az ördög volt. A tudományosabb históriku- sok az árokban mindig katonai célú építkezést, védelmi vonalat, sáncművet sejtettek. Feltevésüket igazolják . az újabb kutatások. A régi katonai térképek, de még a debreceni kollégium 1800- ban készült irodai térképe is elég pontosan és elég hangsúlyosan jelöli meg a nevezetes árok helyét. Dunakeszinél kezdődik, innen indul el és ér a Tiszáig — ennek a szakasznak a neve Csörsz árka — a Tisza túlsó partjától már ördögárok a neve, így halad Debrecenig, ott dél felé fordul, és lemegy az Al-Dunáig. A régészek már megállapították, hogy tulajdonképpen háromsoros árokrendszerről van szó, amely semmiképpen' sem lehetett csatorna, hiszem magasabb emelkedéseken;: dombokon is keresztülvezet. A mélysége mindenütt három méter és három méter a belőle kiásott földtömegből készült sánc is. Újabban az a föltevés, hogy a hanyatló római világbirodalom építtette erődövezetül, amikor Dácia feladására kényszerült, tehát az időszámításunk 270 éve utáni években, vele akarta eltorlaszolni az előretörő barbárok útját. A sánc építésére a római légionáriusok a leigázott szarmatákat fogták be. Sok helyen ma is épségben van a sánc, a töltésén út vezet, van, ahol község- vagy megyehatár, másutt azonban már alig látnj külső nyomát. — Az árok helyének meghatározása és pontos föltérképezése azért vált most időszerűvé — mondja Soproni Sándor —, mert a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése következtében valószínű, hogy külső nyomai hamarosan végleg eltűnnek. Több helyen már megástuk a terepet, így Mogyoródon két helyen is, a Somlyó-hegy oldalában egy nagyobb szakaszát föltártuk. Ott jól látható az árok és a sánc eredeti szerkezete. Mivel a hatalmas árok jelentékeny szakaszai Jugoszlávia és Románia területére esnek, a teljes föltárására csak akkor kerülhet sor, ha együtt dolgozhatunk a jugoszláv és a román régészekkel. Ebből a célból a jugoszlávokkal már fel is vettük a kapcsolatot. A Csörsz árka irányát azokon a helyeken, ahol külső nyomai nem maradtak, nem csak ásatásokkal, hanem légi felvételekkel is nyomozzák a régészek, akik bíznak abban, hogy hamarosan kijelölhetik térképükön a letűnt római birodalom egykori kínai falának pontos vonalát és annak alapján talán eldönthetik végre azt a kérdést is. volt-e szerepe ennek a hatalmas védőövezetnek, vagy pedig építtetőit elsöpörte a történelem, mielőtt még valami hasznát vehették volna. — magyar — Egy titokkal kevese bb
