Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-23 / 300. szám
• 1 A FEST MEGYEI HiFLAF KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM 1962. DECEMBER 23, VASÁRNAP KRÓNIKA — A monori élelmiszerboltok ma hétköznapi rend szerint tartanak nyitva. Holnap a főtéri 61-es önkiszolgáló bolt 4 óráig, a többi élelmiszerboltok 12 óráig tartanak nyitva. 2'5-én minden üzlet zárva. 26- án csak az édességbolt tart nyitva a vasárnapi rend szerint, a többi boltok zárva lesz- neik. — Lesz elég kenyér az ünnepem — kaptuk a felvilágosítást a sütőiparai vállalattól a monoriak megnyugtatására. Vasárnap teljes kapacitással termelnék és szállítanak. Ha ez a mennyiség nem lesz elegendő, akkor IhéMőn is termelnék. A kenyérszaküzletek ma egész nap nyitvatartanak. — Tarkaestet rendez ma este a tápiósápi úttörőcsapat. — Őrizetbe vették Sinko- vicz Jánost (Bénye, Arany János, utca 1.) és megindították ellene a bűnvádi eljárást, mert az Állami Fuvarozási és Kor- délyozási Vállalat monori munkásszállásán egyik munkatársától 1300 forintot ellopott. — Parkettázzák az ifjúsági otthont Gyomron. A községi tanács és a KISZ megyei bizottság áldozatkész anyagi segítségének köszönhetően a gyömrői fiatalok otthona tovább szépül. — Hatszázezer forint értékű talpot-sarkat jártak el a pilisiek, a monoriak. erdeiek, nyáregyház iák, vasadiak, üllőiek és gombaiak a Járási Szolgáltató Ktsz könyvelésének kimutatása szerint. A szövetkezet lábbelikészítő részlege 150 pár méretes cipőt és 750 pár csizmát készített. ■ Fortuna rámosolygattr: a gaianrői Szabó, k&s d raTTBifkta Férgnc. ViözSn Béla! Kocsis -József'SO .szelvénynyel játszottak ezen héten. A szelvények között egy négyes, három hármas és két kettes találat van. — Tízmillió forint értékben, mintegy 25 százalékkal túlteljesítette évi exporttervét a monori kefegyár. — A „Tcbbsincs királyfi” című mesejátékot mutatták be pénteken nagy sikerrel ifjú társaiknak a vasad i úttörők. Zárszámadás a gimnáziumban Pénteken, az utolsó tanítási napon, a monori gimnázium ifjúsági tsz-ében dolgozó tanulóknak kiosztották az évi munkájukért járó pénzt. Először Kovács Pál tartotta meg beszámolóját, amelyben elmondotta, hogy a diákoknak ez évben 15 ezer forint volt a tiszta jövedelmük. Ennek 60 százalékát fizették ki, pontosan 9499 forintot. A kiosztást megelőző napokban az osztály létszámától és a munkaórák számától függően szétosztották a pénzt, legtöbbet a II/a osztály kapott, pontosan 3862 forintot.' Egyhangúan megszavazták Tóth Sándor felvételét az ifjúsági szövetkezetbe. Ö fogja végezni azt a munkát a jövedelem 20 százalékáért, amit a tanulók nem tudnak befejezni. Ezután az elsőosztályos diákokat vették fej a negyedikesek üres helyébe. A zárszámadás után a tanulók megelégedve és boldogan menteik haza. Füles László Játékkirakat előtt mmr-yr~:r~ ~ MAI MŰSOR Mozik Eeser: Házasságból elégséges. Gomba: A vád tanúja. Gyömrő: Diákok voltunk. Maglód: Angyalok földije. Mende: Különös házasság. Monor: A torpedó visszalő (széles). Nyáregyháza: Esőcsináló. Péteri: Egy katona meg egy fél. Pilis: Mágnás Miska. Tápió- sáp: Áprilisi riadó. Tápiósüly: Pirosbetűs hétköznapok. Úri: Húsz évre egymástól. Üllő: Kétéltű ember: Vasad: Énekesnő hazatér. Vé- csés: Malachiás csodája. Fényárban úszó Meseország, Csodákkal teli játékkirakat! Te valósítod meg a régi, Szívet búsító gyermekálmokat. Kényesen mosolyog az édes, Selyemruhában pompázó baba. Becsomagoltatja a fénylő Szemű, hajdan oly árva kismama. Neki nem jutott akkor játék, Csak bánat, könny és gyakran éhezés. Gyermekszíve azt zakatolta: „De sok a bú, az öröm mily kevés!" Feldíszítette csutkabábját összekunyorált, csúf rongyruhába, Sovány kis melléhez szorítva Halkan dúdolta néki: „Te, drága!" Most, ha lánya gömbölyű karja Átöleli a szép csudababát, S a karácsonyfa tündöklő fénye Bearanyozza boldog mosolyát, Az öröm drágagyöngye csillog Az anya emlékező szemében: „Amire kiskoromban vágytam, Azt gyermekem számára elértem!" Fényárban úszó Meseország, Csodákkal teli játékkiralcat! Te vagy, hazám, e Tündérország. Mire felnőttem, megtaláltalak! Kis-Gadó Mária Kedves Monor és AZ ESTÉLYI RUHA viselése körül kisebb vita kerekedett néhány soros cikkünk nyomán. Szeretnénk rövidítve ismertetni itt két levelet, s egy kicsit polemizálni íróikkal. Üdvözlet az NDK-ból — R — aláírással „Mintabál” címen megjelent kis cikkre szeretnék válaszolni. Ugyanis kétszer is elolvastam ezt a rövidke cikket és nem tudom mit akar az írója közölni, illetve mi ellen van kifogása? Azon akadt fönn, hogy a monori KISZ-szervezet plakáton adja tud túl, hogy báljukon „hölgyeknek kisesitélyi ruha kötelező”. A cikk írója oktatásnak szánja sorait, de úgy látom, maró gúnyolódásból túllő a célon és a régi közmondást, hogy nem a ruha teszi az embert, ebben a beállításban rosszul alkalmazza. Mert mi lenne a monori bálon, ha teszem föl, valaki élne ezzel a régi közmondással és a bálon fürdőruhában jelenne meg? Azt hiszem a cikkíró botránkozna meg legjobban rajta. Mint régi tanácstag és ifjúságvédelmi bizottság vezetőségi tagja állandóan széles népréteggel tartom a kapcsolatot és többször hallottam az ifjúság panaszát, hogy az idősebbek állandóan kritizálják és minit huligánokat általánosítják őket. Mosolyogva hárítottam el minidig az ilyen kifakadáso- kat és megmagyaráztam nekik, hogy a mai fiatalság a mi gyerekeink és minden igazi szülőnek az a vágya, hogy gyermeke kifogástalan legyen, azért oktatjuk őket, mert bennük a jövőt látjuk biztosítva. Azért szomorí- tott el a fent említett cikk, mert írója nein előlegezte bizalmat a fiatalsággal szemben, hogy ha ők úgy gondolják, hogy báljuk fényét kisestélyi ruhával akarják ragyogóvá tenni, ugyanakkor a rendezőség megengedi, hogy a táncolok magatartásukkal azt lerontsák. Dr. Kántor Ferencné, fife * Meglepődve olvasom, hogy mennyire gúnyos hangon bírálja a szerkesztőség a monori KISZ úgynevezett „mintabálját”. Én a magam részéről nagyon helyeslem a KISZ-nék azt a törekvését, hogy a báljára estélyi ruha viselését kötelezővé akarta tenni. Hiszen ez is mutatja a fiatalság kultúriigényét, ami nagyon helyes. A mai fiatal olyan jól keres, hogy igazán megengedheti magának azt, hogy szórakozni megfelelő ruhában menjen. Bírálni tudják őket, de vajon ki oktatja, neveli őket a helyes öltözködésre és jó modorra Olvasom az újságban a sokféle oktató előadást a TIT keretén belül, de hogy a fiataloknak tartanának előadást a jó modorról, a helyes, kulturált viselkedésről, olyat még nem olvastam. Községünkben annyi pedagógus van, őket kellene felkérni, hogy foglalkozzanak velük. Ha művelt, hozzáértő ember venné kezébe a monori fiatalságot — már úgy gondolom, a KXSZ-en belül rövid idő múlva nem kellene az estélyi ruha viselésére felhívni a figyelmet, tudnák maguktól is. Habár itt szeretném a szerkesztő urat emlékeztetni, hogy a mi időnkben is még az úgynevezett jobb körök rendezvényeinek meghívóján is ott díszelgett, hogy estélyi ruha kötelező. Én a jövőben is nagyon helyeselném, há minden bálon a fiatalok estélyi ruhában jelennének meg; Tisztelettel: Pajor Józsefné, Monor. ★ Kedves Levélírók! Bár azért fogtak tollat, \ hogy megírják: mennyire j nem értenek egyet cíikkecs- j kémmel, levelüket mégis \ örömmel fogadtam, mert az i ifjúság féltése és szeretete ! fénylik ki belőlük. • Ami a fiatalokkal való fog- \ lalkozást illeti, nem oszthaKöszönct POLÉMIA LEVEL AZ ŐRÖMRŐL tóm mindenben második levélírónk véleményét, mert igenis, történtek kezdeményezések már arra, hogy a fiatalokat megismertessük a szocialista együttélés szabályaitól. Talán a módszerekben van a hiba ..: Van egy olyan érzésem, hogy sokszor a másodlagos dolgok kapnak túlzott hangsúlyt, az elsődleges, a fontosabb rovására, így vagyunk például a ruhával is. Hivatkozik a második levél a hajdani „jobb körökre". Manapság ők, a szóban forgó fiúk, lányok alkotják a „jobb . körök’’-et. De elegendő-e, jó- e, ha az egykori „jobb kö- rök”-től a mai változatlanul, kritikátlanul átvesz mindent: szokást, magatartást, gondolkodásmódot? Ugye, ivem? Az a rend, amely általuk és nekik épül, az emberi viszonylatokban is sok újulást kíván. Arra kellene felkészíteni őket, hogy ebbe a magasabb szintű emberi társadalomba zavartalanul beilleszkedhessenek. Nem köny- nyű. s éppen ezért sokan a kényelmesebb úton haladva elpepecselgetnek apró, harmad-, negyedrendű kérdésekkel, elvonva sokszor a maguk és mások figyelmét a lényegről. Különben is, alig hiszem, hogy a mai fiatalokat lelkesítik azok a rózsaszínű és szirupos álmodozások a nagyesté- lyis-legyezős-táncrendes báléjszakákról, amelynek emléke vagy képzelete sokakat fogva tart az idősebbek közül. Meglehetősen szabálytalan öltözködésük is az ellenkezőt tanúsítja. Nem is volna baj, ha hangsúlyozottan hanyag frizurájuk gondosan lezser öltözékük félreérthetetlenül azt dokumentálná, hogy nem a külsőségek érdeklik ölcet, hanem... Kénytelen voltam három ponttal véget vetni az itt kiáradó gondolatözönnek. Érzik, ugye, hogy a továbbiak már nem fémének bele ebbe az eszmefuttatásba. A tárgyra térve, végül is: mint a bálról adott tudósítás igazolja, aggodalmaim nem voltak hiábavalók. Higgyék el, cseppet sem örülök neki. R— Kösz öné tet mondunk Danszky István erdész elvtársnak, amiért önzetlen segítséget nyújtott tüzelőproblémáink megoldásában. Ugyancsak hálás köszönetünket tolmácsoljuk Bognár Károly szobafestő elvtársnak, ifjúsági otthonunk három helyiségének kifestéséért. A festési, takarítási munkákban, valamint más társadalmi munkaakcióban való derekas helytállásukért elismerés illeti Békés Erzsébetet, Földvárszki Józsefet, Bognár Miklóst, Bognár Sándort, Horváth Bertalant, Burián Sándort és más fiatalokat. Zalka Máté KISZ-szervezet, Gyömrő. SZÓVÁ TESSZÜK OROM A MONORI BÖLCSŐDÉBEN Kedves, meleg hangulatú fenyőfaünnepség volt december 21-én 5 órakor a monori bölcsődében. A bölcsőde vezetője, a kis politechnikások és a gyermekek gondozói, együtt izgultak a gyermekekkel, a gyermekek öröme az ő örömük is. Sze- retetük, gondoskodásuk tükröződött a szépen elkészített fenyőfa fényében és a sok-sok kedves, alatta levő játékban. Az Ady úti iskola ifjú vöröskeresztesei, mint minden évben, most is műsorral, dallal, tánccal, mesével kedveskedtek a kicsinyeknek. Édesanyák, nagymamák és kedves édesapák voltak a kicsinyeken kívül résztvevői az ünnepségnek. Az ő szemük is csillogott, hiszen legkedvesebb kincsük: a gyermekük örömében osztoztak. Azt hiszem, az ő nevükben is köszönetét mondhatunk az öröm szerzőinek, a bölcsőde minden kedves dolgozójának, a most ott tanuló, kedves kis politechnikásoknak és a ked-, vés, ifjú vöröskereszteseknek. Szeretetük soha ne fogyjon a kicsinyek iránt, hogy a szülők, édesanyák és apák nyugodtan dolgozhassanak, tudva, hogy legféltettebb kincsük jó kezekben van. i Gál Jánosné a Vöröskereszt járási titkára Olvasóink szóvá leszik Miért írta a Monor és Vidéke november 23-án, hogy kígyóit a fény üllőn a Május 1 utcában, amikor még most sem ég? Szitás János, Üllő, Május 1 út 3. Jogos a reklamáció. Helyi tudósítónk annyira friss akart lenni a hírszolgáltatásban, hagy egy hónappal megelőzte az eseményt. (Meg is kapta érte a kellő megrovást.) Amikor a hír megjelent, még csak akkor kezdték a szóban forgó utcák villamosítását. Azóta már talán ténylegesen ég is a villany Szitásók és szomszédaik házában, vagy ha nem, rövidesen kigyullad — a községi tanácstól kapott tájékoztatás szerint. * — Miért úgy írták ki az egészségügyi állomások cégtáblájára, hogy: „EG. Állomás?” — tette szóvá egy monori egészségügyi dolgozó. — Ez csak arra jó, hogy éretten gyerekek hozzáfirkálásával köznevetség tárgyává váljék. Miért nem használják a szabványos EÜ rövidítést? Igaza van! ★ Nem kaptunk újságot pénteken. Mi ennek az oka? Gyömrői előfizetők A postahivatal tájékoztatása szerint a mozgóposta kocsival történt baleset miatt az egész környék aznapi postája lemaradt. Üdvözletünket küldjük a szerkesztőségnek és a kedves olvasóknak az NDK-ból: Szabó Zsófia, Gál János, Hajdúk Bálint, dr. Semsey Iván, Soproni László, Stránszky György, Varga Pál 1 molni kell, aki egy-egy idős \ ember eltartására vállalkozik. \ Akiben nincs ehhez elég tü- \ relem, elég szív, ne kezdjen j hozzá. Panaszkodnak rá a hivata- j lókban is, ahová sírni, panasz-: kodni jár, ügyének intézé-' sét sürgetendő. Mondják: tü- i relmetlen, követelőző, meg- változtatgatja szándékát. Például: egyszer akar menni szociális otthonba, máskor nem. Értsék meg, kérem, hivatalbéli elvtársak: életének legfontosabb kérdésében dönt. Nehéz ezt még egy fiatalnak is megtenni. Tudvalevő az is, hogy a korhadt gyökerű öreg fa már nehezen fogan meg új földben. Ami türelem, megértés belőle hiányzik is esetleg, pótoljuk azt a mienkből. De segítsünk, segítsünk, juttassuk végre révbe a kifáradt hajót. ■k a mi társadalmunkban Aí senkinek sem szabad magányosnak lenni. Amit maga erejéből bárki is megoldani nem bir, a társadalomnak kell abban segíteni. Még akkor is, ha nehezebb így a társadalomnak, s az ő bízott embereinek. Radványi Barna MAGÁNYOSAN amelybe sötét óráiban szeretné beleölni magát. Távoli rokonaihoz jött ide, László Sándor mérlegkészítö- höz, Monorra, a Bajcsy-Zsi- linszky utcába. Eladta kis házikóját, s az érte kapott pénzért kívánta eltartatni magát Lászlóék által. Az eladásban segédkezett László, a pénzt is (23 ezer forintot, Tekes Mária szerint) felkezelte, s húsvét táján magához költöztette az idős asszonyt. írást a pénzről nem adott, eltartási szerződést nem kötött. A pünkösd már külön találta őket, s az igen rövid egyetértés után a torzsalkodás hosszú korszaka következett. Per is volt köztük — nem a legmegnyugtatóbb ítélettel — s néha hangos ci- vódás „tarkította" a csendes gyűlölködést. Ma Mária néni külön él kis kamrácskájában 260 forintjából, s apránként eladogatott holmijából. Mi lesz, ha kifogy belőlük? A tél hideg: fűteni kell, enni kell. De hiszen van pénze — de Lászlóéknál. (Milyen címen, milyen jogon?) Nehéz természetű — mondják róla Lászlóék. Lehet. De ezzel szinte mindenkinek száE zekben a napokban távoli városokból, falvakból is összesereglenek a testvérek, rokonok, szétszóródott családtagok egymás látására. Talán ez a legszebb vonása a karácsonynak: ilyenkor érezzük leginkább az együvétarto- zás örömét. S aki magányos, soha nem érzi annak súlyát annyira, mint éppen most. A társadalmi szervek is törekednek azon, hogy néhány elesett, egyedülmaradt ember magányosságán enyhítsenek égy kis ajándékkal, baráti látogatással. A jóérzésű emberek is felkeresik az ünnepi, ünnep előtti napokban magányos szomszédjukat, ismerősüket. Mégis, hányán lesznek, akik teljesen egyedül ünnepelnek ... ★ ~\rem tudom, Tekes Máriára J* nyit-e valaki ajtót a hosszú-hosszú ünnepen. Magányosságának történetét — miért is maradt egyedül, s menyiben hibás ő ezért? — nehéz lenne kideríteni, hiszen messziről jött ide, s nem is régen. A magányosság elől menekült a még nagyobb magányba. Hiszen ott, ahonnan eljött, legalább ismerősök voltak az emberek, a táj, a falu Miatt elkanyargó Tisza —
