Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-19 / 296. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJÉTEK f FEST MEGYEI AZ MSZ M P->.P E s:t MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE 1 T;, ANAC ■ v • VI. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR ....... ..... 1 962. DECEMBER 19, SZERDA A bisal«ns& alapja Azelőtt a legkisebb fuval­latra is megindult a sugdoló- zás. gyors szárnyakon repült a hír, s lett-légyen bármily képtelenség, rengeteg ember­nél mégis hitelre talált. Em­lékezzünk csak, miképpen dőltek be ezrek és tízezrek a pénzlebélyegzésről szóló hí­reszteléseknek, milyen riad­tan kezdtek költekezni, ho­gyan ürítették ki a raktára­kat s juttatták váratlan több­letbevételhez a kereskedel­met. S nem kell sokáig kutat­nunk példák után ahhoz sem, hogy a nemzetközi helyzet válságosra fordulását követő élelmiszerfelvásárlás járvá­nyos lázára bukkanjunk. »Mégis elmondhatjuk, hogy ima már — valami megválto­zott Az a beszéd például, ame­lyet a közelmúltban oly jól­eső érzéssel olvastunk — ^Hruscsov elvtárs beszámoló­iga a Szovjetunió nemzetközi í politikájáról — a mindenki számára megnyugtató, egyér- jtelműen béke melletti állás­foglaláson kívül a közelmúl- ;'tat is szemléltetően idézte fel. S ez a felidézés még ma is megborzongatja az embereket, hát még akkor mennyire in­dokolt szorongással voltunk telve, amikor a szó szoros ér­telmében az egész emberiség feje felett ott lebegett a ter­monukleáris háború réme. Hi­szen az amerikai távolsági re­pülőgépek atom- és hidrogén- | bombákkal felszerelve, fel­váltva és folyamatosan a le- , ve góbén tartózkodtak, a raké­tatámaszpontok parancsnokai — a világtörténelem legbor­zasztóbb hatású gombnyomá­sára — készen az indítószer­kezetek közvetlen közelében várták az utasításokat, s a szocialista tábor fegyveres ereje is éj jel-nappal kényte­len volt teljes harci készült­ségben lenni. Egyetlen elhibá­zott lépés tűz- és vérözönt zúdíthatott volna a világra. S mégis, bár szorongtunk s ag­gódva vártuk az új meg új hí­reket, valahogy — amint arra Kádár János elvtárs pártunk Vili. kongresszusán rá is mu­tatóit — alapjában véve mélységes felelősségérzettel, és imponáló nyugalommal fogta fel népünk a kialakult helyzetet. Annak ellenére, hogy a második világháború befejezése óta bekövetkezett legkritikusabb válságról volt szó, amelyet megelőzően a ré­gebbi évek során ennél kisebb izgalom is elegendő volt a megrettenésre és pánikszerű vásárolgatásra, most nem kö­vetkezett be hasonló. Amikor pedig kölcsönös kompromisz- szummal elhárult a közvetlen veszély, ezt egész népünk olyan lépésnek fogta fel, ame­lyet várt, amelyre számított. „Bíztunk benne” — mondot­ták sokan azokban a napok­ban, s akik szeretik a határo­zott fogalmazást — egyenesen így jelentették ki: „Biztosak voltunk benne”. Pedig hát ilyen egyértelmű biztonságról nemigen lehetett szó, hiszen — mint mondani szokás — ^kettőn áll a vásár” s az ame­rikai agresszív körök a Szov­jetunió minden béke melletti lépése ellenére is vásárra vi­hették volna valamennyiünk bőrét. Ám a szovjet lépések ha­tártalan erejét éppen az bizo­nyítja, hogy ilyen körülmé­nyek között is meg tudták aka­dályozni ezeknek a köröknek a termonukleáris világháború kitörését maga után vonható agressszióját, sőt mindezek mellett elérték a célt: Kuba függetlenségének biztosítását. Kuba továbbra is szocializ­must építő, s minden ameri­kai népnek reménysugárt je­lentő szabad ország maradt a njyugati féltekén. A mi né­pünk bizalmának mértékét pedig az példázza, hogy a leg­kritikusabb pillanatokban is bízott ebben, bízott a Szovjet­unióban. Bízott — a kommu­nista pol i ti kában. S ez mindjárt választ ad ar­ra a kérdésre is, hogy mi le­het ennek a ma már igen erős, nagyon megalapozott bizalom­nak az oka; mi lehet a biza­lom alapja? Minden vitáit ki­záróan az, hogy a magyar dol­gozók maguk győződtek meg az elmúld, évek. során történtek alapján, hogy a Szovjetunió­nak nemcsak ereje van a bé­ke megvédésére, de szándéka és minden lépése is gyakorla­tilag a béke biztosítására, a szocializmus és a kommuniz­mus vészfelhőktől mentes, nyu­godt építésének biztosítására irányuk Népünk a kommunis­ta politikában bízik, mert a tények sokasága győzött meg mindenkit arról, hogy ez a po­litika az egész emberiség ér­dekeit felelősséggel képviselő, igazán emberséges, humanista politika. S jó, hogy e meggyő­ződés nemcsak a szovjet, ha­nem a magyar kommunisták tevékenységén is alapszik. Aminthogy nem is lehetne másként, hiszen a Magyar Szocialista Munkáspártot ugyanazok az eszmék, a mar­xizmus—leninizmus igaz taní­tásai vezérlik, mint a Szovjet­unió Kommunista Pártját. S miként az is természetes, hogy bár a kommunista politika he­lyességét leginkább az élet és a jövő legfontosabb kérdéseire adott gyakorlati válaszokon mérik az emberek, a kommu­nista politika iránti szilárd bi­zalom kialakulásának elenged­hetetlen előfeltétele, hogy a mindennapi élet apró kérdései­re is éppoly emberséges vála­szokat adjanak tetteikben azok a kommunisták, aíkik a közvetlen közelünkben élnek. A mi pártunk — ilyen vá­laszt ad az élet kérdéseire. Ilyen választ adott a VIII. kongresszuson s az ilyen vá­laszok sokaságával felel a problémákra, közöttük a leg- bonyolultabbakra is a minden­napok során. Vagy megoldja azokat, vagy megteszi a szük­séges lépéseket megoldásukra, vagy világosan, őszintén el­mondja: ezt csak ekkor és ilyen munkával lehet megol­dani; esetleg — ez és ez, saj­nos, még jó ideig nem oldha­tó meg. S „csodák csodája" — ezek a „nem”-ek sokkalta in­kább hozzájárulnak a bizalom erősítéséhez, mint a hajdan­volt ígérgetések. Most már csak az a fontos, hogy ez az őszinte, az ügyeket konkréten intéző és a problémákat nyíl­tan feltáró s ezáltal végül is megoldáshoz segítő munkastí­lus általánossá váljék. Ami­lyen örömteli visszhangra ta­lált „lenn” a „fenti” módszer s válik ma már egyre inkább gyakorlattá közép- és alsó szinten is, úgy lelje meg vissz­hangját valamennyi kommu­nista és a szocializmus építé­sén fáradozó pártonkívüli munkájának további formálá­sában is. Hadd haladjunk va­lóban töretlenül az eddig he­lyesnek bizonyult s jó irány­ba tartó úton. I Legyünk azon, hogy ki-ki a maga tetteivel, mindennap, minden órában erősítse ezt a bizalmait, hogy mind a nem­zetközi élet, mind építőmun­kánk valamennyi problémájá­ra egységesen és optimistán reagálhasson a jövőben is egész dolgozó népünk. A megyei pártbizottság ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest me­gyei Bizottsága 1962. december 18-án, kedden ülést tartott. Napirendjén a következő kérdé­sek szerepeltek: 1. Tájékoztató jelentés a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VHI. kongresszusáról. Előadó: Cservenka Fercncné, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, a Pest megyei Pártbizottság első tit­kára. • 2. Az országgyűlési és tanácsválasztásokra való felkészülés irányelvei. Előadó: Matusek Tivadar, a Pest megyei Pártbizottság titkára. 3. Szervezeti kérdések. A megyei pártbizottság ülését Szakali Jó­zsef, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, majd sor került az első és a | második napirendi pont megtárgyalására. Az e napirendi pontokban elhangzottakat a me­gyei pártbizottság egyhangúlag jóváhagyta. A szervezeti kérdések során Szilágyi János ezredest, a Pest megyei Rendőrfőkapitány­ság vezetőjét a pártbizottság a végrehajtó bi­zottság tagjává választotta, majd jóváhagyta az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsá­ga mellett működő mezőgazdasági bizottság összetételét. Elkészült a tan fokozatosan kezdik a kivitelezést * Húsz év alatt huszonháromezer holdra terjesztik ki az öntözést a dobosi járásban Többször beszámoltunk már arról, milyen nagyszabású ön­tözési programot szándékoz­nak megvalósítani az elkövet­kezendő években — még in­kább 1980-dg a dobosi járás­ban. Eleinte a járási tanács és a Dobosi Vízrendező és Víz­hasznosítási Társulat külön tervet állított össze a járás ar­culatának megváltoztatására. Most már, hogy a dabasi és a ráckevei járás távlati öntözési tanulmánytervét a Vízügyi Tervezőiroda elkészítette, a járási tanáccsal karölt­ve szándékozik a progra­mot megvalósítani a Da­basi Vízrendező és Víz­hasznosítási Társulat. A tervet egyébként — elő­zetesen — december 12-én tár­gyalták meg a járási pártbi­zottság. a tanács és a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság képviselői. Tegnap a Da­basi Vízrendező Társulat in­téző bizottsága részleteiben is megvitatta a távlati öntözési programot. Mint a tárgyaláson is kitűnt, s amint korábban már hírül adtuk, nagy hord­erejű munkálatokról van szó. A dabasi járás felszíni, de föld alatti vízlelő helyekben is elég gazdag. Ugyanakkor az aszály, éppen e lehetőségek fel nem használása miatt je­lentős terméscsökkenést okoz itt évről évre. Dezső Dénes, az Országos Vízügyi Főigazgató­ság képviselője a terv ismer­tetése közben elmondotta, hogy a felszíni és a föld alatti csatornahálózat, amelyet a terv tartalmaz, teljesen behálózza majd a dabasi járást. A Dunáiból csatornákon jö­vő élő vízzel és a belvizek felhasználásával nagy teljesít­ményű öntözőtelepeket léte­sítenek az egyes körzetek­ben. A két járás területén tizenhat öntöző fürtöt alakí­tanak ki, ami fokozatosan felépítve, 1980-ig ötvenezer hold öntözését teszi lehető­vé. Ez azt jelenti, hogy a da­basi járásban levő szántóte­rület ötven százalékán öntö­zéses gazdálkodóst fodytathat- naík a közös gazdaságok. Na-, gyón fontos szempont az öntö­zés kiterjesztésénél a gazda­ságosság. a tervezők erről sem feledkeztek meg, hiszen a járás területén, az öntözési program megvalósítása kö­rülbelül 148 millió forintba kerül. Egy-egy hold szántó­föld öntözése ily módon nyolc- kilencezer forintra rúg. Ha figyelembe vesszük, hogy az öntözésre szánt beruházás már az első esztendőben megtérül az öntözés létesítésére társult gazdaságoknak, könnyen meg­érthetjük a program gazda­ságosságát. A tárgyaláson egyébként részletesen megvi­tatták a terv kivitelezésé­vel kapcsolatos elképzelése­ket Füzesi István, a járási tanács öntözési agronómusa azt ajánlotta, hogy legelő­ször az Alsónémedd és a Sári körzetében levő öntözőháló­zatot kellene megvalósítaná, mivel a járás közös gazdaságai e két területre összpontosít­ják majd az állattenyész­tést. Az állatok etetéséhez, hizla­lásához szükséges takarmányt így már a közeljövőben ön­tözött földeken, tudnák meg­termelni. Csenz László, az Országos Vízügyi Főigazga­tóság főmérnöke ugyancsak a célszerűség és a gazdaságos­ság alapján elemezte a nagy­szabású tervet. Henzsely Fe­renc, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság cso­portvezetője, az öntözéshez szükséges szakemberek kép­zéséről beszélt. Felvetette egy vízügyi berendezések javítá­sához szükséges szerviz léte­sítésének gondolatát. Ugyan­akkor foglalkozott a csőku­tas öntözés feladataival is. Kovács Sándor, a Dabasi Vízrendező és Vízhasznosí­tási Társulat elnöke, össze­gezte az intéző bizottság álláspontját a távlati terv­vel kapcsolatban. A Dabasi Vízrendiező és Vízhasznosítási Társulat eb­ben az évben is eredmé­nyes munkát végzett, éppen ma került sor az idén épí­tett vasbeton átereszek és a duzzasztáshoz szükséges vízlépcsőit műszaki átadásá­ra. Holnap pedig társulati taggyűlésen vitatják meg a nagyszabású öntözési progra­mot. — sp — A Tiagyar kormányküldöttség Nigériában Mint már jelentettük, hét­főn megérkezett tagosba, Nigéria fővárosába a Kállai Gyula miniszterelnokhelyet- tes vezette magyar kormány- küldöttség. A küldöttséget a repülőté­ren Zanna Bucar Dipchar'np kereskedelem- és iparügyi miniszter, valamint több minisztérium felelős mun­katársa. s a helyi sajtó, a rádió és a televízió képvise­lői fogadták. Megérkezése után a repülőtéren Kállai Gyula rövid sajtóértekezletet tartott. KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Seprényi Sándornak, á Helyiipari és Városgazdasá­gi Dolgozók Szakszervezete fő­titkárának, a munkásmozga­lomban kifejtett több évtize­des tevékenysége elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ügyvezető elnökségének ülése A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának ügyveze­tő ’elnök:icgc Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa alelnökének el­nökletével kedden a Népfront székházában ülést tartott. Megtárgyalta a Hazafias Népfrontnak az 1963. évj or­szággyűlési képviselő- és tanácstagválasztással kap­csolatos feladatait. Az ügyvezető elnökség úgy határozott, hogy 1963. ja­nuár 9-re összehívja a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának ülését. BälätoniKISZ-tábor- társadalmi munkából 100 000 forint értékű munkát vállaltak az ipari tanulók A Kommunista Ifjúsági Szövetség Pest megyei akti­vistáinak táborozására, néhány évvel ezelőtt sátortábor léte­sült Baiatonzamárdiban. A sá­tortábor a mozgalmi munká­ban kitűnt fiatalok, ifjúsági vezetők százainak nyújtott évről évre kellemes pihenést a nyári hónapokban. A KISZ megyei vezetőit azonban rég­óta foglalkoztatja az a gondo­lat, hogy — más megyékhez hasonlóan — a Pest megyei tábort is állandó jellegű, tan­folyamok rendezésére is alkal­mas táborrá kellene fejleszte­ni. Az elgondolást mindeddig azért nem követték a tettek, mert az építkezés sok pénzbe került volna. — Most azonban sikerül je­lentősen lefaragnunk a költsé­gekből — mondja Lukácsi László, a helyiipari iskolák Pest megyei igazgatója. — Me­gyénk helyiipari tanulói ugyanis százezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak az építkezésen! A fiatalok — köztük kőműves, vízvezeték- szerelő. bádogos, épületaszta­los, szobafestő és mázoló, va­lamint villanyszerelő tanulók — felnőtt szakemberek irányí­tásával végzik majd a kétszáz személyes kultúrterem és a hálószobák építkezésének szakmunkáit. Teljesítményüket beszámítjuk az ifjúság a szo­cializmusért mozgalom köve­telményeibe. —• Az építkezés terveit 1 ugyancsak társadalmi munká­ban készíti el megyei igazga­tóságunk egyik fiatal mérnök­tanára, Szász István. Az anyagbeszerzési — pontosab­ban a téglabeszerzési — prob­lémák megoldásában pedig számítunk a téglagyári fiata­lok segítségére, társadalmi munkájára. Az építkezést ta­vasszal kezdjük, s a jövő nyá­ron már átadjuk rendeltetésé­nek a Pest megyei KISZ-isták korszerű, télen-nyáron lakható táborát — fejezte be Lukácsi László. Búcsú a bányától — Pilisi Szénbánya Válla­lat? Pintér Kálmán elv­társat, a szakszervezeti bi­zottság titkárát kérjük a te­lefonhoz. — Itt vagyok, tessék. — Ügy hallottuk, Pintér elvtárs, hogy a bánya ka­rácsony előtt búcsúztatja el azokat a dolgozóit, akik. az >Adén mentek nyugdíjba. Mi­kor rendezik az ünnepséget? — Huszonharmadikán, va­sárnap délután, a Petőfi Sán­dor Kultúrotthoniban. össze­sen huszonhét nyugdíjasunk — férfiak és nők — lesz je­len az ünnepségen. — S mi az ünnepség prog­ramja? — Természetesen megven­dégeljük volt munkatár­sainkat, illő módon fel'kö- szontjük őket, megköszön­jük a munkájukat. Ezután kerül sor az ünnepség má­sodik részére, az örégek és fiatalok közötti beszélgetés­re. A pilisi bányáknak ko­moly hagyományaik vannak, hogy csak az 1928-as sztrájk­ra emlékeztessek, amely no­vember végétől a következő év január elejéig tartott. így nyugdíjasaink nemcsak szak­mai kérdésekről, a munká­sok megbecsüléséről, de egyéb dolgokról is igen sok- mindent elmondhatnak. A fiatal bányászok és a leg­ifjabbak, a vájártanulók is részt vesznek ezen az ünnep­ségen — amely után remél­hetőleg nem szakad meg a kapcsolat a nyugdíjasok és a bánya között. ' (m. j.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom