Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

'"v/f/Hap 1962. NOVEMBER 23, Pf NTEK VunácsUos £h us 3ESX3EJ9 Vili. (Folytatás a 3. oldalról) ne ez év végéig az 1950. évi­hez képest több mint 3,5-sze- resére fog emelkedni. Külkereskedelmi forgal­munk leggyorsabban a Szov­jetunióval növekszik és 1962- ben az összforgalmúnk kb. egyharmadát teszi ki. A ma­gyar—szovjet árucsere ki­emelkedő jelentőségét illuszt­rálja a két ország közötti for­galom áruszerkezete is, míg a Szovjetunióból származó be­hozatalunknak mintegy 61 százaléka ipari, mezőgazdasá­gi nyersanyagokból és fél­késztermékekből áll, addig ki­vitelünk több mint 80 száza­lékát ipari késztermékek ké­pezik. Ezután részletesen szólt a magyar és a szovjet bauxit­es alumíniumtermelés együtt­működése tárgyában a na­pokban aláírt egyezményről. A magyar—szovjet egyez­mény — mondotta — alapvető változást hoz a magyar alumíniumipar fejlesztéséhez szükséges feltételek biztosításában és évtizedekre előre lerakja a bauxitvagyonunknak megfe­lelő nagyméretű, korszerű magyar alumíniumfeldolgozó ipar szilárd alapjait. Lényegé­ben abban állapodtunk meg, hogy azt a lehetőséget, ame­lyet az eddig felkutatott csak­nem 80—90 millió tonnás ma­gyar bauxitvagyon nyújt, a jövőben összekapcsoljuk az új nagy szovjet vízierőművek ál­tal biztosított olcsó villamos- energiával. A Magyarországon termelt timföldet szovjet vízi­erőmű mellett épített alumí­niumkohó dolgozza fel és az alumíniumot a Szovjetunió teljes egészében visszaszállít­ja a magyar népgazdaságnak. Vagyis a timföldnek alumí­niummá való feldolgozásával tömbalumíniumba csomagolt nagy mennyiségű villamos- energiát_ kapunk a Szovjet­uniótól. A szerződés keretében a magyar népgazdaság fokoza­tosan növekvő és 1980-ig évi 165 ezer tonna kohóalumí­niumhoz jut. Ez több mint a magyar alumíniumkohók je­lenlegi termelésének három­szorosa és mintegy hét új inotai nagyságú kohó kapaci­tásának felel meg. Ha mind­ezt tisztán saját erőből akar­nánk létrehozni, az eddigi számítások szerint kb. 30 milliárd forintos beruházást kellene megvalósítanunk. A Szovjetunióval való együttmű­ködésben ebből a 30 milliárd forintból kb. 16 milliárd forin­tot tesz ki 1980-ig a magyar bauxitbányák továbbfejleszté­sére, az új timföldgyárak épí­tésére és a régi üzemek bőví­tésére szükséges összeg. A Szovjetunió ez idő alatt a szükséges kohók, segédanyag- gyártó és más kiegészítő üze­mek építését hozzájárulásunk nélkül, saját erőből valósítja meg. Az együttműködés szelleme teljes mértékben megfelel a KGST ajánlásainak, amely szerint nyersanyagigényes ipart a lelőhely közelében, energiaigényes ipart pedig az olcsó villamosenergiát terme­lő erőmű mellett célszerű te­lepíteni. A magyar timföld és szovjet alumíniumszállítások előnyösen valósíthatók meg vízi úton is. A kölcsönös szállítások el­számolásává szocialista világ­piac árain, a két ország kö­zötti áruforgalom keretében történik, amely magyar gép­ipari és egyéb ipari termékek elhelyezését biztosítja a Szov­jetunióban. Természetesen az együttmű­ködés realizálásához népgaz­daságunk részéről jelentős erőfeszítések szükségesek. Fejleszteni kell a bauxit­bányászatot, a timföld­gyártást és új hatalmas méretű, a legkorszerűbb technikával felszerelt alu­mínium-félgyártmány és készáru-ipart kell terem­teni. Ha az egyezményt megvaló- .. Htjuk, akkor 1980-ig jelentő­ben meghaladhatjuk a leg­fejlettebb tőkés országok je­lenlegi színvonalát mind az egy főre jutó alumíniumipari termékek mennyiségét, mind pedig választékát illetően. A Magyar Népköztársaságban Apró Antal elvtárs a szónoki emelvényen egy főre 1980-ban — az előze­tes adatok szerint — mintegy két és fél—háromszor több alumínium jut, mint 1959— 1961-ben az Észak-amerikai Egyesült Államokban. Ez az együttműködés is újabb fényes bizonyítéka a szovjet—magyar barátságnak, a Szovjetunió áldozatkészsé­gének. Most pártunk legma­gasabb fórumán mondunk kö­szönetét a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió kormányának és személyesen Hruscsov elvtársnak ezért az újabb önzetlen, testvéri se­g tségért. amellyel hazánk _ ári' fejlődését ezúton is se­gítették. Bővülnek gazdasági kapcsolataink Ezután ismertette, hogyan bővültek gazdasági kapcsola­taink a többi európai szocia­lista országokkal. Az 1958 óta eltelt dőszak- ban Lengyelországgal, az NDK-val, Csehszlovákiával, valamint Bulgáriával és Ro­mániával is jelentősen növe­kedett árucsereforgalmunk. Ma-már teljes egészében, vagy túlnyomórészt a KGST- hez tartozó szocialista orszá­gok biztosítják részünkre nyersolaj, koksz, vasérc, szí­nesfémek, villamosenergia, szén, faféleségek és más fon­tos nyersanyagok importját. Ezt azért teszem szóvá, mert gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy a nemzetközi együttműködésnél csak a gyártásszakosításra gondol­junk és megfeledkezzünk ar­ról, hogy az utóbbi években elsősorban az országok nyers- és fűtőanyaggal való ellátását kellet biztosítani. Ez minden­nek az alapja. Példaként említette a „Ba­rátság” kőolajvezeték épí­tését és több európai szo­cialista ország közötti energia-együttműködést. Elmondotta, hogy az egyesí­tett energiarendszerek pár­huzamos üzemének biztosítá­sára a közeljövőben létrejön Prágában a központi teherel­osztó, amely már megalaku­lása időpontjában körülbelül 35 ezer MW összteljesítményű erőműrendszer együttműködé­sét fogja biztosítani. Az együttműködés fejlődé­sének további példájaként el­mondotta, hogy vaskohásza­tunk egyre szélesebb körben folytat hengereltacél-cserét és kooperációt Csehszlovákiával, Lengyelországgal, az NDK- val, Bulgáriával és Romá­niával, ami valamennyi érde­kelt országban lehetővé teszi a kohászati berendezések jobb kihasználását. Ez a kohászati együttműkö­dés évről évre bővül, és az ilyen formában megvalósuló hengerelt acél forgalmunk több mint 630 ezer tonna lesz 1963-ban, az 1958. évi, mint­egy 180 ezer tonnával szem­ben. Ez az együttműködés szükségessé teszi, hogy mi­előbb létrehozzuk a KGST-or- szágok kohászatának közös programozó irodáját is, ami által a költségek további, je­lentős csökkentését, a kapaci­tások jobb kihasználását le­het elérni. A nemzetközi szakosítás kérdéseiről Bizonyos — de távolról sem kielégítő — előrehaladást ér­tünk el a gépipar gyártás­szakosításában. A szakosítás során a magyar szerszámgépiparra háruló gép­típusok többsége a munkaigé­nyes, a magas műszaki színvo­nalon álló szerszámgépek ka­tegóriájába tartozik. Szakosí­tás alapján gyártunk többek között ^nég csőhengerlő gé­peket, tizenhat féle komplett konzervgyári és különböző élelmiszeripari berendezést. A műszeripar termékeiből pedig a különböző optikai és orvosi műszerek előállítását helyez­zük előtérbe a nemzetközi igényeknek megfelelően. Kezdeményeznünk kell a szocialista nemzetközi munkamegosztás kiterjesz­tését a jövőben a közszük­ségleti cikkekre és ezen belül a könnyű- és élel­miszeripar termékeire, továbbá a gépiparban gyár­tott, úgynevezett tartós fo­gyasztási cikkeikre is. A nemzetközi szakosítás jó példáját látjuk még a vegy­iparban. 1956 óta a KGST vegyipari állandó bizottsága csaknem 600 vegyipari cikk gyártásának kooperálására, illetve termelésük szakosítá­sára hozott határozatot. A felsorolt eredmények mel­lett azonban megállapítható, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit nem használjuk ki megfele­lően. Ma még az alacsony szérianagyságok a jellemzőek az egyes országokban — töb­bek között — a szerszámgé­pek, a traktorok,é-az autóbu­szok, a teher- és személygép­kocsiik és más gépipari ter­mékek gyártásánál. Ki kell használni lehetőségeinket Apró Antal ezután a szo­cialista országok műszaki és tudományos együttműködé­sével foglalkozott. Ez az új típusú együttműködés —mon­dotta — fontos eszköze a mű­szaki haladás meggyorsításá­nak, a munkatermelékenység emelésének. Most azon kell tehát fáradoznunk, hogy a KGST országaiban a nagy je­lentőségű feladatok megoldá­sára közös kutató-, tervezőin­tézeteket hozzunk létre. További lépésnek lehet te­kinteni az országok között az ipari gyártmányok szabványo­sításának továbbfejlesztését. Az ismertetett tények azt bi­zonyítják, hogy bár a mi gaz­dasági szövetségünk a KGST- ben az elmúlt évek során a nemzetközi együttműködés­ben jelentős eredményeket ért él mégsem lehetünk elége­dettek. Sok lehetőséget — mi is, akár a többi szocialista or­szág — kihasználatlanul hagy­tunk — folytatta Apró elv­társ. Ma a szocialista világrend- szer létezése lehetővé teszi, hogy ne legyen minden egyes szocialista ország kénytelen valamennyi iparág megterem­tésére. A szocialista táboron belül az egyes országoknak lehetőségük van arra, hogy azokat az iparágaikat fejlesz- szék, amelyek fejlesztéséhez gazdasági és termelési viszo­nyaik' a legkedvezőbbek, s amelyek, leginkább megfelel­nek nemzeti hagyományaik­nak és termelési tapasztalata­iknak. Ahhoz, hogy a legkisebb rá­fordítással a legfejlettebb technika alapján lehessen megszervezni a termelést minden országban, világosan kell látnunk, hogy külön-kü- lön, elzárkózva a nemzeti ha­tárok mögé, nem tudunk kel­lő eredményt elérni a kapita­lizmussal folytatott gazdasági versenyben. Csak széleskörű gazdasá­gi együttműködés útján tudjuk megvalósítani a szocializmus teljes fel­építésének programját. Jelenleg húszéves népgaz­daságfejlesztési tervünkön dolgozunk. Ezt a jövő évben küldjük el a KGST megfelelő szerveinek, amelyek 1964. év végéig összegezik az egyes országok tervelképzeléseit. Az előttünk álló nagy fel­adatok megvalósítására még jobban egyesíteni kell erőin­ket minden szocialista ország­gal, még jobban össze kell hangolni pártjaink gazdaság­politikáját, együttműködésünk formáit. Ezért csak helyeselni tudjuk Hruscsov elvtárs újabb javaslatát, amelyet az SZKP Központi Bizottságának mos­tani plénumán vetett fel: „A KGST-hez tartozó országok képviselőinek minden bizony­nyal a közeljövőben ismét találkozniok kell magas szin­ten, hogy újabb lépést tehes­senek előre a gazdasági együttműködés fejlesztésének útján”. Elvtársak! A szocialista vi­lágrendszer erői szakadatlanul növekednek és az egész vilá­gon erősödnek a kommuniz­mus eszméi. Biztosak vagyunk abban, hogy hazánkban is, végrehajtva pártunk VIII. kongresszusának határozatait, viszonylag rövid idő alatt, tel­jesen felépítjük a szocialista társadalmat. (Hosszantartó nagy taps.) Bóján Bolgaranov, a Bol­gár Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, ki­fejezte örömét a magyar nép sikerei felett. Bóján Bolgaranov ismertet­te a bolgár népnek a felszaba­dulás óta a szocializmus épí­tésében elért kimagasló ered­ményeit, majd pedig a'BKP VIII. kongresszusán elfoga­dott éves terv irányelveiről szólt. A továbbiakban elítélte az Albán Munkapárt szakadár tevékenységét. Ezután a kubai nép sza­badságát veszélyeztető ameri­kai provokációról szólt Bóján Bolgaranov. Csak a szektások és a dog­matikusok azok, akik elvesz­tették érzéküket az esemé­nyek és az élet reális megíté­lése iránt — csak ők utasítják el a békés egymás mellett élés lenini gondolatát, mert nem tudják megérteni ennek for­radalmi lényegét és képtelen cselekedeteikkel a béke és a nemzetközi biztonság ügyét komoly veszélynek teszik ki” — mondotta befejezésül Bó­ján Bolgaranov. Szélben, napsütésben ÉpüS a százhalombattai olajfinomító Ez lesz az olajfinomító- központi irodaépülete, itt tanyázik majd előírás szerint a tűzoltóság is NÉHÁNY HETE még ba­rátságosabb volt a világ er­refelé. Most, hogy a hideg vette át az uralmat, a foly­ton járó szélben már min­denki a telet érzi. Ezen a lapályos földön a százha­lombattai erőmű építkezésé­nek szomszédságában is pró­bára teszi az építőket az idő­járás. A jeges szél szárít és keresztülbújik a pufajkák vattabundáján is. Ha esik, jégszemként záporoz az ar­cokra és kezekre a késő őszi, metsző eső. Kőműves, ács, kubikos, s egy sor szerelő mesterember állja az időt. Munkásságuk nyomán nemcsak a hetek, az órák és napok is alakít­ják a tájat. A főépítésveze­tő, Szabó József egy kicsit távolabb kezdi a gyors ka­lauzolást. — Az új vasútállomásnál építjük a szivárgót..« — Attól tartok, hogy ezt nem hagyhatjuk magyarázat nélkül. — Az itt felépülő kis pá­lyaudvar sínéi közül ak­nákba . gyűjtjük, s onnan nagy átmérőjű csővezetéken tovább visszük a csapadé­kot. Útközben a vezeték la­za összeillesztése miatt is javarészt szétszivárog a föld­be ez a folyadékmennyiség. — Mennyi csövet tesznek a földbe az idén? — Szeretném, ha jövő hó­nap közepére elkészülnénk^ a közel egykilométeres prog­rammal. — S itt, az építkezés kiin­dulópontján? — Tulajdonképpen még tart a felvonulási helyisé­gek építése. Most betonoz­zák a szép orvosi rendelőt és gyorsan készül az üzlet­ház is. Lesz itt népbolt, ci­pész, fodrász, hogy ne kell­jen messzebb menni .. 5 — A hidegebb időben egy­szerre nagyobb gond lett a jó ebéd, vagy vacsora el­költése. Ezért kérdem, mi van a sokat emlegetett ét­kezdével? — Lényegében elkészült. Belső vízszerelési munkála­tait szombaton fejezik be. :Az átadásra akkor kerül sor, amikor az épületek köz­ponti fűtését biztosító ka­zán a most emelkedő ka­zánházzal együtt elkészül, üzenjképes lesz. — Növekszik-e az olajfi­nomító központi iroda épü­lete? — BÁR NEM A MI válla­latunkhoz, az út-, vasútépí­tőkhöz tartozik, annyit mégis tudok róluk, hogy még ez év­ben szeretnék tető alá hoz­ni. Azon tanakodnak, mi­ként lehetne elérni, hogy A magyar divatcikkek iránt egyre több ország érdeklődik. A MODEX Magyar Divatáru Külkereskedelmi Vállalat Európa csaknem minden or­szágába eljuttatja modelljeit, de szállít Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Különösen sokat rendelnek kartonruhákból. A kartonanyagok mintájuk­ban is gazdagok. A divatos sötét színek mellett rengeteg a világos, fiatalos színű mo­a zimankós idő beálltával már zárt helyen, a belső építéssel folytathassák áz irodaház munkálatait. — S itt nem akadályoz a rövidesen várható hidegebb, fagyos idő. — Ma már az építkezés nem idényjellegű, de ter­mészetesen télen nehezeb­ben megy a munka. Mégis igyekszünk állni a fagyot és a sarat, építeni a finomító alapjait, szélben, napsütés- bem t. gy. deli. Kisebb mennyiséget a hazánkban közkedvelt, nyári anyagokból is exportálnak. Külföldön azonban nemcsak a nyári ruhák közkedveltek, hanem a téliek is. A legújabb „twist” és „doboz” szoknyák, trapéz, hólos ruhák változatos színekben kerülnek exportra. Ezek tervezésében a Ruhaipa­ri Tervező Vállalat, az OKISZ-labor és a különleges­ségi divatszalon vesz részt. A MODEX most jelentős eseményre készül: november 25-e és decem­ber 15-e között Accrában rendez kiállítást. Bemutatnak majd nemcsak egyszerű praktikus kartonru- hékat, de sportöltözeteket és estélyi ruhákat is. A fárfikoinfekció exportjá­ban is nagy a fellendülés. Si­kert arattak a nylon sportze­kékkel, a műszálas, gyűrhetet- len nadrágokkal, öltönyökkel, a tweed jellegű zakókkal. A nylon zekéket főleg Hollan­diába és Norvégiába szállít­ják. A női konfekció hatalmas fellendülése mellett kötöttáru­exportunk is fejlődött. Különösen növekedett a gyapjúáruk exportja. Az idén csaknem 40 százalék­kal többet szállítanak kül­földre, mint amennyit 1961- ben szállítottak. Európa csaknem minden országába exportál a MODEX Negyven százalékkal nőtt a gyapjúkészítmények exportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom