Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

1962. DECEMBER 24. HÉTFŐ ^Mn-lan 5 ■ t A csépi „borcsinálók"! Hamisítatlan, igazi pince­hangulat. A hordóutcák kö­zött derengő félhomály. A pince betonoszlopokon nyugvó mennyezetén csak egy gyenge­fényű villanykörte pislákol. Kint fagyos szél fúj, itt bent kellemes, kedvcsináló illatok­tól terlhes a levegő. Egy leg­alább 80 hektós óriásihordó ol­dalait támasztjuk, kezünkben kis talpas pohár. Velünk szem­ben a pincemester — arany­színben csillámló borral teli lopó a kezében. Általában e nemes foglalko­zást űzők pocakos, veresorrú, bajszos bácsikként élnek az ember képzeletében. És most egv legénykülsejű ifjút talál­tunk ebiben a tisztségben: Ur- bán Gábort. Amikor illetékes­ségét kétkedve fogadjuk, s en­nek hangot is adunk, elmond­ja, hogy már 19 éves kora óta, 13 esztendeje űzi mesterségét, itt. a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola gazdaságának sziget- csépi pincészetében. Azóta egyfolytában, hogy elvégezte a technikumot. Ő „csinálja“ itt a bort. Most a fülnek kedves zene következik: rövid surrogások, s csordultig telnek a poharak. Izlelgetem-kóstolgatom a ma­gamét, tartom felfele, hogy át­világítsa a villanykörte fénye. Színe tisztán fénylik, íze za­matos. — De jó kis tavalyi borocs­ka — mondom. — Ez? — nevet a pincemes­ter. — Most ősszel szüretelt cirfandli. De várja meg a töb­bit. És hozzák. Rajnai rizling, ezerjó, szilváni. leányka. Szí­nük még csillogóbb, illatuk, zamatok még tisztább, jelleg­zetesebb. És mind idei ter­més. Hogy-hogy? Az egri dom­bok, a móri, pécsi lankák sző­leje ilyen tiszta ízeket, illato­kat terem ezen a szigeti ho­mokon? És a szüret után alig két hónapra már kész. palac­kozható a bor? Ezekre a kérdésekre már nemcsak az ifjú pincemester adja meg a választ. Mert bár igaz, hogy a szüret után ide­kerül a szőlő, itt csurog ki a présből a must, de hosszú, s nehéz az út, míg eddig elér­kezik. Nagy Mihály, a sziget­eséin gyümölcs- szőlőtermelő kerület vezetője és Ménesi Fe­renc irányítja a szőlőtelepítést, művelést. Ök mondják el a csépi szőlő történetét: azt, hogy már századeleji hagyo­mányai vannak ezen a homo­kon a szőlőművelésnek. A fő­iskola a felszabadulás után kapta meg oktatási-tanügyi célokra az itteni gazdaságot. Jelenleg 146 hold a termőte­rület, ebből 126-ot, a főiskola szőlőmúvelő tanszékének irá­nyítása, útmutatása mellett 1955 óta telepítettek. Megtalál­ható itt majdnem minden ha­zai szőlő és sok külföldi: fran­cia. német, s egyéb is. Szüret­kor legalább harminc fajtából kerül a must tisztán, külön kezelve a hor­dókba. Egyik legkedveltebb szőlő a leányka, mert hálás, korán érik. Az új telepítéseket 'eb­ből, s a többi fajtából is, már a le., korszerűbb nagyüzemi gépi művelést biztosító mód­szerekkel végzik: az úgyne­vezett Lenz-Móser féle magas- művelésre térnek át. Ne csó­válja hitetlenkedve a fejét a szőlőtermesztéshez értő olva­só. mert így igaz. ahogy mon­dom: a nagy termőfelületet nyújtó, a fagyveszélyt csök­kentő magasműveléssel Csé- pen egy holdról 60 mázsa le­ánykát szüreteltek. Négyzet- méterenként egy, másfél ki­lót. 20—21 cukorfokos must lett belőle és 12 maligános bor. A régebbi fejművelés mellett ugyanakkor nem ter­mett egy holdon csak 20—30 mázsa. Miközben erről folyik aszó­beszéd, rizling-szilváni csurran a poharakba. Idei ez is, és színe még áttetszőbb, zamata pedig szokatlanul édes. Urbán pincemester nehezen áll kötélnek, amikor a „titok’* nyitja felől faggatom. — Újítás — mondja. — Két éve kísérletezem vele. Valamit mégis elárul: visz- szatartja a must erjedését, ezért marad édes borkorában is. És tisztán csilláid színét mi­től nyeri az újbor? — Már a szőlőnél kezdjük: 100 milligramm képes sav ke­rül minden mázsába. Ez segít, Minden városban és községben kapható már az 1963. évi INCSES ALENDÁRIUM Kéz je a postás kézbesítőnél, a hírlapárusoknál, vagy a postahivatalban hogy szép színt, jó zamatot | kapjunk. | A régi szőlősgazdák közül \ sokan azt tartják még ma is, í hogy a „seprő a bor anvia”. | Ezért sokaiig rajta hagyják a í mustot. Ez az oka, hogy a 6 köztudat a zavaros, ködös új- * bort tartja „igazi, termelői”- £ nek. I Pedig a seprőn érlelt bor \ nemcsak zavaros színt, hanem \ rossz mellékízt is kap. Itt Szigetesében —, de min- í den szakemberek által veze- ^ tett pincészetben — korán ^ fejtik és derítik, szűrik az új- ^ bort Színe így lesz áttetsző, illata így adja tisztán a fajta­jelleget. Kóstolgatunk tovább. Már hörpintés közben érezni, hogy a kétéves leányka testesebb, mint az ideiek, a lecsusszanó kortyok nyomán pedig pezsdí- tő erő árad szét a szervezet­ben. Bevallom, nem minden­napos alkalom még az újság­író számára sem, hogy ily sok, s nagyszerű bort szürcsöl­gethet. S nem is múlik el nyomtalanul a pincében töl­tött másfél óra: kedvem egyre vidámabb, hangulatom köny- nyed, pilleszámyakon emelke­dik. De „terhes” kötelességem még nem ér véget: sötétvörös, rübintokat szikrázó kékfran­kost hoznak. Sűrű, mint a vér, fanyarkás íze visszaidézi a soproni Bécsi-dombon eltöl­tött pincézések szép emlékét. A tájékozott szakembereken kívül ki tud arról, hogy a csé­pi homokon ilyen kiváló kék­frankos terem? Tíz holdjuk van belőle, s huszonöt mázsás, jó közepes termést szüreteltek az idén. A bor minősége eléri a sporoniét, sőt lágyabb, nem olyan ke­mény. mint az, kevesebb a csersav benne. öröm látni-hallani milyen szépet alkottak itt, szerényen, csendben végzett munkával, ezek a lelkes, fiatal szakem­berek. Egy halom oklevél tanúskodik az eddigi elisme­résekről: közöttük két ezüst­érem, az 195S-as és 61-es nem­zetközi borversenyekről. Leánykával és kékfrankossal nyerték őket. S ma már nemcsak a főis­kolások járnak ide gyakorlat­ra; bemutatóüzem lett Csép. Termelőszövetkezeti vezetők, gyümölcskertészek. szőlészek jönnek okulni-tanulni egész éven át, az ország minden ré­széből. A látnivaló pedig egyre több lesz: az új betonoszlop­soros, dróthuzalos, többnyire ezerjó és kékfrankos telepíté­sek. egyre nagyobb területei hálóznak be. Idén ősszel 20C holdat készítettek elő. megfor­gatták a földet kijelölték e tőkehelyeket. A meglevőve: együtt 19<55-ig 900 holdra nő e szőlőterület. S amikor az egész termőre fordul, nem lesz mái elegendő a jelenlegi 4500 hek­tolitert befogadó pince. Addig azonban jut hely bőven a ter­mésnek. Annál is inkább, meri a kiforrott bor itt nem sokáig oihen: többségét a MONIM- PEX veszi meg és exportálja 30 százaléka pedig ömlesztve a borforgalmihoz kerül, elvész a mindenfelől összeáradó ten­gerben. v Ezért nem ismerik Sziget- csép nevét a bort kedveli emberek. Hogy megismerjék. ahhoz még új épületet sem kéne emelni: évente legalább 60 000 palack bort tölthetnéneh itt, helyiben. Csak egy palac­kozó gépsort kéne beállítani S ha eddig nem, hát ezután miért ne kerüljön saját cím­kével ellátott szigetcsépi bor a hazai fogyasztók asztalára? Sajátos íze. zamata, kitűnő minősbe érdemessé teszá er­re. j. Helesi Ferenc Pál Főpróba előtt a váci gyáróriás A második ötéves terv egyik legnagyobb beruházása a Dunai Cement- és Mészmű építkezése. Az itt folyó tervszerű munka eredményeként még a téli időszakban vár­ható rossz időjárás sem akadályozza meg az építőket abban, hogy januárban megtarthas­sák a gyáróriás gépegységeinek összpróbáját. A napi programnak megfelelően máris já­ratják egyes üzemek gépcsoportjait. A DCM építői egyébként vállalták, hogy az eredeti határidőnél korábban, április eleje helyett 1963. március 21-én megkezdik a cementmű próbaüzemeltetését Új alkotásunk kéményóriásai (MTI Foto, Mező felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom