Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-24 / 275. szám
1962. NOVEMBER 24, SZOMBAT pwr «tere# Ztfúlan Tanácskozik az 3TST3TT9 1 TU. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) egyre jobban fejlődik, töretlenül hű a marxizmus—leni- nizmus legyőzhetetlen tanításaihoz, és erélyesen elítéli azokait, akik ellene támadnak és a szovjetellenesség uszályába kerülnek — mondotta és sok sikert kívánt a magyar népnek. Saliba Khamis, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, felszólalásában a többi között ezeket mondta: — Meg vagyunk győződve arról, hogy a dogmatizmus és a revi- zionizmus leleplezése fontos feladat a kommunista mozgalom nemzetközi egységének megszilárdítása érdekében. Ezért elítéljük az Albán Munkapárt jelenlegi vezetőségének sajnálatos, szakadár tevékenységét és gyalázkodó rágalmait a Szovjetunió Kommunista Pártja és Hruscsov elvtárs személye ellen. Malájföld Kommunista Pártjának küldötte bevezetőben tájékoztatta a kongresz- szust a maláji kommunisták harcáról. * Ezután a testvérpártok kapcsolatáról szólt: a maláji kommunisták is alapvető feltételnek tartják az egységet. — A testvérpártok közötti különböző/véleményeket csakis az 1960-as moszkvai nyilatkozatban lefektetett. az egyenlőségen alapuló testvéri eszmecserék útján lehet megfelelően eldönteni. Csak így lehet tisztázni a nézeteltéréseket és csak így lehet közös álláspontot kialakítani. Ami a más, felszínes módszereket illeti, nemcsak, hogy nem erősítik a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, hanem a mi szent, közös | ügyünknek sincsenek hasznára. Végezetül felolvasta Malájföld Kommunista Pártja Központi Bizottságának a párt- kongresszushoz intézett üdvözlő levelét, amelyben testvéri üdvözletüket küldik az MSZMP minden tagjának. I. N. Börlund, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte ezután a kongresszust. — Amit önök elértek, nemcsak önmaguk, de az egész nemzetközi mozgalom számára is eredmény — mondotta, majd a dán munkásmozgalom harcait ismertette, végül a nemzetközi munkásmozgalom egységének fontosságáról szólva kijelentette: pártunk alaposan megtanulta becsülni a nemzetközi összetartást. — Mi is szembefordultunk azokkal a hangokkal, amelyek egy idő óta Albániából hallatszanak. Az a véleményünk, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok képezhetik az egység szilárd alapját. Egyesíteni kell minden erőt, hogy megvalósítsuk e nyilatkozatok szellemét — mondotta. A kongresszus pénteki ülése Pénteken reggel folytatta tanácskozását az MSZMP VIII. kongresszusa. Az ülésen Molnár Ernő. az MSZMP Központi Bizottságának tagja elnökölt. Elsőnek Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a Budapesti Pártbizottság első titkára szólalt fel. Gáspár Sándor: A párt politikája, céljai világosak, eszközei tiszták Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak, elvtársnők! A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei és beszámolója hosszú időre meghatározzák a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos tennivalókat. — A szervezeti szabályzat módosításának az a célja, hogy továbbfejlesszük a párt belső életét, s hogy a párt, mint a társadalmi átalakulás vezető ereje, eleget tudjon tenni a fokozott követelményeknek is. Gáspár elvtárs ezután arról beszélt, hogy a- szocializmus teljes felépítése során állandóan növekszik a párt szerepe, a pártmunka jelentősége, majd így folytatta felszólalását: — A párt politikai irányvonala helyesnek bizonyult. A párt jól határozta meg legfontosabb céljait a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi területén. A párt vezető szerepének érvényesülése folytán jól funkcionált a preletárdik- tatúra rendszere, s az abban helyet foglaló valamennyi szerv tevékenysége fellendült, hatékonyabbá vált. Az állami, a gazdasági vaza- tés, a szakszervezetek, s valamennyi mozgalmi és társadalmi szerv a párt eszmei irányításával önállóan oldja meg feladatait a maga sajátos szerepének megfelelően. Ebben * rejlik előrehaladásunk egyik fő mozgató ereje. Gáspár Sándor, az MSZMP KB titkára, a Budapesti Párt- bizottság első titkára felszólal. Pártunk marxista—leninista módon értelmezi hivatását. Nem uralkodik, hanem vezet, irányít. Nem törekszik arra. hogy átvegye vagy korlátozza az állami szervek, a szakszervezetek, vagy a többi tömegszervezet szerepét, s a feladatok megvalósításában érd sínben támaszkodik rájuk. A pártvezetés fő módszere a meggyőzés Ezután a párt vezető szerepéről az előadó egyebek között a következőket mondotta: — A párt ma a vezetés fő módszerének a meggyőzést tekinti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a párt szerepe csupán eszmei felvilágosító és nevelőmunkára korlátozódik, hiszen a párt a proletárdiktatúra legfőbb vezető ereje. Egyesek úgy vélik, hogy a vezetés mai felfogása és gyakorlata valamiféle liberalizmus a párt részéről. A valóságban azonban csakis a meggyőzés teszi lehetővé, hogy a tömegek megértsék és magukévá tegyék a párt céljait, s minden erejükkel törekedjenek megvalósításukra. A meggyőzés, mint a vezetés alapvető módszere, persze, bizonyos értelemben nehezebb és bonyolultabb, mint a parancsolgatás. Végső soron azonban célravezetőbb, mint a párt lényegétől idegen bürokratikus vezetési stíius. A továbbiakban Gáspár elvtárs rámutatott, hogy az 1950-es években elterjedt bürokratikus vezetési módszer szorosan összefüggött a asze- mélyi kultusszal, a tömegek lebecsülésével. A párt vezető szerepének marxista—leninista értelmezése és gyakorlata szükségszerűen következik a személyi kultusz felszámolásából, abból, hogy a párt meg van győződve: a tömegek érdekeit kifejező politika és minden reális feladat végrehajtásához meg lehet és meg kell szerezni a tömegek támogatását. Majd hangsúlyozta: a szocializmus teljes felépítésének időszakában állandóan nő a párt vezető szerepe a társadalmi és gazdasági élet minden területén. Azért, mert a népgazdaság egységes szocialista alapjának létrehozásával gazdaságunk egészében összhangba kerültek a termelőerők és a termelési viszonyok. Ez lehetővé teszi a termelőerőknek az eddiginél sokkal nagyobb arányú és gyorsabb fejlődését. Ez azonban nem spontán folyamat. A termelőerők fejlődésével, a nemzetközi szocialista munkamegosztás bővülésével együtt a gazdasági feladatok is mind bonyolultabbá válnak és így fokozódik a tudatos elem, a tudományos alapokon álló, messze előrelátó vezetés és ezzel a párt szervező és irányító tevékenységének jelentősége. A proletárdiktatúra mindinkább magán viseli az össznépi állam vonásait. Államunk demokratikus alapjai szélesednek, a fejlődés mindjobban megköveteli a nép tehetségében, szorgalmában, alkotóerejében rejlő összes energiák kibontakoztatásai. A továbbiakban Gáspár elv- j társ a pártnak a gazdasági [ építő munkával kapcsolatos | feladatairól beszélt, majd így i folytatta: — A pártszervezetek, amelyeknek az a feladatuk, hogy segítsék, irányítsák és ellenőrizzék a hatáskörükbe tartozó gazdasági vezetőket, olykor helytelenül értelmezik szerepüket. Előfordul, hogy átnyúlnak a gazdasági vezetők feje felett, helyettük akarnak intézkedni. Egyes gazdasági vezetők viszont a népgazdasági érdekek rovására, előtérbe helyezik a vállalati helyi érdekéket, a terv teljesítését olykor a dolgozókat védő törvények és rendeletek megsértése árán is szorgalmazzák, nem építenek eléggé a dolgozók kezdeményezéseire, olykor kényelmességet tanúsítanak az alapvető gazdaságpolitikai határozatok végrehajtásában. Az ilyen jelenségekkel szemben erélyesen fe] ikell lépni. Nem kell félni a vitáktól és. a súrlódásoktól, mert csak így lehet leküzdeni a hibákat, mind a pártszervezetek, mind a gazdasági vezetők munkájában. A kollektív vezetés ELvtársak! A szocializmus teljes felépítésével járó fokozott követelmények kielégítése megköveteli a párt belső életének egészséges továbbfejlődését, a pártdemokrácia és a centralizmus szerves, harmonikus egysége alapján. A centralizmus érvényesülését pártunkban döntő módon bizonyítja, hogy a VII, Kongresszus céljait egységesen hajtottuk -végre. Ezután az előadó a párton belüli demokrácia fejlődéséről beszélt, majd így folytatta: — A párton belüli demokráciának fontos mutatója a kollektív vezetés érvényesítése a pártmunka minden láncszemében. Csak a személyi kultusszal való gyökeres szakítás, a vezetés szigorú kollektivitása tette lehetővé az MSZMP számára, hogy olyan politikát folytathasson, amely nem egyes személyek szubjektív elképzeléseire, hanem a valóság szilárd talajára épül. Csak a kollektív vezetés teszi lehetővé azt i§, hogy a káderek kiválasztásánál és elosztásánál — általában az emberek megítélésénél — ne egyesek esetleg szubjektív előítélete, hanem a kollektív^ tárgyilagos, józan véleménye jusson érvényre, hogy a kádermunkából is kiküszöböljük a szubjektivizmust. Pártszervezeteink többsége ma a helyi szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően hajtja végre a központi irányelveket és határozatokat, igyekszik rugalmasan, sablonoktól mentesen dolgozni. A kollektív vezetés elvéből fakad az a nagyarányú fejlődés is, amely napjainkban a pártmunka jellegében és módszereiben végbemegy. Ismeretes. hogy manapság mindinkább terjed a társadalmi alapokon végzett pártmunka. Az utóbbi években Budapesten, továbbá a megyei és a járási pártbizottságoknál, illetve azok apparátusa mellett, kommunista és pártonkívüli szakemberekből és más aktivistákból, állandó jellegű munkabizottságok egész sorát hozták létre. Társadalmi munkatársakból álló osztályok és alosztályok létesültek. Ezeket az osztályokat az apparátus szerves részének tekintik és . hatáskörüket is eszerint szabják meg. A társadalmi ihunkások foglalkoztatása nem minden megyében történik azonos szervezeti formák között, de a cél mindenütt azonos: csökkenteni a függetlenített apparátus létszámát, közelebb hozni az apparátust az élethez, aktivizálni a párttagságot, emelni a pártmunka színvonalát. Kedves elvtársak! A lenini normák érvényesülésének. a párt erejének fontos követelménye, a pártegység. Pártunk a marxizmus—lenindzmusnak ezt a tanítását sem csupán könyvekből, hanem saját, eleven tapasztalataiból sajátította el és megszenvedett azért, hogy e tanítás vérévé váljék. Egységes-e most a mi pártunk? Tiszta lelkiismerettel, szilárd meggyőződéssel mondhatjuk, hogy igen. Egységes, szilárd marxista—leninista világnézetében. Egységes szervezetileg és a cselekvésben is. Az MSZMP egysége az ellenforradalommal szemben vívott harcban, a marxizmus—leninizmus tisztaságáért folyó küzdelemben, a szektaria- nizmussal és a revizio- nizmussal való nyílt és gyökeres szakítás során kovácsolódott ki. Aranyfedezete ma is a párt helyes politikája. E politika a marxizmus—leninizmus alapján alkotó módon egyesíti a hazai, továbbá a nemzetközi . munkásmozgalomnak azokat az általános érvényű tapasztalatait, amelyek kifejezésre jutnak az SZKP XX. és XXII. kongresszusának dokumentumaiban, valamint az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatokban. A párt, a Központi Bizottság egyes politikai céljaival kapcsolatban előfordulnak véleménykülönbségek, meg nem értés, sőt, lehet mondani: ellenvélemények is. A pártegység Jelenleg is vita folyik a két ismert kérdésben, a származás szerinti kategorizálás megszüntetéséről az egyetemi felvételeknél, valamint a párt szövetségi politikájának értelmezéséről. Egyesek manapság aggályoskodnak azért, hogy párt- szervezeteinkben élénk viták folynak, s attól tartanak, hogy az egység rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellenségeink saját vágyálmaikból kiindulva a párt válságát vélik felfedezni ezek mögött a viták mögött. Pedig a magyar és a forradalmi munkásmozgalom története egyaránt bizonyítja, hogy az egység és a vita nincs ellentétben egymással, ellenkezőleg: feltételezi egymást. A párt egysége mindig akkor volt szilárd, ha alkotó vitákban döntöttek a soron levő feladatokról és megoldásuk módszereiről. Ismea vezetők szerepét a munkásmozgalomban. Helyesen ítéljük meg a politika és a személyek viszonyát. Bár a forradalmi munkáspárt világnézete és politikája nem független az emberektől, azoktól, akik kialakítják és formálják, de nem egyes személyekhez kötött. A pártegység és a pártvezetés egységének biztosításához az is hozzá tartozik, hogy olykor egyes személyekkel szemben, akik görcsösen ragaszkodnak hibás álláspontjukhoz, akik nem hajlandók alávetni magukat a többség döntésének, szervezeti rendszabályokra is szükség lehet Pártunk nem liberális: ha elvi kérdésekről, ha a párt, a nép érdekeiről van szó, személyre való tekintet nélkül, elvi szigorral lép fel a pártegység védelmében. Az előadó részletesen foglalkozott a párton belüli bírálat problémáival és egyebek között a következőket mondotta: — Mondhatjuk-e, hogy mi felszámoltuk már a kritikát- lan hajbókolást, a hallgatást, illetve a kritika elfojtását? Nem, a társadalmi életben most is van ilyesmi, most is előfordul az, hogy derék, a társadalmi érdeket szolgálni akaró, vagy a maguk igazát jogosan kereső emberek húzzák a rövidebbet. Bizony, sok keserűséget okoz az ilyesmi még most is az embereknek. De varázsigét mi nem ismerünk és nem is lehet semmiféle központi határozattal egyszer és mindenkorra elintézni, ráolvasással megszüntetni sokszálú, valamilyen módon szinte minden embertől függő társadalmi problémákat. Olyan közszellemet kell teremtenünk minden pártszervezetben, hogy mindenütt azoknak az embereknek legyen a legnagyobb becsületük, akik a legbátrabban és leg- mélyrebatóbban tárják fel a munka fogyatékosságait. Olyan légkört kell teremtenünk, hogy egyetlen pártszervezetünk, egyetlen kommunista se idegenkedjék az olykor talán magukat érdesen kifejező, úgynevezett „nyughatatlan” emberektől, ha azok valóságos problémákat mondanak ki. — Elvtársak! A párt politikája, a párt céljai világosak, eszközei tiszták, méltók céljaihoz és ez a döntő a párt és a tömegek szoros, eltéphetetlen krncsola- ta szempontjából. A pártegység további erősítése, a párí- deniokrácia, a kritikai szel- , lem és a kollektív vezetés to- i vábbfejlesztése nem önmagáért való dolog, hanem azt célozza, hogy a párt még oda- adóbban és eredményesebben tudja szolgálni a nép ügyét. A Központi Bizottság néni- rég hozott határozatot a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő perek lezárásáról. A párt jóvátette mindazt, ami még jóvá- tehető volt. A mi népünk, a magyar munkásosztály, nagy árat fizetett a személyi kultusz éveiben elkövetett hibákért. Számunkra. a m.a élő nemzedék számára örök tanulság, hogy | tiszta célt, a hah’ ' emberiség szép eszme'f't. a szocializmust, a kommunizmust nem lehet tisztátalan eszközökkel szolgálni. Vigyázzunk tehát továbbra is eszközeink tisztaságára, óvjuk pártunk egységét, szolgáljuk továbbra is hűséggel, odaadással, becsülettel népünk ügyét. Erősítsük testvéri kapcsolatainkat a nemzetközi munkásmozgalommal és a (Folytatás a 4. oldalon) retes, hova vezetett az 1950 es években a Rákosi-klikknek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta a pártban az ellentétes nézeteket, elfojtotta a vitát és az egységet az egység puszta deklarálásával kívánta megteremteni. Persze, a párt nem vitaklub, ahol vég nélküli viták folynak és ahol hiányzik az akarat és cse- Iekvés egysége. De fontosnak tartjuk, hogy pártszerű fórumokon mindenki elmondhassa a véleményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbírálat létjogosultságát tagadja a forradalmi pártban. A személyek szerepe és a bírálat Gáspár elvtárs ezután a helyi pártszervek feladatáról beszélt, a párt politikájának helyes alkalmazásában, majd így folytatta: — A szocializmus építésének feladatai mind bonyolultabb kérdések megoldása elé állítják a pártot. Mindig lehetnek olyan emberek — különösen nagy történelmi sorsfordulóik idején —, akik egyik-másik új módon felmerülő kérdéssel értetlenül állnak szemben, nehezen szabadulnak meg már beidegző- dött, rossz, elavult munkamódszereiktől. Ismert dolog, hogy a két kongresszus között még a párt legfelsőbb vezető szerveiből is vissza kellett hívni, ki kellett zárni néhány embert. Ennek kapcsán nyilván voltak és vannak olyanok, akik aggódnak a pártvezetés egysége miatt. Mi természetesen ismerjük
