Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

1962. DECEMBER 24, HÉTFŐ «ST «ec ve» kJCíHíw 9 TÁ VOLL VILÁ GOK FELÉ Mit várhatunk a Venus- és a Mars-rakéta útjától? Két héttel ezelőtt, ponto­sabban december 14-én, este 21 óra 1 perckor a Mariner—2 jelzésű űrrakéta elsuhant a Venus bolygó közelében. Ugyanezen a napon érkezett a hír arról, hogy a szovjet Mars-rakéta az újaibb szá­mítások adatai szerint 1963. júniusának közepén jut leg­közelebb a Mars bolygóhoz. Ezek a hírek nagy érdeklődést váltottak ki nemcsak a szakemberek, hanem a tu­dományok iránt érdeklődő nagyközönség kőiében is. És felvetődött a kérdés: mit vá­runk ezektől a kísérletektől? A Föld testvérei Évezredeken keresztül hitte, vallotta az ember, hogy ott­honunk, a Föld, egyúttal a világ közepe is. Ám az 1500—1600-as évek társadal­mi és tudományos forradal­mai letaszították bolygónkat vélt trónjáról és bebizonyoso­dott, hogy Földünk csupán egy, a mindenség milliárd­nyi égiteste közül. Jól tud­juk, hogy a Föld a nálánál jóval hatalmasabb Nap körül rója pályáját; a Nap maga pe­dig csupán egy szerény csil­lag a világmindenségben. De a Föld ruem egyedül ke­ring a Nap körül. A Nap ha­talmas és izzó gáztömegének vonzása még nyolc másik, a mi Földünkhöz hasonló égi­testet tart mintegy „pórá­zon”. Ezek a Nap körül ke­ringő égitestek (és persze, maga a Föld is) a bolygók. Je­lenleg kilenc bolygót isme­rünk, ezek a Naptól mért tá­volság sorrendjében: Merkur, Venus, Föld, Mars, Jupiter, Satumus, Uránus, Neptunus és a Plútó, Ezek a bolygók — bár akad közöttük a Földnél tetemesen nagyobb — a Naphoz és általában a csil­lagokhoz viszonyítva elenyé­sző porszemek. A Föld pél­dául több mint százszor ki­sebb a Napnál, tömege pe­dig alig 300 000-ed része a központi égitestének. A bolygók — akárcsak a Föld — kihűlt, saját fénnyel nem rendelkező, hideg göm­bök. Fényüket, melegüket a Naptól kapják. Nyilvánvaló, hogy mennél messzebb van egy bolygó a Naptól, annál kevesebb fényt, meleget nyer a központi .kályhától”. A Naphoz legközelebb kerin­gő bolygó, a Merkur, pél­dául háromszor közelebb van a központi égitesthez, mint a Föld, ezért napsütötte ol­dalán, a legmelegebb vidé­kein mintegy 400 Celsius fokos forróság uralkodik. A Föld átlagos hőmérséklete 15 C fok. Ezzel szemben, a Nap­tól legtávolabb levő boly­gón. a Plútón (hatvanszorta messzebb rója útját, mint a Föld!) soha nem emelkedik feljebb a hőmérséklet mínusz 230 C foknál. A Venus rejtélye A bolygók tanulmányozása már csak azért is érdekes, mert a Föld testvérei azok az égitestek, amelyeken az élet előfordulására számítha­tunk. Ebből a szempontból két bolygó érdemel figyel­met, a Venus és a Mars. Ahhoz, hogy egy égites­ten a földihez hasonló szer­ves élet kialakuljon, három fontos tényezőre van szükség. Az egyik az élethez elenged­hetetlen víz jelenléte, a má­sik a megfelelő hőmérséklet — ne legyein túlságosan hideg de nagyon forró sem — és végül szükség van levegőre és a levegőben az oxigén gázra. A Venuson ezek a körül­mények feltehetőleg meg­vannak. Ez a bolygó nem sokkal kisebb, mint a Föld, jóformán égitestünk iker­testvérének nevezhetjük. A Naphoz valamivel közelebb van, távolsága mintegy két­harmad része a Nap-Föld távolságnak. (A Föld 150 millió km-re van a Naptól, a Venus távolsága mintegy 108 millió km.) Mivel a Naphoz közelebb van, gyor-! saibban is kering: a Vénuson egy esztendő csupán 225 na- j pig — 7,5 hónapig — tart. A Vamisről azonban igen keveset tudunk. Bár a Hol­dat leszámítva, egyetlen égi­test sem jut olyan közel a Földhöz, mint ez a bolygó, a Venus felszínét mindeddig a legjobb távcsöveikkel sem si­került megpillantani. A Ve- nust ugyanis sűrű, vastag és teljesen átlátszatlan felhőta­karó burkolja, a Földről csupán e felhők külső fel­színét láthatjuk, így hát nem tudjuk, hogy a Venust hatalmas sivatagok, óriási hegyek vagy esetleg nagy kiterjedésű óceánok borít­ják-e? Mindenesetre víz van ezen a bolygón, legalább is a fel­hők vízcseppeikből állnak. Levegője négy-ötször vasta­gabb a földi légburdknál, ám ebben az atmoszférában sok az élet számára mérgező szén­dioxid gáz. Nemrégiben, azon­ban kiderült, hogy a Venu- son megtalálható a nitrogén és az oxigén. A legnehezebb feladat elé azonban a bolygó hőmérsékle­tének mérése állítja a csilla­gászokat. A régebbi mérések szerint a bolygó felhőzetének tetején a fagypont alatt 35— 40 fokkal alacsonyabb hőmér­séklet uralkodik. Ebből arra számítottak, hogy a bolygó ta­laján mintegy 60 fok meleg lehet. Ám az újabb szovjet és amerikai mérések arra mutatnak, hogy a Venus fe­lületének hőmérséklete 200— 600 fok forró! Ez pedig le­hetetlenné tenné az élet ki­alakulását. Mit mér a Venus-rakéta ? Éppen e kérdések tisztá­zása céljából bocsátották fel 1962. augusztus 27-én a Mari­ner—2 jelzésű amerikai Ve- nus-rakétát. A rakéta egyik fontos feladata a hőmérséklet meghatározása volt. Egyes feltevések szerint — és ezek nagyon valószínűnek látsza­nak — a több száz fokos for­róság nem a Venus talaján mérhető, hanem légkörének magasabb és elektromos ál­lapotban levő, úgynevezett ionoszféra rétegeiből. Ez a helyzet a Földön is, hiszen a mi légkörünk hőfoka is kö­rülbelül 1000 km magasan eléri, sőt meghaladhatja az 1000 fokot. Ha azonban a Venusnál is csak a levegő magasabb rétegei forróak, akkor a talaj hőmérséklete jóval hűvösebb lehet, nem haladja túl az 50 fok me­leget. így pedig már megvan a lehetőség az élet kialaku­lására. A rakéta ezenkívül mérése­ket végzett a Venus légköré­nek páratartalmáról és a bolygó mágnességéről is. E mérések eredményeit most dolgozzák fel és az elkövet­kezendő hónapokban teszik közzé. Mindenesetre, ha a Venus-beli életről még köz­vetlenül nem is szerezhe­tünk tudomást, a rakéták ada­taiból következtethetünk ar­ra, hogy egyáltalában lehet­séges-e ott valamiféle élet vagy sem. A rőt bolygó A másik, figyelemre méltó égitest a Mars. Ez a bolygó jóval kisebb, mint a Föld. (fcb. a fele), tömege valamivel több a földtömeg tized részé­nél. Több mint másfélszer van messzebb a Naptól (228 millió kilométerre), így hát jóval hidegebb van rajta. Általában a Mars hőmérsék­lete 5—55 fok a fagypont alatt, de a bolygó északi és déli sarkán —70 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet. Igaz, a legmelegebb részeken, az ottani dél idején már +30 C fokot is észleltek. így hát időnként az élet számára kedvező hőmérsékletet mér­hetünk. Tengerek, tavak, folyók nincsenek a Marson. Ezt a bolygót hatalmas, vöröses színű homoksivatagok és he­lyenként kékes vagy szürke i árnyalatú foltok fedik. A ho­moksivatagok vörös színe olyan erős, hogy a Mars j még távcső nélkül is rőt ár- : nyalató fénypontnak tűnik. Viz alig van a Marson, ez a kevés víz pedig főleg hó és jég, valamint pára és fel- J hők alakjában fordul elő. A levegő is nagyon ritka és eb­ben a vékony légburokban alig fordul elő az élethez nélkülözhetetlen oxigén. A zord viszonyok (kevés víz, kevés levegő, nagy hideg.) elleriére mégis úgy látszik, hogy a Marson valamiféle élet létezhet. Már régebben ész­revették, hogy a sötét foltok egyes területei változtatják alakjukat és kiterjedésüket. A Mars-beli tavasszal és nyá­ron megnőnek és elsötéted­nek, ősszel és télen viszont összezsugorodnak és végül eltűnnek. Ebből arra követ­keztettek, hogy ezek nagy kiterjedésű, növényekkel bo­rított vidékék lehetnek. Másfél évtizeddel ezelőtt Tyihov szovjet kutató beha­tóan tanulmányozta ezeket a foltokat és úgy találta, hogy viselkedésük hasonló a na­gyon hideg tájakon és a ma­gas hegyeken élő földi nö­vényekéhez. Újabban a fran­cia Dollfuss és az amerikai Sinton (utóbbi a világ leg­nagyobb távcsövével) arra a megállapításra jutott, hogy e területek úgy tükrözik visz- sza a Nap sugarait, mint egyes alacsonyrendű növé­nyek, például a zuzmók és az algafélék. Nem lehetetlen tehát, hogy a Marson, meg­vannak — legalábbis az egy­szerű — élet lehetőségei. Ér­telmes, emberszerű „mars­lakókra” azonban semmikép­pen sem számíthatunk. A szovjet Mars-rakéta fel­adata elsősorban a bolygó megközelítése és fizikai vi­szonyainak vizsgálata. így például mérni fogja a Mars esetleges mágnességét. Külö­nösen sokat nyújthatnák a rakéta televíziós felvételei. A Mars sohasem kerül köze­lebb a Földhöz 58 millió kilométernél. A néhány tíz- esetleg százezer kilométer távolságból készült felvételek sokkal több részletet mutat­hatnák e bolygóról, mint a legjobb távcsövek. Várhatjuk tehát, hogy a Mars félé száguldó rakéta közelebb hoz bennünket a távoli világok életlehetőségeinek tisztázásá­hoz. Ifj. Bartha Lajos Ä\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V P éter nagyon komoly kis­fiú. Iskolába sem járt és már számolt. Érdeklődött a betűk iránt is. Édesapja nem győzött mesélni róla: — Péter tegnap azt kér­dezte, miért zöldek a levelek! Képzeljétek, ezt a gyereket minden érdekli. Olykor kife­jezéseken, szavakon nyargal. Múltkorában is azt kellett megmagyaráznom: mit jelent a „vulkán” szó. A szerkesztőségben minden­ki ismerte már Péter jó tu­lajdonságait. A gyerek okos­sága, koraérettsége az iskola közeledtével mindinkább be­széd tárgya lett. Napirenden szerepelt, hogy megvan-e már az iskolatáska, milyen tolltartót kap Péter — hisz a legszebbet érdemli. Hogyne érdemelné: állandóan az iskola után tudakozódik. Még azt is mondta: alig, iga­zán alig várja, hogy tanul­hasson. A kollégák sokat sóhajtoz­tak: ha az ő gyerekük is ilyen lenne. A minap egyikük pél­dául többször összezavarta az írást, mert a kisfia kétszer egymás után intőt hozott ha­za. S ez nagy baj, mert ho­gyan veszik fel majd a gim­náziumba? Katóka is síva fakadt, mert az ő Jutkája sem akar tanul­Dús fantáziával megáldott elme könnyen képzelheti a fenti cím láttán: valamiféle alagútban csípték nyakon geo­lógusaink a Dunát. Szó, ami szó, némi igazság van ebben a f eltevésben, mert ha nem is kimondott alagútrendszerben, mégis a föld alatt, medrétől 15—20 kilométerre is elkalan­dozik a vén folyam. Alsónémedi határában jár­tunk a nyáron, tikkasztó, har­mincöt fokos melegben. Másutt már javában „furu­lyázott” a kukorica, itt még nyoma sem látszott a hóna­pok óta perzselő aszálynak. Amerre csak megfordultunk, frissen csillogtak a műesőtől a karfiolbokrok, haragos zöl­den kacérkodott a paprika. „Dunavíz — mutatott egy szi­vattyút tápláló gödörre a ker­tészet gazdája, s hogy látta, fogalmunk sincs, mire gon­dol, hozzátette: — itt kanya­rog alattunk, azt szívja a mo­tor". Öcsén is találkoztunk Duna-vízzel locsoló kertészek­kel. csakúgy, mint Kiskunilac- házán, de még Alsógödön is. Az előbbi helységek legalább 10—20 kilométernyire feksze­nek a Dunától, önkéntelenül is felvetődik hát a kérdés, mi módon kerül ilyen messzire csatornák nélkül a folyam vi­ze? Egy kis geológia Most pedig — hogy választ kapjunk a kérdésre — ugor­junk csak vissza a földtörté­netben pár millió évet. Még tenger borítja a Kárpát-me­dencét, de már közeleg a szarméciai korszak, amikor a víz egyre sekélyebbé válik, s lassan lehúzódi'k az Adria fe­lé. Mire beköszönt a pleiszto­cén (más néven jégkorszak), már nyoma sincs a tenger­nek. Ekkor keletkezik az ös- Duna. Kezdetben eléggé bizonyta­lan folyam ez, nem találja a helyét, ide-oda kanyarog. Fel­tevések szerint a pleisztocén végén, vagy a jelen geológiai kor (a holocén) elején a folya­mot, elhagyva a Visegrád kör­nyéki hegyeket, Alsógödtől ke­letre, Alag felé. Mátyásföld, Csömör irányában találjuk. Innét pedig Soroksár — Bugyi — Kunszentmiklós — Fülöp- szállás — Császártöltés — Ba­ja vonalában folytatja útját. Ekkor már szélesen hömpö­lyög. sok-sok ágra szakadoz­va, s amerre elhalad, vastag kavics- és homokrétegeket hagy maga után. Közben több százezer év telik el, s a me­der egyre közelebb jut a mai helyéhez. A kiapadt területek feltöltődnek, s megmarad az úgynevezett kavicsos terasz, amely, mint jó vízáteresztő, nem állja útját oldalirányban sem a Dunának. Ma már per­sze csak a kutatófúrásokkal tudják pontosan nyomon kö­vetni a folyam egykori meder- változásait. A geológusok és a vízügyi szakemberek szerint a víz valóban „bejátszik” ezek­be a rétegekbe, emelkedése, nyomása összefüggésben van a Duna vízszintváltozásávai. A Duna közvetlen szomszéd­ságában természetesen dúsabb a vízréteg, húsz-huszonöt-har- minc kilométerrel odébb vi­szont, az úgynevezett közve­tett területen, már nem olyan erős a hatás. Megindul a kutatás Még a század elején is egé­szen más volt a dabasi járás arculata, mint napjainkban. Ócsa környékén kiterjedt láp­világ, Dabas határában buja vadvizek terültek el, s itt-ott valóságos ősláp maradt fenn. A múlt század eleji feljegyzé­sek szerint e területek legna­gyobb részét időszakonként víz borította. Ez részben a he­lyi csapadékból, a magasab­ban fekvő területekről és a Duna áradásaiból származott. Azokon a területeken, ahol évezredekre „befészkelte ma­gát” a víz, sok nátriumsó hal­mozódott fel, ami a szikes fol­tok kialakulására vezetett. Az 1920-as években aztán lecsa­polták a környéket, s ezzel ha­talmas területet hóditottak el a természettől az ember szá­mára. Igenám. csakhogy amíg ko­rábban a vízbőség okozott ne­hézséget, a lecsapolás után, a környék sajátos klímája miatt is, többhelyütt a víz hiánya gátolta és nehezíti még ma is az eredményesebb gazdálko­dást. Nem arról van szó, mint­ha kevés lenne a víz, csupán az ésszerű felhasználás hiány­zik még. Rohringer Sándor, neves professzor Az Alföld öntözése című 1931-ben meg­jelent tanulmányában is írja: „Megállapítható, hogy a Pest vármegyei Duna-völgy az ön­tözés tekintetében abban a ki­vételesen kedvező helyzetben van az ország egyéb területei­vel szemben, hogy itt az ön­tözővíz mindig elegendő rneny- nyiségben áll rendelkezésre”. Akkoriban még inkább csak egy-egy amatőr kutató kezdi vizsgálgatni a Duna-völgyet. Alapos, minden vonatkozásra kiterjedő tudományos kuta­tás csak az elmúlt hat-hét esztendő során indul meg, s ma már többé-kevésbé tisztá­ban vannak vízügyi szakembe­reink a Duna—Tisza köze, de különösképpen a Duna hatá­sa alatt álló területek öntözési lehetőségeivel. Éppen a napokban készült el a ráckevei és a dabasi já­rás húsizéves távlati öntözés- fejlesztési tanulmányterve, amely, ha megvalósul, ötven­ezer hold szántóföld öntözé­sét biztosítja. És most kanyarodjunk visz- sza kiindulási pontunkhoz, a föld alatt „csavargó” Duná­hoz. Milliók a föld alól Az öntözésfejlesztési tervek túlyomórészt a felszíni vízle­lőhelyekre alapoznak. Mint­hogy e tekintetben még a ku­tatásnak is sok tennivalója akad, nem számolhattak víz­ügy; tervezőink a föld alatt „csavargó” dunai víz haszno­sításával. Itt-ott ugyan már alkalmaznak c sőkutakat, de ezek elhelyezése, fúrása ösztö­nös, tervszerűtlen. Márkus István főmérnök, a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság vízrendezési és vízhaszno­sítási osztályának vezetője el­mondotta, hogy a mederválto­zás során keletkezett kavics- rétegekben levő Duna-víz két­ségkívül hatalmas tartalékot jelent. A közvetlen Duna-ha- tás alatt álló területeken kü­lönösen célszerű csőkutakat üzemeltetni. De — s ez ép­pen a szikes területekre vo­natkozik inkább — nem min­denütt alkalmas a csőkútból nyert víz minősége öntözésre* Nem, mert káros sókat tartal­maz. Egy azonban bizonyos* ahol rendelkezésre áll megfe­lelő mennyiségű és minőségű öntözővíz, s 25 méternél mé­lyebbre nem kell lefúrni. ott a csőkutak használata rendkí­vül gazdaságos. Alsógödtől Dömsödig a Du­na völgyében sok tízezer hold szántóterület öntözését bizto­síthatná a föld alatt ma még leginkább céltalanul „csavar­gó” Duna. A legközelebbi fel­adat tehát feltérképezni pon­tosan a kavicsos teraszok vo­nalait, aztán a felszíni öntö­zéses hálózattal összehangol­va tervszerűen kialakítani a csőkutas öntözési rendszert. Sok millió forintot nyerhetnek így közös gazdaságaink éven­te csupán a dabas; járásban is, nagyobb anyagi ráfordí­tás nélkül. Súlyán Pál Péter; az életrevaló ni. De jó is annak, akinek ilyen Pétere van. Lassan úgy beszéltek már Péterkéről. mint egy csodagyerekről. Volt, aki még azt a kijelentést is megkockáztatta: nem unatko- zik-e majd a gyerek a sok tu­datlan elsős között? Péter édesapja is valcargatta — saj­nos már kopaszodó — fejét, hogy bizony az meglehet, mert Péterke már azt is meg tudja mondani, mennyi há­romszor három. Ki is fejezte, mennyire aggódik, koravén lesz a gyerek. iljött az évnyitás napja. Péter is nagyon várta a délutánt. Apukája behozta a szerkesztőségbe, mert az isko­lás Péter aznap nem mehetett már óvodába. A gyerek szót­lanul, komolyan ült édesapja íróasztala mellett, s még az írógépet sem kérte, nem kí­vánt pötyögtetni rajta. A si­mogató, a becézgető kérdések­re is szokatlan elfogódottság­gal válaszolt: — Igen, várom már az isko­lát. — Igen, szeretek majd ta­nulni. — Igen, sokat tanulok majd. És megkezdődött az iskola­El év. Péter édesapja hűségesen beszámolt kollégáinak az év­nyitóról. Milyen kedvesen fo­gadta a tanító néni új tanít­ványait. Milyen világos, szép a tanterem. Péter milyen oko­san, bátran mondta meg a ne­vét és a lakcímét. Nem félt úgy, mint a többi gyerek! Pé­ter, Péter... Péter ... A munka sem nagyon ment aznap az irodában. Mindenki a boldog apát hallgatta és iri­gyelte, milyen tehetséges, ki­váltságos gyerek lesz a kis Péterből. z iskola ötödik, hatodik, sőt tizedik napján azon­ban hiába vártuk a Péterről szóló történeteket. Az édesapa hallgatott. A kérdésekre csak ímmel-ámmal válaszolt. — Nem, nem beteg a gye­rek. — Persze, jár iskolába ... Mindenki tudta azonban, hogy valami történt. De mi? Ah, semmi. Bizonyára, csak nem akar szerénytelen lenni és mindig a fiáról beszélni a kolléga. Nincs semmi, csak nem csinál személyi kultuszt a gyerekének. A kíváncsiabb asszonyok azonban nem hagyták annyi­A A FÖLD ALATT „CSAVARGÓ“ DUNA ban a dolgot. Tovább faggat­ták az édesapát: Unszolták: miért hallgat? — beszéljen már! És akkor a máskor oly bol­dog apa lehajtotta a fejét és nagyon szomorúan, ahogyan szörnyű dolgokat szoktak el­mondani, bevallotta: — Péter az iskolaév negye­dik napján lógott az iskolá­ból. Reggel még elment a napközibe, de a napi séta köz­ben megszökött. Este derült ki, amikor hiába vártuk az is­kola előtt. Csak meredtünk egymásra a tanító nénivel, el nem tudtuk gondolni, mi tör­tént. — Nem, nem Péter volt a hibás. A barátja csalta el. Az mondta, hogy inkább játssza­nak. És Péter szereti a barát­ját, ezért elment vele. A Tu­dományos Akadémia előtt ta­láltuk meg őket este. Az édesapa félszemmel pis­logott csak munkatársaira, teljesen nem emelte fel gon­doktól terhelt fejét. Társai is elcsendesedtek. Megfagyott a levegő. Mindenki megkövül­tén ült. Csak valaki, az utol­só asztalná.1 mondta félhango­san: Mégiscsak viszi valamire ez a Péter! — ági —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom