Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-06 / 260. szám

PEST MEGYEI

yfirflIP

1962. NOVEMBER 6. KEDD

Novemberi őrségen

A Ráckevei Járási Pártbizottság és a Csepel Autógyár pártbizottsága ma, november 6-án, délután fél négy órakor a Csepel Autógyár művelődési otthonának színháztermében ünnepséget rendez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója alkalmából. Ünnepi beszédet mond Galbicsek Károly, a Pest megyei Párt- bizottság ipari osztályának vezetője. Az ünnepi beszéd után kerül sor a Csepel Autógyár művelődési otthona irodalmi színpadának előadására. Bemutatásra kerül a Novemberi őrségen című irodalmi műsor.

Nincsen nyírás s nélkül

VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK

A színhely enyhén lejtős domboldal, szelíden csörgedező kis patak, őszi pirossal integető lombok. Előtérben fehérlő juhnyáj. Szóval, minden kellék együtt van ahhoz, hogy romantikus tájkép kellős közepén érezzük magunkat.

A csend és béke azonban csak látszat. Amott, hátul, a karámban, „keserves” dolgok történnek. Ott „vetik le a birkák ruháját”, ott nyírják őket kopaszra. A széles karámban folyik a harc az 1800 birka és a húsztagú nyíróbrigád között. A juhok keserves bégetéssel, az emberek élesen csattogó ollókkal vannak felfegyverkezve. Birkanyírás van az isaszegi Damjanich Tsz-ben.

— Na, gyere, fiatalember, te jössz — emeli meg Fak- lik János egy ifjú kos hátsó lábait, akár a talicska szarvát. A jószág pedig két első lábán engedelmesen lépeget. Aztán egy

villámgyors mozdulat,

a birka a földön, az ember meg felette, s máris fordul ki az olló nyomán a vastag, zsíros bunda. A birka még ellenkezne, de aztán belátja, nincs más tennivalója, mint behúnyni a szemét és nyugton maradni. Legfeljebb akkor rezzen, sír fel, ha az olló nagyritkán nekiszalad a bőrének.

— Hiába, így van ez. Nincsen nyírás sírás nélkül — állapítja meg egykedvűen Faklik János brigád vezető. Kicsit leáll, pihenteti a derekát, egyenesíti a sok hajlás után.

— Én csak tudom — folytatja. — Már a nagyapám is, meg az apám is birkanyíró volt. De a többiekének is. Jómagam negyvenhárom éve nyírok. Tudom, nem sokan irigylik ezt tőlem, mert piszkos és nehéz munka is, de hát én nem adnám másért. Érzék kell hozzá, tehetség, nem lehet nyíró mindenki.

— És a gép? — óvatoskodik közbe a nézők közül valaki.

— Lehetni lehet — emelkedik fel tempósan Finta András is guggoltából. így mondja: — Ósztráliában használják. Csakhogy ott nem ezt a jó kis merinót tartják, hanem a rackát. Ennek

rövid, sűrű a bundája,

annak meg lazább, hosszú szálú. Abban fut a gép, ebben meg az értő kéz igazodik el.

— Abban is van különbség — oktatja örömmel az érdeklődőket Helmeczi Gábor, a brigád benjaminja —. hogy bárányt vagy juhot nyír az ember.

— Persze, mert az még ficánkol — adja a szakértőt valaki.

— Ficánkol ám — fejezi ki hangjáról az illető tudása feletti megvetését a brigádvezető. — Maga sem szeretné, ha megvágnák, ha öreg, ha fiatal. A bárányban az a rossz, hogy rövid a szőre és nem vigyáz a bundájára. A gyapja tövig homokos, piszkos. Az öreg állat szőre már csak a felületén piszkos, a bőrénél tiszta, mint a hab. A báránynál recseg a

szőr, nehéz vágni. A juhnál a felső szennyezett rétegnek alá- ja csúszik az olló s vágja, mint a vajat.

— Már csak akkor, ha jó a szerszám. A mai ollók nem hosszú életűek. Most nem lehet endéká ollót kapni — mutatja egy bácsika az ollóját és feltört kezét.

— Piszkos a tenyere, nem lesz ebből baj?

— Ebből nem. Semmi nem gyógyít jobban a gyapjúzsírnál. Fogja csak, olyan puha a kezem, mint a kisasszonyé.

Hangos, széles nevetés. Aztán ismét a munkára terelődik a szó. Napkeltétől napnyugtáig dolgoznak, egy ember naponta húsz állattal végez. Darabjáért hat forintot kapnak s minden száz állat után egy liter pálinkát. Régi hagyomány, szigorúan betartják.

— Rohodiak vagyunk, a Nyírségből. Ha otthon tartózkodunk, benn juhászkodunk a mi termelőszövetkezetünkben. Leginkább csak télen. Járjuk az országot egyik végétől a másikig. A felszabadulás óta megnőtt a munkánk. Hatalmas állami gazdasági és termelőszövetkezeti juhászatok alakultak,

sokkal több az állat,

mint a múltban volt. Nyírók meg kevesen vagyunk, mert ez a világ legnehezebb munkája. Egész nap guggolni kell, az állat felett, se melléje, se ráülni nem lehet. Tudtunkkal rajtunk kívül talán még két brigád foglalkozik ezzel. Szeretnénk már egyszer találkozni velük, versenyezni, ki tud többet.

— Azt is mondja már, Jani bátyám — rikkant közbe az egyik ember —, hogy akárhogy ügyeskedünk, nem jutunk el a Balaton mellé. Mintha arrafelé juhok sem lennének.

Ezen mosolyognak, arról már komolyan beszélnek, hogy de jó is lenne egyszer eljutni egy feldolgozó üzembe, látni, hogy a hegynyi gyapjúból, amit lenyírnak, hogyan lesz puha, rugalmas szövet.

Közben fürgén járnak az ollók, csattogásuk nyomán omlik a szőr. A kész delikvensek boldogan szökkennek talpra, nagy bégetéssel futnak ki a széles mezőre.

Számukra véget ért a csata, megúszták, csak belekopaszodtak.

Komáromi Magda

Q^íllédg^friair$?

Egy hónap alatt 75 000 forint értékű könyv

Hetvenötezer forint tetemes összeg. Már pedig egy hónap alatt körülbelül ilyen értékű könyvet vásároltak a földművesszövetkezetek bizományosaitól és üzleteiből a ceglédi járásban. Abonyban tizenkétezer, Kocséron kilencezer. Törteién tízezer forintot forgalmaztak a könyvbizományosok. Mint ismeretes, november 30-ig tartanak az őszi falusi könyvhetek. A hónap végéig minden vasárnap a járás valamennyi községében felállítják az ünnepi könyvsátrakat, ezenkívül rendezvényeken, műsoros esteken emlékeznek meg a könyvekről és nem feledkeznek meg a földművesszövetkezetek szervezésében a házról házra árusításról sem.

Halló, Cegléd 230!

A telefonszám rövid időn belül kétségkívül rendkívül népszerű lesz Cegléden. Ezen a számon hívható a nap bármely szakában kisiparos, ha valahol netán rövidzárlat, csőrepedés, vagy valami más hiba támad. A városban központosították a javító- és szolgáltató üzemágat. A ceglédi KIOSZ — nagyon helyesen — megkönnyíti, sőt meggyorsítja a lakosság érdekében a kisiparosok irányítását. A telefonszám hívása után nyomban küldenek szakembert, ugyanis ötvennégy szakma mintegy háromszáz 'kitűnő kisiparosa áll rendelkezésükre. A javításokat és a szolgáltatásokat hatóságilag megállapított áron végzik el.

Az udvar egyik sarkában még törik a régi betont

//

Irodaház vagy szálloda'

közmegelégedésre rendezni lehessen a kérdést.

Részünkről reméljük, hogy ez mielőbb bekövetkezik.

MPiaoRovrofigB

Sütőipari kombinát épül Monoron

A Pest megyei Tanács II. számú Sütőipari Vállalata az elmúlt héten megkezdte Mo- noron a korszerű sütőipari kombinát építését. A négy gőzkemence alapozásával decemberben végeznek. Univerzális gépsor könnyíti majd az előmunkálatokat és teszi még higiénikusabbá a kenyérsü- j tést. A korszerű kombinát két- j millió forint beruházással épül I és előreláthatólag a jövő év I tavaszán készül el. Helyet I kap az üzemben egy labora- 1 tórium is.

Korszerűbb boltok, jobb áruellátás

Még hírmondójuk is alig maradt országszerte a régi falusi vegyesboltoknak. A mo- nori járásban 124 földművesszövetkezeti bolt áll a vevők rendelkezésére. Az üzletek nagy része korszerűen felszerelt áruda. Berendezésük és választékuk egyaránt megfelel a követelményeknek. A falvak lakóit már nem csábítják a fényes pesti kirakatok, hiszen odahaza is megtalálják mindazt, amire szükségük van. Talán csak a gyümöics- és zöldségfélékből nem áll rendelkezésre megfelelő készlet. A földművesszövetkezetek mindenesetre keresik a lehetőséget, hogy ezen a hibán is javítsanak. A boltok kongresszusi versenyben állnak egymással, hat brigád pedig a megtisztelő „szocialista” címért verseng. A jövő évben az Üllőn, Bényén és Gombán bevezetett és jól bevált edénykölcsönzést kiterjesztik a járás valamennyi községére.

Körösi diákok Sopronban

Körösi gimnazisták jártak a minap a Dunántúlon. Háromnapos tanulmányi kirándulásra indultak. Első állomásuk Inota volt, ahol megtekintették az erőművet. Délután mér Kőszegen járt a körösiek autóbusza. Felsétáltak a híres Ju- risics-várba és gyönyörködtek a város pompás épületeiben. Estére Sopronban hajtották álomra a fejüket. Mindnyájukra mély benyomást gyakorolt a történelmi emlékekben és szebbnél szebb házakban gazdag város. Hazafelé Győrött, Esztergomban és Viseg- rádon időztek a körösi kirándulók.

Tanulnak a fiatalok

A nagykőrösi Rákóczi Tsz fiataljai közül igen sokan forgatják á különböző tanfolyamok jegyzeteit, az iskolai könyveket. A múlt évben öten az állattenyésztési, hárman pedig a traktorosok szaktan- folyamát végezték el. Nagy népszerűségnek örvend a kertészeti iskola is. Többen általános iskolába járnak, négy KISZ-tag az általános iskola felső tagozatát, kettő pedig a középiskolát végzi sikerrel. Egy parasztfiatal a zeneiskola hallgatója. A Rákóczi Tsz négy tagja a sportvezetői tanfolyamra iratkozott be. hogy megszerezze a testnevelési szaktanítói diplomát.

>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXVXXXX%XXXXXXXXXXXXXX

A macikban meg már simítják az új betonburkolatot

Három kisfiú és a lezárt MÉH

Kikövezik az úttestet a gyár kapuja előtt

(Gábor felv.)

ő is és lehúzta a redőnyt. Pedig olyan nehéz volt a vas, alig bírtuk idáig a Török utcából.

— Hová ment a néni? — szólok bele a diskurzusba.

— Nem ment el, itt várja a villamost — adja meg a választ a legkisebb és fejével a megálló felé int.

Nagy gonddal kiöltözött, tartósan ondolált hajú, piroskör- mű hölgy áll a fal mellett.

Kedden tanfolyamra kell mennem — mondja, amikor magán érzi a kíváncsi tekinteteket, de már kapaszkodik is föl a végszóra befutó villamosra. A peronról, menetközben még visszakiált:

— Intézzék el a vállalatnál, hogy ne kelljen tanfolyamra járni.

A villamos elragadja, így a kérdések egész légiója marad megbeszéletlenül:

1. Miért mondta a gyerekeknek, hogy negyed hat van, amikor legfeljebb háromnegyed öt volt?

2. Ha korábban kell a tanfolyam miatt kedden zárnia, miért nem helyesbíti a vasredőny figyelmeztető szövegét?

3. Ha már odacipelték a gyerekek a gyűjtött vasat és

még nyitva volt az üzlet, miért nem vette tőlük át, hiszen ez csak egy-két percnyi késedelmet jelentett volna a számára, amiért a tanfolyam előadója semmiesetre sem harapta volna le a fejét,

4. A „vállalat"-nak, már mint a MÉH-nek. mi a fontosabb, az-e, hogy az átvevőhelyekre állított beváltok átvegyék a vasgyűjtésre nagy buzgalommal megagitált iskolásoktól a vasat, vagy pedig az. hogy munkaidőben menjenek el valami tanfolyamra?

A hálom kisfiú bánatosan álldogál a könyörtelen vasredőny előtt és reménytvesztet- ten Ipámul a tovazörgő villamos után. Vékony karjuk megfeszül, amint a hiába idecipelt vasat tartják. Arcukon látszik, hogy nem tudják, mit csináljanak most már vele? Visszavonszolják-e oda, ahonnan elhozták, vagy pedig rakják a bezárt átvevőhely küszöbére ...

Senki sem tud tanácsot adni nekik, a Mártírok útján levő iskola kis tanulóinak. Vidra Pistának. Vidra Imris- nek és Medgyessy Palkónak.

m. 1.

Többször foglalkoztunk már j a földművesszövetkezet Tahidban épülő vendéglátóipari j [építkezésével és kifogásoltuk,

[hogy emeleti helyiségeiben a. ! szövetkezet irodahelyiségeket; I rendez be. A Szövetkezetek ; [Pest megyei Központjától a! | napokban- hosszabb levelet; | kaptunk, amelyben a követke- [ [ ző tényállást közli: :

t /

; A kérdéses épület a beruhá-; [ zási program szerint étterem,! \ cukrászda és iroda elhelyezé- ;

5

ísére készül. A kivitelezési tér-! [ vet is úgy szerkesztették meg,; | hogy az épület emeleti részé- j [ ben „ideiglenesen“ irodákat i [ helyezhessenek el, de bármi- ; d kor könnyűszerrel átalakíthas- j [ sák szállodai célokra. Azért:

í '•

[ választották ezt a megoldást,!

d hogy a Közlekedési és Posta-: d ügyi Minisztérium a régi épü- ; Rietet, amely magántulajdonban : [ volt, de a minisztérium kisa- ! í játította és amely akadályoz- ; ^ ta az útépítést, haladéktalanul <

[ lebonthassa. :

[ :

^ A szövetkezet az új létesít- j

ményre négyszer annyit köl- j ^ tött, mint amennyit kártalaní- j á tás címén a minisztériumtól!

y •

í kapott. Ezért nem gondoskod- :

y i

4 hatott külön irodaház építésé- i í ről.

? i

4 Jelenleg is tárgyalások foly- :

y

' nak a tanácsi szervekkel, hogy

Három szepegő gyerek álldogál tanácstalanul a Zsig- mond téren, a Bécsi út és az Ürömi utca sarkán, a MÉH begyűjtő helyiségének szigorúan lehúzott vasredőnye elölt. Hét-nyolcéves legénykék. Kezük ócskavassal van tele. Az egyiknek vékony lábaszára köré tekeredik a rozsdás abroncs, lépni sem tud tőle. Arcuk ma- szatos a könnyektől. A közeli villamosmegállónál a várakozók szánakozva nézik őket. Az egyik megkérdezi:

— Mi a baj, gyerekek?

— A néni nem vette át a vasat — panaszolja a legnagyobb —, azt mondta, hogy már negyed hat és csak ötig van átvétel. Pedig, ugye bácsi, még most sincs öt óra?

Többen az órájukra pillantanak és szinte egyszerre mondják:

— Még csak tíz perc múlva

lesz.

A lehúzott vasredönyön olvasható a fehér betűs írás: „Ez az átvevőhely fél 9 órától 17 óráig, szombaton fél 9 órától 13 óra 30 percig tart nyitva, Ebédidő 12,30-tól 13-ig.”

— Nem vette át — ismétli a gyerek —, kikergetett bennünket a boltból, aztán kijött

Építkezés a Dunakeszi Konzervgyárban

Mialatt üzemében három műszakban szüntelenül dolgoznak, lázas munka folyik az udvarán is. Építkeznek, összesen nyolcmillió forintos beruházással hatalmas új raktárépületet emeltek, újra betonozzák az egész udvart, az iparvasút számára új vágányokat fektetnek le és a kapu előtt kikövezik még a kocsiút egy darabját is. Mindezzel a gyár teljesítőképességét növelik.

Hétmillió forintba került ez az új háromszázötven vagon befogadóképességű raktárépület. Teljesen még el sem készült, de befejezett részét már használják, konzervckkel teli ládák sorakoznak benne